Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
1987. Április 4., szombat A Szovjet—Magyar Baráti Társaság Omszk megyei tagozatának székházában szinte mindig élénk a forgalom. Gyakran eljönnek azoknak a magyar internacionalistáknak az unokái, rokonai, akik egykor Omszk- ban, illetve Szibériában harcoltak a szovjet hatalomért. De sűrűn megfordulnak itt azok a volt szovjet katonák is — ma háborús veteránoknak hívják őket —, akik részt vettek a második világháború magyarországi harcaiban. Akik ott voltak Székesfehérvár, a Balaton vidéke vagy Budapest felszabadításánál. Sokuknak az a legnagyobb vágya, hogy ismét láthassák Magyarországot. A legtöbben 1944—45 óta nem látták azt az országot, amely népének egykor elhozták a szabadságot. Az SZMBT Omszk megyei tagozata igyekszik segítséget nyújtani az ilyen utazásokhoz. Általában növekszik a forgalom az évfordulók közeledésével — február 13-án, február 18-án, április 4-én, május 1-jén és augusztus 20-án. — Sok tennivalónk van a vállalatok, testvérvállalatok közötti kapcsolatok lebonyolításában is, mivel az omszki ember természete olyan, hogy az ünnepeken szeretné szépen megajándékozni azt, akit szeret. KÖSZÖNÖM, HOGY ELEK... NEGYVENKÉT ÉVE ŐRZÖTT EMLÉK Csak egy példát idézek: Január 20. és 29. között Omszk megyében tartózkodott film- forgatás céljából egy művészdelegáció, Wahorn András és Zaszlavik Jenő grafikusok és Mihók Barna, a Magyar Televízió operatőre. A látogatás a Komszomol Omszk megyei, illetve a KISZ Pest Megyei Bizottságának együttműködési szerződése keretében történt. A vendégek a Magyar Televízió „Stúdió ’87” című műsorának készítettek riportot azokról az újdonságokról, amelyek Omszk megye kulturális életében jelentkeznek azóta, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A látogatás utolsó napján lehetőséget kaptak, hogy elmondják benyomásaikat, tapasztalataikat egy 50 perces műsorban az Omszki Televízió programján. Érdekes, őszinte, kritikus és önkritikus vita folyt a- képernyőn, a jelenkor szellemében. Az adást én szinkronizáltam, mint tolmács. Másnap sűrűn csörgött a telefon, sokan szerettek volna találkozni Pest megye művészeinek képviselőivel. Sok háborús veterán is volt a telefonálók között. Kétszer megsebesült Az egyik, Berengyejev Ferenc közölte, hogy találkozói szeretne velem. Megegyeztünk az időpontban, s ennék a hosszú beszélgetésnek az eredménye a következő történet. El kell mondanom, hogy Berengyejev Ferenc 63 éves, gyors mozgású ember. Már nyugdíjban van, de dolgozik filmoperatőrként az Omszk megyei tanács kulturális osztályán. Aktívan részt vesz a szovjet—magyar baráti kapcsolatok elmélyítésében. Régóta ismerem, s tudom, hogy jól beszéli a magyar nyelvet. Mindig javasolja, hogy egyszer utazzunk Magyarországra, mert szeretne készíteni egy színes filmet a két testvérmegye kapcsolatairól. Tizennyolc éves korában hívták be katonának. A légvédelmi tüzér tiszthelyettesi befejezése után a frontra került. Harcolt a sztálingrádi, a kurszki csatában, ahol kétszer sebesült meg. Felgyógyulása után visszatért a légvédelmi tüzérüteghez. Részt vett a dunai átkelésben. — Budafokon álltunk, amikor ideiglenesen beköltöztem egy magyar családhoz — mondja egykori élményeit idézve. — Két idős ember — egy bácsi és egy' néni — és két fiatal nő lakott náluk. Az egyik karcsú, középtermetű, fekete, kopott ruhás, barna lány volt. Azt mondta, hogy ő fodrász Mutatta ujjával az ollót a hajam mellett. Nagyon kedvesek voltak, mind. de nagy nyomor uralkodott a házban. így elmentem a katonai gazdasági konyhára, hoztam margarint, amelyet egy német tábori konyháról zsákmányoltunk, meg egy buhánka kenyeret. Életmentő lány A házban a család lakott, a fodrászlány (42 év múlva is látom az arcát, a nevére nem emlékszem) egy kis kamrában aludt, ahová a bejárai a verandán keresztül vezetett Én egy másik szobában laktam, oda a ház túlsó oldaláról lehetett bemenni, megkerülve a főépületet. 1 — 1945 márciusa volt. Egy átvarázsolták a ruhámat. Annyit már tudtam magyarul, hogy megköszönjem. Negyedik éjszakát töltöttem ennél a családnál, amikor éjfél után hirtelen dörömbölés ébresztett fel. Az ablakból lactam a fodrászlányt, amint mondja: Német,-germán katona. Néhányszor elismételte, majd látva/ hogy ébren vagyok, elszaladt. Az ágy alól gyorsan előkaptam a géppisztolyt, de közben láttam, s hallottam már, hogy kívülről feszegetik az ajtót, reccsent a zár. Egy géppisztolysorozattal válaszoltam. Csend lett. Kimentem a szobából, a küszöb mellett a lépcsőkön vérfoltok voltak. Lövésre tartva a fegyvert, berohantam a nyitott ajtón a lakásba. A bácsi vigyázban állt, remegve, az öregasszony a padlón térdelve ismételgette: Istenem, Istenem .,. A belső szobából beszaladt az egyik lány és sírva mondta, hogy germán, német. Megnyugtattam őket. Reggel visszajött a fodrászlány, aki ■ a szomszédoknál aludt. Ö volt. aki felébresztett ezen az éjszakán, s akinek az életemet köszönhettem. Ahogy tudtam, úgy hálálkodtam neki, s örök időkre a szívemben maradt róla az emlék. Kilenc lelőtt gép Harcoltam Sztálingrádnál, részt' vettem a kurszki-, a kozszuny—sercsenkovói és jásszi—kisinyovi csatákban, átkeltem, a Dnyepperen, a Dunán, harcoltam Budapesten, Székesfehérvárott, Kecskeméten. De mindig hálával emlékszem arra a magyar fodrászlányra, aki kockáztatva az életét, megmentett engem, amikor én elaludtam s így könnyű zsákmánya lettem volna a német felderítő csapatnak. Hozzáteszem még, hogy Berengyejev Ferenc tüzérütegével kilenc német repülőgépet lőtt le a háború alatt. Ezt hét ember tette. Mint az ezred legjobb tüzérszemélyzetét lefényképezték az ezredparancsnokkal és a politikai tiszttel. Mohilyovval. Az ágyú csövére kilenc csillagot rajzoltak, ez egy-egy lelőtt német repülőgépet jelentett. Ebből az ütegből, a személyzet fele Magyarországon halt meg. A történet hőse. Berengyejev, 1951-óta az SZKP tagja. Ezt a szerény embert, aki gyakran ismétli, hogy ő nem nagy hős, s aki 42 éve meleg szívvel emlékezik a magyarokra, én is szeretném megismertetni a Pest Megyei Hírlap olvasóival. Élve a lehetőséggel — egyúttal — nagy szeretettel köszöntőm a testvéri Pest megye dolgozóit, a magyar nép nemzeti ünnepe. Magyarország felszabadításának 42. évfordulója alkalmából. Kívánok valamennyiüknek jó erőt, szibériai egészséget, békés és kék égboltot, személyes boldogságot. Omszk, 1987. mártius 4. Trancsics Iván az SZMBT Omszk megyei tagozatának felelős titkára KeUenekamozgósító erejű írta: Pál Lénárd, az BüSZiP KB titkára z évfordulók számvetésre köteleznek. Hazánk felszabadulásának 42. évfordulóján sem tehetünk' mást. Mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk a hősökre, és kifejezzük köszönetünket a világ első szocialista országának, a hazánkat felszabadító Szovjetuniónak azért, hogy elindulhattunk azon az úton, amelyen most is haladunk. Visszapillantva a múlt eseményeinek társadalomformáló sodrására, jogosan állapíthatjuk meg, hogy nagy, történelmi jelentőségű utat tettünk meg. Az elmúlt 42 év küzdelmei, eredményei és hibái, örömei és keserűségei, mindaz, ami történt, jelentik azt a tapasztalatokban gazdag múltat, amelynek tanulságaira nagy figyelmet kell fordítanunk mind jelenkori cselekvéseinkben, mind jövőt alakító terveinkben. Az elmúlt 42 év a szocializmus megalapozásának. építésének és fejlesztésének története, amelyben az állandóságot és a megújulást hordozó folyamatok egyidejű jelenléte és erős kölcsönhatása ösztönözte — néha talán megkésve — a társadalmi haladást: szolgáló cselekvést. Ennek a „cselekvésösztönzésnek" az átfogó programjait — főként az utóbbi harminc esztendőben — „a dolgozó nép pártja”, a Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezte, szervezte és váltotta valóra az állampolgárok döntő többségének aktív részvételével. Ebben a kölcsönös cselekvésben jött létre az a nemzeti egységt amelynek .megőrzéséért álla/ndóan munkálkodnunk kell, és az a közmegegyezés, amelynek újból és újból való létrehozásáért érzékelhető eredményeket kell elérnünk a gazdaságban, a kultúrában, a népjólét fokozásában, a szocializmus vonzerejének erősítésében. A történelem arra tanít, hogy a tennivalók kellő időben történő felismerésétől, és főként a soron lévő feladatok késlekedés nélküli, pontos végrehajtásától alapvetően függ a társadalmi, gazdasági- fejlődés üteme A jelen időszakban a tennivalók, a feladatok a társadalmi termelés hatékonyságának radikális javításával, a munka termelékenységének jelentős fokozásával, a gazdasági és társadalmi fejlődés ütemének meggyorsításával kapcsolatosak. A szocialista társadalmi rendszer igazi vonzerejét ugyanis csak akkor növelheti, ha minden téren jobb, értelmesebb és erkölcsösebb életformát garantál az embereknek, mint a kapitalizmus. A szocializmus természetéből, lényegéből adódóan ehhez megvannak a lehetőségek, azonban ezeket eddig csak részben használtuk ki Társadalmi rendszerünkben hatalmas tartalékok vannak, amelyek feltárásában és hasznosításában magának az embereknek van a legnagyobb szerepe. Mindaz, ami manapság a szocialista világban történik, amit az SZKP XXVII. kongresszusának irányvonala jelent, amit az MSZMP XIII. kongresszusa feladatként megjelölt, s amit a végrehajtás eredményessége érdekében a KB múlt évi novemberi és decemberi ülésén elhatározott, ezeknek a tartalékoknak a feltárását, a szunnyadó erők mozgósítását célozza. Amikor a tartalékokról beszélek, akkor nem egyszerűen csak az anyagi erőforrásokra, hanem sokkal inkább a legfontosabb termelési tényezőben, a humán erőforrásban rejlő, kimeríthetetlen lehetőségekre gondolok. Ezek a lehetőségek elsősorban nem a munka intenzitásának növelésében, hanem a munka minőségi jegyeinek javításában, a tudás, az alkotó tett megbecsülésében, az egyéni teljesítmények kiemelt elismerésében, az olyan társadalmi légkör kialakításában keresendők, amelyben nemcsak a, jó közérzetnek, hanem magának a létezésnek is szükséges és természetes feltétele az eredményre törő, fegyelmezett munka. A Központi Bizottság múlt évi novemberi és decemberi határozata utat nyitott az új kezdeményezések, az új reformok előtt. Most az a feladat, hogy megszülessenek a végrehajtást felgyorsító kormányzati, intézményi és vállalati intézkedések, hogy megkezdődjön a munka minőségének és eredményességének radikális javulá- ' sa. Nem szabad megengedni a késlekedést, a tettrekészséget csökkentő huzavonát, a határozatok utólagos átértékelésére irányuló praktikákat. Meg kell követelni a határozatok torzítás- mentes végrehajtását, és vállalni kell az ebből adódó átmeneti konfliktusokat. A munka megjavításé minden szinten új stílust követel A figyelmet mindenekelőtt a feladatokra. az optimális megoldás kiválasztására-és megvalósítására kell összpontosítani. Fel kell hagyni a rossz adottságokra, a támogatások és kedvezmények hiányára való hivatkozásokkal. Ugyanakkor minden vállalat és intézmény kötelessége, hogy küzdjön az eredményes működés jfeltételeiért. a határosatok torzításmentes végrehajtásáért. Az elmúlt év december 28-án a Központi Bizottság nagy jelentőségű állásfoglalást fogadott el a műszaki fejlődés meggyorsításáról, és a tudományos kutatás eredményességének fokozásáról. Ez az állásfoglalás tulajdonképpen a novemberi határozathoz kapcsolódik, mivel a termelés hatékonyságát és a termékek versenyképességét alapvetően a műszaki fejlettség színvonala, a gazdaság innovációs készsége és képessége határozza meg. Minden túlzás nélkül állíthatjuk. hogy a műszaki haladás gyorsítása kiemelt jelentőségű, nem halasztható ' feladat, amelynek végrehajtásától alapvetően függ szocialista társadalmi rendszerünk erejének további növekedése, a népgazdaság teljesítményének javulása, és ennek eredményeképpen a társadalmi jólét kedvező alakulása. Szeretném hangsúlyozni, hogy a műszaki fejlesztés elsősorban eszköz a különböző társadalmi és gazdasági feladatok megoldásában. Alapvető( célja, hogy szolgálja a társadalmi szükségletek jobb kielégítését, a Szocialista társadalom erejének növelését. Ezért a műszaki fejlesztést nem önmagáért, hanem a társadalmi haladásban betöltendő funkciójának érvényesítéséért, az általa elérhető gazdasági eréd- ményességért kell ösztönözni. A műszaki fejlődés számára nélkülözhetetlenek az új ismereteket, jelenségeket, törvényszerűségeket feltáró tudományos alapkutatások eredményei. Az új felismerések meglepő és radikális változásokat okozhatnak a meglévő technológiákban. Ezek azonban csak nehezen prognosztizálhatók, a nagy áttörések sokszor nem ott következtek be, ahol azokat megjósolták. Ennek ellenére az tapasztalható, hogy korunkban erősen lerövidült még a legelvontább tudományos eredmények esetében is az az idő, ami a gyakorlati felhasználásig eltelik. A gyors változásokra csak akkor tudunk megfelelően reagálni, ha fokozzuk a hazai tudományos kutatás újat teremtő képességét. El kell érni, hogy a hazai tudományos kutatás sokkal közvetlenebbül segítse az új, korszerű gyártási eljárások bevezetését, a termékszerkezet korszerűsítését, a gyártmányszerkezet korösszetételének javítását. a világszínvonalú termékek kifejlesztését. A műszaki fejlődés felgyorsulása elképzelhetetlen a műszaki' értelmiség teljesítmények szerint differenciált, kimagasló anyagi és erkölcsi megbecsülése nélkül. Nyilvánvaló, hogy a vállalatoknál és intézményeknél, ahol a legközvetlenebbül megítélhető a műszaki alkotómunka értéke, ott lehet és kell az eddiginél jóval többet tenni a műszaki teljesítmények anyagi, erkölcsi elismerése érdekében. Ahhoz azonban, hogy a vállalatok és intézmények legjobb meggyőződésük szerint így járhassanak el, arra van szükség, hogy a központi irányítás a vállalati és intézményi jövedelem- és keresetszabályozás eszközeivel segítse, kényszerítse az ilyen magatartást. A pályakezdő műszaki értelmiség fizetését pedig úgy kell megállapítani, hogy a mérnöki szakma vonzereje valódi jelentőségének megfelelően növekedjen. A munkaszellem javításának sokrétű feladatai között szólni kell az eszmei elkötelezettség erősítésének fontosságáról. Ismeretes, hogy a belső eszmei szilárdság, a meggyőződés számottevő hajtóerőt képvisel a munkában. A vonzó társadalmi célkitűzések, a nemzeti összefogást igénylő erőfeszítések, a szocialista építőmunka céljai kedvezően befolyásolják mind az egyéni, mind a közösségi magatartásformákat. Erről az utóbbi időben mintha kevesebbet beszélnénk, pedig az embereknek szükségük van mozgósító erejű perspektívákra; szükségük van arra, hogy érdemesnek érezzék a tudás, a műveltség elsajátításáért az erőfeszítéseket, a jó ügyért folytatott küzdelmet. | agy feladat hárul a kommunistákra az eszmei elkötelezettség erősítésében. Oly korban élünk, amikor a szocializmusról alkotott felfogásunkban új alkotóelemek erősödnek meg, amikor a marxista-leninista meggyőződés és a forradalmi elkötelezettség újból és újból történő megerősítése önálló gondolkodást, sokoldalú ideológiai munkát követel. Cselekednünk kell, az idő sürget. Berengyejev Ferenc reggel meglepetve láttam, hogy a zubbonyom és nadrágom tisztára van mosva, vasalva, szinte kopog a keményítőtől. Ilyen nem volt az egész háború alatt! Kiderült, hogy a magyar asszonyok éjjel
