Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-05 / 54. szám

pkít 1987. MÁRCIUS 5.. CSÜTÖRTÖK Mm 5 Születésnapi tisztelgés Holló László előtt Népballadák a grafika nyelvén A Nagykőrösi Arany János Múzeum tevékenységében — az egyetemes magyar szellemi kultúrát gazdagítandó — im­már hagyományossá válik az évről évre megrendezésre ke­rülő konferenciák, tudományos ülésszakok sorozata, s ezek összegezéseként — maradandó­vá téve az elhangzott előadá­sokat — sorra jelennek meg a múzeumi kiadványok, igényes néprajzi, irodalomtörténeti, szociológiai, szociográfiai kötetek. Művészi élettér E körültekintő szervező tevékenységet, nagy figyel­met igénylő munka mel­lett a múzeum kiállításpoliti­kájában sem a könnyebb el­lenállás irányába megy, ha­nem egymás után vállalkozik olyan tájegységek meghívásá­ra, bemutatására, kevésbé is­mert művészek, művek invi­tálására, kiállítások megrende­zésére, amelyeknek bonyolítá­sa energiában, kilométerben, levelezésben időigényesebb. Pedig a siker, a látogatottság, az érdeklődés is bizonytala­nabb így. A nagybányai, a szentend­rei, a szolnoki, a hódmezővá­sárhelyi, a martélyi művészte­lepek nagy értéseket teremtő, hagyományokat alakító konti­nuitása, képzőművészeti ma­gassági pontokat hagyományo­zó progresszivitása mellett nagyra becsülöm azokat a képzőművészeket, művészeket, akik egy-egy várost, szülőfa­lut választottak művészetük életteréül, nem félve a ma­gányosságtól, a provincializ­mustól, a beszűküléstől. A művészetet szemlélőknek Ze- begény — Szőnyi Istvánt. Ba­dacsonytomaj — Egry Józse­fet, Csikzsögöd — Nagy Imrét, Pécs — Martyn Ferencet, Mik- se — Tóth Menyhértet, Salgó­tarján ■*— Szabó Istvánt, Ba­lázs Jánost, Cegléd — Benedek Pétert, Galgamácsa — Dudás Julit, Debrecen — Medgyessy Ferencet és Holló Lászlót asszociálja akarva-akaratla- nul is. Azt a Kossuth-díjas, kiváló művész Holló Lászlót, aki száz esztendővel ezelőtt, március 6-án született Félegy­házán, de életének, munkás­ságának egésze Debrecenhez kapcsolódik, s akinek emlék­háza ott őrzi a Margit utca 20. szám alatt Holló László mű­vészi munkálkodásának leg­szebb darabjait, hét évtizedes alkotói tevékenységének egy­séges, .egyenletes művészi tel­jesítményét, remekműveinek etikai — esztétikai tanulságait. Az alföldi festőkkel lehet leginkább rokonítani, mert magatartása, határozott mű­vészi állásfoglalása, szociális indíttatása, ars poeticája, ex­presszivitása leginkább hoz­zájuk hasonlít, ha egyáltalán stílushoz, iskolához, irányzat­hoz kellene sorolni. Debrecen éppen arra büszke, hogy Hol­ló László képei nem utánozzák Tornyait. Rudnayt, Koszta Jó­zsefet, Nagy Istvánt. Egy-egy sajátosan debreceni vagy ti- szadadai mezei jelenetében, portréjában, enterierjében, a tevékenységét végző mezei munkás alakjában láttatja, érezteti a magyar paraszti sors feszültségét, drámáját, ki­ló tástalanságát. Illusztráció A balálra táncoltatott lány cím® balladához Ars poetica A népélettel való azono­sulásáról így ír: Festői látá­som egész zsenge koromtól megvolt, hetvenhárom éves fejjel még most is a nagyapám újfalusi tanyáját, a félegyházi piaci kofákat látom a maguk ragyogó színességében, ez ül­döz, kerget egész életemen át. A tanyasi gyermekkori élmény, a francia, olasz, spanyol tanul­mányutak emléke. Flaubert. Balzac, Thomas Mann, Victor Hugo, Gárdonyi. Móricz. Mó­ra. Petőfi. Goethe iránti ra­jongása, műveik rendszeres ol­vasása, a mitológiában való jártassága, történelmi ismere­tei. a néprajz utáni érdeklődé­se tudta biztosítani számára a senki mással össze nem té­veszthető festői nyelvet, kon­zekvens művészi programját, európaiságát, azt az intellek­tuális atmoszférát, amellyel messze sikerült elkerülnie az epigonizmust, provincializ­must, irányzatba, iskolába so- rolhatóságot Parasztsors Megszállottsága, plebejus he­ve, nagy erejű látomásai önál­ló helyet biztosítanak számá­ra a magyar művészet össze­tett, sokszínű palettáján. S hogy sokszínű művész volt, ar­ra példa Nagykőrösön március végéig látható kiállításanyaga, a népéleti illusztrációk, a nép- balladai történések képbe va­ló fogalmazása úgy, hogy a grafika nyelvén egy teljes, hiánytalan balladai világ tud előttünk feltárulni. Ujváry Zoltán professzor pontosan fo­galmaz, amikor Holló László népballadai illusztrációi elé azt írta, hogy a magyar pa­raszti élet balladai tömörítés­sel jelenik meg Holló László nagyszámú alkotásában. Ma­gányos tanyák, földbe süppedt viskók, szomorúan álldogáló gémeskutak, tehenet, kecskét vigyázó parasztlányok, szikár­rá aszott földművesek, a ma­gyar ugaron gebévé soványo- dott lovak, tenyérnyi földön szántó parasztok, a betevőért izzadó aratók, a kaszások mind-mind képben megeleve­nedő ballada. Bihari József Pest megyei múzeumigazgató Tavaszi siond a tanévkezdés C7 Gyermekek beiratkozása Azok a gyermekek, akik május 31- ig betöltik hatodik életévüket, tankötelesek. Az óvoda vagy a szülő kezdemé­nyezésére azonban fiatalabb gyermekek is megkezdhetik szeptemberben az általános iskolai tanulmányaikat. Pest megye településein a leendő első osztályosokat áp­rilis 22-én (szerdán) 15—18 óráig, 24-én (pénteken) 8—18 és 25-én (szombaton) 8—12 óráig lehet beíratni a lakó­hely szerint illetékes általá­nos iskolába. Nemzetiséghez tartozó szülök a beiratkozás­kor kérhetik a gyermek szá­mára az anyanyelvoktatást. A beiratkozáskor a szülőnek vagy a gondviselőnek be kell mutatnia a személyi igazolvá­nyát vagy a gyermek szüle­tési anyakönyvi kivonatát, és amennyiben szükséges, a gyermek fejlettségéről szóló szakvéleményt. Ezen utóbbi igazolást a területileg illeté­kes nevelési tanácsadótól le­het beszerezni abban , az eset­ben, ha a gyermek nem járt óvodába. A jövő makettje Világ a házban Visegrádon ilyenkof még csöndesek az esték. Éppen ezért föltűnő a korai sötétség­ben a művelődési ház — messzire világító ablakaival, lámpáival. Bent ugyanis pe­zseg az élet. Nem csupán azért, mert a tizenegyezer kötetes könyvtár is a ház­ban kapott helyet, hanem, mert ezenkívül is több hasz­nos és érdekes elfoglaltságot lehet itt találni. Amikor ott jártunk, éppen japán játszóházzal ismerked­hettek a tizenévesek. Rusz Ágnes segítségével bepillant­hattak — s egy kicsit maguk is részesei lettek — a Távol- Kelet kultúrájának, vallásá­nak, szokásainak, s leginkább mesevilágának. A történelmi játszóházat egyébként két esztendővel ez­előtt kezdték el. Ez azonban csak egy a régebbiek közül Szókéné Király Katalin, a művelődési ház vezetője új programokról tájékoztatott. Legnagyobb érdeklődésre ta­lán a videoklub számíthat, Egyik oka ennek az, hogy részletes technikai ismerete­ket ad. A másik pedig, hogy rendszeresen vetítenek majd filmeket a község életéről s a különböző eseményekről. A modellezők helyhez kö­tődő feladatot kaptak: az épü lő s több célra hasznosítha­tó tornaterem kicsinyített má­sát fogják elkészíteni. Beindult a dzsesszbalett­tanfolyam, amelyen nemcsak első és második osztályosok vehetnek részt, hanem — kü­lön csoportban — az óvo­dások is. Nemcsak itteni tapasztalat, hogy lanyhul az érdeklődés az aerobik és a diszkó iránt. Ezért azt tervezik, hogy az ifjúsági korosztálynak modern táncokat fognak oktatni, ahol nemcsak elsajátíthatják a sza­bályos lépéseket, hanem gya korolhatják is. Ahhoz képest, hogy eléggé szűkös a művelődési ház, csupán kiscsoportos foglalko zásokra alkalmas, igen sok programot szervez. Az idei esztendő legnagyobb vívmá­nya — az úszótanfolyam. Ezt azonban a Magyar Nemzeti Bank üdülőjében tartják, pon tosabban annak fedett uszodá­jában. öt csoport kezdett nyol­cas-tízes létszámmal, s raj­tuk kívül a gerincbántalmak- kal küszködök speciális okta­tásban részesülnek. V. A. Heti filmtbgyzet Sárga Haj és az Arany Erőd V-FIGYELŐ Eredetileg színházi találmány a matiné: a még több bevételre éhes direkto­rok találták ki, hogy a dél­előtti órákban se tátongjon üresen a játszási helyül bé­relt, működtetett nagyterem. Aztán — s ez már jellegzete­sen e századi kezdeményezés az élő irodalom népszerű­sítésének céljából is sorrá- rendre szerveztek felolvasó délelőttöket, ahol egy-egy fo­lyóirat vonultatta fel költőit, prózistáit, mégpedig sanzon­énekesek, szavalóművészek dí­szes társaságában, hogy kelen­dőbb legyen az a szellemi áru. Mostanában pedig ugyan mi más, mint a televízió is el­kezdett matinézni: ebben az új esztendőben útjára bocsá­totta, és tapasztalataink sze­rint működteti is ezt a va­sárnap délelőtti műsorformát. Jegyezzük meg gyorsan: az ügyes szerkesztők és a végre tapintatos, jó modorú, vendé­geiket partnernek s nem va­lami szükségesen rossz eleven kelléknek tekintő lebonyolítók jóvoltából igazán kedvünkre valóan működteti. » Az első adás leginkább azért tetszett, mert szociografikus igyekezettel eredt nyomába a híres-hírhedt nógrádi cifra nyomorúságnak; annak a mó­dizásnak, amely szokás tanul­mányok írására, szociofotók készítésére késztette a két vi­lágháború közötti falukutató­kat Ezt a ma már történelmi különlegességnek számító öl­tözködési, viselkedési gyakor­latot példaszerűen elevenítette fel és méltatta a Matiné be­harangozó adása. (Akadt ab­ban persze egyéb nézni- és hallgatnivaló is, de hát ez a most emlegetett cifrálkodás minden más betétet elhalvá­nyított.) Most, vasárnap délelőtt ka­pott helyet e magazin máso­dik hetven perce, s noha ez bizonyos technikai okok mi­att nem élő közvetítésként pergett tova a képernyőn, így, rögzítményként sem okozott csalódást. Már csak azért sem, mert igen tág öleléssel gyűjtöttek össze benne különös embere­ket és még rendkívülibb ese­teket. Megismerkedhettünk példá­ul az 1932. évi Miss Magyar- országgal, aki időközben egy rendkívül rokonszenves hölgy- gyé alakulva úgy tekintett vissza az ő hajdani megko­ronázására, hogy abból a tár­gyilagosságból, józan mérlege­lésből okulni, tanulni renge­teget lehetett. Míg a szürké­re kopott híradófelvételek pe­regtek meg a divatfotók kö­vették egymást, az a felisme­rés rögzülhetett a. nézők tu­datában, hogy az efféle köz- szereplés legyen csak pilla­natnyi elfoglaltság, kedves ka­land. Karriert építeni arra, ami úgyis elhervad, botorság, felelőtlen játék az ismeretlen jövendővel. Tetszhetett tehát ez az asz- szonyi bölcsesség; ugyanígy meglepetve élvezhettük a vá­logatott kajakos lápy nótázá- sát; végezetül pedig az első számú magyar idegenlégiós labdarúgó Nyilasi Tibor meg­fontolt és meggondolt önsors- elemzésének lehettünk a — valljuk be: megrendült — ta­núi. Nyíl ugyanis olyan nyílt­sággal szólt a testi-lelki ba­jairól, általános gyógyulásá­nak reményeiről, amihez fog­ható őszinteséget még egyet­len korábbi tévés szereplése­kor sem nyugtázhattunk. Mindezek tetejébe pedig sorra elmondta véleményét a ma­gyar labdarúgósport volt és jelenlegi vezetőiről, akikkel sorsa összehozta. Sebeket nem tépett, a vádaskodástól dicsé­retesen tartózkodott, de azt azért kerek perec kimondta, hogy egy kicsit több figyel­met, legalább az érdeklődés­ben megnyilvánuló törődést elvárna a hivatalban lévő fo­cifőnökségtől. Igazi koronája volt ez a vendégeskedés en­nek a különben is nagyszerű­en sikerült Matinénak! Metró. Mostanában fut a világ metróit bemutató soro­zat. Nem csupán azért érde­mes ezt nézni, mert magyar tévések munkája, hanem mert tényleg alaposan előkészített, egyszerre szakszerű és han­gulatos vállalkozás. Soha nem az ördöngös kapcsolórendsze­rek, az irányítás boszorkány- konyhái uralkodnak el a fel­vételeken, hanem mindig az utazó ember kap rajtuk fő­szerepet. Az, akiért végső so­ron minden sínt lefektetnek, és minden mozdonyt elindít a mélyvasúti masiniszta. Akácz László Laurene Lanűon és Ken Roberson, a Sárga Haj és az Arany Erőd főszereplői Mj más is húzódhatna meg egy ilyen filmcím mögött, mint egy western — esetleg egy indiántörténet? A műfaj mára olyannyira saját sémáiból él (tisztelet a nagyon kevés kivételnek), hogy már egy cím is árulko­dó lehet. Sárga Haj (kezdi a tippelést a gyakorlott wes­ternnéző) bizonyára egy szép, szőke fehér nő. Legjobb eset­ben indián-fehér keverék. Az Arany Erőd meg valami kü­lönleges indián kincslelőhely, hiszen egyébként az erődök vastag gerendákból, cölöpök­ből épülnek minden jólnevelt western ben vagy indiánfilm- ben. Tehát itt — folytatja to­vább a morfondírozást a jár­tas néző — valami nagy kincs megkaparintása körül folyik a küzdelem. És ha erről van szó, akkor kell lennie egy fő- indiánnak is. meg egy indián törzsnek, akik védelmezik a kincset, s szükséges egy in­dián ifjú, vagy egy fehér fia­talember (esetleg mindkettő), aki a szép Sárga Haj ke­gyeiért verseng, s ádáz tusá- kat viív fondorlatos eszközök­kel. Miközben a szép Sárga Haj vagy áléi tan piheg a gaz zsarolók fogságában, esetleg a gonosz kapitány vagy ezre­des kéj lakában, ahol veszély fenyegeti szűz erényét — vagy pedig csak úgy félkézzel hülyére ver, lenyilaz, lekésdo- bál, lelasszóz egy tucat fene banditát, miközben oly csá­bosán mosolyog, s oly szexi­sen homorít, hogy minden sá- padtareú és minden hős in­dián nekifutás nélkül megvész érte. S mivel minden jó, ha jó a vége, a szép Sárga Haj meg a jóképű sápadtarcú (esetleg a délceg és szófukar ifjú indián) egymás karjába omol, ém, biztos, ami biztos, előbb megszerzik a kincset. De az is lehet, hogy a kincs elvész. csak a puszta életüket sikerül megmenteni, ámde se­baj, mert a szerelem minden kincsnél többet ér. így morfondírozna a wes­temben művelt mozinéző, s szépen beülne megnézni a Sárga Haj és az Arany Erőd című amerikai—spa­nyol filmet, melyet a ná­lunk ismeretien Matt Cim- ber rendezett. És akkor nem hinne a szemének, mert amit csak úgy kapásból, a műfaj sok-sok alkotásának ismereté­ben. meg a címből következ­tetve megsaccolt, betűről, be­tűre bekövetkezne a vetítő- vásznon. Amiből persze sem azt a következtetést nem kel­lene levonnia, hogy mondjuk a Mackenna aranya, Az Ezüst tó kincse vagy az Osceola túl­ságosan erős hatással volt en­nek a filmnek a készítőire (mert hát végül is mindenki onnan szerez, ahol van, vagy ahonnan tud), sem pedig azt, hogy ő maga is tudna ilyen történeteket kitalálni. A dolog ugyanis azért nem ilyen egyszerű. Az említett filmek is már sablonokból építkeztek, tehát ha „kölcsön­zés” esete forog fenn, a vád rájuk is éppúgy áll. Aztán: ha egy ilyen tucattörténeí összerakása oly egyszerűnek tűnik is,.iránt a: Lego-elemek- ből egy házikó építése, azért ne feledjük, hogy bár a Lego-eiemek mindenkinek azonosak, kinek-kinek mégis más a kézügyessége és a fan­táziája. Apropó, kézügyesség és fan­tázia. E kettőből bizony elég kevés szorult a forgatókönyv- írókba és a rendezőbe. Talán csak az szól a javukra, hogy a filmben itt-ott feltűnik egy kis csúfolódás a műfajt ille­tően, s hogy a film végén megelőlegezik a későbbi foly­tatások lehetőségét. Ez a nagy­jából félperces képsor a film legjobb része. No és a nagy barlangomlós, amit viszont Indiana Jones kalandjaiban már szuperebb kivitelben lát­hattunk. Ja, és Sárga Haj, azaz Laurene Landon valóban csábos jelenség a kis farmer forrónadrágjában, ami mint köztudott, annak idején, a fél­vér indián lányok közkedvelt viselete volt... Szikét kérek! Bizonyára csak véletlen egy. beesés, hogy a Jiri Svoboda által írt és rendezett csehszlo­vák film, a Szikét kérek! egy időben kerül a mozikba a könyvesboltokban megjelent, majdnem klasszikus betseller- nek számító Cronin-regény, a Réztábla a kapu alatt új ki­adásával. Én viszont nem véletlenül emlegetem együtt a két mű­vet. Croninra, vagy éppen a közismert dr. Kildare-sorozat­ra a regény új megjelenése nélkül is hivatkoznék Svobo­da filmjéről szólva. Itt ugyanis egy filmtématípusról van szó, s ez a két angol munkával jellemezhető klasszikusan. Az úgynevezett orvosfilmek (orvosregények) népszerűsége (mert ez az a bizonyos téma- tipus) abból ered, hogy a fe­hérköpenyesek világa még manapság is tartalmaz bizo­nyos titokzatos, sejtelmes ele­meket. A gyógyítás, az embe­ri életért és egészségért foly­tatott harc nem nélkülöz né­mi heroizmust sem. Az orvos még ma is egy kicsit mágus, varázsló, sámán (mint ahogy e hajdani foglalkozásokból alakult ki maga az orvosi te­vékenység is). Munkája és magánélete egyaránt érdekes a kívülálló számára. Érdekes, hogy a gyógyításban a terem­téssel vetélkedő mágus mi­lyen mint magánember. Tisz­tes családapa-e, vagy szok- nyapecér, nagyvonalú élet­művész, vagy garasoskodó nyárspolgár, stb. stb. Cronin, vagy a Kildare-sorozat, s utó­daik, a Kórház a város szé­léntől a Mentőkig, ezt az ér­deklődést aknázzák ki. Leg­feljebb a környezet változik bennük, s lesz a londoni Harley Street arisztokratiku­san előkelő, finom és divatos orvosi rendelőiből egy cseh­szlovák városka szürke köz­kórháza. A Szikét kérek!, a téma újabb variánsa, agysebész fő­orvos főhőssel, gyógyíthatat­lan betegnek tartott kisfiú­val, súlyos csapást el­szenvedő, ám orvosként mégis helytálló sebész adjunktussal, némi fordulatossággal és sok­sok lassú, kényelmes, elnyújtott jelenettel. A téma egy ötven- perces tévéfilmhez volna ele­gendő — a film ezzel szem­ben majdnem kétórás vetítési idejű. Azaz körülbelül egy­órányi benne az üresjárat, ami moziban irtózatosan hosz- szú idő. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents