Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-08 / 107. szám

A tűzoltók naplójából Lakókocsi az árokban Állítólag az ember a leg­fejlettebb élőlény. Azt is tud­juk azonban, nem minden mondás vonatkozik minden­kire. Vannak még sokan kö­zöttünk, akik ma is ösztönö­sen, gondolkodás nélkül cse­lekszenek. Máskülönben mivel lenne magyarázható az a tény, hogy a tűzoltók napló­ját böngészve, már az una­lomig ismételgetjük minden alkalommal: a tűzgyújtási ti­lalom ellenére elszaporodtak az erdő- és avartüzek.' Palik István főhadnagy, gödöllői tűz­oltóparancsnok sorolja a he­lyeket. Gödöllő-Szárítópusz- tán, Pécelen, Veresegyházon is szemetet, gazt égettek, et­től terjedtek tovább a lángok. A túrái termelőszövetkezet Haraszti nevű területén a sza­badban tüzelték a használt gumikat, ez okozott tüzet. Isa- szeg külterületén szintén az avartól gyulladtak meg a fe­nyőfák, a kár kilencezer fo­rint. Csornád és Főt között is­mét nagy tűz volt a feny­vesben, a gyors oltásnak kö­szönhető, hogy a kár jelenték­telen. Nem mondható el ugyanez az Erdőkertes és Ba- batpuszta közötti vegyes erdő­ről. A gödöllőiek mellett vá­ci, budapesti tűzoltók oltották a lángokat, segített a hon­védség is, mégis egymillió­kétszázezer forint értékű fa pusztult el, egyelőre kiderítet­len ok miatt. A helyzetet, az emberi könnyelműséget sú­lyosbította, hogy míg a város minden tűzoltóegysége a fá­kat próbálta menteni, valaki szórakozásból telefonált, jelez­te, ég Gödöllőn a Veronika eszpresszó. Egy kis riadalmat keltett, a parancsnoknak visz- sza kellett jönnie Gödöllőre, meggyőződni a valóságról. Az unatkozó azonban valószínű­leg sikernek könyvelhette el ezt az élményt. Felelőtlen gyújtogató tetté­nek következtében égett le negyvenezer forint értékű bá­lázott lucerna a szadai téesz- tanyán. Gödöllőn, a Munká­csy Üti Általános Iskolában a diákok által gyűjtött papír gyulladt meg. A kár kilenc­ezer forint. Pécelen egy lakó­ház tetőszerkezete gyulladt meg. Az ok: szabálytalan he­gesztés. A tulajdonosok nyolc­vanezer forintja bánja. Üze­melő olajkályhába akart ola­jat önteni egy hölgy Gödöl­lőn. Az olaj a forró kályhá­ra loccsant, a melléképület teljes tetőszerkezete kiégett. Felismerhetetlen típusúvá vált az a televízió is, mely szin tén Gödöllőn gyulladt ki, : tűz átterjedt a lakás bútorza­tára is. Kevés volt az elmúlt idő szakban a műszaki mentések száma. Az M3-as autópálya 24- es kilométerszelvényénél egy lakókocsit vontató Dácia bo rult az árokba, ide hívták a tűzoltókat. A dányi halastóba esett horgász életének menté­sére is a gödöllőiek siettek. Kellemetlen emlék, de mun kaköri kötelességük volt a ve­resegyházi tóba fulladt, akkor még ismeretlen holttest kieme­lése. B. E. Javaslat kitüntetésre Életmentő diák A dányi tavon a napokban rosszul lett, majd fejjel a vízbe esett egy horgász. A közelben tartózkodó Dóczi Ta­más 14 éves általános iskolai tanuló ruhástól a tóba ugrott, és a segítség megérkeztéig tar­totta az áléit ember fejét. A Dányi Tanács és az általános iskola javasolta a Pest Me­gyei Tanács elnökének, hogy Életmentő éremmel tüntesse ki a diákot. ÜgyeletEB Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagytarcsán, Péce­len, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen május 9-én, szom­baton reggel 8 órától május 11-én,'hétfőn reggel 8 óráig: dr. Békési Béla, Pécel, Szeme­re utca 17. Telefon: 4. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyör- kön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Váckisújfalun, Vácszentlászlón. Versegen, Zsámbokon május 9-én, szom­baton reggel 8 órától május 11-én, hétfőn reggel 8 óráig: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth Lajos utca 86. Telefon: 413. Az ügyeleti napokon vég­zendő exportszállításoknál dr. Békési Béla vehető igénybe. Éliizem a postahivatal Előrébb a májusi menetben A május elsejei gödöllői me­netben a szokásosnál jóval előrébb haladtak az első szá­mú postahivatal dolgozói. A besorolást a tavalyi munkáju­kért kiérdemelt élüzem cím­nek köszönhetik. Vezetőjük, Szűcs István, egy darabig ott állt mellettem a tribün tövé­ben, s amikor közelebb értek, sietett övéihez, vonult ő is. A hangosbeszélőn köszöntötték őket a cím elnyerése alkalmá ból. Vajon hányán kapták föl erre a fejüket, akiknek a pos ta a múlt évben bosszúságot okozott, akiknek sokat kellett várakozni valamelyik ablak előtt, később hozták az újsá­got, a pénzt. Amikor a gépgyáriakat üd­vözölték, semmi ilyesmi nem fordult meg a fejemben. No­ha bizonyára abban az üzem ben sem tökéletes minden. Csakhogy azzal nekünk nincs dolgunk. A posta emberei azonban mindig a szemünk előtt vannak, akár kézbesí­tők, akár az ablak mögött ül­nek, s még akkor is, amikor nem látjuk őket, kontaktus­ban vagyunk velük, telefonon adunk föl táviratot, vagy ké­rünk vidéki kapcsolást. Hatodik osztály Szűcs István vastag füzetet rak elém. Annak egyik szaka­szában részletesen leírják az élüzem cím elnyerésének fel­tételeit, Ott ütötte föl, ahol a negyedik-hatodik osztályba so­rolt hivatalok követelményeit taglalják. A gödöllői a ha­todik osztályba van sorolva. Ez a legmagasabb számozott kategória, a fölött már csak a kiemelt hivatalok találhatók. M ég ma sem értem. Hosszú hetek óta ezen gondolko­zom, és nem értem. Végig­hallgattam a többórás fóru­mon a tanácsi emberek, a la­kók érveit, ellenérveit, be­jártam a területet keresztül- kasul, beszéltem jó néhány ér­dekelttel, kezemben a tanács végrehajtó bizottsága által jó­váhagyott tervprogram, és nem értem. Az egyszerű kis eszemmel ugyanis úgy gondo­lom, hogy nincs probléma, senkinek sem kell áldozatot hoznia, senkinek az érdekei nem szenvedhetnek sérelmet, az egészet öt perc alatt el le­het intézni, három mondatban összegezhető a lényeg. Ilyen­kor merül föl bennem újra és újra, lehetséges, hogy való­ban ily egyszerű a dolog? Va­lóban jól látom az egyszerű kis eszemmel? Miről van szó? Arról van szó, hogy a gödöllői Röges ut­ca mindkét oldalán évtizedek, évszázadok óta gazdálkodnak az itt élők. s az idők folya­mán, az öröklődések követ­keztében, a telkek ismételt föl­osztása miatt napjainkra egé­szen furcsa parcellák alakul­tak ki. Van olyan, amelyik­nek a szélessége nem éri el a 13 métert, hossza megköze­líti a háromszázat. Eme föld­nek a nagysága 980 négyszö­göl. Az előbbi két méret is­merete nélkül azt mondhat­nánk, óriási terület, nyugod­tan kisajátítható belőle, ma­rad is, jut is. Ám ha a terv­programban leírtak szerint jár­nának el, nem maradna sem­mi, mindössze 172 négyszögöl, kerekítve 620 négyzetméter. Keskenysége miatt egyetlen négyzetméternyi kertnek való sem maradna, sőt, a gazdasági építmény egy részét is le kel­lene bontani. S ugyanígy jár­nának az utca mindkét olda­lán. számos helyen. A rögesiek nem akarnak kert, vagyis munka nélkül ma­radni. Mert ezek ilyen föld­Rendezési tervprogram A rögesiek nagyvonalúak túró emberek, ilyenek voltak az őseik, s ők is ezt a szokást, igényt, tulajdonságot örököl­ték. Elkezdtek gondolkozni, mértek, számoltak, tervez­tek. Hosszú mérőszalagokkal méricskéltek a kertekben, ahol korábban csak szántani, vetni, kapálni, permetezni, szüretel­ni, betakarítani szoktak. A következőkre jutottak: hagy­ják meg az utca rögesi, vagyis keleti oldalán a kertek hosz- szát 80, a másikon, a szilhá­ti, tehát a Dózsa György út felőli részen 100 méteres hosszban. A tanács műszaki osztályá­nak vezetője azt mondta a végrehajtó bizottsági ülésén, hogy 16 méter széles telek esetében 70 méter hosszú le­hetne a telek, esetleg 80, s így kialakulhatnának a 300— 320 négyszögöles területek. Négyzetméterben 1000—1100. Manapság nem kis terület. Mi­vel ott voltam a fórumon, tudtam, hogy a rögesiek nya­kasán a 100 métert hajtogat­ták. A vb-teremben arra gon­doltam, mit számít az a 20 méter. A helyszínen meggyő­ződtem, hogy nagyon is szá­mít. Éppen azért, mert van­nak 12 méter szélességű tel­kek, sőt még keskenyebbek is. A telkek különben a keleti oldalon szélesebbek, ezért gon­dolták a lakók, h'ogy ott le­hetnek rövidebbek, ellenben a másikon okvetlenül szükséges a 100 méter. Néhány Röges utcai lakó lassan földmérővé és tervező­vé válik. Amióta földühítették őket, folyton a terület rende­zésén jár az eszük, s találtak megoldást arra is, hogyan he­lyezzék el a közintézménye­ket, az utakat, abban az eset­ben, ha 100 méter hosszúak lesznek a telkek. Ezekbe a részletekbe nem akarok be­lemenni, csupán érzékeltetni szerettem volna, ezek az em­berek nem olyan önzők, hogy csak a saját, szűk érdekeikre gondolnának. Egyetlen dologra térek még ki, aminek szerintem önma­gánál nagyobb a hordereje. A tervprogramban a majdani utak is helyet kaptak. A Rö­ges utcát úgynevezett gyűjtő­útként javasolják, húszméteres szabványos szélességgel. Ez annyit jelent, hogy a jelenle­gi 16 métereset 4 méterrel, a lakótelkekből elvett sávval bő­víteni kell. A program szerint ez az előkertek rovásárá meg­oldható. Mérőszalaggal ott a helyszínen megmértük. Az eredmény: jó pár háznak az első szobáját le kéne bontani, az élőkért kevés a bővítéshez. Eme kis ténynek azért na­gyobb a hordereje. mert arra utal, hogy a tervezők nem dol­goztak pontos adatokkal. Ko­rántsem állítom azt, hogy az összes adat rossz volt. De nem lehet kizárni, hogy akadt még hibás adat. Azt is el tudom képzelni, hogy ha ugyanúgy a helyszínen járnak, mint én, belátták volna a rögesiek ké­résének jogosságát. Abban pe­dig biztos vagyok, hogy ha a kertek húsz méterrel hosszab­bak, a Dózsa György út felé eső részén minden tervezett közintézmény elhelyezhető, kis módosítással. Szerintem ez egy ilyen egy­szerű kis ügyecske. S ezért nem értem, miért kellett ak­kora feneket keríteni neki. Kör Pál A besorolás a létszám függvé­nye. A városban tavaly ehhez a hivatalhóz száznégy—száz- öten tartoztak. Közülük jó né- hányan harmadszor működtek közre a cím elnyerésében. Az elmúlt évtizedben ennyiszer érdemelték ki. A feltételek a hivatalveze­tő szerint szigorúak. Megszab­ták, mennyivel kell emelked­nie a bevételnek, hányszor késhet a távirat, s még olyan kritérium is volt, hogy meny­nyire sikerül kiadni a dolgo­zók szabadságát. Ezt sem könnyű teljesíteni, mert köz­bejönnek betegségek, kilépé­sek, az újonnan belépők gya­korlatlanok. Érkezik, iktatják A szabadságot 99.30 százai lékban kiadták 1986-ban. Be­vételüket az elvártnál nagyobb mértékben, 6,2 százalékkal nö­velték 1985-höz képest. Hat­vanezer táviratot kézbesítet­tek. S mindössze hat késett. Természetesen megkérdeztem Szűcs Istvánt, honnan tudják olyan pontosan. Én például sose nézem, mikor’ érkezett, elég, ha megbizonyosodom ró­la, nem rossz hír jött, nem­hogy aprólékosan egyeztessem az időpontokat. A hivatalvezető hozzáfogott a magyarázathoz, hogy hogyan képesek bent ellenőrizni a kézbesítést. Talán a feléig sem tudtam követni. Azt sem, aho­gyan a többi munkafolyama­tot is nyilvántartják, érkezte­tik, iktatják a küldeményeket. Fönnakadni ezen nem lehet, hiszen ide elég sok pénz ér­kezik, újság, utalvány, csekk, csomag, s ennek mindnek nyoma kell legyen, mert ha szükséges, vissza kell keresni, válaszolni a reklamálónak, a feljebbvalóknak. És vannak normák. A táv­iratnál maradva, ötezrenként lehet egy késés. Hogy ez most a hatvanezerre átszámítva hány ezrelék, azt ki-ki kiszá­mítja. Jól állnak a lapterjesztéssel. Valószínűleg erre is mondott százalékot, arányt a hivatal- vezető. Ami megmaradt a fü­lemben, az az, hogy a város­ban ötvenöt helyen árulnak újságot. A pavilonokon kívül megszokottá válik, hogy üz­letekben, s vannak társadalmi eladóik az iskolákban. Az idén ismét Három brigád dolgozik a postahivatalban. Az egyik el­nyerte a Kiváló címet. Névadó­juk Kállai Éva. Amikor a hi­vatalvezetőt kihívták valami­lyen televízió-előfizetési ügy­ben, belenéztem a brigád ér­tékelésébe. Sok társadalmi munkát végeztek, sok lottót adtak el. Társadalmi munkát persze a többiek is végeztek, összesen 659 órát a hivatalon belül, 694-et kint, óvodákban, közterületeken, ásóval, kapá­val, gereblyével. Kapával dol­goztak különben akkor is, amikor náluk voltam, gazol­ták a házuk udvarát. ' Ha jól emlékszem, négy me­gye tartozik ahhoz az igazga­tósághoz, amelynek a gödöl­lőiek is tagjai. Nem sokan nyerték el az élüzem címet. Vajon figyelembe vették-e, hogy itt elég mostohák a kö­rülmények. Valószínűleg igen. Óvatosan érdeklődtem, mi a helyzet az új hivatal építésé­vel. A hivatalvezető óvatosan kitért a válasz elől. Addig ma­radnak a mostani helyükön. És iparkodnak tovább. Megpá­lyázták a címet az idén is. A jövő évi május elsejei menet­ben meglátjuk, sikerült-e ne­kik. K. P. Általános iskolák Csecsentógondozás A középiskolások rendez­vénye után a körzet általá­nos iskolásai számára is megtartották a csecsemőgon­dozási vetélkedőt a gödöllői művelődési központban. Kar- taltól Mogyoródig, Péceltől Hévízgyörkig huszonkét in­tézmény küldte el öttagú csapatát a versenyre. A diá­kok szigorú zsűri előtt mu­tatták be a kisbaba fürdeté­sét, öltöztetését, táplálását. Bár a versenyzők döntő többsége lány volt, az első helyen a gödöllői Damjanich Általános Iskola négy fiúból és egy lányból álló csapata végzett. Második lett a zsám- boki, harmadik a kerepestar- csai 2. számú iskola csoportja. Az elsők május 9-én a megye legjobbjaival mérik össze tu­dásukat Taksonyban. Szombaton A gödöllői Gimnázium és Török Óvónői Ignác Szak­középiskola érettségiző, illető­leg végzős diákjai szombaton, május 9-én búcsúznak isko­lájuktól. A ballagás délelőtt 10 órakor kezdődik. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Edda-koncert 19 órakor. Teaház, 19 órakor. Egy-két személyes bábszín­házak Magyarországon, meg­tekinthető 15—19 óráig. A hónap műtárgya: Mihály Rezső Trisztán és Izolda, tusrajz, megtekinthe­tő az előtérben. Károm helyen Fizetőparkoló Gödöllő belterületének há­rom helyén lesz fizetőparkoló május 11-től. A Gödöllő' étte­rem mögött, a volt járási hi­vatal előtt, valamint az áfész-áruház és a bankszék­ház közötti részen hétfőtől péntekig 8 és 18, szombaton 7 és 12 óra között' óránként 4 forintot kell fizetni. Kézilabda Döntetlen az egyetemen A legutóbbi fordulóban a kézilabdás női csapatok prog­ramja volt sűrített. A szeren­csés sorsolás folytán mind a két alkalommal hazai pályán játszhattak. Az ifisták mind a két találkozót megnyerték, a szomszédvár Veresegyház el­len 24-10-re, a Hernád ellen pedig 17-5-re diadalmaskod­tak. A felnőttek a megyei el­ső osztály tavalyi bajnokával szemben csak az első félidő közepéig tudtak lépést tarta­Időn túli egyenlítés Az ikladi IM Vasas csapatai négy mérkőzésen mindössze egyetlen pontot vesztettek. IM Vasas—Budakalász 29-14 (11-6) IM Vasas: Hajdú — Lisz- kai (1), Fehér (1), Raffai (9), Szalay, Elter (6), Tóth (6). Csere: Lajtos (3), Fáczán (1), Szlucska, Hrncsár (2). A vezetést az ikladi csapat szerezte meg, majd egyenlített a kalászi gárda. Ezután 6-2-re elhúztak a házigazdák. A 24. percben 8-6-ra vezetett az IM Vasas. Ekkor a budakalásziak egymás után két büntetőt is kihagytak, s ez volt a talál­kozó fordulópontja, ettől kezd­ve a műszergyári csapat nem adott esélyt ellenfelének. Az utolsó húsz percet már csere- játékosok küzdötték végig. IM Vasas ifi—Budakalászi ifi 21-19 (12-10) IM Vasas ifi: Szabó — Blaubacher (2), Gergely, Ben- ke (10), Deák, Raffai (1), Vin- cze (5). Csere: Tóth, Gáspár (3), Kiss. Az első percekben három­gólos előnyre tett szert a Va­sas, amit csak a szünet után tudott ledolgozni az ellenfél. Kis időre a vezetést is átvet­ték, majd az utolsó öt perc­ben a jobban hajrázó hazaiak ötször találtak a hálóba, míg a vendégek egyszer sem. Tököl—IM Vasas 22-22 (8-9) IM Vasas: Hajdú — Boldis (4), Liszkai (4), Raffai (3), Elter (6), Tóth (3), Szalay. Csere: Lajtos (1), Fáczán, Fe­hér. Hrncsár, Szlucska. Elter révén a Vasas szerzett vezetést, majd Raffai hétmé­teresből dobott gólt. Tíz perc kellett a hazaiaknak, hogy el­ső találatukat megszerezzék. Ám nagyon belelendültek, mert öt gólt lőttek egymás után. A szünet után hatalmas csata alakult ki, a szurkolók­nak hallatlanul tetszett a vál­tozatos, érdekes folytatás. A tököliek kétszer is háromgólos előnyhöz jutottak, de a reme­kül küzdő ikladiak egyenlítet­tek. Az utolsó percben szer­zett újabb gólukat időn túli hétméteressel sikerült a ven­dégeknek egyenlíteniük! Tököl ifi—IM Vasas ifi 19-25 (10-12) IM Vasas ifi: Szabó — Gáspár (1), Kalmár, Tóth, Vincze (6), Raffai (5), Benke (11). Csere: Huszár (1), Ger­gely, Deák. Végig vezetve biztosan nyert a Vasas. Hr. J. ni, majd a második félidő kö­zepén volt még szoros az ered­mény, de végül is kiütközött a csapatok közötti tudáskü­lönbség, megérdemelten nyer­tek a veresegyháziak 21-12-re. A második összecsapáson a középmezőny elején tanyázó Hernád volt az ellenfél. Höl­gyeink számtalan kapufát lőt­tek, nem ment igazából a já­ték sem támadásban, sem vé­dekezésben. Ezért sikerült a második harminc percben szinte állandóan két-három góllal vezetniük a vendégek­nek. Bravúrnak számított a GSC részéről az, hogy az utol­só percekben lefaragták a hát­rányt és 14-14-es döntetlennel újabb ponthoz jutottak. Férfiak. A városi rangadón az egyetemisták eleve hát­ránnyal kezdték a játékot, mert Hegyi, a GSC-nevelésű, de jelenleg tanulmányai ré­vén a GEAC-ban sportoló fia­talember, eltiltás miatt csak a lelátón foglalhatott helyet. GEAC—GSC 23-23 (13-13) GEAC: Fazekas — Vándor (5), Pillinger (2), Steiner (4), Tromposch (7), Palasics (3), Mucsi. Csere: Borcsik — Pet­ri, Mutvaghem (1), Mészáros (1). Nádas. GSC: Imre — Szabó A. (5), Szabó M. (2). Horváth (1), Ur- bán (3), Szlifka (6), Kovács G. Csere: Morvái, Szabó I. (6), Surányi. Klement, Szekeres. Jó: Fazekas, Tromposch — a mezőny legjobbja — és Ván­dor, illetve Szabó A., Szabó I. M. G. Gödöllő (Máriabesnyő), Klapka utcában tüzelő- és építőanyaig- kereskedésben falazó-, kötő-, te­tő-, nyílászárók, faanyagok, ipar- művészeti csempe, padlólap, für­dőszoba-felszerelés nagy válasz­tékban kaphatók. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents