Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-04 / 53. szám

%%»gfgp 1987. MÄRCTTTS 4., SZERDA Itt már korszerű gépek végzik a sajtolást, a darabolást Téglacsomagoló automata Néhány héten belül fontos munkálatok kezdődnek a pi- lisborosjenői II számú tégla­gyárban. A megújuló, régi gyárépületben, korszerű be­rendezéseket szerelnek. Az importból vásárolt egységra- komány-csomagoló berende­zéssel tovább csökkenthetik a fizikai munkát. A két pilisborosjenői gyár­ban egyébként már az elmúlt évben is igyekeztek lépést tar­tani a növekvő magánerős építési igényekkel. Az I. szá­mú gyárban a régi alagútke- mencékből több mint 13 mil­lió darab kisméretű téglát szállítottak az építkezőknek. A korszerűbb II. számú gyár tavalyi termelése pedig már elérte a 48 millió darabot. A II. számú gyáregységben ez idén éppen a most kezdődő építkezés miatt átmenetileg csökken majd a téglakibocsá­tó st. Az átmeneti korszak sikeres Egy gombnyomás — s máris el­indul a keverőgép többsége törzsgárdatag, akik tervteljesítéséhez nagymér- 1 szívügyüknek tartják a kitű- tékben hozzájárul, hogy a | zott célok megvalósítását. gyárban a dolgozók túlnyomó K. Z. Útjára indul az elkészült tégla (Erdősi Ágnes felvételei) Interferonkutatás A szervezet vészcsengője Megkezdődtek az Egis lyógyszergyár legújabb ké­szítményének, az emberi vér­ől előállított interferonnak klinikai vizsgálatai. Ez a észítmény az emberi szerve­let természetes védekezőké­pességének felgyorsítását se­gíti elő. Főként a vírusfertő­zésekkel szemben. Az interfe­ron a szervezet természetes .,vészcsengőjeHa valami­lyen vírusfertőzés támadja meg a szervezetet, a fehér vérsejtek interferont állíta­nak elő, amely a sejtekben okozott anyagcsere-változá­sokkal figyelmeztet a ve­szélyre, és ezzel megindítja a szervezet védekezését is. A legtöbb szervezet késlekedés nélkül elegendő interferont állít elő a betegség leküzdé­séhez. Előfordulhat azonban, hogy az interferon termelődé­se csak lassan kezdődik meg, s ezzel megkésik a figyelmez­tető jelzés. A súlyosabb be­tegségek legyőzéséhez pedig az is szükségessé válhat, hogy a természetes reakciónál erő­sebb jelzésekkel serkentsék a szervezetet a védekezésre. A mesterséges úton előállított interferon ilyen esetekben bizonyulhat hatásosnak. Interferont szükség esetén minden emlős szervezete ter­mel, de az ember védekező- képességének fokozására csak az emberi vérből nyert ké­szítmény alkalmas. Az inter­feron mesterséges úton való előállításához a vérnek azo­kat az alkotóelemeit, a fehér vérsejteket hasznosítják, ame­lyek más formájukban egyéb­ként nem tudnák a gyógyí­tást szolgálni. Az interferon gyártásának kísérletei 1979-ben kezdődtek meg az Egis Gyógyszergyár­ban. Az addig elért hazai és nemzetközi tudományos ered­ményekre alapozva, a, kísérje*- lekhez már a kezdeti stá­diumban biztosítaniuk kellett a nagyüzemi gyártás feltéte­leit, mert attól a laborató­riumi körülmények nagyban eltérnek, s így az ott kapott eredmények nehezen lettek volna átültethetők a gyakor­latba. A nagyüzemi gyártás megvalósítására, az eljárás kidolgozására a gyár társulást' hozott létre. Komputerek a tanácsokon A géptől válik emberközelibbé Számítógép a tanácsokon? Igen, nincs mit csodálkoz­ni ezen. Amikor gyermekeink számítógépekkel ismer­kednek az iskolákban, a klubokban, a nyári táborok­ban, s mind több vállalat igyekszik kialakítani a ma­ga gépparkját, akkor nyilvánvaló, hogy ezeknek a ma­sináknak szerepük van a tanácsi munka korszerűsíté­sében is. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának in­formatikai fejlesztési programja alapján és más me­gyék tapasztalatait felhasználva Pest megyében is ki­alakítottak egy középtávra szóló koncepciót. Ez a me­gyei, a városi és városi jogú nagyközségi tanácsokra terjed ki, de közvetett módon érinti valamennyi ta­nács és intézmény ügyviteli munkáját. A tervek sze­rint a városi és városi jogú tanácsoknál ez év végéig üzembe kell helyezni a komputereket. Ráckevén a kö­zeli hetekben várják egy IBM mintájú mikroszámító­gép érkezését, amelyet áprilistól akarnak munkába ál­lítani. gazdálkodási vállalat lakás­nyilvántartását és a szolgál­tatások díjainak számlázását. Mint említettük, a többi vá­rosi és városi jogú tanácsnál is munkába áll a számítógép az év végéig. S nemcsak azért, mert erre ösztönzést kapnak a megyétől, hanem azért is, mert a saját dolgu­kat akarják megkönnyíteni. A tanácsok új gazdálkodási rendjére való áttérés, a na­gyobb önállóság és vállalko­zókészség megköveteli a gaz­dasági folyamatok gyors és megbízható feldolgozását — Két éve gondoltunk rá először, hogy számítógépet vásárolunk, de akkor erre még nem értek meg a felté­telek — mondja Sthály Ist­ván, a Ráckevei Városi Jogú Nagyközségi Tanács vb-titká- ra. Gyorsan, megbízhatóan Pest megyében a számító­gép alkalmazása 10 éves múltra tekint vissza. A me­gyei tanács pénzügyi osztálya irányításával működő taná­csi költségvetési elszámoló hivatal részben saját gép­parkon, részben bérmunká­ban lát el pénzügyi számí­tástechnikai feladatokat. A 80-as évek elejétől a lakossá­gi adóigazgatásban is utat tört a számítástechnika, a teljes forgalmat e korszerű eszközök révén tartják nyil­ván. Az utóbbi időben egyre jobban terjed a kisszámító- gépek alkalmazása. A megyei tanács közlekedési osztálya annak segítségével készítette el az út- és hídkeret fel- használásának középtávú ter­vét, a mezőgazdasági osztály a termelőszövetkezetek mér­legeredményeit dolgozta fel, a pénzügyi osztály analitikus nyilvántartásokat vezet, a munkaügyi osztály pedig a /pályakezdők elhelyezkedésére vonatkozó adatokat tette gép­re. Nyilvánvaló, hogy a fejlő­dés nem"űtthat meg a megyei tanács osztályainál, intézmé­nyeinél, hanem ki kell ter­jednie a városi, városi jogú tanácsokra is. Van, ahol a személyzeti, valamint a föld- használati szerződések nyil­vántartására készült program. Szentendrén a lakásigények nyilvántartását és a névjegy­zék összeállítását gépesítették, de így oldják meg a város­Felét fizetik — Akármerre tájékozód­tunk, mindenütt más és más gépeket, különböző programo­kat találtunk. Nem tudtuk eldönteni, hogy milyet vásá­roljunk. S ha meg is tettük volna, akkor meg ott a má­sik probléma, az egységes programok hiánya. Kidolgoz­hattunk volna magunknak megfelelőt, de az még min­dig csak egy. Márpedig több­re is szükség volna. Szóval akkor nem sikerült. Ilyen rizikót valóban nem vállalhatott a Ráckevei, de a többi tanács sem. Ám időköz­ben elkészült a megye közép­távú tanácsigazgatási infor­matikai programja, amely az R eggel még pilinkézett a hó. Azt hittem, játszik- csupán, tréfál­kozik, hogy február utolsó napján ejhiggyük: hiába akarjuk mi eltemetni a telet a Tyúkos-tetőn, túl Szentendrén, a Kada hegycsú­csa mögött, még itt van, legényke- dik, vitézkedik, harapás kedvében van, mert nem szereti a maga te­metését. Pedig immárom harmadik esztendeje, hogy a mi hegyi közös­ségünk hagyományteremtő módon temeti a telet. Ügy ahogy dukál. Nyomtatott meghívóval terelték- trombitálták össze a szervezők azt e több mint hetven résztvevőt, akiknek egy része, a nagy többség, vitézkedve vágott neki a hegyi tú­rának, erősítve testet és lelket, le­gyűrve a nehézségeket, jókat csúsz­kálva, még nagyobbakat esve, de végül is maguk mögött hagyva azt a hat-nyolc kilométeres utat, Pilis- szentlászlótól egészen a Tyűkos-te- tőig. Mi, kényelmesek és hamar elfá­radok az újra télre váltott úton autóztunk kifelé a városból. Mire felértünk a Duna szalagjától a mi annyira szeretett Tyúkos-tetőnkre, télbe borult világ fogadott. Havasak voltak fenyőink, a Krímből hozott tujafáink, de a nagy lucfenyő alatt hóvirág rázta csengőit, íme. kinyí­lott a mi tiszteletünkre, a tél te­metésére. Szedtünk is néhány szá­lat, hogy ne üres kézzel menjünk át a szomszédba, a forralt borral fogadó Andreáékhoz. de csak az­után. hogy körbejártuk a kertet, megnéztük, hogy mit rontott a tél, tett-e kárt fában és virágban? De nem. Akármilyen zord tél is van mögöttünk, kárunk semmi, a múlt évben e kertekbe beszabadult őzek­nek, szarvasoknak semmi nyoma, a ciszterna viszont megtelt esővel és hólével, nyolcezer liter vízzel vár­juk a tavaszt. Vittem a hóvirágokat. Andreáék kiserdőbe települt házához, amely ma a főhadiszállás, hiszen itt ta­nyázik a nem túrázók csapata, *tt mérik a forralt bort és a forró teát. két kézzel nyúltunk a friss pogácsa •tán, s aztán elgyönyörködtümk az Takács Tibor: TÉLTEMETÉS előre elkészített nyársak rengetegén, az asztalon felszabdalva váró sza­lonnahalmok és hagymarengetegek sokaságán. És élveztük a meleget, az erős kávét. Rég látott ismerősök borultak össze, lehetett beszélgetni, vitatkozni és udvarolni, én ez utób­bival kezdve a dolgot, hiszen várt a szép lánynak felöltöztetett Kisze- baba, a tél jelképe, a máglya áldo­zata, gyönyörű fekete kendője alatt sárga blúz ékeskedett, fekete szok­nyáján piros is villogott, olyan ta­karos volt, ölelnivaló, hogy egysze­riben irigykedni kezdtünk a tűzre, amely hamarosan magába ham­vasztja majd szép menyasszonyát. Tavaly még festett arca is volt a babának, mára már — néprajzosok tanácsára — arctalanná vált, ki-ki olyan szemet, orrot és szájat raj­zolt rá, amilyet szeretett, persze csak képzeletben. Igen, lehetett ne­ki udvarolni, szép szavakat, főleg engesztelőket suttogni a fülébe, de ezt se sokáig, mert hamarosan se­rény kezek ragadták föl — könnyű volt, mert szalma volt a teste és egy rúdon lehetett a magasba tartani — s vitték is a megérkező túrázók elé. Déli egyre ígérték a jövetelt, idő­ben is érkeztek! És jöttek hamarosan. Elöl a Kisze-baba táncolt a ma­gasban, mögötte a fáradt túrázóse- . reg. Vagy nem is voltaik fáradtak? A gyerekek viháncolva ugráltak a nagy máglya körül, amelyet még nem lehetett fellobbantani. a fel­nőttek közül jó néhányan bevallot­ták, hogy el-elestek, le-leültek, de nem volt nehéz a terep, s jólesett az erdőjárás, a csúszkálás s erről a kipirult arcok amúgy is vallot­tak. Egyszeriben megtelt a nagy faház kőből rakott alsó szobája, fogyott a forralt bor, a tea, a pogácsa és a kávé. Beszélgető sőt vitatkozó cso­portok alakultak, hiszen vitára min­dig van ok, de most különösen, hi­szen ha minden igaz, akkor az idei esztendő meghozza a maga gyümöl­csét, s az 1977-ben befizetett út­pénzükért a tanács végre 130 mé­terrel megtoldja a betonutat, amely éppen a mi hegyi közösségünk or­ra előtt maradt abba, fogyott el a beton, s talán a pénz is, mi hop­pon maradva azóta így költöttük át a szólást: „Se pénz, se út!” S vitázni azért kellett, mert ut­casorok szerint — összesen két ut­cáról van szó — ki-ki azt tartja fontosnak, hogy a maga háza előtt menjen el a betonút szalagja, de igazságot tenni lehetetlen. így a vi­ta is hamvába holt, várjuk meg előbb a tanácsi ígéret valóra váltá­sát. Déli kettőkor meggyújtották a tü­zet. Mindenki a ház elé sereglett. Ha­talmas máglyát raktak a gondos ke­zek és volt még tartalék rőzse. gally és vastag ág. Csattogtak a fényképezőgépek, fellobogott a tűz pirosa, szaladtak a lángok, s amikor mór a tűz körül állók is éreztük, hogy perzsel a hőség, s tágult a kör. Major János magasba tartotta a Kisae-babát, s beletűzte a máglya kellős közepébe. Bizony el kell égetni a tél min­den emlékét, azt a sok rosszat, ame­lyet ez a tél is hozott, rá kell vet­ni a tűzre nemcsak a babát, hanem minden gondot, bajt, szomorúsá­got, betegséget. Hittük is mindany- nyian, hogy elég most minden égetnivaló. s maholnap itt a tavasz kizöldül a táj. kipattannak a rü­gyek. lombok, virágok, s az elége­tett Kisze-baba helyett megérkezik a tavasz annyira várt tündénkisasz- szonya. A jelen levő szép lányok közül néhányan eljátszhattak volna a ta­vaszi tündér szerepét, de nem a lá­nyokat néztük, hanem a tüzet, a gyorsan futó lángokat, mint kap a tűz a baba szoknyájába, sárga blú­zába, fekete fej kendőjébe, s csipkés gallérjába. Pernyét vitt fel a tűz a magasba, s visszaszórta ránk, meg a körbedíszített tájra, a háromszög alakú zászlócskákkal felékesített villanyoszloptól villanyoszlopig vi­vő, egészen karneváli hangulatot adó girlandokra, igen, egyszer csak hipp-hopp, volt baba, nincs baba. Hihettük volna, hogy ABC-zászlók- kal felékesített hajón úszunk a ta­vaszba, mert elindult velünk a hegy­tető, hihettük volna, hogy hívó sza­vunkra megérkezik a tavasz, s el­takarodik a tél. de nem, sajnos a kertekben újra fehérlett a hó, a há­zakra is fehér kalapot tett február utolsó hóesése, hiába olvasztottuk erősen a havat, csak szívünkről ol­vadt el a vita és örömmel hoztuk a nyársat, hogy ki-ki nagy szakér­telemmel megsüsse a maga pecse­nyéje helyett a maga szalonnáját. Szólt a magnó, odabent a jó me­legben táncra perdültek a gyorslá- búak, aki nem autóval volt. az itta a forralt bort, még mákos kalács is jutott az arra éhezőknek. Ki nem érezte jól magát a Tyú­kos-tetőn ezen a délutánon? Ki nem fogadta meg: jövőre újra itt lesz. Jövőre? Már a jövő héten, amikor­ra csak-csak megérkezik a tavasz, hiszen jól eltemettük a telet, alapo­san. Hogy meddig tartott a mulatság? sak az bizonyos, hogy kézbe illő fáklyák is készültek a végső levonuláshoz, amikor bezárult a ház, elcsöndesedett a ze­ne, s a friss hóban megindultak ha­zafelé a temetési szertartás része­sei és véghezvivői Víg temetés volt ez. Szívet és lelket vidámító. Lobogtak a fáklyák, daloltak a télbúcsúztatók. Itt az ideje, hogy a havat rázó tél végre eltakarodjék a Tyúkos-tető- ről. c egységes fejlesztést tűzte ki célul. A Ráckevei Tanács is a megyei javaslat nyomán jut hozzá az IBM-géphez. — A megyei támogatás azt is jelenti, hogy a gép árának a felét ők fizetik, s csak a másik fele terhel bennünket — folytatja Sthály István. — Nem kis összegről van szó, hiszen ez a mikroszámítógép másfél millió forintba kerül. Az induláshoz szükséges programot is biztosítják, s kaptunk egy számítógép-keze­lői státust is. Már tárgyalunk egy szakemberrel, aki hama­rosan nálunk fog dolgozni. Számára is előnyös az aján­latunk, hiszen a fővárosba jár be naponta, holott rácke­vei lakos. Reméljük, megold­ja a programbővítés gondjait, hiszen jelenlegi munkahelyén is azt csinálja. Márpedig ak­kor azokért nem kell majd pénzt adnunk. Sőt esetleg értékesíthetünk is belőlük. Ugyanakkor, már a saját kontónkra szeretnénk még egy szakembert alkalmazni. Máris akad az egy helyre négy jelentkező. Ha már ennyi pénzt befektetünk, ak­kor folyamatosan és fenn­akadás nélkül kell működnie a gépnek. Ráckevén egyelőre a költ­ségvetési-fejlesztési gazdálko­dás kerül gépre, később az intézmények adatait is azzal dolgozzák fel. De vannak egyéb tervek is. — Jó lenne például a né­pesség-nyilvántartást gépesí­teni — mondja a vb-titkár. — Mindegyik állandó vagy ideiglenes lakónak nálunk van a kartonja, de ha mond­juk. valamiért meg akarjuk tudni, hogy kik sorkötelesek, vagy a 60 év felettiek, akkor ezt már csak a budapesti adatbanktól- kaphatjuk meg, mert erre csak ott tudnak válaszolni. Fontos lenne a teho-bevételek pontos szá­montartása is. A három társközségből közös számlára fut be a pénz, de azt is jó lenne tudni, hogy milyen megosztásban. A megyei ta­nácsnál, ahol jelenleg a be­vételeket nyilvántartják, csak a végösszeget tudják meg­mondani, mert erre nekik nincs számítógépes program­juk. Mi szeretnénk ilyet ké­szíteni, hogy naprakész infor­mációink legyenek. Egyébként felvehetnénk egy dolgozót, aki csak ezt könyvelné,.. Idővel a többi adónyilván­tartást is a gép végzi majd. Aztán fel kell majd dolgoz­nunk a körzet másik négy ta­nácsának adatait is, hiszen arról szó sincs, hogy ők is ilyen komoly géphez jutná­nak hozzá. Esetleg kis . Com- modore-kat vásárolhatnak, de annak meg nem volna sok értelme, hiszen az IBM telje­sítménye megengedi a többi tanács kiszolgálását is. Nem tudom, ez még nvitott kérdés, majd az élet adja meg rá a feleletet. Korlátlan lehetőség Szinte beláthatatlan lehető­ségei vannak a számítógép alkalmazásának. Ezt bizonyít­ja a ráckevei példa is, hiszen még meg sincs a gép, s máris mennyi ötlet, a haszno­sításának hány területe vető­dött fel. Ezért a szakemberek komolyan foglalkoznak a komputertechnika elterjeszté­sével. Éppen a napokban nyílt meg Kaposvárott a Számítástechnika az állam- igazgatásban című kiállítás, amelyen a tanácsi ügyinté­zésben alkalmazott eszközö­ket és módszereket, az elért eredményeket mutatják be. A kiállítással párhuzamosan konferenciát is rendeztek a tanács* számítógépközpontok­ban dolgozó államigazgatási szakemberek részvételével. Annyi már most is látható, hogy a számítógépek alkal­mazásával gyorsabbá, egysze­rűbbé és szakszerűbbé válhat az ügyintézés. Micsoda para­doxon- lehet, hogy a gépektől válik emberközelibbé a taná­csi munka? Kövess László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents