Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-18 / 115. szám
1987. május 18m hétfő 5 Szocializmus, önigazgatás, reform Jövőnkről gondolkodva Dár hete, hogy lapunk haA sábjain ismertettük azt a könyvet, amely a szegedi elméleti tanácskozás előadásait fogta össze. Most egy újabb füzet látott napvilágot: a Kossuth Kiadó hatvan oldalon megjelentette a szegedi elméleti tanácskozás tartalmi összefoglalóját. — Szocializmus, önigazgatás, reform, címmel. A füzet elé írt ajánlásában Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a következőket mondja: „A mennyiség minőségét ajánlom e vékony füzettel az olvasó figyelmébe. Majd száznyolcvan — írásban és szóban előadott — felfogásból és véleményből összeállt gondolati építmény vázát. Bizonyára lehetett volna több, s talán kiérleltebb nézettel is még tartalmasabbá tenni tudásunkat mai, magyarországi szocializmusunkról. Am mégis abból kell kiindulnunk, hogy a szocializmusban és a szocializmusról gondolkodva a társadalmi gyakorlat jobbításán és a korhoz igazodó szocializmusfelfogásunk pontosításában annál megbízhatóbb építkező anyagra nem találhattunk, mint amit e három nap előadásaiban és polémiáiban együttesen felhalmoztunk.” Mi ennek a lényege? Elsősorban az, hogy a magyar társadalom fontos változások korszakát éli: felgyorsult a civilizációs fejlődés, a tudományos-technikai forradalom. Ezzel együtt a legfejlettebb országokhoz képest technikai lemaradásunk növekedett; felerősödött az országok kölcsönös függősége; a valóság által túlhaladottá váltak a szocializmusról alkotott korábbi felfogásunk lényeges elemei; megtorpant az intenzív növekedési pályára való áttérés, s ennek következtében a gazdasági fejlődés; az életszínvonal stagnálása, az egyes rétegek helyzetében tapasztalható visszaesés társadalmi feszültségeket okoz; tartósan rögződtek gazdaságunk működésének fogyatékosságai; nem kielégítő a társadalmi fejlődést befolyásoló, segítő értékek hajtóerővé válása; nem a változásokkal összhangban alakul a társadalom gondolkodás- és életmódja; változtak a politika és intézményrendszere iránti követelmények. Ez külön-külön is, de együttesen olyan kihívást jelentenek számunkra, amelyet a társadalom egészének és az egyes embernek is vállalnia kell. Sok kérdés válaszra vár. Szükség van az útkeresésre, a kísérletezésre. Viszont semmiféle csodában nem hihetünk. A problémát magunknak kell megoldanunk, mégpedig úgy ahogyan az emberek döntő többsége gondolja: a szocializmusban megvalósítani a boldogulást. Ennek feltételéről szól a könyvecske. Mindenekelőtt összegezi történelmi utunk tapasztalatait és egyben következtetéseket is tesz. Méltatja azt a harmincéves korszakos fejlődést, amelyet az ország az MSZMP vezetésével elért. Nemzeti talajon, s a világszocializmus részeként sikerült a szocialista építés általános törvényszerűségeinek figyelembevételével megvalósítanunk a fejlett szocialista társadalmat hazánkban: az ország iparosodott, a mezőgazdaság felzárkózott a világ élvonalához, átalakult a társadalom szerkezete, a társadalmi kapcsolatok, valamint a politikai intézmények rendszere. Ezután a brosúra a szocializmus és a reformfolyamatok összefüggéseire mutat rá. Megjelöli a társadalmi-gazdasági feszültség pontjait. Foglalkozik a tulajdonviszonyokkal, a terv és a piac összefüggéseivel, a szerkezetátalakítás és a mobilizáció lehetőségeivel, hangoztatva, hogy alapvető dolog a korszerű, versenyképes ipar létrehozása. A szociális ellentmondásokkal, az értéktudat problémáival foglalkozva megállapítja, hogy értékzavarok vannak, nagyok az ellentmondások, mindezek tükröződnek a társadalom gondolkozásában. A továbbiakban a füzetben leszögezik: szocializmusban ma rendkívül fontos a stabilitás és a változás egysége. Ezért folyamatos megújulásra van szükség. Vagyis tovább kell vinnünk a reformot. A ma gondjaira csak egy lehetséges megoldás van, mégpedig a reform szerves végigvitte, ami egyenlő a kormányzati tevékenység megújulásával; a tulajdonlás és az önigazgatás intézményeinek fejlesztésével; a gazdasági érdek- képviseleti intézmények megerősítésével; a gazdasági szerkezetváltás társadalmi konfliktusainak szabályozását szolgáló jogi és irányítási intézmények korszerűsítésével. A kötet értékeli az elmélet, a politika előtt álló feladatokat is. Szükség van az ideológiai megújulásra is. Elméletileg újragondolandó — hangsúlyozzák a brosúra írói — a gazdaság és az ideológia, az érdekek és az értékek viszonyának a szocialista fejlődésben betöltött szerepe. Meg kell szabadulni a sablonoktól, a leegyszerűsítésektől. foglalkozik a füzet a tár- sadalom és a politikai rendszer összefüggéseivel. Leszögezi: változatlanul fontos a hatalom meghatározása, a dolgozók viszonya a hatalomhoz. A párt vezető szerepének továbbra is érvényesülnie kell, mégpedig úgy, hogy vezeti a társadalmat, de a hatalom gyakorlását — együttműködve a társadalom különböző csoportjaival — megosztja. Ezután a szocialista demokrácia kérdéseivel kapcsolatban hangoztatják, hogy azt tovább kell fejleszteni, mégpedig az önigazgatás, az ön- kormányzat irányába. Végül leszögezik a szerzők, hogy a megújulás folyamata élén változatlanul a pártnak kell haladnia, úgy, hogy annak meg kell szabadulnia az államigazgatási, gazdálkodói döntési feladatoktól. Ezek ugyanis rontják a politikai irányítás hatékonyságát és szűkítik cselekvési lehetőségeit. A füzetben közöltek bizonyítják — hangoztatják a szövegezők —, hogy a magyar nemzet számára a további szocialista kibontakozáshoz pártunknak van megfelelő programja. Gáli Sándor Külföldi seregszemléje Magyar kultúra A magyar művészet és kultúra seregszemléit a közeljövőben két nyugat-európai országban rendezik meg. Az NSZK-beli Dortmund ad otthont a magyar kultúra napjainak május 20. és 27. között. A gazdag programban képzőművészeti kiállítások, zenei és táncműsorok, filmbemutatók adnak áttekintést napjaink hazai művészeti életéről. Itt mutatkozik be a Magyar Állami Operaház balettegyüttese a Sylvia című balettel, valamint a bábszínház társulata a János vitézzel. Fellép egyebek között a Budapest táncegyüttes, a Camerata Hun- garica, a budapesti madrigálkórus, a Muzsikás együttes, valamint a komlói német nemzetiségi zenei együttes. Kiállításokat láthatnak a művészetkedvelők kortárs festők, grafikusok munkáiból, a XX. századi magyar fotográfia reprezentánsaiból: tárlatok nyílnak a 100 plusz 1 éves a magyar plakát című műcsarnokbeli kiállítás anyagából, valamint az Iparművészeti Múzeumnak a modern magyar textilművészeti törekvéseket bemutató gyűjteményéből. Mai magyar filmekből vetítenek válogatást az ottani magyar filmhéten, s a hazai irodalmat, könyvkiadást és sajtót, valamint az idegenforgalmat és a magyar konyhaművészetet bemutató programok és találkozók színesítik a kulturális hét kínálatát. A tavalyi nagysikerű magyarországi holland kulturális seregszemle viszonzásaként júniusban Hollandia számos városában megrendezik a magyar művészet és kultúra egy hónapos eseménysorozatát. A fesztivált a Liszt Ferenc kamarazenekar amszterdami gálakoncertje nyitja, s ugyancsak ebben a városban lép fel a Magyar Állami Operaház társulata a Rómeó és Júlia című balettel: Itt tartják meg többek között Kovács Endre orgonakoncertjét, továbbá Kurtágh György, Fábián Márta és Csengery Adrienne hangversenyeit. A gazdag kiállítási programban helvet kap az Iparművészeti Múzeum XVI—XVII. századi úri hímzésekből ösz- szeállított kollekciója, kortárs magyar képzőművészeti bemutató, fotóművészeti és könyv- kiállítás is. Utrecht ben XVII. századi holland mesterek a budapesti Szépművészeti Múzeumból címmel nyílik meg mintegy félszáz alkotást felvonultató tárlat. Építészeti konferencia Nagykőrösön Mezővárosaink az időalagútban Az elmúlt héten, immár negyedik alkalommal. Nagykőrös egy háromnapos országos konferenciának adott helyet. Az interdiszciplináris tanácskozás mintegy száz tudós résztvevője több, mint negyven előadásban foglalkozott a Kárpát-medence legjelentősebb tájegységének, az Alföldnek építészetével. Négy szekcióban, régészeti, építészeti, néprajzi megvilágításoan azokat a hagyományokat elemezték és határozták meg, amelyek megőrzése mindany- nyiunknak, de legfőképp építészeinknek és hatóságainknak kötelessége. A csütörtökön kezdődő rendezvényt Jantner Antal, építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes és az aznap kapuit megnyitó, augusztusig nyitva tartó mezőváros-építészeti kiállítást pedig Pusztai Ferenc művelődési miniszter- helyettes nyitotta meg. A konferencia fő védnöke Pest Megye Tanácsa, Nagykőrös Város Tanácsa. Ezenkívül még tizenhét városi, megyei és országos intézmény vállalt védnöki támogatást. Megtorpant fejlődés Az alföldi építészet vizs- | gálatának középpontjában ért- ’ hető módon a honfoglalás kora óta alakuló nagyobb települések, o mezővárosok állnak. Párhuzamos fejlődésük miatt sok hasonlóságot mutatnak és közösek a mai építészeti-városrendezési problémáik is. A régészek az avar, az Árpád- és a középkori ásatásaik legújabb felfedezéseiről számoltak be. Az építészek és néprajzosok a jellegzetes épületek szerkezetéről, külső és belső díszítéséről, berendezéséről színes diák vetítésével illusztrálták megállapításaikat. A műemlékvédelmi, közéleti szakemberek a domináns helyi hagyományok posztmodern építészeti alkaliházására mutattak követendő példákat A tanácskozás főszervezője dr. Novák László, az Arany János Múzeum igazgatója volt. Az ő kezdeményezésére 1980-ban a halottkultusz hazai hagyományai, 1982-ben a lakodalmi szokásaink, majd 1985-ben az Alföld falvainak, mezővárosainak településrajzai voltak a nagykőrösi konferenciák témái. Novák László, aki a közelmúltban védte meg kandidátusi disszertációját megszállottan, egészséges lokálpatriotizmussal érdeklőTv-figyelő » A hazai televíziózás lázas és sok váratlan szépségben, meglepetésben gazdag első esztendeinek tanúi nemcsak arra emlékezhetnek, hogyan gyűlt oda egy-egy ház lakóinak negyed- vagy félszáz főnyi csapata a vevőkészülékkel dicsekvő családok nagyszobájába, hanem arra is, hogy mi mindent kiötlöttek és véghez is vittek azok az intézményalapító rendezők, szerkesztők. ötlet ötletet követett, s ezek közül a kezdeményezések közül is jó emlékeket hagyott maga után az a kiselőadássorozat, amely például a színházi közvetítéseket előzte meg. Afféle eligazítások, drámatörténeti miniszemináriumok voltak ezek: a kor legismertebb kritikusai, irodalmárai telepedtek oda néhány kurta percre az egy szem mikrofon elé, s foglalták össze mindazt, ami a soron következő színdarab — olykor film — jobb megértéséhez, idő és hely szerinti elraktározásához illett, kellett. Aki akart, tanulhatott, okosodhatott, mert túlnyomó többségükben alapos és közérthető monológokat adtak elő a dialógusszakértők. Mindez az időközben fuccs- ba ment — fölöslegesnek minősített — próbálkozás juthatott az idősebb előfizetők eszébe, amikor a minap a Só- pun című, tizenegy részből álló, és majd a péntek estéinket lefoglaló amerikai tévéfilmsorozatot kezdte nézni. Mert ha valami elől, hát ez elől igencsak hiányzott egy tudósi — persze nem tudóskodó — hogy volt, mint volt. Már csak azért is, mert ez a japáni világ, amelybe majd’ egy tucatszor belepillanthatunk, szinte teljességgel érthetetlen némi historikus fogódzók nélkül. Aki ugyanis nem tudja, miszerint a felkelő nap országa egészen az 1600-as évekig az elzártság, a titokzatosság birodalma volt az európaiak — s nem csak azok népei — számára, az aligha érti, micsoda merészség kellett ebbe betörni azzal a Rotterdamból menesztett Erasmus nevű hajóval. S akivel nem gondoltatják végig, hogy ezek a matrózok tulajdonképpen két világbirodalom, a holland és az angol korona szolgálatában próbálkoznak megkapaszkodni az ezernyi sziget egyikén vagy másikán, az legföljebb ha a szakállas tengeri medvék és a borotvált koponyájú szamurájok csetepatéját látja, s nem értheti meg, hogy mindez miért, mi végre. Sajnos ez a most jaj de nagyon szükséges előversengés elmaradt. Sem élőszó nem tudatta a legfontosabb fogódzókat, sem pedig egy térképen 'imbolygó mutatópálca nem jelezte, hogy milyen irányból, kiknek a földjéről vitorláztak kelet felé az ilyen-olyan ná- ciójú hódítók. Így aztán láttuk, amit láttunk, tehát egy Sandokán-ti- pusú és stílusú, egzotikus elemekkel megspékelt, karate- meg egyéb test elleni fogásokban bővelkedő mozit, amelyből egyelőre még csak fel sem sejlett a sorozat alapjául szolgáló regénynek, James Clavell művének a mondandója. Erényként egyelőre csak azt jelezhetjük, hogy hála annak a magasságos dramaturgiának, I ezt a jelenetsort nem, azaz I hogy csak félig szinkronizál- ; ták. Így a testi mutatványok í mellett azt a torokból, orrból feltörő, a visszafogott indulatok egész skáláját pompásan sejtető japán beszédet is élvezhetjük, amely nélkül ez az adaptáció még annyi élvezetet sem nyújtana, mint amennyiben így részesülhe- I tünk. Melinda. Dallamokban gazdag és látványosságban sem szűkölködő portréfilmet sugároztak Moldován Stefániáról a minap. Ha valaki, ő igazán megérdemli ezt a tisztelgést, hiszen annyi szép estével ajándékozta meg az operák híveit előbb Szegeden, majd Budapesten. A baj csak az volt ezzel a háromnegyed órával, hogy amikor őt megbeszéltették — nyilván faggatójának modorát átvéve —, tüstént a fellengzősség. a misztikum lila köde burkolta be szavait. Ez pedig játékának átéltségé- vel igencsak feleselt. Akácz László dik az Alföldi mezővárosai közül különösen Kecskemét, Cegléd és Nagykörös iránt. — Azt hiszem, érthető az elfogultságom — mondotta. — Irsán születtem, Cegléden éltem és a debreceni néprajztanulmányok után Nagykőrösre kerültem. Mindhárom mezőváros csodálatos és hogy nemcsak az én szememnek, azt a kiállítás is bizonyítja. Igaz, Kecskemét és Cegléd szinte teljesen leégett a múlt században, Nagykőrösön pedig 1826-ban egy kisebb városrészben pusztított a tűz. Ennek ellenére szép építészeti emlékek maradtak fenn. A XVIII. századig a szoba-konyha-kamra osztatú, sár-, vert-, döngöltfalas, gerendavázas házak voltak a legjellegzetesebbek, majd a XIX. század második felének parasztpolgári házai a figyelemre méltók. Kecskeméten erősebben érezhető a szecesszió mindent átszövő hatása. Nagykőrösön a Beretvás család későbarokk háza, a Kecskeméti és az Örkényi út közötti kúrianegyed, és a homokoldali Tabán házai nem szabad, hogy elkerüljék az ide látogatók érdeklődését. Sorolhatnám tovább ezeket az apró különbségeket, de nem érdemes erre tenni a hangsúlyt. A mezővárosok fejlődésében inkább a hasonlóságok dominálnak. A szabadságharc korszakában progresszív fejlődésnek indultak, amely az építészetben is tükröződött. Az ál- latartás mellett megerősödött a földművelés, az árutermelő gazdaság, a kereskedelem, a kézműipar. A vásártartáson kívül számos kiváltságot szereztek. A szellemi élet is kivirágzott. Nagykőrösön például 1850 és ’60 között hét akadémikus élt. Többek között Arany János. A második világháborúig ennek a felfelé ívelő folyamatnak nagyon fontos't^sze Volt a kertészet kialakulása is. Sajnos 1945 után éz a folyamat megtorpant. Cegléd persze így is több lehetőséget kapott a gyarapodásra, mint Nagykőrös. Mindenképpen meg kell vizsgálnunk, melyek a mára vonatkoztatható tapasztalatok, hogy megélhessük mezővárosaink újabb virágkorát. Gazdasági önállóság Ennek a lehetőségét boncolgatta S. Hegedűs László, a HNF nyugalmazott titkára, a Váro6-, Községvédő és -Szépítő Egyesületek Szövetségének elnöke is: — Én közéleti emberként vizsgálom a mezővárosok fejlődését. Az eddigi tapasztalataimból úgy tűnik, az autonómia hiánya okozta a mezővárosok virágzó korszakának lehanyatlását. A helyi költségvetés gazdasági önállósága lehet az alapja a demokráciának. Nincs a pénzügyek felett önrendelkezési joguk, így ne várjuk, hogy saját erőből ugyanúgy, mint a múlt században, fejlődni tudjanak. Leáldozott a lakótelepek korszaka és kiderült, hogy a településhálózati fejlesztési tervünk sem sikerült. Újra kell gondolni, hogyan lehetett ötven évvel ezelőtt Dezső Kázmér polgármesternek (1923—44) európai szintű építészeti megoldásokat létrehoznia éppen itt, Nagykőrösön. Pedig akkor a műszaki osztály csak kéttagú volt. Ügy gondolom, ma is a várost támogató, szépítő egyesületek, közösségek szükségesek, amelyek akaratukat érvényesíteni tudják és kikényszerítik a nekik tetsző városkép megvalósítását. Ha évszázadokon keresztül nemcsak, hogy fenntartani tudták magukat a mezővárosok, hanem felvirágoztatni, akkor bízhatunk abban, hogy ez ma sem lehetetlen. Balassa M. Iván, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos titkára a konferencia tapasztalatait így összegezte: — Hiába vagyunk földrajzilag közel, más szakmák tudósaival, a párbeszéd a hét- ! köznapokon nem valósul meg. Itt kényszerű-kelletlen, összezárva beszélgetünk, vitatkozunk. Sok olyan régészeti újdonságról kaptam hírt, amelyek — a közlés sebességét ismerve — évek múlva kerülnek csak be a szakfolyóiratokba. Ezenkívül ennek a konferenciának a legfontosabb feladatát abban látom, hogy kialakítsunk az építészekkel egy olyan közös fogalmi rendszert, amely segítségével könnyen tudunk ugyanarról a dologról beszélni. Részben ezzel a céllal tervezzük egy könyvsorozat megjelentetését, amely a magyar népi építészet archívuma kíván lenni. Az első kötet 1988 végére várható és mintegy ezer felvétel mutatja be BAZ-megye jellegzetes épületeit. Posztmodern megoldás Bugár Mészáros Károly, az OMF Békés és Csongrád megye műemlékvédelmi területi felelőse arra mutatott példákat, hogyan lehet egy település hagyományait a posztmodern építészet megoldásaiban alkotó módon, ugyanakkor a régi környezethez szervesen illeszkedően megtartani. Meggyőződése szerint Makó vagy Csongrád sajátos arculatának megőrzése más város számára is jó példa. Természetesen nem a díszítőelemek, formai megoldások szolgai átvétele a cél. A gondolat, a szerkezet művészi absztrakciói lehetnek az új épületek ékességei. Kár, hogy megyénkből nem szerepeltek ilyen szép példák a hagyományőrzésre. A jövőben várhatóan az új Pest megyei műemlékvédelmi szakember, Klaniczay Péter műn- kája hasonlóan eredményes lesz, mint a Dél-Alföldön dolgozó kollégájáé. A konferencia főbb gondolatainak, ebben a terjedelemben, csak fölvillantására volt lehetőség. A nem szakember számára mégis megnyugtató, hogy ha ilyen együttgondolkodásról hall. Talán reménykedhetünk abban, hogy a tudományos együttműködésnek a gyakorlatban is tapasztalható eredményei lesznek. A pénz, persze tudjuk, szűk kereszt- metszete a koncepciózus építészeti megoldásoknak. Abból biztosan nem lesz több az elkövetkezendő években. Abban azonban talán reménykedhetünk. hogy a közigazgatási reformgondolatok, amelyek a települések gazdasági önállóságát sürgetik, érvényre jutnak. Űjj írisz Fiatal festő kiállítása Szentendrei hangulatok Tahi Losonci Miklós festőművész kiállítása a napokban nyílt meg Szentendrén. A fiatal művész eddigi munkásságát Molnár Bertalan festőművész értékelte kiállításmegnyitójában. Tahi Losonci Miklós gyerekkorának művészi impulzusait meghatározta a szülői ház légköre, az általa sugárzott Ady- kultusz. Főiskolai stúdiumok után üzemmérnök lett, az élmények, a természet szépségeiben felfedezett pillanatok írására, majd képzőművészeti alkotások lírai megfogalmazására ösztönözték. A Szentendrei hangulatok képsorával most mutatkozik be Szentendrén, jelezve a város varázsos hatását: tornyok, lépcsők, sikátorok megfestett, harmonikus egységét. A pontos konstruálás a szín- és térperspektíva egyensúlya optimizmust, a fiatalság biztató hitvallását tárja elénk. A képek hangulatábaji a múlt és jelen egymásra épülését érezzük. Egységes szerkesztési módjával a festő csillagpályája elindult — a tehetség utat tör magának. Tahi Losonci Miklós művészete ígéretes, melyet szorgalma is fokozatosan erősít az autodidaxis útján. A tárlat a Kossuth Lajos Katonai Főiskola Művelődési Otthonának kiállítóhelyiségében május 23-ig tekinthető meg.
