Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-15 / 89. szám

ÉLJEN A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT! Eltemették Győri Imrét Gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára kedden a Me­ző Imre úti temetőben a 63 éves korában elhunyt Győri Imrét, a munkásmozgalom régi harcosát, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának volt titkárát, a Központi Ellenőrző Bi­zottság tagját. Koporsójánál — a munkásmozgalmi panteon díszravatalozójában — gyászőrséget álltak a politikai, a tár­sadalmi, a kulturális élet vezető képviselői, az elhunyt szű- kebb hazájából, Csongrád megyéből érkezett pályatársak, közéleti vezetők. A gyászszertartáson Győri Imre hozzátarto­zóival együtt nagy számban részt vettek az elhunyt egyko­ri munkatársai, mindmáig barátai és tisztelői. áldozatot — a haladás ügyét szolgálták. A ravatalnál elsőként So­mogyi Imre, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának titkára mondott búcsúszava­kat a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a KEB nevében. Fel­idézte, hogy olyan korban élt és dolgozott a most viszony­lag fiatalon eltávozott politi­kus, amikor rövid idő alatt hatalmasat lendült a történe­lem kereke, megszüntetve or­szágunk, népünk évszázados elmaradottságát, összefogással és munkával megteremtve a haza felemelkedését. Győri Imre az új hazát és társadal­mi rendet építő, embert for­máló forradalmi sorsfordulók füzében érlelődött elkötele­zett kommunista vezetővé. Életéből 45 esztendőt a párt, a szocializmus, a munkásmoz­galom szolgálatában töltött el. Egyike volt azoknak, akik tet­tekkel is bizonyították: a ma­gyar nép legjobbjai minden időben — vállalva bármely A család, a barátok, a har­costársak gyászát tolmácsolta ezután Koncz János, az MSZMP Csongrád Megyei Bi­zottságának titkára. Emlékét — mondotta — szeretettel megőrzi a szülőföld is, Csong­rád megye, közelebbről Hód« mezővásárhely, ahová oly szí­vesen téct vissza akkor is, amikor hivatása máshová szó­lította. Soha nem fáradt el, amikor jó szóval, meggyőző erővel hirdette az új társada­lom megteremtésének fontos­ságát, vagy szervezte az építés napi feladatait. Egyszerű, sze­rény ember volt, nem tett kü­lönbséget kis és nagy problé­mák között, ahol csak tudott — segített. Győri Imre koporsóját a munkásmozgalmi panteon sír- kertjében hántolták el, s nyughelyére koszorúk sokasá­gát helyezték. A gyászszertar­tás az Internacionálé hang­jaival zárult. Termelésirányítás számítógéppel Naprakész adatbázisra építve A programkészítők nem tartották be az előzetes megállapodást Hétköznapjaink alapvető kellékévé vált a számítógép. Bevonult a termelésbe, mint a gépek legmegbízhatóbb, irá­nyítója. a rendelkezésre álló adattömeg tökéletes megőrző­je és felhasználója, s a közel­múltban már komplex terme­lésirányító rendszerek megal­kotójává is vált. Űrt betölteni Az utóbbi funkciója azon­ban a hazai alkalmazásban még csak elvétve szerepel, fő­leg a mezőgazdaságban. Ezt az űrt próbálta betölteni az 1985-ben létrehozott Agro- org Agráripari Számítástech­nikai Szervezési Gazdasági Társaság, melynek központja a gombai Fáy András Terme­lőszövetkezetben van. Lantos István igazgatóval és ár. Naftán István tanács­adóval a gazdasági társaság létrehozásának körülményeiről és az általuk ajánlott irányí­tási rendszerekről beszélget­tünk. A jelenleg négy szakember­rel dolgozó társaság elődje bérmunkairodaként kisvállal­Eladták a házgyárat Kereskedőház lesz a csarnokbél Hatékony munkaerő-gazdálkodás, munkaerő-átcsoportosí­tás, létszámstopp. Szinte alig múlik el hét anélkül, hogy a hír­közlő szervek jóvoltából ne jelennének meg az említett fogal­makkal kapcsolatban érdeklődésre számot tartó közlemények. Az a lendületes, vidékről a fővárosba történő munkaerő­elvándorlás, áittély a 60-as évek '«léjétől a lO-es evek közepéig tartott, az utóbbi években egyre inkább mérséklődött. A vi­dékre telepített ipari üzemek, vagy a gazdaságok, tsz-ek mel­léküzemágai mind nagyobb csáberőt jelentenek a helyben la­kók számára. Az építőipar azonban vál­tozatlanul nyitva hagyta ka­puit a munkára jelentkezők előtt. Példa erre a 43-as Álla­mi Építőipari Vállalat, ahol jelentős számú honvéd és len­gyel szakmunkás dolgozik. Különösen nagy a hiány kő­műveseikben, asztalosokban, ácsokban. Rájuk elsősorban a kivitelezési és a befejező szak­ipari munkák végzése során van nagy szükség. Az ország legnagyobb épí­tőipari vállalata évek óta gaz­dálkodási gondokkal küzd. El­múlt évi veszteségei elérték az 564,6 millió forintot. Tar­tozásai, adósságai törlesztése érdekében az utóbbi két év­ben eladni kényszerült a 2-es, valamint a 4-es számú ház­gyárát. Az utóbbit az OKISZ vette meg az elmúlt év őszén, de június 30-ig még folytat­ják benne a panelgyártást. Ezt követően az említett cég hozzáfog a létesítmény átala­kításához, s itt rendezik be 101 szövetkezet bevonásával 34 ezer négyzetméteren az ipari szövetkezetek kereskedő- házát. Mivel valamennyi szövetke­zet külön karbantartó részle­get üzemeltet, így a budafoki házgyárban levő szakmunká­soknak nem okozhat különö­sebb fejtörést az. hogy hova, merre tartsanak. Mert, ha be­zárja kapuit e7 a termelőegy­ség, akkor a több mint 300 dolgozónak már biztosan tud­nia kell, hogy marad a válla­latnál, vagy átigazol az OKISZ-hoz. vagy esetleg egyik lehetőséggel sem él, hanem más munkaterületen keresi boldogulását. A 4-es házgyárban dolgozók jó része az indulás évétől, 1973-tól a 43-asnál kereste a kenyerét. Többen is a fővá­roshoz közel fekvő települé­sekről, falvakból járnak be. Egyesek a munkásbusszal, má­sok vonattal vagy a távolsági autóbuszjáratokkal. Számuk­ra valóban kellemetlen dolog a házgyár eladása. A 43-as természetesen sze­retné. ha a még működő 1-es és a 3-as házgyáraiba átcso­portosíthatná a budafoki 4-esben dolgozóikat. Igen ám. de az utóbbi hetekben tucat­számra adták be felmondóle­velüket a házgyáriak. Köztük az Érdről, Etyekről, Kápolnás- ny ékről, vagy éppenséggel Tárnokról bejárók. És ami va­lóban meglepetés, sok közöt­tük a karbantartó. Tizenegyedik éve jár be Tárnokról Nász László gépla­katos. Elmondta, hogy jelen­tős azoknak a száma, akik ragaszkodnak a vállalathoz. Viszont a többségnek, s itt nem a karbantartókra célzott, nincs kedve az átképzésre, új munka- vagy szakterület be­töltésére. Komáromi László szintén géplakatos, Etyekről jár be. Mindössze 30 kilométernyire van az otthona a munkahelyé­től. Továbbra is Budafokon akar dolgozni. Mint említette, az ő szakmájában nem kunszt az elhelyezkedés. Nem tarto­zik a vándormadár típusúak közé. Szakmailag, érzelmileg is a 43-ashoz kötődik. Kétgyermekes családanya a betanított munkás Telepó Já­nosáé. Kápolnásnyéken ól a családjával. Anyagilag és az utazás szempontjából jó volt számára a Budafokra való be­járás. Ö már döntött, s a kö­zelmúltban munkahelyet vál­toztatott. A vállalat 1-es házgyára fo­gadni tudna egész gyártósori csoportokat, legalább 80 em­bert. Jól jönnének számára a karbantartók is. Többen is úgy gondolkod­nak, hogy ha az otthonukhoz közelebb, netán helyben ta­lálnának kedvező munkalehe­tőséget, akkor inkább mennek építőipari szövetkezethez vagy valamilyen szakmai cso­portosuláshoz. gazdasági tár­sasághoz. Számukra a főváros egy másik oldalára való utaz­gatás is nyomasztó. — Minden munkásra szük­ségünk van. aki a 4-es ház­gyárban dolgozik — közölte a 43-as ÁÉV termelési igazga­tóhelyettese, Harka János. — Nem kell senkinek munka után futkosnia, mert lesz fel­adat jócskán a két üzemelő házgyárban. S a dolgozók utaztatása is megoldható. A házgyáriakkal beszélgetve úgy tűnik, hogy eléggé ve­gyes a pillanatnyi kép. s irta még nem tudható, hogy végül is hányán kívánnak a 43-as ÁÉV-nél maradni. Viszont, ha időben kaptak volna jelzést a házgyárban dolgozóik arról, hogy eladják a 4-es., gyárat, minden bizonnyal tisztázot- tabb lenne már a több mint 300 dolgozó sorsa. Végighaladva a nagy gyár­tócsarnokon, s szemügyre vé­ve a belső mozgást, úgy tű­nik, folyamatos a panelgyár­tás. Legalábbis az lehet június 30-ig. De mi lesz azután? Re­mélhetően munkáltató és munkavállalók számára is megnyugtató lesz a folytatás. Gyócsi László kozói rendszerben kezdte mű­ködését hat éve. Két eszten­dővel ezelőtt négy gazdaság — köztük a gombaiak is — termelőszövetkezeti társulást hoztak létre, melynek a célja a termelésirányítási és elszá­molási alrendszerek kompute- rizálása volt. A csoport elő­nye a konkurenciával szem­ben, hogy kizárólag képzett és nagy tapasztalatokkal rendel­kező dolgozókat foglalkozta­tott. Sajnos ez a helyzeti előny az idők folyamán mi­nimálisra csökkent. Hogy en­nek mi volt az oka? A velük kapcsolatban álló programké­szítők nem tartották be a fel­tételeket, amelyekről előzőleg megállapodás született. Első­ként a Műszertechnikai Kis­szövetkezet bontotta fel egyol­dalúan a megállapodást, s ez már féléves késést jelentett a társaságnak. Ezt követően fordított hátat nekik a Szá- morg, belső kapacitáshiányra hivatkozva, így velük is meg­szakadt a kapcsolat. Részered­ményt azonban sikerült elér­niük, hiszen az anyaggazdál­kodás programját elkészítet­ték. A főkönyvi, a bér- és mun­kaügyi, az eszköz-nyilvántartá­si és a termelési modult is megtervezték, de eddig még nem sikerült pi'ogramot készí­teni ezekről a témákról. A le­maradás sajnos többmilliós kiesést okozott, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezzel együtt erkölcsi kárt is szenvedtek. Ez pedig ebben az üzeltágban is óriási presz­tízsveszteséggel járhat. Ám nemrég felvirradt a társaság napja is, hiszen a Csepel Transzformátor Gyár elektro­nikai részlegével kedvező, és végre biztos szerződést kötöt­tek, amely lehetővé teszi, ‘högy pótolják' a lemaradást, sőt a lehetőségek szerint lerö­vidítsék a programok elkészí­tésének határidejét. Üzemben megéri összesen kilenc témából ala­kították ki az integrált me­zőgazdasági, nagyüzemi szá­mítógépes információs rend­szerüket. Az álló- és fogyó­eszköz, a készlet, a szolgálta­tás, a pénzügyi-főkönyv, a terv, a munkaerő—bér, a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés információit gyűjtik össze, az így kapott közös Tart a trófeabírálat adatbázisból naprakészen szolgálják az irányítást. Az említett alrendszerek a jövő év elejére várhatóán elkészül­nek, s szinte mindegyik mező- gazdasági üzemben megéri az alkalmazásuk. Igénybe vegyék Az olcsó programok megvá­sárlása mellett a termelőszö­vetkezeteknek alkalmat adnak arra is, hogy belépjenek a gazdasági társaságba, illetve igénybe vegyék a rendelkezés­re álló nagy kapacitású szá­mítógépeket. Így remélhetően feledésbe merülnek a kisszö­vetkezetek által okozott csú­szások, s az Agroorg szol­gáltatásait több új partner ve­szi igénybe. B. Gy. KGST-tagországok Belkereskedelmi miniszterek Budapesten kedden Juhár Zoltán belkereskedelmi mi­niszter elnökletével megkez­dődött a KGST-tagországok belkereskedelmi miniszterei­nek 19. találkozója. A tanácskozáson tájékozód­nak a magyar élelmiszer-ke­reskedelem működésének ta­pasztalatairól, valamint meg­vitatják a műszaki-tudomá­nyos fejlesztés főbb irányait a KGST-országok belkereskedel­mében. Kiemelten foglalkoz­nak az állami és szövetkezeti belkereskedelmi választékcse­re, a határ menti és az áru­házi csereforgalom bővítésé­nek lehetőségeivel és az azt elősegítő új együttműködési formákkal és módszerekkel. A delegációk a gyakorlatban is megismerkednek — Budapes­ten és Győrött — a magyar belkereskedelemmel. A magyar kormány nevé­ben a résztvevőket Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyettes üdvözölte. A vadászati szezon után megkezdték a hazánkban kilőtt fő­vadak — szarvas-, muflon-, dámvad-, és őztrófeák — bírálatát a Pest megyei trófeabíráló bizottságon. Egy-egy alkalommal mintegy ezer agancsot bírálnak el a szakemberek. A súlymérés, hosszmérés után jegyzőkönyvben rögzítik az adatokat. AGGÓDOM ÉN IS Dr. Kékkői Zoltán nyugdíjas olvasónk, aki Érden, a Lenin út 140. szám alatt lakik, a következő sorokat vetette papírra: „Érdeklődéssel olvastam a Pest Megyei Hírlap folyó évi már­cius hó 18-i (szerdai) számában — az első oldalon —, hogy Budaörsön is önálló könyvszaküzlet nyílik. Amennyire örven­detes az üzletnyitás ténye, annyira lehangoló a »zsidós« »bolt« elnevezés. Nem tudjuk elejét venni a »jiddis-német« állandó beszivárgásának magyar anyanyelvűnkbe. Pedig a »bolt« he­lyettesítésére annyi szép szinonima áll a rendelkezésünkre. Ezzel szemben csak mindenütt a »bolt« szó szürkíti, teszi egy­hangúvá anyanyelvűnket. A régi időkből maradt ránk, ami­kor csak a zsidó falusi szatócs képviselte a kereskedelmet. Ezt érzékeltette a Nobel-díjas lengyel író, Reymont is »Parasztok« című csodálatos regényében, valamint a magyar Németh László Kocsik szeptemberben című remekművében. Igyekezzünk meg1- szabadulni a »bolt« kifejezés nyomasztó egyhangúságától.»» A levelet nem nekünk címezték hanem Budaörs vámosi ta­nácselnökének, aki a választ reánk bízta. '1 isztelem mindazokat, akik féltik magyar nyelvünk tisztaságát Ne­kem sem tetszik — több­ször írtam erről hogy szép fővárosunk üzletei idegen nevet viselnek, és szállodáink, éjjeli mulató­helyeink számára sem ta­lálunk olyan keresztapát, aki kis fejtörés után drága nyelvünkből merítene ihle­tét. Valóban, szándékunk ellenére, mi magunk is vé­tünk olykor anyanyelvűnk ellen. Ezért elnézést ké­rünk. Tehát van, amiben egyet­értünk tisztelt olvasónkkal. Súlyosabb azonban az, ami elválasztja gondolatvilá­gunkat. Ha dr. Kékkői Zol­tán épp ilyen hévvel, elke­seredéssel kifogásolná a snack bárt, a night clubot, a butikot, a hot dogot stb., akkor azt hiszem, nem kel­tene bennem ellenérzést az idézett néhány soros levél. De dr. Kékkői Zoltán nem is annyira a „bolt” szó, mint inkább a „jiddis-né­met” származék ellen eme­li fel szavát. Hűt nem az lenne érthe­tőbb, ha a mostanában oly burjánzó anglicizmust tá­madná, amely gyakran rá­telepszik kulturális, műve­lődési életünkre, célba ve­hetné azt o kozmopolitiz- must, a divatmajmoló és idegeneknek hízelgő szno­bizmust, a hazai igényein­ket semmibe vevő áramla­tokat? Hiszen a? írott és elektronikus sajtóban, ut­cán, üzletek elnevezésé­ben naponta tetten érhető a nemzeti önérzetet is sértő gyakorlat. Sem Reymont Parasztok című művének, sem Né­meth László Kocsik szep­temberben című remekének emlegetése nem teszi szeb­bé dr. Kékkői Zoltán leve­lét. Idézhetném én is Né­meth László nekem tetsző regényeit, hiszen általában szeretem Németh László munkásságát, de nem mind­egyik ideológiájával azono­sítom magam. Dr. Kékkői Zoltán nyug­díjas, lehet, hogy visszavo­nultan él a világtól, s ez az oka. hogy egy jiddis ere­detű szó képes — mint ír­ja — „annyira lehangolni”. Itt benn a világ forgatagá­ban több okot látok lehan- golődásra: sok helyi hábo­rú dúl a világban, sok mil­lió ember éhezik s válik vallása, bőre színe miatt földönfutóvá. Faji előítéle­tektől terhes számos állam polgárainak ártatlan élete. Olyan faji előítéletektől, amelyektől sok zsidó sza­tócs is életét vesztette a fasizmus üldöztetése miatt. Ügy tűnik, egyetlen szó is elég, hogy dr. Kékkői Zol­tán gondolatmenetéhez ve­zessen. Mindezt nem vetettem volna papírra, ha fel nem ütöm A magyar nyelv tör­téneti etimológiai szótárát a „bolt” szó eredetét ku­tatva. A kötetben ez áll: „1416—1450 között talál­kozni először e megjelölés­sel, a Bécsi Krónikában”. Hosszan írják a szerzők azokat a lehetőségeket, amelyekből kibontakozha­tott a mai napig is haszná­latos szó. Idézni a követke­zőket érdemes: Valószínű­leg olasz eredetű, esetleg déli szláv közvetítéssel... raktár, üzlet... bolt, rak­tár, bolthajtás... Végső forása a latin volvere »hen- gerít, forgat, görget« befe­jezett igeneve, amelynek xvszerűen hajtott jelentése is lehetett... A magyaror­szági latin források eléggé következetes jelölése (1426- tól) arra mutat, hogy a szót holta alakban vehettük át...” Feltételez még esetleg bolgár vagy szerbhorvát eredetet is az etimológiai szótár. Mást nem. Jiddist, németet meg sem említ. S ez a csattanó: felszínes, át nem gondolt ítélettel mi mindenre nem képes az ember! Még boltjainkat is átkeresztelné olvasónk, csak eszébe ne juttassák a zsidó szatócsot, a rossz emlékű jiddis-németet. Aggódom — dr. Kékkői ** Zoltán szavával —, ez az út hová vezetne, ha at­tól féltenénk nyelvünket, ami legkevésbé ártalmas, de szemet hunynánk az igazi veszélyek előtt, úgy mint említettem már a kozmopo- litizmust, a sznobizmust... és el ne felejtsem a nacio­nalizmus veszélyét. S. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents