Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-31 / 76. szám

1987. MÁRCIUS 31., KEDD 3 Társaságba tömörülve Korrózióvédelem Több mint harminc közle­kedési vállalat részvételével, a Közlekedési Minisztérium és az OMFB támogatásával, szakmai felügyeletével tevé­kenykedik a Közlekedési Kor­rózióvédelmi Társaság. A közlekedés eszközeinek értéke meghaladja az 500 milliárd forintot. Évente több mint 10 milliárd forintra te­hető az a kár, melyet a kor­rózió okoz ebben az ágazat­ban. A tagvállalatok fő célja, hogy — kutatási, fejlesztési tevékenységük összehangolásé val — emeljék a korrózióvé­delem színvonalát. Az elkö­vetkező időszakban elsősor­ban a felületkészítő eljárások gépesítésére, a felületvédelmi technológiák korszerűsítésére, a közúti és vasúti hidak, be- tonutak korrózióvédelmének fejlesztésére tesznek erőfeszí­téseket. Átszervezett ipari tevékenység Tangazdaság! tanulságok Aki az Alagi Állami Tan­gazdaság mérlegadataiból pró­bál olvasni, az a sorok közül azt is kiderítheti, hogy ko­rántsem csak a szántás-vetés- betakarítás. meg az állattartás áll az ott dolgozók érdeklődé­sének középpontjában, hanem ennél jóval több. A termelési szerkezetben ma már nemcsak az alaptevékenység a megha­tározó. A térség gazdasági egységei közül talán az egye­düli az alagi kollektíva, ahol a melléktevékenység a koráb­bi években veszteségesen zárt. Természetesen tudták a gaz­daság vezetői, hogy a tőlük el­várható eredményre csak úgy tudnak szert tenni, ha meg­újítják az ágazat profilját. A gazdaságbeliek szigorú önkriti­kával elemezték egy-egy tevé­kenység gazdaságosságát, melynek alapján többet fel is számoltak, de helyettük úja­Az alkohol-ellenőrzések tapasztalatai Vétót emelt a bizottság A Pest Megyei Kereskedelmi Felügyelőség megvizs­gálta a szeszes italok értékesítési körülményeit a me­gyében. A vizsgálat során ellenőrizték az érvényben levő rendeletck előírásainak betartását, illetve igyekez­tek feltárni a szabálytalanságokat. A vizsgálat másik célja, hogy a rendeletck egységes értelmezését a gya­korlatban elősegítsék. A munkában részt vettek a helyi tanácsok munkatársai, a társadalmi ellenőrök és egyes esetekben a rendőrség is. Csészében tel A vizsgálat általános ta­pasztalatai szerint sok helyen az okoz gondot,, hogy a sze­szes italokat tároló pultokat, illetve gondolákat nem tud­ják jól leválasztani elkülöní­teni az üzlet többi részétől, így jobbára — elsősorban az önkiszolgáló üzletekben — szinte kizárólag a pénztáro­sokra hárul az a feladat, hogy a reggel 9 óra előtti szeszes ital-vásárlást megakadályoz­zák. A szigetszentmiklósi 275. számú bolt vezetője szerint előfordult olyan eset, hogy a vásárló, a pénztáros tiltakozá­sa ellenére sem volt hajlandó az italt visszaadni. Egysze­rűen a pultra hajította a pénzt és a palackot a hóna alá csap­va távozott az üzletből. Az élelmiszerboltok többsé­gében — a vizsgált 37 üzlet 83 százalékában — a szeszes ita­lok tilalmával kapcsolatos előírásokat betartották. A magánkereskedői hálózatban működő üzletekben azonban már gyakoribbak voltak a szabálytalanságok. Sok helyütt az üzletkör által korlátozott, illetve kizárt szeszes italoíkat is árusítottak, például kávé- tea-édesség szaküzletekben li­teres asztali bort. illetve kü­lönféle dobozos vagy üveges külföldi söröket forgalmaztak. A vendéglátó helyeken a reg­gel 9-ig szóló aHkoholárusítási tilalmat többnyire betartják, annál is inkább, mivel ezen üzletek többsége csak később nyit. Akadtak azonban sajnos kivételek is, amikor az üzlet hátsó bejáratánál például fe­ketekávés csészékben kínált röviditallal csillapították a ko­rán kelő vendégek alkoholéh­ségét. Ezt tapasztalták az el­lenőrök Országh Tibor kere- pestarcsai büfé-falatozójában . is. ahol hajnali 5 órakor, töb­bek között a vizsgáló ellenőrt is kiszolgálták. Bevont engedélyek A büfé egyébként — enge­dély hiányában — szeszes italt egyáltalán nem árusíthatott volna. A felügyelőség . a ma­gánkereskedői engedély azon­nali bevonását indítványozta. Éppen úgy, mint Vajner Ká­rolyiig esetében, akinek büféje a solymári Pemü közvetlen szomszédságában üzemelt. A tulajdonos itt is szeszárusítási engedély nélkül szolgálta ki — és már nem először — a hajnali kuncsaftokat. Működé­si engedélyét azonnal bevon­ták. Egyébként a megvizsgált 28 vendéglátó-ipari egység 30 szá­zalékában találkoztak az el­lenőrök a szabálysértés vala­milyen formájával, összesen 36 esetben" alkalmaztak fele­lősségre vonást, figyelmeztetés, illetve bírságolás formájában. Kifogásaikat több esetben je­lezték az üzemeltető vagy fenntartó cégnek is. A kirótt helyszíni bírság összege 85 ezer 500 forint volt. Az alkoholellenes mozgalom eredményességét illetően kö­vetendő példára akadtak Ceg­léden a felügyelőség munka­társai. Helybéli magánvállal­kozók egy lakótelepi garázs­ban kívántak vendéglátó egy­séget nyitni, a tanács azonban előbb kikérte a városban mű­ködő alkoholizmus elleni bi­zottság véleményét. S mivel ők nemet mondtak, a műkö­dési engedélyt a tanács nem adta ki a kérelmezőnek. A. P. kát, jövedelmezőbbeket alakí­tottak. Götz János közgazdasági igazgatótól egyebek között megtudtuk, hogy az elmúlt esztendőben 106 millió forint nyereséget könyveltek el. A csaknem 5 ezer hektár, 15,6 átlagos aranykorona ér­tékű földterület fő növénye a búza, a kukorica és a napra­forgó. Az árunövények terme­lési átlagai tavaly az aszály miatt elmaradtak a korábbi hozamoktól. A növénytermesz­tési ágazat árbevétele csak­nem 10 millió forinttal volt kevesebb a tervezettnél. Ah­hoz, hogy az ágazat a jövő­ben nagyobb részt vállalhas­son a gazdaság eredményeiből, korszerűbb termesztési tech­nológiák alkalmazásával töre­kednek az időjárás szeszé­lyeinek kitett kultúrák esetle­ges veszteségeinek csökkenté­sére. A gyümölcstermesztésen be­lül a legnagyobb arányt kép­viselő százhatvannégy hektár­nyi almaültetvény országosan is elismerésre méltó hozamo­kat és eredményeket produ­kált. A korszerű gyümölcsös kialakításával és az ízletes, té­len is jól eltartható fajtákkal megfelelően Igazodtak a piaci kereslethez. Ezt bizonyítja az is, hogy a Vámosmikola ha­tárában termett almából ta­valy Brazíliába is exportáltak. A szőlőültetvények az évek óta ismétlődő fagykárok miatt csak közepes termést adtak. Az állattenyésztés árbevéte­le megfelelt a várakozásnak. Jelentősen növekedett a tejter­melés. A négyszázhúsz tehén tejhozama állatonként átlago­san elérte a 6361 litert. A ked­vező fajta és tartástechnológia a jó eredmények további nö­velésére ad lehetőséget. A korábban gyengén jöve­delmező, vagy veszteséges ipa­ri tevékenységet szerencsésen alakították át a gazdaság ve­zetői. A különböző tevékeny­ségek közül»kiemelkedik — mint már megírtuk — a bon­tás nélküli vegyszeres csator­najavító eljárás; az úgyneve­zett Superaqua javítás. Az ágazat annyira sikeres, hogy a gazdaság árbevételének csaknem egyharmadát adja. Áttekinthetetlenné válik a térkép Az érdemi vélemény feltétele Látatlanban ítélkezni felelőtlenség. Igaz a szólás! Mi­ként lehetne véleményem arról, amit nem ismerek?! A munkahelyi demokrácia egyik nagy gyengéje ma még, hogy sok esetben olyasmiről kellene nyilatkozni, amiről nincsenek összefüggő információk, csupán töredékes ér­tesülések. Vagy még utóbbiak sem, hanem puszta szó­beszéd témájaként „tudunk” valamiről. Ilyenkor a sza­vak mögött üresség húzódik meg. Üresség, mert az arra kötelezett testületek, személyek, engedve az illendőség­nek — formálisan — véleményt kértek. Valójában azon­ban senki sem tudja, amiről tárgyaltak, az ténylegesen mi Is volt, milyen összefüggéseket, hatásokat hordoz. mellé állva tartotta meg — ahogy azt mondani szokták — tömör és értékes beszámoló­ját. Az üzemben régóta baj van a feldolgozásra kerülő alapanyag minőségével, ami­nek következtében a félkész­áru tetemes része seíejt lesz, A bajok azóta léteznek, amióta a tőkés importból származó alapanyagot a szo­cialista országok egyikének termékével cserélték fel. A munkások, a művezetők elő­ször azt mondták, ezzel az anyaggal dolgozni nem, csak­is kínlódni lehet. Amikor lát­ták, a panaszkodás ellenére sem tér vissza a gyár a dol­lárért vásárolt alapanyaghoz, azt kezdték ismételgetni; ross2 a technológiai előírás, El­mondták ezt minden lehető értekezleten, tárgyalt róla még a párttaggyűlés is, mint olyan politikai kérdésről, ami rontja a közérzetet... A fő- technológus a demokratikus módon gyakorolt bírálatokra frappánsan válaszolt. Odaállt a berendezéshez, s minden részműveletet aprólékosan el­magyarázva, háromnegyed óra alatt bebizonyította, az apró figyelmetlenségek, technoló­giai lazaságok miként vezet­nek a selejthez. Az általa készített két adag anyag ugyanis kifogástalan volt... Végletek veszélye Kellő tájékozottság nélkül nincsen érdemi vélemény, ér­demi vélemény nélkül üres burok a munkahelyi demok­rácia. Vannak, akik úgy gon­dolkoznak: csak akkor telje­sedhet ki a munkahelyeken a demokrácia, ha az emberek mindenről tudnak, azaz vala­mennyi, a gyár, a vállalat, az intézmény tevékenységéhez kapcsolódó témáról, kérdésről tájékoztatják őket. Mások okoskodása szerint elég, ha az éppen napirenden levő, munkájukhoz szorosan fűződő ügyekről kapnak ismereteket az emberek. A jelzett végle­tek veszélye abban vtan, hogy torzításaival lehetetlenné te­szi a tájékoztatás és tájéko­zódás szálainak összefonását. Ennek híján viszont nem mű­ködőképes az a szerkezet, amely a munkahelyi demok­rácia különböző részeit, ele­meit vezérli. Leírhatjuk tehát; a tájéko­zottság döntő eleme a mun­kahelyi demokráciának. S ez természetesen azt a követel­ményt is magába foglalja, hogy aki tájékoztat, annak szintén tájékozottnak kell(ene) lennie. Egyrészt arról — bár­milyen furcsán hat is így le­írva, de a tapasztalatok sze­rint jogosan hozva szóba — amiről beszél, másrészt hall­gatósága véleményéről, az el­mondottak — az információk — fogadtatásáról. Anyaggyűjtés közben, egé­szen véletlenül, furcsa, de na­gyon is tanulságos termelési értekezleten vehettem részt. Az üzem dolgozóinak megbe­szélésére eljött a gyár fő- technológusa, s egy anyag­előkészítő, keverő berendezés Albertirsa messze van Soprontól Ahol csak pár lépés a határ Sose hitte volna, hogy fájhat a távolság. Most is kételkedve, de elismeri, el kall ismer­nie; a bevonulása pillanatában szorongva gondolt szülőfalujára. Albertirsai. A vonat kegyetlen gyorsasággal távolodott otthonától, és több mint 300 kilométerre a családi háztól öltötte magára a zöld katonai gyakorlót, a ha­tárőr-egyenruhát. Siklós, ízlelgette a szót, próbált vele megbékélni. Siklósról két hónap múlva már mint fűtő került a Sopron melletti kis őrsre. Azóta — tavaly február óta — ezen a vidéken rója a határt. — Öröm és bánat egyaránt ért azokban a napokban — emlékszik vissza a kiképzés időszakára Keliger László. — örültem pél­dául, hogy itt. a határőrségnél még egy szak­mát kitanulhattam; a fűtőképesítés bármi­kor jól jöhet. A szakma, a szakképzettség többször fel­bukkan beszélgetésünkben. Budapesten, Kő­bányán, az Oleg Kosevoj Szakmunkásképző Intézet diákjaként lett géplakatos, majd az albertirsa—dánszenbmiklósi Micsurin Tsz-ben a faipari gépek karbantartása volt a felada­ta. Édesapjával egy műhelyben dolgozik. — Mármint akkor, ha nem vagyok katona — teszi hozza, és kicsit elhalkul a hangja. Nem tagadja, bántja, hogy olyan messze ke­rült az otthontól. — Hiányoznak a szüleim, barátaim — vallja. — Emlékszem, milyen na­gyokat motoroztunk a srácokkal annak ide­jén. Közülük most sokan katonák. Legha- marább én szerelek le: májusban. Gépek. Motor. Eg*' fiatal fiú első számú szerelmei. Merthogy imád motorozni. Ha el­távozáson otthon van, az ETZ egy órát sem porosodik a garázsban. De azért a ház körüli munkákra is jut abból a kevéske időből. A telek, a szőlő, az állatok ... — Ez az életünk — mondja. Érzem a hangjában a Vágyódást. Meg — de lehet, hogy csak magamnak beszélem be — egy kis idegenkedést. A falu gyereke néz­het így a városi fiúra. Enyhe sajnálattal; az Alföldet a pesti csak hírből ismerheti meg, az esetleges kirándulásokról. Ott lakni, az más. Az több. Csak megfogalmazni nehéz. A szelíd, lankás pannon' tájon — lehet hason­lítgatni. Otthon úgy... itt így. A szőlőt nézte őszön, a fürtök nagyságát méricskélte gon­dolatban ... Ebédhez sorakoznak a határőrök. Laci el­nézést kér, siet a társak után. Fél óra múl­va a kantinban látom. Egyedül ül egy asz­talnál, kezében üdítő. Arcáról nehéz lenne most leolvasni a gondolatait. Sok minden kavaroghat a fejében, de alighanem van egy mindig visszatérő kép. Családi ház. szülők, barátnő, barátok .. Honvágy? Gondolom, a beszélgetésünk is felkavarta egy kicsit. Sop­ron messze van Albertirsától. Sose gondolta, milyen sok az a háromszáz-egynéhány kilo­méter. A seregben még mintegy két hónap ... Csecsei Zoltán Keliger László és hűséges társa szolgálatban. (A szerző felvétele) A szózuhatag sodra •. ■Szó sincsen erről, mintha hasonló gyakorlati érvpárbaj­ra minden ügyben mód nyíl­na. Arról azonban igenis sző van, hogy — először — a de­mokrácia egyben felelősség is, felelősség azért, amiről, amit beszélünk. S szó van arról is — és ez a második, nem mel­lékes elem —, hogy a felme­rülő kérdésekre, legyen bár azokban némi tévesztés, té­vedés, akart, akaratlan tor­zítása a valóságnak, alapos, meggyőző választ kell adni. A tájékoztatásnak ugyanis nem a formája, hanem a tar­talma a döntő. Nem az a fon­tos, mennyit beszéltek vala­miről, hanem az, amiről be­széltek, annak milyen hatá­sa keletkezett a gyakorlatban. Itt rejlik napjainkban a ve­szedelmes buktatók egyike. A vezetők döntő létszámú csoportjának ugyanis — ezt tapasztaltuk — esze ágában sincsen elhallgatni a dolgozók elől, előtt, mi sikerült, mi nem, melyek az eredmények, illetve a gondok és a felada­tok. Sőt! Olyan bőségben nyújtják mindezekről az in­formációkat, hogy a dolgozók — a beosztottak — számára áttekinthetetlenné válik a térkép; nem igazodnak el sem az eredmények, sem a teen­dők sűrűjében. Ahogy ezt az üzemi stílus kifejezi: meghall­gattuk, amit elmondtak, de most nem tudjuk, sírjunk-e, vagy örüljünk?! Holott ugye, informálták a közösséget az érintettek! Igenám, csak ép­pen az hiányzott — csak ép­pen a lényeg hiányzott —, hogy az információk tömegé­ből kiválasszák számukra azo­kat, amelyek a saját tevé­kenységükhöz kapcsolódnak. Félreértik a tájékoztatás szerepét, fontosságát azok, akik azt hangoztatják: az embereket csupán legközvet­lenebb környezetük dolgai ér­deklik, a többi nekik kö­zömbös. Az egészséges ará­nyok megleiése, ahogy más­ban, úgy a tájékoztatásban szintén alapvető követelmény és nem könnyen teljesíthető kötelezettség. Igenis, nagy szükség van a gyár, a válla­lat, az intézmény egész hely­zetét megvilágító, tömör, cé­lokat és feladatokat, elterve­zetteket és teljesítetteket összevető információkra. S ebbe beleágyazva bonthatók ki a részletek, az adott mun­kahelyen elért eredmények forrásai, a gondok felszámo­lásának lehetőségei, meglevő és megteremtendő feltételei. A szózuhatag, mely hol ton­nákban, forintokban, hol százalékokban, bázisból indí­tott láncindexben — igen, ilyen szépen is mondható az, amit mondani kell — sorolja a termelési, a kiszállítási terv teljesítését, az értékesítés ala­kulását, nem információ. Amint nem információk — s ezt főként az intézményi munkában tapasztalhatni — a konkrétumokra minimális figyelmet sem fordító megál­lapítások, a vannak még olyanok, az egyes osztályok, a némelykor megtörténik stí­lusú közlések. Az ilyen for­máknak, tartalmaknak semmi köze a tájékoztatáshoz, az információhoz...! Szomorúan észlelhettük — és ez az észlelés egyben nyo­matékos figyelmeztetés is ar­ra, hogy ami általános hiba, annak közös gyökereit kell sejtenünk —, a munkahelyi fórumok többségén, beleért­ve a politikai, társadalmi szervezetek testületi üléseit is, teljesen megszokottak az ilyen, az előbbiekben kör­vonalazott tartalmú, formájú beszámolók. Talán azért, mert a munkahelyi fórumokat elő­készítő — ún. vezetői, illetve a vezetőségi — megbeszélé­sek, értekezletek sem sokkal különbek. S ez újabban, saj­nálatosan érvényes egy friss formációra, a vállalati taná­csokra, választott vezetőségek­re is. A hallottak mechanikus továbbadása és tagadhatatlan, ezt mutatja fel jellemzőként a gyakorlat — egyszerre véti el a formát és a tartalmat. A mechanikusan továbbadott tények ugyanis más közegbe ,kerülnek, mint ahol a helyü­kön voltak, egészen másfajta hallgatóságot vesznek célba, ám éppen az ismeretek kü­lönböző — eltérő1 —1 mennyi­sége, szintje miatt a célzás téves, nem talál. Megengedve a leegyszerűsítést: tájékoztat­ni arról keli, ami hozzájárul- (hat) a véleményalkotáshoz, azaz kapcsolódik a már meg­szerzett ismeretekhez. S ezért kell fene) ezen a módon tájékoztatni, mert csakis az összekapcsolt. az egymással logikus rendet alkotó infor­mációk befolyásolják a cse­lekvést, a tetteket, azaz a demokrácia végső célját, a jobb végrehajtást, az eredrrié- nyesebb megvalósítást. Gyöjtögetők és hadarok Folytatva az előbbi gondo­latmenetet, nemcsak arról szükséges információt adni, amiben az érintettek dönthet­nek. A tájékoztatás igénye en­nél jóval tágabb. A sokat em­legetett három kérdésre — mikor, miről, mit — adandó válasz egy-egy termelői egy­ségben eltérő hangsúlyokat kap. Más az információk kö­re és áramlása egy nagyvál­lalat gyáregységeiben, ame­lyek ráadásul a megye —1 vagy éppen az ország — különböző részein találhatók, s ettől egészen különböző a néhány száz, főt foglalkoztató, egy telephelyű gyárnál. A tájékoz­tatásnak vannak sémái, mo­delljei — például az ún. visz- szakancsolásra, azaz az infor­mációk gyakorolta hatás ta­pasztalatainak összegyűjtésére —, de ezek csak iránytűül szolgálhatnak. A tényleges, az élő formákat helyben kell kialakítani. Tagadhatatlanul ebben, a tájékoztatásban a legelmara­dottabb ma még a munkahe­lyi demokrácia szervezete. Lö­késszerű és nem folyamatos az információk körforgása, hol megáll, hol nekilendül. Van. ahol szándékosan gyűj­tögetik a tényeket, „mond­junk már valamit” a soron lé­vő tanácskozáson. Akadnak, akik úgy hiszik, bevégezték a dolgukat az információk ei- hadarásával és nem kíván­csiak azok hullámverésére. A félreérthetetlen tájékoztatás­hoz tehát félreértések és fél­remagyarázások seregét kell eloszlatni. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents