Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-30 / 101. szám

ELŐRE AZ 1987. EVI NÉPGAZDASÁGI TERV SIKERES MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT! Az egy helyben járás kevés lesz Küldöttgyűlést tartottak az ipari szövetkezetek A Pest megyei ipari szövet­kezetek gazdálkodását tekint­ve összességében egyetlennek sincs szégyenkeznivalója — a szigorúbb szabályozók és a nehezedő értékesítési lehető­ségek ellenére a közösségek eredményes esztendőt zártak. Az elmúlt évhez viszonyítva 15 százalékkal növelték' ter­melésüket és a szocialista ex­port kivételével minden kitű­zött célt teljesítettek. A szö­vetkezetek jelentős része ru­galmasan alkalmazkodott a megnövekedett piaci igények­hez. Külön is kiemelendő az építő- és szerelőipari szövet­kezetek dinamikus fejlődése. Míg 1985-ben a stagnálás, az egy helyben mozgás volt jel­lemző, 1986-ban érezhetően javult az adott helyzethez való alkalmazkodás — álla­pították meg a Pest Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsé­gének tegnapi küldöttközgyű­lésén. A tanácskozáson —; ame­lyen részt vett Gröger József, az OKISZ alelnöke és Németh Ferenc, a szövetség főtitkár- helyettese is — dr. Bernáth Tibor, a Kíszöv elnöke szá­molt be a tagszövetkezetek 1986. évi gazdasági és moz­galmi célkitűzéseinek teljesí­téséről. Beszédében hangsúlyozta, hogy bár a megyében dinami­kusan növekedik a kisszövet­kezetek száma, nagy részük szakcsoportokból, illetve gaz­dasági munkaközösségekből, s nem a hagyományosan műkö­dő szövetkezetekből alakul át. Ezek döntő többsége tisz­tességesen és komolyan dol­gozik, jelentős gazdasági te­vékenységet végeznek, s mun­kájukkal hozzájárulnak a me­gye kedvező eredményeihez. Ennek ellenére a kisszövetke­zetek egy részének tevékeny­sége, munkája hol kisebb, hol nagyobb mértékben kifogásol­ható. Közülük két szövetkezet veszteségesen gazdálkodott, néhány pedig alaphiányt mu­tatott ki az év végén. Né­hány szövetkezet 1986-ban a határon volt, se nem veszte­séges, se nem alaphiányos, de amennyiben nem tudnak gaz­dálkodásukon, eredményükön nagymértékben változtatni, akkor idén jelentős gondok­kal fognak küszködni. Dr. Bernáth Tibor szólt az egyenletesen fejlődő és az el­ismerésre méltóan kiemelkedő teljesítményt nyújtó kisszövet­kezetekről is. Megemlítette a Datacoop Számítástechnikai Kisszövetkezetet, amely 1986- ban 300 millió forintot meg­haladó árbevételt és arányai­ban mintegy 30 százalékos nyereséget ért el. A szövetkezetek gazdálko­dásáról szólva dr. Bernáth Tibor elmondta, hogy az elért eredmények . szintentartását tervezik, de a szabályozók szigorodása mellett ez nem lesz elegendő. Ezért javasol­ják, hogy azok a szövetkeze­tek, amelyek így terveznek és gondolkoznak, elemezzék újra gazdálkodásukat. Ezt követően az idei feladatokról, a mozgal­mi és szövetkezetpolitikai te­vékenység erősítésének szük­ségességéről beszélt. Végezetül a szerdai tanács­kozáson — az Elnöki Tanács korábban hozott határozata alapján — sor került a kül­döttközgyűlés tisztségviselői­nek felmentésére, illetve meg­választására annak érdekében, hogy a jövőben e funkciókat társadalmi megbízatásként lássák el a szervezet vezetői. A küldöttközgyűlés ismét dr. Bernáth Tibort választotta meg elnökének, aki e társa­dalmi funkciója mellett ellát­ja a dunaharaszti Texgraf Ipari Szövetkezet elnöki fel­adatait is. A Kiszöv alel- nökévé Nagy Mihálynét, az Érdi Ruhaipari Kisszövetkezet elnökét választották meg. Ar- lóy Györgyöt, aki korábban a Pest Megyei Kíszöv elnök- helyettese volt, a küldöttköz­gyűlés titkári kinevezésében erősítette meg. P. Zs. Egy lépéssel megelőzték az igényeket Most először kétszer is kiváló Csalhatatlan jelekkel adta’ tudtára a váci’ gyár dolgozói­nak is érkezését a tavasz — rügyeiket bontják a vén fák az udvar hátsó traktusában, míg az utca felől a raklapo­kon álló fehér fonalhegyek kápráztatják el a ragyogó napsütésben a szemet. De ki­tavaszodott a drótkerítés má­sik oldalán is — az üzemi óvoda apróságainak nagy hangja veri fel az irodaépü­let csendjét. Az igazgatói szo­bában most nem zavar a zsi­vaj, jó hírekről esik szó, szép eredményekről tájékoztat Na- ményi Péter, a Masterfil Pa­mutfonóipari Vállalat váci gyárának igazgatója. Több Kilometer Először fordult elő ugyanis történetükben, hogy egymást követően kétszer nyerték el a Kiváló címet, végeztek az élen a gyárak közötti mun­kaversenyben. önmagukhoz képest lettek jobbak, hiszen a verseny győztesének — az azonos elbírálás érdekében — e’őző évi eredményét kel­lett túlszárnyalnia, fölülmúl­nia. A hogyanra magától érte­tődik a válasz: rengeteg mun­kával. A valóság azonban en­nél sokkal, bonyolultabb: a fonalkilométerek növelése ' már nem bizonyult elegendő­nek. Ezért határozták el a tavalvi siker után, hogy a mennyiség mellett javítanak a minőségi eredményeken is — hozzájárulva így a válla­lat exporttervéhez, kiviteli többletének teljesítéséhez. — Természetesn ez nem csak elhatározás kérdése volt: korszerűsítenünk kellett a gyártásközi ellenőrzés rend­szerét, és kidolgoztunk egy komplex, a minőség javításá­ra irányuló intézkedési ter­vet: Ám mindez nem lett volna elegendő akkor, ha ezzel együtt nem javul az - alap­anyag minősége — sorolja az okokat a gyár igazgatója. Jó hangulatban ’ S ha már a sikeréknél tart, 1 hozzáteszi: nagy fontosságot tulajdonít a Kiváló cím el­nyerésében annak, hogy a kollektíva apraja-nagyja ösz- szetart. Másként nem is men­ne — a több mint 300 főt foglalkoztató gyárban jócs­kán jut megoldásra váró fel­adat, munka mindenkinek. Ha nem így lenne, bizony ne­hezen tudták volna tavaly megduplázni a tervezett nye­reséget, s már októberre tel­jesíteni az eredeti, 1050 ton­nás, majd egy hónappal ké­sőbb a 100 tonnával meg­emelt éves célkitűzésüket. Mindezt pedig úgy, hogy köz­ben termékszerkezetet vál­tottak — igényesebb, érté­kesebb termékek gyártására álltak át —, javították a termelékenységet és alkal­mazkodtak vevőik igényéhez. — Arra törekedtünk, hogy céljaink, terveink meghalad­ják a vállalat elvárásait, hogy mindig előrébb legyünk egy lépéssel. Köteleztek a már elért sikerek, eredmé­nyek — teszi hozzá Naményi Péter, s ennek kapcsán már az idei tervekről szól: — Lejjebb semmiképpen nem akarunk adni az elért szín­vonalból. De nem leszünk, már most sem vagyunk köny- nyű helyzetben; alacsonyabb létszámmal kell ezután is produkálnunk a korábbi ter­melési szintet, s legalább ugyanolyan, de inkább még jobb minőségben előállíta­nunk termékeinket, mint az elmúlt évben. Most talán még nagyobb mértékben szüksé­ges az összefogás, a jó han­gulat, hogy megfeleljünk a velünk szemben támasztott elvárásoknak, a többletterhek és feladatok ellátásának. Nehéz átlépni Aki versenyzett valaha, az tudja, hogy ami a vetélkedés­ben a legnehezebb, az ön­magunk legyőzése. Átlépni saját árnyékunkat, bizonyítani, hogy a jónál is van még jobb — talán a leg­nehezebb. Lehet, hogy a vá­ciak sem tették volna mind­ezt, ha nem a szükség, a piac kényszere diktálja, kö­veteli tőlük az előrelépést — a talpon maradás érdeké­ben. Most, hogy ünnepelnek, hogy ismét legyőzték önmagukat, bizonyára újból merítenek erőt —r elegendőt — ahhoz, hogy újra egy lépéssel elő­rébb legyenek — főként ön­magukhoz képest. Patő Zsuzsa Negyedszázados kapcsolat a békéért Alfonsinétől futnak Nagykátáig „A béke minden ember leg­személyesebb közügye. Nem­csak a népek, a társadalmak tudatában, hanem az egyes emberekében is egyszerre van­nak jelen a félelmek, a ve­szélyek és a reménységek, az új lehetőségek távlatai... Az atomháború elkerülhető. Az elmúlt két évben született le­szerelési javaslatok lehetősé­get nyitnak arra, hogy a har­madik évezred küszöbét a tö­megpusztító eszközök terhétöl megszabadulva, kevesebb fegyverrel léphessük át. Ez a lehetőség a békemoz­galom számára kötelességgé fokozódik: meg kell győznünk minden embert arról, hogy ra­gadja meg ezt az alkalmat." (Részlet a XI. országos béke- konferencia állásfoglalásából.) Az idei béke- és barátsági hónap egyik jelentős nemzet­közi eseménye lesz — a né­pek közötti bizalomerősítés je­gyében — az olaszországi Ál- fonsiné és Nagykáta közötti békestaféta. Az olasz városkát és Nagy- kátát több mint negyedszáza­dos kapcsolat köti össze. En­nek kezdeteiről és a békesta­féta programjáról kérdeztük Akantisz Marcellt, a Nagyká- tai Tanács elnökét. — Mint sok minden más az életben, ez a kapcsolat is egy véletlen eredményeképpen kezdődött — válaszol az el­nök. — Még 1959-ben a Ma­gyar Rádió olasz szekciójának riportere felvételt készített Nagykáta életéről, múltjáról, kulturális és népzenei hagyo­mányairól. A riportot az olasz rádió is közvetítette és az adás nyomán a közép-olaszországi Alfonsine város polgármester^ kezdeményezte a kapcsolatok felvételét. Egy évvel később a Magyar'Rádió felvégéit készí­tett a nagykátai pedagógus énekkar, tánckar és zenekar műsoráról olasz adása számá­ra. Az elkövetkező években egymást váltották a műsorcse­rék, majd az alfonsiniek tíz­napos vendégszereplésre hív-' ták a Tápiómente népi együt­test és ekkor határozták el olasz barátaink, hogy barátsá­gi szerződést kötnek Nagyká- tával. Az aláíró delegációt a városka kommunista polgár- mestere vezette. — Ügy tudom, a Tápiómen­te Szövetkezeti Együttes sike­re jelentős állomása volt en­nek a szépen fejlődő kapcso­latnak. — Valóban, az együttes 1979- ben az agrigentói nemzetközi néptánctalálkozó fődíját nyer­te el és nagy sikerű műsort adott Alfonsinében is. A kö­vetkező évben az olasz város Ezer fény táncegyüttese mu­tatkozott be Nagykátán, rend­kívül nagy sikerrel. Négy év­vel később a nagykátai együt­tes szerepelt az Olasz Kom­munista Párt lapja, az Unita fesztiválján is. A kapcsolat 1985-ben teljesedett ki igazán, amikor is a nagykátai gimná­zium negyven diákja kapott meghívást Alfonsinébe nyelv- tanulás és gyakorlás céljából. Abban az évben Nagykátán rendezték az országos középis­kolai olasz nyelvi verseny dön­tőjét, amelynek zsűrijében al- fonsinei vendégek is helyet foglaltak. Vendégünk volt az Olasz Partizánszövetség helyi szervezete, de erősödtek a csa­ládi alapon szerveződött kap­csolatok is. — Véleménye szerint mi­lyen szempontok vezették az olasz kisváros vezetőit, ami­kor kezdeményezték ezt a ba­rátságot? — Alfonsine egy hagyomá­nyosan kommunista többségű város, s ilyen a vezetése is. A második világháború idején a település csaknem teljesen megsemmisült. A városban igen erős ellenállási mozgalom létezett, sok partizán adta éle­tét a fasizmus elleni harcban. Rizonvos, hogy a két taleDülés lakóinak életformája között ta­pasztalható hasonlóság is meg­határozó volt e kapcsolat ala­kulásában. Alfonsine 13 ezer lakójának főként a mezőgaz­daság ad kenyeret, de igen sok az ingázó. Több mint negyed­százados kapcsolatunk szinte az első perctől kezdve a béke védelmén, a fegyverzetek csök­kentésének követelésén, a né­pek közötti barátság erősíté­sén és egymás kulturális érté­keinek kölcsönös megbecsülé­sén nyugszik. Az őszinte ba­rátság és tisztelet jele például, hogy Alfonsinében utcát ne­veztek él Nagykátáról. — Honnan ered a békesta­féta gondolata? — Az olasz város tanácsa határozta el, hogy Béke, hatá­rok nélkül jelszóval delegációt indít Nagykátára. A barátság erősítését, az enyhülést, az em­beri környezet védelmét szol­gálja. A hatvantagú delegáció­ban helyet kaptak az Ezer fény táncegyüttes tagjai és sportolók, akik futva teszik meg az 1023 kilométeres utat Alfonsinétől Nagykátáig. A vendégeket az Olasz Állam» Televízió és az Unita stábja is elkíséri. — Milyen program várja a delegációt? — Tegnap a magyar—jugo­szláv határon nagykátai veze­tők fogadták a népes csopor­tot. A delegáció politikai ve­zetőit ma délelőtt Cservenka Ferencné, az Országgyűlés al­elnöke fogadja, ezt követően az MSZMP Pest Megyei Ok­tatási Igazgatóságán Bárd András, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, az Orszá­gos Béketanács alelnöke köszönti olasz barátainkat. Budapestet elhagyva kerékpá­ros úttörők kísérik a stafétát Nagykátára, ahol egyébként részt vesznek majd a május 1-jei megyei ünnepségen é* megismerkednek a település, a körzet életével. Vendégeink szombaton a főváros neveze­tességeivel ismerkednek és másnap, május 3-án indulnak vissza Olaszországba — fejez­te be szavait Akantisz Mar­cell. M. K. Elismerések a termelésben élenjáróknak Többet, jobbat, gyorsabban (Folytatás az 1. oldalról) A HVDSZ főtitkára hangsú­lyozta: a Pemü átlagon felüli teljesítményét jelzi, hogy az országban az egyetlen tanácsi vállalat, mely kiérdemelte a megtisztelő címet. A továbbiakban Horváth Fe­renc értékelte és köszönte meg a kollektíva tavalyi jó telje­sítményét. Az általa említet­tek beszédes bizonyítékát ad­ták annak, hogy az eredmé­nyek igazán nem mindenna­piak. Az üzem a nehéz gaz­dálkodási körülmények ellené­re 3,2 milliárdos termelési ér­téket állított elő, s ebből 450 milliós nyereségre tett szert. Ez utóbbi megegyezik az ösz- szes álló- és forgóeszközük ér­tékének felével! Importpótló tevékenységük mellett export­juk elérte a félmilliárd forin­tot. A munkájuk termelékeny­sége egy év alatt 9, a vállala­ti keresetszint 11,7 százalékkal növekedett. Az elképzelésekről szólva Horváth Ferenc aláhúzta: az elkövetkezendő három évben folytatják termelési szerkeze­tük átalakítását, csaknem egy- milliárdot kívánnak beruház­ni a piac igényeinek figye­lembevételével. Az ünnepség befejezéseként HoVváth J. Ferenc, az Ipari Minisztérium főosztályvezető­je és Horváth Ferenc vezér- igazgató elismeréseket nyúj­tott át az üzem élenjáró dol­gozóinak, munkakollektívái­nak. Az eseményt színesítő mű­sorban az Óbuda Tsz ritmikus sportgimnasztika-szakosztályá- nak leányai és a solymári ál­talános iskolások nemzetiségi táncokat bemutató együttese arattak sikert. ★ Cegléd számos középülete rangjához méltó, igényes kön­tösbe öltözött az utóbbi évek­ben. A határidőket, a terve­zett költségeket és az előírt minőségi követelményeket be­tartva végezte el a munkát a Cegléd és Környéke Építőipa­ri Szövetkezet. Ezt tanúsítja a Nívó Ruházati Szövetkezet üzemháza, a Vas-, Elektro­mos és Műszeripari Szövetke­zet székháza, a nemrég meg­újult postapalota. Jelenleg a városháza ódon épületének homlokzati tatarozásán mun­kálkodnak és az abonyi nyolc tantermes iskola befeje­zésén serénykednek. A szövetkezet krónikájában nyilván aranybetűkkel örö­kítik meg az Í986-os esztendő eredményeit. Harmincöt éves fennállásuk alatt először ér­demelték ki a Kiváló Szövet­kezet címet. A folyamatos fejlődés meglepő sikerben csúcsosodott ki. Terveiket messze túlszárnyalták, és az árbevétel 60 helyett 80 mil­lió, a nyereség 10 helyett 15 millió forint lett. Tegnap délután ünnepi köz­gyűlést tartottak Cegléden. A kitüntető oklevelet Laár Ár­pád, az Építési és Városfej­lesztési Minisztérium főosz­tályvezető-helyettese adta át Szabó Béla elnöknek. Bállá János, a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagja, á ceglé­di városi pártbizottság első titkára pedig agt a levelet is­mertette, amelyet Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára küldött az ünne­pi alkalomból. ★ „Tudjuk, hogy gazdasági és társadalmi szervezet vagyunk, feladataink ezért túlmutatnak a napi ügyintézési teendőkön. Ez a szemlélet, a cselekvési egység és munkánk adta meg számunkra a lehetőséget erre a megtisztelő kitüntetésre" — hangsúlyozta a tegnapi ün­nepségen Sörös Mihályné, a kiskunlacházi Fáy András Takarékszövetkezet igazgató- sági elnöke. Elmúlt évi ered­ményeik alapján egymás után tizenegyszer, összességében pedig tizenharmadik alka­lommal nyerték el a Kiváló Takarékszövetkezet címet. Bizakodást, s reményt keltő, hogy hazánk jelenlegi helyze­tében vannak olyan kollektí­vák, akik állják a sarat, saját munkájukkal tempót diktál­nak, példát mutatnak — e szavakkal nyújtotta át az el­ismeréssel járó oklevelet dr. Bódy László, a Magyar Nem­zeti Bank elnökhelyettese. Ez a takarékszövetkezet mindig is híres volt kezdeményezőké­pességéről. Fontos, hogy meg­őrizzék e tulajdonságukat, mint megújulásuk zálogát. Ezt emelte ki a ráckevei pártbi­zottság első titkára. Maczkó József, aki a megyei pártbi­zottság jókívánságait is tol­mácsolta. Beke András, a MÉ­SZÖV elnöke azt kérte, hogy legyenek továbbra is igénye­sek a munkájukban. ★ Az elmúlt másfél évtized következetes fejlesztési prog­ramja meghozta a várt ered­ményt, s a cementipar ma már kevesebb energiával és költséggel piacképesebb és korszerűbb termékeket kínál vevőinek. így e fontos kötő­anyagból tavaly országosan megfelelő volt az ellátás, mész- ből viszont hiány volt, annak ellenére, hogy valamennyi ha­zai gyár teljesítette tervét és összességében rekordmennyi- séget állítottak elő. Egyebek között ezek is indokolják, hogy a Vácott található Cement- és Mészművek ezúttal az Építő­ipari és Városfejlesztési Mi- njsztérium, valamint az Épí­tő-, Fa- és Építőipari Dolgo­zók Szakszervezetének közös kitüntetésében részesült. Az elismerő oklevelet a tegnap délutáni ünnepségen Ballai László, a Minisztertanács tag­ja, a Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke, és Ga­lamb István, az ÉFÉDOSZ osz­tályvezetője adta ■ át Koltai Imre vezérigazgatónak. A ven­dégek között köszöntötték még Lénárd Lászlót, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Pest Me­gyei Bizottságának titkárát és Trefil Istvánt, a minisztérium főosztályvezetőjét. A CEMÜ az elmúlt hat év­ben négyszer kapott gazdasá­gi eredményeiért elismerést. Ez is jelzi, hogy az irányítása alá tartozó vállalatok az or­szág közismert gondjai ellené­re folyamatosan teljesítik, il­letve túlteljesítik feladatai­kat. Az idei feladatok közül a vezérigazgató a piaci igények mind teljesebb kielégítését és a mészhiány csökkentését emelte ki. Az ünnepségen be­fejezésül kitüntetéseket adtak át. Az ünnepségekről tudósftot- tak: Furucz Zoltán, Mészáros János, Tamasi Tamás és Tóth Andrea. A fotót Vlmola Ká­roly készítette.

Next

/
Thumbnails
Contents