Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-15 / 113. szám

6 %$£Man 1987. MÄJÜS 15., PÉNTEK SZABAP IP6 - HoBBYIÍMBBMBBÍÍ S modell divatbemutató Nyári színek, formák, ötletek heti összeállításunk­ban az S Modell Ke­reskedelmi Közös Vállalat divatbemutatójáról tudósí­tunk: láttunk sok szép nyá­ri modellt: divatos sortokat, fürdőruhákat, és a sport­ruhák mellett elegáns esti öltözékeket is. Maradjunk még egy kicsit a szépség műhelytitkainál: írunk a tetszetős megjelenés egyik orvosi eszközéről: a plasz­tikai sebészetről is. Folytat­juk szokásos házikerti so­rozatunkat, melyben ez al­kalommal az öntözésről lesz szó, és receptajánlatokat közlünk finom falatok el­készítéséhez. SAJT HÄZILAG Hozzávalók: 1 kilogramm tehéntúró, 2 liter tej, 12 deka vaj, 2 tojás, 1—1 kiskanál só, őrölt bors, 1 csapott kiskanál szódabikarbóna, 2 gerezd tört fokhagyma, 1—1 csokor meté­lőhagyma és petrezselyem. A tejet felforraljuk és a túrót beletéve együtt felfőzzük, majd a tűzről lehúzzuk. Tésztaszű­rőn átszűrjük, és egy lábosban 10 deka felolvasztott vajjal, meg sóval kevergetve addig főzzük, amíg nyúlóssá nem vált. Langyosra hűtjük, hoz­záadjuk a szódabikarbónát, az őrölt borsot, a finomra vágott zöldfűszereket, a tört fokhagy­mát, meg a tojásokat. Az egé­szet a maradék vajjal kikent kis lábosba öntjük. Ha kihűlt, deszkára borítjuk, és egy fél napi szikkadás után már sze­letelhetjük is. PÖRKÖLTÖS RÉTES Hozzávalók: 2 csomag rétes­lap, 50 deka pörkölt, 2 deka Az S Modell Kereskedelmi Közös Vállalat Budapesten, a Gundel étteremben mutatta be ez évi kis szériás modell­jeit. Ruháik jellemzői, hogy a vállak szélesek, de keske­nyebbnek hatnak, mert álta­lában lekerekítettek. Hangsú­lyozott szerepet kap a mini, de talán okulva a közelmúlt sikertelen próbálkozásain, a térd alatti hosszak is marad­nak. Továbbra is a természe­tes alapanyagokat ajánlják vaj, 2 deka liszt, 2 deci tej, 2 tojás, 2 deci tejföl, 1 kiska­nál liszt, őrölt bors, 1 kanál olaj a tepsi kikenéséhez és a tészta tetejére. A lisztből, a vajjal, meg a tejjel sűrű be- samelt főzünk, és kihűtjük. Közé keverjük a tojások sár­gáját, az átdarált pörkölthúst és a tojások kemény habbá vert fehérjéit. Megborsozzuk és ha nem elég sós, utána­sózzuk. A réteslapokat szétte­rítjük, az egy-egy csomagban levőket (tehát 4—4 lapot) egy­másra fektetünk s közüket megolajozzuk. A pörköltes be- samelt a szélükre egy csíkban ráterítjük és a tésztát össze­göngyöljük. Az így nyert két tekercset olajjal kikent tepsi­be fektetjük, tetejüket is ala­posan beolajozzuk. A forró sü­tőben szép pirosra megsütjük. Közben a maradék pörkölt­levet a kiskanál liszttel, meg a tejföllel simára keverjük, mártássá forraljuk, és forrón, kis tálkában adjuk a felsze­letelt réteshez. Érdekesség az elegáns, csillo­gó estélyi fürdőruha, melyet nagy kendők, bő szoknyák, leplek felöltésével meleg nyá­ri estéken rendezendő mulat­ságokra is ajánlanak a szá­munkra. A hímzett és csipkés sortok házilag is könnyen elkészít­hetők. Szépek, mutatósak, de csak fiatalok számára. számunkra a divat szakembe­rei. Előtérbe kerülnek az úgy­nevezett földszínek, tehát a barna, drapp, terrakotta, vö­rös, sárga, de mind tompa változatban. Ezek mellett megjelennek az élénk színek is, és fokozottan a fekete-fe­hér variációk. A sportruházat egyre in­kább tért hódít a hétköznapi öltözködésben. Népszerűségét indokolja a kényelmesség és a lezserség. Láttunk hagyo­mányos és újszerű farmer­anyagból készült együtteseket, gyakran szokatlan csipkedí­szítéssel és tarka béléssel. Nyári melegben méltán számíthatnak népszerűségre a vékony anyagú, kényelmes, bő szoknyás ruhák, amelyeket a szegecsek, strasszok tesznek mutatóssá, sőt akár alkalmivá is. Bemutatták a csinos ma- nekenek a szafári stílus né­hány modelljét is. A közel­múltban már eltemetett Af- rika-irányzat újra virágkorát éli, de sokkal színesebb, mint azelőtt. Az örök harc az egy- és kétrészes fürdőruha között, úgy tűnik, idén nyáron sem dől el, marad mind a kettő. Természetesen egyetlen di­vatbemutatóról sem hiányoz­hatnak a minden korosztály­nak ajánlható kosztümök, melyeket jól megválasztott kiegészítőkkel, szép blúzokkal bármikor újjávarázsolhatunk. A hétköznapi, utcai viselet mellett láthattunk alkalmi jellegűeket is, a fiatalok igé­nyeit kielégítő színes, lezser selyemkabátkákkal. Nagy sikert arattak az Idea Iparművészeti Vállalat rusz­tikus hatású kötöttruhamo- delljei, valamint a hüllő- utánzatú bőrkosztümök és együttesek. Igazán látványo­sak voltak a nagyon finom, vékony fehér bőrből készült ruhák és kosztümök. Végül pedig bemutatták az S modell manekenjei az es­télyi öltözeteket, amelyeknek az anyaga sokféle lehet: se­lyem, taft, muszlin, tüll és organza. A formák is változa­tosak: a zárt hosszú ujjútól kezdve az aszimmetrikus fél­vállason keresztül a mélyen kivágott kombinévállpánto- sig. A hagyományos, földig érő modellek mellett láthat­tunk miniestélyiket is — természetesen csak fiatalok­nak 1 Ga. J. Szépítő műtétek Plasztikai sebészet A plasztika sem több vagy kevesebb, mint az általános sebészet egyik ága. Szinte ki­vétel nélkül mindenkiben él a szorongás, amikor azzal a kéréssel keresi fel az orvost, hogy szeretné — például — a túlságosan nagynak tartott orrát megkisebbíttetni, vagy a kor okozta ráncokat eltün­tetni az arcáról. Egyrészt, mert mindenfajta eltérés vagy torzulás — füg­getlenül attól, hogy milyen fokú — kisebbségi érzést, depressziót okozhat, másrészt aggódnak amiatt, hogy mit fog mondani a sebész. El­vállalja-e a műtétet? Sikeres lesz-e a beavatkozás? Mit szólnak majd az eredményhez a hozzátartozók, a munka­társak? A sebészi beavatkozást minden esetben megelőzik a rutinvizsgálatok (vérkép, vér­alvadás-süllyedés, EKG). Ezeknek az a jelentőségük, hogy felfedhetnek olyan el­változást, amely a műtétet igényli, de lehet, hogy ha­lasztását eredményezheti. Esetleg szükségessé tesznek valamely előzetes kezelést. Nehezebb a helyzet a pszichológiai kockázat felmé­résekor. A plasztikai sebész tervszerű beszélgetést folytat páciensével, melynek során felderíti a műtét indokoltsá­gát. Annak, aki csodát vár (például az elvált férj vagy partner visszahódítását), nem javasolják a beavatkozást. Finom falatok Háziként! tanácsadó ti ntti si i nk ha I áMMmbban I A múlt héten néhány öntö­zési módot tárgyaltunk vázla­tosan. Ezen a hétgn legyen a téma, hogy mit, mikor, meny­nyi vízzel öntözzünk meg, és melyik öntözési módot válasz- szűk, ha van lehetőségünk a választásra. A nedvességet, a vizet gyak­ran kell pótolni: hajtatásban, szárazabb tavaszon szabad­földön is. Ez az úgynevezett kelesztő öntözés. Ennek csak a magvetés mélységéig kell átnedvesíteni a talajt. A középkötött vályogtalajo­kon 1 mm csapadék 1 cm-re áztatja be a talajt. 1 négyzet- méteren 1 liter víz kiöntve 1 mm csapadéknak felel meg. Az 5 cm-re elvetett mag kelesz­tő öntözésére tehát 5 mm csa­padékra van szükség. Ezt az öntözéskor uralkodó időjárás szerint kell megismételni (me­legben hamar kiszárad ez a sekély réteg). A fóliasátrak talaját mindig annyira kell megöntözni, hogy a gyökérzóna folyamatosan nedves legyen. Az öntözéssel a szabadföldi növények ese­tében sem szabad megvárni a hervadáspontot (a talajnak az a víztartalma, amit már nem ad át a növénynek), hanem már hamarabb öntözni kell. A második komolyabb öntö­zés a növények életében az ültetéskori beöntözés. A facse­metéket, a szőlőt is be kell öntözni. Ezeknek legalább 10 litert, de lehet 15—20 litert is adni tövenként. Különösen a tavaszi ültetéskor nélkülözhe­tetlen a beiszapoló öntözés, ami a gyökerekhez mossa a talajrészecskéket, valamint se­gíti a gyökérszőrök tápanyag­hoz jutását. A palántaültetés­kor is be kell a töveket ön­tözni, ilyenkor még nem sza­bad barázdás öntözést alkal­mazó5, csak kannával. Ilyen­kor ugyanis az esetleg fuzá- riumos és egyéb palántadőlést okozó betegséggel fertőzött növénykék végigfertőznék az egész sort. Később ezek a tö­vek kipusztulnak, vagy a nö­vényvédelem során a kórokozó pusztul el, ekkor már lehet barázdásan is öntözni. A következő vízigényes sza­kasz a bimbóképzés idejére esik. A bimbók képzése, a vi­rágzás jelentős energiafelhasz­nálással jár, a víz megnöveke­dett mennyisége hozzásegíti a növényeket a tápanyagok fo­kozott felvételéhez. A virágzásban adagolt ön­tözővíz megnyújtja a virágzás időtartamát. Ez minden, de főleg az idegen term ékenyülő növényeknél nagy jelentőségű, mivel hosszabb idő áll rendel­kezésre a megporzásra. A vi­rágzás megnyújtását a kedve­zőtlen időjárás, nagy szél, nagy meleg stb. is indokolja. A sző­lő termelékenyülését is előse­gíti az öntözés. A következő vízigényes fá­zis a termésképződés. Ez is hallatlan módon megviseli a növény energiaháztartását. Bi­zonyára ismert, hogy a termé­sek testének nagy része víz­ből van. Ezt a vizet biztosí­tani kell a növények részére. A víz mennyisége természe­tesen függ a természetes csa­padék mennyiségétől is. Ez főleg a tenyészidőszakban le­hullott csapadékra értendő Figyelembe kell venni a talaj­víz magasságát is. Magas ta­lajvizű helyeken természetes, hogy keveset öntözünk, ahol pedig fent van a talajvíz a felszín közelében, egyáltalán nem. Ahol viszont mélyen van (5—6 m vagy annál lentebb), ott feltétlenül a növényünk igényei szerint kell öntözni. Különösen vízigényes növé­nyeink a paprika, paradicsom, dinnye, uborka, káposzta és a karfiol. A saláta, retek, cékla, kara­lábé már kevesebb öntözővíz­zel is megelégszenek. A hagy­ma és a petrezselyem, sárga­répa csak a homokon kíván­nak valamelyes vízpótlást. A gyümölcsök közül a körte, a meggy, a cseresznye és az őszibarack a legigényesebb. Az alma. a szilva, a kaj­szi a mostohább körülménye­ket is elviseli. A málna, a kösz­méte és a ribiszke vízfogyasz­tása nem magasabb az átla­gosnál, de mivel sekélyen gyö­kereznek (gyökerük a könnyen kiszáradó rétegben helyezke­dik el), öntözésükről gondos­kodni szükséges 30—40 cm mélységig. A szamócának egy- egy alkalommal 60 mm vizet is kell juttatni. Fenyvesi Gábor /fi// EGYÜTT M AZ UTAKON A TAVASZ ÜRÜGYÉN IV. Gyakran azért következik be baleset, mert a járműveze­tő számára váratlan reakciót választ a gyalogos. Meg kellene értetni a gyalogosokkal, hogy ne tegyenek semmi olyat, ami a vezető számára kiszámíthatatlan. A gyalogosok és a vezetők közötti kommunikáció talán legfontosabb motívuma, hogy a vezető keresi a gyalogos te­kintetét. Addig, amíg a vezető meg nem győződött arról, hogy a gyalogos észrevette őt és továbbra is a helyén marad, nem szabad megkockáztatni, hogy elhaladunk mellette. Metakommunikációs eszköz a kézjelzéssel való „párbe­széd” is. Lassítunk, ha el akarjuk engedni a gyalogost, köz­ben kézjelzéssel mutatjuk, hogy elengedjük. Ezzel időt nye­rünk és esetleg meg sem kell állnunk, ha a gyalogos időben észlelte a szándékunkat. Nagyon fontos, hogy ha egyszer elen­gedtük a gyalogost, ne vonjuk vissza, még ha látjuk is, hogy a gyalogos nem akar áthaladni, mert sokszor előfordul, hogy egyszerre indulunk el mégis. Különösen vonatkozik ez gyer­mekekre és az idősekre, ugyanis az ő reakcióik kiszámítha­tatlanabbak. Hallatlanul fontos és nem lehet eléggé hangsúlyozni a járművezető erkölcsi felelősségét akkor, amikor úgy enged maga elé gyalogost, hogy a mellette lévő sávban járművek közelednek. Csak akkor intsen a gyalogosnak a vezető, ha biztos abban, hogy a többi jármű vezetői is tisztában vannak szándékával és ők is meg tudnak állni! Talán az eddigieknél is jelentősebb az, hogy hogyan ta­nítjuk gyermekeinket a közlekedésre. A közoktatásban, de már az óvodában is igyekeznek a gyermekek közlekedésre nevelését megalapozni, illetve elősegíteni. Talán ennek a ha­tására húzta vissza a kezénél fogva — feltehetően — az édes­anyját egy öt év körüli kisfiú a tilos jelzésnél. „Ne men­jünk!” Nem szabad! Mondta az óvónéni! „De most sietünk!” — mondta a mama és húzta a gyermeket maga után a csi­korgó gépkocsik között. Sikerült az átkelésük. És kinek fog hinni ezek után ez a kisgyermek? Mit jelentenek majd az életében az ilyen ellentétes hatások? (Folytatjuk.) PARTNERKÉNT Egy NSZK-ban végzett vizsgálat szerint a motorkerékpár­balesetek létrejöttében fontos szerepet játszik, hogy a gépko­csivezetők nem ismerik kellőképpen a motorkerékpár-veze­tés problémáit, sajátosságait. Nem tudják előre becsülni a motorkerékpáros várható reakcióit, amiket nagyrészt jármű­ve mozgásának menetdinamikai törvényszerűségei magyaráz­nak. A tanulmány szerzői célszerűnek látják a gépkocsiveze­tő-képzésbe olyan elméleti tananyag beiktatását, amely meg­ismerteti a leendő autóvezetőket a motorkerékpár-vezetés sajátosságaival. Minél jobban különbözik egy másik jármű a mienktől, annál nehezebb előre kiszámítani vezetőjének a vi­selkedését. Nehezen tudjuk megérteni, elképzelni, hogy mit és hogyan csinál a következő pillanatban. Ez az oka annak, hogy a kétkerekű járművek vezetői különleges gondot okoz­nak az autóvezetők számára. Egy példa: az autósok sok hely­zetben azt hiszik, hogy semmilyen jármű nem bukkanhat fel, mert nincs annyi hely, hogy egy autó elférjen — de meg­feledkeznek a kétkerekű járművekről! A SZEM SZEREPE Az információk döntő többségét (több mint 80 százalé­kát) szemünk révén kapjuk. A jó szemű ember, jó megvilá­gítási viszonyok mellett 5 méter távolságból el tudja olvas­ni az 5 milliméter nagyságú betűket. Ennél kisebb betűk ilyen távolról már összefolynak szemünk előtt, tehát a felbontó- képesség határán túl már nem vagyunk képesek információt felvenni. A közlekedésben minden pillanatban szükség van a lá­tásra, valamint a sebesség- és távolságbecslésre. Folyamato­sén kell észlelnünk a környezet változásait, táblákat kell fel­ismernünk — minél korábban, annál kedvezőbb. Hogyan kapcsolódik a sebesség-távolság becsléshez a lá­tásélesség? Ha 5 méterről el tudunk olvasni 5 milliméter nagyságú betűket, mit jelent ez nagyobb távolságoknál? 100— 200 méter távolságnál milyen változást vagyunk képesek nyo­mon követni? Erre a kérdésre a kísérletek, számítások ad­ják meg a választ. Menjünk ki egy hosszú, egyenes útszakaszra, és állítsuk le a járművet 100 méter távolságban. Jól figyeljük meg a jár­mű méretét, helyzetét. Ezután forduljunk el és a vizsgálatot végző mozdítsa el a járművet a helyéről, mondjuk 10 méter­rel hátrébb. Tehát most már 110 méterre lesz tőlünk. Fordul­junk vissza, és próbáljuk megállapítani, mi történt a járművel? Helyén maradt? Közelebb, távolabb került tőlünk? Nem tudjuk megmondani. Ilyen távolságról 10 méteres változtatást (szemből) nem észlelünk, ez a változás még a szemünk felbontóképessége alatt van, s minél távolabb van a jármű, annál inkább. BUKÓSISAK NÉLKÜL . A bukósisakot néni viselő és balesetet szenvedett moto­rosok leggyakoribb sérülései az agykoponya, a halánték, az are- és szemüreget határoló csontok törései, az agykéreg sza­kadása. Mindez életveszélyes komplikációkat okozhat, mint például agyhártyagyulladás, fertőzések, s még az életbenma- radás esetén is kétséges, hogy a sérült helyre tudja-e állí­tani kapcsolatát a külvilággal. A bukósisak viselése e legsúlyo­sabb sérülések kockázatát ötödére csökkenti. A bukósisakot viselő és balesetet szenvedett motorkerék­párosok könnyű koponya- és agysérülés után átlagosan 14 ke­zelési nap után elhagyhatják a kórházat, míg a sisakot nem viselők kezelése szerencsés esetben is több hetet vesz igény­be. A teljes talpra álláshoz szükséges rehabilitáció egy évig, vagy még tovább is eltarthat. PÁLYÁSAT KÉT KERÉKRE A kerékpárosok közlekedésbiztonsági helyzetének javítá­sára az OKÉT és a Magyar Természetbarát Szövetség írt ki pályázatot. Ezen minden olyan kerékpárosklub és szervezett keretek között működő iskolai, úttörőházi szakkör, diáksport- kör, sportegyesület részt vehet, amely a pályázati feltételek figyelembevételével a kulturált, balesetmentes közlekedés elő­segítését vállalja. Ezen felül mozgósítja a kerékpárosokat e célok megvalósítására. A 25 ezer forintos pályadíjat a győz­tes saját céljaira fordíthatja. Balesetmentes hétvégéi kíván járművezetőknek és gya­logosoknak egyaránt: ^ Boóz Péter

Next

/
Thumbnails
Contents