Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

MI kérdésünk Van értelme a tanulásnak? — Értelme van, az igaz, csak azt hiszem, hogy egyre inkább hátrányba szorul. — Tóth István, a gödöllői áfész­áruház vas-műszaki osztályá­nak vezetője bővebben is ki­fejti véleményét. — Ma már nem azt nézik, ki milyen po­zíciót tölt be, hanem azt, mennyit keres. Tapasztalatból tudjuk, tanult emberek elmen­nek butikosnak, fizikai mun­kásnak, géemkáznalc. Mennyit tanulnak például a pedagógu­sok, mire elmehetnek taníta­ni, és mennyit keresnek? Va­lójában nincs is olyan nagy szabadságuk, és mekkora a fe­lelősségük? — Gyakorlat, hozzáállás is kell, hogy valaki jól végezze a munkáját. A lányom például olyan lelkiismeretesen tanul, hogy beteg lesz, ha négyest kap. Hiába mondom, senki nem fogja kérni a bizonyítvá­nyát, a munkájával pedig min­dent elérhet. Itt vannak ná­lunk az ipari tanulók. Ame­lyik nagyon jó fejű, az meg van elégedve önmagával, nem igyekszik. A gyengébb képes­ségűek jobban odafigyelnek, szorgalmasak. Ők a munká­jukkal akarnak bizonyítani. — Ide jártam gimnáziumba Máriabesnyőre, annak köszön­hetem, hogy otthon dolgozha­tok és irodában. Szerintem lassan már alapkövetelmény lesz az érettségi. — Vörösné Átyim Julianna zsámboki la­kos, foglalkozására nézve SZTK-ügyintéző, de jelenleg gyesen van. — Azért is nem küldtek a munkahelyemről továbbképzésre, mert terhes voltam. Most Gödöllőre járok, vezetni tanulok. Megfogadtam, ha ezen a tanfolyamon túl le­szek, egy darabig nem tanu­lok. Kétéves kisfiámra ilyen­kor otthon vigyáznak. Azt sze­retném, ha ő tanulna, szeren­csére az apjára ütött. Valami­lyen szakközépiskolára gondo­lok, de ha okosabb lesz, me­het tovább is. — Hát nem nagyon. — Mol­nár Zsuzsa, az Ikladi Általá­nos Iskola harmadik osztályos tanulója nincs megelégedve a helyzetével. — Túl nehéz a nyelvtan meg a matematika. A rajz az könnyű, az ének is jó, a fogalmazást azt se sze­retem. Anyu mindig azt mond­ja, ha nem tanulók, mehetek szemetesnek. Az mégsem le­szek, inkább gázos vagy villa­mosvezető. — Természetesen van értel­me. Az a véleményem azon­ban, hogy most egyre keve­sebb idő van rá. — Lázár Jó­zsef, a tömbfűtőmű csoportve­zetője szigorúan beszél. — Sok olyan fölösleges dolgot csinál­nak az emberek, ami leköti őket, elveszi az idejüket az olvasástól, tanulástól. Az me­gint más kérdés, kinek milyen az igénye. Mindig van értelme a tanulásnak, de az a munká­val is kapcsolatos. Egy dolgot rengetegféleképpen lehet csi­nálni, de lehetőleg úgy, hogy a legjobb legyen. Csak hát ah­hoz még sokat kellene tanul­nunk. B. E. Építőipari kisszövetkezet Túrán, Gödöllőn, Vácon Á Gödöllői Építőipari Kis­szövetkezet mindig jelentős helyet foglalt el a megye szö­vetkezeti mozgalmában, a szo­cialista munkaversenyben, a kulturális és sportmozgalom­ban. Történetük során kétszer nyerték el a Kiváló Szövet­kezet címet, s részesültek mi­niszteri dicséretben is. Min­dig akadtak, akadnak lelkes emberek, akik egy hívásra lakóhelyük vagy a munka­hely érdekében nem sajnál­ják a fáradságot és társa­dalmi munkát végeznek. Köz­ponti telepüket is maguk épí­tették fel. Segítették a kere- pestarcsai kórház építését és a városban is sok értéket hoz­tak létre. Az elismerés sem maradt el, két ízben megkap­ták például a Pro Űrbe kitün­tetés arany fokozatát. Varga József műszaki ve­zetőtől az idei feladatokról hallottunk. Túrán iskolabő­vítést végeznek. Gödöllőn ők formálják át egészségügyi in­tézmény céljára a volt párt­bizottsági épületet. A Gödöl­lői Vegyesipari Szövetkezet megrendelésére új telephelyet alakítanak ki, ahol ezer négy­zetméteres üzemcsarnok is készül. Vácon az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalatnak rekonstrukciós munkát végez­nek. Cs. J. Főnix klub Elmaradnak Az Aszódon és környékén működő mozgás- és látássé­rültek Főnix klubjának a mai napra tervezett közös va­csorája rajtuk kívül álló okok miatt elmarad. A hétfői, Líbiáról szóló előadást a Pesti utca 19. szám alatti klubhelyiségükben megtart­ják. Vasárnap rendezik Budake­szin a vadasparkban a mada­rak, fák napját. A tervvel ellentétben erre a rendez­vényre nem indul autóbusz a Gödöllői Agrártudományi Egyetemről, mert kevesen je­lentkeztek. LLOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM 1987. MÁJUS 16., SZOMBAT Veresegyház Iskolások a számítógépnél Miénk a számítógép: ezen a néven megyei általános is­kolai verseny zajlott le a ve­resegyházi Fabriczius József Általános Iskolában. Az is­kolát — jó híre alapján — az Országos Pedagógiai Inté­zet kereste meg a megyei ver­seny megrendezése végett, amelyet azután az 1937. szá­mú Táncsics Mihály úttörő- csapat és annak vezetője, Rá- di Jánosné rendezett meg. A verseny védnökségét a Mezőgazdasági Ügyvitelszer­vező Számítástechnikai Közös Vállalat — rövidebb és népsze­rűbb nevén: MÜSZI — vállal­ta, személyesen dr. Tóth Ti­bor igazgató, őket pedig dr. Mohai Imre, a veresegyházi vezető-önképzőkör (ez a kör évek óta eredményesen mű­ködik a helyi vezetők számá­ra) ügyvezetője hívta meg. A csoportos versenyzők díjait az első három helyezett szak­kör részére a MÜSZI ajánlot­ta fel: az első díjként egy Commodore 64 számítógépet (csaknem 30 ezer forint), má­sodiknak sornyomtatót, a har­madiknak mágneslemezeket. Az egyéni versenyzők első díja egy 10 napos NDK-beli táborozás a veresegyházi út­törőkkel, ez az ő felajánlásuk, a második-ötödik díjak érté­kes zsebszámológépek, ezeket is a MÜSZI adja. Az első há­rom különdíja: egyéves elő­fizetés a Mikroszámítógép Magazinra. A versenyfelhívást az is­kolai szakkörök még decem­berben megkapták. Ennek megfelelően 13 iskolai szak­kör és 21 egyéni versenyző küldte be jelentkezését, mel­lékelve kidolgozott program­jukat és a műalkotást, a szá­mítástechnikát népszerűsítő rajzot (amikből az emeleti fo­lyosón a vendéglátók kiállí­tást rendeztek). A beküldendő program fel­tételei: legyen új, szellemes, esztétikus, egyszerű, saját ké­szítésű, dokumentált: kezelés­sel, leírással, szerkezeti fel­építéssel. A jelentkezők en­nek is eleget tettek. A rövid, családias megnyi­tón Czene János igazgató kí­vánt a versenyzőknek jó munkát és szórakozva ver­senyzést, a vendéglátó úttö­rők Rádi Jánosné vezetésével ajándékcsomaggal (benne MÜSZI-baba, írótömb, emlék­lap veresegyházi fényképen) kedveskedtek. Az ajándék- csomag előállításában a ta­karékszövetkezet és a köny­vesbolt segítkezett; Elmond­ták még, hogy minden részt­vevő, eredményétől függetle­nül — minden benevezett szakkör és egyéni versenyző eljött — díszes oklevelet, a helyezetlen jobbak ajándék- könyvet kapnak az úttörő- csapattól. A helyszíni verseny két részből állt, amit két fordu­lóban bonyolítottak le: 14 kér­désből álló tesztlapot kellett kitölteni és számítógépen programot kidolgozni. A zsűri pedig nekifogott — igen szigorúan — a pontozás­nak. A résztvevők: 2—2 szakkör­rel Dunakeszi és Érd, továb­bá Abony, Gödöllő, Györnrő, Nagykovácsi, Szigethalom, Vác, Visegrád, Zsámbék — és a vendéglátó Veresegyház. Jött még egyéni versenyző Albertirsáról, Budakalászról, Nyáregyházáról, Szentendré­ről, Tárnokról, Űriből, Verő­cemarosról is. A zsűri elnöke eredményt hirdetett és átadta a díjakat: a Karikás Frigyes iskola gö­döllői szakköre lett az első és nyerte a számítógépet, má­sodik a gyömrői 4. számú is­kola, harmadik a váci Árpád úti iskola lett, de kiadtak ne­gyedik díjat is a nyomában végzett visegrádi iskola szak­körének. Az egyéni versenyzők he­lyezése: első lett Csizmadia Balázs Budakalászról, máso­dik a veresegyházi Rácz Pé­ter, a harmadik Nagy Ágnes Dunakesziről, negyedik azal- bertirsai Miklósovics Máté, ötödik a Pelásti Gábor—Bé­nik Tamás páros Vácról. Vé­gül a zsűri úgy döntött, hogy minden résztvevő, aki helye­zetlen volt, a magas színvo­nalra tekintettel ajándék- könyvet kapjon. Fazekas Mátyás Környezetvédelem Osztrák előadó A környezetvédelem és ok­tatásának helyzete Ausztriá­ban címmel tart előadást prof. Horst Werner egyetemi tanár, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem rektori ta­nácstermében hétfőn, május I8-án délután 3 órakor. A nap programja Május 16-án: Gödöllő, művelődési ház: Mit játsszunk? Játék a sza­badban, sportjátékok, sár- kánykészftés, 10—12 óráig. Rockzenei klub, 16 órakor. Nagy Feró és a Go-go Boy’s Band koncertje, 20 órakor. Előzenekar: Ciklámen együt­tes, közreműködik: Waszla- vik Gazember László, 20 óra­kor. Egy-két személyes bábszín­házak Magyarországon, meg­tekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Mihály Rezső, Trisztán és Izolda, tusrajz, megtekinthető az előtérben. POLITIKUSOK. A Magyar Rádió egykori bonni tudósító­ja számolt be arról, hogy mennyire meglepte, amikor a parlament folyosóján Strauss és Schmidt, kik a vitákban mindig élesen szemben álltak egymással, az ülés előtt ud­varias üdvözlések után kedve­sen a másik hogylóte felől ér­deklődtek. A kiküldött tudósí­tó hamar megfejtette a rej­télyt. Ezek az emberek poli­tikai ellenfelek, más nézeteket és csoportérdekeket képvisel­nek, felfogásukat igyekeznek érvényesíteni a politika eszkö­zeivel,. ami korántsem zárja ki a másik embernek a tisz­teletét. Nem megsemmisíteni akarják a másikat, hanem küzdeni ellene, szellemi, po­litikai eszközökkel. A körzet településeinek ilyen-olyan rangú vezetői po­litikusok. Akadnak köztük, akik ezzel nincsenek tisztá­ban. Státusuk szerint politiku­sok, alkatuk miatt képtelenek fölfogni. Valószínűleg az is kö­zéjük tartozik, alti időről idő­re megharagszik a hírlapíró­ra. Noha a hírlapíró nem po­litikai ellenfele, csupán egy­szerű megfigyelője az esemé­nyeknek. S mint szerkesztő, mások dolgozatait pátyolgatja, megjelenéshez segíti, felelőssé­get vállal azokért, ha egyet­ért velük, ha nem. Megjelent egy cikk, s a stá­tusa szerint igen, alkata sze­Mindennapi apróságok rint nem politikus érdeklő­dött, ki írta, mert csak a mo­nogram volt alatta! — Miért tetszik érdeklődni? — Mert nem értek vele egyet. — Olyan hangsúllyal mondta, mintha a cikkíró gazemberséget köve­tett volna el. Kétszer-háromszor az én írá­sommal is megtörtént ugyanez. Ilyenkor elfelejt köszönni. Duzzog. A minap is állunk négyesben, jön a duzzogó ál­politikus, három beszélgető­társammal kezet fog, nekem nem köszön. Mások is jártak már vele így, elpanaszolták. Kérem szépen, ismerőseim is mondták, én is mondom, megvagyunk a köszönése nél­kül. Csak azt ne hangoztatná, hogy több ezer ember felelős irányítója. Több ezer ember irányítója politikus. A politi­kus nem duzzog, ha valakinek más a véleménye. VÉLEMÉNY. Az előbbi részt a véleménnyel fejeztük be. folytassuk azzal. Néhányan folyton azért rágják a füle­met, hogy írjam meg a ta­nácsülésekről a véleményemet. — Maga mindig csak leírja szépen, mi történt az ülése­ken, mit kérdeztek, mit vála­szoltak, esetleg még azt, kevés volt a hozzászóló, sokáig tar­tott az ülés. — Miért kellene nekem az ülésről véleményt nyilvánítanom? — kérdezem. — Hát... — . Hét, nyolc, ki­lenc, tíz — vágok a szavukba. Maguk azt szeretnék, hogy ón bíráljam meg az üléseken el­hangzottakat, esetleg figye­lembe véve, amit maguk ne­kem mondanak, mert maguk adják nekem a sugallatocskát, és én azt szépen vessem pa­pírra. j Valójában nem vágok a sza­vukba, nem mondok nekik semmit. Meghallgatom őket és kész. Olyan csendesen vágok a szavukba, hogy ne is hall­ják. S éppily csöndesen kérde­zem meg: maguk ott ülnek a tanács ülésén, miért nem fej­tik ki a véleményüket. Nem úgy, ahogy szokták. Ügy, aho­gyan nekem mondják. FÜST ÉS RENDELET. Élénk vita volt a múltkor a tanács­ülésen arról, hogy a város kertes részein, üdülőövezetei­ben mikor szabad avart éget­ni. Mert a rendeletnek lesz ilyen paragrafusa. A tanács­teremben hajlamosak vagyunk az ilyesmit komolyan venni. Mérlegelni időpontokat, érde­keket, környezetvédelmi szem­pontokat, mifenéket. A kertben a szomszéd hát­ratolja a kalapját, fölnéz az égre, jól van, szélcsend, fogja a gyufát, alágyújt a kupac­nak. Villájával igazgatja a máglyát, a végén gondosan megvizsgálja, nem parázslik-e még valami, ha keil, lelocsol­ja, elteszi a villát, s nyugovó­ra tér. Még arra sem gondol, hogy ha mindenki, minden percben az ötszázezer jogsza­bály, rendelet és végrehajtási utasítás szerint cselekednék, akkor valamennyien csak áll­nánk, fél lépést nem tennénk, mert valamelyik paragrafus biztosan tiltaná. Rendelet sem születhetne, mert mindenki állna, senki sem jutna el az üléstermekbe, hogy vitatkoz­zon a cikkelyeken. HUMANIZMUS. Azt mond­ja Béni bátyám, szólt az álla­tok orvosának, kutyája na­gyon öreg, beteg, szenved, képtelen kimúlni. Segítsen ne­ki. Hogy gondolja. Béni bá­tyám, mondta az állatok or­vosa, én a gyógyításukra es­küdtem, nem a kivégzésükre. — Ehhez mit szólsz? — kér­dezi Béni bányám. — Tudod mért. kérdezem. — Azt hiszem, tudom. Az állatok orvosa sza­badidejében vadász. A vén ku­tyának nem segít az elszen- deredésben, az egészséges va­dat viszont lelövi a flintájá­val. Ez is az élet egyik rejté­lye, Az állatok orvosa persze meg tudná magyarázni, ebben biztos vagyok. Csakhogy azt sem Béni bátyám, sem én nem várjuk meg. Kör Pál Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környé­ke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről. Iparművészet a gödöllői művésztelepen, kiál­lítás, megtekinthető 10—18 óráig, A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? Kresz Albert fotóművész kiállítása, megte­kinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Bag, sportklub: Videodiszkó, 20 órától. Kerepestarcsa, kiállítóte­rem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Veresegyház, művelődési ház: Nosztalgiadiszkó. 20 órától. Május 17-én: Gödöllő, művelődési ház: Ha nagy leszek (gyermek- műsor), 15 órakor. Rendezői tanfolyam, egész nap. Egy-két személyes bábszín­házak Magyarországon, kiál­lítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Mihály Rezső, Trisztán és Izolda, tusrajz, megtekinthető az előtérben. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítóterem mű­sora megegyezik a szombati­val. A Pest Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás a növényvédelmi laboratóriumába felvesz mezőgazdasági-kertészeti szakközéniskolát végzett fiatal nőt EtrfaorcmsS, valamint férfit fecit stSfesasB munkakör betöltésére. Jelentkezni lehet személyesen dr. Winkler István növényvédelmi főmérnöknél, cím: Gödöllő, Kotlán Sándor u. 3. 2100. a Szombati ügyiétb üzlet Állok kicsiny falum kis élelmiszerüzletének ajtaja előtt. Mielőtt beléptem volna, egy hirdetésre let­tem figyelmes, azt olvas­gatom. Eközben a nagy üvegtábla mögött bentröl megjelenik egy hölgy, és a szó szoros értelmében az orrom előtt bezárja az aj­tót. Engem láthatólag ész­re sem vesz. Mi a fenét akarhat egy ember a bolt bejáratánál? Nézem a zá­rat, nézetn az órámat, majd a nyitva tartási ren­det. Valahogy nem stim­mel. Azt írták ki valakik, hogy délután öt óráig áll­nak a vásárlók rendelke­zésére. Addig éppen tíz perc lenne még. Nem dühítem magam, csak cigarettát akartam venni. A szomszédos, ven­déglőnek nevezett kocsmá­ban is kapok. Igaz, ott nem árulnak olyat, ami­lyen nekem kell, de hát megértő vagyok, mielőtt hazamennek az üzlet dol­gozói, takarítaniuk is kell. Ezt pedig a mi kedvünkért teszik, másnap reggel tisz­ta padlóval, fényesre si­kált, áruval feltöltött pol­cokkal várnak ránk. Rá­adásul nekik is van csa-* ládjuk, otthon is helyt kell állniuk. Bizalmam akkor ingott meg, amikor pontosan négy perc múlva mind­egyiküket egy zöld Ladá­ban láttam, amint elhagy­ták a falut. Hát bizony ezek nem a takarítás miatt zárták be a boltot! Nem is olyan régen volt, hogy ennek az ABC-nek az átadásáról, árukínála­táról mi is diszhimnuszo- kat zengtünk. Azóta talán több volt itt a főnök és az eladó, mint a vásárló. Bár poharat, virágcserepet ke­vesen vesznek kenyér és hús helyett. Ügy látszik, üzleti szempontból ez az üzlet nem bolt. Nem kell sem az eladóknak, sem a település lakosságának. Esetleg változtatni lehetne a helyzeten. Hosszú évek alatt meg- edzödtünk a legkülönfé­lébb reklámszövegek és -képek nézésén. Megszok­tuk a legnagyobb badarsá­gokat, már az 'sem zavar bennünket, ha a Tisza menti Vegyiművek áruira a Kék Duna keringő kísé­rőzenéjével hívják fel fi­gyelmünket. Mindennapos látvány a papírokkal tele­ragasztott, kisebb és na­gyobb méretű transzparen­sekkel közlekedő villamos is. Mégis meglepetés éri az embert, amikor a gö­döllői vasútállomáson álló vonatszerelvény egyik ko­csiján ezt olvassa: Sugár üzletközpont, teljes cím. Ettől még mindig jobb az Aszód—Vác vonalon járó Piroskákra festett Naszály Áruház reklám. Mert ez a vonat legalább érinti is Vácot, míg az előzővel ne­hezen jutnánk el az Örs vezér térre. De ebben is lehet üzlet. Az azonban még mindig nem egészen világos, mi a biznisz az állami vállala­tok által, állami vállala­tok elé — mögé, mellé — szállított építőanyagokkal. Szintén Gödöllőn látható hónapok óta egy utasok mozgását akadályozó ho­mokkupac a MÁV-váróte­rem hátsó bejáratánál. Ta­valy év végén még dolgoz­tak itt, a fölösleges anya­got nem vitték el. Ikladon egy várható építkezés re­ményében sódert hordtak a járdára. Gyalogosok, ke­rékpárosok kerülgetik, bot- lanak, esnek el rajta. Nem számít. Elég nagy az ál­lam zsebe. Abból minden­ki kedvére pazarolhat. Elég, ha a saját pénztár­cánkon spórolunk. Mint az a kedves utas is. aki a buszon öt forint helyett húszból kérte vissza a pénzét. Mit tehetett a so­főr? A békesség kedvéért elhitte neki. Ugyanúgy, ahogy a békességet akar­juk mi is. és meggiiőződé- sünk ellenére hagyjuk magunkat félrevezetni az élet üzleteiben. Fekete Zsuzsa ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents