Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-21 / 118. szám

1987. MÁJUS ZU CSÜTÖRTÖK Átalakulóban a munkaerő-szerkezet Beszélgetés dr. Rózsa Józseffel, az ÁBMH főosztályvezetőjével Evek óta beszélünk arról, hogy gazdaságunk fejlődése nem képzelhető cl a szerkezet átalakítása nélkül. Né­hány ezer ember ugyan szerzett új szakmát ez időben, ám a tanulmányokban jelzett munkaerőmozgás nem va­lósult meg. Ma már a gyorsítás szükségességéről halla­ni; nyilvánosságra került adat szerint 1990-ig csaknem százezerrel csökken az iparban foglalkoztatottak száma. A várható változásokról, az átképzésekről beszélgettünk dr. Rózsa József főosztályvezetővel az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban. Több csoport — Induljunk ki a jelenlegi helyzetből. Kérem, adjon rö­vid, átfogó képet a szerkezet- váltáshoz kapcsolódó átképzé­sekről és munkaerőmozgások­ról. — Tapasztalataink szerint a munkaerő-átcsoportosításo­kat három nagyobb, egymástól élesen el nem határolható cso­portba lehet osztani. Egyrészt a vállalatok, a szövetkezetek által kezdeményezett, másrészt a kormányzati döntésekhez kapcsolódó, harmadrészben pedig a vállalati felszámolás miatt szükségessé váló átcso­portosításra. Az elmúlt egy­két évben a munkaerő-ván­dorlást nagyban befolyásolták a megalakult új szervezetek és kisvállalkozások. Tavaly nyolcezer dolgozót érintett a vállalati kezdeményezésű szer­vezett létszámcsökkentés, ösz- szességében gazdaságunkban a munkaerő iránti túlkereslet a jellemző, de bizonyos területe­ken gondot okoz az elhelyez­kedés. Igaz. a múlt évben mindössze 439 ember nem ta­lált munkahelyet három hóna­pon belül, a többség négy hét alatt elhelyezkedett. — Ebben a tervidőszakban csaknem százezer ember vál­toztat munkahelyet, ök hon­nan hová mennek? — A szerkezetváltással ösz- »zefüggő munkaerőmozgásra a kohászat a legjobb példa: el­sősorban az olvasztárok, a hengerészek, a betanított és a segédmunkások átcsoportosítá­sával kell, számolni. A. vissza- féjlészfésré javásötC öntödék­ben hatszáz-nvolcszáz munka­hely megszűnik. De csökken a szellemi dolgozók száma is, hiszen csökken az adminiszt­ráció, s ezzel egyidejűleg foko­zatosan elterjed a számítógé­pes ügyvitelszervezés. A fel­szabaduló munkaerő részben átképzéssel foglalkoztatható a hiányszakmákban vagy másutt, és kivételesen igénybe vehető a korengedményes nyugdíj. A szervezett munkaerő-átcsopor- tosítás a munkaerő-szerkezet átalakításának csak egyik esz­köze. A szerkezetváltáson túl­menően mozgást eredményez a leépítés, a létszámcsökken­tés. Ez az oktatáson, az egész­ségügyön, valamint a fegyve­res testületeken kívül vala­mennyi területet érinti. Az így felszabaduló munkaerő száma csak becsléssel állapít­ható meg, mivel a gazdálko­dó szervezetek maguk döntik el, hány embert foglalkoztat­nak. Feltételezhetően több tíz­ezer ember kényszerül emiatt munkahelyet változtatni. Felvevőhelyek lehetnek a sikeres vállalatok, a posta, né­hány vasútigazgatóság, és a szolgáltatás más területei. Vagy említhető az erdőgazdál­kodás, amely jelentős munka­erőhiánnyal küszködik. Szá­mos fővárosi üzem igyekszik vidékre települni. A szabad munkahelyeket a munkaügyi szolgáltató irodák nyilvántart­ják. Nyilvánvaló: több tízezer emberhek át kell magát ké­peznie, hogy találjon munkát. Felkészülés a változásokra — Vajon felkészült-e a tár­sadalom, a munkaképes lakos­ság ‘ilyen nagy Változásokra? Figyelembe veszik-e például az iskóiék'a fordulatét? — A társadalom, az iskola felkészültsége nem elegendő ehhez. Űj módszereket, eszkö­zöket léptettünk — s ha szük­séges: léptetünk — életbe, hogy megkönnyítsük a válto­zást. Ismeretes, átképzési se­gélyt kapnak a szakmát, a munkahelyet változtatók, meg­hosszabbodott a felmondási idő. Az, aki elveszíti munka­helyét, és nem talál magának állást, elhelyezkedési támoga­tásban részesül; hat hónapig megkapja átlagkeresetét, a ki­lencedik hónapig nettó béré­nek hetvenöt százalékát, utána három hónapig a nettó bér hatvan százaléka illeti meg a dolgozót. Ez egy évre szóló szociális biztonságot jelent. Országosan nyolcvanezer üres munkahelyet tartanak nyilván, zömében sikeres ipa­ri cégeknél. Igaz, ezek között sok a három műszakos beosz­tás. Kényszerhelyzetben lehet, hogy olyan állást is el kell vállalni, amihez nincs kedve az embernek. Átmeneti lehetőség — Gondolom, a gimnázium­ban, egyetemen, főiskolán idén végző hallgatók némi izgalom­mal várják a tanév végét. Mi­re számíthatnak ők? — Nagyjából ugyanarra, amire a tavaly végzettek. Év végére valamennyi végzős el tudott helyezkedni. A fiatal munkaerőt mindenütt keresik. Van néhány neuralgikus pont, például a kisegítő iskolában végzéttek elhelyezkedése. Ja­vaslatot dolgozunk ki a közel­jövőben arra vonatkozóan, ho­gyan lehetne átmeneti munka- lehetőséget szervezni azok szá­mára, akiket előéletük miatt a munkáltatók nem hajlandók alkalmazni. — Mit remélnek a struktú­raváltástól, a munkaerő fel­gyorsuló mozgásától, az átcso­portosításoktól? — Jobb termékszerkezetet, a munkaidő jobb kihasználá­sát, takarékos létszámgazdáir kodást, hatékonyabb munkát várunk — mondta befedé­sül dr. Rózsa József, az Álla­mi Bér- és Munkaügyi Hiva­tal főosztályvezetője, Horváth Teréz Tájba simuló ház az erdő szélén Igazi értéke: a semmi különös Az év lakóháza pályázat 4 Pest megyei eiso neiyezett epü- > letet keressük Nagykovácsi- V. l/cui, a ísaüai utcában. Már azt 2 gondoljuk, kimegyünk a iaiu- J noí, amikor megpillantjuk Pcr- £ ge Attiláéit házat. Szép fehér 4 iaiak, fazsindelyes homlokzat, í egyszerű, de ízléses kerítés, V. mégis némi csalódást érzünk. £ Semmi rendkívüli, sehol egy £ ravasz boltív, kiugró, beugró ^ erkély, vagy függónycsodaval 4 takart üvegfalú nappali. Min- y den egyszerű és visszafogott, í első ránézésre azt is vélhet* ^ nénk, hogy régi felújított pa- 4 raszíportát látunk» A kert különös vendégei Verge Attila és neje ked­vesen fogad és készségesen kalauzol végig a házban, ahol egyébként harmadik éve élnek a kilenc-, illetve hatesztendős fiúkkal és a hároméves kis­lánnyal. Bent minden, hason­lóan a ház külső képéhez, rendkívül egyszerű és prakti­kus. A család élete a tágas ebédlőre és a vele szoros egy­séget alkotó nappalira szerve­ződik. A háziasszony a há­rom gyermek mozgását figye­lemmel kísérheti a konyhát az ebédlővel összekötő átadóabla­kon keresztül, sőt belát a nap­paliba, így még a tálalás ide­jén sincs kirekesztve a ven­dégei közül. A nappaliban van üvegfal, de ez a szépen gon­dozott kertre, a védett terasz­ra néz, és teljesen emberi lép­tékű, mint minden ebben a házban. Minden tágas, de semmi sem hivalkodóan nagy. — Ezt a vaddisznót itt lőt­ték a ház sarkán — mutat a fiatalasszony a nappali falát díszítő állatbőrre. — Telente nálunk szinte mindennapos vendég a muflon, az őz vagy a róka. Minden olyan prakti­kus e házban — például a rumliszoba, ahol elfér a sáros csizma éppúgy, mint a vasa­lásra váró ruh3 vagy a varró­gép, a pincében kialakított ve­rem a téli zöldség-, alma- és burkonyaszükségletre tervezve —• hogy nehéz elhinni, Per­géék néhány éve még ős- budapestiek voltak. — Amikor építésre adtuk a fejünket, először a telket kel­lett felkutatni — meséli a férj. A kert a három gyciek mozgásigényét szolgálja ki, a nappali­ból vagy az ebc-llőből kilépő azonnal a zöldben találja magát (Erdósi Ágnes felvétele) — Mint afféle zöldfülűek elő­ször mi is a Szabadság-he­gyen néztünk körül, de jár­tunk Foton és Pátyon is. Mire Nagykovácsiba jöttünk érdek­lődni, már tudtuk, a legjobb információs iroda a kocsma. Nekünk is ott ajánlották ezt a telket, amely akkor még külterületi szántó volt. így az­után még a mi sovány pénz­tárcánknak is megefedelt. Ma már háromszoros áron kel el a földnek négyszögöle a szom­szédban. Bontással kezdték Az építést bontással kezd­ték, ugyanis Perge Attila, aki műszaki ember ugyan, de so­ha nem kedvelte különöseb­ben a barkácsolást, az anyag fejében elvállalta egy nagy új­pesti ház bontását. Az első csákány és kalapács megvá­sárlásától fogva írta a kiadá­sait, az építőanyag éppúgy be­került egy füzetbe, mint a fu­vardíj vagy a kalákában el­fogyasztott sör ára. Igaz, hogy tt munka hevében olykor ma­ga alatt bontotta a födémet, de annyi anyagot termelt ki az újpesti házból, hogy fa­anyaggal tudta kifizetni a Vizsgáit, gyógyított, szeretett Öt évtized a gyermekekért A megye vezetői köszöntették dr. Keüer Györgynél A két bors ökröcske von­tatta szekérből csak a szöszi, barna és fekete fejecs­kék látszanak ki. Egy másik apróság azonban a fából fara­gott ökör két szarva között érzi magát a legjobban. Csi­lingelő gyermekkacagás, vi­dám rohangálás mindenütt a kertben. Vajon ki mondaná ezekről a kicsinyekről, hogy értük bizony nem jönnek dél­után a szüleik, hogy nekik ün­nep és hétköznap itt telik, a Pest Megyei Tanács Petényi Géza Csecsemőotthonában? Az 1973 óta a fővárostól független, önálló megyei in­tézmény első igazgató főorvo­sa dr, Heller Györgyné volt, aki az egész életét a gyerekek­nek szentelte, s értékes, ma is példaként szolgáló munkájá­val beírta a nevét azoknak a sorába, akik a felszabadulás után a gyermekvédelem ár­nyékosabb oldalát választott ták. Megközelítőleg öt évtize­des tevékenységéhez nemcsak a szó Igazi, nemes értelmében vett hivatástudatra, hanem na­gyon sok szívre, szeretetre is szükség volt. Három esztende­je annak, hogy — jóval túl a nyugdíjkorhatáron — nyuga­lomba vonult. Tizenegy éven át vizsgált, gyógyított, szere­tett a csecsemőotthonban, s ez a mély emberség, igényesség egykori munkatársai, tanítvá­nyai életének is részévé vált. Fejlesztették, szépítették a megkezdett művet. Most nyolc­vanhat kisgyermeket gondoz­nak, kísérlik meg pótolni a semmivel sem pótolható szülői szeretetet, anyai gondoskodást. A tíz állami gondozott és ti­zennégy bejáró kis óvodásnak külön épületben álló óvodát építettek. Évente mintegy öt- ven-hatvan kisgyermek hagyja el az intézményt, s közülük huszonöt—harmincat — ará­nyaiban országosan a legtöb­bet — fogadnak örökbe. Csak azok maradnak egyébként itt hatéves korukig, akik örökbe adhatók, vagy a családi problémák megszűn­tével hazakerülhetnek, illetve azok, akiknek kisebb testvére is ezek közt a falak közt ne­velkedik. Ez természetes, mert így legalább az ilyen családi kötelék nem bomlik föl. A töb­biek háromesztendősen elköszönnek és továb­bi életük színtere már a Fóti Gyermekváros. Tavaly óta — ekkor szűnt meg a budapesti Vas utcában az anyaotthon — terhes anyák is laknak itt. ök azok, akik nem tartanak igényt a születendő gyer­mekre. Ellátásuk, gondozá­suk sok pluszmunkát, nagy figyelmet és gyakorta sze­mélyes áldozatvállalást is igényel, hiszen az otthonban töltött idő alatt ezek a kisma­mák mindössze napi egy fo­rinttal kell hogy a költségek­hez hozzájáruljanak. Nem rit­ka az sem, hogy még ezt a jel­képes összeget is elengedik ne­kik, mert nincs miből fizet­niük. Nemegyszer az itt dol­gozók pénzéből ruházzák fel őket, hiszen ezeknek az el­esett embereknek a szűkös ke­retből erre már nem telik. Különösen nehezíti a hely­zetet az a tény, hogy számos megyei termelőszövetkezet és vállalat idén januárban meg­szüntette a csecsemőotthon patronálását — a nehéz gaz­dasági körülményekre hivat­kozva. Szerencsére azonban jó példa is akad. A MÉM Repü­lőgépes Szolgálat kollektívája rendszeres kétkezi munkával támogatja az intézményt, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat pedig éppen két napja vitte el tíznapos üdülésre az óvodáso­kat. Dr. Patak Veronika igazga­tó főorvos azonban nemcsak arra büszke, hogy az országban sehol nem kerül annyi kis el­hagyott emberke családba, mint éppen innen, hanem ar­ra is, hogy a szoptatási idő alatt még bent lakó anyák kö­zül nem egy végül meggondol­ja magát, s a gyermekével va­ló szoros testi kapcsolat jóté­teményeként mégis hazaviszi az állami gondozásba fölaján­lott apróságot. Az intézet vé­dőnője természetesen figye­lemmel kíséri az ilyen kicsi­nyek további sorsát. E bben a szép, fejlődő és nagyon emberi környe­zetben, az egykori sikerek szín­terén köszöntötték tegnap, het- venötödik születésnapján, a nyugdíjas dr. Heller György- nét az egykori munkatársakon és tanítványokon kívül a me­gye vezetői is: Krasznai La­jos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára a megyei pártbizottság nevében, Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese, a ta­nács, s Szemethy Lászlóné, a budaörsi pártbizottság első tit­kára a városi pártbizottság ne­vében. A gyönyörű virágcsokrok és ajándékok között meghúzódott egy Kovács Éra-kerámia is: Anya gyermekével. A gyerme­két magához szorító csillag­szemű anya figurája a művé­szet nyelvén fejezi ki mindazt, ami dr. Heller Györgyné egész élete volt, s az ma is: a gyer­mekek szeretetét, az értük, a jövőnkért érzett aggódást, a belülről fakadó, természetes­nek tartott áldozatvállalást. Körmendi Zsuzsa ácsot is. Az ablakoktól, az aj­tókig, a téglától a parkettáig minden kikerült a bontásból. Ennek köszönhető, hogy a százötven négyzetméter alap- területű családi ház, a. kis költséggel beépíthető nyolcvan négyzetméternyi tetőtérrel, négy évvel ezelőtti árakon 673 ezer forintba került. Aki ma ilyen módszerrel akar építe­ni, természetesen magasabb árakkal kell számolnia, de tény, hogy bontással ma is lé­nyegesen olcsóbban megússza. Arról a haszonról nem is szól­va; egy laikus számára meny­nyi ismeretet ad a későbbi épí­tési fogásokra vonatkozóan egy saját kezűleg bontott ház. A tervező Vadász Lászlónak — akinek ez az épület az elr ső megvalósított családiház- terve — nem volt túl nehéz dolga a megrendelőkkel, mert Pergéék igen határozott el­képzelésekkel jelentkeztek, a szakember elsősorban az ará­nyokat, az egyes helyiségek nagyságát határozta meg és idomította az elképzeléseket a műszaki lehetőségekhez, a ha­tályos előírásokhoz. ■ < Praktikum és mértékletesség — Vitatkoztunk például a garázs elhelyezésén — mondja Perge Attila. — Igaz, hogy drágább megoldás a házba építeni a garázst, viszont lé­nyegesen kényelmesebb is a lakásból piegközelíteni. De el­sősorban a ház külső megje­lenése szempontjából tartom szerencsés megoldásnak. Le­het, hogy ez nálam már má­nia, de meggyőződésem, hogy a legszebb házat is képes el­csúfítani az ottfelejtett tégla- rakás, sóderhalom, a rendetlen kert. Amikor még csak álmo­doztunk a saját otthonról, el­határoztam, ha lesz, úgy ala­kítom: a házból a zöldbe, a természetbe léphessek ki. Ezért feltöltöttük az alapot, így a pázsit egy szintre ke­rült a terasszal. A kert hátsó traktusában kis kerítéssel leválasztva ta­lálható a veteményes. Szem­ben csinos házikó áll. fehér­re festve. Ez a szerszámósfé- szer, a nyitott szín pedig tű­zifát, gyerekkocsit, kisbleiklit, s minden olyan alkalmatossá­got rejt, amely csúfítaná a kertet. Pergéék a telek kiala­kításánál is a mértékletesség­hez tartották magukat, nem akartak sokat fogni. A három cseperedő, és határtalan ener­giával rendelkező gyereket szolgálja a nyargalászásra, hancúrozásra alkalmas pázsit, a szülők igényeit a szépen ki­épített tűzrakó hely. Alig egy órát töltünk a ház­ban, s ez elég arra, hogy iga­zi értékeit megismerjük. Ami első pillantásra csalódást kel­tett, a semmi rendkívüli az igazi értéke, a külső, amely olyan természetességgel simul a táiba, mint a legszebb pa- rasztházak. Aki építkezett már, az tud­ja igazán értékelni Perge At­tila szavait: — Lassan harmadik éve la­kunk itt. Ismerősök, barátok gyakran megkérdezik: na, mit változtatnál meg, mit építe­nél másképp, ha újra kezd­hetnéd? Mindenkinek csak azt tudom válaszolni: semmit. Móza Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents