Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-12 / 110. szám
1987. MÁJUS 12., KEDD 3 «rvr MWI'ti Alapvető megújulásra van szükség Végső búcsú Hunp Istvántól (Folytatás az 1. oldalról.) termelésben a jelenlegi 37 százalékról 35-re csökken, ugyanennyivel nő a feldolgozóiparé, amelynek aránya az ezredfordulóra várhatóan a 70 százalékot éri majd el. Az ipar azzal számol, hogy a tervidőszak végére 6—7 százalékkal bővülhet a konvertibilis kivitel, mégpedig döntően feldolgozó- ipari termékekből. Kritikai áttekintés A miniszter szerint a nemzetközi munkamegosztásba való szélesebb körű bekapcsolódásunk érdekében az eddigieknél ahhoz sokkal jobban igazodó ipari szerkezetet kell kialakítani. Lényeges, hogy a hosszú távú iparfejlesztési és technológiai korszerűsítési program fokozottan épüljön a szellemi tőke hasznosítására. Ebből a szempontból nélkülözhetetlen a mechatronika, az integrált anyag- és adatátviteli rendszerek elterjesztése, a gépipar intenzív fejlesztése, s mindehhez a legkorszerűbb acélipari szerkezeti anyagok elterjesztése is. Kapolyi László beszámolóját vita követte. A vitában felszólalt Havasi Ferenc, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszöntötte a tanácskozást. A KB titkára utalt arra. hogy a jelenlegi időszakban minden területen, így az iparban is a gazdálkodás egészének kritikai áttekintésére van szükség. Ez a munka megkezdődött. A tavaly novemberi központi bizottsági ülés határozata után sok helyütt módosították, korszerűsítették a korábban kialakított fejlesztési elképzeléseket. Jobb együttműködés alakult ki a vállalatokon belüli szervezetek között is. A gazdaságpolitikával kapcsolatos kérdések mindinkább a figyelem középpontjában' »állnak. Egyre job- íban érződik a felelősségteljes gondolkodás a tennivalók megfogalmazásában és kijelölésében. Az ország gazdasági helyzetében is tapasztalható néhány kedvező változás. így az év első négy hónapjában az ipar teljesítménye megközelítette a tervben előirányzottat, s a vállalatok rendelésállománya kedvezőbb a korábbi évekénél. Ugyanakkor az alapvető feszültségeket még nem sikerült feloldani — mondotta Havasi Ferenc —, hiszen azok hosszú idő alatt halmozódtak fel. Ilyen alapvető gond, hogy nem javult a külgazdasági egyensúly, s a világgazdaságban tapasztalható változásokra továbbra is lassan reagálunk. Évek óta csökken a kereslet az általunk exportált cikkek iránt a konvertibilis piacokon. A KGST-országokban is módosulóban van a piac igénye, jóval magasabbak a korszerűségi és a minőségi követelmények, s ha ezeknek nem tudunk eleget tenni, akkor mérséklődik a szocialista gazdasági integrációnak a magyar gazdaságra ható stabilizációs szerepe. Következetes korszerűsíted Alapvető megújulásra van tehát szükség a magyar gazdaságban, s már folyik a társadalmi-gazdasági kibontakozási program előkészítése. E program célja megteremteni középtávon azokat a feltételeket, amelyek révén megváltoztathatók a gazdaságban mutatkozó és az utóbbi időben felerősödő kedvezőtlen folyamatok. Ez a program — hangoztatta Havasi Ferenc — alapjául szolgál egy hosszabb távon is előremutató, átfogó tervnek. A kibontakozási program előkészítése során meg kell vizsgálni: fenntartható-e a gazdaságpolitika valamennyi korábbi prioritása. Mindenképpen elsőbbséget kell adni a termelési szerkezet korszerűsítésének, összekapcsolva azt a műszaki-technikai fejlesztéssel. Mindez feltétele az ország pénzügyi helyzete javításának, a jövőbeni gyorsabb növekedésnek, a termelés élénkítésének. az életszínvonal későbbi emelésének. A gyorsítás csak ott képzelhető el, ahol számottevően nő a jövedelemtermelő képesség. Gondoskodni kell a nemzeti jövedelmet fogyasztó, rosszul gazdálkodó vállalatok, szövetkezetek tevékenységének visszaszorításáról, felszámolásáról. A gazdaságpolitika változásával együtt szükséges az eszközrendszer, a gazdaságirányítás átfogó, következetes korszerűsítése is. Ez kiterjed a tervezési rendszer fejlesztésére, a közgazdasági szabályozó- rendszer változtatására, sőt a politikai intézményrendszer reformjára is oly-módon, hogy az a leghatékonyabban szolgálja a fő gazdasági célok elérését. Havasi Ferenc ezután azt hangsúlyozta, hogy a kibontakozás programja megköveteli a vállalati önállóság, az öntevékenység kibontakoztatását. Ebben jelentős szerep vár az új vállalatirányítási intézményrendszerre, többek között a vállalati tanácsokra. Elérkezett az ideje, hogy ezeknek a vezető testületeknek a munkáját konkrét tartalommal is kitöltsék. A vállalati tanácsok tulajdonosi szervezetként tevékenykedjenek, ösztönözzenek a hatékony gazdálkodásra — mutatott rá, majd végezetül arról beszélt, hogy a gazdaság- politika kritikus felülvizsgálatával párhuzamosan megfelelő vizsgálódásra van szükség a gyárkapukon belül is, minden egyes vállalatnál. Stabil szabályozókat A vitában több vállalatvezető hangsúlyozta: a gazdaság- irányítási rendszer korszerűsítésénél törekedni kell hosszabb távon stabil szabályozórendszer kialakítására. A több évre előre látható szabások megteremtése feltétele annak, hogy a vállalatok átgondoltabb fejlesztéspolitikát követhessenek, növekedjen vagyor.érde- keltségük. A szövetkezeti ipar képviselői arról szóltak, hogy a 2325 ipari szövetkezetnél már megkezdődött az erőteljes szerkezetváltás. A vitában hozzászóló szak- szervezeti vezetők elmondották: a szerkezetátalakítási program az ágazati szakszervezetek bevonásával készül. A tanácskozás Kapolyi László vitazárójával fejeződött be. Hunya István neve — fogalom, összeforrt a munkás- mozgalommal. Temetése előtt már egy órával százak gyülekeztek a Farkasréti temető díszravatalozója előtt, s egyre csak jöttek, jöttek, koszorúkkal, csokrokkal vagy csak egy-egy szál vörös szegfűt szorongatva. A hivatalos közleményben ennyi áll: mély részvéttel kísérték utolsó útjára a munkásmozgalom régi harcosát, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete elnökét. Egy gazdag életpálya útitársai gyülekeztek végső búcsúra; a barátok, a tisztelők, a tanítványok, a kollégák, az elvtársak, a harcostársak, a szaktársak osztoztak a hozzátartozók gyászában. Ott volt politikai, társadalmi életünk számos vezető személyisége, közöttük Czine- ge Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Vörös-fekete gyászkarszalaggal álltak díszőrséget a ravatal mellett Pest megye vezetői is, Krasz- nai Lajos, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke és dr. Arató András, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára. Részt vettek Hunya István búcsúztatásán a megyei pártbizottság titkárai, tagjai, e szűkebb pátria életének korábbi irányítói, s több város, körzet párt-, állami és tömegszervezeti vezetői. Megrendültén hallgatták az ÉDOSZ kórusát, a Munkás- gyászindulót, miközben munkásőrök álltak a ravatal mellé, bíborpárnákon hozva Hunya István kitüntetéseit. A Himnusz hangjai után dr. Dobi Ferenc, a ME- DOSZ főtitkára mondott gyászbeszédet a SZOT, a MEDOSZ. az MSZMP Pest Megyei Bizottsága, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Úttörők Szövetsége nevében. — Szomorúan, lehajtott fővel állunk itt mindannyian. A búcsú szavai idéznek téged, hogy ebben a szívszoríDudaórs város és körzete gazdaság-pártirányításáról februárban számolt be a városi pártbizottság a megyei pártvégrehajtóbizottság előtt. Márciusban pedig a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat tevékenységét vizsgálta a megyei testület. Az első esetben a megyei párt-végrehajtóbizottság megerősítette azokat a törekvéseket, melyeket az MSZMP Budaörs Városi Bizottsága megjelölt. Így a többi között fontosnak találta a politikai meggyőzés, a mozgósítás fokozását a minőségileg más, színvonalasabb gazdasági munka érdekében. Felhívta a figyelmet a helyesebb arányok követésére, a határozatok végrehajtásának szigorú ellenőrzésére, s arra: a határozathozatallal nem zárul le egyetlen testület, munkája sem! A pártalapszervezetek készségét, képességét ki kell használni a helyi sajátosságok alapján. A pártbizottságtól pedig jogosan igényli a megyei pártvégrehajtóbizottság azt, hogy erősítse irányító, ellenőrző szerepét a város környékén, differenciáltabban a gyengébben dolgozó egységeknél, s az év hátralevő hónapjaiban kapjon megfelelő hangsúlyt a Központi Bizottság november 20-1 határozata és 1987. áprilisi ülésének iránymutatása. A budaörsi pártbizottság mind szervezetileg, mind tartalmilag megfelelően foglalkozott eddig a párthatározat megvalósításával. Több gazdasági egység — így a többi között a Monori Mezőgép Vállalat Forgách utcai gyárának munkáját elemeztük, s összegeztük a konkrét tapasztalatok alapján húsz vállalat munkáját. Azt láttuk, hogy bizonyos polarizálódós megy végbe a vállalatoknál. Kiváló tapasz- ' falatokat szereztünk a Pemü- ben, ahol üzemekig bontották le a feladatokat, s számon is kérték végrehajtásukat. Jól alakul tőkésexport-tervük teljesítése is. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár első negyedéves tervét teljesítette, de gondjai vannak exporttervük teljesítésével. A Texelektro megkétszerezte a tavalyi hasonló első háromhavi teljesítményét, hatékonysági mutatói kedvezőek. S becsülendő az is, hogy az Gfész nem gondjaik fölötti siránkozással tölti az idejét, hanem a problémák megoldása került homloktérbe. A Vendéglátóipari Vállalat vezetőinek szemlélete is segíti a párthatározat végrehajtását, hatással van más vállalatokra is. Akadnak olyan intézmények, amelyek ugyan néhány százalékkal elmaradtak tervük va- lóraváltásától, de ez nagyrészt nem rajtuk múlott. Gonddal küszködik a Pevdi, a Mechanikai Művek, a Pest Megyei Csatorna- és Vízmű Vállalat vagy a szolgáltatóvállalatok közül a Kéményseprő Vállalat, a Vegyesipari Szövetkezet, a Tüzép és a PIK — valamennyi felelősen dolgozó egység —, s várható is tőlük, hogy nehézségeiken úrrá tudnak lenni. Más-más okok miatt, de van néhány vállalat, amely több törődést igényel a városi párt- bizottságtól. Ilyen a többi között a PAÉV, a Gabonaforgalmi Vállalat, vagy a Ruházati Vállalat. Az értékelés korai szakaszán megállapíthattuk, hogy a város és területe gazdaságainak többsége jó irányban halad. Megértették a párthatározat szellemét, készek a magasabb követelmények teljesítésére is. önkritikusan elemzik saját tevékenységüket, s ez jó alap a továbblépéshez. A munkát azonban több körülmény hátráltatja: így például hátrányban vannak a gyáregységek az anyavállalattal szemben. S az sem jó, ha a hatékonyabb munka eredménye egyformán osztódik meg a gyengébben teljesítő üzemekkel. Több vállalat jelezte azt, hogy a határozattal ellentétes tendenciák érvényesülnek a szocialista export alakulásában. Ha az ígértnél többet vonnak el egy-egy vállalattól, akkor félő, hogy nem lesz érdeke a vállalatnak a több érték előállítása. S baj lenne az is, ha értékes piacokat veszítenének el az Anyag- és Ár- hivatal ellentmondásos intézkedései nyomán. Nagyobb biztonságérzetre, több előrelátásra lenne szükségük a termelő- vállalatoknak. A kereskedelmi ellátást sem segíti az a rendelet, melynek alapján a magánszemélyek felmondhatják a bérleményeket, melyeket vállalatoknak adtak, s csereingatlant sem kell biztosítaniuk. Ez a rendelkezés főleg a Vendéglátóipari Vállalatot és a PIK-et érinti elsősorban. Jogosan bírálják a vezetők a továbbra is érvényben levő bázisszemléletet, amely előnyt biztosít a kiugró teljesítménynek. de ugyanakkor figyelmen kívül hagyja a tartósan jó eredményt elérőket. Javasolják, hogy három év teljesítménye legyen az értékelés mércéje. Igazságosabbá kell tenni az anya- és a leányvállalatok adóztatását is, hogy azonos feltételek között ne okozzon az adórendszer másfajta nyereséget. Egységes megítélést várnak. Többen tették szóvá, hogy a párt irányításával el kell érni: minden szervezet a párthatározat szellemében dolgozzon, mindenütt kerüljön első helyre a népgazdasági érdek, s csak azt követhesse a csoport-, illetve az egyéni érdek. Hosszabb távú stratégiára van ahhoz szükség, hogy a rövi- debb távú taktikát kidolgozhassák maguk számára. Ma — éppen az előbbiek hiánya miatt is — nehéz helytállniuk a vezetőknek, s nem is népszerű a munkájuk. Kisebb felelősség- vállalással nagyobb jövedelmet lehet elérni. A mi térségünkben nem javult például a munkaidőalap kihasználása, ugyanakkor vannak rétegek, melyek éjjel-nappal dolgoznak a társadalomért. A jeldl helyzet — inkább, mint korábban — követeli a pártszervezetektől, hogy többet tartózkodjanak a dolgozók között. Hallgassák meg és irányítsák a vitákat, alakítsanak ki őszinte, demokratikus, de konstruktív véleménycseréket, amelyek a munka jobbítását eredményezik, eredői lehetnek a megújulásnak, öncélú, mindent csak kritizáló, elvető vélemények helyett a bíráló, de egyben cselekvésre is mozgósító magatartásra van szükség. Fontos, hogy döntések előtt kérjék ki a vezető testületek is az emberek véleményét, hogy befolyásuk lehessen a döntésekre, mert a „nélkülük", a „helyettük” politizálás közömbösséget, csendet teremthet, és éppen napjainkban nem engedhető meg a visszahúzódás, az elzárkózás. SZEMETHY LÁSZLŐNÉ, az MSZMP Budaörs Városi Bizottságának első titkára Nagy részvéttel kísérték utolsó útjára Hunya Istvánt, a munkásmozgalom régi harcosát. tó pillanatban még egyszer, örökre emlékezetünkbe véssük, ki vpltál nekünk, Pista bácsi; hogy mi mindent tanultunk tőled — életedből, emberségedből, okos szavaidból — mondotta a MEDOSZ főtitkára. Itt vannak a politikai, állami élet, a tudományos egyesületek képviselői, eljöttek hozzád szűkebb hazádból, Endrődről, az egykor volt kedves lakóhelyedről: Budaörsről, eljöttek ismerőseid, pártkörzeti elvtársaid, szomszédaid, és akikkel kezdeni kellett volna: itt van a családod. Itt vannak a szakszervezetünk 400 ezres tagságának képviselői, hogy búcsút vegyenek tőled, a nagyszerű embertől, akitől bölcsességet tanultunk, kitartást, hitet, a munka alázatos szeretetét, az emberek megbecsülését. Te mindig azt cselekedted, amire az idő szólított. Ha kellett, lázadtál és lázítottál, magaddal ragadtad az embereket, bújdokolva a hatóságok elől, raboskodva a börtön cellájában. Tisztességgel éltél mindig, mindenütt. 1958-ban lettél elnöke szak- szervezetünknek. Harcos földmunkás múltadat hoztad el közénk, és soha nem panaszoltad a nehéz idők kegyetlen terhét. Szinte azonnal barátja lettél mindenkinek. Bármerre is jártál az országban, szeretet vett körül. Sokszor, sokfelé hívtak az emberek: gyere el hozzánk, Pista bácsi! Volt munkatársaid, a veteránok és persze a fiatalok is, hiszen az elmúlt három évtized tapasztalatai alapján számukra te voltál az élő történelemi Ha kérdezgettük, szívesen beszéltél a múltról, a letűnt világról, az első világháborús éveidről, a forradalomról, a szervezkedésekről, a börtönévekről, olvasmányaidról, tanulmányaidról, a Szovjetunióban eltöltött évekről. Magadat adtad szavaidban, csakúgy, mint megjelent négy könyvedben, amelyeket gyöngybetűkkel róttál az írólapokra, elnöki szobádban. Bárki eljött hozzád, letetted a ceruzát, a tollat és azt mondtad: az írás várhat! Mindig az ember volt számodra a fontos, de az írás is hű társ maradt egy életen át. Amikor már nyomasztó súllyal nehezedtek válladra az esztendők, még mindig írtad emlékeidet, élményeidet, a kubikosesztendőkről, az aratósztrájkokról — amelyeket te szerveztél —, a csillagos időkről, amelyeket a Szovjetunióban töltöttél. Annyi, de annyi emléked volt, hogy soha nem fogytál ki az írásból. Életed egy hatalmas, történelmi korszakot ölelt át. Gondolataid az utolsó pillanatig bőven voltak, de egyszer csak gyönge lett a látásod, reszketős a kezed. Egyre ritkábban jöttél be közénk, egyre kevesebb tanácskozáson vettél részt, egyre ritkábban nyitottad ránk az ajtót. Hát megfordítottuk a sort: most mi mentünk érdeklődő, baráti szavakkal előbb a lakásodra, majd a veteránotthonba, végül a kórházi ágyadhoz, s kérdeztük: hogy vagy, Pista bácsi? És te mindig jól voltál, már túl a kilencvenkettedik éveden is, még mindig tudtál tréfálkozni, beszélni szép szavakkal a múltról, féltő aggodalommal a jelenről és a jövőről. S tőlünk is, bármerre is jártunk az országban, egyre kérdezgették az emberek: hogy van a mi szeretett Pista bátyánk, elnökünk!? Egy ország ismert a televízióból, hiszen sokszor filmezték jellegzetes egyéniségedet, szemüveged mögül okosan kitekintő pillantásodat, mosolyodat. Pártkongresszusokon, szakszervezeti tanácskozásokon mindig téged kerestek és szólítottak meg. Amikor kilencvenedik születésnapodon — számlálhatatlanul sok kitüntetésed után — a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével tüntettek ki, minden ismerősöd, barátod azt mondta: Ha valaki, hát Hunya István igazán megérdemelte ezt a kitüntetést is! Hogyan köszönjünk el tőled, Pista bátya, szeretett elnökünk! Az egykor oly nehéz sorsú gyermektől, aki már hétesztendős korától kanászként, majd béresként kereste a kenyerét, a kubikostól, akinek a kemény munka mellett is futotta erejéből, hogy mások boldogulásával törődjön, a hadifogolytól, aki messze idegenben értette meg az idők szavát, és fegyverrel harcolt a születő szovjethatalom oldalán, a sztrájkok szervezőjétől, akit az örökös üldöztetés hazája elhagyására kényszerített, a lánglelkű forradalmártól, aki a 'felszabadulás után, a Szovjetunióból hazatérve újságíróként, szerkesztőként. íróként, politikusként oly sok feladatot vállaltál, hogy felsorolni is nehéz. Most, kívánságod és a család akarata szerint, ebben a temetőben nyugszol majd hűséges társad, szeretett feleséged, Mária néni mellett, aki 63 éven át nemcsak feleséged, de harcostársad is volt, s akit halálod előtt két nappal temettünk el itt. Most téged temetünk szomorúsággal eltelve tragikus hirtelenséggel meghalt egyetlen fiatok mellé. Szomorúság, de együtt a család a végső nyugvóhelyen. Emelt fővel éltél és mentél el, ahogyan egyik könyved címe lakonikus bölcsességgel summázta életedet. Ígérjük, hogy amit tőled tanultunk, nem felejtjük. Emléked örökké él. Nyugodjál békében... Hunya István útja a Viharsarokból, Gyomaendrődről indult. A család, a közeli barátok, a szülőföld lakói nevében Sóczó Ottó, a gyomaendrődi városi jogú nagyközségi párt- bizottság titkára búcsúztatta Hunya Istvánt, fölemlítve, hogy a Körös vidéki tájon büszkék arra az emberek: igazi, bátor, széles látókörű kommunistát gdott e vidék az országnak, s ő is élte fogytáig kötődött ide: az első hívó szóra mindig indult haza, ahol örültek, hogy újra meg újra hallgathatják megfontolt, bölcs gondolatait. • A búcsúszavak után ezernyien kísérték végső nyughelyére Hunya István koporsóját. A sírt, mely egy fenyőfa alatt domborul, a koszorúk, virágok embernyi magasra emelkedő sokaságával borították, miközben felcsendült a születő szovjethatalomért egykor fegyverrel is harcoló forradalmár életének utolsó útját méltón lezáró Internacionálé. Bíráló, de cselekvő magatartást
