Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-29 / 125. szám

A REST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 124. SZÁM 1987. MÁJUS 29., PÉNTEK A forintok és a munkakedv Saját kezükben a boldogulásuk Szájára vette a hír a még csak tervezés alatt levő új jö- vedelemszabályozási rendszert. Részleteiben alig tudhatunk róla valamit, törvénnyé válá­sáig viszontagságos utat kell megtenniük a hozzá fűződő el. gondolásoknak, de máris latol­gatjuk következményeit, ered­ményeit. Egy dologban ugyan­is biztosak vagyunk: hogy — nagyon leegyszerűsítve — a társadalmi újratermelést, igen erőteljesen, a gazdaságosság, közelebbről az érdekeltség ol­daláról fogja motiválni. Földgázzal Nos, bizonyos körökben nem kis aggodalmat okoztak a ki­látásba helyezett intézkedé­sek, olyan helyeken is, ahol pedig nem beszélhetünk rossz, gazdaságtalan munkavégzés­ről. Gondoljunk azokra a szol­gáltatásokra, amelyeknek fenn­tartása, vagy nevezzük ne­vén a gyereket: dotálása szo­ciálpolitikai megfontolásból indokolt. A gazdálkodás szer­kezetének, szisztémájának át­alakításához fűződő törekvé­sek azonban — úgy tűnik — nem ismernek irgalmat, kizá­rólag a jövedelmviszonyok alakulására bízzák a gazdasá­gi egységek sorsát. A tisztítóipar egyes vállala­tai évekkel korábban 135 szá­zalékos támogatást is kaptak, tavaly ez a szám már majd­nem a felére csökkent, s ha jól sejtjük, a 88-as évtől kezd­ve semmi nem jut számukra a közös kalapból. Természete­sen a megszigorítások a gya­korlatban nem jelentkeznek ennyire élesen, hiszen egy idő­ben több olyan lehetőség is megadatik a szóban forgó üze­mek, vállalatok számára, me­lyekkel anyagi boldogulásukat önmaguk is jobban befolyásol­hatják. Abban viszont biztosak le­hetünk, hogy azok a tisztító- vállalatok, amelyek az utóbbi években a gazdasági decentra­lizálás elve szerint kisebb vál­lalatokká aprózódtak, majd pedig a gazdasági előnyökért fogyasztói kijelölésű kisválla­lattá alakultak, de jórészt to­vábbra is megtartva nem ter­melő apparátusukat, nehezebb helyzetbe kerülnek, mint azok, amelyek a fordított utat jár­ták be. A körösi Hattyú textiltisztí­tó ez utóbbiak közé tartozik: improduktív létszámát, tech­nikáját a minimumról annak ellenére sem növelte, hogy kis­vállalatból teljesen önálló egy­ség lett. Ez mindenképp nagy előny; olyan gondielhő kerül­te el egét, amely másutt fel­tétlenül sok kellemetlenséget fog majd okozni. Létszámbő­vítésről tehát — legalábbis egyelőre — szó sincs, esetleg nyárára 5—10 szezonmunkás felvételére kerülhet sor, akik az éjjeli műszakok meglehe­tős leterheltségén enyhítenek majd. Mostanára rendeződtek a vállalat dolgai az energiafron­ton is, ebben az évben már teljes egészében az olcsóbb földgázzal fűtik a berendezé­seket. A harmadik kalander munkába állításával nőtt a ka­pacitás, így a túlórázások sem terhelik annyira az embereket, nem beszélve az anyagi meg­takarításról. Az első négy hó­napban a rendelések labilis volta ellenére is 13 százalék­kal sikerült növelni a kimo­sott anyag mennyiségét, és 8,5 százalékkal ä vegytisztítottét rm a múlt év hasonló idősza­kához képest. Kereskednek is A számok szépen beillenek a vállalat termelésének ten­denciájába, de azzal a hattyú­beliek is tisztában vannak, hogy az elkövetkező hónapok, kiváltképp a ’88-as esztendő, a viszonylagos előnyök ellenére nekik is hoznak kesernyés ta­pasztalatokat. Tudniillik, ha munkahelyüknek immár teljes egészében a saját kenyerén kell fenntartania magát, nyeresé­get létrehoznia, az törvénysze­rűen kihat majd a szolgálta­tások árainak alakulására, ami pedig a megrendelések — elsősorban a lakossági — visz- szaesésével jár. Az igazi bravúr Valahol azt olvastam, hogy az emlékezgetés az öregedés egyik biztos jele. Azóta sem tudok mit kezdeni ezzel az ál­lítással. Ámbár a minap meghatottan emlékeztem saját kisiskolás koromra. A VIZS­GÁRA. Akkoriban ugyanis — a hatvanas évek kezdetén — még az volt a szokás, hogy a tanév utolsó napján minden szülő ott ült az ablakok alá tett székeken, padokon, s meghallgatta, megnézte: kis­fia, kislánya mire jutott az egy esztendő alatt. Mi akkor is pipacsot vittünk Zsilka ta­nító néninek, s büszkén néz­tünk szüléinkre meg nagyszü- leinkre, mikor bennünket szó­lítván, jó válaszokat adtunk Eszter néninek. Az oktatási reformok vala­melyike elsodorta a vizsgát, később helyébe az úgynevezett nyílt nap lépett. Ám a zene­iskola — úgy tűnik — nem engedte elsorvadni ezt a lélek­emelő hagyományt, s újra vizsgára — mit vizsgára, nö­vendékhangversenyre! — hív­ta, várta a szülőket, meg ér­deklődőket a minap. És — kérem szépen — meg­történt a csoda. A kisfiúk meg kislányok ünneplőbe öltöztet­ve, kinn a szülők előtt fe­szengtek, bele sem mertek nézni a biztatást sugárzó anyai-apai szemekbe. Ehe­lyett illedelmesen meghajol­tak, odaültek a zongora mel­lé. s teljes átéléssel eljátszot­ták a Boci-boci tarkát, vagy valami más hangversenydara­bot. A vonósok felhangolták hangszerszámaikat, majd ügyes kis ujjacskáik mozgatá­sával rázendítettek a Cicus- kám kelj fel, s más hasonló bravúrszámokra, a közönség véget nem érő — értő! — top- sa közepette. Lám, az egy év­vel ezelőtti, óvodában hancú rozó gyerekből valódi művész letf — állapítottuk meg kevé- lyen. S Járvás Ferencné meg Molnár Edit — a zongora meg a hegedű tudorai — nem érték be ennyivel. A tanítvá­nyok után ők is zeneszerszá­maikhoz ültek, illetve vették kézbe, s felcsendítették a ZE­NÉT. Vivaldi: Négy évszak című darabját adták elő, mint­egy felmutatva kisdiáknak nagyszülőnek: valamikor mi is így kezdtük, de íme. a te­hetség, a szorgalom, az aka­rat vezet valahová! S talán az sem véletlen, hogy amikor mindenki meg­kapta a komoly felszólítást, aki abba akarja hagyni a ze­neszerszámok nyüvesztését, adja le azt, nem mozdultak a reggel még oly akaratos cse meték. Ha én lettem volna a zene­tanár, nekem ez lett volna a legnagyobb elismerés... B. O. Hajdú László igazgató úgy fogalmaz, hogy náluknál rosz- szabb helyzetben levő tisztító­nak mindenképp becsületére válik, ha talpon tud maradni, de nekik is csak a több lábon állásai van reményük a meg­kapaszkodásra, a nyereséges termelésre. Mit jelent ez? — Mivel az alaptevékenység vonalán nem várhatunk emel­kedést. más területen kell jö­vedelemforrás után kutatnunk. Elsősorban a kereskedelem vehető számításba, tekintettel arra, hogy felvevőhelyi háló­zatunkba ez még beilleszthető lényegesebb beruházás, lét­számbővítés nélkül. Konkrétan fonalak, farmerruhák, cipők árusítására gondolunk; próba­ként hat, majd később, de még ebben az évben 22 helyen kí­vánunk árusításra berendez­kedni. Ezenkívül is kutatjuk a tevékenységi köröket, bár tud­juk, tovább nem leszünk olyan szerencsés helyzetben, mint a kereskedelem, ahol lényegé­ben befektetés nélkül is meg­oldható lesz a kérdés. Szoros kapcsolat Ebből pedig az következik, hogy a vállalat vagyoni álla­pota lesz a függvénye minden kezdeményezésnek. Bizonyos szabadság már kezd kibonta­kozni a vagyon gyarapítását illetően is. Aligha követhető most már az a régebben sok felé elterjedt gyakorlat, hogy a cég számára valahonnan felszabaduló pénzeszközöket bérfejlesztésre fordítsák. Ez tipikus példa arra, amikor egy vállalat „megeszi jövő­jét”. — Tavaly alig 900 ezer fo­rint nyereséget osztottunk fel — folytatja az igazgató — jóllehet ennél többre is fu­totta volna, de a stabil anya­gi helyzet megteremtése má­ra igen fontos szempont lett. Ennek ellenére a bérstop fel­oldását követően 3 száza­lékkal tudtuk növelni a ke­resményeket, s még további 2 százalékot is ki tudunk saj­tolni. Elsősorban a teljesít­ményekre alapozunk, az on­nan származó jövedelemmel együtt úgy 8 százalékosra te­hető a bérnövekmény. Az alapbéresítést a fizikai állo­mány körében mi máris meg­valósítottuk. Látszólag nincs jelentősége annak, melyik szisztémát követjük, de még­is, o biztonságban látott fo­rintok és a munkakedv kö­zött szoros a kapcsolat. My. J. A Pest megyeieket a gyár szállítja Látogatás a söripari múzeumban Miként kerül az asztalunkra a jó sör? Aki valóban kíváncsi a sör­ital születésére, érdekli a sör­főzés módja, története, annak párját ritkító látványban, él­ményben lesz része, ha eljut Kőbányára, a söripar-történe­ti múzeumba. Ott megismer­tetik a kíváncsiakat az egyik legrégebbi mesterség, a „ser­főzés” sok évszázados múltjá­val, egészen napjainkig. Ezért is látogatják a múzeumot az ország alsó, közép- és felső­fokú oktatási intézményeinek tanulói, hallgatói, főként Pest megyéből. A kiállítás rend­kívül gazdag tárgyi, írásos és fotós dokumentumanyaga jól szolgálja a pályaválasztást. Hiszen a kiállítás bemutatja a söripar olyan szakágait, amelyeknek ma is van presz­tízse. Ilyenek: a malátagyár­tás, a sörfőzés, a kádármes­terség, illetve a gépészet, a vegyipar olyan ágai, amelyek nélkülözhetetlenek a modern söriparban. Évente tizenötezren láto­gatják a múzeumot, zömmel pályaválasztás előtt álló fia­talok. A Pest megyeieket a Kőbányai Sörgyár saját autó­buszával szállítja a kiállítás­ra — és onnan haza. A söripar-történeti anyagot a kőbányai gyár dolgozói gyűjtötték össze sok évi fá­radságos, lelkes, szorgalmas munkával, s 1979-ben meg­alakították a múzeumot. Ám a tekintélyes anyag rendsze­rezése szakembert, igazi mu­zeológust kívánt, azt meg is kapták dr. Horváth Iván — Pest megyei illetőségű muzeo­lógus — személyében. A lég­kondicionált termekben, hat­száz négyzetméteren elrende­zett kiállítás muzeális érté­ke felbecsülhetetlen, de hoz­závetőleges számítás szerint forintban elérheti az egy milliárdot is. Dr. Horváth Iván muzeoló­gus kalauzolásában megismer­kedtünk a rengeteg érdekes dokumentum és régi eszköz, gép múltjával: megcsodálhat­tuk a- díszes címkéjű régi sö­rösüvegeket, a nemzetközi vá­sárokról elhozott kupákat, aranyérmeket, korabeli rek­lámplakátokat; Pest-Buda székesfőváros térképeit az Ez az a kapcsos kocsi, amelyből nincs több a világon — haj­danában a főváros utcáit járta héttonnányi hordós sörrel kitalálták a mai modern sör­ipari gépek alapötletét, ami lehetővé tette, hogy a mind olcsóbban előállított sörhöz ne csak a pénzesebb polgárok juthassanak hozzá. A múzeum vezetője arra a kapcsos fogatra a legbüszkébb, ami annak idején kettő vagy négy lóval vontatva járta a székesfőváros utcáit, hétton­nányi, fahordóba töltött sör­rel, a gyár és a söntések kö­zött. Nevezetessége a kap­csos fogatnak, hogy eredeti da­rab, értéke felbecsülhetetlen, mert mint olyan, egyetlen a világon. Nagy eseményre készül a múzeum és a gyár is, mert utóbbi — államosításának harmincadik évfordulója tisz­teletére — új, a felszabadulás utáni időszak eseményeit is felelevenítő dokumentumok­kal gazdagított kiállítást ter­vez szeptemberre — az új tanév kezdetére, amikortól megint sok száz Pest megyei általános és középiskolást, és szakmunkástanulót vár a gyár vezetősége. Aszódi László Antal Dr. Horváth Iván bemutatja, hogyan működött 1890-ben a kor legmodernebb sörpalac­kozó gépe. Óránként kétezer üveget lehetett vele megtöl­teni. (A szerző felvételei) 1800-as évekből, amelyekre annak idején felrajzolták a Duna menti sorházakat. A mai szakember önkéntelenül megmosolyogja az 1890-ben használt sörpumpát, palack­mosó gépet vagy az akkor leg­modernebb paUreközógépet. amivel óránként ’ kétezer üve­get lehetett megtölteni sörrel — de egyben el is csodálko­zik azon az ember, hogy más­fél évszázaddal ezelőtt már Fél évig is eltartható A Budapesti Szeszipari Vál­lalat óbudai élesztőgyára, a hagyományos sütőipari adalék újabb változatából, a hosszabb szavatosságú szárított, tartós élesztőből egyre többet kínál a sütőiparnak és a háziasszo­nyoknak. A gyár 1987-ben a fél évig eltartható „porélesztő­ből” 350 tonnát készít, 100 ton­nával többet, mint egy évvel korábban. Ezt az élesztőt már több mint 30 nagy sütőipari vállalat használja fel. A hasz­nosítást több helyen gátolja, hogy az új termék a sütési technológia kisebb módosítá­sát is megköveteli; mindenek­előtt a nyersanyag-előkészítés­re kell nagyobb gondot fordí­tani. A tapasztalatok szerint azonban az új termék „meghá­lálja” a törődést, esetenként még a többletráfordítást is, hi­A Nagykőrösi Építőipari Kisszövetkezet nagykőrösi és kecskeméti munkahelyeire teivesz kőműves szakmunkásokat Kőműves brigádok jelentkezését is várja. Jelentkezni lehet a Nagykőrös, Örkényi u. 13. sz. alatti telephelyen. szén — különösen a többna­pos ünnepek idején — a tarta­lékolt porélesztővel hozzájá­rulhatnak a biztonságos ke­nyér- és péksütemény-ellátás­hoz. A háztartásokban máris egyértelmű az új termék sike­re: a háziasszonyok megked­velték, mivel egyszeri vásár­lással hosszabb időre tartalé­kolhatnak belőle. Író-olvasó találkozó ' Június elsején, hétfőn;-Nagy­kőrös vendége Hegedűs Géza író. 16.30-tól a könyvesboltban dedikál, majd 18 órától a vá­rosi könyvtárban találkozik az érdeklődő olvasókkal. Mozi, színház A Cifrakertben: A kicsi ko­csi legújabb kalandjai, 21 óra. A nagyteremben: Elmenni és visszajönni. Színes francia film. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Szörnyek év­adja. Színes magyar film, fél 6-kor. ★ A szolnoki Szigligeti Szín­házban délután 3-kor és este 7 órakor: A nadrág. Döntő—felhőszakadásban Kézilabdásaink újabb tét­mérkőzésekre vidékre utaztak. A megyei férfi II. osztályú bajnokságban: Nk. Kgy. Ki­nizsi—Albertirsai Micsurin SE 21-19 (10-9). Nagykőrösiek: Eszes, Mocsai (2), M. Szűcs (3), Megyesi (3), Mátrai (4), Budai (8), Rónaszéki (1). A kinizsisek idegenben tartalé­kosán és cserejátékos nélkül álltak ki. Támadásokban gyengék voltak, de jó védeke­zésük újabb győzelmet hozott. Albertirsai Micsurin SE ifi— Nk. Kgy. Kinizsi ifi 27-20 (10-5). Az újonc körösi fiúk meglepően jól tartották ma­gukat. Négy hetest sajnos ki­hagytak, és néhány biztos helyzetet is. Góldobók: Rácz (7), Kocsis S. (5), Marjai (2), Magyar (2), Gönczöl (2), Far­kas (1), és Tóth E. (1). Immár hagyományosan Da- bas adott otthont az úttörő­olimpia területi kézilabda­döntőjének, amelyre a lépcső­zetes rendszerű 23. nyári já­tékok keretében került sor, 6—6 fiú- és leánycsapattal, 2X15 perces találkozókkal, körmérkőzéses selejtezőkkel, majd helyosztókkal. A fiúknál a Petőfi iskola csapata (Bakonyi és Dudás kapusok, Farkas 4, Nagyszom­bati 8, Szabó K. 6, Schlégel 2, Zöldi 4, Gorócz 6, Rusvai 7, és Godó mezőnyjátékosok­kal) első két mérkőzésüket a Ceglédi Mészáros ellen 22-11- re, és a pusztavacsiak ellen 12-6-ra magabiztos játékkal nyerték. A döntőben a felhő- szakadásban a körülmények­hez jobban alkalmazkodó ot­tani csapat 10-5-re győzött, a körösiek így másodikok lettek. A leányoknál is a petőfisek képviselték körzetünket. A nagyon síkos, csúszós pályán az erősebb csoportban a na­gyon jó képességű Abonyi So­mogyitól 13-7-re vesztettek, és a hernádiakat 9-8-ra legyőz­ték. A 3. helyre esélyük lett volna, de az eső miatt nem játszották le a helyosztót, és így a 4. helyre sorolták őket. Deák Anikó és Horváth Ani­ta, valamint Tóth Ildikó érde­mel külön dicséretet, de a többiek is lelkes csapatjátékot nyújtottak. Pénteki műsor Kosárlabda. Petőfi torna- csarnok 16.30: Nk. Kgy. Kini­zsi—IBV (magyar ifjúsági) válogatott férfi Felszabadulási Kupa-mérkőzés. S. Z. Köszönetnyilvánítás. Fájó szív­vel mondunk köszönetét mind­azoknak a kedves közeli és távo­li rokonoknak, szomszédoknak, ismerősöknek, akik szeretett édesapánk, nagyapánk, dédapánk, id. Szűcs Bálint temetésén meg­jelentek. sírjára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkban osztoz­tak, részvéteikkel velünk éreztek. A gyászoló család. 1SSW 0133—27C8 (Nagykőrösi Hírlap;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents