Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-15 / 89. szám

Főnix Befejezés előtt az iskola Hamarosan befejeződik Veresegyházon az általános iskola bő­vítése. Jelenleg a külső tereprendezési munkákat végzik. En­nek során lebontották a Ruhaipari Szövetkezet régi épületét is (Vimola Károly felvétele) A panaszok ugyanazok A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 8^ SZÁM 1987. ÁPRILIS 15.. SZERDA feekasztal-keszélgetés az aszályról Megelőzés, mérséklés, tűrés IMI-ajándék Ünnepi ülést tart április 15-én, szerda este hat óra­kor Aszódon a mozgás- és lá­tássérültek Galga-völgyi Főnix nevű klubja a Pesti út 19. szám alatti zöld faházában. (A Tüzép-teleppel szemben.) Az összejövetel apropóját az Ik- ladi Ipari Műszergyár szolgál­tatja. A nagyüzem színes televíziót ajándékoz a közös­ségnek. A rádióban FoSkiórest Az össze! — pontosan októ­ber 20-án késő este — a Tú­rán megrendezett őszi megyei könyvnapok megnyitójáról au­tóztam Hévízgyörk felé, ami­kor a galgahévízi Kodály Zoltán Művelődési Ház előtt megállított egy rendőr és kö­zölte velem: a művelődési házban rádiófelvétel van, ezért tovább nem mehetek, és azonnal megadta az útirányt. Néhány nap múltán meg­tudtam, hogy az estnek há­rom rendezője volt: a Magyar Rádió népzenei osztálya, a Ma­gyarország barátai dán egye­sület, valamint a Kodály Zol­tán Művelődési Ház. Az ak­kor készített egyórás műsort Rendhagyó folklórest Galgahé- vízen címmel április 19-én, va­sárnap 20 órai kezdettel köz­vetíti a Petőfi rádió. A mű­sorban hallhatjuk Bata János- né és Maczkó Mária népdal­énekeseket, Gábor Géza cite- rást, a galgahévízi népdalkört Hintalan László és a galgahé­vízi népi együttest Bankó László vezetésével, valamint a Jánosi-zenekart. Domony Edda-koncert Az Edda együttes vendég­szerepei április 17-én, pénte­ken Domonyban. A művelődé­si házban 19 órakor kezdődő koncertre a jegyeket elővétel­ben vásárolhatják meg az ér­deklődők, naponta 18—21 óráig a klubban. A jegyek éra 80 forint. Minden nép csak nyelvében és népművészetében őrizheti meg nemzeti létét — idézte Kodály Zoltán szavait Maczkó Mária, a népművészet ifjú mestere Domonyban, a műve­lődési házban. Ezekkel a sza­vakkal nyitotta meg a zenei gyöngyszemekből álló népdal­estet. Miután röviden ismertette a Galga mente hagyományőr­ző törekvéseit, bemutatta tár­sait: Széles András citerást, a népművészet ifjú mesterét és felsorolta a domonyi daloló asszonyok eddig elért sikere­it. Galgahévízen, Galgamá- csán, Gödöllőn és Budapesten hallhatták már hagyományőr­ző műsorukat. Szép hangju­kat, gyönyörű dalaikat a Ma­gyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete örök­re megőrzi. Itthon, Domonyban vala­hogy szebben csengett daluk. A kis. de lelkes közönség ve­lük együtt izgult, lélegzett, da­lolt. Kezdetben csendben, de bizony a végére már egv*ütt énekelt idős, fiatal, •szj'-eplő és közönség jó hangosan, tisz­ta szívből, mélyről. Mindenki, aki támogatia és szereti ezt az ügyet, nem ijedt meg a zuhogó esőtől, itt volt. Érdemes lett volna több embernek elővenni az eser­A Gödöllő és Vidéke Áfész gépjármüüveges részlege FELVESZ férfi- vagy női dolgozót betanított munkásnak (fiatalkorú is lehet). Jelentkezni lehet: Veresegyház, Mikes Kelemen u. 8. Körzeti népfrontbizottsági ülést tartottak az öreghegyiek Blaháné úti közösségi épületé­ben. Amíg a meghívottak gyülekeztek, a háziasszony szerepét vállaló Szabó Gyulá- né alapszervezeti párttitkár mutatta be az épület külön­böző, jól felszerelt helyiségeit. A várakozás után a megje­lenteket Aufmuth Éva városi népfronttitkár üdvözölte, s a maga részéről is értékelte, hogy 1986-ban Gödöllő ismét élen járt a településfejlesztő társadalmi munkában a me­gyében. Köszönetét mondott a végzett munkáért, majd Pa- rádi Lajos körzeti népfront­titkár kapott szót, hogy is­mertesse a városrész teendőit, gondjait. Mondandóját a tavaszi nagytakarítás, a fásítás, a víz­levezető árokrendszer karban­tartása, a gyermek- és ifjú­ságvédelem témái köré cso­portosította. Itt is megtudták a résztvevők, hogy a jövőben alapos felmérés előzi meg a fák kiültetését. Erdészeti szakemberek véleményét ve­szik figyelembe. Az elhangzottakhoz kapcso­lódva többen fejtették ki vé­leményüket, tapasztalataikat, javaslatukat, örökös veszély­nyőt! Akik behúzódtak meleg kuckójukba, most egy szép, vidám, meghatóan kedves mű­sortól fosztották meg önmagu­kat. Reméljük, egy kedvezőbb időpontban megismétlik bőví­tett műsorukat, és akkor nem lesz domonyi, aki ne nézné, ne hallgatná meg őket. F. N. P. N agyon jó érzéssel tölthet el bennünket, hogy ha a kultúrán a nemzet nagy szel­lemi-művészeti teljesítményei­nek összességét, az úgyneve­zett magas kultúrát értjük. Ilyen vonatkozásban nincs okunk panaszra. A kultúra vi­szont nemcsak irodalmi mű­vekből, zenei és képzőművé­szeti alkotásokból, a hozzájuk kapcsolódó emberi élmények­ből áll, hanem a mindennapi életet, a társadalmi együttélést szabályozó beidegződések so­kaságából is, amit egyszerűen a mindennapok kultúrájának nevezünk. S ezzel a minden­napi kultúrával, viselkedés- kultúránkkal nincs minden rendben. Nagyon egyszerű jelenségre szeretnék utalni, ami jelzi a bajt, a kórt: azt sem tudjuk, hogyan kell köszönnünk egy­másnak, hogyan kell megszó­lítanunk egymást. Tizenhat- tizennyolc éves fiatalok kér­dezték tőlem a napokban: — Kinek kell kezét csókolommal köszönni? Kit szólítsunk elv- társna'k, kit úrnak? A kérdésekre lehet legyin- teni, lehet, azokat naivnak tar­tani és válaszra sem méltat­ni, de ez nem megoldás. Akik kíváncsiskodtak, azok várják a feleletet, hiszen kérdésüket a valóság gondja szülte. 1949 után az elvtárs megszólítás szinte az egész lakosságra ki­terjedt, bár emlékszem, hogy 1952-ben, amikor egy kiskato­nek vannak kitéve az utcára ültetett csemeték. A rosszin­dulatú emberek valósággal dühösek, ha szép utcaképet látnak. A vízelvezető árkokkal kapcsolatban tudnak olyan ingatlantulajdonosról, aki nemcsak nem tartja rendben azt, de a kiásását másnak sem engedi! Az ő háza előtt ne ás­son senki, mondja, maradjon minden úgy, ahogy van. Saj­nos ezt a víz nem veheti fi­gyelembe. A város tisztaságáról szólva, felvetették, hogy egyesek a konténerek mellé rakják a hulladékot. Így van ez pél­dául a Hegy utcai autóbusz­fordulónál. Panasz tárgya az is, hogy az említett forduló­tól a dombtetőig mintegy het­ven méteren meg kellene ja­vítani az utat, jelenlegi álla­potában ugyanis veszélyes a gyalogos közlekedésre. Ez a panasz hároméves, már a te- hóból is orvosolni lehetett vol­na, mondotta az észrevételező. A várost övező erdőkben, de a belső parkokban is, mű­anyag zsákokba rakott szeme­tet dobálnak el. Sok helyütt az ibolyát, a gyöngyvirágot nyomják el ezek a terhek. Járjuk és figyeljük éberebben a területet, ahol élünk, s ne riadjunk vissza a közöst nem tisztelő személyek feljelenté­sétől, vélekedtek az egybe­gyűltek. Nem hallgattak azok­ról az ellentmondásokról sem, hogy szaporodnak a különbö­ző italmérések Gödöllőn, ugyanakkor a részeg szülők családi botrányai nemcsak a rendőrséget, hanem a bírósá­got is foglalkoztatják. Végül Parádi Lajos felhív­ta a figyelmet arra, hogy ha­sonló összejöveteleket később is terveznek összehívni, s azo­kon remélhetően még többen vesznek részt. na szabadságon tartózkodott otthon, s a körzeti orvos ép­pen a beteg édesanyját láto­gatta meg, a honvédségnél hallottak alapján doktor elv- társnak szólította a falu orvo­sát, hiába volt egyenruha a gyereken, apjától két nagy po­font kapott a szemtelenségé­ért, az orvosnak az úr meg­szólítás dukál! — közölte ka­tonafiával az öreg falusi gazdálkodó. A hatvanas években azután megindult és a mai napig is tart az elvtárs megszólítás jelentéstani beszűkülése, s első­sorban az államigazgatási, ta­nácsi és tömegszervezeti funk­cionáriusokra terjed ki. Az is igaz, hogy az úr megszólítás sem lett általános: nem tudni, hogy ki, mikor és miért érzi természetesnek, szokatlannak vagy akár sértőnek. — Engem a demokráciában először akkor szólítottak úr­nak — mesélte Gádor István —. amikor a Merkúrnál átvettem a Moszkvicsomat. Addig én mindig elvtárs, szak­társ, esetleg szaki voltam. Lehetséges, hogy egy autó-, vagy nyaralótulajdonosnak már kijár az úr megszólítás. Mindenesetre nagy a zűr­zavar ezen a téren, s ez kihat Kedvezően fogadnánk azt a tényt, hogy az év első száz napjának csapadékbősége, va­lamint a százegyedik és a száz- kettedik nap igazi ráadása megszüntette a természet adós­ságát, amely révén a mezőgaz­daságot és a vízgazdálkodást sújtó aszály kialakult. E na­pokban még nem tudjuk, tel- jes-e a törlesztés, abban azon­ban bizonyosak lehetünk, hogy a Kárpát-medencében az aszállyal a jövőben is szá­molnunk kell. A Gödöllői Agrártudományi Égyetem hallgatóinak kezde­ményezésére szervezett kerek- asztal-beszélgetést a vízgaz­dálkodási és meliorációs tan­szék professzora, dr. Petraso­vits Imre az aszályról, más szakterületek kutatóinak meg­hívásával. Az újszerű kezde­ményezés, azzal a gyermekbe­tegségével együtt is, hogy az időt túllépve a diákok kérdé­seire már nem kerülhetett sor, bizonyította életrevalóságát. Alapos és széles körű ismere­tek hangzottak el, megkérdő­jelezve az aszály sorsszerűsé­gét, és azt is, hogy nem tehe­tünk ellene semmit sem. Korlát és kockázat Már a fogalom tisztázása is izgalmas feladat. Hat-nyolc lexikont is átlapoztak, de az ízlésüknek megfelelő megha­tározást nem találtak, mondta dr. Petrasovits Imre. Így hát igyekeztek maguk értelmezni a kifejezést, mezőgazdász­szemmel. Az aszály e szerint a növénytermesztési tér tartós és nagymértékű vízhiánya. ökológiailag ez korlátozó tényező, hiszen az aszály súj­totta területen a növények sokk alá kerülnek, s a ter­mesztéstechnológiában is fenn­akadások keletkeznek. Gon­doljunk csak a különböző mű­veletek — szántás, talajműve­lés, vetés — elvégzésének ne­hézségeire. Az aszály gazda­sági hatása pedig a kockázat­ban jelentkezik. Mi lesz, ha a szárazság elviszi a termést! Igaz, évtizedünk aszályos évei nem rendítették meg a mező- gazdaságot, éhínség veszélye a társas érintkezés intéz­ményes kereteire is. A haj­dani széttöredezett kereteket nehéz pótolni. Nagyon kevés falu dicsekedhet közélettől pezsgő faluházzal. Füstös kocsma, hangos presszó, szűk és sivár mozi rossz vetítőgép­pel, költségvetési gondokkal küzdő, málladozó falú művelő­dési ház nyikorgó székei a lakosság elenyésző hányada részére tudják csak a tartal­mas társas együttlét feltételeit nyújtani, s még kevesebb emberben képesek felébresz­teni az ilyen együttlét iránti igényt. Sándor Irén tanácsi előadó főiskolai szakdolgozatához Tú­ra községben gyűjtött anyagot és kiderült, hogy a húszas, harmincas években csaknem negyven különböző egylet, egyesület működött a települé­sen. Hévízgyörkön — csak a fiataloknak — három szín­játszó csoportja volt még a negyvenes években is. Bizonyos, hogy a manapság olyannyira jellemző családba záródás vagy a fiataloknál a tengő-lengő együtt mászkálás, az idősebbeknél a meglehető­sen elterjedt együtt sörözés, ulti ás — bár ezek is sok kel­lemes percet és akár tartal­sem állt fenn, mint amikor az egytonnás búzatermés felét vit te el a múlt századi száraz­ság, de ma a veszélyezteteti érték a termésátlagok nagy­sága miatt magasabb. Vajon mi az oka az aszály­nak? Mindig gyanús, ha egy jelenséget egyetlen okra veze­tünk vissza. Kontinensünkön az aszály a mediterrán álla­moktól Svédországig jelentke­zik. Mindennek nem lehet csu­pán időjárási, klimatikus oka. Talajtani viszonyok, vízügyi adottságok — a talajvíz moz­gása — és földhasználati té­nyezők játszanak közre még az aszályok kialakulásában. Igények, adottságok Hogyan válaszoljon a társa­dalom a kihívásra? Megelőzés­sel, mérsékléssel, tudatos, fel­készült, alkalmazkodó tűrés­sel sok bajnak elejét lehet venni. Nyilvánvaló, hogy az öntözésnek korlátái vannak. Ám nem csak ez az egyetlen eszköz a kezünkben. Fontos volna, ha minden gazdaság ki­dolgozná a saját aszálytervét. Elővetemények, megfelelő faj­ták kiválasztásával csökkent­hetők a károk. Dr. Ángyán József a földmű­velési és növénytermesztési tanszék képviseletében azt fej­tegette, hogy miképp lehet összehangolni a termesztendő növények igényeit a környe­zet adottságaival. Egy-egy kör­nyezeti jellemző kedvezőtlen hatását más előnyös tulajdon­ságokkal csökkenteni lehet. Jó, de mondjunk példát a gya­korlatból! A talaj szerves­anyagkészlete, kötöttsége az aszály kialakulását elősegíthe­ti, illetve hátráltatja. E tulaj­donságokat viszont befolyá­solhatjuk! Ha kevés a csapa­dék, a tápanyagokban bővel­kedő talajon kevésbé szen­vednek a növények. A szerves- trágyázásnak ebben nagy lenne a szerepe, miközben kedvező víz- és hőháztartást alakítana ki a talajban. Sajnos az állat- tenyésztésben a trágyát ma is sok helyen a szükséges rossz­ként tartják számon, és a föl- deki'e végül kikerülő hígtrá­mas emberi élményt nyújt­hatnak — semmiképpen sem olyan jó isikolái az emberi­közösségi együttélésnek, mint azok a társulások, egyesüle­tek, ahol valamilyen közös ügy, közös érdek, közös ügy­szeretet, valamilyen közösen megoldandó feladat fogja ösz- sze a tagökat, szabályozza együttműködésüket. Bizonyítják ezt a községi sportegyesületek, az önkéntes tűzoltótestületek, népdalkörök. Az eredmények ellenére is el­mondhatjuk, hogy ezekben az önként vállalt, önmagát gaz­dagító és szabályozó társas együttléteknek a formáiban messze elmaradtunk a lehető­ségeinktől, s még nagyon szegények vagyunk. L ám, milyen messzire ju­tottunk a mindennapi kultúránk vizsgálódását sür­gető köszönőmódoktól, a meg­szólítás mikéntjétől. Jó len­ne, ha mindennapjaink visel­kedéskultúráját is olyan siker­rel tudnánk alakítani, mint a magas kultúra körébe tartozó műalkotásainkat. De ez nem lehet pusztán kulturális, közoktatási, közművelődési feladat. ' Elválaszthatatlan a gazdasági, 'politikai, társadal­mi tényezők sokaságától. Nagy, közös munkára lenne szük­ség, hogy elmondhassuk: mindennapi kultúránk terén is felzárkóztunk a legfejlet­tebbek közé. Fercsik Mihály gya még a talajt is sokkba kergeti. Sokk a talajban? Erről már a talaj tanos dr. Fekete József beszélt. Mint elmondta, kü­lönböző kedvezőtlen hatásokra a talaj azonosan válaszol, stresszbe kerül, legfontosabb tulajdonsága, a folyton újra­termelődő termőképessége ve­szélybe kerül. A talaj szerke­zetének rombolása, a tömörí­tés, a túlzott műtrágyázás, a növényvédő szerek mérgei, a hígtrágyázás a leselkedő ve­szélyek. A kedvező talajálla­pot hatásos fegyver az aszály ellen! A növénynemesítők felada­ta az aszálynak ellenálló faj­ták előállítása. Ebben voltak is eredményeink. Az szakembe­rek munkájában az az újdon­ság, hogy felismerték, a ne­mesítésben az előrelépés fel­tétele az állományok vizsgála­ta az egyedek helyett. Egy-egy búzatábla felelete az aszályra más, mint ahogyan egyetlen növényke válaszol. Erről dr. Tuba Zoltán, a növénytani és növényélettani tanszék kuta­tója tájékoztatta a hallgatósá­got. A műveltség szerepe A kerekasztal-beszélgetésen kitűnt, hogy sokat tudunk már az aszályról, s azt is ismerjük, hol, hogyan, mit kell tennünk tudásunk bővítése érdekében. Ám azok a szavak is megszív- lelendőek, melyeket dr. Petra­sovits Imre befejezésül mon­dott. A hallgatók az egyetem­től ne várjanak szintézist. Azt ugyanis mindenkinek magá­nak kell kialakítania a tuda­tában. Valószínű, hogy sokan eltérően összegezik ismeretei­ket. De ha összegzik, az már igen fontos lépés. A szakmai és általános műveltség hason­lóan szükséges eszköz például az aszály elleni védekezésben, mint a kedvező talajszerkezet fenntartása, vagy kialakítása. Balázs Gusztáv Csak kétszemélyes Visszatértek a gólyák Hé- vízgyörkre is a románkori romtemplom udvarába. Évti­zedeken át a toronyban fész­keltek, költöttek, jelenleg ácsok költöztek a helyükre. Kilakoltatásuk végleges a ro­mantikus otthonból, ám ez az esemény nem viselte meg ke­délyüket. A felújítás alatt ál­ló műemlék mellé emelt osz­lopon már berendezkedtek, sőt egy harmadik légi jelent­kezőt el is kellett tanácsol­niuk. (Balázs Gusztáv felvétele) ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Domony Együtt a közönséggel Cs. J. A közösen megoldandó feladat A mindennapok kultúrája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents