Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-26 / 122. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LÁPJA XXXI. ÉVFOLYAM. 122. szAm Ara: 1,80 forint 1987. MÁJUS 20., KEDD A párt főtitkára 75 éves Kádár Jánost köszöntötték Kádár Jánosnak, a párt fő­titkárának tiszteletére, 75. szü­letésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa hétfőn az Országház­ban fogadást adott, A fogadáson részt vettek a párt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizott­ságának a tagjai, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács tagjai, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai. Jelen voltak a társadalmi és a tömegszerve­zetek, a nemzetiségi szövetsé­gek vezetői, a magyarországi egyházak képviselői. A meg­hívottak között voltak a mun­kásmozgalom régi harcosai, a termelésben élen járó dolgo­zók, a tudományos és a kultu­rális élet ismert személyiségei, a fiatalok és a sportolók kép­viselői. A párt főtitkárát Losonczi Pál, a Politikai Bizottság tag­ja, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte. — Tudjuk, hogy ön, aki so­hasem tért ki a munka,, a küzdelem és a felelősség vál­lalása alól, nem szereti, ha a személyét előtérbe állítják. Most mégis azt mondjuk, le­gyen ez a nap kivétel, mert úgy érezzük, hogy a születés- napi köszöntéssel saját ma­gunknak is tartozunk; annak az országépítő munkának az eredményét becsüljük meg, amelynek élén már több mint három évtizede ön áll — mondotta, majd felolvasta a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának üdvözlő levelét, melyet fen­tebb közlünk. Ezután Kádár János vála­szolt az üdvözlő szavakra. Szocialista biztonságban élő népet akarunk Kedves elvtársak, elvtárs­nők! Tisztelt barátaim! Helyénvalónak és illendő­nek tartom, hogy magam is szóljak néhány szót, bár ez — a személyes vonatkozások miatt — számomra nem köny- nyű feladat. Losonczi elvtárs kimondta a bűvös számot: 75 éves lettem. Hosszú s nehéz volt a megtett út mind személyi körülmé­nyeimet, mind társadalmi te­vékenységemet tekintve. Ti­zenkilenc éves korom óta ve­szek részt szervezetten, aktí­van a munkásmozgalomban. Visszatekintve elmondha­tom, hogy utam nem volt ka­nyargós, nem tért ki jobbra vagy balra. Egyenes út volt. Hasonlattal élve: talán olyan, mint a hullámvasút, hepehu­pás, hol magasan emelkedik, hol mélyen süllyed. Így jár­tam én is az utamat, s ta­lán elfogadható eredménnyel. Mi segített ebben? Min­denekelőtt az, hogy még fia­tal emberként híve lettem a tudományos szocializmusnak, a marxizmusnak, a szocialista eszméknek. Ezzel kapott. éle­tem vezércsillagot, amely se­gített eligazodni dolgaimban, tennivalóimban. Nagy erőfor­rásom volt az is, hogy amikor fiatal munkásember létemre a kommunista mozgalomba ke­rültem, tagja lettem egy nagy közösségnek: a párt, a szocia­lizmus hívei nagy közösségé­nek. Ettől kezdve az élet vi­haraiban nem voltam többé szélfútta, hulló falevél, vagy amolyan magányos farkas. Ez a nagy közösség nekem min­dig segített, s mind a mai na­pig erőt ad. Még akkor is erőt adott, amikor fizikai ér­telemben el voltam szakítva attól a közösségtől, mert lé­lekben akkor is oda tartoz­tam. Még egy dolgot szeretnék említeni az embert segítő té­nyezők közül: nem magam miatt, hanem azért, mert a mai viszonyok között talán nem mindenki — s főként nem minden fiatal — érti, ér­zi a család jelentőségét. Pedig minden embernek szüksége van személyes háttérre, s ha van, az nagy erőforrás. Egy szülő, testvér, feleség, valódi társ, egyszóval olyan család, amelyben köznapokon még viták is lehetnek, ám a nagy dolgokban, jó és rossz időben, tűzön-vízen ót kitartanak egy­más mellett — ez nélkülözhe­tetlen támasz. Sajnálom, hogy ma ez az érték háttérbe szo­rult, lazulnak a családi kap­csolatok. Remélem, hogy a csa­lád, a családi közösség visz- szanyeri helyét. Különböző alkalmakkor szó­ba kerülnek a személyi tulaj­donságok is. Én úgy vélem, hogy zsenik, korszakos jelen­tőségű emberek századok mér­céjével mérve is ritkán szü­letnek. Többen vannak, akik bizonyos tulajdonságokat, ké­pességeket tekintve kiemelke­tályának egyaránt méltósága lett. Népünk a szó igaz értel­mében felszabadult. Ez har­cunk legnagyobb történelmi vívmánya. Ezt a képet az idősebbek maguk előtt látják, a fiatalab­bak azonban nem. De nekik is tudniuk kell: Magyarországot egykoron Európa legelma­radottabb országai között tar­tották számon. Elmaradottsága olyan nagy volt, hogy a felsza­badulást követő munka és harc jelentős része ennek leküzdé­sét célozta. Óriási eredmény, hogy ez sikerült. S közben az életkörülmények is megvál­toztak. 1956-ban ismét mély­pontra kerültünk, de abból is kikapaszkodtunk. Anélkül, hogy a számok bű­völetébe esnénk, arra azért hi­vatkozhatunk, hogy 1960-hoz viszonyítva Magyarországon az ipar termelése háromszoro­sára, a mezőgazdaságé kétsze­resére növekedett, s az élet- körülmények is ennek megfe­lelően változtak. Gyarapodtak az emberek, bővült a szemé­lyi tulajdon, arányosan egybe­vetve még nagyobb mértékben, mint a nyugat-európai fejlett tőkés országokban. Megfelelő színvonalú lett az ellátás, s bár egy időben még féltünk is — úgymond — a fridzsider-szo- cializmus „veszélyétől”, ma tény, hogy a családok csak­nem 90 százalékának van hű­tőszekrénye, mosógépe, nem is beszélve a televíziókészülék­ről és sok minden másról. Min­den harmadik család személy- gépkocsival is rendelkezik. Mindez a történelmi eredmé­nyek közé tartozik, amelyekért érdemes volt harcolni és dol­gozni. zí, hogy jelentősek a vívmá­nyaink, de érződnek a fejlődés gondjai is. Szemünkre vetik, hogy sokat foglalkozunk a gazdasággal. D.e mi műveltebb, egészségesebb, színvonalasan ellátott, szociális biztonságban élő lakosságot akarunk, s en­nek alapja az eredményes gaz­dasági munka. Most az a feladatunk, hogy megtaláljuk a további kibon­takozás útját. Ha kellő fele­lősséggel fogunk hozzá s haté­konyan dolgozunk, akkor vég­re is hajtjuk ezt a feladatot. Pártunk, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, népünk sokkal nagyobb ne­hézségeken is úrrá lett, s ha dők, de azok sem túl sokan, ésszel dolgozunk tisztességgel haladni. A partnak, az ország Viszont több az átlagos ké­pességű ember. S ezzel ko­rántsem akarok bárkit is le­becsülni, de ez tény. Mi segít­het egy átlagos képességű em­bert? Az, amit hétköznap így szoktunk mondani: szükség van rá. Ez óriási hajtóerő. Eszembe jut egy pálíái kis­birtokos, aki annak idejen keményen ragaszkodott földjé­hez és nem nagyon akart be­lépni a szövetkezetbe. Ez nála majdnem emberi tragédiához vezetett. Másfél év múlva megint ott jártam, és legna­végezzük munkánkat, akkor meg is találjuk a kibontako­zás lehetőségét. Most már nem érhetjük be csupán a talpon maradás programjával. Többről van szó! Meg kell szilárdítanunk az alapokat-, hogy a gyorsabb fejlődés útjára léphessünk. Ehhez a szükséges feltételek adottak: szilárd a rendsze­rünk, erősek a gazdasági ala­pok és nagyok a szellemi erő­források. S mindez együtt jár az akarattal, azzal, hogy az emberek így nyilatkoznak: gyobb meglepetésemre hallót- rendezzük ügyeinket, teremt­tam, hogy az illető a szövet­kezet megbecsült tagja, sőt brigádvezető. Találkoztam ve­le és megkérdeztem: mi indí­totta magát arra, hogy 63 éves korára vállalja a brigádveze­tést? Gondolkodott, majd így válaszolt: azt mondták, hogy szükség van rám. sünk rendet, haladjunk előre. Mi erre akarunk és fogunk A párt az erejét az egységből meríti Amit vállalunk, azt teljesíteni kell! Sokat segít a kötelességtudat is.. * Már munkásemberként megtanultam, a munkásmoz­galomban még inkább: ha égy feladattal megbíztak, s azt el­vállaltad, akkor minden erőd­del azon legyél, hogy teljesítsd a megbízatást. Én eszerint él­tem és élek. den átka sújtja: a kizsákmá­nyolás, a munkanélküliség, az éhbér, a falusi szegénység, a létbizonytalanság és sok min­den más, amely megkeserítet­te a munkások, a parasztok, az alkalmazottak, az értelmi­ségiek életét. Ha ezt a képet felidézem A feladat ismert: előbb kell megteremteni azt, amit azután elosztunk. A szocialista elvek érvényesítését kapcsoljuk össze az érdekeltséggel. A fejlődésnek olyan szakaszában vagyunk, amikor önmagában sem az öntudat, serp az érde­keltség . nem elegendő. Mindezekre gondolva szólok arról — s nem akarok általá­nos érdemekből magamnak tő­két kovácsolni, de talán nem értenek félre —, hogy amit a munkáspárt a felszabadulás Manapság sok emberben fel- magamban és a mára gondo- vetődik, hogy van-e értelme a Jók, akkor azt kell mondanom: (Megtaláljuk a kibontakozás útját Mai helyzetünket az jellem- építeni. Mi a pártban és az országban is tovább akarunk haladni az eddigi irányba; még demokratikusabbá akar­juk tenni a pártéletet és az ország közéletét is, hogy az emberek minél nagyobb szám­ban kapcsolódhassanak be a kérdések eldöntésébe. Javítanunk kell a pártmun- kát, a munkastílust is. Most nekem úgy tűnik, hogy a pártéletben kicsit sok a szö­veg, sok a formalitás. Egy- egy kérdésen el tudunk me­rengeni esztendőkig. Ezen vál­toztatni kell; ésszerűen, bü­rokráciamentesen kell dolgoz­ni. A reformok útján akarunk Az MSZMP KB levele TISZTELT KADAR ELVTÄRS! Pártunk tagsága, szocializmust építő népünk, a béke és a társadalmi haladás minden magyar híve nevében őszinte tisztelettel és sok szeretettel köszöntjük önt 75. születésnapján. Az ön személyében azt az embert tisz­teljük, aki kora ifjúságában elkötelezte magát a mun­kásmozgalom iránt, az illegalitás nehéz viszonyai kö­zött a kommunista párt tagja lett, mert emberi módon, megaláztatások nélkül, tisztességesen akart élni társai­val együtt. Azóta is fellép mindenféle elnyomás és igazságtalanság ellen, és a dolgozó emberek . tisztelete vezér!: cselekedeteit. Népünk sokat szenvedett történelme során. Nem volt könnyű az út a felszabadulás után sem: vállalni kel­lett az újjáépítéssel és az új társadalom építésével el­kerülhetetlenül együtt járó terheket, a nem szükségsze­rű torzulások következményeit és nem egyszer szembe kellett nézni tévedéseinkkel is. Pártunk, amelynek élén a kommunisták és népünk bizalmából több mint harminc éve ön áll, teljesíti tör­ténelmi küldetését. Hazánk, minden nehézség ellenére, újkori történelmének legeredményesebb időszakát éli, s népünk korszakos jelentőségű vívmányokat mondhat magáénak. Ezekben az években a gyakorlatban is érvé­nyesülnek a lenini elvek, a párt vezet, de nem uralko­dik, fő hivatása a haza, a nép önzetlen szolgálata. Meg­tanultuk, hogy a szocializmus az egész nép számára épül, s csak az egész nép közreműködésével épülhet fel. A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom, a közmeg­egyezés a fontosabb célokban és módszerekben, s en­nek érdekében a szövetségi politika folytatása, a szocia­lista demokrácia kibontakoztatása, a szükséges refor­mok bevezetése építőmunkánk természetes elemévé vált. Történelmi utunk fontos tapasztalata, hogy a társa­dalmi haladás új kihívásai elől nem szabad kitérni. Vállalni kell a munkát és a küzdelmet, hogy amit elér­tünk, megőrizhessük, s amit célul tűztünk ki, elérhessük. Megtanultuk, hogy ennek érdekében őszinte szóra, nyílt beszédre Van szükség, s az igazságot ki kell mon­dani akkor is, ha az nem népszerű. Építhetünk népünk bizalmára, tettrekészségére, újító, kezdeményező ere­jére és helytállására, de megtanultuk azt is, hogy mun­kánkat úgy kell végeznünk, hogy a múltban már sok szenvedést átélt népünknek felesleges áldozatokat ne kelljen vállalnia. Tisztelt Kádár Elvtárs! Mindebben felbecsülhetetlen segítséget jelent a párt számára az ön közreműködése és személyes példája. Pártunk és népünk történetével el­választhatatlanul összefonódik az ön tevékenysége, kommunista elvhűsége és állhatatossága, politikai ta­pasztalata és valóságérzéke, mély embersége, igaz haza- fisága, s elkötelezettsége a haladás nemzetközi ügye iránt. Születésnapján pártunk tagsága és népünk nevében szívből kívánjuk, hogy jó erőben és egészségben mun­kálkodjék közöttünk a párt élén céljainkért, szocialista hazánkért, s az emberiség közös ügyéért, a békéért. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága vezetésének szembe kell néz­nie a reális valósággal, a szo­cialista építés napi kérdései­vel, s az új kérdésekre meg kell tanulni új módon vála­szolni. Ez a reformok soroza­tából áll. A forradalmon belül a szó tudományos értelmében még egy forradalmat csinálni nem lehet, csak ellenforradalmat. De a forradalom nyitotta úton az előrehaladáshoz reformok­ra van szükség. Üj és új megoldásokat kell kutatni és a párt szüntelenül ezt tette és teszi a jövőben is. Ehhez kérünk támogatást a dolgozó tömegektől. Az SZKP KB üdvözlete Az SZKP Központi Bizottsága üdvözletét Intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárához. Az üdvözlet szövege a következő: tokkal, az értelmiségiekkel a népi hatalom, a szocialista tár­sadalmi rend alapjainak meg­védésére és továbbfejlesztésé­re, a nemzet becsületének visszaszerzésére és gyarapítá­sára, a nép és a nemzet boldo­gulására szövetkeztünk. S ezen az alapon fogjuk tovább erősí­teni szövetségi politikánkat. Emellett kell kiállniuk a kom­munistáknak, s arra kérjük szövetségeseinket, barátainkat: csatlakozzanak ehhez a való­ban népi programhoz, hiszen harcnak, a munkának? Az én életutam és élettapasztalatom alapján állítom és bizonyítani is tudom, hogy igen, van ér­telme. Losonczi elvtárs emlí­tette, hogy én a régi időkben illegalitásban is dolgoztam. Amikor 1929-ben, 1930-ban már reálisan meg tudtam ítél­ni az ország helyzetét, akkor láttam, hogy az embereket a van értelme a harcnak és a munkának, mert az óriási eredményeket hozott. A ma­gyar nép a második világhá­borút követő időszakban tör­ténelmi sikereket ért el. Vé­ge szakadt a kapitalista ki­zsákmányolásnak, a földesúri idején ígért, azt minden híj-; jól tudjuk, hogy a szocializ­mus híve nemcsak az, akinek párttagsági könyv van a zse­bében. Javíthatatlan optimista va­gyok:— mondják rólam. Igen, bánk ellenére alapjában telje­sítette. S amit 1956 végén a megújított vezetés ígért, azt is betartotta. Így kellett lennie, s így kell lennie a jövőben í$. A párt erejét az egységből me-; ilyen vagyok, ilyen k világné- ríti, ami kiállásban, cselekvés- zetem, ezt diktálják élettapasz- ben nyilvánul meg, talataim. Mindig, minden hely­Nem változott szövetségi pb- zetben bizakodtam, hogy lesz DRÁGA KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS! Jeles jubileuma napján a Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága, valamennyi szovjet kommu­nista szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait küldi ön­nek. Az ön életútja, a forradal­már és kommunista életútja — méltó példája a marxiz­mus—leninizmus eszméi irán­ti hűségnek, a munkásosztály ügye • szolgálatának, a népe sorsa iránt érzett magas fo­kú felelősségnek. A szocializ­mus létrejötte és megszilár­dulása Magyarországon, az országnak a gazdasági és kul­turális fejlődésében, a szocia­lista demokrácia tökéletesíté­sében elért eredményei, a nemzetközi közösségben élve­zett tekintélye megbonthatat­lan kapcsolatban áll az Ön alkotó gondolkodásával és ön­feláldozó, sokoldalú tevékeny­ségével. Hosszú évek óta a Magyar Szocialista Munkáspárt élén felbecsülhetetlen mértékben hozzájárult a szocialista kö­zösség, annak intézményei és mai együttműködési formái fejlesztéséhez. Méltán örvend nagy tekintélynek a nemzet­közi kommunista és munkás­mozgalomban, a forradalmi erők akcióegységéért és össze- íorroitságáért folytatott fá­radhatatlan harcával kivívta a világ kommunistáinak mély tiszteletét. A kommunisták, az egész szovjet nép országunk hű ba­rátját, a következetes inter­nacionalistát, a pártjaink és népeink közötti mindenoldalú együttműködés fejlesztésének aktív harcosát tiszteli az Ön személyében, ön többször járt a Szovjetunióban, Találkozá­sai mindig a szovjet és ma­gyar kommunisták közötti ba­rátság, őszinteség, bizalom és elvtársi viszony megszilárdí­tását szolgálják. A szovjet emberek érzéseit kifejezve kívánunk önnek, drága Kádár elvtárs, jó egész­séget, frissességet, újabb sike­reket a béke és a szocializ­mus javára, a testvéri ma­gyar nép érdekében kifejtett tevékenységében. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA lb Októberi Forradalom Érdemrendje litikánk sem, ugyanazt tesz- ez még másképp, jobban is. S íjnkénynek. Kiegyenesedhetett szűk, árgit eddig, de még job- ezen nem változtatok a jövő- a dolgozó ember, a munkás, a ban. Ne feledjük, hogy ez a ben sem. paraszt, az értelmiségi öntu- szövetség hogyan és mire szu- Köszönöm a figyelmüket, horthysta ^ellenforradalmi datra ébredt, s az egyes em- letett. Pártonkívüli barátaink- köszönöm, hogy jelenlétükkel rendszer, a kapitalizmus min- bernek meg. társadalmi osz-_ kai, ajnunMsokkal,. a pgrasz- megtiszteltek. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kárát a szovjet és a magyar nép közötti testvéri barátság és mindenoldalú együttműködés fejlesztésében szerzett érde­meiért, a béke és szocializmus megszilárdításához nyújtott jelentős hozzájárulásáért, 75. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdem­rendjével tüntette ki. A rendeletét A. Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná^ csa elnökségének elnöke és T, Mentesasvtli, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának titkára írta alá. . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents