Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-13 / 111. szám
^S&fap 1987. MÁJUS 11, SZERDA Fizetővendégek Ajk országban 75 ezren adnak ki magán vendégszobát a hazai és külföldi turistáknak. A KSH az idén első ízben reprezentatív felmérést végez a fizető- vendéglátásról. Ä vendéglátók közül mintegy 9 ezret keresnek fel a nyári hónapokban a Központi Statisztikai Hivatal kér- dezöbiztosai, hogy tájékozódjanak e fontos szolgáltatás jelenlegi helyzetéről, s a válaszok alapftán a szakembereit kidolgozhassák a feltételek jobb megteremtését. Az összeírt adatok áttekintést adnak arról, milyen színvonalon szolgálja a bel- és külföldi vendégek igényeit az a 328 ezer szálláshely, amelyet a 75 ezer magán vendéglátó biztosít. Számítógép választotta k! azt a 9 ezer vendéglátót, akiknek a KSH ebben a hónapban felkérő levelet küld, s választ kér arra, hogy milyen időpont alkalmas számukra a keióezobiz- tosok fogadására. A kapott adatokat a KSH bizalmasan kezeli, az információkat csak összesített formában teszi közzé. A tanács kezelésbe venné... Lesz új ráckevei híd Kezdjük talán a jó hírrel: Urbán Lajos közlekedési miniszter arról biztosította levelében dr. Vóna Ferenc országgyűlési képviselőt, hogy indokolt az új ráckevei Duna-híd megépítése. Az előkészítést, a tervezést már ebben az ötéves tervben meg kell kezdeni, a kivitelezés a következőre marad. Most a rossz hírnek kellene következnie, ilyen azonban nincs. Mert azt nem számíthatjuk annak, hogy néhány kérdésben különbözik a helyi, a megyei tanács, illetve a Közlekedési Minisztéfium álláspontja. A vélemények még formálódhatnak. Mindent egy lapra tettek A valódi cigányzenét gyűjtik Mintha senki sem félne a gyorsan közeledő sötét esőfelhőktől, annyi a járókelő a békásmegyeri bevásárlóközpont előtti zöldségesstandok között. Magyar Jánosné, a pemázi cigányklub vezetője a zivatarral együtt érkezik. Bőrig ázunk, mire elérjük azt a tízemeletest, amelyiknek legtetején lakik Kun Lajos és családja. A családfő — hangszer- készítő és az említett klub zenekarának erőssége — cigány származású. Erzsiké, a felesége „magyar”. Az utódok pedig ... mind a három gyerek szép, értelmes. A Kun család pontosan úgy és olyan körülmények között éli mindennapjait, ahogy a legtöbben tesz- szülc. A hiedelmek ereje — A férjem tizenkilenc, én tizenhat éves voltam, amikor összekerültünk — mondja a fiatalasszony. — Ma már tudom, hogy ha a szüléink nem ellenzik a házasságunkat, nem vágtunk volna bele idő előtt. — Azt mindnyájan tudjuk, hogy a „magyarok” nem repesnek az örömtől, ha cigány kerül a családjukba. Mi a véleménye a másik népcsoportnak, ha az eset fordítottja történik? — Ugyanaz — vágja ki Kun Lajos. — Ráckevén, egy cigánytelepi szoba-konyhában húzódtunk meg először. Anyá- mékkal együtt laktunk, és bizony a rokonságom nem fogadta be Erzsit... A feleség mosolyogva emlékezik, mintha életének legderűsebb napjairól szólna: — A fiatal menyecskének mindig talpon kell lennie. Kímélet nincs, nem számít, ha történetesen állapotos. Nehéz volt hat emberre mosni, főzni, takarítani olyan házban, ahol nincs víz. Az igazi gondunk az volt, hogy én voltam a „magyar” a családban. Szerintem az ő ellenszenvük védekezés volt csupán. — Azt látta volna, hogyan öltözött reggelenként! — meséli nevetve Kun Lajos a régi kalandokat. Ágyban, takaró alatt vette fel a ruháit minden reggel, hiszen cigányasszony nem mutatkozhat hiányos öltözékben mások előtt. — Arról nem is beszélve — veszi át a szót Erzsi —, hogy menet közben kellett megtanulnom a szokásokat is. Kendő nélkül nem mutatkozhattam, mert ha így tettem volna, a férfiak kidobták volna a fűztőmet az udvarra. Alsóneműt nem lógathattam ki száradni. Gyakori vendégek Lassan kikerekedik a múlt. Kun Lajos nem tudja biztosan, hogy ki is az apja. Lehet, hogy a Jungvirt-ág leszármazottja. Ez utóbbi családnevet tizenöt éves koráig viselte. Egészen addig, míg nem került a kezébe a saját anyakönyvi kivonata, merthogy személyi igazolványt kellett csináltatnia. A kirekesztés veszélyeit vállalva lassan, hosszú évek alatt teremtették meg közösen azokat a feltételeket, amelyek eleve adottak mások számára. — A baráti társaságot sem a telepen élők között kerestem. Nem mintha haragudtam volna a fajtámra. Még csak le sem néztem őket, de bevallom, féltem, hogy belevisznek valamibe. Erzsivel egy művelődési házban ismerkedtem meg — így Lajos. — Szerencsémre, a munkahelyemen is befogadtak: tíz éve dolgozom a bőrgyárban. Nyolc éve kaptuk ezt a lakást, ami véget vetett a kiszolgáltatottságunknak ... — És mindketten szakítottak eredeti környezetükkel — vágok közbe önkéntelenül. — Azt hihdti az ember, hogy inkább elfelejteni, mint megőrizni igyekeznek egykori családi kapcsolataikat. Úgy néznek egymásra, mint akik azt gondolják, „na ennek aztán magyarázhatunk, úgysem ért egy szót sem”! Végül Lajos siet a segítségemre: — Éppen ellenkezőleg! Szívesen látunk otthonunkban cigányt és magyart. Jönnek is szép számmal. Büszkék vagyunk rá, hogy tisztelettel néznek körül a lakásunkban! Mi is sokat járunk Ráckevére és Pomázra. Állítom, hogy úgy várnak a rokonaink, mintha ünnepre készülődnének. Össze kell fogni — Nem emlékszem, hogy a gyerekek mikor jöttek be a szobába. Ott ülnek a szülők körül a szőnyegen: Jancsi, András és Ibolya. Magyar Jánosné hívja fel a figyelmemet egy velük kapcsolatos dologra. — Azt becsülöm Lajosék- ban, hogy megtanítják a cigány nyelvet a kicsiknek is. Fontos ez, hiszen egy ízben a tanár azt mondta az iskolában Jancsiéknak, hogy nem cigányok. — Igaz ez? — kérdem a fiút. — Igaz. de én mondtam, hogy igenis, cigány vagyok! — válaszol a gyerek, feltűnően szépen artikulálja a szavakat. — Mit mondott, miért nem vagy cigány? — Nem magyarázta meg, de már az osztálytársaim is mondták, hogy nem vagyok cigány, mert nem kukázók. — Mit nem csinálsz? Rajtam nevet az egész szoba. A gyerek pedig magyaráz türelmesen: — Az emberek azt hiszik, az a cigány, aki a kukában turkál! A másik fiú, András sem állja meg szó nélkül: — Rólam meg azért nem hiszik el, hogy cigány vagyok, mert nem elég sötét a bőröm, pedig mondtam nekik, hogy nem ettől függ, de hiába mondom ... Megérkezik Magyar János, Ági férje, a pomázi zenekar vezetője, aki szintén cigány származású. Immár két, „vegyes házasságot” kötött párral beszélgetek. Természetesen a zenére, a népcsoport művészetére terelődik a szó. Elmondják, milyen szomorú, hogy a közvélemény szerint az a cigányzene, amit a rádióban és a televízióban annak neveznek. — Azt hiszik, hogy a homlokukon rézfüggőket viselő előadóművészek cigány népviseletben járják a táncot — mondja egyikük keserűen. Amíg érdemes Hamar kiderül, hogy Magyar János és társai mindent feltettek egy lapra. — Addig csináljuk, amíg érdemes. Amíg nem jövünk rá, hogy feleslegesen erőlködünk. De addig nem megyünk el sem kocsmába, sem esküvőre muzsikálni! Kizárólag a tiszta cigányzenét gyűjtjük és játsz- szuk, terjesztjük — jelenti ki János. Lajos is bizakodik: — Meg fogjuk mutatni mindenkinek, hogy mit lehet csinálni egy kis falu cigányklubjában! Higgye el, sokkal több tehetséges ember van közöttünk. mint azt sokan gondolják. Csak össze kell fogni őket. Magyarné büszkén meséli, hogy hatszáz cigány jött el arra a pomázi találkozóra, amelynek teljes bevételét az SOS Gyermekfalunak ajánlották fel. Beszélgetünk a cigány Ki mit tud?-ok feladatáról is. (Az idén is megrendezik a Pa- faky István Művelődési Házban, május 23-án.) Nem tagadom azt a véleményemet, hogy sokkal többet kellene foglalkozni az amatőr művészeti csoportokkal annál, mint hogy egy-egy programot összehozunk számukra. Az alkalmi fellépések nem adnak módot a folklór ápolására, terjesztésére. A Ki mit tud?-oknak éppen az lenne a feladatuk, hogy az ott tehetségesnek bi- zonyulók érvényesülését segítsék! A feladat tehát ott kezdődik. ahol befejezik. — Nem értem, miért nincs sokkal több fellépési lehetősége a pomázi együttesnek, amely pedig második helyezést ért el a legutóbbi ilyen versenyen? — kérdem, bár tudom, hogy a választ nem Kun Lajoséitól kellene várnom. Szilas Zoltán Egy nyomsávon Többször beszámoltunk a ráckevei híd kálváriájáról. A felrobbantott híd helyén, annak alépítményén épült 1949-ben, a régi szegedi közúti Tisza-híd megmaradt acélszerkezetéből. Nemrégiben teljes körű, minden részletre kiterjedő vizsgálatnak vetették alá, s kiderült, hogy a vasbeton pályalemezen jelentős korróziós rongálások keletkeztek, elsősorban a szigetelés hiánya miatt. Emellett a középső hossztartó egyik keresztmetszetében törés jellegű rongálódás is van. Ennek az oka nem ismert. Már a felújítás előtt egy nyomsávra terelték a forgalmat és tíztonnás súlykorlátozást rendeltek el, amit a munkálatok elvégzése után 18 tonnára módosítottak. A hídon azóta is egy nyomsávos, jelzőlámpával szabályozott, váltakozó irányú forgalom zajlik. A felújított, de mégiscsak elöregedett Arpád-híd nem képes megfelelni az igényeknek. Percek alatt hosszú sor torlódik össze mindkét oldalon, nyáron gyakorlatilag megbénul a közlekedés. Gazdasági károkról is egyre többet hallani, hiszen nem egy tehergépkocsi kerülőre kényszerül. A túlsúlyos járművek a 60 tonna teherbírású tak- sonyi közös vasúti és közúti hídon keresztezhetik a Düna- ágat. A két és fél méternél szélesebb járművek, például a mezőgazdasági gépek eseti áthaladási engedéllyel használhatják a ráckevei hidat. Ezért aztán Ráckevén igen lelkesen, bizakodva fogadták az új híd megépítésének hírét. Azonnal elkezdődött a terveztetés, a közös gondolkodás. Ahogy a helyi vezetők, Raffay Béla tanácselnök, Sthály István vb-titkár és dr. Vóna Ferenc, a körzet országgyűlési képviselője többször is megerősítették: az Ár- pád-hídnak jelenlegi helyén kellene maradnia. Ezt követeli meg a település szerkezete és a városkép is. A tanács arra is hajlandó, hogy átvegye a kezelési jogot a Budapesti Közúti Igazgatóságtól, s minden évben jelentős anyagiakat áldozzon a karbantartásra. Így a híd továbbra is ellátná a gyalogos-, esetleg a személygépkocsi-forgalmat. Véleményük szerint az új híd a Malom-öböl, még inkább a jelenlegi hajóállomás körzetében lenne a legjobb helyen a kisajátítás és a közúti csatlakozás szempontjából Is. Érvek sokasága E megoldás mellett nemcsak a lokálpatriotizmus, hanem érvek sokasága is szól, amelyeket azonban nem volt alkalmuk hivatalosan is felvonultatni a ráckeveieknek. A Budapesti Közúti Igazgatóság ugyanis nem tőlük, hanem a megyei tanács közlekedési osztályától kért szak- véleményt, amelyet „tájékozde hol? tatásul és szíves tudomásulvétel végett’’ küldtek meg a Ráckevei Tanácsnak. Ez egy tucatnál több, kisebb-nagyobb kifogást hoz fél a tervvel szemben. A lényege pedig az: szabad-e egymástól egy kilométerre két hidat fenntartani? Ha nem, akkor annak az egy hídnak a mai helyén kell megépülnie, mert Ráckeve településszerkezete erre a nyomvonalra épül fel, minden más megoldás idegen a nagyközség sajátosságaitól. Ha mégis két híd szükséges, akkor a másikat Csepel-szigeti hídként kell kezelni. Ilyen formán nem Ráckeve térségébe kell elhelyezni, hanem attól északra. A hely kijelölésére gondosan elkészített tanulmányterv szükséges és célszerűnek látják, ha építésének idejét az MO-ás autópálya problémáival összefüggésben, népgazdasági szemlélettel állapítják meg. Nem dőlt el A vélemények tehát eltérők, de még semmi nem dőlt el. Erről tájékoztatott Träger Herbert, a Közlekedési Minisztérium főtanácsosa. Egyelőre csak annyi bizönyos, hogy az új hidat 1989-90-ben terveztetik meg. Addig minden variációt, valamennyi szempontot alaposan meg kell vizsgálni. Azt is, hogy az eredeti helyén, vagy attól egykét kilométerre épüljön a híd. Gyanítható, hogy az anyagi lehetőségek motiválják majd leginkább a döntést. A főtanácsos is utalt rá: az Árpád-híd alépítménye meg a töltés nagy értéket képvisel... KI tudhatja azonban; milyen érvek, gondolatok, tervek kerülnek még felszínre az elkövetkezendő két esztendőben? Kövess László Visszafogott érdeklődés Nívódíjas formák az iparban Megkétszerezik a galiiumgyártást Nagy átviteli sebesség Emellett foglalkoznak a rendelkezésre álló dokumentációs anyagok másolásával, illetve működtetnek olvasószolgálatot, diatárat, terméknyilvántartást, tervező-nyilvántartást; tervezőközvetítést és a mostanihoz hasonló kiállításokat is szerveznek. A felsorolt tevékenységek tehát az ipari formatervezés kibontakozását, fejlődését vagyis tárgyi környezetünk szebbé, jobbá tételét segítik elő. Sajnálatos, hogy ez a tájékoztató-, illetve propagandatevékenység nem mindig éri el a várt sikert; vagyis nem tolonganak tömött sorokban az emberek, hogy megismerkedjenek jeles tervezőink színvonalas munkáival. Azt sem lehet mondani, hogy reklám híján nem szerezhettek tudomást a kiállításról, az viszont tény, hogy a visszafogott érdeklődés rányomhatja bélyegét a tervezőmunka jövőjére. B. Gy. Űj galliumüzemet építenek Ajkán. Az ajkai timföldgyár és alumíniumkohó évi 3000 kilogrammos kapacitású, eredeti technológiával termelő galliumüzeme jövőre készül el, s ezt követően megkétszereződik az ajkai galliumgyártás, amely eddig is a világ- 1 termelés mintegy 7 százalékát ' adta az egyre keresettebb fémből. A gallium felhasználása az elektronika fejlődésével arányosan nő, s ez a fém a kereslet átmeneti megtorpanása i után most ismét a legkere- j settebbek és legdrágábbak I sorába került. A félvezetőként alkalmazott gallium korábban drágasága miatt háttérbe szorult az ugyanerre a célra használt szilíciummal szemben. Időközben azonban megjelentek azok a termékek, amelyeknél meghatározó jelentősége van a félvezető átviteli sebességének. Ilyenek például a fénydlódák, a lézeres száloptikák vagy a napfénykollektorok. A gallium átviteli sebessége sokszorosa a szilíciuménak. Ez a magyarázata annak, hogy egy esztendő alatt kilónkénti ára 100 dollárral nőtt a világpiacon. A Mezőgépfejlesztő Intézet és a Hódgép Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat PB—F típusú paradicsoinbetakarító gépe is a díjazott termékek közt volt. A vízibuszok, Budapest moz- fíccceí O V zen. hidjai, naponta szállítják az ÖÖ utasok százait Pestről Budára és viszont. Nemcsak utazást, puszta közlekedést jelent hajózni a főváros kék országütján, hanem kellemes élményt, szórakozást is nyújt az átkelés. Napjainkban mind gyakrabban vetődik fel a kérdés: vájom a műszaki szakembereket milyen módon lehetne ösztönözni a Jobb, hatékonyabb munkára és a termelés színvonalát javító újdonságok létrehozására. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás természetesen az. hogy a különböző témákban pályázatokat írnak ki az Illetékes minisztériumok, illetve közvetlenül a vállalatok. Sajnos azonban az eredményhirdetéskor egyre gyakrabban tapasztalható, hogy megfelelő pályamunka hiányában a beígért nívódij odaítélése elmarad. szerszámgépvezérlő egysegek az integrált elektronika alkalmazásával beépíthetővé váltak, tehát kompakt szerszámgépek gyártását is lehetővé teszik. (A tizenöt nívódíjast bemutató kiállítás egyébként június 5-ig tekinthető meg a központban.) S ha már szó esett a forma- tervezési központ tevékenységéről, feltétlenül említést kell tenni különleges szolgáltatásaikról is. Mintegy 1000 kötet magyar és idegen nyelvű szakkönyv és 90 fajta folyóirat várja az érdeklődőket, valamint az utóbbi 12 év formatervezési világirodalmának rövid magyar nyelvű ismertetése és a fontosabb idegen nyelvű publikációk fordítása is megtalálható a központban. Ez történt az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak és az Ipari Minisztériumnak a közelmúltban kiírt formatervezési nyilvános pályázatával is. A részt vevő kisszámú tervezőgárda ugyanis elsősorban ipari jellegű újdonságokkal rukkolt elő, így az ÉVM a pályázat rangjának megőrzésé érdekében az idén nem adott ki nívódíjat. Az elismert termékek közül feltétlenül szólni kell a 2 RIAL 200 típusú indukciós kemencéről, amely a külföldi szakemberek véleménye szerint is világszínvonalú, s alkalmazásával komoly energia- megtakarítást lehet, elérni. Ugyancsak a takarékosság jegyében készült a Graboplast hőszigeteit terménytároló sátor családja. A Hunor PNC
