Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-12 / 110. szám

1987. MÄJUS 1*., KEDD r Szájtátva Ragozás Cédulahirdetés a postaépület előtti fákon Nagykőrösön. „Hároméves Lada 1500 S, friss műszaki vizsgával* garázsban tartott, 5 ezer kilométerre.!.. Tátom a szám. Három év alatt ötezer kilométer?! A hirde­tés igaz. A műszaki vizsga áp­rilis másodiki, a garázs garázs, a Lada Lada, valóban, olyan mint az új, az ólomzár érintet­len ... a tulajdonos nem vo.t beteg, nem vették el a vezetői engedélyét, nem tartózkodott külföldön. Nem, nem és nem. Ennyit használta a kocsit. Na­gyon készséges. Mindem meg­mutat, magyaráz. Nyerészked­ni sem akar. Amit ő fizetett a kocsiért, annyiért adja. Már voltak többen, bár csak egy napja tette ki a cédulákat. És nem vették meg? „Mondtak ezt-azt. Volt, aki ígérte, visz- szajön a feleségével. Láttam én, bizalmatlanok. Pedig higy- gye el, ebben a kocsiban tény­leg ötezer van. A családban már mindenkinek volt autója, csak nekünk nem. Időnk se sok, pénzünk se .. ,M Nekem, neked, neki. Azt mondják a szakemberek, egyre több olyan tulajdonos jelentke­zik kocsijával műszaki vizsgá­ra, aki évente két-háromezer kilométert autózik. A megyé­ben a szervizekben a megren­delések vészes csökkenésére panaszkodnak. És a fordítottja: hosszú-hosszú ideje nem volt annyi várakozó az új jármű­re befizetettek listáján, mint napjainkban. A megyében most már 130 ezer felett van a lakosság tulajdonában levő személygépkocsik száma, éven­te nyolcezernél több új jármű­vet vesznek át, s mégis, kevés, kevés. Ugyanennek a fonákja: a gépkocsit birtokló családok­nak az egyharmada csak fo­gyasztása jelentős torzulása árán tudja előteremteni a ko­csitartás anyagi fedezetét. Belátta volna a hirdető? „Ugye el kell adni, megkaptuk az értesítőt, mehetünk az újért.. .*• MOTTO Akiket meg sem kérdeznek? Mind több helyen ott vannak! Tanácsért jöttek Nem egyeznek a vélemények a SZOT Ifjúsági Tanácsá­nak, illetve tagozatainak életre hívásáról. Mi ez? Szak- szervezet a szakszervezetben? — kérdik sokan. Mások meg éppenséggel gúnyosan kacsintgatnak, mondván, hogy lám, nem elég a KISZ! Még egy mozgalmat in­dítunk, hogy azután több helyütt adminisztrálhassuk azt, ami nincs. Jellegzetesen magyar gyakorlat: jófor­mán el sem kezdték a munkát azok, akik tenni akar­nak valamit, máris fanyalognak — a tétlen szemlélők, vasiatát, véleményét közvetí­tem, ha van ilyen. így azután nem tudom, hogy mitévő^ le­gyek? Az az igazság* hogy tanácsért jöttem ide... — vallotta végül. Egy másik ta­nárnő viszont elmondta, hogy ő bizony sorra kérdezte kol­légáit a gondjaikról. Az el­mondottakat pedig lejegyez­te és a listát továbbította az ifjúsági tanács körzeti képvi­selőjéhez. — Amíg gyerekci­pőben járunk, ez is valami, hiszen el kell kezdenünk va­lahol! — ítélte meg Rákóczi Csilla, üllői pedagógus, majd hozzátette: — Attól tartok, ha csinálunk valamit, bajunk lehet belőle. így viszont az az érzésem, hogy tagozatvezető vagyok, de minek...? Hőfokszabályozó Hőfokszabályozós radiátor- szelepek gyártását kezdte meg ífz MMG Automatika Művek gázautomatika gyára. E ké­szülékek felszerelése 10—15 százalékos energiamegtakarí­tást tesz lehetővé, s biztosít­ja a helyiségek egyenletes hő­mérsékletét. A gyár százezres széria gyártására készült fel. de . egyelőre '.csak ,a. -Fővárosi. Távfűtő Művektől kaptak je­lentősebb megrendelést: a2 idén ötvenezret készítenek ré­szükre. A Pedagógusok Szakszerve­zete Pest megyei bizottságá­nak ifjúsági tanácsa és tago­zataik nem várnak csodát az ötlettől, de nem is várnak a csodára! Ezt bizonyították a háromnapos sződligeti együtt- léten elhangzott felszólalások is. Szerintük ez az új ifjúsá­gi mozgalom igenis életképes tevékenységi lehetőségekei rejt. Bizakodnak, bár nem kitaposott úton járnak, s oly­kor nehezen érzékelik — vagy csak nem merik, nem tudják elhinni —, hogy mi mindent vállalhatnak, mire futja erejükből ? Nem baj, hogy így van, hiszen tudjuk, nem adják ingyen a tapasz­talatokat. A tagozatok fel­adatait egyébként sem lehet központilag meghatározni; a mozgalom valamennyi tagjá­nak külön-külön kell megta­lálnia azokat. Példának okáért vannak általános iskolák, ahol mindenben kikérik a kezdő pedagógus — adott esetben az ifjúsági tagozat vezetője — véleményét, s van olyan intézmény, amelyben nem is tudnak az új szak­szervezeti-ifjúsági mozgalom létéről I — Nem sok feladatot tud­tam kitalálni magamnak — szólalt fel Donaberger Judit, érdi tanárnő a találkozón. — Természetesen elmondhattam véleményemet a fizetésemelé­sek kapcsán, de fiatal kol­légáim hiába keresnek meg lakásproblémáikkal, mert azok messze .megihaladiál».' a «-lehe­tőségeimet. Egyéb, jogi ügyek képviseletét pedig a főbizal­mi látta el eddig is. Legfel­jebb némely pályatársam ja­Meg kell tanulni Rendhagyó Reggeli csúcs Amikor a rádió figyel RENDSZERESEN közlünk' Rádiófigyelőt szerdai és szom­bati .számainkban, amelyek olykor bírálatot, olykor pedig elismerést tartalmaznak. Leg­inkább azonban az elhangzott műsorokkal kapcsolatos gon­dolatainkat fogalmazzuk meg Azt természetesnek véljük, hogyha ezekre olvasóktól ér­kezik észrevétel. Az viszont kellemes meglepetés volt, hogy az egyik műsor — a Reg­geli csúcs — szerkesztősége írt levelet. Egy budapesti ta­lálkozóra invitáltak: a Belvá­rosi Ifjúsági Házba hívták meg hallgatóikat, Lehet, hogy nem számoltam pontosan, de legalább száz fia­tal zsúfolódott össze a terem­ben, Azt nem tudnám megmon­dani. hogy a stábnak volt-e na­gyobb a lámpaláza, vagy a közönségnek. A fiatalok kö­rülöttük foglaltak helyet. Lé­vén az előbbi gyakorlottabb, kedves hangú, közvetlen be­mutatkozással tették túl ma­gukat az első percek nehéz­ségein. Minden bizonnyal ez segített a jelenlevő fiúknak és lányoknak is, mert megindult a kérdezősködés: hogyan zaj­lik az élet , a stúdióban az adás idején, mondjanak el egy sztorit, beszéljenek elkép­zeléseikről, hogyan Választ­ják ki a reggeli beszélgető- partnerekét. Ezek után kicsit elakadt a társalgás, mire a felelős szer­kesztő Ördögit Csilla hirtelen megkérdezte: titeket nem za­var, hogy tegez a rádió? Rögtön megkapta a nemleges választ. Akkor rnég hozzátet­te: és a nagymamát sem? De­rültség támadt, mert a nagy­mamákat sem irritálja. Most már nemcsák kíván csiskodtak. hanem vélemény! is mondtak a hallgatók. Egy szőke, szemüveges lánynak az az ötlete támadt, hogy soro zatban meséljék el, akik akar­ják, hogyan ismerkedtek meg a nagy Ö-vel? Egy kék piló- veres fiú pedig hiányolta, hogy a nyilatkozó ifjakról nem mondanak véleményt a riporterek. Volt, akit a reklá­mok zavarnak, s akadt aki csak azért kel reggel hatkor, hogy elejétől hallgathassa az adást. Egy anyuka is eljött, s köszönetét mondott: a Reg­geli csúcs miatt kel föl ma­gától a lánya, maradjon még legalább két évig a műsor, amíg a gyerek leérettségizik. A következőkben kiderült azonban, hogy nemcsak rádiót hallgatnak a fiúk és lányok, hanem olvasnak is: például az adásokról szóló kritikákat. Némelyik olyan — mondott hasonlatot egy barna hajú fiatalember — akárcsak az a tanár, aki annyit mond a diáknak: hülye vagy fiam, egyes, s nem indokolja meg miért. Többen kifakadtak, is­mervén a témát, s társukkal értettek egyet. Keresték ma­guk között e cikkek íróit. A felelős szerkesztő ugyanis meghívta mindegyik velük foglalkozó lap képviselőjét. MEGLEPŐ volt számomra is, hogy az újságírókat jelent­kezésre biztató kérdésre egye­dül én tettem föl a kezem. Talán nem érkeztek meg idő­ben a meghívók, vagy más, fontos munka várt a kollé­gákra? Hiszen ha vették á fá­radságot, s meghallgatták az adásokat, és írásban is foglal­koztak azokkal, bizonyára szí­vesen eljöttek volna ide is. (Mint az a megjelent tudósí­tásokból — utólag! — kide­rült, jelen is voltak páran.) Sajnálom, hogy lemaradtam egy érdekes eseményről. Iga­zán ' tanulságos este lehetett volna a találkozóból, ha nem­csak a két fél kapott volna szót, hanem a harmadik is. Vennes Aranka Tanulni kell az érdekkép­viselet gyakorlatát is. Persze, lyok sem számoltak ezzel ko­rábban, talán maga az ifjú­ság sem igényelte a segítsé­get. Tény,; hogy rosszak a beidegződései és a tapasztala­tai is. Sokan nem látnak perspektívát a mozgalmi munkában, éppenséggel úgy gondolják, hogy nincs san­szuk a tartalmas részvételre. Nagyon veszélyes szemlélet ez, hiszen olyan gondolkodás- módot formál, amely kizárja a közéleti aktivitást. Ugyan­akkor érthető, hogy a pálya­kezdő pedagógusok által i: szóvá tett egzisztenciális füg­gés óvatosságra int. Ebbő következik, hogy fel kell ten­nünk a kérdést önmagunk­nak: milyen a mi demokrá­ciánk? Sajnos, el kell ismer­nünk, hogy a még mindií meglevő tekintélyelv miat nem úgy funkcionálnak s demokratikus fórumok, ahogj azt elvárhatnánk tőlük! — Mindezek ellenére bízón abban, hogy a mai fiatal pe­dagógusok negyvenéves ko­rukban is emlékeznek rnajc azokra a beilleszkedési gon dókra, amelyekkel most küz denek — reménykedett Nő- dasné Pribék Rozália me gyei titkár. —> Ha nem fogjál j elfelejteni a nagy befekteté sek, kis eredmények korsza kát, akkor nem is fogna! megtörni. Akkor, csakis ak kor van jövőjük. Ha pedii belesimulnak abba a kerék vágásba, amelyben az előttül járók nagy része is eltévedt megállt vagy egyszerűen el veszett, akkor egy évtizednél sem kell eltelnie ahhoz, hog ugyanúgy okolják őket, min a mai negyven-ötvenéveseket Tartalmat kap Nem baj tehát, hogy mé| egy ifjúsági mozgalom szüle tett] aki tagja.,a KISZ-nei is, mindkettőben gyakorolji akaratának érvényesítését OrííTj’énék annak, hogy eg; ennyire retardált társadalom ban, a közéletiségtől elszokot magatartásformák ellenébe! egy nemzedék lehetőséget kaj olyan kurázsi megszerzésért amelynek közhaszna nyilván való. Legyenek ott mindenütt Ott is, ahol még mindig nen tartanak igényt a vélemé nyűkre, munkájukra! A sződ ligeti találkozón részt vett if jú pedagógusok aktivitása helyüket és feladataikat ke reső türelmetlenségük is bi zonyította, hogy vannak még akik. nem elégednek meg i politikától mentes álmozgalm élettel, akik keveslik azoka a lehetőségeket, amelyeket a évi két-három gyűlés végig ülése és az üdülöjegyek oda ítélésének megbeszélése je lent... Gyanítom, éppen ezel ellensúlyozására is jött létr a SZOT Ifjúsági Tanács a: elmúlt év őszén. Ez is eg\ lépés a társadalmi megújuld folyamatában, amelynek so rán a szakszervezet jelentő sége megsokszorozódhat,- át értékelődhet, politikai tarta lommal telítődhet. Szilas Zoltán Minden évben megrendezik Versmondók versengtek Élményt jelentett Latinovits Zoltán. Alakjáról sokszínű kép maradt meg az emberek emlékeiben. Leg­alábbis azokéban, akik még életében láthatták játszani és szavalni. Ezért is éreztem nagy örö­met, amikor kézhez vettem a meghívást a Szigetszentmikló- si napok legrangosabb ren­dezvényére, a Latinovits Zol­tán emlékére kiírt versmondt versenyre. Ezt a követendí akciót a városi tanács műve lődési, ifjúsági és sportosztá lya indította útjára még a; ősz folyamán. Felkeresték i művész családjának tagjait akik az ügy mellé álltak. La tinovits Zoltán édesanyja 11 ezer forintot ajánlott fel i díjakra. A versenyt középis kolások részére írták ki, akik nek írásos pályázatot hirdet tek meg. tekintsem, ő inkább a többiek véleményére hagyatkozik. A zsűri további tagjai: az elnök kollégája, Vikidéi Gyula; Kreutz Raymundné szakta­nácsadó; Schlemmer Lászlóné gimnáziumi magyar szakos ta­nár; Ladányi Éva népművelő és ár. Engelbrecht Imre, a helyi tanács művelődési osz­tályvezetője. Széles skálán van-e akarata, készsége, vannak-e érvei a mai fiatal­nak? Azon is eltűnődhetünk, hogy ha rendelkezik ilyenek­kel, ki védi meg a munkahe­lyén, a közvetlen környezeté­ben, ha aktivizálja magát? Merthogy hiáb^ is tagadnánk: éppen elég „erős kezű”, túl határozott vezetőről hallot­tunk már, akikkel szemben a „megszoksz vagy megszöksz” alternatívája maradt csupán. Márpedig sokakat passzivitás­ra kényszerítenek a letorko­lások, a kirekesztés lépten- nyomon érezhető veszélyei. Mindemellett az újító ötletek és bárminemű kezdeménye­zések nem várt ellenállásba ütköznek sok esetben; hu­szonéves pedagógusoknak ke­ményen meg kell küzdeniük azért is, hogy egyenrangú partnerként kezeljék őket az idősebb kollégák. — Mielőtt elindultam ide, az igazgatóm a szó szoros értelmében rám parancsolt, hogy nehogy be­széljek iskolánk problémái­ról! — nyilatkozta egy má- gát megnevezni nem merő tanárnő. Amellett, hogy nyug­talanít a puszta vélemény- nyilvánítás hatalmi szóval va­ló tiltása, az is tűnődésre késztet, hogy mi lesz azok­kal, akik mindezek ellenére megszólalnak, akik csak azért is cselekedni mernék? Milyen stratégiát ajánlhatunk nekik, a — miért ne írnám le — jövőnk letéteményesei­nek? Kisebb problémák Karácsony Mihálytól, a Pe­dagógusok Szakszervezetének munkatársától tudom, hogy egyre több fórumon szóba kerül: nem felelőtlenség-e fellármázni másokat, miköz­ben a biztatók ülnek babér­jaikon, hiszen az ostor nem rajtuk csattan! A kitűnő szakember megszívlelendő módszert javasolt a veszé­lyek elkerülésére; a fiatalok ne a legnehezebb konfliktus­helyzetek leküzdésével, ne „kemény belemenésekkel” akarjanak gyakorlatot szerez­ni a mozgalmi munkában! Előbb kisebb, neutrális prob­lémák megoldásával lopják be magukat a köztudatba, amelyek hatására a környe­zetükben élők és dolgozók várhatóan fölsorakoznak mö­géjük. i\kkor vállalkozzanak a nehezebb erőpróbákra, ami­kor már érzik — és pontosan fel tudják mérni! — a befo­lyásukat ... Az ifjúsági tago­zatok szervezettségi foka egyébként sem izmos még annyira, hogy az érintettek vérmesebb reményeket tá­maszthassanak. — Íme a fo­kozatosság intő, mindenkép­pen ésszerű tanács a társa­dalmi demokratizálódási fo­lyamat egy bizonyos fokán. Nincs értelme tagadnunk azt sem. hogy a magyar ifjú­ság közéleti aktivitása kíván­nivalót hagy maga után. Ta­lán az előttük járó korosztá­A szereplés lehetősége A fiataloknak érdeklődési körükről, az irodalomhoz és a poézishez kapcsolódó viszo­nyukról kellett vallaniuk. Hu­szonhárom tanintézet ötven­három diákja küldte el sze­mélyes hangvételű beszámoló­ját. Közülük válogatták ki a résztvevőket, akik barátjuk­nak vallhatták Fortunát, hi­szen a rostán igen szubjektív szempontok alapján lehetett túljutni. A fő törekvés az volt, hogy a megye egész te­rületét bevonják a nemes küzdelembe. Mennyire veszé­lyeztetheti ez a színvonalat? — fogalmazódott meg a kér­dés. Esős, szeles idő fogadott a kisvárosban. Útbaigazító fel­iratok, plakátok híján nehe­zen találtam el a helyszínre, az Erdei Ferenc Általános Is­kolába. Az ízléses, modern aulában hangulatos kép foga­dott. A falakon a múlt nagy­jairól készült portrék szinte sugallták az emlékezést és az alkotás vágyát. Jókedv és iz­gatott moraj töltötte be a te­ret. Ekkor még mindegyik if­jú remélte a sikert, de az iz­galom nem látszott az arcu­kon. örültek az együttlétnek, a szereplés lehetőségének. Az természetesnek is mondható, hogy az esemény tulajdonkép­pen zárt körű maradt. Az ér­deklődök táborát a felkészítő tanárok, néhány szülő és egy­két barát alkották. Benépesültek a széksorok, majd a zsűri tagjai is elfog­lalták helyüket. Az elnök nem volt más, mint Latino­vits testvére, a népszerű rock­énekes és basszusgitáros, Frenreisz Károly, aki a ren­dezvény védnökségét is váll lalta. Kérdésemre szerényen így fogalmazott: nagy meg­tiszteltetésnek érzi a felkérést, de csak a műsor élvezőjének A fogyasztási szövetkezetek vezetőinek, szakembereinek továbbképzését a korábbinál változatosabb oktatási for­mákkal, időszerű ismereteket adó tanfolyamokkal segíti a Szövosz továbbképzési és ok­tatási központja. A budafoki intézményben évente mintegy 2—•2 és , fél ezer szövetkezeti vezető és választott tisztség- viselő oktatására vállalkoz­nak, s kétezren pedig a vi­déki, kihelyezett tanfolyamo­kon vesznek részt. Mind töb­ben kapnak áruforgalmi, ven­déglátói, felvásárlási, taka­rékszövetkezeti, költséggazdál­kodási és számítógépes ügyvi­telszervezői képesítést. A továbbképző központ megalapította a Commodore klubot, amelynek munkája iránt a számviteli szakembe­rek körében nagy érdeklődés mutatkozik. Létrehozását el­sősorban az indokolta, hogy nagyon sok szövetkezet még nem rendelkezik a speciális számítógépes programokkal, holott már igen keresettek az áfész-ek áruforgalmát, anyag­nyilvántartását, a statisztikai adatok rögzítését, s a munka­ügyi nyilvántartásokat korsze­rűsítő programcsomagok. A klub évi 40 ezer forintos tag­díj ellenében többféle szolgál­tatást nyújt a szövetkezetek­nek. Az idén 10—15 számítógé­pes programot adnak számuk­ra. Mivel ma még— különösen vidéken — nem kellően szer­vezett a nagy értékű számító­gépek javítása, a Commodore klub létrehozta szervizszolgá­latát is. A klubnak külön­ben máris csaknem 100 szö­vetkezet a tagja. Varga József, a városi ta­nács elnökhelyettese röviden felidézte Latinovits Zoltán munkásságát, poéta életű em­bernek nevezte őt, aki érzé­kenyen élte meg a világ for­dulásait. Ezért könnyen ki­mondták rá az önkéntes bír rák: összeférhetetlen, nem közénk való. Mégis a szín­művészet legfelső szféráiba emelkedett. E méltató gondo­latok jegyében azután kezde­tét vehette a vetélkedés. Nem tudom, egyedül É lámpaláz számlájára írható-e vagy inkább a véletlenszerű kiválasztási mód az oka, de a színvonal elmaradt a vára­kozásomtól. Kevesen tudták azonosítani magukat a vá­lasztott költő hangulataival, mondanivalójával. Sokan be­lesültek, s energiájuk nagy részét a korrigálás emésztette fel. A skála egyébként igen széles volt, az ismeretlen achát poétáktól a nyugatoso- kon át Nagy Lászlóig és Bu­rányi Ferencig. Természetesen akadt néhány kiemelkedő verselés is, megkönnyítve a zsűri dolgát. A verseny után minden résztvevő megkapta Latino­vits Zoltán könyvét (Verset mondok), majd Kreytz Ray­mundné néháhy alapvető hi­bára hívta fel a fiatalok fi­gyelmét: a művek egyéniség­hez való kiválasztására, a szövegbiztonságra, a helyes artikulációra és hangsúlyozás­ra. Gyönyörű a magyar nyelv, de tudni kell élni azzal. Frenreisz Károly még annyit tett hozzá, hogy minden elő­adás addig tart, amíg a sze­replő a pódiumon tartózko­dik. Arra célzott ezzel, hogy sokszor nem lehetett tudni, az utolsó strófát hallottuk-e, csak hirtelen véget ért a szó­folyam, s egy izgatott meg­hajlás után már el is tűnt a szavaló. Eredményhirdetés Elérkeztünk az ünnepélyes eredményhirdetéshez. A két különdíj közül, amelyet a KISZ-, illetve a szakszervezet ajánlott fel, az egyiket Kiss Éva kapta számomra megle­pően. Lágy előadásmódja se­hogyan sem illett József Atti­la Nagyon fáj című versének keserű kiáltásaihoz. Csupor Endre viszont nekem a leg­szebb élményt adta, egyedül nála éreztem a latinovitsi tol­mácsolást. Hol éretten, hol dühödten, hol rimánkodva vagy önvádi óan jelenített meg részletet Dsida Jenő Psalmus Hungaricusából. A képzeletbeli dobogó alsó fo­kára Senke Beáta állhatott fel Garay Gábor Bizalom cí­mű költeményének meggyőző előadásáért. A második helye­zett Cziráki Szilvia Karinthy Frigyes Előszó című közked­velt művét ruházta fel sok érzelemmel, kedvesen. A La­tinovits Zoltán-emlékverseny fődíját a 18 esztendős Dóra György vehette át, aki a váci Sztáron Sándor Gimnázium tanulója. A kemény hangvé­telű versek ragadják meg leginkább, amelyek a hit és az ember kapcsolatát boncol­gatják. A versenyen Ady Endre Júdás és Jézus-át sza­valta. Tehetsége a költemény teljes megértésével párosult, igaz élménnyel ajándékozva meg a hallgatóságot. Prukner Zoltán Szervizszolgálat is Számítógépes klub nyílt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents