Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

Csodák pedig vannak Kiszínesedett a világ A rendszeres újságolvasók gyakran találkoznak a lapok hasábjain más olvasók leve­leivel. Ezekből legtöbbször az utazásaik, vásárlásaik során gyűjtött kellemetlen tapaszta­lataikról szerzünk tudomást. Vannak azonban olyanok is, akik már azt is megköszönik, ha valaki a buszon átadta nekik a helyét, vagy udvarias kiszolgálásban részesültek. Utóbbiak olvastán önkéntele­nül felmerül bennünk a kér­dés, mennyi rosszban lehetett részük, ha ilyen apróságokat a nagy nyilvánosság elé tár­nak. Valamennyien szívesen látjuk azokat a sorokat, me­lyekben igazi emberségről tu­dósítanak. Ilyen, valódi ön­zetlenségről szóló levelet ad­tak át nemrég szerkesztősé­günknek, melyet Kerepestar- csáról küldtek a címzettnek. Kereszti Szilvia kedves Ja­ni bácsihoz írt pár mondatá­ból csupa öröm és hála cseng. Ugyanakkor köszönetének tol­mácsolását kéri tőle a Vörös- kereszt dolgozóinak, valamint a Videoton igazgató bácsijá­nak. Erről az ajándékról Ja­ni bácsitól, azaz Juhász János mentőápolótól kértünk bővebb felvilágosítást. Hosszú hónapokon keresz­tül szállították mentővel ke­zelésre az Onkológiai Intézet­be a tizenkét éves Szilviát. Az őt kísérő édesanyját és az ápolókat mindig arra kér­te, gurítsák tolókocsiját az ablakhoz, azt pedig hagyják nyitva. Legalább ilyenkor akarja látni a tájat és az em­bereket. A négy fal közé, ko­csiba, . ágyba szorult beteg kislánnyal Juhász János le­velet íratott, mit szeretne a legjobban. A választ, a me­sebeli ajándék kérését a Vi­deoton gyár igazgatójának címezte Szilvia. Kívánsága á körülmények ismerete nélkül meglepőnek tűnhet. Ugyanúgy szeretne tájékozódni a világ dolgairól, mint az egészséges gyerekek. Színesben látni a világot! Kérése meghallgatásra ta­lált. A Vöröskereszt városi vezetőségének javaslatával ki­bővített levél elment Székes- fehérvárra. Nem lehet tudni, hogy a beteg és patronálói mennyire bíztak az ered­ményben, egy biztos, ebben az esetben is megtörtént a csoda. Mégpedig nagyon gyor­san. öt nap múlva Kerepes- tarcsára érkezett a Videoton szervizkocsija, és ingyen fel­szereltek a kislány szobájában egy legújabb típusú, távirá­nyítású, színes televíziót. Fö­lösleges lenne, talán nem is tudnánk kellően leírni a gye­rek és a felnőttek örömét, meghatottságát. Elég annyi, ebből az. esetből is látható, pár ember szívvel, akarattal mennyi boldogságot szerezhet. b. e. A nap programja Április 25-én: Gödöllő, művelődési ház: Délelőtti séta — családi program, 9 órakor. Rendezői tanfolyam, 9 óra­kor. Nemzetközi bábos hétvége; egész nap. Egy-két személyes bábszínházak Magyarországon, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Moiret Ödön: Tavasz, meg­tekinthető, az előtérben. HelytöMáneti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környé­ke növény- és állatvilágáról, bz erdő- és vadgazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői művésztelepen, kiállí­tás. megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, Csontváry, a napút festője, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A Pest Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás számító£?ép-í>ros:ra.mozói vagy rendszerszervezői végzettségű szakembert keres adaííe!do!gozó­csoportvezsíői, valamint VT—20/A típusú számitógéphe? operátori munkakör betöltésére. Jelentkezés személyesen dr. Rézhegyi Péter agrokémiai főmérnöknél, cím: Gödöllő, Kotlán Sándor u. 3. 210Q. vásáriéit Aszódon '■ ; :!EÉ vas-műszaki üzlet Kaphatók: víz-, fűtés-, qáz-, és műanvaocsővek. zárt szelvények, lemezek. rúd- és idomacélok, aluminiumlesreiek, valamint ehhez tartozó szerelvények. lakossági és közületi kiszolgálás. Készpénz- és csekkiizetési lehetőség. Címe. Aszód, Pesti út 19. (a benzinkústal szemben) Kerepestarcsa, kiállítóterem; Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Bag, sportklub: Videodiszkó, 20 órától. Április 26-án: Gödöllő, művelődési ház: Rendezői tanfolyam, 9—18 óráig. Nemzetközi bábos hétvége. Egy-két személyes bábszínhá­zak Magyarországon, kiállí­tás, megtekinthető ,10—18 óráig. A hónap műtárgya: Moiret Ödön: Tavasz, meg­tekinthető az előtérben. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítóterem mű­sora megegyezik a szombati­val. Mozi Április 25-én és 26-án: A vadon szava. Jack London regényéből készült angol ka­landfilm. Csak 4 órakor! Sárga Haj és az arany erőd. Színes amerikai kalandfilm. 6 és 8 órakor. LAKÄSMOBILITÄS. Tud­valevő, hogy a fővárosban és vidékén az emberek bizonyos csoportjai előszeretettel hasz­nálnak idegen szavakat. Ha tisztában vannak értelmükkel, ha nem. Nálunk az idők fo­lyamán kialakult egy olyan vélekedés, mely szerint a kül­földi jobb, szebb, előkelőbb. Mivel gyakran akkor és olya­nok is használnak idegen sza­vakat, amikor és akik nincse­nek tisztában azok jelentésé­vel, mulatságos esetek fordul­nak elő. Itt vám például a lakásmo'- bilitás. Évek óta hallom, hogy Gödöllőn nagyobb lakásmobi­litás volna jó. Űjabban azt, hogy már mutatkoznak az el­ső eredmények, a korábbinál nagyobb a lakásmobilitás. Mit jelent a mobilitás szó? Azt je­lenti, hogy mozgathatóság, mozgékonyság. Mozgatható, mozgékony volna a lakás? Nagy riadalmat keltene, ha egyre több lakás válna moz­gathatóvá, mozgékonnyá. Akik a lakásmobilitás szük­ségességét hirdetik, azok azt szeretnék, hogy a családok le­hetőleg olyan otthonban élje­nek, amelynek méretei szá­mukra a legkedvezőbbek. S ha a család összetételében válto­zás áll be, menjenek másik lakásba. Ne lakjék egy szem ember háromszobásban, a hat­tagú ne szorongjon egyszobás­ban. Ha magyarul mondanák, lakásmozgás, nyomban nyil­XIV. ÉVFOLYAM. 96. SZÁM 19S7. ÁPRILIS 25.. SZOMBAT A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Gödöllői Tangazdaság Fajtrágfázzák az őszi búzát fi természet gondolkodásra sarkall A természetre nem lehet kötőért kiróni. Ha késik a csapadék, vagy túl sokáig itt marad, ha elhúzódik a hideg, vagy korán beköszönt a me­leg, gondterhelten ráncolják homlokukat a mezőgazdászok, de eszükbe sem jut a termé­szet megbírságolása. A föld­művelés évezredeket átívelő történetében az éghajlati vi­szonyokhoz, a talajadottságok­hoz mindig igazodni igypkvő józan észnek köszönhetjük közvetlenül a mezei termelés fejlődését, bővülését. Vagyis: o, természet közvetve éppen szélsőségeivel sarkallta a min­denkori szántóvetőt a gon­dolkodásra. Eszmefuttatásunk igen régi időkbe repített, de a Gödöllői Tangazdaság kartali kerületé­ben a 30-as főút közelében Boróczki József növényvédel­mi ágazatvezetővel beszélgetve akarva-akaratlanul is ez jutott eszembe. A kerület növényei­nek doktora, fejlődésének őr­zője előre nem egyeztetett ta­lálkozásunkkor pár perc alatl meggyőzött arról, sok év ta­pasztalatával a tarsolyában 6 is választ tud adni bármifé­le időjárási, éghajlati kihívás­ra. Ami az egyik kultúra fej­lődését hátráltatja, az előse­gítheti a másikét. Ha egy mű­veletet az adott napon nem végezhetnek, van helyette más táblán más feladat. — Folyamatosan vetjük a magborsót, hétszáz hektár a vetésterv a kerületben. Jó vol­na, ha ezt a műveletet; a táb­lák gyomirtózásával követhet­nénk. A nedves talajban ugyanis hamarosan kikel a borsó, s ha a. csírázása közben éri a vegyszer, annak káros a hatása a növényke fejlődésé­re. Sajnos ű szeles időben nem permetezhetünk növényvédő szert. Emberei mégsem várakoz­nak, az őszi búza második fej­trágyázását végzik. Ottjár- tunkkor a K—4-es táblán 130 hektáron dolgozott Nagy Pál Körzetünk közigazgatási terü­letén, de a hatvani Lenin Ter­melőszövetkezet tábláin vetet­ték a cukorrépát (Balázs Gusztáv felvételei) 1 traktoros a Huniper—2000 tí­pusú permetezőgéppel. Folyé­kony műtrágyát juttat a föld­re. Az utánpótlást Stuhá! László vontatja a vetés szé­léig. — Ennek a szernek nagyobb a fajsúlya, mint a gyomirtó­nak, ezért az erősebb szélben is leül a táblára. A foszfort és a káliumot már több éve szuszpenzió formájában jut­tatjuk ki a földjeinkre. A fo­lyékony nitrogéntrágyázást tavaly hatvan hektáros kísérle­ti területen alkalmaztuk, jó eredménnyel. Előbb-utóbb vár­ható, hogy áttérünk a műve­lőutas technológiára, s bizo­nyos mértékig nélkülözni tud­juk a repülőgépes növényápo­lást, ami igen drága. — Nem. vált szükségessé az őszi búza kiszántása a kerü­letben, s tárcsázni sem kellett. Kedvező időjárás esetében már a bokrosod ásnál tartana a növény, de csak az elmúlt napokban sűrűsödött igazán a vetés. A termésterv a búza je­lenlegi állapotában elég ma­gasnak tűnik. A szántófölde­ken dolgozóknál azonban nincs helye a sopánkodásnak. Ami mutatkozik, azt meg kell óvni! Az emberek így is cse­lekednek, felkérés nélkül is. Jó lenne áprilisban végezni a tavasziak vetésével, s aztán egy kedvező, csapadékos, me­leg május következhetne. B. G. vánvalóvá válna a kifejezés képtelensége. Volt egy ismerősöm, aki folyton azzal jött, hogy mi­csoda jó kis pogromot szer­vezett a hét végére. (Program helyett.) A pogrom szó any- nyit tesz, mint elpusztítás. Azt mondta tehát, hogy jó kis em­berpusztítást tervezett a hét végére. A mobilitás nem. ily súlyos szó. Ám ha mozogna a lakás, könnyen előfordulhat­na, hogy a benne levő a moz­gásba lendült gerenda alatt lelné halálát. SÖTÉTSÉG. Kovács András filmrendező vagy húsz éve olyasmit nyilatkozott, hogy azért láthatunk műveiben gyakran nagy, tágas, világos termeket, mert a jövőben az emberek ilyenekben fognak dolgozni, élni, tárgyalni, egy­begyűlni. A gödöllői városhá­za kis- és nagytermében gyak­ran eszembe jut a filmrende­ző jóslata. Lehet, hogy így lesz s vannak szakemberek, akik tágas, világos termeket terveznek, de hogy a gödöllői tanácsháza tervezői . nem eb­ből a fajtából valók, az biz­tos. Az első emeleten lévő kis­teremben még csak akadnak a napnak rövid szakai, amikor valamennyi külső fény beha­tolhat a furfangosan elhelye­zett ablakokon. Azért mondom: furfangosan, mert úgy kifun- dálták, hogy alig-alig találnak oda a nap sugarai. A föld­szinten lévő nagyterembe vi­szont sosem süthet be a nap. Ott mindig égetni kell a vil­lanyt. Kelhet a nap hajnali kettőkor, nyugodhat este tíz­kor, ott mindig sötétség van. Az ember úgy van teremt­ve, hogy irtózik a föld alatt lenni. Bárki megfigyelheti ma­gán, hogyha utazik a föld­alattin. Egy idő után ellenáll­hatatlan vágyakozás fogja el, alig várja a pillanatot, amikor ismét feljöhet a felszínre. Va­lami ilyesmit érzek ezekben a termekben. Kifelé ezekből a sötét vermekből. SZORGOSKODÓK. Az el­múlt heteikben jártam né­hányszor temetőkben. Voltam a zsámbokiban, a hévízgyörki- ben, s most, a múlt héten, amikor elterjedt, hogy a gö­döllői sírkertben ismét tarol­tak a vandálok, ott nézelőd­tem. Mind a három helyen is­mét elálmélkodtam a súlyos betonkolosszusokon, amelye­ket a drága halottak elteme­tett maradványai fölé emel­nek. Az emlékművek csipege­tő galambjain, a dagályos föl­iratokon. Nem akarom én ezért szaporítani a szót, megtették ezt már sokszor. Miként máskor, most is föl­tűnt, a temetőben mindig sür­gölődnek emberek. Amit Gö­döllőn láttam, az egy kicsit hideglelős volt, egy idősebb férfi megcsókolta a fejfát. Mi­ért a fejfát? Mi köze annak a halotthoz? Megérteném va­lahogy, ha a drága halott oly tárgyát illeti csókkal, amit az gyakran tartott a kezében, de a keresztet?! A halott azt még csak nem is látta... Na, mindegy, nem erről akarok szólni. Hanem arról a csendes szorgoskodásról, aminek a te­metőkben tanúi lehetünk. Ren­dezgetik a sírokat, a virágo­kat, hordják a vizet. Elmé­lyült munkálkodás mindenütt. A legritkább, ha valaki ma­gába mélyedve áll vagy ül. a sírhant mellett. A legtöbben a megérkezés után azonnal mun­kához látnak, s amint befejez­ték, azonnal elsietnek. A hant elrendezve, a gyom kikapálva, a virág meglocsolva, mehe­tünk haza. Bejártam a göldöllői teme­tőt, nézegettem a szorgoskodó- kat, ahogy korábban Zsámbo- kon vagy másutt, s arra gon­doltam, milyen jó volna, ha az élők körül sürgölődnénk oly elmélyültem sima tekintet­tel, szótlanul. Nem pedig ve­szekedve. folyton kérdésekkel, utasításokkal zaklatva a mel­lettünk élőket. Akiket a betonlapok alá he­lyeztünk, azokon már nem se­gít a szorgoskodás. Nekik mindegy, mi virul fölöttük, gyomnövény, vagy ápolt dísz­virág. Kör Pál h Szombati jegyzet« álmodozók Fura szerzet az ember. Ha valamilyen sérelem ér­te, panaszkodik. Ha nincs semmi baja, az a baja. Ki­talál magának valamit, hogy sopánkodhasson. Sze­retünk kiscob-nagyobb problémákkal foglalkozni, szálkából gerendát csinál­ni. Hiszen — állítólag — észlények vagyunk. Ki kell használnunk ezt a termé­szettől örökölt adottságun­kat. Máskülönben hogyan bizonyíthatnánk, mi va­gyunk a teremtés koronái? Mert mi aztán tudu ik gon­dolkodni! Nem úgy, mint a kutyák, a lovak, no meg a szomszédunk. Vannak közöttünk sze­rencsések, akik bajkeverés helyett világmegváltó, a társadalmat és a benne élő embereket megjavító gon­dolatokról álmodoznak. Ok általában a fiatal, sorscsa­pások által még megkí­mélt generációból kerülnek ki. Hiszik, hogy szép szó­val, személyes ráhatással megszüntethetnek minden emberi aljasságot, az ö elképzeléseik megvalósu­lásával, csupa becsületes munkatárs, főnök lesz szű- kebb és tágabb környeze­tükben. Naivitásukra jellemző, hogy bíznak az ígéretek­ben, korukhoz képest túl­ságosan szeretik a mesék igazságát. Igaz, már nem a legkisebb királyfi és a mostohalány győzelmének drukkolnak, a bizonyítvá­nyukat magyarázók meséi győzik meg őket. Nekik meg lehet indokolni test­vérük intőjét, trágárságát, apjuk, anyjuk hűtlenségét, nemtörődömségét. Megér­téssel fogadják az aluljárók hőseinek elbeszélését, mert ugyebár azok valóban rossz gyermekkoruk miatt jutot­tak idáig. Mások az anyagias gon­dolkodásmódon kívánnak változtatni. Biztosak ben­ne, hogy mindenki szeret dolgozni, csak fizessék meg erte. Hiába hajt a barát­juk, ha a fizetéséből nem tud megélni. Ugyanakkor a kollégája szakmai tudás és akaraterő nélkül is prí­mán érvényesül. Külön ju­talmat, prémiumot kap ak­kor, ha csak tiszteletét te­szi a munkahelyén. Em­berünk fejében már meg­fogalmazódott terv, ho­gyan lehetne helyrebillen­teni ezeket a dolgokat, milyen törvények szüksé­gesek ahhoz, hogy a való­ságban is megteremtődjék az egyenlő elosztás elve. Megint mások az idő- és anyagtakarékosságra dol­goztak ki intézkedéseket. Naplót vezetnek feleségük háztartásban végzett mun­kájáról, majd a hónapokon át készített statisztika ered­ményeként felvilágosítják, mit csinál rosszul, mivel növelhetné szabad idejét. Félreértés ne essék, nem azzal, hogy férjeurát is bevonja a főzésbe, moso­gatásba. Sokkal egyszerűbb módszer lehet két lábas he­lyett egynek a használata, a zöldség mosásával sem kell annyit vacakolni. Kiszámolták — volt rá idejük —, mibe kerül a túlzott tisztaság, precizitás, nagyvonalúság. A burgo­nyát vékonyabban kell hámozni, a húson rajta maradhatnak a kövérebb részek. Úgy is tiszta lesz az edény, ha kevesebb mo­sogatószert önt rá az asz- szony, az öblítés meg tel­jesen felesleges. Elvégre senki sem Krőzus manap­ság. Nem lehet pazarlóan bánni azzal a kevéssel, ami van. Meggondoltan kell a tüzet is megraknia az ol­dalbordának. Kicsi fa, ki­csi szén. A lényeg az, hogy meleg legyen. Hogy mitől, az más kérdés. Csak a sze­gény, fáradt dolgozót ne terhelje újabb favágással, szénlapátolással. Mert ugyan hová jutna a világ, ha mindenki olyan köny- nyelmű lenne, mint az ő hitvesük? És hová jutna, ha nem lennének közöt­tünk ilyen álmodozó, áb­rándozó emberek? Fekete Zsuzsa ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Nagy Pál kétezer literes permetezőgéppel dolgozik a kartali határban Mindennapi apróságok

Next

/
Thumbnails
Contents