Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-06 / 55. szám

2 ^ÍMan 1987. MÁRCIUS PÉNTEK Ceruszimov moszkvai sajtóértekezlete Felgyorsíthatók a genfi tárgyalások A magyar és a szlovák lakosság Harmóniában élnek együtt Az amerikai fél által Genf- ben szerdára benyújtott javas­lat a közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről egész sár alapvető adatot illetően egybevág a reykjavíki megál­lapodásokkal és szovjet rész­ről első megközelítésben pozi­tívan értékelik — mondotta Gennagyij Geraszimov szov­jet külügyi szóvivő csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén, tudósítók kérdésére válaszol­va. A szóvivő szerint az ügy jól rajtolt és elképzelhető a genfi szovjet—amerikai tár­gyalások felgyorsulása. Bevezető nyilatkozatában Geraszimov kijelentette: szov­jet részről elégedetten állapít­hatják meg, hogy' Mihail Gorbacsov február 28-i nyi­latkozata mindenütt kedvező visszhangot keltett. Mivel az új szovjet kezdeményezés bá­tor lépésnek és a Nyugat szá­mára tett engedménynek te­kinthető, a Nyugat egysze­rűen nem tudja kritizálni, mert ezzel önmagát bírálná — mondotta, utalva arra, hogy a szovjet javaslat alap­jául szolgáló úgynevezett „nullaváltozatot” eredetileg a nyugati fél indítványozta. Ezért érthető, hogy Reagan amerikai elnök üdvözölte Mi­Reagan amerikai elnök el­ismerte ugyan felelősségét az iráni fegyverszállítási bot­rányban, de — számos tanács és felszólítás ellenére — nem volt hajlandó az amerikai közvéleménytől és a kong­resszustól elnézést kérni, s csupán azt ígérte, hogy levon­ja az ügy tanulságait. Reagan továbbra is azt hangoztatta, hogy a fegyverszállítások csu­pán politikai kezdeményezés­nek indultak, s változatlanul tagadta, hogy tudomása lett volna a nicaraguai ellenfor­radalmárok titkos támogatá­sáról. Napokkal ezelőtt beha­rangozott televíziós beszéde mindössze 13 percig tartott és nem tartalmazott érdemlege­sen új elémeket. Reagan azt mondotta, hogy „teljes felelősséget vállal sa- játmaga és kormányzata tet­teiért”. Beszédében megismételte, hogy az „iráni kapcsolat” megteremtésével eredetileg „a mérsékelt elemekkel” akart ikapcsolatra lépni, s nem állt szándékában fegyvereket adni a túszokért cserében. „Leg­jobb szándékaim továbbra is azt mondják, hogy ez az igazság, de a tények mást ta­núsítanak” — ismerte el Reagan, azt hangoztatva, hogy politikájának alkalmazása valóban csereüzletté vált. A nicaraguai ellenforradal­márok törvénybe ütköző fel­fegyverzéséről, az erre a célra létrehozott titkos ala­pokról azt mondotta, hogy a vizsgálat még nem ért véget, s azt részint a kinevezett füg­hail Gorbacsov nyilatkozatát, megjegyezve, hogy ez a lépés megfelel a megértés Reykja- víkban kialakult szellemének. Genfben — folytatta a kül- ügyminisztériumi szóvivő — a szovjet küldöttség hétfőn előterjesztette a maga javas­latát, szerdán pedig az ame­rikai küldöttség is benyújtot­ta a középhatósugarú raké­tákra vonatkozó saját egyez­ménytervezetét. Ez egész sor alapvető adatot illetően egy­bevág a reykjavíki megálla­podásokkal. A szovjet fél megkezdte az amerikai terve­zet tanulmányozását. A nuk­leáris és űrfegyverzetről foly­tatott genfi szovjet—amerikai tárgyalások három munka- csoportja közül kettő a pén­teki napon befejezi munká­jának jelenlegi szakaszát, a közép-hatótávolságú rakéták­kal foglalkozó munkacsoport azonban még folytatja tevé­kenységét, a tervek szerint egyelőre március 19-ig. Ha az amerikai fél elegendő építő szándékot tanúsít, számítani lehet a genfi tárgyalások ütemének meggyorsulására. A szovjet javaslat vissz­hangja általában kedvező Nvugat-Európában — így az NSZK-ban, Olaszországban, getlen ügyész, másrészt a kongresszus bizottságai foly­tatják. Reagan ígéretet tett arra, hogy változtat vezetési mód­szerein, amelyeket a bizott­ság jelentése rendkívül éle­sen bírált, s a jövőben nem engedi meg a „maszekakció­kat" a nemzetbiztonsággal kapcsolatos ügyekben. Csütörtökön elutazott Auszt­ráliából Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter, az SZKP KB PB tagja, aki a Canberrái kormány meghívá­sára háromnapos hivatalos lá­togatást tett az országban. Sevardnadze szerdán Can­berrából Sydneybe érkezett. Politikusok előtt mondott be­szédében sikeresnek minősítet­te látogatását, amely megmu­tatta, hogy van lehtőség a két ország együttműködésének fejlesztésére, a kereskedelem bővítésére. Közölte, hogy fel­merült az együttműködés le­hetősége az űrtechnológia te­rületén is. Sevardnadze közöl­te, hogy szovjetunióbeli láto­gatásra szóló meghívást adott át Bob Hawke miniszterelnök­nek és Bill Hayden külügy­miniszternek. A szovjet külügyminiszter Sydneyben megbeszélést foly­tatott Űj-Dél-Wales kormány­zójával, Barry Answorth­Angliában és számos más or­szágban — is. Ugyanakkor Nyugaton egyes kommentáto­rok kételyeiket fejezik ki, feltéve a kérdést: lehet-e küz­deni az egyezmény ellenőrzé­sének nehézségeit, nem ver-e éket az eurorakéták leszere­lése az Egyesült Államok és Nyugat-Európa közé, nem billen-e fel az egyezménnyel az európai erőegyensúly. Van­nak, akik szerint hosszú hó­napokig eltarthat, amíg meg­egyezés jön létre, mások pe­dig megpróbálják kisebbíteni a szovjet kezdeményezés je­lentőségét. Egy kérdésre válaszolva a szóvivő cáfolta, hogy a Szov­jetunió bármilyen formában ki akarná használni az ame­rikai kormányzat jelenlegi is­mert belpolitikai nehézségeit. Mint mondotta, nem e ne­hézségek fokozása végett szor­galmazza a február 28-i ja­vaslata alapján való mielőbbi megegyezést sem, hanem, mert meg van győződve arról, hogy az egyezménnyel kap­csolatos részletkérdések — az ellenőrzés, a gyakorlati rakétaleszerelés kérdései és egyéb problémák — valóban hamar megoldhatók, ha a másik félből sem hiányzik a szükséges politikai akarat. Egy másik kérdés alapján Geraszimov kitért arra, hogy az eurorakéták felszámolásá­ban egyesek „Nyugat-Európa védtelenné válásának veszé­lyét” látják, a hagyományos haderőben való állítólagos szovjet fölényt emlegetik, s a két ügyet össze akarják kap­csolni. A szóvivő hangoztat­ta: miután a Szovjetunió fel­bontotta a maga csomagját, ideje, hogy ugyanezt tegye a nyugati fél is. Geraszimov a továbbiakban tájékoztatást adott a szovjet külpolitika egyéb eseményei­ről és lépéseiről is. szel, és találkozott John Ho- warddal, az ellenzék országos vezetőjével is. Eduard Sevardnadze csü­törtökön, négynapos hivatalos látogatásra Indonéziába érke­zett. Djakarta repülőterén Mochtar Kusumaatmadja in­donéziai külügyminiszter fo­gadta. Olasz kormányválság Cossiga konzultációi Francesco Cossiga olasz köz- társasági elnök csütörtökön megkezdte a kormányválság megoldására irányuló konzul­tációt: az alkotmány előírá­sa szerint először a volt köz- társasági elnökökkel folyta­tott megbeszélést, majd a po­litikai pártok egy részének a képviselőit fogadta. Cossiga először Saragat volt államfővel beszélt: tekintettel ez utóbbi előrehaladott korára, Cossiga maga ment Saragat la­kására. Ezután fogadta az el­nök a Quirinale-palotában két másik elődjét, Giovanni Leo­nét és Sandro Pertinit, vala­mint Amintore Fanfanit, a szenátus, és Nilde Jottit, a képviselőház elnökét. Délután az olasz köztársasági elnök a kereszténydemokrata, a kom­munista és a szocialista párt, valamint az Olasz Szociális Mozgalom-Nemzeti Jobboldal (MSI—DN) elnevezésű szélső- jobboldali párt képviselőivel tanácskozott. Egyelőre csak találgatások születtek arról, hogy kit bíz majd meg Cossiga az új kor­mány összeállításával. MIR űrállomás Automatikus összekapcsolás A MIR űrállomásból és a Szojuz TM—2 űrhajóból álló egységhez kapcsolódott csü­törtökön a Progressz—28 te­herszállító űrhajó. A kölcsö­nös észlelést, a közelítést, a két egység egymás mögé állá­sát és a moszkvai idő szerint 15 óra 43 perckor végrehaj­tott összekapcsolást az űrállo­más és a teherűrhajó auto­matikus fedélzeti rendszerei irányították. A földi irányí­tóközpont a különböző meg­figyelő és utasításközvetítő állomások, továbbá a' két űr­hajós, Jurij Romanyenko és Alekszandr Lavejkin segítsé­gével csak ellenőrizte a fo­lyamatot. A Progressz—28 üzemanya­got szállított az űrállomás egyesített hajtóműrendszere számára, ezenkívül élelmi­szert, vizet és postát az űr­hajósoknak, műszereket és berendezéseket az űrállomás felszereléséhez. Az immár három elemből álló űregység berendezései kifogástalanul működnek. (Folytatás az 1. oldalról.) dálkodó. gazdag szövetkezetek működnek, s az ipari munká­ban is helytállnak a szlová­kok. Lehet rájuk számítani a társadalmi munkában és ami­kor áldozatot kell vállalniok lakóhelyükért —, példát mu­tatnak. Idén a megyei tanács átte­kinti a nemzetiségiek helyze­tét, annak a határozatnak az alapján, amit 1978-ban foga­dott el a testület és tíz évre szabta meg a programot. Min­den bizonnyal az eredmények mellett számba veszi a teen­dőket is. így a többi között: a Hazafias Népfronttal közösen újjáélesztik a szövetség támo­gatásával a nyelvi táborokat. A letéti könyvtárakat szintén a szövetség részvételével kor­szerűbb, a mai igényeknek megfelelőbb könyvekkel töl­tik fel. A megye kész támo­gatni a szlovák nyelvet tanító pedagógusok letelepedését, la­káshoz jutását, s úgyszintén gondol a pedagógusok tovább­képzésére. A tizennégy' klubegyüttes színvonalas mimikája sem nélkülözheti a testületek tá­mogatását, márpedig a nem­zeti tudat erősítésében pótol­hatatlan szerepet töltenek be. A Pest Megyei Művelődési Központ szakmai, módszerta­ni segítsége nélkülözhetetlen számukra. A püspökhatvani, a csomádi, a pilisszentkeresz- ti együttesek hírnevesek, s mód van arra, hogy a megye más tájain is élesszék a klu­bok. együttesek nevelő, szóra­koztató tevékenységét. Meg­sokszorozható a szakemberek cseréjének száma a határ- menti területeken. Nincs a jó együttélésnek pezsdítőbb esz­köze, mint a személyes ta­pasztalatcsere. Az irányító-munka fő szin­tére a településeken van, a helyi párt-, tanácsi szervek, a Hazafias Népfront-bizottságok figyelmességén múlik, mikép­pen ápolják a szlovákok — ez esetben a többi nemzetisé­gi — érzületet. Éppen ezért határozták el a tegnapi meg­beszélésen: kora tavasszal te­lepülésekre bontva, a helyi vezetők részvételével tárgyal­ják meg a teendőket. Mert az bizonyos — mondották —, hogy településenként más­más a probléma. Nagytarcsán, Csömörön azt kell vizsgálni miért oszlott fel a k'ultúr- együttes, mely korábban hír­neves volt, miközben másutt a társközségek szerepével, netán a nyelvi oktatással Vagy a könyvtárral kell foglalkozni. Jövőre tartja a Magyaror­szági Szlovákok Demokratikus Szövetsége soron következő kongresszusát. Azon termé­szetesen elsősorban azt hang­súlyozzák, hogy hazánkban, így Pest megyében is. mily te.tvérien élnek együtt ma­gyarok—szlovákok, miként ta­lálnak közös hangot a mun­kában és a közéletben, amire a harmónia a jellemző. A harmónián belül azonban oda­figyelnek egy-egy gond meg­oldására, s ez esetben — mint mondották —, amin ma lehet segíteni, miért várnának a kongresszusig. A megyei szer­vek és a Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövet­sége között jó a kapcsolat, ha még szorosabbra fűzik, akkor az éppúgy hasznára válik mind a szlovák, mind a magyar la­kosságnak. HOSSZÚ HALLOA TÁS UTÁN... Ronald Reagan szinte csodálatra méltó hidegvérrel hallgatott három hónapon át az amerikai és a világpolitikát folytonosan mozgásban tartó botrányról. Pedig hát az ügy középpontjában ő maga, illetve elnökségének hátralevő két éve áll. Mégis, no­vember óta csak az elnöki emberek szólaltak meg ebben az ügyben, az elnök maga nem. Most csütörtök hajnalban a Fehér Ház ura azzal indokolta hosszú némaságát, hogy — úgymond — az igazságot akarta tudni, s csak azután nyilatkozni. Tehát megvárta az általa kinevezett független bizottság jelentését — ezt a múlt héten kapta meg—, s csak most adott választ. A közvélemény és az első kommentárok szerint azonban a To- wer-jelentésre (Tower szenátor vezette a háromtagú bizottsá­got), nem adott megfelelő választ az elnök. A csütörtökön Amerikából érkezett hírekből egy szót érdemes kiemelni: csalódottság. A washingtoni politikai arénában a többség csalódott, mert Reagan szinte semmi újat nem mon­dott. Beismerte, hogy politikai hiba volt az ismért módon fegy­vert szállítani Iránnak, mert az valóban úgy tetszhetett, mint­ha azért libanoni túszokat cseréltek volna ki, pedig a kormány­nak nem ez volt a szándéka. £.zt is elmondta, hogy rosszul el­lenőrizte embereit, a nemzetbiztonsági stábot, amelynek veze­tője és néhány tagja titkos és szabálytalan akciókat hajtott végre. Ugyanezeket már novemberben is megfogalmazta Ame­rika államfője. Szóval indokolt a csalódás, hiszen Ronald Reagan inkább a politika hibáját ismerte el, mint saját magáét, amelyet ismét csak arra szűkített le, hogy nem jól figyelt oda embereire. Ügy tűr.ik, ez még mindig jobbnak látszott Reagan számára, mint a közvetlen részesség elismerése, Az azonban már az első visszhangokból is kiderült, hogy ettől a beszédtől a botrány bizonyosan nem csitul el. Még a republikánus nyilatkozók is kicsit kevésnek minősítették azt, amit Reagan mondott. A vizs­gálat pedig folytatódik tovább a kongresszusban. Tegnap történT FALUS GYÖRGY—DOHÁNY ZOLTÁN A MEGBÍZOTT Külön-külön mentek el, és bár egy villamoson utaz­tak, nem beszélgettek egy­mással. A Teleki téren az­tán együtt keresték a meg­felelő ládát. Pataki óvatos volt, vásá­rolt bele kalapácsot, harapófogót, ken­derkanócot, sőt néhány csövet is. Jós­ka a vállára dobta a ládát és gyalog mentek végig az Andrássy út és Vil­mos császár út sarkáig. Ott Pataki át­sétált a túlsó oldalra és szemét a ka­pura szegezte. Előbb jól körülnézett és figyelte a környéket. Nem vett észre semmi feltűnőt. A túlsó oldalon meg­jelent Jóska. Szaporán szedte a lábát és a házszámokat nézegette. Amikor meglátta, amit keresett, azonnal be­lépett és a cédulát, amit eddig a kezé­ben tartott, zsebre rakta. Pataki'figyelte. A környéken semmi sem mozdult. Jóska mint a villám loholt felfelé a lépcsőn és megtalálva a keresett nevet, egy pillanat alatt kikapta a zsebéből a levelet és bedobta a hatalmas réz le­vélszekrénybe. Már futott is lefelé, de előbb megnézte, nem figyeli-e fentrői valaki. Senkit nem látott. De bizton­ságból — ahogy Pataki kioktatta — becsöngetett a házfelügyelőhöz. Ami­kor az ajtót nyitott, felháborodva mu­tatta neki a cédulát. — Kérem! Engem ide küldtek, mert gázömlést jelentettek, de itt nincs is öt emelet! Valami Kányái nevűhöz hív­tak. V — Itt ilyen nevű nem lakik! — Hol van itt ötemeletes ház? — kérdezte idegesen Jóska. — Jöjjön, megmutatom! — és a ház­mester maga után vonta a fiút. — Biztos valami szerelmes liba ült a telefonnál — zsörtölődött Jóska. — Nézze — mutatta a házmester. — Az a ház! Innen a negyedik. — Köszönöm! — lihegte Jóska és fu­tott a megjelölt ház felé. Belépett a kapun és megbújt a lépcsőházban. Sze­rencséjére senki sem járt arrafelé. Pataki figyelte és lassan utánasétált a másik oldalon. Óvatosan követte egy darabig, majd átment a túlsó oldalra, és Jóska előtt haladva, az Operánál le­ment a földalattihoz. A fiú utána. A végállomásig mentek. Amikor a ko­csi felszínre ért. Pataki a Széchenyi fürdő felé sétált, és egy sötét helyen megvárta Jóskát. A sötétség leple alatt elindultak, most már nyugodtan az Aréna úton a HÉV-állomás felé. — Holnap mikor indulsz? — kérdez­te Pataki búcsúzáskor. — Délben, egy órakor! Valami új vonatot állítottak be. Azzal megyek. — Intézzetek el mindent Mihállyal, és tizenegykor a HÉV-nél várlak ben­neteket. Ezen az estén Ujszászy István hivata­lában megbeszélést tartottak. A részt­vevők nem voltak a Iegrózsásabb han­gulatban, bár a kémelhárítás ért el bi­zonyos eredményeket. A felderítők sok adatot szolgáltattak, a Margit körúti fogház zsúfolt volt és futószalagon gyártották a súlyosabbnál súlyosabb ítéleteket. Az egyik legfontosabb ügy­ben, a rádió és a levelek dolgában vi­szont nem jutottak előbbre. A vezér­őrnagynál jelen volt Hajnácskői Lász­ló csendőr ezredes és Fóthy József csendőr ezredes, a „K” alosztály veze­tője. — Tehát a levelekkel kapcsolatban semmit nem tudnak az urak? — kér­dezte Ujszászy. — Az írójával kapcsolatban semmit, de pontos értesülésünk van arról, hogy a miniszterelnök is kapott levelet — jelentette Fóthy. — A tartalmát nem is­merjük. — Jelentette vajon őfőméltóságának? — Legjobb tudomásunk szerint nem! — közölte Hajnácskői. — Ez is rendes postai küldemény volt. Feladási helye Szolnok. — Ezt a levelet ugyanis a változa­tosság kedvéért Pataki Dmitrij Vaka- rov útján ott adatta fel. — A rádió? — nézett megint Haj- nácskőire. — Valamennyi lehallgatóállomás rá­állt a már ismert frekvenciákra. Egy érdekes következtetésre jutott az érté­kelő és adatnyilvántartó csoport. — Halljuk! — türelmetlenkedett Uj­szászy. — Egy adóállomás működik az ország északi részén, amelynek a jelentkezé­seit már azonosították. Ehhez nem fér kétség. Találtak egy másik adót is, ami azonos frekvenciával dolgozik. Adásainak az iránya az ellenséges te­rületek felé azonos az eddig ismerté­vel. Ennek a működési területe viszont valahol Budapesten vagv környékén lehet. Igyekeznek ezt is bemérni vagy legalábbis körzetét leszűkíteni. Van azonban egy különös dolog a két adó működésében. — Micsoda? — csattant fel a vezér­őrnagy. (Folytatjuk) Reagan televíziós beszéde Az elnök elismerte felelősségét Ausztráliai látogatás után Sevardnadze Indonéziában «UiM.UIC.y \.fl»0 . ShU '. A. í'-iÖA, < :*>V ■U,\> • liV* /U.« •'-­jí J_|" Losonczl Pál, az Elnöki Tanács el* UUVOZIO Id »Ildi nőké az ország függetlenné válásának 30. évfordulója, Ghana nemzeti ünnepe alkalmából távirat­ban üdvözölte Jerry John Rawlings századost, a Ghánái Köz­társaság ideiglenes nemzeti védelmi tanácsának elnökét, MflCTlniAÍ fáiíícfíífás Németh Miklós, az MSZMP KB íViUdZKudl idlOgtílŰd gazdaságpolitikai osztályának vezetője az SZKP Központi Bizottságának meghívására pártmunkásküldöttség élén március 2. és 5. között látogatást tett a Szovjetunióban. A küldöttség — amelyet fogadott Nyikolaj Szljunykov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára — megbeszéléseket folytatott az MSZMP és SZKP időszerű feladatairól a gazdaságpolitika te­rén, továbbá a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok és a KGST keretében folyó együttműködés helyzetéről.

Next

/
Thumbnails
Contents