Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-11 / 136. szám

198:. JŰNIUS 11., CSÜTÖRTÖK Érdekességek a Pest Megyei Levéltárból Rabló-pandúr mese a múltból tékokkal, bibliográfiákkal, le-, velezőlapokkal és szenzációs- \ tek eloszlatása. Tv-figyelő' Előítéletek nélkül Galaktika baráti kör Ligeti Lajos temetése Mély részvéttel kísérték utolsó útjára szerdán a Far­kasréti temetőben a 85 éves korában elhunyt Ligeti Lajos akadémikust. A ravatalnál a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöksége nevében Ujfa- lussy József, az MTA alelnöke vett végső búcsút a tudóstól. Ezt követően Tökei Ferenc akadémikus, egyetemi tanár búcsúzott Ligeti Lajostól. A tanítványok nevében Kara György idézte fel az egykori professzor tevékenységét. nak ígérkező könyvekkel kí­vánják megnyerni. Utóbbiak közül megjelenik Alan M. Fos­ter Az utolsó csillagharcos cí­mű regénye, amelyből világ­hírű filmadaptáció is készült és egy 1783-ban írt Ludwig Holberg-mü\ őseink kedvelt olvasmánya, a Klimius Mik­lós föld alatti útja. Igen idő­szerű témát feszeget M. Rosh- wald A hetedik szint című könyve, amely egy atomhábo­rú esetleges lefolyását meséli el. Kiadják Isaac Asimovtól A halhatatlanság halálát, egy gyűjteményt Ufók és elsüly- lyedt világok rejtélyéről, va­lamint Erich von Däniken könyvét Tévedtem volna? cím­mel. Bizony, valamennyi az érdeklődők nagy becsben tar­tott ereklyéje lehet. Ezenkívül azt is szeretnék elérni, hogy a kör tagjai klu­bokba tömörüljenek, amelyek­nek aztán segítenének író-ol­vasó találkozók, kiállítások, film- és videovetítések szerve­zésében, önálló lapok megje­lentetésében, s tániogatnák ön­tevékeny irodalmi, művészeti, kritikai tevékenységüket is. A második félévre — jú­lius 15-ig — 100 forintot, 1988- ra pedig — november 1-ig — 200 forintot kell befizeni (az első határidőig másfél évre is lehet jelentkezni a Móra Fe­renc Ifjúsági Könyvkiadó MNB 215—11804 számú szám­lájára. Örömmel üdvözöljük a Ga­laktika szerkesztőségének ak­tív kezdeményezését; rajtuk igazán nem múlik az előítéle­A bolognai születésű Luigi Ferdinando Marsigli gróf neve ivem ismeretlen hazánkban, különösen mostanában, amikor Buda 1686-os visszavívásának kapcsán újra emlegetik. Mar­sigli megszállottként harcolt a török ellen, de nem egy szál karddal vagy puskával, hanem korszerű katonai-műszaki tu­dásának egész tárházával. Ezek nagyjából közismert dolgok. Lemenőben volt a nap Az azonban kevésbé ismert, hogy a karlócai béketárgyalá­sokról visszatérő Marsigli ez­redest Pest-Pilis-Solt vár­megyében, valahol Nagykőrös táján 1699. február 2-án éjjel kirabolták. Tajmel Mihály, Kecskemét város jegyzője ezen a napon azt javasolta a csá­szári ezredesnek, ne induljon útnak, mert Peet felé nem biztonságos; az elmúlt napok­ban több rablás is történt. A mérnök-ezredes erre csak azt válaszolta: nem fél, van­nak kísérői. Dúl Mihály, Kecskemét vá­ros meghatalmazott ügyvédje később visszautasította azt a vádat, hogy a város nem fogadta a grófot kellő tisztes­séggel. Három becsületes lo­vast küldtek elébe és a bíró az esküdtekkel együtt fogadta Marsíglit, ahogy megérkezett: a grófot és katonáit rögtön étellel és itallal kínálták. A kecskeméti bíró kocsisai segédkeztek a gróf lovainak befogásánál. Mivel a nap már lemenőben volt, a kecskeméti bíró arra kérte Marsiglit, hogy az éjszakát töltse a városban, nehogy rablótámadás érje az úton. Am a gróf öntelten vála­szolt: Bah, nem félek, van elég kíséretem, nem félek. Te Hunczfutt, mit akarsz nekem előírni? — és kezével hara­gosan a kardjára csapott. Sőt megverte a kecskeméti bírót, akinek sebei még április 2-án is látszottak. Később ezt a tényt a vármegye hatósága az­zal magyarázta, hogy a bíró nem a'-art megfelelő kíséretet adni Marsigli mellé, holott ép­pen a gróf utasította azt visz- sza. És Marsigli elindult. Talán Nagykőrösön innen, talán túl, hatan lappangva körülvették a szekerét. Ekkor a vele lévő kecskemétiek felkeltették a három német katonát, akik a szekérderékben aludtak, de ezek nem akartak fegyvert fogni, 6Őt, elszaladtak. Csak ekkor mertek a rablók támad­ni. A gróf egyik szolgáját karddal levágták, a másik szintén elfutott. A grófot nem vették észre, mert őt a kecske­métiek elrejtették a kocsi alá; ha megtalálják, őt is megöl­ték volna. Egy juhász később azt vallotta, a rablók estefelé érkeztek a helyszínre, néhány órát várakozva pihentek. Ogv tetszik, előre tudtak Marsigii érkezéséről. A vármegye ezek után moz­gósította fegyveres erejét, 25 „hó. énzes huszárt’’ és máso­kat. akik a nagykőrösi szállá­sokon lappangó Vékásy Ist­vánt és Kincses Miklóst be­kerítették az egvtk tanyán. És mint utóbb indokolták, mivel csak sok ember halála árán lehetett volna őket élve elfog­ni. tűzharcban megölték mind­kettőt, hulláikat pedig kerék­re kötözték. Ez az utóbbi mozzanat a bűnözők becs­telenségét jelképezi. Marsigli gróf elrabolt ruháit megtalál­ták a „rebelliseknél”. Vád az alispán ellen És itt elérkeztünk az egy­szerű rabló-pandúrosditól egy mélyebb réteghez, egy izgal­masabb kérdéshez. Ugyanis a megye korabeli jegyzőkönyvei hol rablóknak, hol rebellisek­nek, hol kurucoknak nevezik Vékásyékat. Az 1699. január 23-án megkötött karlócai béké­ben a szultán kötelezte rragát. nem támogatja tovább a Thö- köly-féle kuruc mozgalmat, s ennek következményekén I Thököly Imrét és bujdosó tár­sait a magyar határról egé­szen a török birodalom bel­sejébe telepítették át. Az eset óriási port vert fel A megye nádor-főispánja, a király, a magyar kancellária Sőtér Ferenc alispán ellen el­járást indíttatott kötelesség­mulasztás címén. Pedig az al- isp In február 2-án nem is tar­tózkodott Pestén, oda csak február 7-én érkezett visz- sza négy mérföldre lévő bir­tokáról. A megye úgy tudta, hogy Marsigli a Duna men­tén utazik, ezért száz szekeret küldött elé Bácsra és Zombor- ba. A megyei közgyűlés a követ­kező nagyon alapos mentség­re hivatkozott alispánja ér­dekében: Szomorú szívvel ve­szik tudomásul, hogy az al­ispánt, aki kötelességét min­dig teljesítette, most börtönbe akarják vetni. Kérik, hogy vád alá helyezése esetén el­lene nem érdekelt személyek vezessék a nyomozást, s ak­kor ki fog derülni az igazság. Sőtér Ferenc alispán vádat emelt Kecskemét város bírái ellen a Marsigli gróf kirab­lásában való bűn részesség miatt 1699. április 23-án. Ek­kor már tele voltak a nagy­kőrösi és pesti börtönök — fő­leg nagykőrösi lakosokkal, aikike bűnszövetséggel, bűn­részességgel, orgazdasággal vádoltak. Ezek sorában az el­fogott Pál István beismerte — többek között —. h.,gy egy kecskeméti nőt eladtak régeb­ben a gyulai törököknek. Pest-Pilis-Sólt vármegye törvényszéke 1699. május 11- én négy csoportba sorolta a vádlottakat. Az elsőbe a na­gyobb bűnösök, a másodikba a kisebbek, a harmadikba a minősítettek, a negyedikbe a tedjes'-n ártatlanok kerültek. Az első csoportba tartozók kettős fővMtságra ítéltettek, ami nemeseknél 200, jobbá­gyoknál 80 forint volt. A má­sodikba tartozók főváltságra büntetettek, nemeseknél 100, jobbágyoknál 40 forint. A har­madik csoportban lévők, a nagykőrösi nemes Siros Mi­hály és Mokry Pát, a város vezetői közül — mivel Vékásy és Kincses megölésekor „sze­mélyesen szorgoskodva igye­kezetét mutattak” — a Vé- kásyval való kapcsolatuk bű­nét ezzel kiegyenlítették. A büntetés alól felmentették őket. Vajon nem azért szor­goskodtak-e Vékásyék lepufog- tatásában, hogy valódi bűneik ki ne derüljenek? Hithű labanc maradt Marsigli után a legnagyobb anyagi veszteség Sőtér Ferenc alispánt érte; nagy összegű Shaw. Még ereje és tehet­sége teljében volt Major Ta­más, amikor a nagy ír szati­rikus maszkját magára öltve eljátszotta G. B. Shaw-t ab­ban a Kedves hazug című pá­ros játékban, amelyet Jerome Küty írt a zenekritikusból lett drámaírónak és Mrs. Camp- bellnek, a híres színművész- nőnek a levelezése alapján. Aki annak idején látta ezt az alakítást, az tudhatja, hogy a Nemzeti Színház egykori igazgatója, főrendezője, szíve- lelke olyan külsőt csináltatott magának, ami emlékeztetett a megidézettre: ősz szakáll len­gedezett az álla körül és a frizurája Is olyan felfelé fé­sült volt, mint a Pygmalion és más művek papírra vetőjéé. S nem volt ez másként part­nernője, a gyönyörű hangú Lukács Margit esetében sem; felidézve akkori önmagát, úgy rémlik, hogy szintén igyekezett külsőleg is Mrs. Campbellé válni. Mindezt azért volt szükséges előre bocsátani, mert az a pá­ros, amely a közelmúltban, a Madách Kamaraszínházban felújította ezt a valóban pará­dés szerepkettőst, nos. mind Tolnay Klári, mind Mensáros L&szló éppen az ellenkezőjét cselekedte, mint az elődök. Ok szinte tüntetőleg egy alakúak maradtak, vagyis belülről igyekeztek érzékeltetni azt a postázgatá.ssa! is eltöltött hosz- Vszú negyven évet. kártérítésre ítélték. Tatán végrendelkezett 1703-ban, tes­temen tu mában azt írta „Vé- kes nevű kuruc tolvaj” rabol­ta ki Marsiglit, a tetteseket a nagykőrösi gazdák „lappantot- ták”. Történt, ami történt, Ső­tér Ferenc mindvégig meg­maradt a császár oldalán, hit­hű labancként halt meg, de fia, Sőtér Tamás, Rákóczi ku­rucainak oldalára állt. Horváth Lajos A science-fiction sokáig az irodalmi élet perifériájára szo­rult, mint komolytalan műfaj. Napjainkban is csak lassan tisztul a kép, s még mindig sokan támadják. Holott ennek a műfajnak az alkotói sokszor az emberiség legátfogóbb, leg­égetőbb általános problémáira igyekeznek feleletet keresni. Olyan íróóriások is találhatók közöttük, mint Ray Bradbury, Isaac Asimov, Stanislaw Lem, Kurt Vonnegut, Aldous Hux­ley, a Sztrugackij-fivérek, vagy épp — ki gondolná? — a mi Karinthy Frigyesünk és Jókai Mórunk. Igen bölcsen vélekedik Kuczka Péter, a ha­zai sci-fi atyja a tudományos fantasztikum magyarországi helyzetéről: „Szétfeszítette már a falakat, amelyeket belülről és kívülről emeltek köréje. Korszerűtlen az az olvasó, aki csak sci-fit olvas, és a kriti­kus, aki nem olvassa.” Jó példát adnak erre az egyre szélesebb választékot kínáló könyvek, s a több kor­osztályhoz szóló kiadványok, amelyek közül a legjelentő­sebb a külföldön is Sikeres Galaktika, már a 80. számot érte meg e hónapban. Lap­jain a szokott színvonalas no­vellák, folytatásos regény, fiimtájékoztatók, műhelypub­licisztikák mellett ezúttal egy felhívás is napvilágot látott. Bizonyítva a science-fiction- művészet életképességét: meg­alakítják a Galaktika baráti kört. A leendő tagokat érdekes poszterekkel, naptárakkal, já­Valljuk be, olykor lehetett némi hiányérzetünk, hiszen a mondóka egyszer a pályakez­désről, másszor a búcsúz­kodásról szólt, s mindez a szö­veg szinte azonos külső mögül gördült elő, de van ez a két színész olyan teátrista, hogy tényleg csak nagy ritkán kel­lett azt mondania a nézőnek: na, most itt elkelne egy kis el­igazító öltöztetés, maszkírozás. Nem azért, mert az udva­riasság illendősége czerint a hölgyeké az elsőség, de mégis azt kell leszögezni, hogy ebben a televízióra átvitt jutalom- já.ékban Tolnay Klári csicser- gett, pörlekedett, rejtegette és kellette magát jobban. Nyil­ván azért is, mert az ő szö­vege — lévén jellegzetesen női szeszélyektől áthatott triáda — színesebb, gazdagabb, jelenléte erőteljeseb b volt. Pompásan lezongorázta ezt a prózában előadható szimfóniát, s min­dig úgy pianózott, majd for- tisszimózott, hogy sehol sem zavart a nagy váltás, az át­menet. Testére szabott szere­pében éppen azt adta, amit tőle teljes joggal elvárhat­tunk. Mensáros László inkább af­féle untermannak mutatkozott, vagyis segítőtársnak a nagy mutatványhoz. Persze hogv neki is a kisu.iiában van ez az imént emlegetett billentyűz- getés, de az 5 végszavazásai ezúttal szándékosan visszafo­gottaknak tetszettek. Mintha állandóan azt figyelte volna, hogy ne ismételgesse jól ismert önmagát, ne éreztesse jelleg­zetes manírjait, hanem éppen ellenkezőleg, újabb, másabb, méltóságosabb, távolságtartóbb legyen. Mindez az önmérséklés — talán mások is így érezték ezt — aztán a belefeledkezés gátjának bizonyult, s míg Mrs. Campbell valóban a földről a mennybe szállt, G. B. Shaw inkább csak a talaj közelében lebegett. De azért így is ez a Kedves hazug adott igazi iro­dalmat, valódi színházat az egész, amúgy krimikkel és egy ki tudja hogyan engedélyez­tetett varietével megspékelt közelmúltban. Janus. Annyi sok külföld­ről vett képzőművészeti, mű­vészettörténeti műsor után most végre egy magyar szer­zők keze alól kikerült képsort is láthattak azok, akik pénte­ken este a második csatorná­ra kapcsoltak át. Ahogyan a műsorújság előzetese jelzi, egy vadonatúj kezdeményezés ka­pott ekkor először teret, még­pedig egy olyan kísérlet, amely egy-egy művészettörténeti fo­galom kapcsán idéz majd fel kort, szellemet, eszményt, sze­mélyt. Nyitányként a Janus-fej, il­letőleg a Janus-jelenség két­arcúságának a magyarázata hangzott el, szépen Ulusztrál- va. közérthetően magyarázva. Érdemes lesz ebbe a sorozat­ba bekapcsolódni. Akácz László ■ Heti filmtegyzetb Tiltott szerelem Jelenet a Tiltott szerelem című dán filmből Azt hihetnénk, egy olyan\ film, mely a második világ­háború idején egy nácik meg­szállta országban játszódik, s arról szól, hogyan bontakozik ki kapcsolat (szerelem) a megszállók egy tisztje s a megszállottakból egy asszony között, mára már meglehető­sen érdektelen téma, sőt, ta­lán nem is érdemes megfil­mesíteni egy ilyen történetet. Ez azonban csak elmélet, látatlanban s nem éppen sze­rencsés vagy kellemes, tapasz­talatokra alapozva. A dolog azon dől el, milyen lesz egy ilyen film, mit sikerül meg­mutatni benne, mennyire tud­ja indokolni saját témavá­lasztását. Az a dán film, amely Til­tott szerelem címmel ezzel a témával foglalkozik, s írója és rendezője is Edward Fle­ming, ezt az önigazolást csak félig-meddig végzi el. Annyi­ban elfogadtatja a szép Kirs­ten és ay «»elnyerő, .külfőjjí, náci tiszt,:Wg! ht-r kapesolatá- nak törtérferet,' hogy egyik fe­let sem állítja be elfogultan. Kirsten, akinek van egy tíz év körüli fiúcskája, végső so­ron egy megértő, őt önma­gáért szerető társra vágyik, hiszen a férjével összeveszett, s a német tiszttel is úgy is­merkedik meg, hogy saját bajai elől a szüleihez mene­kül egy tengerparti kisváros­ba, s ott, fürdőzés közben ta­lálkozik Wernerrel. Véletlen tehát ez, s az benne az érde­kes, hogy ha történetesen nincs háború, nagyon valószí­nű, hogy az asszony s a férfi jó társra talál egymásban, és nem is éri őket (főleg persze Kirstent) semmiféle vád. De hát háború van, a megszállt városka lakói gyűlölik a né­meteket, és így az, ami Kirs­ten és Werner közt történik, tilos, megvetett és elítélendő. A történetnek ez a vonala eléggé meggyőző, elfogadható, bár azt nem lehet rá mon­dani, hogy merőben új; több film szólt már ilyen tilos szerelemről — ha úgy vesz- szük, a Szerelmem, Hirosima is, s méghozzá nem is akár­milyen módon. Ami sokkal kevésbé meg­győző, az a történet egy má­sik szála: a koros, ám módos báró és Kirsten kapcsolata. Ez az idős úr nem sokat ha­bozna, hogy a szép Kirstent trófeái közé sorolja, és érde­kes módon ebben az esetben nem is támadnának a kis kö­zösségnek különösebb kifo­gásai. Ám ez a vonal nagyon is kimódoltnak hat, szinte csak arra szolgál, hogy felves­se Kirsten választási lehetősé­geit. És még kevésbé meggyő­ző az, ahogyan Kirstennel el­bánnak a falusiak a németek, tehát Werner távozása után. Gyakorlatilag a gyerekek, te­hát Kirsten fiának, Birgernek a kortársai szégyenítik meg az asszonyt. Ez elég furcsa, miután a nácikkal való kap­csolatot a felnőttek ítélik el. Szóval — s talán ez a fon­tos — egy ilyen téma csak akkor meggyőző, ha nagyon pontosan indokolt lélektani motivációkra épül, Ez itt bi­zony hiányzik. Így aztán a Tiltott szerelem semmi külö­nösebben újat nem tud mon­dani a háború eme talán nem is annyira mellékszínteréről — holott itt is lejátszódtak súlyos és kemény emberi drá­mák. Szépleányok Emberi drámák akadnak ebben a magyar dokumen- tumíilmben is. Pedig hát amiről a film szól, az, elvi­leg, fényévnyire volna a drá­máktól. Hiszen ez a munka — Dér András és Hartai László filmje — az 1985-ös magyar szépségkirálynő-vá- lasztásról szól. Az pedig ugye nem drámai eseménysor, ha egy csomó szép leány felvo­nul, eldöntendő ki a legszebb széles e hazában. Hogy ebből a számtalan he­lyen. módon, alkalommal, műfajban taglalt eseményből mégis dráma lett, azt termé­szetesen senki (a film készí­tői sem) sejthette előre. Ám a filmet nézve, s tekintettel arra, hogy a képsorok a szép­ségverseny közben készültek, egyáltalán nem meglepő a be­nyomásunk: talán az lett vol­na a nagyobb csoda, ha ezt a szépségversenyt nem kíséri valami jóvátehetetlen tragé­dia. Engem, őszintén szólva, nem is annyira a különböző számok, adatok, arányok há­borítanak fel. bár az is elég arcpirító, ahogyan a verseny­re benevezett, sőt, már a dön­tős csapatba bekerült lányok­kal bántak, ahogyan ellátták, fizették, elhelyezték őket, mi­közben a szervezők dúskáltak a földi javakban. A megsem­misítő szégyenérzetig arcpirítfr az a mucsai bunkóság, amely- lyel az egész felhajtást intéz­ték. A biznisz, a pénzj a nyüzsgéssel kicsikart fontos­kodás körüli kutyakomédia az, ami igazán felháborító. Az a szemlélet, hogy itt és 'most valami óriási fogást le­het csinálni, itt most ez meg az a cég megfoghatja az is­ten lábát, ezzel most be lehet törni, fel lehet törni, világ- szenzációt lehet csinálni. Holott az egész egy tökélete­sen analfabéta szervezési szisztémán, egy bámulatosan tehetségtelen, ugyanakkor le­nyűgözően gátlástalan nye­részkedési vágyon alapult, s azon, hogy az úgynevezett vállalkozási szellem ül majd itt diadalt. Valakik (nagyon sokan) azt hitték, ez most egy profi ügy lesz. és aztán pilla­natokon belül kiderült, hogy nemcsak hogy nem profi, ha­nem még a magyar viszo­nyok és viszonylatok között is szánalmasan ócska és olcsó ügy ez, s az a néhány tisz­tességes ember, aki talán még értett is volna az egész haj- cihő normális megvalósításá­hoz, egykettőre kívül találta magát a „menő” csapaton. Szégyellnivaló látlelet ez — egynémely magyar honfitár­sunkról. aki csak itt lehetett menő, mert az igazi profi vi­lágban az ilyen alakokat lab­dába sem engedik rúgni. Az is kemény világ, de ott még a hiénáknak is kötelező tehet­ségesnek lenni. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents