Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ ETEK! XXXI. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM Ára: 2,20 forint 1987. MÄJUS 9., SZOMBAT MM: fából vaskarika ..Sajnos harmincötén el- rBÖÜ' , hagyják az iskolát. Egy «— vagy a govo f szülési szabadságra megy, hárman más munkakört találtak, a többiek pedig be­adták továbbtanulási kérelmüket valamelyik felsőok­tatási intézménybe.” (4. OLDAL) Tavasx» sxemle >’A szokásos nyári fogyasztá- * , „ _ si csúcsra számítva azon is a VÍMIttUVCKItGe eltöprengtek a szakemberek, hogyan lehetne mérsékelni a locsolásra fordított ivó­vízmennyiséget. A DMRV munkatársainak tapasztala­tai szerint a nyári vízkorlátozás, a locsolási tilalom nemigen váltja be a hozzá fűzött reményeket.” (7. OLDAL) Befejeződött az Akadémia közgyűlése Jobb kapcsolatok a tudományban A Magyar Tudományos Akadémia 1987. évi, sorrendben 147. közgyűlésének pénteki zárónapján — amelyen részt vett Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra — Berend T. Iván, az Aka­démia elnöke vitaindítójában összegezte a magyar tudósok­nak az utóbbi időszakban elért eredményeit. Bevezetőben arról szólt, hogy az MTA elnöksége tavaly megkezdte az egyetemek és a kutatóintézetek szorosabb kap­csolatának kimunkálását. Az elgondolás lényege: a két in­tézményhálózat önállóságának fenntartásával fokozatos és részleges integráció megvaló­sítása, a kutatóintézetek ön­álló bekapcsolódása a felsőok­tatási tevékenységbe és az egyetemi kutatók akadémiai intézeti kutatási lehetőségei­nek bővítése. Egy év múltával már elmondható, hogy az időközben kormányzat által is támogatott program során hat kutatóintézet és egyetem kö­zött az 1986/87-es tanévben együttműködési megállapodás jött létre. A következő tanév­től a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem és az Akadémia Közgazdaságtudo­mányi Intézete együttműködé­sével kihelyezett tanszék ala­kul az intézet kutatóiból. A továbbiakban az akadé­miai nagylexikon munkálatai­nak újrakezdéséről szólt. A 16 kötetre tervezett korszerű nagylexikon fontos társadalmi igényeket elégít ki, nemcsak követheti legjobb lexikoníró hagyományainkat, hanem az ezredvég tudományosságának szintjén foghatja össze és nyújthatja át az országnak a világról rendelkezésére álló is­mereteket. Első két kötetének megjelenését 1890—1991-re ter­vezik. Az évente két-két kötet­tel gyarapodó sorozat kiadását az ország szellemi erőinek ösz­A kanadai külügyminiszter tegnapi programja Joe CÍark tárgyalásai Joe Clark, Kanada külügy­minisztere, aki Várkonyi Pé­ter külügyminiszter meghí­vására — hivatalos látoga­táson tartózkodik Magyaror­szágon, pénteki programját délelőtt a Külkereskedelmi Minisztériumban kezdte, ahol tárgyalást folytatott Veress Péter külkereskedelmi mi­niszterrel. A megbeszélésen részt vett Nagy Lajos, hazánk kanadai és Robert L. Elliott, Kanada magyarországi nagy­követe is. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke délben az ország­házi dolgozószobájában fogad­ta Kanada külügyminiszterét. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke ugyancsak a nap folyamán fogadta a ka­nadai diplomácia vezetőjét. Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára délután — a KB székházá­ban — fogadta Joe Clarkot. A nap folyamán kétoldalú megbeszélést tartottak — ugyancsak- az Országházban — a kanadai külügyminiszter kíséretében érkezett parla­menti képviselők a magyar Országgyűlés képviselőinek egy csoportjával a két ország törvényhozó testületének munkájáról. Horn Gyula külügyminisz- tériumi államtitkár délután — a Külügyminisztériumban — fogadta kanadai kollégá­ját, James H. Taylort. Joe Clark pénteki prog­ramja végén — a Hilton Szállodában — találkozott a magyar és a kanadai sajtó képviselőivel. szefogásával 1998—1999-re fe­jezik be. Ezt követően Láng István, az Akadémia főtitkára tartotta meg beszámolóját. A múlt évi közgyűlés határozataival össz­hangban egyebek között az Akadémia helyzetével, az anyagi erőforrásokkal, az Or­szágos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) működésének eddigi tapasztalataival foglal­kozott. Hangsúlyozta: az aka­démiai kutatások helyzetét ma a stabilitás jellemzi. Az MTA arra törekszik, hogy megőriz­ze és továbbfejlessze jelenlegi kutatási struktúráját, és erő­sítse együttműködését a ku­tatásirányításban érdekelt in­tézményekkel. Tavaly tovább erősödött az Akadémia rész­vétele a párt- és állami szer­vek döntéseinek előkészítésé­ben, a tudománypolitikai bi­zottság munkájában, az or­szágos kutatásszervezési mun­kálatokban. Az MTA nagy je­lentőségű kutatási programok­nak volt kezdeményezője, bá­zisintézeti és egyéb feladato­kat is vállalt a központi ter­vek végrehajtásában. Az Országos Tudományos Kutatási Alap eddigi műkö­désének tapasztalatait és a pályázati rendszer jövőjét érintő elképzeléseket összefog­lalva kifejtette: egy sor terü­leten, így különösen a kisebb egyetemi és főiskolai tanszé­keken az OTKA jelenti hosz- szú idő óta az elsű számotte­vő pénzforrást a kutatások fi­nanszírozásához. Az elnöki és a főtitkári be­számolókat követően a köz­gyűlés szavazott az 1987. évi rendes és levelező tagok meg­választásáról. A szavazás ered­ményeként 22 tudóst az Aka­démia rendes tagjává, 28 tu­dóst levelező tagjává válasz­tották. Az Akadémia közgyűlésének zárónapján Berend T. Iván az MTI munkatársának rövi­den értékelte a tanácskozást. Elmondotta: a két napon élénk vita bontakozott ki, ame­(Folytatás a 7. oldalon.) ' Kiváló takarék Méltóak a címre Negyedszerre lett kiváló a Kisdunamenti Munkás Ta­karékszövetkezet. Az el­ismeréssel járó oklevelet dr. Dobay Gábor, a Szövosz elnökhelyettese a takarék­szövetkezet elnökének, Kere­kes Istvánnénak a tegnapi ün­nepségen adta át. Majd Bárd András, a Pest megyei párt- bizottság osztályvezetője adta át Krasznai Lajosnak, a me­gyei pártbizottság első titká­rának üdvözlő levelét. A győzelem napja alkalmából A megemlékezés virágai Karl-Heinz Lugenheim, a Német Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövete és a nagykövetség munkatár­sai pénteken koszorút helyez­tek el a német nép fasizmus alóli felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából a bu­dapesti Szabadság téren a szovjet hősök emlékművén. Koszorúzás! ünnepséget tar­tott az emlékműnél Csehszlo­vákia budapesti nagykövet­sége is a győzelem napja és Csehszlovákia felszabadulá­sának 42. évfordulója alkal­mából. A hála és a megemlé­kezés virágait Ondrej Durej nagykövet és a nagykövetség munkatársai helyezték el. Befejezéshez közelednek a tavaszi munkák Most kedvez az időjárás is A májusi eső és napsütés aranyat ér ezt tartják a me­zőgazdák, s most ebben bőven van részünk. A talajoknak ilyenkor kell feltöltődni, hogy könnyebben viseljék a nyári meleget és szárazságot. Az el­múlt napokban 10 milliméter felett volt ugyan a csapadék, s ezért néhány helyen előfor­dul, hogy egy kis ideig nem lehet gépekkel a termőföldre menni, de ez a hátrány a ké­sőbbiekben haszonnal megté­rül. A szakemberek értékelése szerint a kalászosok fokozato­san sűrűsödnek, illetve folya­matos a szárbaszökés. Az ed­dig gyengének ítélt vetéseket az időjárás még helyrehozhat­ja, s így különösebb aggoda­lomra nincs ok. Pest megyében lassan befe­jezéséhez közeledik a burgo­nyaültetés és a napraforgóve­tés. A kukoricának több mint 90 százaléka a földben van, s a zöldségtermő területeknek 80 százalékán befejezték a ta­vaszi munkákat. A" silókuko­rica vetésének mintegy 40 százalékára még a következő napokban kerül sor; cukorré­pából a terven felül vetettek a gazdaságok. A szaporítóanyag kijuttatá­sa mellett a szakemberek fo­lyamatosan végzik a kalászo­sok vegyszeres gyomirtását. A repülőgépes növényvédelem­nek köszönhetően a táblák 70 százalékán már elvégezték ezt a műveletet. A gyümölcsösökben és sző­lőültetvényekben ugyancsak a kártevők elleni küzdelem meg­szervezése jelenti a legna­gyobb feladatot. Vegyszerek­ből az ellátás megfelelő, ugyanis a többcsatornás érté­kesítési rendszerrel sikerült kiküszöbölni az ilyenkor ál­talánossá vált hiányokat. A jobb ellátás érdekében a gaz­daságoknak a jövőben időben és bátran le kell adniuk a rendeléseket, hogy az esetle­ges fennakadásokat így elke­rüljék. B. Gy. Hazaérkezett a pártküldöttség Sihíból Hagy fejlődés tanúi voltunk H em szívesen beszé­lünk a háborúról. Ha a televízió há­borús filmet .játszik, sokan . elzárják a készüléket. Pe­dig nem lehet elmenekül­ni az erőszak, az öldöklő harc, a gyilkos pusztítás híreitől, képeitől. Nincsen olyan perce az emberi lét­nek, amikor valahol, a föld­bolygó valamelyik országá­ban ne dörögnének az öl­döklő fegyverek. A modem világban ezek szinte „egye­nes adásban” jelennek meg a képernyőn. A szülő, aki a bűnügyi históriáktól is óvja gyermekét, zavar­ban van, hiszen a napi hír­adót mégsem teheti a tilal­mi listára. Ilyen a világ, mondhat­juk Valóban, nem tudni, ki ad jó . tanácsot: aki el akarja szigetelni utó­dainkat mindentől, vagy aki szerint edzeni kell őket, s engedni, hadd zúdul­jon rájuk minden, ami kintről érkezik filmen, rá­dión. újságokon keresztül. Akármilyen elméletet is gyártunk erre, a szülő ter­mészetes ösztöne és joga, hogy védje gyermekeit, amennyire és- ameddig te­heti, a külvilág borzal­maitól, a könyörtelen sors- tragédiáktól. illetve ezek mértéktelenül. ömlesztett híreitől, sokkoló hatásától. Van azonban olyan szü­lői, nevelői felelősség is, ÜZENET BÉKÉBEN amelyre ritkán figyelmez­tetnek bennünket. Amikor elengedhetetlen a kellő fel­világosítás. Amikor már a gyermek magától is kér­dez, vagy olyan korba lé­pett, amely lehetővé teszi bizonyos tények ismeretét, a világ, a környezet reális felmérését, ide sorolva a múlt tanulságainak őszinte megítélését is. Nevetséges — hallottam ilyen kijelentést —, hogy már az óvodában is a békéről papolnak a kis­gyermekek előtt. Ha unos- untala.n magyaráznak vagy érthetetlen összefüggések­ről beszélnek előttük, való­ba hiba. De a béke egy­szerű fogalmának megis-r mérésé, birtokbavétele csak gazdagíthatja nyila­dozó értelmüket, érzelmei­ket. Különösen, ha játéko­san, készségeiket is fej­lesztve jutnak közelebb en­nek — az ember, a család életében fellelhető — lé­nyegéhez. Még inkább he­lyet kaphat ez a fogalom a serdülő ifjak tudatvilá- gábarí, akik manapság — különösen ha zenei ked­venceikről van szó — ké­pesek a legteljesebb ..inter­nacionalizmusra”, és hal­latlan ismeretanyag befo­gadására. De vajon tüd- ják-e, hogy kedves idő­töltésüknek is mi az alap­ja, mi ad erre alkalmat és lehetőséget? Az ország számos váro­sában, községében béke­klubot alakítottak a fia­talok. A legtöbb helyen sikerrel működnek ezek a közösségek. Talán azért, mert úgy- kötik össze a „kellemest a hasznossal”, hogy a kedvükre való ze­nei és egyéb programok között, a világ dolgairól való beszélgetés is meg­fér. mivel az igény szülte, tehát oda tartozik. Béval- .lom, nagyon rokonszenve­sek nekem ezek a fiatalok, akik többet’ akarnak tud­ni saját életükről, lehető­ségeikről, az emberiség jövőjéről. S arról a küz­delemről is, amely az al­kotás, az értékek megma­radásáért, megtartásáért folyik földünkön. Megérde­melnek minden támogatást, mert ma még — sajnos — nem az ő életvitelük, mód­szerük a jellemző. Bár sze­rény, de nagyon értékes kezdeményezések ezek, üde hajtásai egy teljesebb élet­re vágyó, jobbra törekvő korosztály tiszta szándékai­nak. Nem szívesen beszélünk a háborúról. Európában és földünknek még jó néhány zugában már több mint négy évtizede béke van. A háborút átélt nemzedék észrevétlenül fogyatkozik. Felnőtt és részben élete delelöjére ér a békében születettek nagy csapata, amelyik a családi emléke­zések szövevényes hínár­jából kikecmeregve nem akar már súlyos lelki ter­heket, traumákat hagyni gyermekeire. S nem enge­di, nem engedheti meg azt sem, hogy az öregek' „ta­pasztalatai” befelhőzzék ezt a világosabb égboltozatot. M int annak a bizonyos poklokat járt nem­zedéknek egyik ez- rgjéknyi képviselője, hadd tegyem hozzá mindjárt csöndes üzenetként, hogy nekünk nem fáj, nem esik rosszul ez a „mellőzés”. Sőt, minden erőnk latba- vetésével ennek az egyre gyarapodó, békében szüle­tett generációnak — az ország, az emberiség nagy többségének — segítünk, - csakis nekik szorítunk, ér­tük drukkolunk. S azt kívánjuk utódainknak: csakis a békés korszak emlékei határozzák meg életüket, és ne legyen sem­mi, ami ezt megzavarja. Ezért kell cselekednünk, ezért, kell munkálkodnunk. Annak érdekében, hogy egyszer majd valamikor a gyermeki álmok is mind békés tájakra nyíljanak. F. Tóth Pál Mint arról már lapunkban be­számoltunk, május 4-én politikai delegáció utazott testvérmegyénk­be, az NDK-beli Suliiba, Nagy Sándornénak, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága titkárának ve­zetésével. A küldöttség —■ amely­nek tagjai: Lábai László, a vá­ci pártbizottság titkára és Zám Agnes, a megyei pártbizottság munkatársa voltak — tegnap ha­zaérkezett. A repülőtéren dr. Ba­logh Pál, a megyei pártbizottság titkára fogadta a hazatérőket. Az ötnapos tapasztalatcsere tanulságáról kérdeztük Nagy Sándornét, aki az érkezés után a következőket mondot­ta: — Tartalmas, jól szervezett programunk volt. Utazásunk célja az ideológiai és kultu­rális munka pártirányítási ta­pasztalatainak tanulmányozá­sa volt és egyeztettük az el­következő háromesztendős együttműködés elvi kérdéseit is. Munkamegbeszélést foly­tattunk a Suhl megyei párt- bizottság vezetőivel: Lőni Günther tikárral és Günter Nöschel kulturális titkárral. Jártunk a Suhl járási párt- bizottságon, a sonnebergi kör­zetben, ahol a VEB EIO újon­nan épült porszívógyártó üze­mében a csúcstechnológiával összefüggő fejlesztési kérdé­seket tanulmányoztuk. Fölke­restük Lauschában a türin- giai üveggyárat, találkoztunk a százötven esztendős, nagy tradíciókkal rendelkező mei- ningeni színház vezetőivel, megtekintettük a römhildi ke­rámiagyárat és részt vettünk Suhl megye fölszabadulási ünnepségén. Tíz esztendeje jártam utol­jára Suhlban. Imponáló az a fejlődés, amelyet egy évtized alatt elértek. A belváros tel­jesen megújult. A két állam közti megálla­podás értelmében 1988-ban az NDK-ban lesznek magyar kulturális napok, míg 1989- ben Budapesten rendezik meg az NDK kulturális napokat. Az 1988-as eseményre — a mostani tárgyalásaink szerint — Pest megye tartalmas prog­rammal készül. Szűkebb pát­riánkat politikai és kulturá­lis delegáció képviseli majd. Rendezünk kiállításokat, tar­tunk film- és gasztronómiai bemutatókat, s föllépnek mű­vészeti csoportjaink is. Kö. Zs. Az evangélikusuk és zsidók kapcsolatáról A párbeszéd lehetősége Az európai evangélikusok egyház- és zsidóságbizott­sága május 6. és 8. között Eudapesten tartotta éves kon­ferenciáját, amelyen Nagy Gyula püspök tartott előadást a magyarországi egyházak helyzetéről, az evangélikus egyház életéről. A tanácskozás résztvevői megvitatták a keresztyének és a zsidók viszonyának teo­lógiai, történelmi és társadal­mi összefüggéseit, a két val­lási irányzat közti párbeszéd tapasztalatait és további lehe­tőségeit. Látogatást tettek az Országos Rabbiképző Inté­zetben és a Dohány utcai zsi­nagógában. A résztvevők tiszteletére fogadást adott a Magyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsa és a Ma­gyarországi Evangélikus Egy­ház, ahol Tóth Károly refor­mátus püspök, az ökumeni­kus tanács ügyvezető alelnö- ke köszöntötte a vendégeket, köztük a magyarországi egy­házak és a zsidó világkong­resszus végrehajtó bizottsá­gának képviselőit.

Next

/
Thumbnails
Contents