Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-15 / 113. szám

1987. MÄJUS IS., PÉNTEK Dolgozik a betonkeverő A Bős—Nagyma» ros vízlépcsőrend­szer építésében többek között a Győri Közúti Épí­tőipari Vállalat is részt vesz. Az épít­kezéshez szükséges betont szállítják. A közelmúltban Dunakiliti határá­ban óriási beton­keverőt állítottak üzembe, amely au­tomaták segítségé­vel percenként egy köbméter beton keverésére alkal­mas. Megindult a második licit A vendég csak mellékszereplő Tavaly nyár óta foglalkoztat a téma, azóta, hogy a rek- kenő hőségben gyanútlanul betértünk egy sörre egy üre­sen kongó vendéglőbe. Csak a fizetés pillanatában de­rült ki, innen az árak riasztják cl egyszer és minden­korra a közönséget. Amikor idén tavasszal — még az áremelés előtt — ismét negyven-valahány forintot kér­tek egy vidéki étterem erősen elhanyagolt söntésében a hazai söripar valamelyik remekéért, időszerűnek látszott alaposabban utánajárni, vajon miért nézik Krőzusnak a szerződéses üzletvezetők a vendéget. désesek, és senkinek nem ér­deke, hogy magasabb kategó­riába kerüljön. Ám vajon miért nem? — Nagyon magas rezsivel dolgozunk — kezdi a háziasz- szony, aztán egymás szavába vágva sorolják a költségeket. Egy jó szakács szinte megfi­zethetetlen, de konyhalányt sem kapni nyolcezer alatt. Igaz — elvileg — csökkent az üzletek létszáma, mióta szer­ződésesek, de egy-egy várha­tóan jó hét végére, vagy nyárra kisegítőket kell — bejelentés nélkül — hogy felvegyen, na­pi ötszázért már azok sem jönnek el. Ezt a pénzt akkor is ki kell fizesse, ha szakad az eső és egyetlen vendég se jött be. Aztán ott a zene, a javí­tási, meg karbantartási költ­ségek, a forgó- és állóeszköz- megváltás, meg a havi 100— 140 ezer forintos átalánydíj, amit a vállalatnak fizetnek. S a legnagyobb bűvészmutat­vány, a beszerzés csak ezután következik. A kocsma tartja el Az árrések, adózási és érde­keltségi rendszerek útvesztő­jében azonban csak avatott vezető útmutatásai alapján le­het eligazodni. Ilyet viszont — akár a mesében —, csak bizo­nyos feltétel teljesítése ellené­ben talál a kíváncsiskodó. Ter­mészetesen nem az aranyalmát kellett megszerezni az infor­mációk f ej ében, csupán arra kellett ígéretet tenni, hogy a nyilvánosságot tájékoztató üz­letvezetők neve titokban ma­rad. Találkozásunk színhelyéül egyikük szerződéses üzletét vá­lasztottuk, ahol a délelőtti órán ügyein már. ínycsiklandó .illa­tok áradtak a konyha felől, ám csak a kocsmarészben igye­keztek a hódító nedűk köze­lébe furakodni a vendégek. Az étteremben késő délig csak az előfizetéses fogyasztók zavar­ták meg csevegésünket. — Az étterem ráfizetéses, a kocsma tartja el — kezdi rög­tön a lényegnél háziasszo­nyunk. — Ha csak a kocsmám lenne, jól élnék, nem kéne annyit vesződni áz üzlettel. Pedig mindent megpróbáltam az étteremmel, van zene, a vál­lalat a felújítást is fizette — mutat körbe az elgyengült ta­pétán, amely szemmel látha­tólag igyekszik megválni a ri­deg falaktól. — Nemsokára jön — még garanciáiig időben — újrata­pétázni a kivitelező, csak nem tudom, ki fizeti a zárva tartás idejére a kiesett jövedelme­met?. A rövid kitérő után a lé­nyegbe vágunk. Tudni szeret­ném, hogy a szerződéses bolt­vezető miben érdekelt? Ab- ban-e, hogy a vállalat által megállapított legmagasabb ha­szonkulcsot igénybe vegye és jól megvágja az átmenő ven­dégeket, vagy hogy szolidabb árak mellett kialakítson egy állandó, törzsközönséget. A. úr — nevezzük így part­nereim egyikét, akit a kérdés érzékenyen érintett — saját esetét tanulságosnak véli. — Bizonyos kelendő ételek­nél, mint a pacal, máj, velő, éppen azért nem használtam ki a maximális haszonkulcsot, hogy az elfogadható árak visz- szacsábítsák a vendégeket. Ta­valy azonban adóellenőr érke­zett, aki az árkalkuláció elle­nére sem hitte el, hogy 1983 óta nem a lehető legmagasabb áron adom ezeket az ételeket. Most visszamenőleg be kell fi­zetnem a bírságot, amit nem kerestem meg, hát persze, hogy az áraimat azonnal fel kellett emeljem. De ugyanezt a bizal­matlanságot jelzi, amikor be­csült forgalom alapján kell több adót fizetnem, mert a bevallott és kimutatható for­galmamat nem hiszik el ne­kem. A tamáskodás persze — ha nem is minden esetben — azért nem indokolatlan az adó­hatóságok részéről. Hiszen sá­vosan, az üzlet forgalmának arányában adóznak a szerző­Hová csúszik a pénz ? — Az iskolában úgy tanul­tuk, hogy mi leadjuk a ren­delést, aztán minden másnap hozza az árut a nagykereske­delem autója — különbözteti meg A. úr a gyakorlattól az elméletet. — Ehelyett amiből sok kel. azt nem kapjuk nagy kiszerelésben, csak drágábban, kicsiben. Ha viszont valami­ből csak pár darab kell, ab­ból biztosan csak kartonnyit tudnak szállítani — szintén drágábban. A kelendő áruért — mint a már említett pacal, vagy velő — csak felárért jut­hatunk hozzá, ha máshol nem, hát ismerős henteseknél, de teljesen szabályellenesen. A húsáremelésről beszél minden­ki, de arról nem, hogy nekünk 10 forintért bontja a hús kiló­ját a nagyker, meg arról sem, hogy a piacon a sárgarépa ki­lója a minap 200 forint volt, s azt meg kell venni, mert már kifogyott a raktárról. Palacko­zott üdítőből állandóan hiány van — pedig folyton reklá­mozzák —, de még ásványvi­zet sem kapni rendesen. — A sörről nem is beszélve — veszi át a szót a háziasz- szonyunk. — Abból megsza­bott mennyiséget kapok, ha nem elég, akkor vagy elkül­döm a vendéget, és ezt nem engedhetem meg magamnak, mit tehetek, megveszem kis­kereskedelmi áron a közért­ben. Az Unikum literére öt­ven forintot kell rátennem, különben nem kapok belőle. Szóval az a helyzet, hogy sok vendéglő nyílt, nagy a keres­let, ám a szállítási háttér nem tartott lépést a fejlődéssel, hiánygazdálkodás van, és ezért megindul a második licit a kelendő cikkekért. Továbbra is makacsul az ár­réskérdést feszegetem. Az az érzésem ugyanis, hogy a száz­féle érdekeltségben o vendég szempontjai valahol elvesztek. A. úr helyesel, rátapintottam a lényegre. — Az ember igyekszik az üzlet helyéhez, a környezethez idomítani az árakat és a szín­vonalat is. De ha nem lenne az új, jól kereső gmk-zó, vál­lalkozó réteg, már csődbe ment volna a vendéglátóipar. Ép­pen ezért próbálkozunk pél­dául az idegenforgalommal, hogy folyamatosan menjen az üzlet. Az utazási irodák juta­lékát ebben az esetben az üz­letvezető állapítja meg, a ki­alakult szokásoknak megfele­lően. Most képzelje el, nyit nem messze egy másik üzlet — történetesen egy maszek — és az utazási iroda képviselőjé­nek az én 15 százalékomra két százalékot ráígér. Mondtam is mérgemben, talán összehív­hatnák a Népstadionba a Du­nakanyar összes üzletvezető­jét, licitáljanak, ki ad maga­sabb százalékot az utazási iro­dának. Hogy milyen szolgál­tatást kínál az étterem, mit főznek, hogyan szolgálnak fel, szóval a vendég szempontjai ebben a pakliban nem szere­pelnek. A vélemények — végső meg­nyugtatásomra — azért abban megegyeznek, hogy majd’ öt­ven forintos sörárral egy átla­gos falusi vendéglő hosszú tá­von nem üzemelhet. Megtehe­ti ezt egy szentendrei vagy visegrádi üzlet, ahol akkora a turistaforgalom, hogy folya­matosan vannak átmenő ven­dégek. Lassan azonban kiko­pik a szerződéses üzletekből az a réteg, amelyik a vállal­kozások hajnalán, a gyors meggazdagodás reményében próbált szerencsét, és nem al­kalmazkodott a kereslet-kíná­lat — mint látjuk — egyálta­lán nem ideális, de meglevő törvényeihez. Változtatni kellene A szerződéses éttermek pil­lanatnyi működési feltételein azonban a jelek szerint vál­toztatni kellene. Mert amíg a nagyobb vendégforgalom csak növeli az elszámolható és az elszámolhatatlan költségeket, amíg nem találkoznak a nagy­kereskedelmi, a vendéglátói, a vállalati és a fogyasztói érde­kek, addig csak a fennálló sza­bályozási rendszer kiskapui­nak megkeresésével maradnak életképesek az üzletek. Ez vi­szont valóban nem szolgál a bizalom erősítésére. Márvány! Agnes A megyei képviselőcsoport ülése Növekvő tekintély, felelősség Szép környezetben, az acsai Kastély Hotelban tartotta meg tegnapi ülését az országgyűlé­si képviselők Pest megyei cso­portja, amelyen ott volt Krasz- nai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első tit­kára és Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest Me­gyei Bizottságának elnöke. Nemcsak a helyszín volt kü­lönleges, hanem az is, hogy ezúttal az lépett elő fő témá­vá, amit máskor az egyebek címszó alatt szoktunk tárgyal­ni: a képviselői munka ta­pasztalatai. Vitában formálódó Az Országgyűlés napirend­jeire való felkészülés nem mindig hagy időt arra, hogy a képviselők megosszák egy­mással mindennapi munkájuk tapasztalatait, s hogy értékel­jék a csoport tevékenységét. Persze az utóbbira nincs is semmiféle abszolút mérce, hi­szen nem szigorú előírások alapján működő , testületről van szó, hanem egy olyan fó­rumról, amelynek célja a tá­jékoztatás, a tájékozódás, ahol vitákban érlelődnek az állás­pontok az ország, a megye dol­gaival kapcsolatban. Így fogal­mazott rövid bevezetőjében Koltai Imre (28. vk., Vác), a képviselőcsoport elnöke, a Ce- rífent- és Mészművek vezér- igazgatója. A felelős, megalapozott vé­lemény kialakítására jó példa volt a legutóbbi ülésszakot megelőző vita a földtörvény­ről. Ez a .hozzáállás tükröző­dik az országgyűlési bizottsá­gok munkájában, s ez érződik az ülésszakokon is, bár előfor­dult már, hogy a megye nem szerepelt súlyának megfelelő­en. Jobban kell élni tehát a nyilvánosság lehetőségével, egyebek között a mai formá­jában újdonságnak számító képviselői kérdés intézményé­vel. A nyilvánosság elé A téma napirendre tűzését igazolta, hogy a vitában ti­zennégy képviselő szólalt fel. Kárpáti András (22. vk., Bu­dakeszi), a Pest Megyei Mű- anyagipari Vállalat igazgató- helj%ttese jónak ítélte a me­gyei csoport munkáját, ugyan­akkor hiányolta, hogy az ülé­sek között alig van kapcsolat a képviselők között. Felvetet­te azt is, hogy több alkalmat kell teremteni a tapasztalat- cserére. Így gondolta Kovács László (20. vk., Százhalombat­ta), a Dunai Kőolajipari Vál­lalat műszakvezetője is, aki egyébként többek véleményét fogalmazta meg a különböző intézményekkel, szervezetek­kel való kapcsolatról: sajnos előfordul, hogy a képviselő megkésve kap választ a kér­déseire. Ezt mások is megerő­sítették, s különösen a taná­csokat érte e tekintetben kri­tika. Balogh László (29. vk., Szob) a Pest Megyei Tanács elnöke elmondta, hogy gyak­ran nem lehet elintézni a képviselők kérdéseit az előírt határidőre, de arra joggal tarthatnak igényt, hogy infor­mációt kapjanak az adott helyzetről. Az Országgyűlés szerepéről szólva hangsúlyoz­IVlagyar—szovjet vegyes vállalat A Budaflax tőkét ad Árucsere-megállapodást kö­tött a Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, valamint a Litván SZSZK-ban működő Linasz Lenipari Egyesülés. A szovjet fél ez év második fe­lében 420 ezer négyzetméter pamut-len összetételű szövetet szállít a Budaflax pedig ezt pamutból és szintetikus szö­vetből készült" gyermekruhá­zati termékek, valamint női és férfidzsekik szállításával vi­szonozza. Előrehaladott tárgyalásokat folytatnak arról, hogy a két cég magyar—szovjet vegyes vállalatot alakít. A tervek szerint közös beruházással kor­szerű textilüzemet építenek a Szovjetunióban, ahol a kör­nyék lentermését dolgozzák fel. A magyar fél tőkével, va­lamint az amerikai egyesült államokbeli Werner-cégtől át­vett és jól bevált munkaszer­vezési tapasztalatokkal járul hozzá a közös üzem megvaló­sításához. Az előállított ter­mékeken a két partner 50—50 százalékos arányban osztozik. Ily módon a Budaflax na­gyobb mennyiségű lenszövet­hez jut, tovább bővítheti az ebből készülő, bel- és külföl­dön egyre népszerűbb, ke­resettebb termékek gyártását. ta, hogy a képviselőknek bát­ran a nyilvánosság elé kell tárniuk körzetük, a megye problémáit. Az idén a koráb­binál is komolyabb munka vár a képviselői csoportra, hiszen olyan témákkal is kell majd foglalkozniuk, mint a máris a közérdeklődés középpontjába került nyugdíjreform vagy a személyi jövedelemadó kérdé­sei. A képviselők egyetértettek abban, hogy a jobb tájékozó­dás érdekében szükség van a kihelyezett ülésekre, és arra is, hogy a csoport tevékenységét évente legalább egyszer megvi­tassák. Így nyilatkozott Kre- kács László (8. vk., Albertir- sa), az albertirsai—dánszent- miklósi Micsurin Tsz főkerté­sze és Antal Imre (19. vk., Érd), az érdi Mezőgép Válla­lat igazgatója is. Ugyanakkor az is szóba került, hogy a sok tanácskozás, értekezlet, ülés és kinek-kinek a maga mun­kahelyi elfoglaltsága rendkí­vül leterhelő az állandóan idő­hiánnyal küzdő képviselőknek. Hasznosítható ötletek Felszólalt Krasznai Lajos Is, aki a megye politikai vezeté­se nevében megfelelőnek ítél­te a képviselők, a megyei cso­port tevékenységét. Mint mon­dotta: az új választási törvény életbe lépése óta növekedett a képviselői munka rangja, de ezzel együtt a felelőssége is. Élőbb, elevenebb a kapcsolat a választókkal, a lakosság is igényesebb, mint az előbbi ciklusban. Ugyanakkor vannak még tartalékok,. a csoportülé­seket is jobban ki lehet hasz­nálni." Ehhez a megyei pártbi­zottság is hozzájárul azzal, hogy tájékoztat, közreadja vé­leményét az üléseken. Arra kell törekedniük a területi párt-, tanácsi és népfrontszer­veknek is, hogy a jövőben olajozottabb legyen az együtt­működés. A továbblépés lehetőségeit három területen látja a me­gyei pártbizottság első titkára: céltudatosság a tervezésben, a munkaprogram elfogadásában, következetesség a végrehajtás­ban és a kollektív gondolko­dás továbbfejlesztése. A mód­szereken is lehet változtatni, amivel kapcsolatban több öt­letük is volt a képviselőknek. Lehetne például térségi össze­jöveteleket rendezni, hiszen a gondok gyakran hasonlóak és összefogással messzebbre lehet eljrftni, mint egymástól elszi­getelten dolgozva. A tájékoz­tatáson, a létfontosságú infor­mációk megszerzésén is lehet javítani. Egyebek között úgy, hogy megfelelő felkészültségű, szintű vezetőket, szakembere­ket hívjanak meg egy-egy té­ma tárgyalására. Ebben a me­gyei pártbizottság is kész se­gítséget nyújtani. Krasznai Lajos végül a véleményalko­tás, benne a kritika szüksé­gességére hívta fel a figyel­met: a megalapozott, tények­re támaszkodó, előremutató kritika nem hiányozhat a kép­viselők kelléktárából. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a felvetődött öt­leteket, hasznosítható kezde­ményezéseket beépítik a mun­kájukba. A megyei képviselő- csoport elnöke a következő ülésen ad számot erről. KövessLászlő Szájtátva Jóslat Azt kérdezte a felszólalók egyike a falugyűlésen — mond­ja Veresegyház tanácselnöke —, miért nem gondoltak az il­letékesek tizenöt esztendeje arra... Ne tovább! Merevít­sük ki itt a képet, mint ami­kor videózás közben valamit alaposan szemügyre akarunk venni. A nagyközségben szük­ségessé vált néhány intéz­mény, illetve kereskedelmi ki­szolgálóhely áttelepítése. Fej­lődés teremtette teendő. Néz­hetjük így is. Nézhetjük az­után úgy is, mint a felszólaló. Ha másfél évtizede gondolnak arra az illetékesek, hol tart majd a település tizenöt esz­tendő elteltével, akkor most nem kellene ... Ismerős alapállás! Sorozato­san találkozhatni vele a taná­csi munkával összefüggésben éppúgy, mint a termelőágaza­tokban, a politikai intézmény­rendszer átalakításával kap­csolatban. Ahogy Veresegyház jelene össze nem hasonlítható a másfél évtizeddel korábbi­val, úgy sok minden mással ez szintén nem tehető meg. Il­letve: megtehető, csak éppen értelme nincsen. Ha ugyanis minden számonkérhető, akkor valójában semmi sem kérhető számon! Ha egypetéjű ikrek lesznek az indokoltból és az indokolatlanból, akkor ki is­mer rájuk, melyik melyik?! Időben előre látni nem egyenlő a Jóslatok vállalásá­val. Ami persze senkit sem mentesít a gondolkodás fele­lősségétől. A gondolkodás fe-. lelőssége viszont éppen abban van, hogy meghúzzuk a ha­tárt a fölmérhető és a föl nem mérhető, a cselekedeteket iga­zító tervek és a majd meglát­juk, mi lesz belőle tartalmú jóslatok között. A meg nem tett megtehető egészen más ügy, mint a meg nem tehető. Aki a kettő között mértéket téveszt, az akarva, akaratlan, igazságot is téveszt. Sokasodnak a jelei az Ilyen tévesztések sokasodásának. Hegynyi okosságunk áll már abból össze, mit kellett volna tegnap másként cselekedni. Maroknyi az okosságunk ab­ból, mit kell(eue) ma másként tenni. . MOTTÓ Egészségnevelés a börtönben Kísérleti tapasztalatok A Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének kez­deményezésére a Vöröskereszt VI. kongresszusa célul tűzte ki. hogy a büntetés-végrehaj­tási intézetekben kísérleti jel­leggel egészségnevelési prog­ramot indítsanak. A kísérlet helyéül Pest és Bács-Kiskun megye ilyen jellegű intézmé­nyeit jelölték ki. A kísérlet célja, hogy — a büntetés­végrehajtási intézetek prog­ramjához kapcsolódóan — se­gítséget nyújtsanak a szabad­ságvesztésüket töltők egész­séges életviteléhez, szabadulá­suk utáni társadalmi beillesz­kedésük megkönnyítéséhez. Megyénkben a Vöröskereszt váci vezetősége két helyen, a váci és a márianosztrai bör­tönben, a szigetszentmildósi pedig a tököli fiatalkorúak börtönében indította el az egészségnevelési programot. A két testület vöröskeresz­tes titkárai legutóbbi vezető­ségi ülésükön számoltak be elmúlt évi munkájuk eredmé­nyeiről. Az elítélteknek az oktatási programba felvett té­mák szakemberei — orvosok, pszichológusok, TIT-előadók — tartottak előadásokat. A programok során az el­tanúsítottak — s bár az elő­adások nagy része nem volt kötelező —, sokan rendszeres érdeklődőkké váltak. A kon­zultációkon felvethették sze­mélyes kényes kérdéseiket is, melyekre szakemberektől kaptak választ. A Vöröskereszt szigetszent- miklósi vezetőség 3 számot vetve azzal, hogy a fiatalok jó része szabadulása után többnyire a régi rossz pél­dát mutató környezetbe kerül vissza, vagy egy részüknek nincs is hova mennie, a csa­ládvédelmi szolgálat felada­tául tűzte ki az utógondozás megszervezését. Ezt megköny- nyítendő a területükre szaba­duló fiatalkorúak név- és címjegyzékét még szabadulá­suk előtt megkérik a bünte­tés-végrehajtási intézettől, így előre megszervezhetik patro- nálásukat, segíthetnek nekik megfelelő szállás és munka­hely keresésében. A Magyar Vöröskereszt Pest megyei vezetősége a büntetés-végrehajtási intéze­tekben végzendő egészségne­velési munkát a jövőben is folytatásra alkalmasnak ítéli, és az eddigi tapasztalatok alapján a programot országos ítéltek aktfv együttműködést | bevezetésre javasolja,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents