Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
MAGAZIN *E$r MhUkEl c'-.rV r;: • • sai&Mm: 1987. MÁJUS 30., SZOMBAT ■»Színházi levél A tudós felelőssége Hetvenedik évéhez ' közeledő, megtört, félig vak öregember térdelt a római katolikus anya- szentegyház legmagasabb ítélőszéke, a Szent Hivatal Kollégiuma előtt, s eskü alatt vallotta, hogy megtagadja és visszavonja- korábbi nézeteit, melyekben — a Szent Hivatal tiltása dacára — azt hirdette, hogy. a Föld nem középpontja a világmindenségnek, nem áll egy helyben, hanem forog, ellenben a Nap nem forog, hanem egy helyben, áll, s körülötte kering a Föld. 1633. június 22-ét írták. A nézeteit megtagadó öreg tudós Galileo Galilei volt, akit az egyház t'oy 1616-os bizalmas kihallgatás meghamisított jegyzőkönyve alapján fogott pörbe, tulajdonképpen olyasmiért, amit korábban az egyház sem tiltott: az úgynevezett kopernikuszi világkép felismeréseinek hirdetéséért. Kopernikusz nagy műve, az épp a halála napján, 1543. május 25-én megjelent Az égi pályák forgásáról, a heliocentrikus (Nap-középpontú) világképet alkotta meg, szemben azzal, amelyet Ptole- maiosz, az i. e. 2. században élt alexandriai csillagász állított fel, s röviden geocentrikusnak nevezhető, azaz földközéppontúnak. Az egyház ezt a geocentrikus világképet tette magáévé, s védte, mint teológiai tételei alapját. Hogy Kopernikusz művét mégsem tették azonnal indexre, az annák volt köszönhető, hogy elméletét eleinte csak feltételezésnek tekintették. Mire Galilei a Szent Hivatal (kevésbé magasztos nevén: az inkvizíció) elé került, a kopernikuszi eszméket hirdető könyve, az 1632-ben pápgi. támogatással megjelent Párbeszéd a két legnagyobb. ^világ- rendszerről, , a ptolemaiosziról és a kopernikusziról (rpviden: Dialogo) már indexen volt, azaz a tiltott könyvék listáján, mint ahogyan 1616-ban oda került a kopernikuszi nagy mű is. Hogy VIII. Orbán pápa, aki korábban maga támogatta a Dialogo kiadását, miért tiltat- ta mégis be, s indíttatta meg a port Galilei ellen? Kortársi vélemények szerint főként és’ elsősorban azért, mert a Dialogo egyik figurájában, a ptolemaioszi világrendszert védelmező Simplicio (Együgyű) nézeteiben és alakjában magára ismert. A sértett hiúság, s a személyesnek vélt támadás 1? színezte hát ezt a port. amelyben azonban sokkal többről volt szó. mint Orbán pápa sértődéséről. G alileo Galilei matematikus és csillagász pőre ugyanis a tudományos haladás és a dogmatikus hittételek maradiságának a pőre is volt. Elsősorban is ezeké. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy a kopernikuszi tanok, majd az azokat továbbfejlesztő Giordano Bruno és Johannes Kepler, s végül az elméleti megállapításokat már empirikus úton (ezerszeres nagyítású, kiváló távcsöve segítségével szemmel láthatóan), beigazoló Galilei felismerései után nem volt tovább tartható az egyház álláspontja. A tudomány fejlődését nem lehetett megállítani. S amiképp Kolumbusz felfedezése (hogy t. i. a Föld gömb alakú, körbejárható, s vannak más földrészek és más népek is, mint amelyekről a Szentírás tud) alapjaiban rendített meg bizonyos dogmákat, úgy rendítette meg az említett tudósok elmélete s elméletük igazolása az egyházi dogmákkal együtt az egyházi hierarchiát, s végső spron a világi hierarchiát is. E tanok, elméletek után (melyek meliett megjelent a természet- tudományok s a matematika egész sor más hatalmas felfedezése Is, szinte egy időben) a világ már nem volt — mert nem lehetett — ugyanolyan, mint volt korábban. Hogy Galilei alakjához a tudósi hírnéven kívül, s azzal együttjárva, a tragikum vonásai is tapadnak, az a fentiek után nem meglepő. Egy aggastyánt — mint azt az egyház mai feje, II. János Pál pápa 1979-ben (!) végre hivatalosan is elismerte — koholt vádakkal illetve, meghamisított jegyzőkönyvek alapján, kínvallatásnak alávetve rábírták arra, hogy esküvel tagadja meg azt, amiről tudta, hogy megdönthetetlen tudományos igazság. Megalázták, hazudni kényszerítették, s minden bizonnyal tudták is, hogy. hazudik. De fontosabb volt, hogy * az egyház hitelveinek tekintélye csorbítatlan maradjon: ' Nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy ebben a kír terveit pörben a közelmúlt koncepciós pőréinek előképét lássuk. Alighanem ezt is belegondolta az 1956. október 20-án bemutatásra került drámája, a Galilei súlyos emberi konfliktusaiba Németh László. Az ő Galileije mindenekelőtt az igazság szenvedélyes szere- tetéért száll síkra. Egyszerűen nem tehet mást, mint hogy — miután felismerte — egyedül érvényesnek ismeri el az igazságot. Nem a tekintélyelven és az érdekek pillanatnyilag fontos védelmezésén alapuló igazság érdekli, hanem az esz és a tapasztalat igazolta, megdönthetetlen tudományos igazság. Életét is azért menti meg a visszavonó esküvel, mert úgy véli: ez az élet még adós a képességeiben rejlő szellemi kincs felszínre hozatalával. Életben maradva többet használhat, mint máglyahalált halt mártírként: az egyedül reábí- zatottat átadhatja az emberiségnek. Németh László Galileijének nagy csalódása (s ez a dráma alapkonfliktusa, Galilei alapvető morális dilemmája), hogy élete végén rá kelki " ~ 2$ 1 a iudá$ már nem eQyéJléft.íín»’ bet bittoka, a felféá&eéSMc^t tudományos megismerések fa lyamata már nem állítható meg egyetlen, bármily nagy elme elpusztításával. Az inkvizíció előtti megalázkodása, tanainak eskü alatti megtagadása tehát végsősoron fölösleges áldozat volt. A megaláztatásban elveszett a becsülete, de nem sokat nyert általa, hiszen például a fiatal Torricelli akkor is tovább vitte volna az ő felismeréseit, ha Galilei kitart, s esetleg a máglyán végzi. Másképp fogalmazva: az egyén igazsága elpusztulhat, de a társadalmi igazság nem. A Várszínházban most, a bemutató után harminc évvel felújított Galilei érdekessége, hogy címszereplője most is az a Bessenyei Ferenc, aki az ősbemutató Galileije volt. Azt hiszem, lényegében véve ugyanazt a robusztus, még gyöngeségeiben, tévedéseiben, emberi esendőségeiben is nagyformátumú embert játssza, mint akkor. Galilei morális drámáját ugyan ma talán kissé másképp látjuk már, mint Németh László látta, de a tudós felelőssége a tudománnyal, s az emberiséggel szemben ma is égetően aktuális kérdés. Csak a jelen Galileijét talán Oppenheimernek hívják... Takács István Aranydiplomás pantomimes Siker es szorongás Cegléden A hírekkel elárasztott világ figyelmét nehéz megnyerni. Különösen akkor, ha egy csendben dolgozó, fellépést nem vállaló kis közösség nem éppen közismert tevékenységéről van szó. Valószínű, hogy a tavaly októberben megalakult ceglédi pantomimcsoport is az ismeretlenség homályában maradt volna, ha a közelmúltban egy váratlan siker nem tereli rájuk a figyelmet. A Dvorák Gábor által vezetett, tizenévesekből álló csapat egyik tagja, Gulyás Tibor, a Magyar Cirkusz- és , Varieté Vállalat Artistaképző Intézetének országos versenyén első díjat nyert. Műsoráról tv-fel- vétel készült, amelyet a hét végén, a gyermeknapon közvetítenek. Féléves tanulás után ez szinte csoda! Mi is az a tudós, ismeret, amellyel egy pantomimes sikert arathat? Mozgás, gondolat A Kossuth Művelődési Központban egy szerda délutáni próbán igyekeztem ellesni a műhelytitkokat. A bemelegítés hasonló volt bármilyen sportoló előkészületeihez. Csak jó fél óra után kezdték el azokat a helyzetgyakorlatokat, amelyekben hitelesen kellett mímelni valójában nem létező tárgyakat, rudat, falat, esernyőt, ajtót, hogy ne soroljam tovább. A felületes néző számára a pantomim ennél nem is több. A figyelmesebbek és azok, akik művelik, persze pontosan tudják, hogy a mozdulatokkal a legkülönfélébb érzelmeket, gondolatokat lehet kifejezni. A tárgyakat imitáló mozgások csak technikai alap- feltételei egy sajátos önkifejezési formának. De hát mi is pontosan | páídomiftiY hdéfx — Minden "játék pantomim — magyaíáztá 'Dhorúk Gábor, a csoport vezetője — akkor, ha_ a mozdulatok hírértéke erősebb, mint az érzelmi tartalma. Nehéz a határvonalat meghúzni, hiszen a mozgás egyszerre közvetíthet gondolatokat és érzelmeket. A néző feladata, hogy eldöntse? csak tánc-e, amit lát vagy valami más, valami több. A mozgás szimbólumrendszere ugyanúgy, mint más művészeteké, sokféleképpen megfejthető. Több mint tíz évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni a pantomimmai; azóta hivatásomnak érzem. A szóbeli kifejezés nehézségeit is ennek a segítségével tudtam feloldani. Ceglédi és budapesti tanítványaimnak szívesen átadok tapasztalataimból; remélem, sikerül. Reflektorfényben — Nálunk kevéssé megbecsült és népszerű a pantomim. Ezzel magyarázható, hogy az ön neve nem annyira közismert? — Itthon talán valóban nem, de Svájcban, ahol szinte minden nagyvárosban fölléptem, s ugyanígy Ausztriában, ismernek. Szívesen is fogadnak. Azt, hogy itthon kevésbé vagyok népszerű, már szinté természetesnek veszem — legyintett. — Lám csak akkor kerülünk refGuiyás Tibor és a mester: Dvorák Gábor Fotó: Varga Irén lektorfénybe egy rövid időre, ha valamilyen díjat nyerünk és esetleg még a televízió is bemutat a tudományunkból valamit. — Valóban meg lehet tanulni fél év alatt a pantomim kifejezési eszközeit? Gulyás Tibornak hogyan sikerült? — Az eredmény egyrészt azon múlik, hogy a tanítványnak mekkora a kitartása, hogy a kezdeti nehézségek miatt nem veszti-e el örökre a kedvét. Másrészt Tibor esetében az is szerepet játszott, hogy korábban aktívan sportolt, focizott, kézilabdázóit. Természetes, hogy fél év alatt nem lehet megtanulni a testi rugalmasságot,, .hgjlékonyiságöt, a jó .mozgáslyordinációt. Ezt gyer- ’ mekk'öratól kéZiiVe sajátítja el az ember, illetve természet adta tehetség. Gulyás Tibor, miközben róla volt. szó, szerényen meghúzódott a mester háta mögött. Nem akart magáról beszélni. Jelenleg édesanyjával él Abonyban, és ott is dolgozik a fiúnevelő otthonban mint utógondozó. Amikor a pantomimmai kapcsolatos terveiről kérdeztem. szorongva válaszolt: —- Ettől a sikertől még nem szabad elrugaszkodnom a valóságtól. Persze nagyon örültem, hiszen olyanokat győztem le, akik mór több éve panto- mimeznek. Az aranydiplomón és kétezer forint jutalmon kívül a második helyezettel együtt lehetőséget kaptunk arra, hogy az Artistaképző Intézetben másfél évig ingyen gyakorolhassunk. Ócsai Gábor tanár úrral Eudapesten, van, amikor hetente háromszor tréningezünk. Ök abban bíznak, hogy artista lesz belőlünk. Én már elég öreg vagyok, húsz elmúltam. Egy kicsit türelmetlennek és hitetlennek is érzem magam. Nem olyan régen hat év alatt végeztem el a közlekedési szakközépiskolát. Utána sokfelé megfordultam. Egy darabig a Volánnál dolgoztam, de nem érdekelt. Kiléptem, bolyongtam a világban. Bala- tonszernesen portáskodtam, majd maszek bútorasztalosnál voltam bedolgozó, most éppen az abonyi nevelőintézetben vagyok utógondozó, ötven gyerek sorsát kell egyengetnem a nagykorúságukig. Itt talán lesz arra lehetőségem, amit eddig elmulasztottam; továbbtanulni. Korábban is jelentkeztem már magyar—népművelés tanári szakra, de nem mentem eí még a felvételire sem. Ezt sem lehet kihagyni az életemből, be kell hoznom a lemaradásomat. Hogy a pantomimmai mi lesz? Nem tudom. Gábor ugyan biztat és segít, de neki is tíz év kellett ahhoz, hogy elismerjék, népszerű legyen. Ráadásul itthon még mindig kevesen tudják, hogy ki ő és mit tud. A tény, hogy egy országos versenyt megnyertem, még nem jelenti azt, hogy a világ tárt karokkal vár. Fordulópont A ceglédi pantomimtanfolyam tavaly ősszel tizenöt jelentkezővel indult. Jelenleg négyen dolgoznak együtt: Szívós Mónika, Bicskei Brigitta negyedik osztályos köz- gazdasági szakközépiskolások, Lakos Gyöngyi óvónő és az egy szem fiú,, Gulyás, Tibor. A mésfSer" ’szerint ez a dém6rZso- lódás a szokásomiA-kik maradtak, szívvel-lélekkel csinálják; ügyesek is, de hogy mi lesz a további sorsuk, még nem lehet tudni. Lehet, hogy a két érettségiző lány elkerül Ceglédről? Ketten folytatnák ? Esetleg újabb tanfolyamot indít a Kossuth Művelődési Központ? Az önellátó, bevételt hozó tevékenységet sürgető gazdasági kényszer ezt nem valószínűsíti. Tegnap délután gyermeknapi műsorban Cegléden, majd este Törökszentmiklóson lépett fel Dvorák Gábor és Gulyás Tibor: a mester és a tanítvány. A tévé gyermeknapi adásában pedig a tanítvány országos elismerést nyert műsorát láthatjuk. Pillanatnyilag tehát: siker ... Ujj írisz Művészettől a sportig Zsámbéki szombatok Ötödször rendezik az idén a Zsámbéki szombatok sorozatot., hivatalosan június 6-tól július 18-ig: Da érdemes lesz már holnap, vasárnap is ellátogatni a nagyközségbe a gyermeknapi majálisra, amelyet a Budakörnyéki Áfésszal közösen, a környék egyik legfes- tőibb domborulatán, Csillag- erdőnél rendeznek. Érdekes versenyek, sport-, tánc és más művészeti bemutatók után tábortűz mellett ér véget a nap. A szombatok kínálata eddig még soha nem okozott csalódást. Az igényes előadások közül ezúttal is kiemelkednek a világhírű romtemplom csodaszép természetes környezetében megtartandó rangos zenei és színielőadások. Ezúttal a Nyíregyházi Fúvósötös, a Pro Musica kórus, a bicskei zeneiskola tanárai, a helyi tanítóképző főiskola zenei tábora és a Chorus Oeconomicus hangversenyének kölcsönöz különös színt az Európában egyedülálló műemlék. A koncerteket mindén alkalommal igényes vendégjáték követi: Hrabal: Őfelsége pincére voltam (Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza); Synge; A szentek kútja (Kisfaludy Színház, Győr); Weiss: Marat halála (Alföldi Színpad, Debrecen); Arisztophanész: Madarak (Tanulmány Színház, Budapest). Ugyanitt mutatkoznak be a Színművészeti Főiskola végzős növendékei Schwartz: Gods- pell musicaljével. Végül a-Magyar Néphadsereg Művész- együttese zárja a programot Magyar Eléctra című táncjátékával. Űj színhellyel is bővül a kör. A romtemplőm melletti kolostor helyreállított kőtárában szerepel a Dunaújvárosi Színpad Nagy András Báthory Erzsébetről írt-drámájával»« síorro/n — söríyslórií A másfél hónapos eseménysor másik centruma a művelődési ház lesz; itt az Állami Bábszínház és lapunk hasábjain nemrégiben bemutatott. sajátos utat járó Prospe- ro bábegyüttes műsorát is láthatja a nagyérdemű. Megnyitják a népművészeti és motorkerékpár-történeti kiállítást, továbbá Táncos László és a Szegedi Postás Képzőművészeti Kör tárlatait. Lesz kirakodóvásár, sakk- és asztaliteniszverseny, valamint lovasbemutató a toki Patkó csárdánál és műemléki séták. A programok között tehát bárki megtalálhatja az ízlésének és kedvének valót. Rád I ÓFIGYELŐ Béres Ilona (Niccolininé) és Bessenyei Ferenc (Galilei) a Várszínház előadásában. SEGÍTHETÜNK? Mint egy figyelmeztető felkiáltás, úgy hatott rám Ungvár Ildikó riportja. Egy fiatalemberrel beszélgetett, aki rövidesen kikerül az állami gondozásból. Kikerül. De hová kerül be? Hol fog lakni? Egy BM-rendelet már lehetővé teszi, hogy az állandó bejelentett lakása ismét az legyen, ahonnan gondozásba vitték. 'Ez a fiú azonban nem akar alkoholista nevelőapjának szo- ba-konyhás pincelakásába költözni. S bizonyára sokan gondolkodnak hasonlóan — a hasonló helyzetben lévők. Számuk ugyanis nem kevés: évente kétezren hagyják el a különböző nevelőotthonokat, s mindössze egy százalékuknak van hová mennie. Tiszteletre méltó a riporter mértéktartása és alapossága, ahogy megszólaltatta a különböző területék szakembereit, így sokkal világosabbakká váltak a lehetőségek — vagy inkább a lehetetlenségek? Létezik ugyan egy átmeneti otthon a nagykorúvá érett fiatalok számára, ez azonban csupán ahhoz elég, hogy még jobban érzékeltesse a helyzet tarthatatlanságát. Mióta hallani már jajszavakat ez ügyben, s születnek hamvába hullt elképzelések! Fölvetődött például — már négy-öt évvel ezelőtt — hogy az újpalotai, illetve a kelenföldi szobabérlők házát jelölnék ki lakhelyül a felnőtt állami gondozottaknak. A megvalósulásról azonban hallgat a fáma. Meggyőződésem, hogy az egyszerűen és tényszerűen fogalmazó fiú még egyáltalán nem tudja átérezni későbbi helyzetét. Amikor majd albérletet és munkahelyet keres, s találkozni fog némi idegenkedéssel, mert onnan jött Ugye mennyi gyanakvást, bizalmatlanságot teszünk e szóba? Ami annak is következménye, hogy ismereteink rendkívül homályosak a benti életről. (Pedig ez ellen mi is — a sajtó munkatársai — sokat tehetnénk.) Tudom, hogy minden megyében működik gyermekeket gondozó állami intézet, nekünk, Pest megyében pedig városnyi is jutott. Tudom természetesen azt is, hogy ezeknek a létesítményeknek gondjai nem a helyi tanácsokra tartoznak, s semmiképpen sem várható tőlük lakáskiutalás. A pergő, színes műsor a diákok nyári munkavállalásától kezdve a fogyókúrás tanfolyamig több kéréssel-kér- déssel foglalkozott — az ember szinte észre sem vette: eltelt az egy óra —, s én mindvégig azt vártam, hogy e legelső riportra is reágálnak a hallgatók. Üres épületeket kellene keresni, s azokat lakhatóvá tenni — javasolta a szerkesztő, s kérte, telefonáljon, aki tud ilyenről. Sajnos senki sem jelentkezett. Reménykedjünk azonban, hogy később lesznek többen is ötletadók. E FIATALOK számára talán megoldható lenne, hogy ha munkába állásuk után bizonyos idő alatt meghatározott összeget takarítanak meg: saját otthonhoz juthatnak. Ennek vagy más javaslatnak kidolgozása, megvalósítása egy adott szerv, szervezet feladata lenne, amely összefogná, ösz- szegyűjtené a sok helyen megmutatkozó jóakaratot. Az állami gondozottak szülei valamilyen oknál fogva nem vállalták gyermekeik nevelését; a mi társadalmunknak kötelessége befogadni őket, s embernek való jövőt biztosítani számukra. Vennes Aranka
