Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-14 / 112. szám

1987. MÁJUS 14., CSÜTÖRTÖK IV ein tudom, helyénvaló, 1 ' nem sértő-e itt a szor­galmas jelző. Ezért inkább úgy mondanám, Domonkos Béla érdi szobrász a sokat dolgozó, a folyamatosan al­kotó művészek sorába tar­tozik. Mindig kiállításra készül, vagy megbízásokon dolgozik, vagy csak saját gyönyörűségére. (Ez utóbbi­ról vallja: addig nincs is készen egy mű.) S ez egy­ben elhatárolja őt az általa is értetlenséggel, s rosszal­ló kritikával illetett alkotó­társaitól, akik megrendelés hiányáról panaszkodnak, s ösztöndíjakért kilincselnek. Az államtól kapott műter­mük meg üres... Domon­kos Béla, ha panaszkodik, inkább a sürgető határidők miatt teszi. Evekre előre tudja, hogy mit kell csinál­nia. S munka közben pi- hentetőül is alkot. Kedven­cem, a Napba néző kecses kisplasztikája is egy ilyen alkotás. S lám, máris meg­van rá az igény. De hogy mikor jut hozzá? Pátzay volt a mestere Az élet folyamatát örökíti Portrék és állatok Valahányszor a műhelyé­ben — se- kifejezésnek ese­teben külön jelentősége van, mint később látni fogjuk —, szóval, valahányszor a műhe­lyében járok, mindig találok valami újat, magával ragadót. Egyik alkalommal elmondta, hogy akár élete végéig táplál­kozhat azokból az élmények­ből, amelyeket megélt. Vannak kedvenc témái; a portrék és az állatok. Ez utóbbi miatt vállalta el nagyon szívesen néhány éve az Állatorvosi Egyetem megbízásából ifj. Vastagh György 68 állatszob­rának restaurálását, majd hasonló munkát a Mezőgazda- sági Múzeumnak is. — Az állatok megmintázása rendkívül nehéz — fűzte hoz­zá. De vajon híján volt-e Do­monkos Béla rendhagyó mű­vészpályáján a nehézségek­nek? Nem végzett főiskolát. Pá­tzay t vallja mesterének, aki szobrait korrigálta és bátorí­totta, akihez közeli barátság fűzte. Gyerekként kitűnt ér­deklődése, tehetsége. Nevetve kérdezte egyszer, ludom-e, mi­lyen könnyen formázható az érdi mésztufa, vagy akár kö­römmel is az iskolai kréta. Mégis szakmát kellett tanul­nia, majd dolgozni ment. Édes­apja meghalt a háború alatt, négy árva maradt az édesany­jára. Neki 17 évébe került az, ami másoknak esetleg csak hatba a főiskolával. Morzsán­Napoa néző natkozó bevallott elfogultsá­gom ellensúlyozására hadd hi­vatkozzam a lapunkban is publikáló művészettörténész, Losonci Miklós szavaira: „A mai magyar szobrászművészet új értékrendje abban is mér­hető, hogy a műfaj európai horizontjának minden árnya­latát képviseli, sokszor nem­csak az általános mezőnyben, hanem a kezdeményezők elő­őrsében. Természetesen főág nálunk és a világban is az anatómia törvényein alapuló realizmus. Domonkos Béla eb­be a nagy csoportba tartozik, mert ez az eszménye és képes­sége egyben. Pátzay Pál volt a mestere, aki felfedezte és ápolta benne azokat a lehető­ségeket, amelyek ma már szob­raiban, érmeiben testesülnek. Munkás volt — művész lett. Szorgalma, tehetsége révén. Mivel kimagasló a mintázó­készsége, minden feladatot ké­pes gyorsan és hiánytalanul megoldani. Az külön erénye, hogy a mű megálmodása és a kidolgozás tökélye közötti nincs különbség. Életművének az is lényeges pontja, hogy a ma gyár művelődéstörténet számtalan fontos alakját ösz- szegezte a látvány pontosságú- ] val emlékműveiben, portré- és éremsorozatában ... Több köztéri szobra áll Budapesten, Kapuvárott és Érden ..., köz­tereken, középületek auláiban. Érdeme az is, hogy a társada­lom igényeinek megfelelően pompás állatábrázolásokat is j bronzzá nemesít... A valóság- ! hűségben itt utolérhetetlen ... j És képes arra, hogy az élet folytonosságát arcokban sűrít- j se. Így a Kodály, Pátzay, Goda Gábor, Pogány ö. Gábor, Lő- I rincze Lajos — stb. — portré általános önarckép is. Kornyo­mat és irány előre, mert szab- rászi képességei a munka be­csületét hordozzák, ezért alko­tások. — minőségük és távla­tok révén.” 1 Megkívánt szobor S mindez Domonkos Béla ars poeticájában rendkívül egyszerűen fogalmazódik meg: — Jól megjegyeztem Pátzay mester mondását, miszerint a művészetet nem kell kitalálni, — folytatni kell. Nem vagyok ! híve a különféle izmusoknak, í irányzatoknak. Legutóbbi találkozásunkkor egy levelet is mutatott. Egy ! csepeli munkásét, aki egy ot- j tani kiállításán megkívánt j szobrának ára iránt érdeklő- dött, majd annak közlésére az I újabb válasz: a zsűrizett ár alig felét kínálja. Többre nem ' telik — írta. — És most mi lesz? — kér- 1 deztem Domonkos Bélát. — Természetesen odaadom annyiért — válaszolta a kitün- ’ tetettek boldog mosolyával. — Hát nem nagyszerű, hogy egy munkásember havi jövedelmé­nek többszörösét kínálja egy kisplasztikámért? Persze hogy odaadom, hiszen minden szob­romat nekik szánom. Kádár Edit Heti eilmtegyzet Távol Afrikától Jelenet a Távol Afrikától című Síimből. Középen Robert Redford Évszakok. Lerágott csont már azt a Nyolc évszak című magyar tévéfilmsorozatot cse- pülni, amely most, kedden es­te ért véget. Minden dramaturgiai ügyes­kedés ellenére volt ebben a kétszer négy évszakban valami egészen nagy galiba, a fejcsó- válásokat az váltotta ki, aho­gyan ezt a teleregényt Miskol- czi Miklós és Szabó György megírta. Ez a skiccelésnek sem igen nevezhető alapvetés volt ugyanis az oka mindennek. Az a szövegösszeállítási metó­dus, hogy ezeket a kétségkívül nagyon mai és nagyon közü­lünk való figurákat éppen csak elkeresztelték Valinak, Gézá­nak, Ágnesnek, vagy Zsoltnak. de arra már sem idő, sem erő nem jutott, hogy a két di- 'menzió síkjából a három tér­irány teljességébe transzponá- lódjanak. S ugyanezt érezhettük a mese fonalának bonyolításával kapcsolatban is. Bele-belekap- tak igazán izgalmas jelenség- csoportokba — mert van-e például érdekfeszítőbb vi­szonyrendszer, mint az a ven­déglátós licitvilág? —, ám ezt is csak úgy jelezgették, de el nem mélyültek benne. Csak így a többi létezési territó­riummal, tehát a maszek pró­bálkozások egyikével, másiká­val, azzal a gyári taposóma­lommal, és a többi, és a töb­bi... Mindennek a le- és elke­nésnek pedig nemcsak a né­zők itták meg a levét, hanem még előbb, munkájuk közben a színészek is. Mert ugyan mi a csodát tehet egy kamerák és mikrofonok elé rendelt alakí­tó, ha csupán egy lazánál is lazább szövegvázlatot kap a kezébe szerep helyett. Nem tud mást csinálni, mint túl­adagolja önmagát, vagyis ar­ra a semmiségre rájátszik. Pontosan úgy, ahogyan sze­gény Horváth Sándor, Brigit­ta apjának alakítója tette, aki — lévén igazán becsületes munkavállaló — olyannyira szenvedett, testét, lelkét úgy kínozta, apasztotta, hogy szin­te véle együtt kínlódtuk át azt a neki kiszignált infarktust. őszintén szólva, egy, csak egy legény, azazhogy bácsi, Kál­lai Ferenc Rudija bontotta meg természetességével, életvaló­ságával ezt az egész regimen­tet. ő ugyanis olyan, de olyan telitalálatos volt megint, mint­ha egy Shakespeare-drámában mondta volna el Arany János fordítását. Az összes szórakoz­tatóipari pianista ott kalim­pált az ő tömzsi ujjaiban; az összes nosztalgiasláger ott bú­gott az ő agyonénekelt torká­ban Pompás egy alakítás volt! Ha valami mégis megmarad­na ebből a kísérletből, hát ak­kor az nem lehet más, mint ez a kamu konyakot — azaz­hogy lötty teát — vedelő bil­lentyűs. Akácz László Teliholdas éjszakák A műteremben Kedvesen bolond francia film, abból a fajtából, amely a Jules és Jim óta időről idő­re felbukkan a francia s a más nemzetbeli filmkészítők körében. Rendezőjéről, Éric Rohmer- ről azt tartják a filmesztéták, hogy filmjeiben látszólag mindent a beszédre bíz, ám hősei mindvégig leplezik gon­dolataikat, sokszor még ön­maguk elől is. A vélemények róla általában megegyeznek abban, hogy Rohmer a finom lélektani megfigyelések és a hallatlanul pontos környezet­rajz mestere, s hogy a meg­lehetősen laza történetet el­mesélő filmjeiben a háttér, az apróságok, az életszerű, oly­kor már-már dokumentum- j hitelességű kis gesztusok rgp- I pant fontosak. ' ‘ E mostani filmje, a Teli­holdas éjszakák, tulajdonkép­pen egy ciklus része, mely­nek címe: Komédiák és köz­mondások. Lényegében véve egy furcsa, háromszög történet v (vagy tál éh négyszög?), amely­ben egy fiatal lány, Louise, az élettársa, Rémi, egy író-ön­jelölt, Óctave, meg egy rock­zenész fiú, Bastien jelenik meg. Louise ragaszkodik is Rémihez, meg önálló és füg­getlen is szeretne lenni, Ré­mi hajlik is erre, meg félté- , kény is, Octave, tiszteli js Louise és Rémi kapcsolatát, meg szívesen le is csapná a lányt a barátja kezéről, .Bas­tien meg egyszerűen kihasznál , egy .jó alkalmat. Mindeköz­ben sokat és olykor igen szel-, lemesen . beszélnek, Louise szeszélyeskedik és kapkod, el- . bűvölő és elviselhetetlen. Sok türelem kell hozzá, akárcsak a filmhez. Takács István 1 ként csipegette össze mindaz! amivel autodidaktaként is mert, Képzőművészeti Alap tagként foglalkoztatott mű vésszé érett. S mint ilyennek sokszorosan kell bizonyítania — Vasasszakmát tanultam — mondta ismeretségünk kezde tén, amikor észrevette, hogi tekintetemet vonzza a keze Erős, izmos munkáskéz. — Egyáltalán nem kell bánnon azokat az éveket, jó haszná veszem. Egy nyugdíjas önti segítségével magam öntöm, he. gesztem, savazom, cizellálon a szobraimat itthon. így gyor­sabban elkészülnek, nem kel várnom, sorbaállnom a kivite­lezőnél. (Ezért van hát a véé- re elkészült műterem mellet lakatosműhely is a házában.) A díszdoktor alkotó Szeretem arányos, könnyec szobrait. Mozdulatlan mozdu­lataik kifejezőek, izomzatút játéka annyira dinamikus hogy szinte mozdulni látsza­nak. S ehhez tudni kell, hog> soha nem dolgozik modellel Most nevetve mesélte élmé­nyeit egy megbízatásával kap­csolatban. Az Állatorvosi Egyetem 200. évfordulójára ké­szítette el a világhíres magyar szürke szarvasmarhabika szob­rát. Ez a rideg tartású állal ritka látvány, így megalkotása előtt több napot töltött a Hor­tobágyon a vezér, a Csatlós ne­vű, hatéves szürke bika meg­figyelésével. Az egy év mun­kájának eredménye csodálatos! Látogatásomkor ott állt a há­za előtt a súlyos bronzszobor, maga csiszolgatta, eközben sok látogatója, volt az állatszobor­nak. S ezt nem is bánja az alkotó. És van számos magas be­osztású látogatója is a műter­mének — erről vallanak a ki­állítási vendégkönyv bejegy­zései. Ebben őrzi a többi kö­zött Pátzay Pál biztató sorait, és a tibeti láma számunkra idegen írásjeleit. Érdekesség-* ként álljon itt Domonkos Béla hivatalos doktori címének tör­ténete: a Körösi Csorna Sándor Intézet, a rábízott akadémiai jogokat gyakorolva adomá­nyozta a művésznek a dísz­doktori címet. Körösi Csorna budhisattva szobráért. Nem az, amelyik Érden, a Földrajzi Múzeum udvarán, áll... Láttam alkotás közben egyik szobrát, az Ugróköteles kis­lány finom, arányos alakját. Van egy párja, a kapuvári la­kótelepi iskola előtt álló Kari- kázó fiú. Eredetileg mindket­tőt Érdnek, szeretett városának szánta. Másként alakult. Ve­lem együtt sajnálja, hogy sze­rinte is kevés műve díszíti vá­rosát. Azért vannak ott is szobrai. Talán nincs is olyan iskola, ahol nem találkozha­tunk egy-egy portréjával. Egyi­ket, másikat, ha úgy tetszik, társadalmi munkában készí­tette. Tősgyökeres érdinek vallja magát, hiszen ‘‘itt él 1935-től, egyéves korától. A felesége a városban tanít. A szociális otthon kertiében áll a Virágot nyújtó kislány —, és két éve a parkvárosi kö- íösségi ház parkjában a neme­sen egyszerű felszabadulási emlékmű. Most a pártbizott­ság megrendelte tőle Marx, Engels és Lenin nagy alakú oortréplakettjét. Munkásból művész Nem vagyok műértő. és Do­monkos Béla művészetére vo­Miközben néztem ezt a fil­met, Sydney Pollack ameri­kai rendező kétrészes munká­ját, egyre az analógiákon járt az eszem. Először is Heming­way afrikai elbeszéléseire gondoltam, A Kilimandzsáró hava, a Francis Macomber rövid boldogsága, s az Afri­kai vadásznápló jelenetei, fi­gurái merültek fel emléke­zetemben. Aztán a mi Széche­nyi Zsigmondunk afrikai va­dászkönyvei, a Csuil, meg a többi nagyszerű írás ' vadász­jelenetei, izgalmas élményei, sok-sok remekül megrajzolt alakja — s a Hemigway- hősök és a Széchenyi-sztoxik mögött: Afrika, a titokzatos földrész, s főként a nagyvad­vadászatok, a szafárik szín­helye: Kenya. A valamikori angol gyarmat, ahol szinte tö­mény kivonatban volt jelen minden, ami a brit gyarmat- birodalomban gyarmattartók és gyarmatosítottak viszonyát jellemezte. Gondolkodni bőven volt időm; Pollack filmje sem sod­rásával, .sem cselekménye ér- dekfeszíto" fordfeátáivdl,' ' sem hősei sorsának1 ábrázolásával, sem e sorsok színészi megfor­málásának mélységével nem nagyon kötött le. Azon is el- ! tűnődhettem: mitől kapta fel j ezt a filmet olyannyira a Cannes-ban, a filmfesztiválon lezajlott bemutató után a kri­tika, miért kapott öt Oscar- díjat, mitől lett ennek oly nagy híre. Talán a szereplők miatt? Végtére is Robert Red- ford, aki itt egy a férfiúi és emberi függetlenségére kényes gonddal vigyázó hivatásos va­dászt játszik (a neve Denys),! világsztár. Annak mondható a női főszereplő, Meryl Streep is (valóban kitűnő volt pél­dául az A francia hadnagy szeretője című fiimiben), ö a dán származású Karent játsz- sza, az asszonyt, aki gazdag család lánya, de a magasabb társadalmi rangért férjhez megy egy elszegényedett báró­hoz, Brorhoz, akinek az iker­testvére viszont Karen szere­tője volt. És a Bror.t alakító Klaus Maria Brandctuer is jól ; csengő név; hiszen egy Ós- car-díjas film főszereplője (a j Mephistóról van szó) már nem akárki. Szóval ez a hár­mas akár elegendő is lehetne ! a sikerhez. Csakhogy még ez j sem magyarázza kellően a i film hírnevét. * Akkpr talán a helyszín va­rázsában lehet az ok? Az két­ségtelen, hogy David Watkins kamerája az ismeretterjesztő filmek gondosságával tárja fel a kenyai táj szépségeit, les... meg zsákmányukat marcan­goló oroszlánokat és harcba, induló bennszülötteket. De hát ezt százszor láttuk már, do­kumentumfilmektől természeti 1 filmekig. Tehát a titok nein itt van. Mint ahogyan a* sztoriban sem kereshető, hi­szen a gazdag dániai kör-^ nyezetből a gazdag kenyai ül- tetvényre kerülő Karen tör­ténetében minden csupa köz­hely: az őt elhanyagoló, csak a hozományra gondoló férj, akitől az asszony még lakkot* majdnem gyógyíthatatlan) nemibajt is kap, a magát az ültetvény gondjaival elfoglaló- asszony életébe belépő szív­tipró, érdekes férfi, Denys, á nagy szerelem jelenetei, majd a férfi váratlan halála (re-i pülőgépével lezuhan), s aztán a Dániába hazatérő Karen- nak a maplójegyzeteiből meg-- elevenedő élete merő-merő 'Sablon, hasonló tárgyú köray.-:. vekí -filmek tuefetjaiban látott.- mozzanat. Ettől nemigen jön. lázba senki — legfeljebb azon.- t lehet elandalodni, hogy a da­liás Redford s a vonzó Streep egy igazán jS történetben, amelvben igazán elhihető fi­gurák szerepelnek, milyen jó tudna lenni. Valami azonban mégiscsak , van; ebben a filmben, amire , . zsűri, kritikusok és nézők ve­vők voltak. Ez pedig — akár­hogyan forgatom is — nem más, mint a jó öreg szenti- menta lizmus. A megbízható, mindig hatásos érzelgős, amely itt egy egzotikusnak szánt díszletben, háttér előtt, egy szokatlan' milliőben zaj1- , lik le. Szenvelgés plusz Af­rika plusz szerelem plusz könnyes szomorúság, egyenlő mozisiker. Valószínűleg ez a képlet. És éppen ezért való­színű, hogy a Távol Afrikától (amely cím elég rossz magya­rítása az eredeti, Out of Af­rica, El Afrikából címnek) ná­lunk is mozisiker lesz. De hát végül is annak szánták — ak­kor hát. miért baj, ha az is? Én mindenesetre a filmvetí­tés után elővettem újra He- mingwayt és Széchenyi Zsig- mandnt... : .■ .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents