Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-19 / 116. szám

Filmklubot alapítanak Huszárik Zoltán rövid ideig') élt s még rövidebb ideig al- hathatott, mint amit az ötven év egyébként megengedett volna számára. A mozivász­nakat megcélzó filmjeit fél nap alatt megtekinthetnénk. Mindenben a rövidség, még a filmekben is. A művészi mér­leget persze nem a tekercsek hossza és száma szerint ké­szítik. A rendező is ekképp vé- A jó epigramma csaK rövidebb, de nem seké- lyesebb a jó eposznál. Hát ilyen szülötte is volt Domonynak. A minap rá, a Szindbád, a Tisztelet az öreg­asszonyoknak, a Csontváry alkotójára emlékeztek a falu­ban. Vasárnap délelőtt az utóbbit vetítették a művelő­dési házban, majd eszmecse­rét folytattak egyebek mellett arról, hogy miképp lehetne Huszárik Zoltán örökségét szélesebb körben ápolni, valóban közkinccsé tenni. Novak Lászióné, az Aszódi Nagyközségi Tanács főelőadó­ja elmondta, hogy e célból, a segíteni tudók és akarók szá­mára létrehozzák a Huszárik Zoltán filmklubot. A helyszí­nen egy vendégkönyvbe már be is írhatták a nevüket a feladatot vállalók, az alapító tagok. A délutáni események sorá­ban nyitotta meg hencsó László, a Petőfi Irodalmi Mú­zeum osztályvezetője a Hu- szárik-portrék című kiállítást. Mint kifejtette, még soha nem látott albumot tekinthetnek meg az érdeklődők. Ezek a fotók teljesebbé tehetik a rendezőről bennünk élő képet. A kamera különböző helyze­tekben, eltérő helyszíneken örökítette meg a pillanatokat. Társaságban vagy magányo­san, otthon és idegenben ké­szültek a fotográfiák. Külö­nösen érdekesek azok, melye­ken a forgatás során előjátsz- sza a szerepet színészeinek. Élő, meleg, értelmes, emberi dokumentumok egy rövid, húszéves alkotói periódusból — értékelt a kiállítás rende­zője. Megnyitója után a helybe­liek nevében Raffai Sándorné kért szót és emlékezett a község szülöttére, aki még ma is csak 56 éves volna. Majd az általános iskolások köré­ben meghirdetett pályázatról beszélt. A gyerekek szeretik az időseket, az öregembere­ket. Sajnos éppen az össze­kötők, a szülők szerepválla­lása hiányos e kapcsolatok alakításában. Részben azért, mert nem érnek rá, másrészt pedig jobban szeretnék felej­teni, ami úgyis nehéz volt, a múltjukat. A tizenhat dolgo­zat szerzői közül öten jutal­mul Zay László filmkritikus Huszárik Zoltán című köny­vét vehették át. A vetítések után a domonyi népdalkor éneke búcsúztatott. B. G. Országjárást tanulnak A TIT megyei szervezete és a kerepestarcsai művelődési ház országjárás-vezetői tanfo­lyamot szervez. Az oktatás 1987 szeptemberében kezdő­dik, és várhatóan a jövő év február végéig tart. Az elő­adások hetente egy alkalom­mal lesznek. A jelentkezők megismerkednek az országjá­rás-vezetés módszertanával, földtörténeti és kultúrtörténeti korokkal, Magyarország jelen­tősebb tájegységeivel, az ide­genforgalmi szempontból je­lentősebb városokkal, vala­mint Kerepestarcsa helytörté­netével. A résztvevők a tanfolyam befejezése után vizsgát tesz­nek. Sikeres vizsga esetén or­szágjárás-vezetői igazolványt kapnak, melynek megszerzése után a Pest Megyei TIT és a nagykőrösi művelődési ház — megfelelő díjazás ellenében — igényt tart munkájukra. A jelentkezés feltétele az érettségi bizonyítvány. A tan­folyam díja 1200 forint, me­lyet két részletben kell befi­zetni. (Az elsőt június 30-ig, ez egyben a jelentkezési ha­táridő is. A másodikat szep­tember 9-ig.) A tankönyv ára százötven, a vizsgadíj előre­láthatólag száz forint lesz. Részletes felvilágosítást a 2. számú könyvtárban (Szabad­ság utca i 240:, telefon :•1 Kere­pestarcsa 121) Nemecz Agnes népművelőnél kérhetnek az ér­deklődők. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM 1987. MÁJUS 19., KEDD A gödöllői harsak alatt Pótolják, pótolnák a foghíjakat Ha Berlin, akkor Unter den Linden! Az NDK fővá­rosát felkereső turisták él­ménybeszámolóiban ez a lát­ványosság az elsők között szerepel. Pedig a milliós vá­rosban olyan sok a látnivaló, hogy puszta felsorolásukhoz sem volna elegendő írásunk terjedelme. Unter den Lin- den=a kársak alatt. Egy fa­sor. Ez volna az egész? Igen. A berliniek számára ez a ré­gi fasor mégis olyan fontos, hogy a közlekedés érdekeit is alárendelik. Ki lehetne vágni és máris szélesebb volna az út. Mégsem teszik! Sőt, az NDK-beli helységek jelentős nevezetességeit felsorolva Berlinnél a számos jelkép, a Brandenburgi kapu, az Ale­xanderplatz, a televíziós to­rony elé, a legelső helyre he­lyezik az Unter den Lindent. Két szakaszban Gödöllőnek is van egy útja, amely a hársak alatt vezet. Ez a Köztársaság út. Ez vezet a vasúti átjárótól a város széléig, Valkó irányába. El­sősorban az út jobb oldalát jellemzik a hatalmas fák, de ott is foghíjasán. A túlsó fé­len csak néhány található belőlük. Hársak? A hárs általánosan és szívesen ültetett, fj'Qá ár­nyat adó park és utcai sorfa. Virágzatából izzadást elősegí­tő gyógytea készül, ez görcs­A városi tanácsházban járva benéztem az anyakönyvveze­tőkhöz — Mayer Jánosnéhoz és Kozma Imrénéhez — akik egy hírrel szolgáltak, Gödöllő­nek van egy százéves asszo­nya. Pár nap múlva látogatást tettem a Bethlen Gábor utca 48. számú háznál. Itt lakik özvegy Molnár Imréné nyug­díjas bábaasszony. Kopogásom­ra fia nyitott ajtót, aki mint régi ismerőst tessékelt be a konyhába. Elmondottam érke­zésem célját, hogy a mamával szeretnék találkozni. — Semmi akadálya, a mama a ház végén lakik, húgomék mellett van a szobája. Önál­lóan él, maga takarít, állato­kat lát el, sőt maga mos, ta­karítja kis szobáját. Különben magam is jól emlékszem a régi bábaasz- szonyra, hiszen nagyon közel laktunk valaha egymáshoz. Akkor még Kerektó volt az Teljesült kívánság A százéves bábaasszony A Gödöllő és Vidéke Áfész pályázatot hirdet a Kerepestarcsa, Harangvirág u. 3. sí. alatt megnyíló, egyszemélyes élelmiszerbolt vezetésére Cím: Gödöllő, Kőrösfői u. 34. Telefon: (28)-10-130. utca neve, melyen ki tudja hányszor biciklizett végig Mol­nár néni, a kedves Gizi néni, amikor szüléshez hívták. Né­hány perc múlva velem szem­ben ült a keresett idős hölgy, és lánya, Etelka, Szalui Zsig- mondné. A mama látása és hallása erősen megromlott, ezért ketten is igyekeztek se­gítségemre lenni. Nem volt probléma, mert fia megigazí­totta a hallókészüléket. A né­ni megértette kérdésemet, és oly tisztán beszélt, hogy elcso­dálkoztam. Ez az asszony száz­éves lenne? Annyi bizony, ő maga mondta el, hogy 1887. május 26-án született, Gödöl­lőn. Apja útkaparó volt Gödöllő és Kerepes között. Bolnokánál a kaparóházban laktak, jó tá­vol Gödöllőtől. Gyalog közle­kedtek vagy ha éppen jött egy lovas kocsi, mert abban az időben abból sem járt olyan sok. Nem volt vasút. A HÉV és a veresegyházi vasút 1911- ben épült. A házat ott künn, a határban erdő övezte, odajárt Gizi néni virágot, nyáron sza­mócát szedni. Hazafelé jövet a boltokban vásárolt. Szegények voltak, meg kellett ragadni minden alkalmat. Egy napon Bécsbe vitték, egy cukrász- mester házába, ahol nálánál kisebb gyerekekre vigyázott. Két év alatt egész jól megta­nult németül. — Alighogy hazakerültem, újabb vendégek álltak meg ná­lunk, ők meg Pestre akartak vinni, olyan cselédfélének. Nem álltam kötélnek. Annyit megtettem, hogy elmentem velük Máriabesnyőre, mert mindenáron látni akarták a besnyői templomot. Megcso­dálták, hogy milyen szép, kü­lönösen az oltár. Én nem vol­tam soha vallásos, és már máskor is jártam ott, nekem nem volt különös. Azt mond­ta nekem a nő, hogy gondol­jak valamire, és az teljesülni fog. Hát jól van, gondolok ar­ra, hogy jó lenne sokáig élni, és kellene egy jó férj. Ekkor 16 éves voltam. A férjemmel 1909-ben esküdtünk össze, de sajnos elég fiatalon meghalt. A kistarcsai gépgyárban egy véletlen balesetet szenvedett. Itt maradtam négy gyerekkel özvegyen. Lajos és Etelka itt vannak velem, Gizink Ameri­kában, Margit Belgiumban él, ott vannak férjnél. Haza-haza látogatnak, és írnak, tartják velünk a kapcsolatot. — A külföldön élő gyerme­keim 1931-ben mentek el, na­gyon régen. Férjem halála után bábaképzőbe mentem Pestre, és 1922—53-ig dolgoztam mint szülésznő. Abban az időben nem volt hiány belőlük. Sokat dolgoztam életemben, sok min­denen átmentem, de nem vol­tam és nem vagyok elégedet­len. Egy-egy szusszanásnyi időre meg-megáll a beszédben, majd fiához szól. — Lajos, menj Etelkához, mondd neki, adja oda a dobozomból a levelet, amit a nyugdíjhivatalból küld­tek. Ezt olvassa, fiam; ugye, nem baj, hogy így nevezem. Kedves Nyugdíjasunk! Szere­tettel köszöntjük önt. mint 100. életévét ez évben betöltő nyug­díjast, s egyben értesítjük, hogy ez alkalomból 1000 forint összegű egyszeri juttatásban részesítjük. Jó erőt és egész­séget kíván Bálintné Füleky Jolán igazgató. Én is gratuláltam, és elkö­szöntem Gizi nénitől, aki ma­gához szorította a borítékot. Lajos egészen a kapuig kísért és baráti kézfogással búcsúz­tunk el. A városi tanácsban Lukács L ászióné, a családi iroda dolgozója elmondta, kö­szönteni fogják a város egyet­len százévesét. Csiba József oldó hatású; kiválóan bevált hurutos megbetegedések gyó­gyításánál is. A legízletesebb mézek egyike a hársfaméz. Olag Polunin könyvéből köl­csönöztük ezeket a sorokat. A Köztársaság úti hársfasor természetesen sosem lesz olyan híres, mint a berlini. Ám az utca lakóinak lehet épp olyan kedves. Hogy ez így is van, arról Bajnócziné Bense Magdolna, a városi ta­nács főelőadója győzött meg, amikor elmondta: a Köztár­saság út 28-tól az 54-es ház­számig a tavasszal 44 ezüst- hárscsemetét ültettek el a fa­sor hiányzó tagjainak pótlá­sára. önzetlen társadalmi munkában, a tanácstól kapott csemetékből. — Azt tervezzük, hogy az ősszel folytatjuk a telepítést a vasútállomástól a 28-as házszámig terjedő szakaszon és pótoljuk a tavaszi ültetés során meg nem eredt ülteté­seket is. Arra azonban nem gondoltunk, hogy azért is kell majd újra dolgoznunk, mert valaki vagy valakik elpusz­títanak néhányat a csemeték­ből. Beszélgetésünk idején a 44 ezüsthársból kettőt már el­törtek. Mit ér egy ilyen fácska? Ez lehetne a következő kér­dés. Semmit, mert ingyen ad­ták! Sokat, mert többgn, több órát dolgoztak a csemetekert­ben a felnevelésével, és ugyanígy többen, több óráig foglalkoztak a szállításával, az ültetésével a Köztársaság utcában! A válaszok ellentmondáso­sak és valójában nem is tud­juk felmérni, kiszámítani, mit érnek a fák, ha felnőnek, és az a nagy értékváltozás hol érhető tetten, ami az ingye­nes csemetéből felnőtt fasort milliós értékűvé avatja. Erre is van példa. Egyik napila­punk számolt be arról, hogy Budapesten, Kispesten a mű­emléki védettséget élvező Wekerle-telepen 56 gondat­lanságból elpusztult jegenye­nyárt siratnak. Az eszmei kár kétmillió-kétszázezer forint! Sokáig élnek A hársak sokáig élnek — ha hagyják őket. Éppen kör­zetünkben, Valkó határában található Magyarország leg­idősebb kislevelü hársfája. Gödöllőn a Köztársaság úton nem beszélhetünk műemléki védettségről. A hársfák álta­lában túlélik a házakat. So­kan, akik régen itt laktak, vagy erre jártak, visszatérve inkább a fákról ismerik meg az utcát, mint a házakról. Sok szép új épület épült, s a mai lakók a múltra is em­lékeznek a hárstelepítésekkel. Dicséretre méltó szerepválla­lás. Aki már ültetett... A városban az idén sok fát ültettek az utcákra a tanács segítségével. Ezüsthársból — ez a Balkán jellegzetes nö­vénye, s hazánkban éri el el­terjedése északi és nyugati ha­tárát —, ostorfából, a díszes madárberkenyéből, mezei ju­harból, nyírfából összesen több százat. A telepítők kö­zül a Köztársaság út mellett kiemelkedik a Blaháné utca, a Kossuth utca, a Munkácsy lakótelep, a Szőlő utca. Mit tehetünk a megóvásu­kért? Közös a vélemény, hogy aki egyszer már ültetett fát, az nem pusztítja. Megol­dás lehet gyerekeink bevoná­sa az ültetésbe, az ápolásba, a locsolásba. Azért, hogy ne­kik is közük legyen a fásítás­hoz és felnőjön egy olyan nemzedék, amelytől nem kell félteni a fasorok jelenét, megújulását, jövőjét. Akiknek köszönhetően akár nem is kell kiszámítani a fák eszmei értékét. , . Balázs Gusztáv Madárbaratok Diavetítés A Magyar Madártani Egye­sület gödöllői csoportja május 21-én, csütörtökön 17 óra 30 perces kezdettel tartja követ­kező összejövetelét a művelő­dési központ színháztermében. Beszámoló hangzik el a kül­döttközgyűlésről, lesz diavetí­tés madárhangokkal, s meg­tárgyalják a madárbarátokat érintő szervezeti kérdéseket is. Bagi folytatás Kiskőrös utca Az idén folytatódik a szi­lárd burkolatú utak építése Bagón. A tervekben szerepel a Kiskőrös utca sármentesítése. A munka megkezdéséhez szük­séges betonelemek szállítása már tart. A teherautók az ut­ca Templom téri végén kezd­ték meg az anyag lerakását. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Hangszerbemutató, 13 óra­kor. Pedagógusok és pszichológu­sok, 15 órakor. Egy-két személyes bábszín­házak Magyarországon, kiállí­tás, megtekinthető 15—19 órá­ig­A hónap műtárgya: Mihály Rezső, Trisztán és Izolda, tusrajz, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, Iparművészet a gö­döllői művésztelepen, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig, A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? Kresz Albert fotómű­vész kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga 'mente, állandó ki­állítás; megtekinthető 10—18 óráig. “ "' ■ • Sporthírekig« Kézilabda Siker a Dabas ellen A női csapatok az elmúlt fordulóban szabadnaposak voltak, mivel a mezőny csak tizenegy csapatból áll. A fér­fiak bahason vendégesked­tek, annál az együttesnél, amelyik a falusi spartakiád tavalyi győztese volt és a megyebajnokságban is elő­kelő helyen végzett. Tököl után Dabason is mindkét csapatunk két vállra fektette a házigazdákat. GSC—Dabas 33-26 (15-13) GSC: Imre — Szabó A. (1), Szabó I. (11), Szabó M. <4), Horváth (5), Szabados (5), Szlifka (4). Csere: Urbán (2), Mezei (1). Az első félidőben aránylag szoros volt a mérkőzés, bár Labdarúgás Gólzáporos győzelem Gödöllői SC—Kösd 7-2 (3-1) Vezette: Szabó (Túri, Sza­konyi). Gödöllő, 400 néző. GSC: Nagy — Kolozs (55. perctől Szabó), Fábián, Ban­kó. Horváth, Nagyistók, Pis­tán Ivanics, Markóczy, Sza­badi. Katalin. Edző: Stefkó István. Kellemes időben, üdezöld pályán, jó játékvezetés mel­lett került sor a megyei másodosztályú találkozóra. A mérkőzés a GSC nyomasztó fölényében folyt, mégis az ötödik percben a vendégek szerezték meg a vezetést. A 36. percben egyenlített Ka­talin, majd Markóczy és is­mét Katalin volt eredményes. A 48. percben Katalin im­már haimadik gólja és Nagy­istók bombalövése, mely a fel­ső lécen csattant, jelentett eseményt. Űjabb Markóczy- góllal 5-1-es állásnál a ven­dégek büntetőhöz jutottak és azt értékesítették (5-2). Ez­után a mérkőzés legszebb gól­ját lőtte Katalin. A büntető­pont táján, a kapunak háttal állva bombázott a hálóba. A 85. nercben állította be Horváth a végeredményt. A GSC fölényét a 16-0-ás szögletarány is mutatja. Jó: Katalin, Pistár, Markó­czy, Bankó. Az ifjúságiak mérkőzésén 5-1-re győzött a GSC. Cs. J. végig a GSC vezetett egy-két góllal. A szünet után az 52. percben sikerült a helyieknek egyenlíteniük, de a következő nyolc percben hat gólt ér­tünk el úgy, hogy ellenfelünk egyet sem. Ez jelentette a for­dulópontot, mert a következő percekben már felváltva es­tek a találatok, így megma­radt végeredményként a biz­tos gólkülönbség a mieink javára. GSC ifi—Dabas ifi 24-19 (11-9) GSC ifi: Morvái — Tóth L. (3), Győré (6). Kovács G. (7), Jenei (1), Szekeres (5), Rusai (1). Csere: Kovács Á., Kiss (1), Hatházy. Kovács G. kiemelkedő já­téka jellemezte a találkozót, melyen csak az első 25 perc közepéig tudott lépést tartani a hazai gárda fiataljainkkal. Ifistáink továbbra is százszá­zalékosak és úgy tűnik, egye- ti i nagy riválisunk a Váci Izzó MTE lehet, akik eddig szintén magabiztosan vették az akadályokat. A másik gödöllői férficsapat rosszul szerepelt a bajnok- esélyes Vác ellen, idehaza. Is­mét , félreértések áldozata lett a GEAC, nem péntekre, hanem szombatra várták a Duna-partiakat. Ezért negyed­óráig kettős emberhátrány­ban, ezt követően egy mezőny- játékossal kevesebben játszot­tak. így nem véletlen, hogy megsemmisítő vereséget szen­vedtek. Az eredmény 42-20 volt és úgy tűnik, hogy csak óriási fordulat bekövetkezte esetén kerülhetik el a kieső zónát. M. G. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents