Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-30 / 101. szám

1987. ÁPRILIS 30., CSÜTÖRTÖK im. rei 5 Holnap avatják Pilisborosjenőn Múltja nincs, de lesz jövője! Jócskán megkésett az idén a tavasz, s ráadásul még most sem az igazi. Ám hiába hűvös a levegő, a napfény eiőcsaiogatta a virágokat. El sem hullajtottá sárga szir­mait az aranyeső, de már virágba borultak a cseresz­nyefák, s rózsaszínben pom­páznak a babarózsabokrok. Szinte minden egyszerre kelt életre, s ez ilyenkor termé­szetes is. Nullás értékkel Nem véletlenül jutott eszembe ez a pár gondolat, amikor eljöttünk a Nagy-Ke- vély lábánál, magunk mögött hagyva Pilisborosjenöt. Van valami hasonló a természet pillanatnyi arculata, s az ott történtek között. Feltettem ugyanis egy szokványkérdést a művelődési ház igazgatójá­nak: melyik szakkör vagy klub működik a legjobban? Értse meg, itt semmi sincs! — szólt indulatosan. S a nyomaték kedvéért még egyszer megismételte: — Jó tíz éve semmi sincs! Ha nem hiszi, nézzen meg bármilyen megyei statisztikát, a mi te­lepülésünk mindenhol nullás értékkel szerepel. Tudtam, hogy a hatmiU lióért létesített művelődési háznak nem volt elődje, s hogy a kétezer-hétszáz lelket számláló községben csupán a kicsi könyvtár jelentette a? egyetlen kulturálódási lehető­séget, mégis megdöbbentően » hatott ez a tény. Sc.hwarcz Jenő lehiggadt, s már nyu­godtan magyarázott tovább: — Nekünk kell maid ki­alakítani a hagyománvokat, figyelembe véve, hogy az itt élő német nemzetiség és a háború után Mezőkövesd kör­nyékéről ide telepített rétegek kulturális örökségét, műve­lődési szokásait.... Furcsán hat a többes szám első személy akkor, amikor egyszemélyes kultúrházról van szó. Az igazgató bólintott: — Igaz. elméletileg egye dűl vagyok, de állandóan ér ­zem és tapasztalom a köz­ség lakóinak és vezetőinek segítőkészségét... Ez már akkor is megnyil­vánult. amikor az Ürömi Nagyközségi Közös Tanács és a pilisborosjenői elöljáróság nagy erőfeszítések árán, kö­zösen elérte, hogy megépüljön a ház, ahol a múlt héten megkezdődött a visszaszámlá­lás. Javították a kisebb hi bákat. elrendezték a bútoro­kat, áthordták* a nyolcezer könyvet. A szép formájú, kívülről fehérre meszelt épület be­lülről is kellemes látvány, meleg hangulatú, otthonos. A földszinten, a bejárattól bal­ra van az igazgatói iroda, az információ, a mellékhelyisé­gek, a kazánház, jobbra pe dig a százhatvan személyes nagyterem a kamaraszínpad­dal. A kávéház — vagy in­kább kávézó — harmonikafa­lát kinyithatják, így író-ol­vasó találkozó. TIT-eiőadás megtartására alkalmas helyi­séggé alakul át. — Az utcáról, külön be­járatról közelíthető meg a községi . elöljáróság — tette hozzá Schwarcz Jenő —. amely szintén itt kapott he­lvet.. Ami még menthető Széles, kényelmes lépcső vezet fel az emeletre. Első­nek a községi könyvtárat mu­tatta meg. — Eddigi körülményeikről ne beszéljünk, de az ott vég­zett tevékenységükért min­den elismerést megérdemel­nek — mondja. A könyvtár mellett az ifjú­sági és a felnőttklub többféle funkciót is betölthet: például itt jöhetnek össze a szakkö­rök tagjai is. Űj. állandó ott­hont kapott az MSZMP és a KISZ községi alapszervezete A folyosó galériaként szol­gál majd egy leendő helytör­téneti gyűjtemény számára. — Nagy feladat a jelenle­gi gyűjtemény átmentése — szólt az igazgató. — Szeret­ném elérni, hogy a még ment­hető szellemi és tárgyi érté­keket megszerezzük és bemu­tassuk. Sajnos, egyre ke­vesebben élnek már azokból a családokból, amelyeknek ősei megalapították, megte­remtették a falut. A tágas folyosó természe­tesen alkalmas képzőművé­szeti kiállítások megrendezé­sére is. Két fiatalember ép­pen most helyezi föl a ké­peket a falakra. A holnapi hivatalos megnyitóünnepség­gel egyidőben ugyanis egy Pest megye műemlékeit be­mutató, tizenöt lapból álló metszetsorozatot is megte­kinthetnek a vendégek. Igaz, hogy még a kezdet kez­detén vagyunk, de máris ké­pet kaphatunk a ház majda­ni tevékenységéről. Ez nem véletlen, hiszen Schwarcz Je­nő tapasztalt szakember. Ok­leveles könyvtáros és nép­művelő végzettséggel, s las­san húszéves gyakorlattal rendelkezik, öt éve él a fa­luban. Az utóbbi öt eszten­dőt a Népművelési Intézet főmunkatársaként dolgozta végig, s azután kapta meg — pályázatának elfogadását kö­vetően — az igazgatói kine­vezést a pilisborosjenői mű­velődési ház élére. — Az átadás után már több időm lesz arra — be­szélt. terveiről —, hogy ta­pasztalatokat szerezzek a társintézményekben, s hogy jobban megismerjem a köz­ség lakóit. A művelődési ház földszintjén egy gyűjtőládát helyezünk el, ahová az ál­talunk kiadott, gondosan meg­szerkesztett kérdőívet bedob­hatják azok. akik kitöltötték. Miután az igényeket felmér­tük, kidolgozzuk az ezeknek megfelelő konkrét programo­kat. Megnyílhat végre az if­júsági és KISZ-klub is — a fiatalság helyzete művelődés, kulturálódás és szabadidő el­töltése szempontjából ugyan­is tarthatatlan. Célunk vonzó programok biztosítása, hogy pezsgő legyen az élet a ház­ban. Ez azonban csak ősztől indulhat meg igazán, mert a nyarat felmérő-tervező­szervező munkával töltöm. S természetesen megalakít­lifnllSZ, Aida. Nagyobb ösz- szegben lehetne fogadni arra, hogy most, szombaton több tucat televíziókészülék kukult meg, illetőleg homályosodótt el amiatt, hogy a családtagok mind dühödtebben kapcsol­gatták a csatornaváltókat. Mert míg — mondjuk — a nagymama és annak muzsi­kás lelkületű leánya a frissi­ben műsorra tűzött operaköz­vetítést akarta nézni minden­áron. addig az Erkel színhá­zi Aidára fittyet hányó uno­kák a világ minden kincséért sem mondtak volna le a már korábban meghirdetett, Kész cirkusz című revüről. így aztán sok-sok família ottho­nában dúlt a harc, cserélődött percenként a látvány, s vált fél-, negyed, tizedéíménnyé egyrészt Verdi operájának előadása, másrészt Antal Im- réék kedves bohóckodása. S mindezt a kalamajkát tu­lajdonképpen maga a Szabad­ság téri intézmény okozta, amikor illetékes vezetői hagy­ták, hogy a Stúdió rokon­szenvesen rámenős riportere, műsorvezetője, Vinkó József a legnagyobb nyilvánosság előtt, a dalszínházi diadal után kér­dezzen rá a világhírű ven­dégművészre, Placido Domin- góra. hogy beleegyezik-e a felvétel közvetítésébe. Amint az köztudomású, az első szóra beleegyezett, s így kapott né- zőcsábító vetélytársat az a városligeti porondparádé. Történt, ami történt: így aztán az ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit gyakorlat­nak megfelelően lehet csak mérlegre tenni ezt a jaj de zűrzavaros szombat estét. ja a ház napi tevékenységé­ben nélkülözhetetlen társa­dalmi vezetőséget. Nagy ese­mény lesz a június 14-én és 15-én sorra kerülő községi búcsú, amire az NSZK-ból nagy számú vendégsereget várnak. Készülnek augusztus 20-a méltó megünneplésére is. Tervezi játszó- és1 tánc­ház, bábszakkör, klubok, színjátszó- és zenekedvelő csoportok, hangszeroktatás, szabadidős tevékenységek megkezdését. A felnőtteknek bálok és esküvők megrende­zésén kívül kamaraszínpadi és irodalmi estek, kamara- hangversenyek, felnőttklubok és szakkörök, TIT-előadások, amatőr képzőművészeti cso­portok, kihelyezett alkalmi jogsegélyszolgálat megtartását szeretné. — A település kivételesen szép természeti környezetben fekszik — mondta Schwarcz Jenő. — Tudatos irányítással szeretném segíteni a kör­nyezet- és faluszépítést, a ta­náccsal és a népfronttal együttműködve. Igyekszem be­csalogatni a házba a helyi képző- és iparművészeket; fo­lyamatosan bemutathatnánk alkotásaikat. Számos híres színész került ki a már szin­te európai hírű Stúdió K amatőr színházi csoportból, amelynek tagjai községünk­ben élnek. Számukra is len­ne itt hely. Nélkülözés után Munkatervében az eddig elmondottaknál is több szere­pel. Szinte elképzelhetetlen, hogy fér meg majd ennyi minden ebben a kis házban! Érthető, hogy rengeteget akar­nak, hiszen a pilisborosje- nőiek hosszú ideig nélkülöz­ték a kulturálódás lehetősé­gét, s most a ház léte az igények sokaságát teremtette meg, „ „ Rfr,,. > A két gépelt oldalon az utolsó mondat így hangzik: „Jelen munkaterv — tekintet­tel, hogy az intézménynek nincs múltja, de lesz jövője! — szükségszerűen nyitott és bővíthető." Sok sikert kívánunk meg­valósításához! Ami az Aidának ezt a félig magyar, félig olasz nyelvű színre vitelét illeti, nos, ép­pen csak belehallgatva sem tűnt valami egetrázóan pom­pázatosnak az eleje. Sőt, egyenesen csalódást keltett, hiszen maga a tenorkiráiy sem volt még kellőképpen be­énekelve, az operaházi kórus — annak is férfitagjai — pe­dig igencsak ziláltan fújták a magukét, afféle szedett-vedelt dalárda benyomását keltve. A második felvonástól — már amennyire az alkalmi bele- pislogás nyomán sejteni lehe­tett — aztán hirtelen szebbre- jobbra változott a kép, és a még kevésbé hozzáértő publi­kum is megsejthette, hogy mi végre az az óceánon inneni, tengeren túli istenítés ... A színészek és a tévések kirándulása? Nos, ez őszintén mondva reményen felül sike­redett. Mármint azt a mércét haladta meg, ami az ízléste­lenség kritikus pontját jelzi, mert nagyjában-egészében szó­rakoztató, mosolyogtató ma­gán- és társas számokat ve­zetett fel a képernyőre a két szerkesztő, Szilágyi András és Selmeczi Tibor. Eredendően nem akartak — nem is akar­hattak — ők valami olyan nagyszabású gálával kirukkol­ni, mint azt bevallott példa­képük és mintájuk, a párizsi televízió rendszeresen teszi, hanem csak amolyan rokon­szenves utánzatát mímeltették el amannak a sokfelé sugár­zott monstre attrakciónak. Az elkápráztatás helyett az ösz- szekacsintás köpés gesztusa, az úgy is tudjuk, hogy nem tudjátok közös vállalása ha­Svéd királyi étlap Érdekességek a megyei levéltárból A XII. Károly vezette svéd csapatok vereséget szenved­tek Ukrajnában Poltavánál az oroszoktól, 1709. július 8-án Ezt követően a svéd király kénytelen volt Törökországban menedéket keresni. Csak évek múlva. 1714. október 1-jén in­dult útnak innen, hogy hazá­jába visszatérjen. Ám nem tűrhetvén a törö­kök pompás, lassú vonulását, amellyel azok a király iránti nagyrabecsülésüket akarták kifejezni, XII. Károly, amikor a havasalföldi Tirgovistébe értek. Erdély határán elhagy­ta kíséretét. „Csupán egy tisz­tet vitt magával, Dűringet, kíséretétől pedig vidáman el­búcsúzott, a legnagyobb meg­döbbenésben. aggodalomban és szomorúságban hagyva híveit Fekete parókát öltött, hogy álcázza magát, mert egyéb­ként mindig természetes haját viselte, aranyszegélyű kalpa- got, galagonyaszürke ruhát és kék köpenyt öltött; felvette e£P német tiszt nevét, s úti- társával együtt a postaállo­másra sietett.” Ök ketten 16 napi lovon és szekéren való száguldás után megérkeztek Stralsund városába, november 21-én, Ahogyan Voltaire is ir­ta róluk. Mögöttük pedig ott vonult a király magára hagyott kísére­te. amelyik november végén még Budán tartózkodott és ebből az alkalomból Pest vár­megye pénztárából meglehető­sen sok pénzt fizettetett ki az ellátásukra Laczkovics László alispán. Például a budai „sütőház­nak” kenyerekért, a budai mé­szárosnak húsokért, a pesti mészárosnak 12 ökörért, a gyertyaöntőnek házi gyertyá­kért. másoknak szekérszám szénáért, na és természetesen a tetemes mennyiségű borért, ami lecsúszott a svédek gégé­ién. Mindezek az elszámolások szép sorjában feljegyezve megtalálhatók a Vármegye számadásiratai között. Budáról egy idő után — az iratokból úgy látszik —. a svéd királyi kíséret áthúzó­dott Üröm, Borosjenö és Vö­rösvár falvakba, hogy ott pi­hentesse magát és lovait. Majd innen indultak tovább Svéd­ország felé. tározta meg ezt a hajcihőt, s így aztán, ha Pálffy József­nek mégis sikerült megugrat­nia valamelyik majmocskát, Chrudinák Alajos lovai pedig tisztesen keringőztek, máris csattanhatott a taps: ez aztán a sokoldalúság! Az a sokoldalúság, amely igazi valójában Antal Imre közreműködését jellemezte. A mi tévénknek ez a minden­tudó, all round showmanja — akiről a mostani műsorújság­ban oly pompás paródiát tett közzé a szóbűvész Szilágyi György —, nos ez a lebonyo­lítási mindenes ezúttal a leg­jobb kedvében tette-vette ma­gát, s állandó társnőjével, Kudlik Júliával igazán derűs perceket szerzett. Már csak őmiattuk is érdemes volt vissza-visszakapcsolgatni az Erkelből a Fővárosi Nagy­ba ... Szeged. Egy-két jó szót a Dél-alföldi Magazin is igazán j megérdemel, mert újabban j jobbnál jobb, országos érdekű riportokkal rukkol ki. A múltkor a kábítószerszedés el­len Szegeden folytatott küzde-; lemről vetítettek le egy felka­varó jelentést, most, legutóbb meg a plasztikai sebészkés műhelytitkaiba kukkanthat­tunk be segítségükkel. Mind­emellett egyenes adást láthat­tunk -a Tisz-parti városban most zajló operafesztiválról — éppen úgy, mintha emin- nen, a sugárúti palotából je­lentkeztek volna. Magabizto­san és tehetségesen éli önálló életét immár ez a nem bu­dapesti műhely! Akácz László Vennes Aranka Tv-FI GYE LŐ' Horváth Lajos- .in ; > v ■Heti filmtegyzetb Gondviselés Ozsda Erika, Döbrel Dénes és Madaras József a Gondviselés egyik jelenetében Manapság úgyszólván gya­nús, ha egy alkotóművészre azt mondják: elkötelezett. Legalábbis egyes körökben nem szalonképes az, akit ko­molyan érdekelnek ennek a mi mai magyar társadalmunk­nak a problémái — ráadásul úgy, hogy ha a gondokról be­szél, akkor sem azzal a szán­dékkal teszi ezt, hogy ennek ürügyén megkérdőjelezze az egész társadalmi rendet. Épp ezért nem tudom, va­jon elismerésnek veszi-e Er- dőss Pál, ha azt mondom ró­la: számomra ő, eddigi film­jei alapján, de most az új alkotás, a Gondviselés után még inkább elkötelezett mű­vésznek tűnik. Már az Adj király katonát! arról tanúskodott, hogy Er- dősst behatóan érdekli a mai magyar élet úgynevezett min­dennapjainak sok gondja-ba- ja. S nem is valami felső szinten vagy egy elvonatkoz- tatottabb értelmiségi témakör­ben, hanem a társadalom „ér­des része”, a dolgozó emberek köre az, ami iránt különösen érdeklődik. Ebben a filmben nevezetesen arról volt szó, ho­gyan kell szembenéznie a vi­dékről felkerülő lányoknak a nagyváros és az ipari munka­hely számukra merőben új vi­lágával, a naponta jelentkező konfliktusokkal, amelyek kö­zül még csak nem is a leg­fontosabb a beilleszkedéssel járó sok súrlódás, stressz, trauma. Következő filmje, a Visszaszámlálás, ismét egy ér­zékeny pontra irányította a figyelmet: a normális életkö­rülményekért, a családalapítá­sért, a házépítésért mindenre hajlandó, s ebben a hajszában magát tönkretevő fiatal férj története arra figyelmeztetett, hogy napjainkban egyre ön- pusztítóbb harcot kell vívni azoknak, akik mögött nem áll tehetős szülői, családi háttér, ha egy nem is irreá­lis igényű életmódot, színvo­nalat szeretnének elérni, biz­tosítani. Az új film, a Gondviselés, nem kevésbé érzékeny pontra tapint. Erdőss megint csak ebben a körben néz szét, s hőse, András, az ügyes kezű (de olykor enyveskezű) fiatal munkás meg felesége, Éva, a nagyszájú, öntudatos, de na­gyon derék asszonyka, szinte törvényszerűen keveredik olyan szituációkba, amelyek­ben nemcsak az ő ügyükről van szó, hanem megmutatko­zik ezekkel az ügyekkel kap­csolatban a társadalom reagá­lása, állásfoglalása, a „gond­viselés" —, amelyből néha nem az ebből az összetett szó­ból értelemszerűen következő gondot viselés, átvállalás, tö­rődés alakul ki, hanem me­rev paragrafusrágás, érzéket­len, bár pontos ügyintézés, személytelen hivatali tényke­dés. András persze maga is fe­lelős a kialakuló helyzetért. Végtére is lop, s ezért ő a felelős, nem más. Csak hát minden eset más és más, má­sok a motívumok, az indíté­kok. S nála talán épp ezt nem veszik eléggé tekintetbe. Aztán persze már elsodorja őt is meg a feleségét is a la­vina: Éva is börtönbe kerül, mert egy erőszakoskodó mű­vezetőt „lecsap” — viszont a gyerekeiket állami gondozás­ba veszik, ahonnan az egyiket nevelőszülők vinnék el —, aztán ezzel is zűr támad, mert amikor a házaspár ki­kerül a börtönből, nem is olyan könnyű visszaszerezni a kicsit. Szóval: egy távolról sem angyali ártatlanságé, a sorsa alakulásáért nagyon is felelős fiatal család bolyong itt a törvények, a hivatalok, az igazságügyi intézmények, a társadalmi normák labirintu­sában, és Erdőss legégetőbb kérdése éppen ezek kapcsán az: vajon megfelelő-e az a társadalmi gondviselés, amit ezek az emberek kapnak? A szocialista állam és társada­lom eléggé (s elég jól) fi­gyel -e erre a rétegre — mert hogy András és Éva nagyon sok van ebben az országban. És Erdőss azt is kérdezi: va­jon ha ezek a fiatal családok mindössze csak azt szeretnék, (mert itt nagyjából erről van szó), hogy napi nyolc óra rendes munkával rendesen megéljenek, akkor ezt miért nem tudják elérni? (De ezt talán már csak a film nézője gondolja hozzá a kofliktusok- hoz.) S hogy annak, aki — mint Andrásék — priuszos ember, a tételes törvények dacára is azért rettenetesen nehéz ák újrakezdés, mert a társadalom tele van előítéle­tekkel, s ezek erősebbek, mint akár az érvényes bírósági ítéletek. Nem hibátlan film a Gond­viselés. Talán kicsit sokfelé is tekint, talán túl sok min­den esik meg ezzel a fiatal házaspárral (ez valószínűleg a forgatókönyvet író Kardos István szemére vethető hiba). De hogy Erdőss Pál megint valami érdekes, széles társa­dalmi érdeklődésre számot tartó munkát készített, az a hibákkal és túlzásokkal együtt is nyilvánvaló. Csulandra Moldovan felügyelő kaland­jainak rendezésével (s a mar­káns felügyelő megszemélyesí­tésével) tette ismertté a nevét nálunk Sergiu Nicolaescu ro­mán rendező és színész. E filmekben lendületes rendező­nek, jó feszültségteremtő ké­pességű történetmondónak s rokonszenves színésznek mu­tatkozott. Legutóbbi, nálunk is bemutatott filmje, a Ring már sokkal kedvezőtlenebb képet nyújtott róla. Rendező­ként s színészként is fáradni látszott, rossz sablonokba té­vedt, s az is kitűnt: bizony már elmúltak fölötte is a leg­szebb férfiévek. A most a mozikba kerülő Csulandra érdekes kettőssé­get mutat. Egyfelől jelen van benne a biztos kezű. a mester­séget jól értő rendező Nico­I laescu, aki remekül tud lég­kört teremteni — másfelől vi­szont valami fölösleges mű­vészkedés, sőt a francia új hullám, de főleg Resnais stí­lusának megkésett lenyomata fedezhető fel a filmben, mely tulajdonképpen egy ismert román író, Liviu Rebreanu egyik regényének filmváltoza­ta. Az 1920-as évek királyi Romániájában játszódó törté­net — melynek lényege, hogy az igazságügyi miniszter fia megöli szép, ámde paraszti származású feleségét, majd számot vetve tettével s az éle­tével, öngyilkos lesz — Nico­laescu keze nyomán sajnos azt veszti el, ámi Rebreanu, erénye: a történet hitelét, realizmusát, a figurák mar­káns karakterét. Takács István %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents