Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-05 / 104. szám
1987. MÁJUS 5., KEDD 5 A kemencéből kapkodták a forró téglát Egy emberként — a gyermekekért Nem zenél, de turistát csalogat Üdvözlet a Dunakanyarból Felhalmozódott készletek Szada kis község a gödöllői körzetben, mindössze 2300 lakossal, 253 iskolással és 90 óvodással. Ám ebben a faluban — a kevés pénz ellenére is — szinte erőn fölül megtesznek mindent azért, hogy a gyerekek megfelelhessenek a gyorsan változó, alakuló világ kihívásainak. Az elmúlt tervidőszakban kilenc tantermes iskolát építettek tornateremmel, szertárakkal, öltözőkkel, megyei és országos képzésre is igénybe veszik a Székely Bertalan képzőművészeti táborukat, az iskolának aszfaltozott sportpályát építettek —■ ami most, tavasszal ismét új szőnyeget kap —, van már az oktatási intézménynek öt számítógépe — s megrendelték a hatodikat —, a gyerekek helyben tanulhatnak szolfézst, valamint zongorázni és furulyázni, van iskolapszichológusuk s minden remény megvan rá, hogy logopédusuk is lesz. S hogy mindez hogyan lehetséges ? Egyszerűen jó a kapcsolat a helyi államigazgatási és a közművelődési vezetők között. Nádaski László tanácselnök a pedagógusokkal együtt azt vallja, hogy a gyerekek igazi tárgyi tudásra csak megfelelő technikai feltételek mellett tehetnek szert. A jó közművelődési, oktatási hátteret a tanulók érdeklődése is kikényszeríti. Országházbarna paia — Magamról tudom, hogy mit jelent nehéz körülmények között, olajos padlójú iskolában tanulni — magyarázza a tanácselnök. — Azt szeretném, ha a helybeli gyerekek semmiben sem maradnának el a nagyvárosiaktól, sőt, kihasználva a kis iskola nyújtotta lehetőségeket, amiben Lehet, még pluszt is kapjanak. Nekem sajnos, nincs saját gyermekem, így magaménak érzem az itt élő valamennyit, s igyekszem is a helybeliek segítségével gondoskodni róluk. — Miből telik minderre? — Az elmúlt tervidőszakban háromszor lettünk másodikak a megyei társadalmi munkaversenyben, s egyszer pedig harmadikok. Tavaly ismét a második helyen végeztünk. Ez mind plusz jutalommal járt, amelyet. mindig az éppen aktuális célkitűzésünk megvalósítására fordítottunk. No persze, ez még nem volt elegendő! De pótoltuk gazdálkodásXtt lesz a házasságkötő terem bejárata (Vimola Károly felvételei) sál, társadalmi munkával. Az iskola építésében például majd hatmilliós értéket képviselt a lakossági társadalmi munka. — Most milyen terveik vannak? — Általános művelődési központunkat szeretnénk bővíteni. A könyvtár és az óvoda további integrációjával kívánjuk javítani a tárgyi feltételeket. A megvalósításhoz már hozzá is láttunk. A községben lévő, műemlék jellegű Gras- salkovich-kastélyt újítjuk fel erre a célra. Mint kiderült, sajnos, a felújítás többe kerül a tervezettnél. A. két oldalszárny olyan állapotban volt, hogy le kellett bontani. Az eredetinek megfelelően építjük újjá. eredeti ajtókkal, ablakokkal és klasszicista oszlopokkal. Az elkészülő faluházban könyvtár lesz olvasótermekkel, egy rendezvényterem, s a fogadócsarnok összenyitható lesz a vele egy tömbben lévő iskola ebédlőjével. A vártnál nagyobb költségek miatt középlejáratú hitelt vettünk föl. A lakosság négymillió forint értékű társadalmi munkát vállalt, amelyből már sokat le is dolgozott. Bontottak, alapoztak öt héten át; alkalmanként hatvan-nyolcvan ember dolgozott. Február 7-én kezdtük el a munkálatokat és április végén már készen álltak a falak, s egy részére már a tető is fölkerült. Ebben persze igen nagy a szerepe a Rákosvölgye Termelőszövetkezet építőbrigádjának, amely komoly, példamutató és gyors kivitelező. Szerettük volna, ha a tető igazodik a klasszicista stílushoz; Nyergesújfaluról, a Cementipari Vállalattól kértük és kaptuk meg igen gyorsan a 17 ezer darab országházbarna palát. Nem akarnak betartani — Az a hír járja, ha társadalmi munka van, a tanácselnök az első, aki megragadja az ásó nyelét... — Nem lehet azt másként, hiszen példát kell mutatni. Ha az égésű közösséget érintő dologról van szó, természetes, hogy ott vagyok, mint ahogy ott van az iskolaigazgató és valamennyi tanácstag is. Szerencsém van ezzel a testülettel, mert igen aktívak, mozgathatók, ütőképesek és segítőkészek is a döntéselőkészítésnél. Velük és a lakossággal együtt lehet csak a célokat megvalósítani. Már egy új sportpálya terveit is előkészítettük ... — Ismét a kérdés: miből? — Sokat segít a Rákos völgye Tsz, az intézményeink pedig igen ésszerűen és rendkívül takarékosan gazdálkodnak Aztán a társadalmi munka: ha utat vagy járdát építünk, a tanácsnak csak az anyagot kell megvennie. Most például a Székely Bertalan táborban pinceklubot építenek maguknak a fiatalok. Ök is csak anyagot kaptak. Végül is öt esztendő alatt 38 milliós beruházás valóban nem kis összeg — különösen akkor nem, ha azt nézzük, hogy a község éves egységes pénzalapja 20 millió ... Könnyített a helyzetünkön, hogy a termelőszövetkezet jóvoltából ezer hétvégi hobbitelket parcellázhattunk. így épülhetett föl az orvosi rendelő, az anya- és csecsemővédő, így készül el augusztusra a fogorvosi rendelő és így lesz saját postánk is. Tudja, egy szép, igazi vidéki faluközpontot szeretnénk kialakítani. — Mikor adják át a faluházat? — Az év végére készen lesz. Az óvoda már előbb, szeptemberben, mert a gyerekek nem várhatnak. Most a kicsik is az iskolában kaptak helyet, ideiglenesen. — Ügy tűnik, jó kapcsolat van 'a tanács és az intézmények között. — Mi valamennyien úgy vagyunk ezzel, hogy nem azt nézzük, hol lehet a másiknak betartani, hanem azt, milyen módon tudunk egy-egy ügyet előrevinni. Évek óta azonos vezetők vannak, s jó a tantestület is. Viták természetesen előfordulnak, de tizennégy esztendős tanácselnökségem alatt éles helyzet még sohasem alakult ki. Hasonlóképpen beszélt Nagy István igazgató is a tanács és az általános művelődési központ, szűkebben az iskola kapcsolatáról. S ennek a jó összhangnak szemmel látható eredményei vannak az oktatásban. A számítógépek például az órarendbe épített fakultáció keretében állnak a hetedik és a nyolcadik osztályosok rendelkezésére, immár három éve. Annak idején még zsebszámológéppel kezdték. Most egy nyomtató- és lemez- meghajtó egységet szeretnének vásárolni, ami körülbelül 80 ezer forintba kerül. Ennek segítségével elkészíthetnék az általános művelődési központ plakátjait, a házi leltárt és a bérnyilvántartást is. Az általános művelődési központ egyébként 1983 őszétől működik és ebbe tartozik az óvodán és az iskolán kívül a közművelődési feladatok ellátása, a Székely Bertalan tábor irányítása és a 10 ezer kötetes könyvtár. Üj módon közelítünk a gyerekek szabadidős tevékenységéhez is — mondta Nagy István. — Szakrajokat hoztunk létre. A mozgalmi rész az önkéntes társadalmi munkából tevődik össze, de megszűnt az a módszer, hogy egy osztály — egy raj. A rajokat — összesen kilencet — az érdeklődési körök szerint állítottuk össze, és így több korosztályból tevődik ki a taglétszám is. így alakult kosárlabda-, kézilabda-, kistúrázó- nagytúrázó-, varázskezek-, panoráma-, riporter-, szolgáltató- és teriüészetbarátrájunk. Emellett természetesen működik rajá'skákkörünk és többféle diáksportkör is. Á társa- dalmimunka-végzés nálunk természetes s a szülők is könnyen rávehetők. Amikor az iskolát építettük, egy részük Erdőkertesen a kemencéből rakta a forró téglát a teherautóra, a másik pedig itt, Szadán szedte le. Ügy érzem, jó a kapcsolatunk a szülőkkel és pozitív értelmű tekintélyünk van előttük. Átérzett felelősség Kelemenné Boros Zsuzsa népművelő, az általános művelődési központ igazgatóhelyettese tovább folytatja az amúgy is rendkívül impozáns fölsorolást: — Az egyik legnagyobb büszkeségünk a Székely Bertalan tábor, ahol megyei rajzversenyeket rendezünk, és a gyerektáboroztatáson túl a rajztanárok is részt vehetnek itt továbbképzéseken. 1962-ben volt nálunk először művésztelep. Fontos feladatot lát el ez a tábor, a vizuális nevelést t \ A' bejárati oszlopok az alap megerősítése után visszakerülnek helyükre illetően. Túl azon, hogy ott van Székely Bertalan háza és műterme, a tanács három faházat állíttatott fel az ősparkban. A képzőművészeti szak- középiskolával tízesztendős szerződésünk van a szaktan- folyamok vezetésére. A szövőkereteket, a festő- és szoborállványokat, égetőkemencét az iskolások is használják. A tábor idején minden évben tárlatot rendezünk. 1983-ban tíz Székely-tanulmányt vásároltunk kedvezményesen, és 1984-ben a megyei múzeumigazgatóságtól kaptunk harminchárom Székely-grafikát, amely az állandó kiállításunkon szerepel. Emellett látható a helytörténeti és szadai fotógyűjteményünk, valamint néhány tárgyi emlék Székely Bertalan hagyatékából. A nyár folyamán három táborunk lesz: egy komplex vizuális a gyerekeknek, egy természetvédelmi, valamint a rajztanári stúdió. A fennmaradó időre bérbe adjuk a területet — ezzel is növelve bevételeinket. Az elmondottak egyértelműen azt igazolják, hogy Szádén mind a tanács, mind a közművelődéssel, ■ közoktatással foglalkozó szakemberek egyaránt átérzik, mekkora felelősség hárul rájuk, s tudják, hogy csak összefogással, együttes erővel teremthetik meg egy kis községben azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyerekek megfelelő felkészültséget szerezhessenek, s megtalálják helyben mindazokat a lehetőségeket, amelyek értelmes, hasznos elfoglaltságot jelentenek számukra. Körmendi Zsuzsa Mindenki tudja, nem Magyarország a világ legfantázia- dúsabb képeslapgyártója. De ez legyen a legkevesebb bajunk. Miért fájjon azért a fejünk, mert néhány hazai gyártó nem veheti fel a versenyt más országokkal, ahol több száz képéslapgyártó cég ontja legkülönbözőbb stílusú és szövegű anzikszkártyái özönét a vásárlókra? Nem hiszem, hogy bárkit is bosszantana, hogy az amerikai polgárhoz hasonlóan nem gratulálhat sikeres fogyókúrán túlesett barátjának, avagy nem tudathatja képeslapon ismerőseivel házassága felbontását. A fogadós tudta S ha ugyan beszélő anziksz még nem is, de zenélő már kapható a hazai üzletekben is. Pedig ennek hiánya okozná a legkevesebb kifogásolnivalót. A különleges igényeket kielégítő üdvözlőkártyákból ugyanis néha hamarabb találni, mint a hazai táj szépségeit bemutató képes levelezőlapokból. Pedig ennél aztán nincs olcsóbb propaganda. Régen, egy magára valamit adó vendéglős is tudta ezt és fogadójáról képeslapot ajándékozott vendégeinek. A tavalyi idegenforgalmi szezont követően így látták ezt a helyzetet a Verőcemarosról és Zebegényből érkezett panaszos levelek megfogalmazói is. Azt írják, igen nagy szegénységi bizonyítványa idegenforgalmunknak; ha a hétvégi kiránduló vagy a külföldi turista nem tud hozzájutni a meglátogatott tájegységet ábrázoló képeslapokhoz. Hogy miért van ez...? Talán nem gyártunk eleget, vagy nem jut el mindenhová belőle? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ. Dobozokba zárva A témáról először a Képző- művészeti Kiadó Vállalat gyártás-előkészítési osztályvezetőjével, Tóth Lászlóval beszélgettünk. A vállalat legnagyobb megrendelője a PIÉRT, akik évente kétszer — augusztusban és februárban — keresik fel őket, s ilyenkor tájegységekre bontva adják le igényeiket. Bennünket természetesen elsősorban a Dunakanyar, azon belül pedig Verőcemaros és Zebegény érdekelt. Legnagyobb meglepetésünkre nemcsak hogy e két nagyobb községről, de még a megye legkisebb falvairól is találtunk képeslappá formált tájfotót, vagy legalábbis negatívot, a színesarchív-szobában, ahol a tervezési munka folyik. Verőcemarosról 15 különböző színes képet és több mint ötven negatívot, Zebegényről pedig tízfajta képeslapot és 66 színes negatívot tettek elénk. De még Ceglédbercelről — erről a piciny Pest megyei faluról — is tizenháromféle fotónegatívot őriznek a Képzőművészeti Kiadó hatalmas mappái és fémdobozai. Több mint 30 éve gyűjtött felvételeket tartalmaz az archívum, amelyet persze évente felfrissítenek saját fotósaik, illetve a megrendelésre dolgozó külső fotóművészek alkotásaival. A Képzőművészeti Kiadónak ugyan egyik legnagyobb képeslap-megrendelője a PIÉRT, da ettől függetlenül a vállalat saját maga is foglalkozik a terjesztéssel. Néha az is előfordul, hogy megelőzi a tőle vásárló partnert, s ilyenkor persze nem teljesen jogos a panasz, hogy gyártanának többet is, de a PlERT keveset rendel. Tucatnyi, Dunakanyart ábrázoló színes, táblás képeslapot terít elém az asztalra Jéhn József, a PIÉRT vezérigazgató-helyettese. De ki árulja? — Képeslapból készletünk 120—130 millió forintos, ebből egymillió értékű a Pest megyei tájegységeket ábrázoló. A Képzőművészeti Kiadótól folyamatosan rendelünk, de az értékesítés Valóban nem megy úgy, ahogyan kellene. Hogy mi lehet az oka a felhalmozódott készleteknek? Ez mindenképpen a haszonkulcsok körül keresendő. Akin áll vagy bukik a dolog, vagyis a vevőt közvetlenül kiszolgáló kiskereskedőnek mindössze 8 százalékos haszna van az üzleten. Ez a mai, ötforintos képeslapárral számolva 40 , fillér nyereséget jelent az eladónak. Ugye ismert a képlet, amely szerint akinek nem muszáj, ha nem éri meg, nem foglalkozik vele. Egyébként vállalatunk Foton egy önki- szolgáló egységet hozott létre, éppen a kényelmesebb vásárlás érdekében. A Keleti Márton úti raktáráruházunkból bárki közvetlenül rendelhet, ugyanúgy, mint a budapestiekből. Ha valaki a meglevő választékból vásárol, akár azonnal házhoz is szállítjuk a kívánt mennyiséget. Akik pedig saját elképzelésekkel érkeznek, azoknak negyedév átfutási idővel kell számolniuk. Körülbelül ennyi az az idő, amely alatt egy új elképzelés képeslappá válik. Végül is egyetlen nyitott kérdés maradt: Kik azok, akiknek rendelniük kellene, vagy akik rendelhetnének képeslapot? Sajnos erre a kérdésre nem kaptunk egyértelmű választ. Tulajdonképpen a postától a vidéki iparcikküzleteken és ABC-áruházakon keresztül, a szállodákon és idegenforgalmi hivatalokon át, egészen a magánkereskedőkig lehetősége volna rá mindenkinek. Csakhőgy, amennyire valószínű, hogy egy vidéki papírüzletben képeslap biztosan található, ugyanúgy kétséges, hogy erre a vevő egy kisebb, Duna menti településen, ahol csak ABC-áruház van, ráakad. Pedig ebben a vállalkozásra orientált, haszonérdekeltségű világban jó lenne valakire az ellátási kötelezettséget úgy igazából rábízni. Ugyanis egy-egy képeslappal — amit a megyénk legszebb ékességét ábrázoló Dunakanyarból küldhet a látogató, akár külhonba is. — potenciálisan egy újabb turistát szerezhetünk. Antal Piroska A volt Grassalkovich-nyaralő homlokzatát az eredeti állapotban építik újra
