Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-07 / 106. szám
1987. MÁJUS t, CSÜTÖRTÖK Szeszszenvedély ellen — propaganda Kísérletek öt tanintézetben Vendéglátóipari, építőipari, fcertészeti szakmunkástanulókat nevelő intézetek igazgatói mondják: növendékeik a veszélyeztetettek közé tartoznak, ha az alkoholizmusról van szó, hiszen már a gyakorlaton, a tanulmányok idején találkoznak e káros szokással — méghozzá munkájuk kapcsán. Talán az iméntiek okán szentelt különös figyelmet a Pest megyei alkoholizmus elleni bizottság arra, hogy a szakmunkástanulók körében feltárja a szesz- és narkomán- szenvedély helyzetét, s hogy anyagiakkal, valamint szakmailag is segítse a hatékonyan nevelő iskolai programok szervezését. Mindezekről tegnap Gödöllőn. a 202. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben tájékozódott az Alkoholizmus Élleni Állami Bizottság propagandával és közművelődéssel foglalkozó albizottsága. Az országos testület tagjait dr. Hárdi István, a Pest megyei AEB alelnöke üdvözölte, majd Aranyosi László, a Vöröskereszt Pest megyei vezetőségének titkára és dr. Sipos Hornéi, a dunakeszi ideggondozó-intézet vezető főorvosa számolt be a szakmunkás- tanulók körében folytatott, a káros szenvedélyekkel, a veszélyeztetettséggel, s az ez- irányú pszichológiai szűréssel kapcsolatos vizsgálatok tapasztalatairól. Közös volt a megállapításuk: a szakmát tanulók statisztikailag kevésbé tűnnek veszélyeztetettnek, mint a hasonló életkorú, de már tanulmányaikat befejezett társaik, s még kevésbé^ mint azok, akik már fiatalon kapcsolatba kerültek a bűnözéssel. Kísérlet kezdődött az elmúlt tanévben a megyében, öt szakmunkásképző intézeí- ; nek juttatott anyagiakat s adott, javaslatot intenzív programra az alkoholizmus elleni megyei bizottság. A gödöllői, pilisvörösvári, halásztelki, ceglédi és váci tanintézetek vezetői most arról szóltak: a növendékek több miint felét sikerült bevonniuk a sportvetélkedőből, terítési versenyből, jogpropaganda- előadásból, az egészséges életvitelt szorgalmazó előadásból vagy vetélkedőből, s fórumból álló programsorozatba. A helyi adottságoktól függően eredeti ötletekkel fűszerezték ezt, például volt, ahol a terítékhez felhasználták a közeli sütőipari üzem egészségesebb termékeit, másutt a fiúk zsűrizték a lányok főztjét, a harmadik helyen plakátokat kellett készíteniük „belépőül” a vetélkedni szándékozóknak. A jutalmak között többnyire tisztálkodási szerek, az egészséges életmódot hirdető könyvek szerepeltek. Nem maradt el a kínálás sem ezeken az eseményeken, természetesen rostos üdítők, alma, tejtermékek kerültek az asztalra. A tanulók kedvvel, érdeklődéssel vettek részt a sorozaton, jelzi ezt, hogy egyedül a váciak fórumán 47 kérdést tettek fel a szakembereknek. S bizony nehezen megválaszolhatók is akadtak közöttük, mint a ceglédi: miért nyílhatnak sorra a lakótelepi garázskocsmák? Soltiné Radnics Magdolna, a szigetszentmiklósi városi alkoholizmus elleni bizottság titkára ismertette az ottani tanács és a KISZ-bizottság közös akcióját, melynek keretében 1200 középiskolás és szakmunkástanuló láthatott a narkomániával foglalkozó filmet, majd találkozhatott a film készítőivel. Azóta a társadalmi beilleszkedési zavarokról is szerveztek fórumot, s több osztály szülői munkaközössége is meghívta az előadókat. Mint a mostani tanácskozáson részt vevők hangsúlyozták: e korosztálynak az egészséges életvitelre nevelésében a közvetett módszerek alkalmazásától, a pozitív magatartási minták nyújtásától várható a legjobb eredmény. Ezért is javasolták: a kísérlet — mely folytatódik még több szakmunkásképző intézetben —, a program bővüljön közművelődési és más társadalmilag is elfogadott értékekre orientáló elemekkel. V. G. P. Jövőnk a tét Nyilvánosság a gazdaságban A salgótarjáni országos közgazdász-konferencián sok új megállapítás hangzott el az elmúlt három évtized reform- folyamatairól. A Magyar Ifjúság szerkesztőségének újabb kiadványa — az elhangzottak alapján — számtalan olyan adatot, eddig nem közismert tényt tár a közvélemény elé, amely már önmagában is különlegessé teszi a reformköny- vet, Kényszerpályán ^ gazdaság? Növekedés vagy stagnálás? Van-e magyar modell, érvényes, sajátos magyar kísérlet a szocialista országok gazdasági gyakorlatában ? ... — ilyen és hasonló kérdéseket boncolgat ez a könyv. Nem tagadhatjuk, sorsfordulóhoz érkezett a gazdaság. Megalapozott dokumentumok vannak, amelyek így is felvetik a kérdést. A Jövőnk a tét tükrében — ha nem is a jövő generációja irányítja a legfőbb folyamatokat — talán nem megalapozatlan az aggodalom, a jövő féltése. Megerősödtek az útkeresés ösztönei. vágyai — ezen a kényszerpályán pedig felfrissült a vállalnak kockázatot. Továbbra sem megoldott a termelés és a külkereskedelem azonos érdekeltsége. Ha két-három nagy üzlet megvan, a „kicsikkel” nem foglalkoznak. A Duna Tsz is kapott már vissza jelentős mennyiségű gombaszállítmányt a késedelmes vámkezelés miatt. A keresetszabályozás gondjaiból adódik, hogy a felszabaduló munkaerő továbbra sem oda áramlik, ahol nép- gazdaságilag szükséges lenne (a gyári nagyiparba), hanem, ahol jobban megfizetik. Felmerül a kérdés: mikor állítják vissza a nagyipari munkásság rangját. Gazdasági helyztünk, a kibontakozás útja erőteljesen foglalkoztat mindenkit, s a „hogyan tovább” felfogás helyett sokan a „mi lesz velünk” kérdésével foglalkoznak. Súlyos gondot okoz a lakáshoz jutás lehetősége. Naponta felvetik a budapesti és az agglomeráció közötti ellátásbeli különbséget. Féltik eddigi eredményeinket az inflációtól. Túlságosan sok megoldatlan probléma halmozódott fel az oktatásban, egészségügyben, közbiztonsági téren. A tanácsok megnövekedett önállósága nincs szinkronban a pénzügyi bevételek ütemének alakulásával. Foglalkoztatja a dolgozókat a munkaerő-átcsoportosítás lehetősége, a munkaerő-áramlás. A Központi Bizottság áprilisi ülésén felvetődött kérdésekkel foglalkoznak, így az adórendszer- és a várható nyugdíjrendelet-módosítással. Tudjuk, most olyan szakaszban vagyunk,, amikor kérdések tömege vetődik fel a határozatban jelzett vállalati és személyi jövedelemadóval — általában gazdaságirányításunkkal kapcsolatban. Tényleges vita a munkáért Az év félidejéhez közeledve vállalataink egyre többet foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hogy mit jelent majd számukra az új rendszer, hogyan lesznek képesek felkészülni a bevezetésre. Biztosítja-e az új rendszer az egyenlő teherviseltést, a verseny- semlegességet, az esélyegyenlőséget? Kétségtelen, hogy tényleges, valóságos társadalmi vita bontakozott ki a határozat nyomán. Bennünk is felmerül a kérdés: kellően felkészültek, informáltak vagyunk-e a vitafolyamat irányítására, a kritika okos, türelmes érveléssel való megválaszolására? összefoglalva tapasztalatainkat: élve a pár* iránti bizalommal, a cselekvőképességgel, munkánk alapján előrelépést várunk 1987-ben is, vigyázva arra, nehogy kimerüljenek a pártszervezetek lehetőségei, nehogy veszítsünk lendületünkből. NAGY JÖZSEFNÉ, az MSZMP Szigetszentmiklósi Városi Bizottságának első titkára magyar politikai és gazdasági közgondolkodás. A salgótarjáni konferencián maguk a szervezők, az előadók is megdöbbentek azon az intenzív, kritikusan őszinte közgondolkodáson, amelyet a részvevők tanúsítottak — szellemi fórumot teremtve. Ennek az új fórumnak adott széles nyilvánosságot a Magyar Ifjúság szerkesztősége, amely eddig Is pulzuson tartott ujjal érzékelte társadalmunk (ezen . belül a .fiatalság) problémáit. Komoly könyv ez az új reformkönyv... ? — A kérdést így teszik fel az átlagolvasók. Igen. Komoly, nagyon is húsba vágó ez a kis kötet — de annyira mégsem, hogy a nem közgazdász képzettségűek ne élvezhessék. Olvasmányos formában közli a felszólalók gondolatait a könyv. Berend T. Iván akadémikus, Vissi Ferenc, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhelyettese, Faluvégi Lajos, az Unibank elnöke, Pullai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Nagy Imre, a KISZ Központi Bizottságának titkára nyilatkozik, felel, magyaráz a konferencián (az „ifjúság fórumán”) felvetett kérdésekre. A „reformkönyv” szimpatikus bátorsággal tárgyal — nem feledve: Jövőnk a tét! Kiss Tamás A lemaradás lényegesen csökkent ugyan, de a hátrányos helyzet máig megmaradt A kormányintézkedések hatására biztató jelek a mezőgazdaságban Munkaigényes dabasi szoknyák Szoknyás negyedév volt az esztendő első három hónapja a Pevdi konfekciórészlegchcz tartozó dabasi varroda számára. Főként két nyugatnémet cég megbízásából varrták az eléggé munkaigényes ruhadarabokat. Az üzem három szalagja általában napi négyszáz szoknyát készített. Nyáron már hazai piacnak dolgoznak, a FÉR rendelt télikabátokat és zakókat a konfekciósoktól. (Erdősi Ágnes felvétele) Ugyancsak d tegnapi ülésen tájékoztatót hallgatott meg a testület a mezőgazdasági nagyüzemek tavalyi gazdálkodásáról. Néhány jellemző adat: a megye állami gazdaságai, téeszei és közös vállalatai folyó áron számítva több mint 50 milliárd forint bevétellel számolhattak. Ez 4 százalékkal haladja meg a korábbi esztendők szintjét. A bevételekből a költségek levonása után csaknem 7 milliárd forint fedezeti összeg maradt, másfél százalékkal több az elmúlt évinél. A költségek növekedése miatt azonban a nettó nyereség 200 millióval maradt el a bázistól, vagyis 2,7 milliárd forint lett. A nyereség 11 százalékkal gyarapodott az állami gazdaságokban, a szövetkezetekben pedig ugyanilyen arányban csökkent. Három nagyüzem zárt veszteséggel: a ceglédi Magyar— Szovjet Barátság, a sülysápi Tápióvölgye és a nyársapáti Haladás Tsz. A hiány összességében meghaladja a 100 millió forintot. (A megye sajátosságát mutatja, hogy hasonló nagyságrendű veszteséget az ország más területén több tucat gazdaság együttesen mutatott ki.) A nehéz helyzeten változó formában lettek úrrá a gazdaságok. Cegléden a Lenin Tsz-be való beolvadást, Nyársapáton a tartalékok mozgósítását, választották, míg Sülysápon várhatóan szanálási eljárás lesz. Az elmúlt évinél többen éltek a nyereségtartalék-képzés lehetőségével. A tartalékkal csökkentett nyereség 65 százalékát fizették be a gazdaságok adó címén a költségvetésbe a korábbi 59 százalékkal szemben. A fejlesztésre és kiegészítő részesedésre fordítható érdekeltségi alap így a korábbinak háromnegyedére esett vissza. A megye 19 téeszében az adóbefizetés után semmi nem maradt fejlesztésre, részesedésre, sőt öt gazdaságban már az elvonások egy része is az amortizációs alapot terhelte. Biztató jel a mezőgazdaság helyzetének javítását szolgáló kormányintézkedések hatására, hogy tavaly 2,7 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg a nagyüzemek, 27 százalékkal többet a megelőző évinél. A forrásokban — a saját erő mellett — csaknem 20 százalék a hitel és 10 százalék az állami támogatás részesedése. Az idei tervek között a növénytermelés 10 százalékos növelése összhangban áll a megyei elképzelésekkel, de az állattenyésztés tervezett szinten tartása elmarad attól. Erősödik a törekvés a regionális élelmiszer-feldolgozás mennyiségének és minőségének gyarapítására. A nyereség 10 százalékos növelése azonban nem biztosít megfelelő alapot olyan műszaki fejlesztéshez, amely összhangban állna a termelési feladatokkal. Ezért a beruházási készség visszafogottabban mutatkozik a korábbinál. Mészáros János A sajátosság meghatározó tényező A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése Tegnap a megyeházán ülésl tartott a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A testület, a megye társadalmi gazdasági életének egy-egj fontos területéről, a közművelődési intézmények helyzetéről, tennivalóiról, a mezőgazdasági üzemek tavalyi eredményeiről hallgatott meg átfogó be- lentést, illetve tájékoztatót. ődést is. Nem kielégítő a fizikai munkások részvétele, s oár a látogatók többsége fiatal, a velük való foglalkozás módja is gyakorta igénytelen. \ megnövekedett szabadidőt mind kevésbé fordítják művelődésre az emberek, egyre nehezebb a valódi értékek közvetítése. A művelődési intézményekben dolgozók legtöbb helyen érzik az alkalmazkodás sürgető igényét, de csak kisebbik részüket jellemzi a jó irányú, tartalmi, módszerbeli útkeresés. Másutt a hagyományos módszerekkel. csökkenő érdeklődés melleit munkálkodnak. A jelentés foglalkozott a közművelődési munka irányításának problémáival is. önkritikusan megállapította, hogy az részben, esetenként k'.éséssel követi a tanácsi gazdálkodásban, az önállóság bővítésében bekövetkezett változásokat. A mindennapi fel- idatok megoldása mellett a megyei tanács művelődési osztálya o szükségesnél kevesebb figyelmet fordít a koncepciók kialakítására, a kezdeményezések felkarolására, a kádermunkára és a hálózati központok működésének hatékonyabbá tételére. A települések többségében még gyenge i koordináció az üzemi, szövetkezeti és szakszervezeti közművelődési bizottságok, a tanácsok és az intézmények között. A testületek ritkán foglalkoznak a szakmai munka értékelésével. A körzet- központok sem tudnak megfelelő segítséget nyújtani a vonzáskörzetükben. Érre annál is inkább szükség lenne, mivel több nagyközségben nincs i tanácsi apparátusban művelődési feladatokat ellátó szakember. A vb a hiányosságoknak megfelelően jelölté meg a tanácsi irányító szervek feladatait, kiemelve, hogy a megye sajátosságaiból adódóan még hosszú távon egyidejű tennivaló a mennyiségi és minőséji fejlesztés, az intézményhálózat és a szakmai tevékenység korszerűsítése. Abban is teljes volt az egyetértés, hogy i népművelők jövedelmi viszonyainak átfogó és számottevő javítása nélkül a gondok ;ovább növekedhetnek, egy nemkívánatos folyamat válhat visszafordíthatatlanná. tárakban dolgozók több mint egynegyede a művelődési otthonokban pedig 35 százaléka — a különböző erőfeszítések ellenére — nem rendelkezik képesítéssel. Felerősödött a fluktuáció, sok az üres állás. Az olyan megyei és helyi próbálkozások, mint a bérkorrekció, a közművelődési díj alapítása, a képzés megszervezése nem segítenek az alap- probléma megoldásában: a népművelők jövedelme mesz- sze elmarad más értelmiségi rétegétől. A megyei átlagbér 4800 forint, s még ezen belül is nagy a differenciálódás. Az erkölcsi megbecsülés hiányára utal többi között, hogy a helyi választott testületekben kevés helyen igénylik a köz- művelődés munkásainak közreműködését. A gazdálkodási feltételek a korábbi években az intézmények közös fenntartásával jelentősien javultak. A nehezebb gazdasági körülmények között is számottevő maradt az üzemek támogatása: az amatőr művészeti csoportok többségének működési feltételeit a vállalatokkal, szövetkezetekkel, szakszervezetekkel közösen teremtik meg. Az állami támogatás szerény mértéke gátja a szakmai fejlődésnek. A korszerűbb gazdálkodás teremtette forrásokra adottságok híján csak néhány helyen, így Gödöllőn, Örkényben, Ócsán támaszkodhatnak. A közművelődési munka eredményessége — az egyenlőtlen feltételek következtében — településenként és szakmai szempontból egyaráfit differenciált. Jó kezdeményezések, figyelemre méltó sikerek születtek országos viszonylatban is, a városokban, a kistelepüléseken pedig tartalmában is szegényes a kínálat. Ellentmondások jelzik az érdekA közművelődés fejlődését elemző jelentés bevezetőjében rámutat, hogy az 1974-es párt- határozat és az 1976-ban született törvény végrehajtásának eredményeként számottevő előrelépés tapasztalható az intézményhálózatban mind a tárgyi feltételeket, mind a tartalmi munkát tekintve. Különösen a 80-as években gyarapodtak jelentősen a lehetőségek. Üj művelődési központ nyílt Gödöllőn, Pilisvö- rösváron, Budakeszin, Százhalombattán, s megújult intézmény fogadhatja az érdeklődőket Cegléden, Nagykőrösön, Monoron, Budaörsön és Zsám- békon. Mindebben nagy szerepe volt a helyi kezdeményezéseknek, és a széles körű társadalmi összefogásnak. Az említett időszakban kezdődött meg a szakmai integrációs folyamat, az általános nevelési központok — például Halásztelken, Tápiógyörgyén — a művelődési központok és könyvtárak — mint Pomázon, Százhalombattán — és a több funkciójú könyvtárak —, mint a ceglédi, hernádi — létrehozásával. Egyes helyeken az üzemi közművelődési intézmények lettek a település kulturális ellátásában meghatározóvá. Jó példa erre Dunakeszin a Járműjavító, vagy Tökön az Egyetértés Tsz művelődési háza. Gyarapodott a könyvtárak száma, azok ellátottsága. Új múzeumok, kiállítóhelyek létesültek. Ebben az ötéves tervben köztudottan szerényebbek a beruházási lehetőségek. Így új általános művelődési központ építését csak Dömsödön és Maglódon tervezik. Művelődési házat építenek Ócsán, Kar- talon, faluházat Tápiószőlősön, s ugyancsak több funkciójú intézményt Űriban, lsaszegen. Emellett jó néhány helyen számolnak az intézmények felújításával, korszerűsítésével. Ha a felsorolt eredményeket tekintjük, Pest megye lemaradása az évtizedekkel ezelőttihez képest lényegesen csökkent, de hátrányos helyzete továbbra is megmaradt. Ennek felszámolása ellen hat az anyagi eszközök hiánya, a fenntartási, működési költségek gyors emelkedése s ezáltal a minőségi különbségek növekedése a jó és gyengébb adottságú intézmények között. A személyi feltételek alakulását jelzi, hogy a könyv-
