Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
I 12 1987. Április 4., szombat Pest megye alkotói díjasai A HÉT HÍRE A Pest Megyei Tanács által alapított Alkotói Díjat minden esztendőben hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából ítélik oda az arra érdemeseknek. Azoknak, akik hosszú időn keresztül dolgoznak a megye gazdasági, társadalmi, kulturális életének felvirágoztatásáért, akik hétköznapi munkájukkal alkotnak maradandót. Ma, a Dunakeszin megrendezett megyei ünnepségen Aranyosi István, a Magyar Vöröskereszt Pest megyei vezetőségének titkára, Bánfalvi Barnabás, a megyei tanács tervosztályának nyugalmazott vezetője és a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat kollektívája veheti át az Alkotói Díjat. Aki vállalta a szolgálatot — Dragi drugari, naj szer- de<ftno vi privetsztvu vám... Meglepően hangzott az ékes bolgárságú köszöntő Aranyosi Lászlónak, a Vöröskereszt Pest megyei vezetősége titkárának szájából, amikor legutóbb a testvérmegye, Szófia delegátusait üdvözölte a portánkon. — Csak nem az ő kedvükért tanult meg bolgárul? — Ugyan, dehogy — nevette el magát. — Voltam én konzul is Szófiában, a magyar nagykövetségen... Az ember persze nem születik konzulnak, vagy éppenséggel . vöröskeresztes-titkár- nak. Aranyosi László például 56 éve a Békés megyei Két- egyházán egy ötgyermekes iparoscsalád sarjaként látta meg a napvilágot. Csak a fel- szabaduláskor fordult a sorsa. Végre tanulhatott. Asztalos- szakmát a MÁVAG-ban, ahol 17 éves fejjel már párttaeje- lölt volt, s egy évvel később fel is vették. így beszél: — Eldőlt 1949- re a hatalom kérdése s az én sorsom is. A párt tanulni küldött, előbb üzemgazdászérettségire Sopronba, azután egy éles fordulattal a külügyi főiskolára. Münnich Ferenc mellett dolgozhatott 1953-tól Szófiában, konzulként. 1956 tavaszán tért haza, itt érte az ellenforradalom. De nem volt kétséges előtte, hogy hol a helye: az új esztendőt már a karhatalom századosaként kezdte. A budapesti forradalmi ezred egyik alapítója. Néhány esztendő múltán visszahívták külügyi szolgálatba, s újabb fél évtizedet töltött nagykövetségi tanácsosként a Szófiai Magyar Intézet igazgatásával. Azután — 1968-tól — jöttek a máig is tartó Pest megyei évek. Az első kilenc — a pártmunkáé. A megyei párt- bizottság propaganda- és művelődési osztályán dolgozott. Megismerték őt szerte a megyében a pedagógusok, a művelődési dolgozók, az egészségügyiek, s persze mi, újságírók is. Nem voltak könnyű évek. Az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés a politikai munkában is új formákat, másfajta gondolkodást követelt. S erre az időre esett Szentendrén a művészeti élet látványos megerősödése, új tan tervek bevezetése, az iskolaépítési láz, a nagy kórházaink — a váci, a ceglédi, a kerepestarcsai — emelése. Tanított is — egy évtizedig filozófiát a megyei pártiskolán. A mai vezetők közül több mint háromszázan voltak növendékei. Éppen tíz éve választották a Vöröskereszt Pest megyei vezetősége titkárává. Azóta a humanitárius szervezet tag- saga 46 ezerről 82 ezerre nőtt itt, kialakult a családvédelmi szolgálat tíz nagy agglomerációs településen, egy- harmadával több lett a véradó, s kétszer annyi az időseket, veszélyeztetett fiatalokat. börtönből szabadulókat patronáló aktivista. Létrejöttek a különleges — hegyi, közúti, barlangi — mentő- szolgálatok, s most van megalakulóban a vízimentő-cso- port. Aranyosi László halk szavú, .szerény ember. Amikor azt mondta, „sok az ismerősöm'’, nyugodtan fogalmazhatott volna úgy is: sok a barátom. Amikor azt mondta, „dolgoztam”, említhette volna úgy is: vállaltam a közösségi szolgálatot. még ha közben két végéről égettem is a gyertyát. Amikor azt mondta, „munkáscsaládban természetes dolog a mások iránti szolidaritás”, azt is hozzátehette volna: nemcsak a hivatali, az otthoni ajtaja is mindig tárva állt a segítséget, tanácsot kérők előtt. Amikor most azt mondja, „megbecsültek, elégedett vagyok”, sorolhatná a kitüntetéseket, például a Munkás— Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Munka Érdemrendet, az Április Negyediké Érdemrendet. Ehelyett így beszél: — Rendetlenkedik már a szívem, nyugdíjba készülök. Van két unokám. De nem csak nagyapa leszek. A társadalmi megbízatásokat — a pártmunkát. s a vöröskeresztest is — vállalom tovább. V. G. P. adó, szabálysértés, iparengedély-kiadás — alapján ítélik meg a tanácsot, s háttérbe szorul mindaz a fejlesztő, településformáló munka, amelyet a helyi államigazgatás végez. A harminc esztendő, amelyet az államigazgatásban töltött Bánfalvi' Barnabás, felefele arányban oszlott meg a Fővárosi, illetve a Pest Megyei Tanács között. Az utóbbi tizenöt esztendőben gyökeresen megváltozott a gazdasági helyzet, nehezedett a terv- gazdálkodás is, és tény, hogy az V„ illetve a 'VI. ötéves tervben lényegesen több sikerélménye lehetett egy tervezéssel foglalkozó szakembernek, mint napjainkban. Ezt a véleményt osztja Bánfalvi Barnabás, de hozzáteszi : — Természetesen ütközési pont volt mindig ez az osztály. Amikor nagyobbak voltak a fejlesztési lehetőségek, akkor sem jutott mindenre. A nagy szerepét a tervezéssel foglalkozóknak abban látom, hogy helyzetfeltáró munkával segítsék a megyei vezetést a helyes döntések meghozatalában. Tapasztalatával, széles körű ismereteivel, mint szaktanács- adó segíti az osztály munkáját. Apaikor arról kérdezem, van-e valamilyen különösen emlékezetes munkája, ami valami oknál fogva a szívéhez nőtt, elgondolkozva mondja: — Nehéz erre válaszolni, de leginkább az oktatási, illetve az egészségügyi beruházások érdekében álltam ki különös szívóssággal. A nagykőrösi rendelőintézet, különösen pedig a nagyobb kórházbővítések és természetesen a kerepestarcsai kórház építése körüli munkámra emlékszem szívesen.. — Sokáig megyei tanácstag, illetve vb-tag voltam — mondja. — Elsősorban azért vállaltam szívesen ezeket a megtisztelő funkciókat, mert. több oldalról tudtam előkészíteni egy-egy döntést. A legutóbbi választáskor már vissza kellett utasítanom a felkérést. Hatvanöt éves vagyok, egy teljes ciklust már nem akartam végigdolgozni, előbb leköszönni, azt pedig nem tudtam összeegyeztetni az elveimmel. Pihenrti szeretne, de munka nélkül nem tud élni. Így csak Bánfalvi Barnabás ment nyugdíjba, a három évtizedes tapasztalata ma is kamatozik. M. K. A video az idei sláger Csak papíron nyugdíjban Miért választja valaki számos csábítóbb, hálásabbnak és nem utolsósorban jobban megbecsültnek tartott munka helyett a tanácsi szolgálatot? Nem hittem, hogy Bánfalvi Barnabás — ő döntött így harminc esztendővel ezelőtt — elfogadható választ tud adni erre. Ám a Pest Megyei Tanács nyugalmazott tervosztályvezetője olyan szeretettel beszél a kívülálló számára hálátlannak tűnő munkáról, hogy el kell hinni, a tanácsi munkát mindig szolgálatnak tartotta, 5 tartja ma is. Amikor 1957-ben megszüntették azt a minisztériumot, ahol dolgozott, több munkahely közül választhatott, mégis saját maga helyezkedett el. a Fővárosi Tanács tervosztályán. — Azért döntöttem a tanács mellett, mert közelebb áll az élethez. Igaz. hosszabb idő kell, hogy az ember megismerje minden szépségét, mert igenis van szépsége — magyarázza. — Sok fiatal szakembert neveltünk itt az osztályon. és minddel megpróbáltam megértetni ezt. Nagy szívfájdalmam, hogy sokan csak a hatósági munka — Három és fél évtizede immár annak, hogy megalakult a Pest Megyei Moziüzem Vállalat, ámely az alapítás óta következetesen fontos szerepet tölt be szűkebb pátriánk művelődési életében. Mind a vállalat vezetőit, mind a dolgozóit kezdeményezőkészség, vállalkozó szellem, nyitottság jellemzi. Pedig nem könnyű feladat évi 14—15 ezer előadást megtartani mozgóellátásos rendszerben, különösen akkor nem, ha arra gondolunk, hogy ez a megyei összes filmvetítési szám harminc százaléka, ami pedig a nézőket illeti, ez 1,4 millió látogatót jelent. Bár az utóbbi esztendőkben egyre kevésbé kedveznek a körülmények a filmforgalmazásnak — gondoljunk csak a televízióra, vagy a mind népszerűbbé váló videózásra —, eredményeik tartósan az országos átlagot meghaladóan alakultak. S míg számos más megyében bezárják a gazdaságtalanul működő mozikat — mint tették ezt például Zalában és Szabolcsban —, ők ilyen esetben a helyi gazdasági és politikai vezetőkkel együtt keresik a kiutat. Ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy az épületet átadják a tanácsnak s a filmeket gépkocsival szállítják az adott település iskolájába. művelődési házába vagy éppen az óvodába. S ha már az iskolánál tartunk: a közművelődési filmtár oktatóanyagának forgalmazásában ugyancsak országosan kiemelkedő eredményt érnek el. Évről évre javítják ezáltal az oktatás és a közművelődés munkáját, segítik a honvédelmi és az egészségnevelést, a pályaválasztást. Az ifjúságra különös figyelmet fordítanak, hiszen azzal számolnak, hogy a nézők jelentős részét a fiatalok alkotják. Az óvodásoknak vándorvetítö- szolgálatot szerveznek, a nagyobbaknak gyermekfilmhóna- pot, ifjúsági filmklubot s a politikai évfordulók kapcsán más filmes akciókat is. A vállalati kollektívát dicséri az. az országban egyedülálló kezdeményezés, ahogy kialakították a rendkívül népszerű autós kertmozikat. Az idei esztendő minden bizonynyal legnagyobb sikere az lesz, hogy a vállalat megpályázta a Művelődés» Minisztérium kedvezményes videoberende- zés-vásárlási akcióját. Harmincat igényeltek s rajtuk keresztül további ötvenet a megyei KISZ-bizottság, amely még külön újabb tizenkettőt kért a nagykátai körzet részére. Az első monitort és berendezést éppen a napokban adták át Cegléden. A kazettaellátást videotékák létesítésével teszik gazdaságossá. Ilyen központok Budapesten, Cegléden, Nagykőrösön, Dunakeszin. Budaörsön és Nagykátán lesznek. A Pest Megyei Mozi üzemi Vállalat eredményei mögött nemcsak a következetes, demokratikus és alkotó szeilemű vezetés, hanem az ott tevékenykedő tizennégy szocialista brigád mindenkor cselekvésre kész, valamennyi tagjának munkája is ott van. ICö. Zs. OTTHONOSAN © Kiállítás nyílt a fővárosban Élmezőny '86 címmel a kiemelkedően dolgozó gazdálkodó egysegek munkáiból. @ Debrecen volt a helyszíne a rézfúvósok és ütőhangszeresek országos szakmai találkozójának. © Első hallgatóit fogadta Komlón a cigány népfőiskola. @ Gyöngyös adott otthont a 25. országos ifjúsági bélyegkiállításnak. 0 A hét híre az is, hogy Budapesten rendezték meg az építő kisiparosok aktíváját. EpitCRÍ annyi, mint megváltani a belépőjegyet emlékünknek a holnapba. Rengetegen laknak, dolgoznak olyan építményben. amelynek . alkotója már réges-régen véglegesen megpihent, s lám. keze munkája áll, szolgát, használ. Ismeretlenné váltak világa vész körül bennünket, s ha ebben a világban képesek vagyunk otthonosan berendezkedni, akkor ebben benne van azok szép igyeKezete is,' akik tették a dolgukat, meff építettek, s ha jól építettek, nevük porla- dóbb, mint az, amit emeltek. Valaha két külön világ volt a templomokat, várakat, kastélyokat formáló, formáltató építőmestereké, s az ún. népi építészét művelőié, hiszen ez utóbbiak nem tettek mást, csupán otthonokat, lakásokat teremtették. Csupán? Lehet-e, van-e ennél fontosabb?! Világban való otthonosságunk egyenes következménye annak, otthonunk otthon-e?! Ami persze nem kizárólag annak függvénye, milyen munkát nyújtott az építőmester, ám annak is függvénye. S ha tudjuk azt, hogy a megyében 1976 és 1980 között tető alá került új otthonoknak a 13.1 százaléka készült állami erőből — azaz vállalati, szövetkezeti kivitelezőkkel —, napjainkra viszont ez az arány — tavaly ez volt a helyzet — 2,3 százalékra csökkent, akkor már azt is tudjuk, miként növekedett tovább a kisipar szerepe, súlya, fontossága otthonos otthonaink kialakításában. Korántsem ez az egyetlen terep az, ahol aránytalan arányokra bukkanhatunk. A szocialista szektor a megyében négy százalékkal részesedik az építőipari javítás, karbantartás, lakáskorszerűsítés feladataiból. A 900 millió forinthoz közelítő összegből tehát jelentéktelen a részesedése, s tagadhatatlan, ennek megfelelő az ügy — a jámboran reménykedő, de hoppon' maradó megrendelők — kezelése. Ami nem jó, de tény. Sajnálatos tény. S ennek a ténynek az otthona otthonosságát javítani akarók vállára háruló terhét még az is növeli, hogy az épí- tőimri szakmákban tevékenykedő kisiparosoknak a nagyobb része a megyében nem főfoglalkozású! Munkaviszony mellett gyakorolja az ipart, már nyugdíjasként vállal munkát és így tovább. Nem vitatva tehát annak az igénynek a jogosságát, amely a megye sok táján elhangzik egy ideje — s ami a héten lezajlott aktíván is hangot kapóit —, nevezetesen, hogy a kisiparosnak táguljanak a munkavállalási lehetőségei, azért egy cseppet töprengünk. Bizonyára jó a tisztes iparosnak, ha — társaival összeállva — műemlékeket hoznak helyre, iskolát. kórházi épületszárnyat építenek, de jó-e annak az embernek. családnak, aki, amely hónapokat vár csupán arra, hogy a mester a nevét adja az amúgy kalákában épített új családi ház falainak felhúzásához, befedéséhez?! S ilyen kétség sokféle akad ...! Az uralkodó 1695-ben írta alá a megye első kőműves és hőfaragó céhének kiváltságlevelét. Akkor könnyű volt, ma korántsem egyszerű — nem papíron, hanem a valóságban — eldönteni, ki az építő kisiparos? Hiszen a központifűtés- és csőhálózat-szerelő, a vízvezeték-, a villanyszerelő is adott esetekben kivitelez, azaz épít, _ nemcsak a tetőfedő, a kőműves, a burkoló. Amint ennek a fordítottja szintén igaz, ez utóbbiak is rászorulhatnak karbantartó, javító, korszerűsítő megbízatásokra. Az ilyen munkákon egy évtized alatt a megyében a kisipar több. mint a négyszeresére növelte teljesítményének értékét! Tílkra ennek az építő kisiparosnak szakmai összetételének változása is a megyében. Egv évtized alatt helyben maradt az ács-állványozó mesterek száma, hasonló a helyzet a bádogosoknál, az épületburkolóknál. ami a technológia átalakulására utal. Ugyanakkor megkétszereződött a vízvezeték-szerelők csapata, a központifűtés- és csőhálózat-szerelőké, tetemesen nőtt a tetőfedők száma, ám például kőművesből ma kevesebb tevékenykedik a megyében, mint 1980-ban! Otthonaink formálódó otthonossága a szakmákon is formál. Vannak megszaladó és vannak visszaszoruló mesterségek, hiszen Dóidéul tavaly a megvében eovctlen olyan lakás akadt a 6287-ből, ahol nem járt villanyszerelő. s né?v olyan, ahol mosdóhelyiség híián nem hívtak vízvezeték-szerelőt... M. O. Szűkebb pátriánk egyik leglátogatottabb és legszebb filmszínházába, a ceglédi Szabadságba került az első olyan videoberendezés, amelyet a Pest Megyei Mozi üzemi vállalat pályázott meg a Művelődési Minisztériumtól
