Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-06 / 55. szám

Egy asszsny a sok küzdi! Az utolsó ház lakói voltunk f A téli zimankónak re- ^ mélhetöleg az utolsó nap- ^ iáit éljük át mostanában. £ Mintha nem is márciust ^ mutatna a naptár, mintha £ nem is a gyengébb nem $ köszöntésére készülődnénk 4 mi, férfiak ... Kihalt, csendes Péteriben a Rákóczi utca, amelynek por­tái és házai a legszebbek, leg­tisztábbak közé tartoznak a körzet egyik legKi'sebb telepü­lésén. Hogy mit rejtenek az abla­kok . mélyei, arra csak akkor derül fény, ha bekopogunk valamelyik házba. A Rákóczi utca 34. számú lakásban — özv. Varga Sándornénál — te­referélő asszonyokkal talál­koztunk, amikor benyitottunk. Özv. Garamszegi Pálné és Chován Jánosné vendégeske­dett Vargánénál, utóbbi roko­ni minőségben. Jóízűen folyt a beszélgetés, ezt zavartuk meg váratlan látogatásunkkal. Ám az asszonykaréj szívesen fogadta a toliforgatót (is), mint mindig, hiszen a vendé­geskedés mindennapos ese­mény Péteriben. * özv. Varga Sándorné a kö­zelmúltban vehette át azt a kis táblácskát, amelyet a Ha­zafias Népfront községi bi­zottsága adományozott rajta kívül 65 péteri családnak. A kék táblácskán ez áll: Tiszta udvar, rendes ház. Vargáné portája tényleg megérdemelte ezt az elismerést. Az ötvenhét éves asszony azonban mással is felhívta magára a figyelmet. Tavaly január 30-án felajánlott és be­fizetett 10 ezer forintot az uj péteri általános iskola építé­sére. Azon a bizonyos szerény ünnepségen — amelyről la­punkban is beszámoltunk — Szenyán Elek, a péteri HNF7 bizottság elnöke mint jó és követendő példát emlegette föl özv. Varga Sándorné ne­mes cselekedetét. Mint ismeretes, a helyi ál­talános iskola — sok más is­kolához hasonlóan — megle­hetősen mostoha körülmények között működik Péteriben Egy új oktatási intézmény építéséről azonban eddig csak álmodni mertek a falujukat nagyon szeretők. Az álom azonban teljesül, igaz csak a tervidőszak vége felé. Négy új korszerű tanterem, s a hozzájuk kapcsolódó ki­szolgáló helyiségek épülnek meg a Ferihegy Tsz jelenle­gi ingatlanának helyén. .Ta­valyelőtt a péteri lakosság zö­me a településfejlesztési hoz­zájárulást az iskola felépítésé­re szavazta meg. özv. Varga Sándorné az elsők között tet­te le a voksot ebben az ügy­ben, s megtoldotta még az évi 300 forintot 10 ezer forinttal. özv. Varga Sándorné: — Drága férjemet két év­vel ezelőtt vesztettem el. Az­óta a nagyon beteg édes­anyámmal élek együtt, de a lányomék is itt laknak Péte­riben, no meg a rokonok több­sége. Itt laktam én azelőtt is a szüleimmel. A miénk volt az utolsó ház ebben az utcá­ban, innen kezdve az urada­lom földjei sorakoztak. Oda jártam már 12 éves koromban napszámba. Aztán a főváros­ban dolgoztam több évig, majd hivatalsegéd voltam a helyi tanácsnál. Később már itt a háznál dolgozhattam a férjemmel együtt, a nagykátai Magyar— Koreai Barátság Tsz-nek van nálunk egy bedolgozó részle­ge. A férjem halála után a velem vette át a vezetést a műhelyben. Eladtam azt a kocsit, ame­lyet a férjemmel közösen hasz­náltunk. Én már nem akar­tam megtanulni vezetni, meg különben is. nekem minden időmet az édesanyám mellett kell töltenem. Nyolcvanhét éves szegény, nagyon odavan, ápolom,, gondozom őt szere­tettel. Űgv gondoltam, hogy 10 ezer forintot — a kocsipénzböl — felajánlok az iskola építé­sére. Tudom, hogy ez nem túl nagy összeg esv új isko'ához, de azért mégsem kis dolog. Üllőn Védőoltás Az ebek veszettség elleni védőoltása Üllőn március 9- én, 9 órától 12 óráig, dél­után egytől öt óráig, március 10- én 9 órától 12 óráig lesz a Kossuth Lajos út 30. számú lakóház udvarában. Külterü­leten: a Dóramajorban már­cius 10-én 13—14 óráig, Hosz- szúberek útján pedig 15—16 óráig. Az Üllői Nagyközségi Tanács felhívja az ebtulajdo­nosokat, hogy az, eboltási és ebadófizetési kötelezettsé­güknek tegyenek eleget. Az előző évben kapott eboltási igazolványt mindenki vigye magával. Kellemetlen sarok (Le)ápoijuk a barátságot falvasom az idegenfor- galmi gyorsmérleget, piely szerint tavaly össze­sen 16 millió 646 ezer külföldi látogatott Ma­gyarországra, ez másfél millióval több, mint 1985- ben. Azt nem tudom, hogy milyen élményekkel és be­nyomásokkal távoztak tő­lünk, remélem, többnyire szépekkel és jókkal: Egyes hozzánk látogatók élményeiről közvetlen ta­pasztalatokkal rendelke­zem, ezek reményeim el­lenkezőjét látszanak iga­zolni, s csak egy vigasztal: ők tulajdonképpen nem is élményre szomjazó turis­ták, hanem ... h m ... üz­lettársak. Aki < bben ki- vetnivalót talál, üljön , fel egy olyan buszra, mely magyarjainkat viszi „egy­napos kirándulásra” a szomszédokba. Azt fogja tapasztalni, hogy odafelé egészen más megy a bő­röndökben, mint visszafelé, hogy a csomagtartó kis híján összeroskad az öntö­zőcsövektől. s olyan spe­ciális, de nélkülözhetetlen ismeretekre is szert tehet, miszerint Csehszlovákiá­ban sokkal olcsóbb a bab meg a lencse, mint nálunk. Következésképp hozni kell. Hja. mindannyian a piac­ról élünk... S ha már a piacnál tar­tunk, itt szeretnék beszélni a honi tapasztalatokról, amelyeket írásom elején jelezni próbáltam. A mo- nori piacnak köztudottan már jó ideje van egy nem is jelentéktelen területe, ahol a „nemzetközi forga­lom” zajlik, őszintén szól­va fogalmam sincs, hogy ez legális vagy sem. azt látom, hogy idegenjeink a gazdabolt szélvédett olda­lában állnak kis és nagy táskáikkal, mi pedig ér­deklődésünkkel majd meg­fojtjuk őket. Hadonászunk, magvarázunk, lengetjük a lepedőket, gusztáljuk az esernyőket, középkorú urak tegeződnek még kö- zépkorúbb hölgyekkel, hogy: „te, ezt itt, félrete­szed, én jövök érte, nincs nálam mani. Jövök! Visz- sza! Oké? De el ne add!” Na, szóval így megy ez már nem is tudom, mióta. A bazársoron némely árus képes lenne egy kanál víz­ben megölni az idegen konkurenciát, s bár én talán most rosszat szólok: a vevő örül neki, különö­sen, ha négyszázért haj­szálra olyan akármihez jut, amit arrébb a maszek ezerkettőért kínál. No de rendnek kell ám itt lenni. Ezért vannak a piacfelügyelők, akik me­derbe terelik a jónépet. Hogy olykor-olykor minő hangon — kit érdekel, úgyse érti. Mármint az idegen, aki például egy szerdai, kopogósán hideg reggelen úgy gondolja, hogy úgyis üres a piac el­árusító asztalainak több mint fele, hát ezúttal nem pakolja kis kacatjait a földre. De bizony oda kell hogy pakolja, nyomás visz- sza a sarokba! Nem idé­zem. Lényeg az, hogy ki­derül belől, ki a király a piacon és ki az, aki már teljesen el van szemtele- nedve. Azt mondja erre egy vásárló, aki háziasz- szonyként épp a piacot járja, hogy megy a tanács­elnökhöz, mert hogy ezt már igen szégyelli, és fel is van háborodva. Azt mondom erre én, hogy ugyan minek menne a ta­nácselnökhöz, szabály sze­rint, rendben mennek itt a dolgok. Az árus árul. A vevő tglong. Amúgy pedig a piaci „felsőbb szerv" által elintéztetik a népek barátságának helyi stílusú ápolása. Leápolása Aki nem hiszi, járjon utána. K. Zs. Hét végi foci Szombat, megyei I. osztály: Tápiószentmárton—Pilis, ! Tá- piószentmárton,, 14 óra 30 perc, ifi: 12.30-kor. Vasárnap, körzeti bajnok­ság; Abony—Péteri, Abony, 15 óra, vezeti: Mizsei (partjelző: Szalai), Vecsés—Dánszentmik- lós, Vecsés, 15 óra, Bódi (Eperjesi). Ceglédbercel— Törtei, Ceglédbercel, 15 óra, Mátyás (Szarka), Tápiósző- Ips—Maglód, Tápiószőlös, 15 óra, Dunai (Szóró), Csévha- raszt—Mende, Csévharaszt. 15 óra, Hörömpő János (Zsu- zsandor). Nyáregyháza—Űri, Nyáregyháza, 15 óra. Sárosi, (P. Szabó), Ecser—Űjszilvás, Ecser, 15 óra, Gavló (Szuda), Albertirsa—Monori-erdö, Al- bertirsa, 15 óra, Müller (Kar­csú). Az ifjúsági mérkőzések 13 órakor kezdődnek. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 55. SZÁM 1981. MÁRCIUS 7„ SZOMBAT Kettőn áll a vásár Napraforgóval indul a szezon Senkinek sem kell jól in­formált szakembernek lennie ahhoz, hogy megállapíthassa, a vasút az áruszállítást folya­matos üzemben bonyolítja le. Igaz, az évszakoknak megfe­lelően sok évtizedes gyakorlat szerint változik a fuvarozott áru mennyisége és összetétele — periodikusan, szakaszossá ismétlődő ütemben. Nem véletlenül szorgalmaz­za a MÁV az előszállítási le­hetőségeinek igénybevételét fuvaroztatóinál, hiszen a szál­lítás tényleges folyamatossága jobb vagonkihasználást ered­ményez, ami pedig mindkét félnek előnyös gazdaságilag. Ám e törekvések ellenére mindig is voltak és lesznek olyan áruk, amelyeket az év­nek csak azonos időszakában lehet feladni vagonba, így pél­dául a gabonát aratás, a gyü­mölcsöt érés után. Ám vannak olyan termékek is, amelyeket nem közvetle­nül a betakarítás után értéke-, sítenek és szállítanak el á ve­vőhöz a gazdaságok: ilyenkor tél vége felé, tavasz közeledté­vel a vetőmagok tonnái kel­nek útra. A sülysápi Tápió Völgye Termelőszövetkezet például a napokban kezdte meg a napraforgó vagonos feladását vásárlói számára. Palkó István, a sülysápi vas­útállomás főnöke, szállítási feladataikról részletes ismer­tetőt adott. Elmondta az állomásfőnök, hogy az elmúlt évben belföldi és export tehervagon-feladá­suk 329 volt; 590 belföldi s ugyanannyi importárut szállí­tó vagont fogadtak. Az idén hasonló mértékű fuvarozási feladatokra számítanák. S bár mennyiségileg nem jelentős a magán-vagonmegrendelés, de biztos, hogy ebben az évben is legalább félszáz kocsit vesz­nek maid igénybe a helybeli kiskereskedők, őstermelők, akiknek tevékenysége hiány­pótló a nagyközségben. .. A teherautó platóját a vagon­nal összekötő acéllapon egy­szerre két molnárkocsival tol­ják át a nehéz lisztes zsáko­kat a szállítók: Ambrózi Jó­zsef, Tóth János és Müller Sándor. Közben Haris István, a kókai malom üzemvezetője oda-adakukkaní munkájukra, szintén nem bizalmatlanság­ból, de az élelmiszer-szállítmá­nyokat mindig is megkülön­böztetett figyelemmel kell ke­zelni. (A szerző felvétele) A nagyobb vagonrendelők között említette még Palkó István az ócsai Vörös Október Mgtsz-t. Ennek a szövetkezet­nek az erdészeti ágazata a környező szövetkezetek és ér- dészetek által kitermelt papír­ját exportálja Ausztriába, Olaszországba és Jugoszlá­viába. Az idén napjainkig mintegy félszáz vagon fát ad­tak fel például Jugoszláviába, az elmúlt év hasonló idősza­kával megegyező mennyiséget. S ha már ott jártunk a sülysápi vasútállomáson, a rakodás körülményeivel is megismerkedtünk. Kapóra jött, hogy a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kókai malmából érkeztek teherautó­számra a zsákolt lisztszállít­mányok, amelyeket elkísért a malom üzemvezetője, Haris István és Ácsai Ferenc fő­molnár is. A két vezető láto­gatása — mint megtudtuk — korántsem ment ünnepszám­ba, hiszen á vasút és a fuva­roztatók között eddig is hasz­nosnak bizonyult a közvetlen kapcsolat. ­Meg aztán a malom dolgo­zóinak is a dolga, hogy ellen­őrizzék, milyen vagonokba kerül a liszt. Ez az ellenőrzés persze nem bizalmatlanságból adódik, mert a vasútállomás dolgozói nagyon is tisztában vannak a szabályokkal és hi­giéniai követelményekkel, amelyek az élelmiszer szállí­tásának körülményeire vonat­koznak. A szállítást közvetlenül vég­zőkkel is megismerkedtünk, mégpedig az egyik vagonban, ahol éppen molnárkocsit hasz­nálva rakodtak. Tóth János, a teherautó sofőrje, valamint Ambrózi József és Müller Sándor rakodók. Ök elmond­ták, hogy egy nap 500—600 zsákot, mozgatnak meg, ami 200—250 mázsát nyom együt­tesen. Nagykátáról a körzeti üzemből járnak a megye mal­maiba, magtáraiba, s tápot is hordanak ki a mezőgazdasági üzemekbe. Mostanában nagyon kell hajtaniuk, mert az év eleji nagv havaz.ás miatt sok meg­rendelést nem tudtak időben kielégíteni. Aszódi László Antal Országos vásár A helyi tanács műtef-osztá- lyától kapott tájékoztató sze­rint Monoron országos állat-, kirakodó-, valamint használt­autóvásár lesz március 15-én, a vásártéren. A tudásért leveleztek Ha a felnőttből újra diák fesz Az idén tíz éve működik a péceli Ráday Pál Általános Gimnázium maglódi kihelye­zett levelező tagozata. Ez az évforduló is emelte a szalag­avató hagyományos ünnepé­lyességét. A harmadikos év­folyam tanulói Zsemberi Gá- borné osztályfőnök vezetésé­vel már napokkal korábban készültek az eseményre. Az utolsó napon pedig reggeltől szorgoskodtak, hogy a kezdé­si időpontra minden a he­lyén legyen. így nehezebb A vonzáskörzetnek megfe­lelően Ecserről, Gyomráról, Sülysápról és természetesen Maglódról érkeztek a „vén­diákok”. Pontban 13 órakor Bach csodálatos zenéjére a meghívott vendégek és har­madikosok sorfala között be­vonultak tantermükbe a sza­lagavató ünnepségre. Megha­tó volt látni, hogy a felnőt­tek igazi diákként viselked­tek. Az ünnepség után megkér­deztem Kohn Gábort, a péceli gimnázium igazgatóját, mi a véleménye a jelenlegi gimná­ziumi levelező tagozatosok ta­nulási körülményeiről? — Ezek az emberek min­den elismerést megérdemel­nék, amiért idősödő fejjel új­ra nekiállnak tanulni — hangzott a válasz. — Annál is inkább, mert többirányú ne­hézségek elé néznek a négy év során. Az esti iskola ele­ve nehezebb a nappalinál, mert itt több óra anyagát kell 40—50 percbe sűríteni Tehát sokkal több önképzés­re, egyéni tanulásra ván szük­ség. Sikeres vizsgák után az érettségi felsőfokú tanulmá­nyokra jogosít. Az is tény, hogy a jelenle­gi gazdasági helyzetben egy­re több művelt emberre van szükség. Sőt az átszervezések folytán szakmaváltások szük­ségessége is elképzelhető, ami sokkal könnyebben megy a magasabb képzettségű egyé­neknél. Az is nagy előrelépés lerine az illetékes felsőbb szervek részéről, ha az érett­ségit elismernék alapfokú po­litikai képzettségnek is, vagy .összevonnák a marxista kö­zépiskolával. így a vállala­tok, intézmények magasabb képzettségű szakembereket kapnának. Ha küldik őket Itt kapcsolódott beszélgeté­sünkbe Ladányi János, a he­lyi általános iskola igazgató­ja. a maglódi kihelyezett le­velező tagozat vezetője. — Hát igen, ez már tár- *sadalmi gondnak nevezhető tényező. Ugyanis a gimná­zium tanulói a munkahelye­ken nem mindenütt kapják meg a megfelelő támogatást, ha önszorgalomból tanulnak tovább, csak abban az eset­ben, ha küldik őket tanulni. Ez pedig ritka mint a fehér holló. A munkáltatókat le­kötik az egyre nehezedő na­pi gpndok. Nincs lehetőség munkaidő-kedvezményre, ta­nulmányi szabadságra. Az összevont marxista középis­kolai gimnáziumi tanítás ese­tében viszont megkaphatnak á tanulók az előírt tanulmá­nyi kedvezményeket. Annál inkább hasznos lenne ez, mert jelenleg a gimnáziumban is tanulják a marxista tanolí alapjait. — Ezek a tényezők is hoz­zájárulnak a nagyfokú le­morzsolódáshoz. Az igazság­hoz hozzátartozik: a hallgatók jó részénél hiányzik a reális önértékelés. Sokan vannak, akiknél hamar megmutatkozik az akaratgyengeség, mert idő­sebb korban már fárasztóbb, és kitartást igényel a tanu­lás. Ezek az összetevők évről évre nehezebb feladatok elé állítják az iskolavezetést és a tanulókat egyaránt Ezek után kíváncsian kér­deztem meg két végzős hall­gatót: megéri? Horváth Istvánná Sülysáp­ról. általános ügyintézőként dolgozik, tehát a munkájához is szükséges a magasabb fo­kú iskolai végzettség. Előlege­zett bizalomként munkahelyén máris lehetőséget adtak szá­mára munkaügyi középfokú tanfolyamra járásra. Elvállal­ta a számítógépes könyvelői továbbképzést is. Mikor ta­nul? Sokszor éjjel vagy a vo­naton. Ennyi tanulás is meg­éri, mert a tudás megszerzé­sén kívül érzi a családja, munkatársai, főnökei meg­becsülését, segítőkészségét. Lelkesedésére jellemző, hogy ő a végzősök osztálybizalmi­ja. Tanárai szerint sokat se­gített a csüggedöknek is. Éjiéi tanulnak Vémi László 35 éves nyom­dász. Mint mondja, számára ínár régen életcél volt az érettségi megszerzése, de munkájához is nagy segítsé­get jelent. A családi elfog­laltság és a munkája mellett most nyílt rá lehetőség. Büsz­ke arra, hogy éjjelekig tartó tanulás után minden vizsgája sikerült. Itt kapott kedvet a politikai tanuláshoz is. Pár­huzamosan végzi a marxista— leninista középiskolát. (Emlé­kezzünk az igazgató szavai­ra .. .) Mégis állítja, minden nehézség ellenére, megérte. Ezek után meggyőződéssel- írhatom le: összefogással, elő­relátással, sokat tehetünk azért, hogy egyre több kép­zett ember kerüljön ki a le­velező tagozatokról is a mun­kahelyekre. Marczi Ferenc ISSN 0133—2051 (Monort Hírlap) \ S hátha akadnak majd köve- tőim... Bár az éri unokám már aligha fogja élvezni a tantermeket, hiszen a legki­sebb is most hatodikos ... — Vargáné felajánlása min­denképpen elismerésre méltó — mondja Szenyán János, Péteri község elöljárója. — A falubeliek nagyon várják már az új létesítmény építésének megkezdését. — Bizonyára társadalmi munkát is felajánlanak majd a helybeliek — folytatja a gondolatsort Torda Bélané, a tanácskirendeltség vezetője. A tehót is erre szavazta meg a lakosság, első nekifutásra' si­került a jó ügynek megnyerni a község lakóit. j özv. Varga Sándorné fel- f ajánlása például szolgálhat $ mások számára is. Ezért — ^ a holnapi nőnap előtt — ^ egy képzeletbeli virágcsok- % rőt nyújtunk át neki. A ja- £ lu vezetői, a közösség ne- < vében. Gér József

Next

/
Thumbnails
Contents