Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-29 / 100. szám

Tcrmahulladékbol Értékesebb az aranynál A Reanal Finomvegyszer­gyárban bővítik a cukorbe­tegség kimutatására szolgáló peroxidáz enzim előállítását Ebből olyan diagnosztikai teszt készíthető, amelynek se­gítségével egyszerűen, gyor­san és pontosan meghatároz­ható a vércukor szintje. Ilyen enzimet a világon csak keve­sen készítenek. Világpiaci ára az utóbbi években némileg csökkent ugyan, de így is kö­rülbelül kétszerese az aranyé­nak. A külföldi cégek eddig is szívesen vásároltak Magyar- országról peroxidázt, s a ke­reslet újabban tovább élénkül. A megnövekedett érdeklődés­nek a vállalat már csak úgy tud eleget tenni, ha jokoiza a termelést. A peroxidázt sa­ját eljárásuk alapján, az ét­kezési célra feldolgozott tor­ma hulladékának levéből nye­rik ki. A termelés bővítéséhez több tormalére van szüksé­gük, ezért az újlétai Űj Élet Termelőszövetkezetben, azzal közösen, új tormalégydrtósort állítottak munkába. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, Iparművészet a gö­döllői művésztelepen, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, álandó ki­állítás, Csontváry, a napút festője, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—ÍR óráig. Kerepesiarcsa, kiállítáterem. Televíziós bábok kiállítása, I megtekinthető 10—18 óráig. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, SZÁM 1987. ÁPRILIS 29.. SZERDA Tizenkét község mentősei Álom még a kiemelt eseíkoesi Nem kíváncsiságból érdeklődnek Mozi" Várjuk türelmetlenül, ha betegek vagyunk, ha hozzá­tartozóink szenvedéseit nem bírjuk tovább nézni. Gyerme­künk születése előtt örülünk a megérkezésének, idegeinket borzolja azonban, amikor az utcán mellettünk száguld el sivítva. Műtéttől, nagyobb bajtól félve, vagy kísérőként azon drukkolunk, minél előbb érjük el vele célunkat. Gép­kocsivezetőként sokszor elfe­lejtjük 'a KRESZ szabályait, nem adjuk meg neki az el­sőbbséget. Pedig ezt a járművet nem­csak fehér színe, a kék lámpa és a piros zászló különbözteti meg minden más két- és négykerekűtől. Ettől sorsunk, anyánk, barátunk, szerelmünk élete függhet. Mert miattunk, értünk alkották meg, találták ki száz évvel ezelőtt a mentő- szolgálatot. Ennek az összetett szónak mindkét eleme való­ban szó szerint értendő, ugyanakkor eléjük tehetnénk még négy betűt: élet. Hiszen azok az emberek, akik a men­tőautókon vállalnak szolgála­tot. életet mentenek. Állandóan úton Hattyúk tava. Színes, ma­gyarul beszélő japán rajz- tnesefilm. Csák 4 órakor! j Vakvilágban. Színes magyar film! 6 és 8 órakor! i Olvasóink fóruma Kényszerkenyeret esznek Tisztelt szerkesztőség! Tollat kellett ragadnom, mert munkám során és mint vásárló is rendszeresen talál­kozom az általam leírt prob­lémákkal. Mivel adnak a vé­leményünkre, kérem az olva­sók fórumában jelenjen meg ez az írás az újságban, a probléma közösségi ügy. Re­mélem, akik tehetnek ennek megszüntetéséért, azok is ad­nak a mi véleményünkre. A vácszentlászlói tejüzem, majd később a kenyérüzem létesítésekor a lakosság na­gyon örült, mert abban re­ménykedett, hogy ezen üze­mek által gyártott alapvető élelmiszerekből az ellátás lé­nyegesen javulni fog. Sajnos, ezek a remények csak részben váltak valóra. Nyaranta visz­sza-visszatérő gond a tej és tejtermékek rossz minősége. Gyakori a panasz a sütőipari termékekre is. A minőség mellett most egy újabb probléma bosszantja a fogyasztókat. Az utóbbi idő­ben le kívánják szoktatni a vásárlókat a kétkilós kenyér­ről. A boltokba a rendelés el­lenére minimális mennyiség­ben, vagy egyáltalán nem szállítanak ebből a kenyérfé­leségből. Pedig keresik, és vá­sárolnák, de mivel nincs, rá­kényszerülnek az egy kilo­grammos vásárlására. A bol­tokban sokan veszekednek, vi­tatkoznak, mások morogva tudomásul veszik, ez van, ezt kell szeretni, illetve enni. Miért nem bízzák a vásár; lókra, hogy mit akarnak ven­ni? Döntsék el ők. elvégre 6k fizetnek. A kenyér naponta kell, nem közömbös tehát sok családnál, mennyit kell kiad­ni érte. A mai életkörülmé­nyek között ez nem lényegte­len. Az illetékes gyártócég a minőség javításával, a válasz­ték igény szerinti kialakítá­sával elősegítheti e fontos alapvető élelmiszerekből a la­kosság jobb ellátását. Papp József Zsámbok, Zöld u. 1. A Pest Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás számítógép-programozói vagy rendszerszervezői végzettségű szakembert keres adatfeldolgozó­csoportvezetői, valamint VT—20/a típnsö számítógépbe? operátori munkakör betöltésére. Jelentkezés személyesen ör. Rééhegyi Péter agrokémiai főmérnöknél, cím: Gödöllő, Kotlán Sándor a. 3. 3100. tőállomás talán unokája lehet az elsőnek, nincs még húsz­éves sem, 19G8-ban adták át a létesítményt. Akkor egy ko­csival kezdtek, majd folyama­tosan gyarapodtak, jelenleg nyolc mentőautójuk van, ezek­ből öt van szinte állandóan úton. A nehéz, felelősségteljes munka ellenére nem panasz­kodhatnak létszámhiányra. A váltott szolgálatot nyolc gép­kocsivezető és tizenkét ápoló látja, el a Túrától Váckisújfa- luig, Vácegrestől Vers égig ter­jedő területen. Tizenkét köz­ség tartozik az aszódiakhoz, de besegítenek a gödöllőiek- nek is. Sürgős hívás Sajnos volt már alkalmam igénybe venni ennek a men­tőállomásnak a szolgáltatásait. Azt sem tagadhatom, hogy dühös lettem, amikor az orvos vizsgálata és beutalója ellené­re megkérdezték, hol fáj, mit érzek. Olyankor nem gondol senki arra, ők is képzett szak­emberek, nem kíváncsiságból érdeklődnek. Aszódon hét ápoló rendelkezik szakvizsgá­val, egyikük jövőre fejezi be a mentőtiszti tanfolyamot. Ez azt jelenti, hogy Vác és Gödöllő után esetleg Aszód is kaphatna egy kiemelt eset­kocsit. A szép álom, tervezge- tés megvalósulását az anya­giak hiányán kívül más is akadályozza. Ahhoz, hogy a drága műszerekkel felszerelt autót kellően kihasználják, legalább még egy mentőtisztre volna szükségük. Váltótársra pedig egyelőre nincs remény. Görcsökben fetrengve hosz- szúnak érezzük azt az időt. amíg meglátjuk a mentőautót. Eszünkbe sem jut — nem is tudjuk —, hogy a hívástól számítva napaí egy, éjszaka két perc alatt kell kivonulniuk a garázsból. Persze a helyzet csak akkor ideális, ha éppen áll bent kocsi. Az útközben levők figyelmét az URH adó­vevőkön keresztül hívják fel a következő, rájuk váró be­tegre. A távolságot, a várható perceket, netán órákat, azt, hogy éppen melyik útirány felé tartanak, az Irodában működő URH-val ‘kísérik fi­gyelemmel. Ezekről a gondok­ról a szenvedő fél nem érte­sül, akkor nyugszik csak meg, amikor már a mentőautóban fekve ő is hallja, hány hely­re kell még sürgősen men­niük. Mint máshol Az Aszódhoz tartozó közsé­gekből elsősorban a hatvani kórházba viszik a betegeket, de a beutalótól vagy a lele­tektől függően jogukban áll más kórházba is szállítani. Sokszor megfordulnak napon­ta Kerepestarcsán, nincs olyan napjuk, hogy legalább egyszer ne keressenek fel budapesti intézményt. Szlanka György nem pa­naszkodik kihasználtságukra, általában eleget tudnak tenni gyorsan a hívásoknak. Itt is akkor vannak bajban, amikor leesik az első hó, először süt ki a nap, frontátvonulás van. A beteg pedig, mint máshol. Egyszer nyűgösebbek, egyszer nyugódtabbak, de legtöbben megértik, számíthatnak mindig a szolgálatukat teljesítő men­tősökre. B. E. Jöhet az az aranvat érő Még soha nem vetették ilyen rövid idő alatt a borsót a Gö­döllői Tangazdaságban, mint az idén. A sietséget a késői kitavaszodás okozta, de termé­szetesen nem járt kapkodás­sal. Jó minőségben sikerült a vetési és. étkezési célokat szol­gáló borsót a magágyba he­lyezni a kartali és a gödöllői kerületben. Jobb oldali képünkön: Bíró István traktoros hátára adja a maggal teli zsákot Szelei Sándor a gödöllői határban. Tukoricza László vágja fel a zsákok .szá.kU. Alsó felvéte­lünkön: Fodor János önti a csávázott vetőmagot a borsó- vető gépbe. A magborsó ezer hektáron, a zöldborsó a har­madán várja a kedvező má­just. (Balázs Gusztáv felvételei) Fölvonu!ás, majális A munka ünnepét ebben az esztendőben is az évek óta megszokott módon köszöntik Gödöllőn. Május elsejének délelőttjén a- városi üzemek, intézmények, szövetkezetek, társadalmi és tömegszerveze­teinek dolgozói a Szabadság útján fölvonulási tartanak, majd a nagygyűlés után az Alsó-parkban lesz majális, A felvonulók gyülekezése után, délelőtt 10 órakor a Himnusz, majd szavalat nyit­ja meg a nagygyűlést. Az iin­Vezetéségválasztás Közérdekű javaslatok A Vöröskereszt kongresszu­sa előtt minden szervezetnél újból vezetóségválasztó gyű­léseket tartanak. A Gödöllő városi vezetőség. területén március 18-tól zajlanak az alapszervezeti taggyűlések. Alapos előkészítő és szervező- munka után eddig ötvenki­lenc települési és munkahelyi értekezleten vitatták meg a vöröskeresztesek problémáit, elemezték a következő évek feladatait. Nyugdíjazás és munkahelyváltoztatás miatt öt alapszervezetnél választot­tak új titkárt, kettőnél új el­nököt. Az elmúlt évek gya­korlatához viszonyítva a résztvevők idén passzívabbak voltak, de az alkalmankénti 2—5 hozzászóló sok közérde­kű javaslatot is tett. Több aktuális plakátot kértek, a véradásért járó kitüntetés odaítélésének megváltoztatá­sát, valamint a tömegkommu­nikáció adta lehetőségek jobb kihasználását. népi köszöntőt • Herczenik Gyula, a városi pártbizottság első titkára mondja. Beszéde után az Internacionáié zárja le ezt a részt, s megkezdődik a felvonulás. A menet élén a múlt évben kiemelkedő ered­ményeket elért kollektívák haladnak. A várhatóan most bő egyórás felvonulást köve­tően az Alsó-parkban várják a majális résztvevőit étellel, itallal, gyerekeknek és felnőt­teknek különböző szórakozási lehetőségekkel, Gödöllőn hosszú ideje része a május elsejei eseményeknek a nemzetközi lovasverseny, amelyet az idén is megrendez a GEAC lovasszakosztálya. Ezúttal kétnaposra tervezik a versenyt. Május elsején és másodikén délután 2 órakor kezdődik a lovasok, lóvak pa­rádéja. Amíg az Alsó-parkban a lovasok versengenek, a mű­velődési ház előtti téren a gyerekek rajzkészségüket mér­hetik össze az aszfalton. Este pedig, már bent a házban, 6 órától az Agrártudományi Egyetem, valamint a művelő­dési központ gyermeknéptáne- együttese mutatja be műsorát. Aszód, Domony es Iklad közös ünnepségét a műszer- gyár sporttelepén tartják. yéhány nappal ezelőtt fény­it kép jelent meg ezen az oldalon a hévízgyörki, most újjáépülő romtemplom mel­lett fészkelő gólyákról, azok­ról a fekete-fehér nagy ma­darakról, amelyek háztetőkre, kéményekre szállva a hiede­lem szerint azt jelezték, hogy megszaporodik a család. Meg­néztem a fészküket, s hallot­tam a gyerekek ősi rigmusát: Gólya, gólya, vaslapát, hozzál nekünk kisbabát! Négy-ötéves forma kislány kiabálta őszin­te vágyakozással, azzal a gyermeki hittel a régi mon­dókát, amely nem ismeri még a tiltás kényszerét. Mi is így köszöntöttük pár évtizede a megérkező gólyá­kat, s nagyon reméltük, hogy testvér utáni vágyunk, versi - kébe foglalt sóhajtásunk meg­hallgatásra talál, mert szü­léink is azt állították: téged is a kéményen dobott be a gólya a házunkba! A két háború között falum számos parasztemberének élet­formáját még a nagycsaládi szervezet határozta meg: egy portán élt két, sőt gyakran három felnőtt nemzedék is. Após, anyós természetétől függött, hogy beleszólnak-e a fiatalok életének, családi ese­ményeinek alakulásába. Visz- szafogta a szaporulatot a pa­rasztságnak az a tapasztalata Is, bogy a megélhetés neheze­dő körülményei között az a lég mindig a gólya Lánca a házasságnak család számíthatott csak za­vartalanabbnak ígérkező jö­vőre, amely a nagy gyermek- áldással járó birtokaprözódás veszélyeinek nem tette ki ma­gát. Általában a szegényebb családok voltak a népesebbek. Tehetősebb gazdák igyekeztek elkerülni a sok gyereket, mert sokfelé szakadt volna a va­gyon, s az utódok már szegé­nyebbek lettek volna, ezért igyekeztek egy gyereket szül­ni, hogy egy tagban marad­hasson a juss. A vallásos nevelés szerint a magzatot az Isten adja, ezért illik megtartani, de a parasz­ti gondolkodás is azt tartotta a házasságkötés egyik legtöbb céljának, hogy legyenek gye­rekek. A soktól mentsen meg az Isten! — hallottam a só­hajtást, ám kettő, de egy min­denképpen legyen. Az volt a szemlélet: a gyerek összetar- tója a családnak, lánca a há­zasságnak, záloga a jövőjé­nek: benne és általa marad fönn a családnév, reá száll a gonddal nevelt utódokra, a verítékkel öntözött föld. Ö lesz az idős szülők gyámolító- ja, eltartója. A falu lakossága elvárta, hogy a fiatalasszony a házas­ságkötést követő egy-két esz­tendőn belül szüljön, mert' a családban nemcsak helye, ha­nem a munkamegosztás foly­tán számtalan feladata volt a gyereknek is. Nem csupán gond, hanem segítség is efjy idő után. Füvet szed, legeltet, állatokat őriz, tizennégy-tizen- öt éves korában szánt, s le­gényként kaszát fog a kezébe. A leánygyerek a ház körüli teendőket végzi, serdülőkorá­ban kapál, markot szed, eteti az aprójószágot. Talán ezek a racionális okok is megakadályozták az egykézés általánossá válását, biztosították, hogy a két vi­lágháború közötti időszakban minden családban felnevelje­nek két-három utódot. Nagy ünnep volt a csalá­dokban a csecsemő érkezése. Még a legszegényebbek is megadták a módját az újszü­lött keresztelőjének. Ha soka­diknak érkezett a kicsi, a szü­lés után már ez sem okozott gondot. Ahol ötnek főznek, ott a hatodiknak is jut! — nyugtatták, biztatták egymást. A keresztelőre két-három héttel a szülés után került sor. Időpontja mindig vasár­napra vagy egyéb egyházi ün­nepnapra esett. A tehetőseb­beknél ez az esemény egy ki­sebbfajta lakodalommal is felért. Miután a keresztszülők visszatértek a templomból — báránykát vittünk, angyalkái hoztunk! — köszöntéssel adták hírül az otthoniaknak a szer­tartás megtörténtét. Az asz­tal bőségesen meg volt terít­ve. Az asszonyok az édességet ették, a férfiakat elsősorban a bor érdekelte. Sokszor koc­cintottak az apróságra, külön­böző jókívánságokat fogal­maztak a részére, s olyan eset is előfordult, hogy párt vá­lasztottak a kicsinek. Persze, ez nem mindig teljesedett, de hallottam olyan kijelentést, amikor lakodalmi menetet néztem: ezeket már a pólyá­ban összeboronálták! A keresztelői vigalom után csendesebb napok követ­keztek. Az anya végezte az otthoni munkákat, gondozta a picinyét, s megtanította mind­arra, amit szüleitől 6 is meg­tanult. Természetesen játszot­tak is, akár a mai anyukák teszik, amikor óvatosan ösz- szecsípik a bőrt a baba két keze fején, emelgetik fel s le a négy kezet, s mondják a ré- ' gi rigmust: Csip, csip csóka, vak varjilcska ... Fercsik Mihály ISSN 0133—1957 (GödöUői Hírlap) \ Az évforduló alkalmából ml is felkerestünk egy állo­mást,' ahol Szlanka - György főápolótól kaptunk választ kérdéseinkre. Az aszódi men-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents