Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-19 / 116. szám

1987. MÄJUS 19., KEDD Művészetbarátok közt, kellemesen Elkísérnek a csillagok Szerda esténként a Tszker budapesti, Vili. kerület, Má­ria utcai székhaza földszinti tanácstermében kellemes társa­ság gyülekezik. Itt tartja egy ideje hetente ismétlődő esti rendezvényét a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete. Nevük­ben a budapesti egyáltalán nem zárja ki, hogy mások ne lép­hetnének tagjaik sorába. A budapesti ez esetben a fő támaszpontot, a székhelyet jelzi. Meg kell mondani, hogy a művészetbarátok szó is sze­rény, átfogó meghatározás, hi­szen a foglalkozások rend­szeres látogatója nem egy ne­ves képzőművészünk, vagy aki most teszi első lépéseit a hír­név felé vezető úton. Szűkebb pátriánkból — Eseménydús tavasz ma­rad mögöttünk hamarosan — említi az egyesület főtitkára, Geröly Tibor. — A programok összeállításához a törzstagok közt közvélemény kutatást vé­geztünk. A sokszorosított ha­vi programtervet postázzuk ki-ki címére. Több száz megy szerte az országba, a főváros közeli településekre. Pest megyébe is szép számmal kül­dünk, ott élő több mint száz egyesületi tagunknak. Aki rendszerint el is jön a foglal­kozásokra, ha vonzó a prog­ram. Ügy látszik, a mostani ren- dezvónysor megnyerte a kői tagjainak tetszését, mert egy­re teltebb a ház, egyre töb­ben vannak. A szerda estéken kívül csa­logató több vasárnapi rendez­vény is. Szervezett az egye­sület például egy látogató ki­rándulást ősszel a fóti Fáy présházhoz, a költő Vörös­marty Mihályra emlékezve, no és a szép emlékű Pest me­gyei faragó, szobrászművész­re, a »néhány éve elhunyt Né­meth Kálmánra. A télen el­látogattak idegenvezető kísé­retében az Országházba. (Kí­sérőjük az Országházról meg­jelent értékes, szép fotókkal illusztrált kötet szerzője volt.) Megismerkedtek a felújított Operaház belső szépségeivel, találkoztak más művészeti ágak művelőivel, muzsikusok­kal, írókkal. A Testnevelési és Sportmúzeumban a sport­érmékből nyílt kiállítást néz­te meg egy csoport. — Szerdai találkozóinknak is igyekszünk színt, hangulatot adni. Meghívunk énekest, elő­adóművészt, rendszerint mini­tárlat látható az egyesületi foglalkozások alatt. Nem jött üres kézzel például Schéner Mihály festőművész a bemu­tatkozására. Látnivalóval te­hettük fel a kérdést az itteni közönségnek, döntsék el, Deák B. Ferenc festő- vagy szín­művész? Ugyanis ő e másik művészeti ágnak szintén fi­gyelemre méltó művelője. Volt minitárlatunk Fenyvesi Mária grafikáiból, Szegedi Do­bó Illés mobil alkotásaiból — hogy csak néhányat említsek a sorból. Egy-egy művészeti al­bum megjelenése alkalmából bemutatjuk a kötetet és az al­kotót, illetve a szerzőt — mondja a főtitkár. Bemutatók sora Áprilisban Dobos Marianna riporterrel. találkoztak, Világ tetején katicabogár című könyve bemutatása alkalmá­val. A szerző művészekkel folytatott interjúi kerültek kötetbe és az ember-állat ba­rátságáról szóiltak. Bemutat­koztak az Elkísérnek a csilla­gok című antológia novellis­tái, költői közül többen. Köz­tük olyanok is vannak, akik publikáltak már lapunk­ban, mint például T. Ágoston László, Elek Mihály. Az egyesület tagjai legutóbb a Jurta Színház építésével, megnyitásával kapcsolatban hallattak magukról. Két al­kalommal rendeztek jurtatár­latot, a színház javára ajánl­ván alkotásaikat, amelyeket művészi berkekben elismert, igényes zsűri válogatott ki. A második tárlat épp most, május közepén zárt. Időnként nagyobb látoga­tottságra számító rendezvé­nyüknek a Kossuth Klub ad helyet. Ilyen volt, amikor az emberközeli építészetről Ma- kovecz Imre Ybl-díjas építő­művész szólt, másik alkalom­mal Kiss Roóz Ilona kera­mikus mutatkozott be, a Kép­zőművészeti Kiadónál megje­lent szép kötete kapcsán. Né­pes közönséget vonzott az Én is jártam Isonzónál című, do­kumentumértékű új magyar film alkotóival tartott talál­kozó. Erre például — megtud­va a hírt — idős, a főváros közelében élő Pest megyeiek is eljöttek, olyanok, akik ka­tonaként valóban még ott vol­tak Isonzónál. Most az egyik márciusi ta­lálkozón az ünnepi könyvhét közeledtére gondolva az Eu­rópa Kiadó reklámszakembe­re, Horváth Lajos tartott elő­adást a világirodalmi soroza­taikról, a könyvkiadó érde­kes munkájáról. Az esten ta­lálkozhattak Puskás László festőművésszel, aki diaképek­kel illusztrálva munkásságá­ról szólt. A Kárpát-Ukrajná- bál elszármazott fiatal alkotó Pest megyében, Pomázon te­lepedett le először, hangulatos képek őrzik életének ezt az időszakát. Festményeit egyéb­ként számos külföldi múzeum­ban látni, köztük a moszkvai Tretyakov Képtár is őrzi né­hány művét.-Nevébe» érdekes­ség fűződik: műteremlakás­ként megkapta azt az alkotó­műhelyt, ahol Tornyai János festőművész élt és munkál­kodott, s ahol ő lett a meg­lelője az elrejtett, értékes Tor­nyai hagyatéknak. A Budapesti Művészetbará­tok Egyesülete rendezvényei­nek híre terjed. A soraikhoz tartozó alkotók, ha az ország bármely részén, netán kül­földön kiállítóként szerepel­nek, szívesen toldják a ne­vük mellé, hogy ők ennek az egyesületnek a tagjai. Ezen a nyáron ketten az ausztriai Mödlingben képviselhetik az alkotókat az egyesületből; az osztrák település vezetői nemzetközi művészeti alkotó­tábort nyitnak a nyáron, ide kapott meghívást Szegedi Do­bó Illés és Bolla János. Eszes Katalin Múzeumok és látogatók Első Pest megye A legfrissebb adatok szerint a leglátogatottabb múzeum hazánkban továbbra is Ko­vács Margit kerámiagyűjte­ménye Szentendrén. Egy év alatt 784 ezer hatvanhárman gyönyörködtek alkotásaiban. Érdemes azonban megjegyez­ni, hogy a látogatók száma az 1985. évihez képest másfél ezerrel kevesebb volt. Maradjunk még Szentend­rénél, hiszen ebben a dunaka­nyari kisvárosban akad bő­ven néznivaló. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum is szép számmal vonzza a kiránduló­kat, jóllehet a látogatottság sorrendjét tekintve csak ti­zenegyedik az országban. Ta­valy több mint 245 ezren ke­resték fel, bár a tavalyelőtti­hez képest 30 ezerrel keve­sebben érdeklődtek iránta. Számottevő a csökkenés Visegrádon, a Salamon-to- ronynál. A visegrádi Mátyás Király Múzeumban pedig majdnem kétezerrel keveseb­ben fordultak meg, mint a múlt évben. Elképzelhető, hogy ebben a csökkenésben szerepet játszik az újonnan megnyílt múzeumok iránti kíváncsiság. Az országban 1986-ban 33 múzeum, tájház, kiállítóhely, néprajzi gyűjte­mény kapott működési enge­délyt. Megnyitotta kapuit a nagykátai tájház és Százha­lombattán a helytörténeti gyűjtemény is fogadja majd az érdeklődőket, azonban itt jelenleg szervezik a kiállítást. Tavaly ezernél kevesebben látogatták meg Gödön a munkássport-történeti kiállí­tást és a pomázi községtörté­neti gyűjteményt. Az Ikladi Falumúzeumot alig több, mint félezren keresték föl, míg a veresegyházi helytörté­neti kiállítás csupán 339, a visegrád-lepencei Zsigmondy Vilmos-gyűjtemény 150 em­bert vonzott. Igaz, hogy ez utóbbinak anyaga nem gyara­podott. Jó hír — bár az egyedileg nyilvántartott gyűjteményi tárgyaknál a gyarapodás alig több a tavalyelőttinél — 1986- ban a magyar múzeumok egyedi tárgyainak száma meghaladta a tízmilliót. A régészeti anyagban volt a legnagyobb a növekedés, ezt követően a numizmatikai, a történeti és a néprajzi gyűj­temények darabjai szaporod­tak. Mindazok ellenére, hogy ta­valy — 1985-höz képest — az érdeklődők száma 77 ezerrel kövesebb megyénkben, Pest megye mégis első a rangsor­ban a kétmilliót is meghala­dó múzeumlátogatóval. Mindenesetre külön tanul­mányt érdemelne; miként tudták elérni például Békés vagy Zala megyében, hogy a múzeumba járók száma növe­kedett, mégpedig több mint 150 ezerrel. Egy ilyen elemzés bizonyára Pest megye számá­ra is tanulságos lenne. V. A. A szakács nem tervez tányérokat? A tulipánnak hat szirma van Némelyik tanuló úgy kerül középiskolába, hogy nem is­meri a térábrázolás törvényeit. Nem egy esetben előfordul, hogy a tizennégy éves gyerek nem tudja, mi a kúp vagy a gúla. Ami ennél is elszomo­rítóbb : a leendő felnőtt egy­szerűen nem sejti, miféle is­meretekkel kell rendelkeznie, hogy sikerrel elsajátíthassa a választott szakmát. — Kell-e egyáltalán rajzot tanulni? — kérdezem a meg­nőtt, megújult pilisvörösvári iskola nyolcadikosaitól, akik igencsak szép számmal jöt­tek össze a beszélgetésre. Meg­oszlanak a vélemények. Bence Anikó padján például szép la­pok sorakoznak, Simon Kata­lin tanárnő is dicséri rajzsze- retetét, ám ő maga nem ta­gadja, hogy nincs oda a rajz­órákért, pedig ruhatervezőnek készül. — Szakács szeretnék lenni és úgy gondolom, hogy nem nekem kell tervezni majd a fazekat. Éppen ezért nem szükséges rajzot tanulnom — vágja ki szellemesen Peller Gyuri. Egy srác pedig azonnal rá­dupláz a sor végéről, mond­ván, hogy ő meg állattenyész­tő lesz és ehhez a foglalko­záshoz sem kell rajztábla. Vi­tatkozunk ezen, mert szerin­tem egy leszakadt ólajtót sem lehet jól kijavítani és vissza­szerelni, bizonyos mértani is­meretek nélkül. Tamási Bea a segítségemre siet: — Ruhatervező szeretnék lenni. Nyilvánvaló, hogy a szabásmintákhoz, a modellek megtervezéséhez megfelelő rajzkészségre van szükségem, ezért igenis fontosnak tar­tom ennek a tantárgynak a tanítását! Kiderül, hogy néhányan épületasztalosnak készülnek. Egyik fiú már megy is hátra a szekrényekhez és hozza a fnaketteketí melyek szép szám­mal készültek a lassan véget érő tanév alatt. Van itt min­den. az egyszerű hasábtól a családi házig, bonyolult épü­letszerkezetig. A vélemények továbbra is megoszlanak. Li­geti Zsuzsi inkább a műszaki rajzot szereti, mert elég gyak­ran hibázik, ha virágot vagy embert kell ábrázolnia. Peller Gyuri meg éppen ellenkezőleg vélekedik: neki a mértani ido­mok átforgatása, a tükrözés okoz sok gondot. Megkérem az osztályt, hogy állítson fel egy fontossági sorrendet: vajon hová kerül a rajzóra a többi tantárgy között? — Matek, magyar, töri, föld­rajz, élővilág, kémia, fizika, tesi, rajz, ének... — sorolják kórusban. — Akkor örülök a rajzórá­nak különösen, ha az azt meg­előző negyvenöt perc nagyon nehezen akart eltelni! — isme­ri be valaki. — Akkor pihen­tet és kikapcsol. Olyankor föl­szabadulok egy kis időre... Risztics Tibor VI. osztályos tanuló kollázsa A lányok vitába szállnak a fiúkkal. Egyre nyilvánvalóbb, hogy azok, akik komolyan, tu­datosan készülnek a jövőre, máris meggyőző érvekkel ren­delkeznek: Meggyőző érvek — Nem hiszem, hogy lenne olyan fiú az osztályban, aki sohasem barkácsol. Márpedig, ha így van, tudniuk kell, hogy a bonyolultabb dolgokat meg kell tervezni! Doktor Lívia éppen a tervezést, a fantázia jelentőségét emeli ki; — Azokat a rajzfeladatokat szeretem, amelyek megvalósí­tása a képzelőerőmre van bíz­va — mutat egy Vasarely- képre a falon. — Amikor azt mondja a tanárnő, hogy itt van egy színes kép, amelyen láthatjuk, hogy a hozzánk kö­zelebb eső formák nagyobbak, a távolabbiak kisebbek... A többit pedig ránk bízza! — lelkesedik, majd kijelenti, hogy aki nem figyel a rajzórá­kon, az azt sem tudhatja, hogy milyen színű ruhadara­bokat hordhat együtt, hiszen a színek összeállítását is meg kell tanulni. Wéber Mariann egy nagyon fontos fogalmat is említ: — Általános műveltség is van a világon! Mivel ide­genvezetőnek készülök, sze­retnék minél nagyobb jár­tasságot szerezni a művészet- történetben, elvégre nem áll­hatok bambán egy kép vagy szobor előtt, ha valaki meg­kérdi majd, hogy milyen kor­ban és ki alkotta. Kicsöngetnek. Simon tanár­nő összegzése nagy vidámsá­got kelt: — Látni tanulunk akkor, amikor egy tulipánt lerajzolva megjegyezzük, hogy hat szir­ma van, és nem több! Ebből következik, hogy a rajztanu­lás nem csupán ábrázolás a ceruzával. Követik az árváltozásokat Ha kell, házhoz is elmennek egész megyében beváltják az ügyfeleinknek adott csekkjei­ket, bár mi szeretnénk minél több helyen készpénzzel fi­zetni a károsultaknak. Leg­alább ott, ahol a Hungáriának kirendeltsége van. — Képesek ellátni a jelen­legi telephelyek az egész me­gyét? — Egyelőre igen, de törek­szünk a hálózatbővítésre. Rö­videsen megállapodunk autó­javítással foglalkozó kisiparo­sokkal, igy kisebb községek­be, falvakba is kitelepülhe­tünk. Elég lesz két-három hét az előkészületekre, amint megteremtődik ez a lehetőség. Áttértünk a gépi kárszámí­tásra. A kártérítés összegét a javítóiparban alkalmazott munkaidő-ráfordítás figye­lembevételével állapítjuk meg — viszonylag gyorsan követ­jük az árváltozásokat. — Mennyire váltak ismert­té, kedveltté rövid életük fo­lyamán? — Néhány adattal válaszo­lok erre: tavaly mintegy IS ezer kárbejelentés érkezett hozzánk a megyéből, idén ez meghaladta az ötezret. Az el­múlt esztendőben több mint 100 millió forint kártérítést fizettünk ki, ez év első négy hónapjában pedig ennek nagyjából a felét. — Terveznek-e a hálózat­növeléssel párhuzamosan szolgáltatásbővítést is? — Kárrendezési telephe­lyeinket gépjárművekhez kap­csolódó biztosításokat is köt­hetnek a jövőben. Igyekszünk takarékoskodni a hozzánk fordulók idejével, ezzel válik teljessé szolgáltatásunk, s a versenyhelyzet is erre ösztö­nöz minket. Szeretnénk, ha ügyfeleink együttműködnének velünk ebben. Sokkal hama­rabb rendezhetjük kárukat, ha már a bejelentéskor ma­gukkal hozzák a hivatalos okmányokat: a jogosítványt, a forgalmi engedélyt, a ná­lunk kötött casco biztosítási kötvényt és az utolsó díjfi­zetést igazoló bizonylatot. To­vábbá a károkozó betétlap­ját, feltüntetve rajta a részt vevő kocsik rendszámát, és azt is, hol, mikor, hogyan történt a baleset. Könnyebbé, gyorsabbá válna az ügyinté­zés ezáltal. T. A. Még néhány percig beszél­getünk a tanárnővel a szünet­ben. — A tanmenet egyik kité­tele, hogy a pedagógus el­döntheti az adott témák fel­dolgozásának sorrendjét, és azt is, hogy mennyire részle­tesen kíván foglalkozni egy- egy témakörrel, mit emel ki, mit hagy el... Természetesen a törzsanyagot meg kell taní­tani. Emellett a műszaki rajz oktatását tartom fontosnak. Inkább kevesebb időt szánok a reklámgrafikára, a plakátok készítésére. Mire futotta? — Nem származhat baja abból, hogy eltér a tanterv­től? — A megtanítandó anyag lényegétől nem térek el. Csu­pán arról van szó, hogy pél­dául nem középkori várakat örökítünk meg, hanem mai lakóházakat, épületeket. A nyolcadikos tanulók már eléggé felnőttek ahhoz, hogy megértsenek nagyobb össze­függéseket. Amikor házat raj­zolunk, előkerülnek a szülők egykori vagy nem is olyan ré­gi tervei: így is szert tehetünk műszaki ismeretekre. — Lassan itt az év vége. Mi mindenre nem jutott idő? — kérdem Simon tanárnőtől. — Mindössze három órát tarthatok a nyolcadikosoknak kéthetenként, emiatt el kellett hanyagolnom a népi művésze­ti ágakat, amelyeket pedig mérhetetlenül fontosnak tar­tok. Azonban van egy másik nagy gondunk is ezekkel kap­csolatosan: nincs tájház Pi- lisvörösváron! Köztudott, hogy német nemzetiségiek lakják a nagyközséget. Biztos vagyok benne, hogy ha alaposan ta­nulmányozhatnánk a hajdani ősök ruházatát, használati esz­közeit, sikerrel ismerkednénk a magyar népművészettel is, amely mindennemű alkotó munka gyökere. Sajnos, nincs állandó, hozzáférhető helye a magánkézben lévő gyűjtemé­nyeknek. Nem is olyan egyszerű Mindemellett jóval többet profitálnak a pilisvörösvári gyerekek a rajzórákon, mint Pest megyében általában. Si­mon Katalin nem szívesen be­szél erről, ám az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a ta­nárnő az igencsak híres, Lan­tos Ferenc által vezetett Pé­csi grafikai műhely alkotótá­borába jár. Például a pont, a vonal és a szín térhatását az ott ellesett módszerek sze­rint tanítja. Arra is ügyel, hogy a gyerekek ne lássák ká­rát a tanmenet egyéb hiá­nyosságainak: nincs mértan- óra a hatodikban, és nincs párhuzam a szaktantárgyak között ugyanezen évfolyamon: a három képsíkos ábrázolás hatodik osztályos tananyag a politechnikai órákon, ugyan­akkor csak két képsíkkal kell foglalkozni a rajzórákon, egé­szen az év utolsó negyedéig. A pedagógus ebben az esetben is úgy döntött, hogy felcserél bizonyos sorrendet. Lám, nem is olyan egyszerű a rajztaní­tás valahol a testnevelés és az énekóra között. Szila* Zoltán f leseken hetente csak egyszer van kárrendezés. Vagyis: a javítók összegyűjtik a gépjár­műket, egy adptt napon ki­megy a központból a szakér­tő, felméri a kárt és fizet vagy csekket ad. — Ezzel a módszerrel bizo­nyára tehermentesítik ügyfe­leiket az ilyenkor szokásos sok utánajárástól. Mennyire alkalmazkodnak a lakossági igényekhez a kárrendezési napok megválasztásában, il­letve a nyitva tartásban? — Az említett helyeken most fontolgatjuk, hogyan ve­zethetnénk be a nyújtott mű­szakot. Ez egységeink harma­dik típusánál már megvaló­sult. Ahol a takarékszövetke­zetek összegyűjtik a kárbeje­lentéseket, mi pedig a kár­felmérés időpontját egyeztet­tük nyitva tartási rendjükkel: így például Visegrádon, Pi- liscsabán vagy Nagymaroson és Vecsésen — itt házhoz is elmegyünk felbecsülni a moz­gásképtelen gépkocsik állapo­tát. A takarékszövetkezetek az A Hungária Biztosító — a megalakulása óta eltelt majd egy év alatt — vidéki kiren­deltségeinek létrehozása mel­lett kiépítette gépjármű-kár­rendezéssel foglalkozó hálóza­tát is megyénkben. Erről kér­deztük Szilágyi Jánost, a HB Budapesti Gépjármű-kárren­dezési Igazgatóságának igaz­gatóhelyettesét. — Nyolc egységet örököl­tünk, továbbá nyolccal gyara­podtunk az elmúlt hónapok­ban. Elsőként a legnagyobb vonzáskörzetű váci, ceglédi, valamint monori telephelyein­ket említeném, ahol nem csu­pán helyben intézzük a kár­rendezéssel kapcsolatos dol­gokat — a bejelentéstől a ki­fizetésig —, de az ottani autó­javítók azonnal nekilátnak a sérült kocsik helyrehozásához. Ezenkívül bázishelyeket ala­kítottunk ki Ü jhartyánban, Kiskunlacházán, Szentendrén, Gödön és Nagykőrösön, meg­találva hozzá a kocsik rend- behozatalával foglalkozó part­nereket. Ám ezeken a telepü-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents