Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

1 Szombati jegyzet« Friss, ropogós, kerek Túrától Hatvanig minden áfész-üzletbe eljuttatja termékeit a Galga Menti Tsz sütőüzeme. A péksütemények mellett na­ponta harmincöt mázsa kenyeret sütnek itt négy kemencében. A tizenkét pék közül a képen Gábor Lászlót látjuk, amint a meggyúrt tésztát készíti elő a sütéshez. (Vimola Károly fel­vétele) Heti kérdésünk Ön hogyan érzi magát? Három napig jó, négyig nem :— Én azt mondom, jól ér­zem magam, bár a felada­taink nagyok. Ez természetes is, mert az ember mindig többet akar. — A jól sikerült falugyűlés és a településfej­lesztési versenyben elért első helyezés után nem lehet cso­dálkozni Pásztor Béla veres- egyházi tanácselnök szavain. — Nagyon fontos, hogy ebben az érzésben segítő- és tulaj­donképpen alkotótársam a fa­lu lakossága. Beleértve ebbe a felnőtteket, az ifjúságot és a nyugdíjasokat is. És jó az emberekkel együtt élni, ap­róbb vagy nagyobb gondjaik­kal egyetemben. Belső vívó­dásaink nekünk is vannak, de ez a küzdelem jólesik, hozzá­tartozik az életünkhöz. — Jól. Szeretem a munká­mat, a kereskedelmet — vall­ja Szóládi Imre, a gödöllői áfész-áruház cipőosztályának vezetője. — Most ez érthető is, mert amióta jövedelemér­dekeltségben dolgozunk, kez­dünk egy kicsikét kereskedők lenni. Előtte a kereskedelem elosztás volt csak. Jött a szál­lító, hozott valamit, átvettem, feláraztam, a vevő megvette. Most választhatok. Meg tud­tuk valósítani, hogv van 10— 12 szállítónk, kiválaszthatom az árban, színben, fazonban legjobban megfelelő árut. Az áruházban sok régi kollégám van. egy kis család alakult ki itt, segítünk egymásnak, jó itt dolgozni. Nagyon jól érzem magam. — Hogy érezheti magát egy olyan ember, aki reggel vo­nul be katonának? — kérdez vissza Ritecz Károly, a Vo­lánbusz gödöllői üzemigazga­tóságának munkavédelmi, forgalombiztonsági és rendé­szeti vezetője. — Különben jól vagyok. A munka sok, itt van a tavaszi szemle, amivel kicsit lemaradtunk, mivel az időjárás közbeszólt. Vasárnap szakadó esőben Gödöllőn ti­zenhárom, az Ipari Műszer­gyárban pedig tizenöt kocsit adtunk át. Mindegyik megfe­lelt, egynél merült fel csak esztétikai kifogás. A mosással van gondunk. Nyolcvan busz­hoz kevés a kapacitásunk. Van egy ezeréves gőzborot­vánk, ami három napig jó, négy napig nem. Galgahévíz- re járunk mosatni, a túrái téesszel kötöttünk szerződést. A közlekedés, a pluszkilomé­ter, a rezsi mind emeli költ­ségeinket. — Jól érzem magam. A munkahelyemen úgy érzem, megbecsülnek. Feletteseimmel, a szövetkezet dolgozóival, munkatársaival jó a kapcso­latom. — Körömi Sándor, a dányi Magvető Termelőszövet­kezet elnökhelyettese rátér a problémákra. — Az éves terv- teljesítés szempontjából ki­csit aggódom. Korábban az aszály, most a hosszú tél tet­te kétségessé a termést. Ko­moly fagykáraink vannak. Ráadásul jött ez a hideg ta­vaszi idő, lesz mit tennünk, ha az időjárás engedi. B. E. GÉPSONKA, PAPRIKA, Zöldpaprika télidőben? No­ha . évek óta hallom, gazdag országokban mindig minden kapható, nekem az asztalon lévő zöldpaprika szokatlan látvány. Két hatalmas pél­dány nejlonba csomagolva. — Olyan guszta, nem? — kérde­zi a gazdája. — Nem tudtam ellenállni neki. — Akinek van rá pénze, könnyen elcsábul- hat. A paprikát vásárló fia­talasszonynak nem ezt mond­tam. Hanem: ilyenkor már nagyon kell a vitamin. Van pénze paprikára más­nak is. Bandukolok a gödöl­lői Szilhát utcában, s be-be- nézek az udvarokba. Mit lát­nak szemeim? Az egyik ud­varban, közel a kerítéshez, a homokban két jókora karéj kenyér, vastagon megkenve vajjal. Az egyiken egy fél zöldpaprika. Olyan, amilyet előző nap a fiatalasszony asz­talán láttam. Arrébb összera­gadt gépsonkaszeletek. Már­cius idusán, 1987-ben. Megyek tovább. Visszafelé a Szőlő utcai lakónegyeden jö­vök keresztül. A szélső ház tövében idősebb asszonyra fi­gyelek föl. Hosszú, hegyes bo­tot dugdos a .kukába. Hát ez mit csinál? Kihúzza a botot, hegyes végén ép zsömle. A második, a harmadik, az ötö­dik. Este a rádióban a kormány szóvivője aggasztó tényeket mond. Az ország gazdaságá­ban még mindig nem sikerült megállítani a kedvezőtlen fo­lyamatokat, ezért újabb in­tézkedéseket határoztak el. A vállalatok vezetőit kérték, áp­rilis után is mértéktartóan, a teljesítményekkel arányosan emeljék a bért. A FIÜK. Aszódon vagyunk. Süt a nap, a hosszú tél után jólesik üldögélni a múzeum előterének padján. A kiállítás megnyitójára várunk. Rövid­del a kitűzött idő előtt kis csapat fiú érkezik. Az épület előtt megállnak, nézelődnek, halkan beszélgetnek. Fi’adi. Dózsa, Vasas, ennyi jut el hoz­zám tereferéjükből. Szemlél- getem a csoportot. Csupa erő­teljes, jól táplált ifjú. Felnőtt­ségük elején. Tele életerővel, energiával. Dús hajuk sötét­barna vagy fekete. Egy-egy világosabb hajú akad csak köztük. Divatos cipők, nadrá­gok, dzsekik. Csillogó szemek. Melyik iskolából jöhettek? A képzőművészet szeretete hoz­ta ide őket, vagy tanáraik pa­rancsolták a múzeumba? Itt áll a csapat fiú, a ház előtt, ahol hajdanán, épnen ilyen életkorban Petrovics Sán­dor naponta megfordult, gyűj­tötte az ismereteket, készült küldetésére. Belőletek mi lesz, fiúk, mi lakozik bennetek, mekkora szellemi és fizikai erő? S mire használjátok majd? Megérkezik a nagyközségi Elerepestarcsa Támogatás a lakásépítéshez A házirendet visszaadták átdolgozásra Minden kezdet nehéz! — így szól a régi mondás. Nos, ez igaz volt a Kerepestarcsán megtartott tanácsülésre is. A 41 tagú testületből öten pol­gári védelmi elfoglaltság miatt igazoltan hiányoztak. Ez ért­hető. Arra azonban egyelőre nincs magyarázat, hogy rajtuk kívül még tizenheten, kikre a választáson a lakosság biza­lommal szavazott, miért nem jöttek el? Ahhoz, hogy határo­zatot hozhassanak, még két személyre volt szükség, aki­ket a község üzemeiből, kór­házából próbáltak a megjelen­tek előkeríteni. Elgondolkozni ezen sem felesleges, úgy érez­zük. Ha egy órával később is, de végül elkezdődött a négy napirendi pontot tárgyaló ülés. A nyugalomért Kerepestarcsa költségvetési üzeme 1986. évi munkájának műszaki és pénzügyi értékelé­se megnyugtatta a testületet. Kilencvenketten voltak, főleg tanácsi munkákat végeztek, több lakást kezelnek, és csak­nem 100 egyéb állami tulaj­donú bérleményt. Az üzem nem ráfizetéses, Az értékelés után az 1987. évi feladatter­vüket terjesztették elő, melyet építőipari, köztisztasági, táv­hőszolgáltatási, ingatlankezelé­si és egyéb tevékenységekben határoztak meg. Következett. a lakóépületek házirendjéről szóló tanácsren­delet-tervezet, amely 55 pont­ban fogalmazta meg, mit kell tenni a nyugalom, a pihenés érdekében. Hozzászólás hozzá­szólást követett.' Az igen élénk eszmecsere végén úgy döntöt­tek, hogy a tervezetet vissza­adják az előterjesztőknek mó­dosításra. Egyhangúlag elfogadták vi­szont a lakáshoz jutás helyi támogatására vonatkozó ta­nácsrendelet-tervezetet, amely négy fejezetben határozza meg a helyi támogatásra vonatko­zó szabályokat. Adható vissza párttitkár. Tőle érdeklődöm: kik ezek a fiúk? — A fiú­nevelőből jöttek. Most már más szemmel mustrálgatom őket. Ti vagy­tok azok, ti halkan beszélge­tők, jól öltözött szelíd arcúak? Teljesen váratlanul lányokra gondolok. Az általános iskola felső tagozatának osztályaiba járó lányokra, nagy szemű ál­modozókra, akik annyit és oly romantikusát álmodoznak ta­vaszi napokon, estéken. Ilyes­féle, erőtől duzzadó fickókról ábrándoztok. S majd találkoz­tok. Mert biztosan lesz talál­kozása lányokkal ezeknek a fiúknak. Láttam a szemükön, ahogyan a megnyitó egy-egy nőszemély vendégén végigjár- tatták, bizony az ő eszükben is helye van a leányoknak. És akkor mi lesz? Miijének lesznek ezek a találkozások? Beteljesülök. Kiábréndítóak? Veszekedősek? Boldogítóak? A MEGHÍVÓ. A kormány szóvivőjének azon a napon az újságírók panaszkodtak is. Azt panaszolták, hogy a sajtótör­vényben megfogalmazottak el­lenére némely intézmény ve­zetője titokvédelemre meg vál­lalati érdekekre hivatkozva megtagadja az információt, olyasmiről, ami nyilvánvalóan nem tartozik ezekbe a kate­góriákba. Erről Josef Schwarzer mér­nem térítendő szociális támo­gatás és kamatmentes kölcsön. Építéshez, vásárláshoz, cseré­hez, toldaléképítések különbö­ző formáihoz, komfort nélkü­liek komfortosításához. Csak egy ízben lehet kapni. Legyen nyilvános A támogatás összegét és faj­táját rászorultságtól függően differenciáltan kell megálla­pítani. E ponton nagy egyet­értéssel fogadták a tanácsta­gok Török Mihály javaslatát, hogy ne a vb döntse el, kik kaphatnak támogatást, hanem' a tanácsülés, továbbá kérte, minden esetben kapjon nyil­vánosságot, kik kapták a tá­mogatást. A kölcsön, illetve a támoga­tás összege 40 ezer forinttól 130 ezerig terjedhet. Kamat­mentes kölcsön legfeljebb 10 évre adható. Indokolt esetben a törlesztés megkezdésére, méltányosságból, legfeljebb 5 évre halasztás adható. Tartal­mazza továbbá az immár jog­erős rendelet, hogy vissza nem térítendő támogatást kapott személy elidegenítés esetén egy összegben köteles vissza­fizetni, s akkor is, ha a vál­lalt gyermek 3—6 éven belül nem születik meg, vagy ha az eljárás során valótlan adato­kat közölt. Kivételt képez, ha a támogatott tanácsi bérlakás­ra cserél, és a lemondás ese­tén járó térítés összege nem nagyobb a támogatás összegé­nél. Elbírálás A tanácsrendelet utolsó fe­jezete a támogatások elbírálá­sának rendjét foglalja össze. Árvái Magdolna Kulturális programok Április 11-én és 12-én: Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. Iparművészet a gö­döllői művésztelepen, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, Csontváry, a napút festője, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Ma és holnap a művelődé­si ház csak részlegesen üze­mel. Szombaton a taxisok irodája és a zenebutik lesz nyitva, valamint 17 órától a pénztár, 18 órakor filmvetítés. Vasárnap a taxiiroda és a zenebutik kivételével 14 óráig zárva tartanak. Utána nyit a büfé és a gödöllői galéria, este 6-kor pedig ismét film­vetítés. Mindkét napon a He­gedűs a háztetőn című filmet vetítik. Asztalitenisz, sakk és... Vegyes a kép a Galgamá- csai Tsz SE szakosztályainak helyzetéről. Az asztalitenisze­zők például jól szerepelnek az összevont körzeti csapatbaj­nokságban, s a dobogós helye­nök úr jutott eszembe. Josef Schwarzer úr tavaly Gödöl­lőn járt egyik intézményünk vendégeként. Munkatársunk is ott volt, bemutatták neki, szól­tak valamit a Gödöllői Hír­lapról. Pár hete levelet kap­tunk tőle. Meghívót. Közli, hogy részt vesz a brnói vásá­ron, az ilyen és ilyen számú pavilonban, s nagyon örülne, ha arra járva betérnénk hoz­zá. Nem szeretem a bezzeg itt, bezzeg ott kezdetű példálózá- sokat. Schwarzer urat nem példaként idéztem. Csupán a mentalitására hívnám föl a fi­gyelmet. Aminek a lényege alighanem az, hogy sohasem lehet tudni, miből lesz a cse­rebogár. Milyen úton-módon szivárognak el az információk oda, ahol azokat éppen Schwarzer úr üzletmenetére kedvezően értékelik. A gödöllői és körzetbeli üzemekből, vállalatoktól, szö­vetkezetektől ritkán kapunk meghívót. Nem Brnóba. még a városi bemutatóikra sem in­vitálnak. Föltehetően arra gondolnak, egy Gödöllői Hír­lap mit használhat nekik. Bi­zonyára meg vannak győződ­ve róla, ők tudják, mi használ nekik. Schwarzer úr koránt­sem oly magabiztos. Tapasz­talt emberként tudja, néha egészen váratlanul jut az em­ber jó üzlethez. Ezért taná­csos minden adandó lehetősé­get fölhasználni a hírünk ter­jesztéséhez. Kör Pál zést már nem vehetik el tőlük. A sakkozók sajnos az ez évi csapatbajnokságban nem ve­hetnek részt, mivel kevés csa­pat jelentkezett a másodosztá­lyú küzdelmekre. Emiatt nem is indult ilyen bajnokság. Hogy versenyben maradjanak a sak­kozók, hétfőnként edzenek az általános iskolában, s alkalmi tornákon indulnak. Egy játé­kost egy évre kölcsönadtak Aszódra, ott ugyanis kevesen voltak. A labdarúgók háza táján ugyancsak problémák vannak. A mérkőzésekre való kiállást létszámgondok akadályozták, magyarán kevés a futballista Galgamácsán. A csapat ezért most csak kispályán szerepel. Őszre rendezik a sorokat, ad­dig is igyekeznek megőrizni lé­tezésük folyamatosságát Ha igénylik a fiatalok. A többi sportbarát reméli, hogy igen. oiimm Április 11-én és 12-én: Aranyfej. Magyar—egyip­tomi kalandfilm. Csak 4 óra­kor! Montreali bankrablás. Szí­nes, magyarul beszélő francia bűnügyi film. 6 és 8 órakor. A Pest Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás a t.alaiv1zsgá1ö laboratóriumába FELVESZ vegyésztechnikust és vegyészmérnököt Jelentkezés személyesen* dr. Rózhegvl Péter agrokémiai főmérnöknél, cím: GödöJlft. Kotlán Sándor u. 3. i Szombati jegyzete Hangok Munkaadóm, kenyérkere- sö szakmánk jeles ünnepén sosem feledkezik meg dol­gozói szellemi épüléséről, a hivatalos részhez kapcsoló­dó kulturális programról. A legutóbb a Duna másik ol­dalán. de még szűkebb pátriánk, Pest megye ha­tárain belül alkotó, ám már külföldön is ismert együt­test hívták meg az ünnep­ségre énekelni, muzsikálni. Bevallom, az ilyen, alka­lomhoz kapcsolódó művelő­dést nem kedvelem igazán. A csoportot is immár má­sodszor láttam, hallottam egy helyen ténykedésem ót esztendeje alatt. Mégis, ez a délszláv zenében verhe­tetlen együttes ismét magá­val ragadott. A zenész le­gények örömtől sugárzó, az együttmuzsikálás élményét tükröző arcának még el­lenálltam, még ellenálltunk volna, de az énekkar egyik leánykája olyan incselke- dőn, pajkosan mosolygott a padsorokban kissé feszé- lyezetten üldögélőkre, hogy kimért arcvonásaink mind­egyikünkben átváltoztak az egyéniségünkre jellemzők­re, azaz megmelegedett a szívünk. Lehet, hogy hölgykollé­gáim másképp vélekedtek, Számukra is tudok példát ajánlani! A Galga jobb partján két népi együttes­ben is játszik egy fiatal férfiú. Szereplésekor én so­hasem a lába mozgását, ha­nem a tekintetét figyelem. Az övéhez hasonlóan mély­rehatóié szempárt ritkán látni. Csak csodálkozni tud­nék, ha akadna gyengébb nembéli társam, akinek a szíve ne dobbanna nagyot, ha arcuk találkozik. Visszatérve mondandóm elejéhez, az ünnepséget kö­vetően az egyik első teen­dőm az volt, hogy fel­másztam lakásom padlásá­ra, megkerestem a poros furulyát és belefújtam. Övatosan, mint aki a tűz­zel játszik, úgymond a kel­lő alázattal. Talán nincs ennél egy­szerűbb zeneszerszám. Nyolc lyuk felül, egy pi­cinyke alul, a kabátzseb­ben elférő fémcsőn és mennyi varázslatot lehet rajta bemutatni! Szomorú­an bevallom, hogy én még ehhez sem értek. A minap például a gyimesiek muzsi­káját adták elő segítségé­vel és az úgy szólt, mintha a Kárpátok zegzugos völ­gyeiből, a bércek között megtörve visszhangzana. De megint messzire rugasz­kodtam a zene szárnyán! Nos, amit műveltem a fu­rulyával, az nem nevezhe­tő zenélésnek. Ám, ami hang kijött belőle, áram­ütésként ért. Az agyafúrt csodamasináktól jobban tisztelem ezt a piciny ze­neeszközt. Sajnos, az ének, a zene. ezek a csodatevő emberi le­hetőségek, adottságok ke­vésbé vannak jelen éle­tünkben, mint kellenének Elgondolkoztató, hogy ami­kor körülöttünk minden színesedik, házak, kertek öltözékek, sminkek, mién vész el az együttes éneklés szerepe? Az emberek közé csend telepedik a helyébe; vagy a kombinémuzsika ami tavaly nyáron sokkol­ta a kulturális örökségét egyre gazdagabban feltáró gödöllői lakosokat a főté­ren. a trafikból. Olvasom egy tanulmány­ban. hogy a viszonylagos jólét környékünkön nem vált kultúrateremtő erővé Az ember először ösztönö­sen is tiltakozik a kijelen­tés ellen, arra gondolva hogy milyen sokat válto­zott. javult az iskolázott­ság. mennyivel gazdagao- bak az itt élők ismeretei a világról. Ám később belá­tom magam is. a kultúra fogalma, összefügg a kö­zösséggel. Azt pedig belát­hatjuk. hogy a jobb lét va­lóban nem vált közösségte­remtő tényezővé. Ezen kel­lene változtatni, miközben egyre nehezebb, hiszen a gazdasági helyzet kihívásá­ra az emberek többsége túlmunkával válaszol fa­lun, városban egyaránt. Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Mindennapi apróságok

Next

/
Thumbnails
Contents