Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-29 / 100. szám
KÖSZÖND ÜK A SZOCIALISTA BRIGÁDOKAT, A MUNKÁBAN ÉLENJÁRÓ DOLGOZÓKÁT! Szájtátva Hunyó Gyerekjáték? Az, ha gyerekek teszik. De ha t'elnúttck? Dühöng a magyarkúti málnás tulajdonosa, hogy van éppen elég gondja magúval az ültetvénnyel — Vácról, állandó lakhelyéről Jár fel ide minden lehetséges szabad idejében — és akkor még vegyen ki szabadságot ... Szabadságot, minek? Minek?! Üzletet kötni! Esztendők óta olvassa — lapunkban is —, hallja, miként kell(ene) alakulniuk a partneri kapcsolatoknak termelők és felvásárlók között. S ugyanakkor azt tapasztalja, a sok kellcnéböl vajmi kevés valóság lett, mintha szántszándékkal hunyőcs- káf játszanának velük termelőkkel azok, akik úgy máskülönben — és gyakran hangosan — nem győzik hangoztatni készségüket az együttműködésre, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartására. Mert hát nem hunyőcska az, hogy a neki hagyományos partnerének (?) számító cég, a dunakeszi Hiítőház tudatja vele —• és nyilván a többi kistermelővel —, megkötheti a málnaértékesítési szerződést. Hurrá! Hurrá? A nemes aktusra ugyanis helyben, mármint a hűtőházban kerülhet sor, azaz Dunakeszin. Szombaton, vasárnap, amikor ráér (?) a kistermelő? Na azért ne vegyük ennyire komolyan a partnerséget. A szerződések megköthetők hétfőtől péntekig nyolc és tizenöt óra között. Azaz kizárólag akkor, amikor a tulajdonosok döntő része a munkahelyén van, dolgozik. Ké- redzkedjen el. vegyen ki szabadságot, végül is ... Végül is kinek fontos, hogy a málna oda kerüljön, ahová kell? A termelőnek, a hűtő- háznak? Mindkettőnek? S ha mindkettőnek, akkor ... akkor nem lehetne másként előkészíteni, lebonyolítani a szerződések megkötését? Bizony lehetne, bizony kellene. Mert félő, hogy c fura hunyócskában végül is nem a termelő, nem a felvásárló, hanem a népgazdasági érdek lesz a (ki) hunyó. MOTTO Küzdelem a divatszakmában Versenyben a Pevdi konfekció Gyors ütemben A hazai és a külföldi pénzpiacokon egyaránt eredményesen működik a Közép-európai Nemzetközi Bank (CIB), a szocialista országokban nyugati részvénytöbbséggel elsőként létrehozott vegyes tulajdonú pénzintézet. A bank a múlt esztendőben gyors ütemben növelte kihelyezéseit, s évi nyeresége elérte az 5,8 millió dollárt. Ebből a részvényeseknek — tulajdonuk arányában «— az idén 12 százalékos osztalékot és 3 százalékos prémiumot fizetnek ki — erről döntöttek a bank közelmúltban megtartott évi rendes közgyűlésén Sopronban. Nehezen ugyan, de végre megtalálta a tavasz a hozzánk vezető utat. A hölgyekről lekerültek a mindent eltakaró télikabátok, s helyüket a divatdiktátorok sokat sejtető alkotásai váltják fel. Ilyenkor adódik a kérdés: napjainkban■ melyik irányzat követői öltözködnek ízlésesen, divatosan? A válasz nem olyan egyszerű, hiszen az egyéniségnek leginkább megfelelő ruházat kiválasztása a számtalan modell közül egyre nehezebbnek bizonyul, s közben alkalmazkodni kell a pénztárca vastagságához is. A rengeteg kisszövetkezet mellett viszonylag kevés azoknak a nagyvállalatoknak a száma, amelyek versenyben tudnak maradni a konkurenciával szemben. Jövedelmező ágazat Az utóbbiak közül most a Pevdi ceglédi gyáregységét kerestük fel, s Gergelyné Gábor Lídiával, a konfekciórészleg igazgatójával az üzem munkájáról és feladatairól beszélgettünk. A cégnél a másik négy profil — bőrdíszmű, írószer, vegyi anyag, mű- anyagipari építésszerkezetek — mellett a konfekció alkotja az egyik legjövedelmezőbb ágazatot, s ezért feltétlenül ügyelniük kell arra, hogy az öt termelőrészlegüknek mindig megfelelő munkát adjanak. A ceglédi központnak ugyanis Monoron, Abonyban, Nagykátán és Dabason vannak üzemegységei, de a területi szétszórtság egyáltalán nem jelenti, hogy a kapcsolat nem' megfelelő a vezetők és a dolgozók közt. A termelőegységek vezetőinek havonta tartanak műsza-' ki értekezletet, ahol a következő hónap feladatait is ismertetik. Ezenkívül bizonyos időszakonként értékelik a munkát, s ha valami probléma adódik, mindig kéznél van a telefon, illetve a telex. Garantált minőség , A konfekciórészleg éves időkapacitásának háromnegyed részét tőkés bérmunka teszi ki, melyet saját gépparkjukkal végeznek. A problémát csak az okozza, hogy a speciális célgépekből nem tudják a szükséges mennyiséget beszerezni. Ettől függetlenül a tavalyi esztendőben is 60 milliós tőkés exportot termelt ki a vállalat. A termékskálát a középkategóriájú és exkluzív női felsőruha-konfekció alkotja. Az import alapanyagból előállított ruhák szérianagysága egyre csökken, s ezzel sikerült elérni, hogy a vevő olyan termékhez jusson, amely akár egyedinek is mondható. A gyártóknak a túl gyakori átállás időveszteséget jelent ugyan, de változatos darabjaikkal könnyebben a vásárlók kegyeibe férkőzhetnek, s ma ez jelenti az esélyt a talponmaradásra. Az áruházak raktárai tele vannak a korábbi években előállított, mostanra már divatjamúlt termékekkel, s az alábbhagyott vásárlási kedvet csak a folytonos megújulással lehet élénkíteni. A tervekről érdeklődve az igazgatónő elmondta, hogy a közeljövőben lízingeléssel nem foglalkozik a cég. A kialakult tőkés kapcsolatokat továbbra is ápolják, ám kooperációs termelésben nem vesznek részt. Ezután is rövid átfutási idővel szállítanak a nyugati partnereknek, s ezzel a jövőben is sikerül elkerülni a kötbéreket. Folytatják a saját anyagos és a devizahiteles termelést, s áruik választékosabbá tételével szeretnének újabb vásárlókat toborozni a Pevdinek. Erre minden esélyük meg is van, hiszen gyártmányaikat minőségi vizsgálatnak Vetik alá, miközben á konkurenciának, vagyis a kisiparosoknak nincs hasonló kötelezettségük. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vállalat által előállított ruhák minősége a legmagasabb követelményeknek is eleget tesz: s ha figyelembe vesszük, hogy ma az emberek inkább ritkábban vásárolnak, de jobb terméket, akkor ez részükre teljes sikert jelenthet. A minőség további javítása érdekében a szakmunkásképzést is megoldotta a központ, s ha a betanított munkásoknak kedvük van szakmunkásbizonyítványt szerezni, erre is van lehetőség. Két tervváltozat A felsorolt pozitívumok mellett azonban a vezetőség számolt a kedvezőtlen gazdasági helyzettel, s ezért két tervvariációt dolgozott ki erre az évre. Amennyiben a gyengébb változatot sikerül elérni, akkor átképzésekkel és átcsoportosításokkal próbálják megoldani a problémát. Mindez természetesen nem jelenti, hogy a jelenlegi 4750 forintos átlagfizetéseket a lehetőségek szerint nem fogják növelni, ám a teljesítménybéres varrónőknek ezt hatékonyabb munkával a jövőben is meg kell alapozniuk. Bánsági György Ünnepi aktívaértekezlet Szakszervezeti elismerés Május 1-je tiszteletére rendeztek tegnap 10 órakor ünnepi aktívaértekezletet a Kereskedelmi, Pénzügyi és Ven- léglátó-ipari Dolgozók Szak- szervezete Pest Megyei Bizottságán. Ünnepi megemlékezéssel kezdődött az esemény. Menyhárt Erzsébet, a szakszervezet megyei bizottságának titkára mondott beszédet, majd kitüntetéseket vehettek át a mozgalomban kiemelkedőt nyújtó alapszervezeti tisztségviselők. Itt jelentették be, hogy a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta Szirmai Sándorné, a megyei bizottság irodavezetője, valamint Illés Tiborné, a Dél-Pest Megyei Áfész szak- szervezeti bizottságának titkára. A kitüntetés ezüst fokozatát vehette át most Menyhárt Erzsébettől Fekete Gyuláné, a Cegléd és Környéke Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat alapszervezeti számvizsgáló bizottságának elnöke és Szilágyi Mária, a szakszervezet Pest megyei ifjúsági bizottságának vezetője, a Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat dolgozója. Huszonegyen szakszervezeti munkáért oklevelet, 18-an KPVDSZ-emlékplakettet vettek át A ktemozgalomhafl végzett munkáért Átadták a művészeti díjat raközvetítő tevékenységéért, kórusmozgalmi és közéleti munkásságának elismeréséért Bdgányi Tibor karnagy, a Váci Zeneiskola tanára vehette át a díjat dr. Arató Andrástól, az SZMT vezető titkárától. Az ünnepségen ott volt Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára is és Balázs Gézárié, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese, ., '■ " ★ * • : Tegnap az SZMT székházéban is kitüntetési ünnepségei tartottak. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fo- Bogányl Tibor a díjátadás után. Mellette Balázs Gézáné, dr. Arató kozatát kapták: Czakó János, az SZMT számvizsgáló bizottságának tagja és Németh Fe- rencné, az SZMT gazdasági osztályának ügyintézője. További négy dolgozó munkáját oklevéllel ismerték el. András és Nagy Sándorné (Hancsovszk! János felvétele) Nemcsak, hagyomány, ha-' nem jelkép is, hogy esztendők óta május 1-je alkalmából ítélik oda a szakszervezeti mozgalom művészeti díjait. A Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának művészeti díja is a munka iránti tiszteletet, elismerést fejezi ki. Tegnap az Kalácsot szeretnének Kevés a hely, sok a keret Éppenhogy elhagyjuk a közigazgatási határt jelző táblát a fővárosból kifelé menet, mikor a családi házak között feltűnik az üzem épülete. Inkább csak az élénk színű kerítés vonzza a tekintetet, mert a ház sem nagyságával, sem ipari jellegre utaló vonásokkal nem hívja fel magára a figyelmet. Pedig Budakeszi egyetlen „gyára”, ipari tevékenységet folytató üzeme a Granvisus Célgép és Szerszámkészítő leányvállalatának telephelye. Talán ennek is „köszönhető", hogy hosszú időn át mostoha körülmények között készítették a szemüvegkereteket az itteniek. Addig-addig húzódott a korszerűsítés, hogy amikor pár éve a gyenge alap miatt elindultak a falak és életveszélyessé vált az épület, már magától értetődött, hogy a helyreállítás melleit csatornát is fektetnek és korszerű szociális helyiségekkel a dolgozók közérzetén is javítani igyekeznek. Matusch György, a telep vezetője ma már jobb szívvel mutatja be a kis üzemet az idelátogatóknak, mint azt 2—3 évvel ezelőtt tette volna. De a régi dolgokat javarészt 6 Is csak az elbeszélésekből ismeri — a leányvállalat budapesti központjából került ide, alig egy éve. így aztán érthető, hogy nem mindennel elégedett. Mert igaz ugyan, hogy korszerűsítették a világítást, hogy ma már megoldott a szennyvíz elvezetése, s hogy emberhez méltó körülmények között dolgoznak — de tenni-, azaz fejleszteni- való azért akad még bőven. Hiába tűzték ki célul, hogy áttérnek a korszerű, energia-^ takarékos gáztüzelésre, az el-' képzelés mindeddig — a rekonstrukció elhúzódása, illetve a költségek nem tervezett növekedése miatt — nem vált valóra. — Év végére már lényegesen jobb lesz a helyzet — mondja bizakodóan Matusch György, utalva a közeljövőben kezdődő munkálatokra. — Kerítésen belül van a gáz, beszereztük az új berendezést is, most már csak a fűtési szezon végét kell kivárnunk. Nagyobb viszont a gondunk a hely szűkösségével — lassacskán kinőjük ezt az épületet. A terveknek megfelelően havi 9—11 ezer szemüvegkeretet gyártunk jelenleg, de ennél többre lennénk, azaz vagyunk képesek. A gépek ugyanis itt vannak; ez az. elmúlt évi beruházás eredménye, de ahhoz, hogy maximálisan kihasználhassuk azokat, még 5—6 munkáskéz kellene. Most 30 fizikai és 13 közvetett, ' illetve kisegítő állományú dolgozóval próbálunk helytállni, megfelelni a követelményeknek — egyelőre sikeresen. Ha lenne hol felállítani az új gépeket és leültetni az embereket, akkor már most lényegesen nagyobbak lennének az itteni teljesítmények. De úgy tervezzük, hogy a II. félévben már több lehetőségünk lesz erre, s így az új dolgozókkal produkálhatjuk a gépi kapacitásnak megfelelő havi 14—15 ezer keretet. Az elmondottak illusztrálására a telepvezető körbevezet a telepen. Meglehetősen monoton munkát végző emberek hajolnak igencsak összezsúfolódva mindenütt a gépek, asztalok fölé a szereidében. Jó pár gép azonban szemlátomást véglegesen „elfeledve", szállításra várva árválkodik a falak mellett. De ha zsúfolt is a szerelde, az itt folyó munka legalább tiszta s viszonylag 'csendes. Nem úgy, mint a csiszolóké, a dobműhelyben dolgozóké vagy az ultramosóké. Mert ezekben az üzemrészekben bizony alig érti a másik szavát az ember, zörögnek, surrognak a gépek. Pedig egy részük még csendben, mozdulatlanul — egyelőre kihasználatlanul áll. Igaz, nem csupán a hiányzó öt-hat munkáskéz miatt. A meglévő kooperációs és szállítási kapcsolatokba is becsúszik ugyanis időnként hol kisebb, hol meg nagyobb hiba. Így aztán, ha hiányzik a megmunkálásra váró anyag, akkor bizony állnak a gépek — csodákra a budakesziek sem képesek. Erre utalva beszél a telepvezető a meglévő fogyatékosságok kiküszöbölésének szükségességéről. Arról, hogy új kapcsolatok kialakítása, a leányvállalat önálló tevékenységének szélesítése, kiterjesztése, azaz az esztergomi anyavállalattól való függetlenség növelése az alapja a lehetőségek mind teljesebb kihasználásának. S ehhez még plusz létszám sem szükséges. Ahogy Matusch György mondja: — Vart feladatunk, tennivalónk, igy aztán célunk, tervünk is az elkövetkező időszakra bőven. De ha ezek az elképzelések valóra válnak, akkor — képletesen szólva — a mai kenyér helyett holnapra kalácsra is futja. Pató Zsuzsa SZMT oktatási központjában, a munkásfiatalok és a tanuló- ifjúság körében végzett kultúAz együtt dalolás élménye „Hit nélkül minden alkotás és különösen minden reproduktív újjáalkotás tökéletlennek látszik és bizonytalanul lebeg, mert nem tartják szorosan az érzelem érvei, olyan érvek, melyeket a józan értelem nem ismer. Ez az a köldök- zsinór, mely a muzsikust a zenéhez köti, ez az igazi kulcsa az álmoknak, mely a reális életben lehetővé teszi a tiszta álmok valóra váltását és magából a művészből egyetlen megtalált pillanatra valamely örök igazság pillanatnyi tartályát alakítja ki.” Cziffra György gondolatai nagyon is időszerűek ezen az ünnepi alkalmon, hiszen mi most a hitet, a zenében, a művészetben, az emberben való hitet köszöntjük. Azt az érzést, mely a hangszerek, s azok legnemesebbike, az emberi hang közvetítésével andalít, vagy éppen felhevít bennünket. Kizökkent a mindennapokból, feledteti a gondokat, hogy arra a múlékony pillanatra megfogjuk a megfoghatatlant, azt a máig betűvel, szóval megfogalmazhatatlan valamit, amit jobb híján boldogságnak, emberi teljességnek nevezünk. Bogányi Tibor azok közé tartozik, akik a zene, d kórus- művészet ürügyén elénk tudják tárni ezt a csodát. Megszállottan, a művészet iránti alázatból, s a Cziffra György által említett hittel végzi munkáját. A Váci Zeneiskolában szolfézst, zeneelméletet tanít, próbákon, fellépéseken dirigálja növendékeit. A 100 tagú vegyes kar eleinte véletlenül, majd tudatosan kezdett olyan műveket betanulni, amelyek ritkán hangzanak el a koncerttermekben. Műsoruk évről évre átalakul, ritkaságokkal dúsul fel, mindig kivételes élményt nyújtva a hallgatóságnak. Fellépéseiknek se szeri, se száma Vácott, Pest megyében és külföldön. Bogányi Tibor nemcsak muzsikus, karvezetö, hanem kiváló pedagógus is. Pályafutása ezen a téren is legalább Oly eredményes, mint a kórus élén. Mert mi más lehet az oka annak, hogy sokan visszajárnak a vegyes karba énekelni is persze beszélgetni. Személye az a kapocs, amely összefűzi a muzsikát, az embereket. Varázslatos egymásra találás a művekben, az érzelmekben. A közösség, az együtt dalolás élménye, öröme a legszebb, amit ez a tevékenység nyújthat. Ha a fiatalok semmi mást nem tanulnak meg, csak az egymásra figyelés képességét, az már olyan kincs, amely egy életre szól. Kimeríthetetlen tartaléka annak, hogy átlendüljenek megannyi nehézségen, buktatón. A váci KISZ-kórus ilyen közösség. Bogányi Tibornak á szakmai sikereken túl ez ad erőt a hitéhez. Meggyőződése, hogy a muzsika, az éneklés jobbítja, nemesíti az embert. Mások leszünk általa. Hihetünk a karnagy úrnakBizonyság rá az ő példája. K. L»
