Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-14 / 112. szám

1987. MÁJUS 14., CSÜTÖRTÖK A világ válaszúihoz érkezett (Folytatás az 1. oldalról.) haladni. Különösen az első évek lesznek nehezek. Ha szi­lárdak maradunk, ez alatt az idő' alatt megfelelő eredmé­nyeket fogunk elérni, s meg­győződésünk, hogy az átalakí­tás tovább fog fejlődni és je­lentős sikereket hoz. Forradal­mi méretű feladatokat fogal­maztunk meg, s forradalmi . módon kell cselekednünk is — jelentette ki a főtitkár. Megváltozott légkör Mihail Gorbacsov emlékez­tetett arra, hogy Bajkonur a szovjet nép hőstetteinek jelké­pévé vált. Az emberiség innen tette meg a világűrbe vezető első lépéseket. 1957-ben innen bocsátották fel az első mes­terséges holdat, majd 1961. áp­rilis 12-én innen indult űr­utazásra az első ember. Az űrrepülőtéren több tucatnyi tudományos kutató- és terve­zőintézet, gépipari nagyválla­lat szellemi ereje és munká­jának eredménye összpontosul, Mihail Gorbacsov külön kö­szönetét mondott az űrhajó­soknak, a repülésirányítóknak, a tudományos munkatársak­nak. Az átalakítás első szakaszá­nak egyik eredménye — mu­tatott rá ezután a főtitkár —, hogy megváltozott a társadal­mi légkör. Szinte szemünk lát­tára bontakozik ki a szovjet emberek társadalmi és politi­kai aktivitása. Az emberek ér­dekeltekként vesznek részt a társadalom ügyeinek intézésé­ben, bátran és tevékenyen ve­tik fel, vitatják meg az előre­lépéssel összefüggő gondokat. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egyes helyeken gvengült a rend és a fegyelem ellenőrzése. Néhol úgy gondol­koznak: a kampányt befejez­tük, kisepertük az udvart, és ezzel befejeztük. Ámde a rendre, a fegyelemre, és ma­gas fokú munkakultúrára az átalakítás valamennyi szaka­szában szükség van — han­goztatta az SZKP KB főtitká­ra. majd elmondta: Hamarosan összeül a köz­ponti bizottság. A tanácskozás fő célja: befejezni az ország egységes gazdaságirányítási rendszerének kialakítását. Ezután kifejtette: a békés célú űrkutatást szorgalmazó szovjet politikai irányvonal nem a gyengeség jele, hanem a Szovjetunió békeszerető .külpolitikájának megnyilvá­nulása — mondotta Gorba­csov. A jelenlegi felelősségteljes időszakban, amikor a vezető amerikai körök akadályokat gördítenek az előrelépés és a megállapodás útjába, dina­mikusan és átgondoltan kell cselekedni. A Szovjetunió mindent megtesz a valódi elő­relépés érdekében. A szovjet érdekek e téren egybeesnek az amerikai nép és más né­pek érdekeivel. Csak azok érdekeinek nem felelnek meg, akik üzletet csinálnak a fegy­verkezési hajszából, és a vi­lágűrben próbálják meg ki­vívni a katonai fölényt. Soha nem volt ennyire fontos, hogy minden haladó erő, az egész világközösség harcba szálljon azokkal, akik nem akarják a leszerelést. A fegyverkezési hajszával összefüggő kérdések ma annyira súlyosak, hogy a világ válaszúihoz érkezett. A „hadászati védelmi kez­deményezés" nemcsak az adó­fizetők kifosztását jelenti, ha­nem védelmi szempontból is értelmetlen. A Szovjetunió határozottan szembeszáll a fegyverkezési hajsza világűrre való kiterjesztésével, és fel­adatának tartja, hogy az egész világ előtt feltárja az SDI-ben rejlő veszélyeket. E munkában a szocialista or­szágokkal összehangoltan lép fel. Nem lehet kétség afelől, hogy a Varsói Szerződés tag­államai politikai tanácskozó testületének májusban esedé­kes ülése e kérdésben is ál­lást foglal — mondta Mihail Gorbacsov. Nyugati reagálás A Szovjetunió kutatásával foglalkozó nyugati központok felismerték — mondotta a szónok —, hogy a KB januári ülése után komolyan kibonta­kozott az ország társadalmi és gazdasági fejlesztésének meggyorsítására irányuló munka. Egyes nyugati köröket ez nyugtalanítja elsősorban, összpontosított támadást in­dítottak az átalakítás ellen, azt bizonygatva, hogy az csu­pán félmegoldás, nem elég forradalmi és nem elég haté­kony. Tudatocan Az átalakítást valóban élénk viták kísérik. Az em­berek mindent tisztán akar­nak látni, s tudatosan akar­nak részt venni az új felada­tok megoldásában. Csak he­lyeselni lehet, hogy az embe­rek tevékenyen megvitatják az ország ügyeit, az átalakí­tás menetét, s azon gondol­kodnak, hogyan lehet meg­gyorsítani az előrehaladást — mondotta egyebek között Gorbacsov. Lengyelország Bányász Rezső megbeszélései Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke május j.1. és 13. között hivatalos lá­togatást tett Varsóban. Meg­beszélést folytatott a magyar— lengyel sajtókapcsolatok to­vábbfejlesztéséről Jerzy Vr- bannal, a lengyel kormány saj­tószóvivőjével, Janusz Rosz- kowskival, a Lengyel Rádió és Televízió Bizottság elnökével, Stefan Staniszewskivel. a len­gyel külügyminisztérium saj­tó- és tájékoztatási főosztályá­nak vezetőjével, valamint Jan Grzelakkal, az Interpress len­gyel sajtóügynökség vezérigaz­gatójával. Bányász Rezsőt fogadta Jan Glowczyk, a LEMP KB titká­ra, a LEMP KB PB tagja, Zdz'-'aw Sadowski miniszter­elnök-helyettes és Jan Kinast külügyminiszter-helyettes. Nyugat-bejrúti merénylet — szír katonák ellen A lélektani háború új fejezető Szerda reggel lövöldözés verte fel Nyugát-Bejrútban a városrész csendjét. Percekkel később hatalmas robbanás ráz- kódtatta meg az ablakokat. A szíriai katonák azonnal lezár­ták a környéket és senkit nem engedtek a merénylet közelébe. Később a bejrúti rádióállo­mások közölték, hogy egy BMW-be rejtett pokolgép rob­bant egy igen jelentős szíriai ellenőrző ponttól alig 200 mé­A „ lyoni hóhér" védekezése Nem én volton a felelős... Klaus Barbie lyoni bűnperé­nek második napján’ már él­hangzott a háborús bűnösök jól ismert védekezése: „nem én voltam a felelős”. A lyoni esküdtbíróság elnöke a terjedelmes vádirat ismerte­tése után megkezdte a 73 éves vádlott, Klaus Barbie egykori SS Obersturmführer kihallga­tását. Ennek az első kihallga­tásnak a célja lényegében csak a vádlott életpályájának és személyiségének felvázolása. „Amit a vádiratban hallot­tam, abból már majdnem ma­gam is elhittem, hogy dühöngő őrültként viselkedtem Lyon­ban. 120-an voltunk a kom­mandóban Werner Kalb ezre­des parancsnoksága alatt. 0 volt a felelős, nem én. Megtörtént az első összetű­zés a főügyész és a védő között is. Jacques Verges védő azzal kezdte, hogy Barbie-t távollé- 'tében már halálra ítélte á had­bíróság 1952-ben és 1954-ben Is, tehát jőgiíág nfncs mit tár­gyalni ügyében. Pierre Truche főügyész ezért az esküdtekhez fordulva fejtette ki, hogy a há­ború után jó ideig nem került még sok tény napvilágra, a ha­lál torkából megmenekült zsi­dók is bénultan élték át a tragédiát. Ma jóval többet tud­nak már Barbie viselt dolgai­ról, a per tehát helyénvaló. A per Barbie kihallgatásával folytatódik. Tegnap történ! Pártvezetők látogatásai Sarlós István, az MSZMP tagja, az Országgyűlés elnöke Zala megyébe látogatott Ked­den, Keszthelyen tájékozódott a település életéről, fejlesztési programjáról, majd megtekintette a felújított Festetich-kas- télyt A látogatás következő állomása Zalaegerszeg volt, ahol részt vett és felszólalt a megyei pártbizottságon rendezett me­gyei ideológiai aktívaértekezleten. Szerdán Zalaszentgrótra utazott Sarlós István. Megtekintette a Rekord ruhaipari szö­vetkezetét és Zalaszentlászló országos hírű faluházát. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szerdán a főváros II. kerületébe látogatott. A vendég tájékozódott a városrész életéről. A KB titkára ellátogatott az Országos Energiagazdálkodási Intézetbe. A látogatás prog­ramjának befejezéseként Szűrös Mátyás pártaktíva-értekez- Ieten előadást tartott a nemzetközi helyzet főbb alakulásáról, a békemozgalom időszerű feladatairól. Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöke szerdán a főváros XV. kerületébe látogatott, 8 tájékozódott a városrész politikai, gazdasági, társadalmi éle­téről. Gyenes András ezután üzemlátogatáson ismerkedett meg a Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat rákospalotai gyárának tevékenységével. A KEB elnökének programja dél­után a kerületi pártbizottságon ért véget, ahol a városrész üzemeinek, intézményeinek párt- és gazdasági vezetőivel, il­letve a párt-végrehajtóbizottság tagjaival időszerű politikai kérdésekről folytatott beszélgetést. Előadás a szociálpolitikáról lista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán Cse- hák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese tartott előadást Szociálpolitikánk időszerű kérdései címmel. A rendezvényen megjelenteket — a politikai, az ideológiai, a gazdasági és a társadalmi élet képviselőit — Lakatos Ernő, a Központi Bi­zottság agitációs és propagandaosztályának vezetője köszön­tötte. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó megjelen­teti. ternyire: a híradások szerint egy szíriai katona meghalt, négy másik megsebesült és négy másik polgári személy ugyancsak a sérültek listáján van. Február 22, a szíriai csapa­tok nyugat-bejrúti bevonulása óta több mint 90 robbantásos merényletet követtek el a nyu­gati városrészben. Mindegyik a szíriai jelenlét ellen irányult — bár csak lélektani szem­pontból: a robbanások anyagi károkat okoztak és legfeljebb a szíriai erők harci morálját csökkentették. A szerdai rob­banás ilyen szempontból a lé­lektani háború újabb fejezetét jelentheti. Bejrutban úgy tudják, hogy a merényletkísérlet egy szíriai tábornokénén irányúit, aki rendszerint á tengerparti sétá­nyon Kbc’ög reggelenként.*“ A tábornok állítólag percekkel kerülte el a halált, mivel a po­kolgép a tervezettnél később robbant. Szerda esti híradások már azt közölték, hogy a szíriai tűzszerészek kísérelték meg az autóba rejtett robbanóanyag hatástalanítását — de ez nem sikerült. A libanoni rádió meg­erősítette egy szíriai katona ti halálát és kettő sebesülését. A céltábla ismét Kuba és Nicaragua Reagan sorozatos kirohanásai Űjabb kirohanásokat intézett Kuba és Nicaragua ellen Rea­gan amerikai elnök. Az úgy­nevezett Amerika Tanács — az Egyesült Államok és Latin- Amerika üzletembereit, poli­tikusait egyesítő szervezet — képviselői előtt kedden dél­után elmondott beszédében kijelentette, hogy a nicaraguai „szabadságharcosok” — vagy­is az ellenforradalmárok — harca „a mi harcunk is”. „Cé­lunk az, hogy demokráciát te­remtsünk Nicaraguában és az egész földrészen” — mondotta az elnök, aki szerint „Kuba és Nicaragua ellenáll a demokrá­cia hullámának és veszélyez­teti azt”. Reagan szerdán találkozott Vinicio Cerezo guatemalai el­nökkel, aki kedden érkezett hivatalos látogatásra Washing­tonba, s ott időközben tár­gyalt Shultz külügyminiszter­rel. Guatemala neve más vonat­kozásban is felmerült ezek­ben a napokban Washington­ban: Robert McFarlane volt nemzetbiztonsági tanácsadó­nak a kongresszus bizottságai előtt tett vallomásából, kide­rült, hogy az ország hamis bi­zonylatokat adott külföldi fegyverkereskedőknek, azt je­lezve, hogy az általuk szállí­tott fegyverek és lőszerek sa­ját fegyveres erőinek kellenek, holott azokat a CIA megbízá­sából a nicaraguai ellenforra­dalmároknak továbbították. Az amerikai képviselőház döntése Az amerikai képviselőház kedden mindössze 3,1 mil­liárd dollárt szavazott meg a következő pénzügyi évre a kormányzat űrfegyverkezési programjának kiadásaira. Ez kevesebb, mint amennyit a jelenlegi költségvetésben fo­lyósítottak ' és alig több mint fele a kormányzat ere­deti, 5,7 milliárdos igényé­nek. A szavazás során húsz re­publikánus képviselő is elfo­gadta a jelentős csökkentést. VENDÉC MOSZKVÁBAN E gyenletes színvonalúnak, hullámhegyektől vagy hullámvöl­gyektől mentesnek alig nevezhető a Szovjetuniót és Franr ciaországot összekötő, kiterjedt történelmi gyökerekkel rendelkező, és napjainkban is rendkívül szerteágazó kapcsolat- rendszer, egy dolog azonban bizonyos: a kétoldalú viszony napi állásától, az időnként esetleg felszínre kerülő nézetkü­lönbségektől függetlenül a Párizs és Moszkva közötti dialógus hagyományosan jelentős tényezője kontinensünk politikai össz­képének. Érthető tehát az a közfigyelem, amely a francia—szovjet csúcsdiplomácia újabb állomását, Jacques Chirac miniszterel­nök most kezdődő látogatását megelőzte. A megfigyelők rá- ; matattak, hogy az elmúlt időben több szempontból hűvösebbé vált a két ország viszonya, nemegyszer ellentmondásokat szül a sajátos párizsi „társbérlet** (vagyis a kormányfő és a szocialista párti Mitterrand államfő esetenkénti szembekerü­lése) és kedvezőtlen hatással jártak a Párizsban hangoztatott „kémvádak** is. A véleménykülönbségek azonban — mutatott rá a látogatás előestéjén például az APN hírügynökség kom­mentárja — semmit nem változtatnak a rendszeres, magas szintű találkozók fontosságán, azon a felelősségen, amely a euróoai és világpolitikai problémák ügyében a két országra hárul. Ilyen kiemelt kérdés ^várhatóan a mostani moszfctoH ?i napirendjén is ez szerepel maid az első helyen) a fegyverzet- j; korlátozás és leszerelés. Közismert, hogy e téren — lévén i Franciaország maga is atomhátalam Párizs, állásion tolása j< befolyásolhatja a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök fel­számolásáról zajló megbeszéléseket éppúgy, mint az atomkí­sérletek betiltására tett szovjet kezdeményezések kilátásait.r emlékezetes az is, hogy a moszkvai javaslatok száínös vonat­kozásban figyelembe vették a francia (és a brit) atomütő­erőre vonatkozó nyugati elképzeléseket. Joggal nehezményezik tehát a szovjet fővárosban, hogy mindeddig nem érkezett ha­sonlóan konstruktív jellegű válasz a szembenálló tárgyalóféltől. Chirac tárgyalásain nyilvánvalóim e témát is megkülönböz­tetett figyelemben rés^esíHk. Hogy csupán a vélemények ki­fejtésére avagy azok közeledésére lehet-e számítani, az jórészt a francia kormányfő „diplomáciai csomagjának'* tartalmától függ. Sz. G. Harminckét éves a Varsói Szerződés Kikövezni az európai béke útját A FIATALABB nemzedék­hez tartozók tudati és érze­lemvilágában az Európában immár több mint 40 esztende­je élvezett béke — a feszült­ség! és enyhülési időszakok szabálytalan váltakozása elle­nére — tulajdonképpen a „magától értetődő", természe­tes állapotot jelenti. Földré­mének egyesített frontját ál- amely május végén tartja so­lítsák szembe a háború szer­vezőinek széles körű front­jával. Ma is gyakran hivat­koznak arra, hogy a Varsói Szerződés szervezete — ellen­tétben a NATO-val — nem célként született meg, hanem kifejezetten eszközként jelent meg a nemzetközi élet po szünk eddigi történelmében rondján. Eszközszerepe kez­még soha nem nyúlt ilyen hosszúra a háborúmentes idő­szak. Hogy ez így alakult, az a szocialista közösség három évtizedes szakadatlan politi­kai és védelmi erőfeszítései­nek is köszönhető. A lengyel fővárosban 1955. május 14-én aláírt sokoldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés — a Varsói Szerződés — a testvé­ri szocialista országok számá­ros ülését Berlinben — az el­múlt évtizedekben szinte meg­számlálhatatlan javaslatot, konstruktív programtervezetet dolgozott ki az államok nor­mális kapcsolatainak helyre- állítására, az erőszakról való kölcsönös lemondásra, a két ellentétes koalíció meg nem támadási szerződésének ki­munkálására, annak kötelező érvényű kimondására, hogy egymás ellen elsőnek nem vetnek be sem nukleáris, sem a kalandorságra pedig hagyományos fegyvere- legszélsőségesebb két. Bár e célokat még nem sikerült teljességükben elér­ni, a részsikerek sem lebe­csülhetek, sőt egyik-másik te­rületen igen nagy hordere­jűek. Az 1970-es évek elején az NSZK és szomszédainak vi­szonyát rendező „keleti szer­dettől fogva két fő irányban bontakozott ki: egyrészt erői­nek és eszközeinek összponto­sításával kordában tartani, megfékezni hajlamos nyugati köröket, másrészt lé­pésről- lépésre kikövezni az európai kollektív biztonság te­tő alá hozásához vezető utat. A szerződő felek egyébként már az 1955-ös alapító ok­mányban leszögezték: ameny- ra olyan intézményi kereteket nyiben létrejön az európai bé- teremtett, amelyek mind ma- kerendszer, a Varsói Szerző- ződések", a közép-európai gasabb színvonalon, egyre ha- dés az erre vonatkozó megái- haderők és fegyverzetek re- tékonyabban garantálták — és lapodát hatályba lépésének dukálását napirendre tűző bé- garantálják — minden részt- napján érvényét veszti. Ezzel esi tárgyalások 1973-as meg­vevő fél nemzeti biztonságát, egyidejűleg természetszerűen a kezdése, majd az európai né- egyúttal a kontinentális biz- NATO-t is meg kellene szün- pék életében történelmi mér­tonságot is. Ma már a józanul ftélő nyugati politikusok sem von­ják kétségbe, hogy a Varsói Szerződés szervezetének élet­re hívása elkerülhetetlen, jo­gos önvédelmi lépés volt egy rendkívül veszélyes, újabb vi­lágháborúval fenyegető hely­zetben. Hat évvel a NATO megalakítása után, a nyugat­német úirafelfegyverzés fel- gyorsulásának körülményei között a szocialista országok­nak nem volt más választá­suk, minthogy a béke védel­tetni. Miután azonban a tőkés ha­talmak ragaszkodnak a föld­részünk keleti és nyugati felét megosztó, egymással szemben­álló tömbpolitikájukhoz, s a külső feltételek alapjában vé­ve változatlanok maradtak, a szocialista országok kénytele­nek voltak meghosszabbítani az 1985 nyarán lejárt sokolda­lú szerződésüket. A VARSÓI SZERZŐDÉS szervezetének legfőbb irányí­tó és koordináló szerve, a po­litikai tanácskozó testület — földkövet jelentő 1975-ös hel­sinki csúcstalálkozó egyaránt jelezte, hogy kölcsönös jóaka­rattal lehetséges a politikai légkör kedvező megváltozta­tása, s a katonái enyhüléshez nélkülözhetetlen bizalom meg­teremtése. A 35 állam képvi­selőinek részvételével a múlt .... évben eredményesen zárult anyagi-szellemi erőforrá­sinki folyamatba illeszkedő mostani bécsi utótalálkozó is meghozza majd a maga gyü­mölcseit. A Varsói Szerződés tagál­lamai — elsősorban politikai eszközökkel, de a mindenkor megkívánt védelmi felké­szültségükkel is alátámasztot­tan, a hozzávetőleges hadá­szati egyensúly fenntartásá­nak kényszerítő erejével — mindeddig sikerrel óvták a békét, az emberiséget a pusz­tító rakéta-nukleáris kataszt­rófától. Ebben a küzdelemben — mindamellett, hogy vala­mennyi szövetséges tagállam. Így hazánk is vállalja a fe­lelősség arányosan rá eső ré­szét — a Szovjetunió kiemel­kedő szerepet játszik. Idősze­rű felidézni emlékezetünkben a politikai tanácskozó testület 1986 júniusi budapesti ülésén megfogalmazott, a NATO-or- Szágokhoz intézett felhívásá­nak kulcsmondatát: „A szö­vetséges államok slkraszáll- nak a leszerelés kérdésének komplex megközelítéséért, azért, hogy a tömegpusztító fegyverek felszámolását a fegyveres erők és a hagyomá­nyos fegyverzet jelentős csök­kentése támassza alá”, még­pedig megbízható és hatékony ellenőrzéssel. NYUGATI RÉSZRŐL tehát nem lehet semmiféle elfogad­ható érv a fegyverkezési ver­seny folytatásának igazolásá­ra. Ma már a tőkés országok közvéleménye is egyre inkább tudatára ébred annak, hogy a Varsói Szerződés tagállamai stockholmi konferencián elfo­gadott dokumentum a biza’- matlanság ködének eloszlatá­sában — bízvást állíthatjuk — felér egy sokat ígérő „front- áttöréssel”. Remélhető, s hel« saikat a békés építőmunkára, politikai és gazdasági életük teljes átalakítására koncent­rálva — valóban az általános és teljes leszerelést kívánják. S. U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents