Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

10 &ßMtm 1987. Április 4., szombat HÉT VÉG! VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Antonov bonni tárgyalásai Szovjet és magyar vezetők távíróivá!'ása A jobb légkör még nem minden Thatcher moszkvai látogatása után, Shultz Ismét előtérbe került a helyi konfliktusok i. ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP A brit miniszterelnök-asz- ézony ugyancsak bővelkedett jelzőkben, amellyel elragadta­tását kívánta kifejezni a Mi­hail Gorbacsovval folytatott párbeszéd jellemzésére. A fel­fokozott minősítés annak a nyíltságnak, őszinteségnek szólt elsősorban, amellyel a szovjet vezető korunk legége­tőbb kérdéseiről nyilatkozott. Az angol rádió kommentáto­ra így fogalmazott: Thatcher asszonyra mély benyomást gyakorolt Gorbacsov követke­zetessége, amellyel — igaz sa­ját nézőpontjának érvényesíté­sére —- a nemzetközi problé­mák minél gyorsabb rendezé­sét óhajtja. Persze a szívé­lyes légkör még nem minden — mint szovjet részről rámu­tattak a tárgyalások értékelé­sénél. De ha összevetjük az­zal, hogy a miniszterelnök­asszony Moszkvába utaztában a repülőtéren még azt mond­ta az újságíróknak, hogy ,.jól odamondogat majd Gorbacsov- nak, s később „elbűvöltségé­nek” adott hangot — ez nagy változást jelent. Ugyancsak pozitívumnak számít mindaz, amiről a kereskedelmi kapcso­latok új magasabb szintre va­ló helyezésében és általában a kétoldalú viszony megjaví­tásában megegyeztek. A jobb légkör azonban csak előmozdítója lehet későbbi megállapodásoknak. S itt azonnal belép egy hideg zu­hanyként ható negatív elem. Thatcher asszony mereven el­lenzi a közepes hatótávolsá­gú rakéták úgynevezett nulla megoldására vonatkozó esetle­ges szovjet—amerikai megálla­podást és hallani sem akar ar­ról, hogy egy későbbi fázisban, amikor Európa atommentesíté­se napirendre kerül, megtör­ténhessen az önálló brit atom-» ütőerő bármilyen csökken­tése is. A brit miniszterelnök­asszony magatartását nyilván meghatározzák a szigetország­beli választások, amelyek a konzervatív párt forgatóköny­ve szerint, valamikor június tájban következnek be. S te­kintve, hogy a Munkáspárt az atomleszerelés melletti progra-' mot állított össze, nyilvánva­ló, hogy az uralmon levő 10- ryk — akiknek pártja Tha­tcherrel elégedett egyetér­tenek a brit atomütőerő fej­lesztésével. Ugyanúgy, ahogy tény: az angol katonai-ipari komplexum fegyverkezési ér­dekeinek nagyon is megjelel­nek a megnövelt hadiipari költségvetési kiadások. Az an • goi kormányfő kijelentései ar­ról, hogy mindenképpen fenn kívánja tartani a brit önálló atomütőerőt, lelkes helyeslést keltettek Franciaországban, amelynek kormányzata saját arzenáljának megőrzésére tö­rekszik, s egyetértés fogadta ezt a tengerentúlról Is. A washingtoni kormányzati körök ugyanis súlyos dilem­mába kerültek, ök javasolták az úgynevezett „nulla megol­dást”, azaz azt, hogy Európá­ból távolítsanak el minden közepes hatótávolságú rakéta­nukleáris rendszert. Tették ezt abban, a hiszemben, hogy szovjet részről amúgy sem fo­gadják el ezt a változatot. Most viszont, amikor Mihail Gorbacsov javaslata pozitív volt erre, Washington mond­vacsinált „gondokat” támaszt, s ellenőrzési problémákat vet fel. majd amikor ezeicet szov­jet részről akceptálják, össze akarja keverni a rövid-ható­távolságú rendszerek ügyét a közepes horderejűekkel, hogy így tegye lehetetlenné a meg­egyezést. Thatcher asszony hajthatatlansága kapóra jön a fehér házbeli köröknek, s újabb muníciót kapnak nega­tív álláspontjuk védelmére. REAGAN ELNÖK ERKÖLCSI VERESÉGE Ebben a helyzetben különös jelentőséget kapott az ameri­kai elnök váratlan veresége, amelyet a törvényhozásban szenvedett el. Pedig az ügy látszólag sima volt, legalábbis a Fehér Ház előzetes megíté­lése szerint. A kongresszusban nemritkán születnek ugyanis a választások közeledtével olyan határozatok, amelyekkel a honatyák meg akarják mutat­ni azoknak a szavazóknak, akik bejuttatták őket a tör­vényhozásba, hogy „jól kép­viselik érdekeiket”. Egy ilyen nagyszabású az országútháló­zatot tovább kiépítő, több- milliárd dolláros programról volt szó, amelynek realitása a jelenlegi rendkívüli a meri Ital államháztartásbeli defioit lát­tán joggal tűnik megválás! t- hataüannak. Viszont az újra­választásukért 1988-ban mér­kőzni kényszerülő képviselők és szenátorok áldásukat adták erre a tervre, hiszen a helyi útrendszerek korszerűsítésének kivívása jó érvanyagot adna eljövendő korteshad járatuk­hoz. Reagan abban a biztos tu­datban élt elnöki vétójával, hogy számíthat a köztársssag- párti szenátorokra, s így nem szavazzák le a törvénnyel szembeni ellenvetését. (Az el­nök ugyanis az alkotmány sze­rint vagy aláírásával szente­síti a törvényhozás által el­fogadott törvényjaváslatokat, vagy vétóval él. Ez esetben az ügy visszakerül a kongresszus­ba, s a szenátus kétharmados többsége szükséges ahhoz, hogy felülbírálja az elnök vé­leményét, mégis életbe léptes­se a korábban megszavazott törvényt. Tekintve, hogy" az ellenzéki demokrata pártnak, csupán egyszerű többsége van a szenátusban, Reagan joggal számíthatott arra,' hogy dia­dalt arat a törvényhozás fe­lett.) Ez azonban nem követ­kezett be, mert 13 republiká­nus szenátor Reagan elnök el­len szavazott, s így az útépí­tési törvény, az elnöki vétó el­lenére életbe lépett. Ennek hordereje .nagyobb annál, mint az első pillanatra látszik. A törvényhozás — így is mondhatnánk — ugyanis lényegében bizalmatlanságot szavazott Reagannel szem­ben. Ennek ugyan nincs olyan következménye, mint a nyu­gat-európai polgári demokrati­kus rendszerekben, ahol ilyen lépések automatikus lemon­dást vonnak maguk után. Az amerikai alkotmány értelmé­ben, bárhányszor szavazzák le Reagan vétóját, a következő választásig ettől meg elnök maradhat. Csakhogy funkcióit bizonyos fokig csak korláto­zottan láthatja el, hiszen megköti kezét a törvényhozás­sal való szembenállása. Költ­ségvetési kereteit a törvény- hozásnak kell jóváhagynia, ugyanúgy, mint az általa alá­írt nemzetközi szerződéseket, vagy a kinevezéseket a főbb állami posztokra. S itt lép be a kérdőjel Shultz április 13-i moszkvai utazása ügyében. Az amerikai külügyminiszter azért látogat a szovjet fővárosba, hogy át­tekintsék, "miként lehetne meg­gyorsítani a genfi tárgyalások munkáját, s milyen esélyek vannak arra, hogy még az idén létrejöjjön a közepes ha­tótávolságú rakéták leszerelé­séről szóló szerződés. A wa­shingtoni diplomácia vezető­jének eredményes megbeszélé­seit már korábban is elhomá­lyosították azok az amerikai feltételek és fenntartások, amelyeket e fegyverrendszerek kivonása ügyében mind sű­rűbben felvetettek. Most pe­dig Reagan elnök kongresszu­si presztízsvesztesége nyomán joggal vetődik fel a kérdés:, van-e egyáltalán lehetőség ar­ra, hogy az ennyire megnyir­bált hatáskörű elnök, akinek mozgásszabadsága erősen kor­látozott volt a reykjavíki ta­lálkozó tanúsága szerint is, külügyminiszterének olyan utasításokat adhasson, ame­utazása előtt bonyolult ügye lyek a leszerelés irányába va­ló áttörés felé vezetnek? A RENDEZÉS ELLEN­FELEINEK AKCIÓI Afganisztán és Nicaragua között nem véletlenül vont párhuzamot a héten a világ­sajtó. Afganisztánban is, Ni­caraguában is külföldről tá­mogatott és irányított felfor­gató akciók miatt keletkezett a helyi konfliktus, vagy ahogy másként nevezik: regionális válság. Ezekre az jellemző, hogy jelenlegi méreteikben egy-egy körzetre szűkülnek, s nem fenyegetnek közvetlenül világégéssel. De a veszély ál­landóan megvan arra, hogy kiterjednek több környező or­szágra, s az események olyan ellenőrizhetetlen fordulatokat kaphatnak, amelyek fenyeget­hetik a világ békéjét. Túl ezen az a tény, hogy ezek a heiyi konfliktusok dúlnak, mérgező- leg hat a világhelyzetre, a nagyhatalmak egymás közötti kapcsolataira, s ezért általá­nos érdek a minél gyorsabb! rendezésük. Ami Afganisztánt illeti, az év eleje óta jó esélyek támad, tak a regionális rendezésre. A népi kormányzat által megnir- detett megbékélési program és a tűzszünet növelte a társa­dalmi bázist, amelyre ezek az erők támaszkodnak. A szovjet kormány késznek mutatkozott arra, hogy kivonja fokozato­san, úgy ahogy az ország el­leni külső (elsősorban Pakisz­tán felőli) beavatkozás csök­ken, illetve megszűnik, azokat a kontingenseket, amelyeket a kabuli kormány kérésére kül­dött az országba. Kedvezően haladtak az ezzel összefüggő. ENSZ-közvetítéssel zajló pa­kisztáni—afgán megbeszélések is. Nem lehet meglepődni, hogy megmozdultak azok az erők, amelyek a helyzet to­vábbi elmérgesítésében érde­keltek. Nyilván ezzel függött össze, hogy afgán utasszállító gépet lőttek le pakisztáni köz­reműködéssel és hogy az af­gán ellenforradalmárok raké­tatámadást hajtottak végre szovjet terület ellen. Nicaragua ellén is folytató­dott az amerikai irányítású felforgató tevékenység. Wa­shingtont nyilván idegességgel töltötte el, hogy Guatemala el­nöke hivatalos látogatást tett Managuában. s ezzel megszűnt Nicaragua közép-amerikai el­szigeteltsége. A CIA (az ame­rikai Központi Hírszerző Ügy­nökség) most ejtőernyős kom­mandókat képez ki a Hon- durasban táborozó nicaraauai ellenforradalmárok köréből. Tevékenységük megkezdését jelzi, hogy a héten többször előfordult, hogy ilyen átdo­bott csoportok magasfeszültsé­gű elektromos távvezeték osz­lopait robbantották fel Nica­raguában és egész vidékeket fosztottak meg ily módon át­menetileg az áramszolgálta­tástól. A világhelvzet azonban nem kedvez a helyi rendezések es­küdt efllerrségeinek. Mindjob­ban elszigetelődnek, mindhiá­ba is fordulnak elvakultan mind elkeseredettebb eszkö­zökhöz. Árkus István Kohl üdvözlete Mihail Garbstsóvnak Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Hans-Dietrich Genscher alkancellár és kül­ügyminiszter pénteken délelőtt külön-külön egyórás megbe­szélést folytatott Alekszej An- tonovval, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tesével, aki részt vett a két­oldalú gazdasági vegyes bi­zottságnak a nap folyamán befejeződött kétnapos üléssza­kán. | Kohl kancellár üdvözletét küldte Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának, rá­mutatva, hogy kormánya nagy érdeklődéssel kíséri a szovjet­unióbeli változásokat és refor­mokat. Megismételte továbbá a Nyikolaj Rizskov szovjet mi­niszterelnöknek szóló meghí­vását. A szoros érintkezés fo­lyamata — mondotta Ost ál­lamtitkár — segítheti a folya­matos párbeszédet, amely vé­leménye szerint elvezethet a legmagasabb szintű tárgyalá­sokhoz is. Úfcbb chilei tiltakozó hullám A chilei rendszer demokra­tizálását sürgette II. János Pál pápa, aki szerda óta tar­tózkodik a dél-amerikai or­szágban. A pápa bátorította azt a küzdelmet, amelyet a chilei katolikus egyház foly­tat az emberi jogok intézmé­nyesített megsértése ellen. II. János Pál csütörtökön el­látogatott a chilei főváros egyik nyomornegyedébe, és beszélgetett a bádogváros la­kóival, akik kemény szavakkal bírálták a diktatúrát. A Pino- cliet-kormány és a Vatikán között született megállapodás értelmében a chilei katolikus televízió teljes egészében egyenes adásban számol be a pápai látogatás minden ese­ményéről. Először fordult elő 1973 óta, hogy egy televízió- adó hivatalos ellenőrzés nél­kül sugározhatott élő adást. A rendőrség utasítást kapott, hogy a pápa látogatása idején minél kevesebb erőszakot al­kalmazzon a kormányellenes tüntetőkkel szemben. Már így is van azonban halálos áldoza­ta a rendőrségi fellépésnek. Egy 26 éves férfinak azért kellett meghalnia egy katonai járőr golyóitól, mert több mint 200 hajléktalan társával együtt egy lakatlan területet akart el­foglalni a chilei főváros köze­lében. A pápai látogatás máso­dik nápján — akárcsak az el­sőn — több tüntetés is volt, s a rendőrség ismét könnygázt, vízágyúkat és gumilövedékeket alkalmazott a tiltakozókkal szemben. VESZÉLYES MANŐVER „Szándékos provokáció’* cél­pontja volt csütörtökön a Fjo­dor Podtelkov nevű szovjet kereskedelmi hajó a francia partok közelében — jelentette a szovjet folyami flotta mi­nisztériuma. A francia haditen­gerészet egyik repülőgépe mélyrepülésben veszélyesen megközelítette a hajót, amikor az a touloni kikötő közelében, nemzetközi vizeken tartózko­dott. A minisztérium közlemé­nye szerint az akció veszélyez­tette a hajó legénységének biz­tonságát. A TASZSZ közleményt hozott nyi.'vánosságra Provokatív front a lépés A francia külügyminiszté­rium csütörtökön rövid közle­ményben jelentette be, hogy „státusukkal össze nem egyze- tethető tevékenységük” miatt kiutasítják az országból a szovjet követség három mun­katársát. A közlemény nem tartalmazza sem a kiutasított szeméivek nevét, sem pedig beosztását. A három szovjet alkalmazottnak nyolc napon belül kell elhagynia Francia- országot — jelentette az AFP francia hírügynökség. A Szovjetunió párizsi nagy­követsége pénteken ezzel kap­csolatban közleményt hozott nyilvánosságra. A döntés miatt tiltakozást nyújtottak át a francia félnek. Ez a Szovjetunióval szembeni barátságtalan lépésnek minő­síti a francia döntést, amely nélkülöz minden alapot — ál­lapítja meg a TASZSZ hír­ügynökség által nyilvánosságra hozott közlemény A szovjet nagykövetség új­fent kijelentette., hogy teljes mértékben a francia felet ter- heli\a felelősség a mostani ak­ciónak a szovjet—francia vi­szonyt érintő következmé­nyeiért. FÉLSIABADULÁSIM ÉVFORDULÓJÁN , Az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács, ^ valamint a szovjet minisztertanács hazánk felszabadu- 5 lásának 42. évfordulója alkalmából táviratban köszön- í tötte Kádár Jánost, az MSZMP főtitkárát, Losonczi i; Pált, az Elnöki Tanács elnökét, valamint Lázár György % miniszterelnököt. A távirat szövege a következő: Kedves Elvtársak! Magyarország nemzeti ünnepe, fasizmus alóli felszabadu­lásának 42. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a szovjet nép szívélyes üdvözletét küldi önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, valamint az egész magyar népnek. Miután Magyarország dolgozóinak történelmi választása a szocializmusra esett, az országban gyökeresen megváltozott a hetlyzet ;• lehetővé vált, hogy a magyar nép a kommunisták pártjának vezetésével, a Szovjetunió és a, többi szocialista or­szággal szoros szövetségben gazdasági, tudományos és kultu­rális téren fejlett állammá alakítsa át hazáját. A Szovjetunió nagyra értékeli, hogy testvéri országainkat az erős barátság szálai kapcsolják össze. A szovjet—magyar viszony az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet és bizalom, az egymás sikereiben való érdekeltség és a kölcsönös elvtársi se­gítségnyújtás példája. Mély meggyőződésünk, hogy az együtt­működés továbbfejlődése, haladó formáinak megszilárdulása, a sokoldalú közös munka elmélyülése megfelel mindkét nép alapvető érdekeinek, a szocializmus és a béke ügyének. A béke megőrzésének és megszilárdításának fontos ténye­zője a Varsói Szerződés tagállamainak békeszerető politikája, amelyet az emberiség sorsa iránti nagyfokú felelősségérzet határoz meg. A szocialista országok külpolitikai kezdeménye­zéseinek megvalósítása révén alapvetően kedvező fordulat ér­hető el a jelenlegi nemzetközi helyzetben, át lehet térni a le­szerelésre és létrehozható a nemzetközi biztonság átfogó rend­szere. Az SZKP XXVII. kongresszusának határozataitól vezérel­ve a szovjet kommunisták, a szovjet dolgozók a jövőben is mindent megtesznek pártjaink, országaink és népeink barát­ságának erősítéséért, sokrétű kapcsolataik 'fejlesztéséért a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus el­vei alapján. A testvéri Magyarország nemzeti ünnepén a szovjet em­berek érzéseit kifejezve, kívánjuk Önöknek, kedves elvtár­sak, a magyar kommunistáknak és a magyar dolgozóknak, hogy a szocialista építésben, a békéért és a társadalmi ha­ladásért folytatott harcukban sikerrel teljesítsék az MSZMP XIII. kongresszusán kijelölt felelősségteljes feladatokat. ^ Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György ugyan- csak táviratot küldött Mihail Gorbacsovnak, az SZKP $ KB főtitkárának, Andrej Gromikónak, a Legfelsőbb Ta­ti nács elnökének, valamint Nyikolaj Rizskov miniszter- ^ elnöknek. Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szoaialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársasági Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és az egész magyar nép nevében köszönetünket fejezzük ki nem­zeti ünnepünk, hazánk felszabadulásának 42. évfordulója al­kalmából küldött üdvözletükért és jókívánságaikért. Magyarország felszabadulásának 42. évfordulóján a tisz­telet és barátság érzésével köszöntjük a szovjet népet. Ke­gyelettel gondolunk azokra a szovjet hősökre, akik életüket áldozták népünk szabadságáért. A felszabadulással történelmünk új korszaka kezdődött. Népünk jelentős vívmányokra tett szert az új társadalom építésében. Az MSZMP XIII. kongresszusa a fejlett szocia­lista társadalom építésének, politikai és gazdasági rendsze­rünk továbbfejlesztésének feladatait állítja elénk. Az MSZMP és az SZKP, a magyar és a szovjet nép tör­ténelmi kapcsolatai, szoros együttműködése a marxizmus—le­ninizmus, a szocialista internacionalizmus elveire, céljaink és alapvető érdekeink azonosságára, a kölcsönös előnyökre épül­nek. Hazánk dolgozó népe nagy figyelemmel és rokonszenvvel kísérte az SZKP XXVII. kongresszusának és a szovjet párt Központi Bizottsága 1987. januári ülésének munkáját, az azo­kon elfogadott határozatokat. Pártunk, kormányunk és né­pünk sikereket kíván a szovjet nép érdekeit sokoldalúan ki­fejező, az élet minden területére kiterjedő átalakítási prog­ramjának teljesítéséhez. Cselekvő támogatásáról biztosítja a Szovjetunió külpolitikai kezdeményezéseit. Ez alkalomból is szívből Jdvánunk további sikereket a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és Miniszterta­nácsának, a testvéri szovjet népnek az átalakítás nagy jelen­tőségű irányvonalának következetes megvalósításában. Barátság és együttműködés ÜDVÖZLET TESTVÉRLAPUNKTÓL ^ A Pest Megyei Hírlap szerkesztősége felszabadulásunk ^ 42. évfordulója alkalmából ugyancsak üdvözlő levelet ^ kapott az Omszkaja Pravda szerkesztőségétől. Szovjet ^ testvérlapunk kollektívája nevében A. Jacenko főszer- $ kesztő az alábbi üdvözletét küldte: Kedves Barátaim! Az Omszkaja Pravda szerkesztősége nevében szívélyesen üdvözöljük önöket nemzeti ünnepük, Magyarország fasizmus alóli felszabadítása, április 4-e alkalmából. Az Omszk me­gyeieket és az összes szovjet embereket a büszkeség és a bol­dogság érzésével tölti el ez. Kívánunk Önöknek új sikereket a Magyar Népköztársaság, fejlett szocialista államuk építéséhez, az MSZMP XIII. kongresszusa határozatának megvalósításá­ban és a VII. ötéves terv célkitűzéseinek teljesítésében. A tö­megtájékoztatás dolgozói mindig a szocializmus eszméi propa­gandájának élvonalában voltak és lesznek. Kívánunk Önöknek jó egészséget, sikereket a szocialista építőmunka kiemelkedő céljainak eléréséhez, kifejezzük még hitünket abban, hogy a barátság és az együttműködés megyéink szerkesztősége kollek­tívái között az Omszk és a Pest megyei dolgozók kapcsolatá­nak további erősítését fogja szolgálni.

Next

/
Thumbnails
Contents