Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-27 / 73. szám

Heti kérdésünk Van közleScedéskiiStsíránk ? A tapasztalatom az, hogy alapvetően udvariatlanul köz­lekedünk — vélekedik Palik István tűzoltóparancsnok. — Ez abban nyilvánul meg, hogy bár a KRESZ szabá­lyai előírják, kötelesek va­gyunk a megkülönböztetett járműveknek előnyt adni, ezt gyakran nem tartják be. Ez­zel viszont gátolják például a tűzoltók vonulását, amivel ér­tékes perceket veszítünk egy- egy oltás, mentés alkalmával. Mint magánember is sokat autózom. Az európai városo­kat ismerve az a benyomá­som, van mit tennünk még a közlekedési morál javításáért. Az udvariasság autósok és gyalogosok között is indokolt lenne. — Kezdem azzal, hogy a vállalat autóbuszparkjának felújítására, a beszerzésre na­gyon sokat költ évente.' Csak azt vegyük figyelembe, hogy egy autóbusz kétmillió forint­ba kerül. Mindezt pedig azért, hogy kulturáltan utazhassunk. — Kiss István, a Volánbusz aszódi kirendeltségének veze­tője sorolja a rossz példákat. — A tapasztalatom az, nem tudjuk megbecsülni, amink van. Az utasok felvagdossák, telefirkálják az üléseket, sze­metelnek, eldobálják a je­gyeket, ha éppen étkeznek — mert az is előfordul —, a morzsákat, zsíros papírokat, ételmaradékokat otthagyják. Nálunk a közlekedéskultúra másik része az információ az utasoknak. Most már tényleg megoldottuk, hogy minden megállóba kitettük a menet­rendet, írjuk a változásokat, ez is sok munkával jár. — Sajnos vannak területek, ahol állandóan letépik ezeket a papírokat, sőt, a táblát is leszedik. Azt nem tudom, hogy akik ezt .csinálják, elő­re felkészülnek-e? Mert kéz­zel elég nehéz megtenni. Nem járunk csavarhúzóval, pap­szerrel a kezünkben. Nem győzzük már cserélni, javíta­ni a táblákat. Érdemes körül­tekinteni némelyik megálló­ban is, hogy néznek ki. Min­den csupa szemét, kitörik az Kulturális programok Március 28-án: Gödöllő, művelődési ház: Városi-körzeti gyermekszín­játszó találkozó. 9 órakor. 1848/49 közemberei, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 A hónap műtárgya: Wigand: Öreg csillagok, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. Iparművészet a gö­döllői művésztelepen, kiállí­tás. megtekinthető 10—18 óráig. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, llí^SZAM 1987. MÁRCIUS 28., SZOMBAT A vezetékes gáz előnyei Kevés a fiatalok elfoglaltsága Vándorol a könyvtár, a Tüzép, a benzinkút üvegeket. Nem lehet elmon­dani, mennyit takaríthatna meg a vállalat, a népgazda­ság, ha a károk pótlása he­lyett másra költhetnénk azt a pénzt. — A jegyváltásnál nincs probléma, eddig még senki nem veszekedett, hangosko­dott a pénztárnál, de a töb­bi... Varga Jánosné, az ikla- di vasútállomás jegykezelője szintén a közlekedéshez szo­rosan kapcsolódó gondokról beszél. — Szétszórják a sze­metet, a papír zsebkendőket Lerugdossák a falról a fes­téket, a vakolatot, nyitva hagyják a váróterem ajtaját, így hiába fűtünk. Különböző hirdetményeket ragasztanak az ablakokra, le sem tudjuk mosni. Az állomás területére nem lenne szabad szemetet hordani, mégis sokan itt sza­badulnak rneg tőle. — Biztos vagyok abban, hogy a közlekedéskultúra ösz- szefügg a járműpark állapo­tával. Egy kényelmes, bizton­ságos autóval kevesebb bal­esetet lehet okozni, mint egy tízéves kocsival. — Kecskés Szabolcs, a galgamácsai Galga- parti összefogás Termelőszö­vetkezet háztáji főágazatveze-' tője optimista. — Nincs olyan meglátásom, hogy lenézik a kisebb autókat, sőt, a traban- tosok vagányabbak, erősza­kosabban vezetnek. Azt gon­dolják, kicsi a járművük, job­ban beférnek a sorba. Nagy, drága autóval az ember nem reszkíroz. — Nem hagyom magam provokálni, hiába kérdez. Mór a második kocsimat , haszná­lom, de soha nem volt egy koccanásom sem. Lehet, hogy másképp beszélnék, ha vala­ki nekem jött volna a parko­lóban, de eddig még soha nem bántottak. Ami esetleg nem tetszik, az az, hogy a bajbajutottakon nem segíte­nek, magukra hagyják őket. Ha nem is tudnak segíteni — kereket cserélni, valamit megjavítani —, legalább küld­hetnének olyat, aki ért hoz­zá. B. E. aszou, muzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Március 29-én: Gödöllő, művelődési ház: Országos diáknapok Pest megyei bemutatói, 9 órakor. 1848/49 közemberei, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Wigand: öreg csillagok, megtekinthető az előtérben. A helytörténeti gyűjtemény és az aszódi múzeum prog­ramja megegyezik az előző napival. ANGOL SZERETŐ. Az okos angolok mondása szerint, amíg nincs új szeretőnk, ne bocsóssuk el a régit. Ennek az elemi igazságnak a fölfe­dezéséhez talán nem is kelle­ne okos angolnak lenni, any- nyira nyilvánvaló. Jobban kö­rülnézve azonban rájövünk, nem mindenki ilyen okos. A napokban panaszkodott nekem egy gödöllői vezető beosztású egyén. Nyomogatta a halánté­kát, simogatta kidagadt erét. Fájt a feje, s tele volt kese­rűséggel. Reggel korán indul a hivatálába, délután későn megy haza. Otthon folytatja, viszi haza a munkát. Részvét­teljes arccal bólogattam, hm, hm — motyorogtam együtt- érezve. — Mindent nekem kell csinálnom. Ne ,vedd túlzásnak, de hát tudod, helyettesem sincs, pár hete elment tőlünk. Amíg nem találok újat, tény­leg rám marad minden. — Most már nem tudtam meg­állni szó nélkül. Pár hete ugyanis az ő sürgetésére ment el a helyettese. Addig piszkál­ta. amíg az észre nem vette, ideje továbbóllni. Ilyen nyer­sen nem vághattam az arcába a pőre tényeket. Előadtam az okos angoloknak a szeretővel kapcsolatos felfogását. Még jobban kidagadtak az erek a homlokán. — Miért jössz te is ilyen badarságokkal — fa­kadt ki —, tudod nagyon jól, hogy a helyettesem férfi volt, s különben sem foglalkozom hivatalon belül nőkkel. —Bo­Mindennapi csáss meg — nyugtattam —, nem figyeltél eléggé, a mon­dásban nem a szerelőn van a hangsúly, hanem az elbocsá­táson. FÜLBEVALÓ. Micsoda fér­fiak vannak mostanában. Fül­bevalót hordanak. Más férfiak ezen szornyülködnek. Még majd megérjük, hajtogatják, hogy az orrukba- karikát húz­nak, mint a primitív hordák­nál szokás. Ki tudja? Megér­hetjük még ezt is. Ma a ko­molytalan férfiak fülbevalót viselnek, csuklójukon karpere­cét. A komoly férfiak a nya­kukon hordják a láncot, az uj­júkra gyűrűt húznak. Arany­ból, ezüstből. Az egyikbe ne­vük kezdőbetűit vésetik. a másikba drágakövet foglaltat­nak. Unalmas testületi ülése­ken ezzel szórakozom, össze­számolom, kinek hány gyűrű­je van a vastag ujjain. Ügy gondolom, a fülbevaló, nyak­lánc, karkötő, gyűrű iránti igény egy tőről fakad. De hogy mi ez a tő, azt nem tudom.' EGYETLEN. Az egyetlen megoldás teóriáját sürgősen ej kéne felejteni. Erre azonban semmi remény. Mást sem hal­lani, minthogy ez az egyetlen megoldás. Csak itt lehet föl­építeni a közintézményt, sehol másutt. Csak tízemeletes épü­leteket szabad építeni, mert azok gazdaságosak. Csak a pa­Mint minden megmozdulás a nagyközségben, a falugyű­lés sem telt el érdektelenül Veresegyházon. Pásztor Béla tanácselnök ismét telt ház előtt ismertethette meg a la­kossággal az elmúlt esztendő eredményeit, a gondokat, va­lamint az ebben az évben várható feladatokat. A település ,'lakossága előtt is jól ismertek ezek a dolgok, hiszen minden intézmény, út, üzlet építésénél ott i szorgos- kodnak társadalmi munkában. Így készült el az általános is­kolában az új szárny, és így folytatódnak tovább idén is a munkálatok. A Kálvin téri óvoda átalakításánál is ott voltak a fiatalok és idősebbek egyaránt, és valószínűleg ott lesznek az 1987-ben építendő új óvodánál is. Elérték azt, hogy minden gyereket fel tudnak venni óvodába, teljes az ellátottság ezen a téren. Kölcsönt adnak Bár az országos átlagnak megfelelően Veresegyházon is csökkent a szülési kedv, várhatóan szükség lesz az új óvodára. Tíz ével ezelőtt még 90—108 gyermek született évente, mostanra 60—70 kö­rül van a szülések száma. A hatezres lélekszámot megha­ladó nagyközségben úgy sze­retnék elősegíteni a gyarapo­dást, hogy a nagycsaládosok­nak időszakonként szociális segélyt folyósítanak, • az épít­kezni szándékozó 3—4 gyer­mekes családoknak pedig te­lekvásárláskor gyermekenként húszezer forinttal kevesebbet kell fizetniük. A százezer fo­rintos telekhez például 20—40 ezer forintért jutnak hozzá. Megfelelően haladt a köz­művek építése is a nagyköz­ségben. Átadtak két víztáro­zót. a vízműtársulat fekteti a vízvezetékcsöveket. Egyre több lakástulajdonos élvezhe­ti a vezetékes gáz előnyeit. Felszereltek tizenhét telefon- állomást, a mozi épületében varrodát helyeztek el. Zárt­nellal oldhatjuk meg égető la­kásgondjainkat. Csak öntési technológiával készült házak­kal képzelhető el a változa­tos városkép. Csák . a nagy szervezetek életképesek, ezelie a jövő. Csak a kis szervezetek felelnek meg a kor követel­ményeinek, mert azok képesek rugalmasan alkalmazkodni a változó feltételekhez. Kérem szépen, egy négyéves gyermek képzelőereje elég ah­hoz, hogy bármiben kitalál­junk akár tucatnyi megoldási lehetőséget. A múltkor azt hallottam az egyik lakófórumon, hogy a tíz­emeletes házak nem illenek bele egy harmincezres lélek­számú település képébe. Meg különben is, elütnek Gödöllő történelmileg kialakult jellegé­től. Akadtak egyének, akik an­nak idején is így vélekedtek. Amikor a tízemeleteseket föl­húzták. Nekem mondták, ami­kor összefutottunk az utcán. Olykor persze a fórumokon is — nagy levegőt véve — elő­hozakodtak vele. Lehurrogták őket. Most meg azt mondja va­laki, hogy az egyik régebbi vezető sem helyesli azt a meg­oldást, amit napjainkban kiál­tanak ki az egyetlennek. Ne csináljuk ezt, hölgyeim és uraim. Ne előtte és ne utána. Akkor legyünk hívei a több­kerteket parcelláztak, a fiata­lok letelepedését kamatmen­tes kölcsön adásával segítik elő. Hosszan lehetne még so­rolni a szép eredményeket, de az elnökre hallgatva, mi is foglalkozzunk kicsit a prob­lémákkal. Potyogó vakolat — Ne a pozitívumokat .mondjuk, hanem a negatívu­mokat. Ha tudjuk, mik a gondok, lemérhetjük belőlük azt is, mit kell tennünk. — Pásztor Béla kérésének meg­lett a foganatja, egymás után emelkedtek a kezek a magas­ba, hallhattunk a hozzászólók gondjairól. Legtöbben az utak rendezé­sére várnak, ne kelljen sár­ban járniuk. Akadt olyan, aki béketűrőbb, hajlandó lenne még öt évig a sarat taposni, ha tudná, hogy bevezetik az utcájukba a gázt. Ugyanakkor azt is kérte, ha erre csak tíz év múlva kerül sor, mégis­csak aszfaltozzák le az utat. Anyagi gondokról is szó esett a gyűlésen. Nehéz helyzetben vannak azok. akiknek házába a vizet az utca túlsó oldaláról kell bekötni. Az út alatti átfú­rást állítólag- nyolcezer forin­tért vállalják, és ez bizony elég magas összeg. Az- ala­csony jövedelmű nyugdíjasok nevében is szót emeltek, ők hogyan fizethetik a közműbe­kötéseket, mikor szinte nap­ról napra élnek. Nemcsak szőkébb területük problémáiról beszéltek a fel­szólalók, az egész lakosságot érintő kérdésekkel is foglal­A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Pest megyei szervezetének csillagászati­féle megoldásnak, amikor ép­pen abban a székben ülünk. Előtte és utána — varjúkáro- gás. SZÁMÍTÁS. Mostanában ko­moly személyek azzal dicsek­szenek, hogy hovatovább a számítógépek országa leszünk. Micsoda perspektíva, micsoda potenciál, teszik hozzá elráve- dezve. Nem bánom. Legyünk a számítógépek országa. De jó volna, ha közben nem feled­keznénk meg régebbi tudo­mányunkról. Ilyen egyszerű műveletekről, mint összeadás, kivonás, szorzás, osztás, száza­lékszámítás. És mielőtt nagy hangon előadnánk, hogy ez az egyetlen megoldás, eme egy­szerű műveletekkel kiszámíta­nánk, mi kerül kevesebbe. Mert amikor már kiástuk a nagy lukat, akkor már késő. Mint az autószerviz eseté­ben. Azt suttogta valamelyik nap a fülembe egy képzett gazdasági szakember, nincs meggyőződve arról, hogy a gö­döllői autójavító azon a he­lyen a legjobb megoldás. Nem lepődne meg, ha milliókkal ke­rült volna többe, mintha a vá­ros másik szélén, az autópálya közelében, sík területen épí­tették volna meg. Számítsuk ki? 1987-ben? Én azt mon­dom, ne számítsuk ki. Amit már elrontottunk, azt már ne számítgassuk. Ott osszunk, szo­rozzunk, ahol még van értel­me. Kör Pál koztak. Sokan kifogásolták a strand állapotát, ami lassan pocsolyává válik. Változtatni kellene valahogy a strand épületének festésén is, hiszen hiába meszelik évente, ha a rárakódott sok festék miatt két hét után potyog a vako­lat. Megkérdezték a tanácsel­nöktől azt is, érdemes-e át­költöztetni a Tüzép-telepet, amikor egyre jobban csökken a szén iránt az igény. A ben­zinkút átépítése sem fog ke­vés költséggel járni, miért nem gondoltak már 15 évvel ezelőtt arra, hogy fejlődni fog a község? Igaz, hogy vannak diszkók és más rendezvények, de ezek kevés elfoglaltságot adnak az ifjúságnak, nem kö- . tik le a fiatalokat. Ferde szemmel Hosszúra nyúlt a falugyű­lés. A futballpályától a sze­métszállításig, a könyvtár vándoroltatásától a támfalépí­tésig sok mindenről szó esett. Az őszinte és nyílt vélemé­nyek. válaszok hallatán azon­ban akaratlanul is igazat kell adnunk az egyik felszólaló­nak: — kicsit ferde szemmel néznek ránk, mert nálunk az átlagosnál gyorsabb a fejlő­dés. Figyelembe kell venni azt, hogy ez évek óta tartó dinamikus fejlődés. A lakos­ság mindenkor támogatja, amit csinálunk, mi nemcsak a markunkat tartjuk, hogy az állam adjon. — És Veresegy­házon valóban tesznek is ezért a fejlődésért. Báskai Erzsébet űrkutatási szakosztálya is mű­ködik. Az idén nyáron, július 9. és 11. között Pécelen ren­dezik meg a Pest megyei ama- tőrcsillagász-találkozót. A szállás, az étkezés és az elő­adások helyszíne a Pest Me­gyei Tanács oktatási és tovább­képzési intézete lesz, a Köz­társaság tér 8. szám‘alatt. A találkozóra április 15-ig lehet jelentkezni, azokat az érkezési sorrendben, ötven főig fogadják el. A jelentke­zőknek befizetési csekket — 750 forintról — és részletes programot küldenek. Sok sze­retettel, érdekes elfoglaltsá­gokkal várják a ' csillagászat barátait. A részvevők eljutnak a Mátrába, a Piszkéstetői Csillagvizsgáló Intézetbe is. Március 28-án és 29-én: A harmadik királyi i. Színes, magyarul beszélő szovjet me­sefilm. Csak 4 órakor! Gyilkos robotok. Színes, magyarul beszélő amerikai sci-fi, 6 és- és 8 órákor. Galgamácsai Tsz SE Csak edzeni kell A felkészülés időszakában a helyi általános iskola torna­termében kapnak edzéslehe­tőséget a Galgamácsai Tsz SE sportolói. Az asztalitenisz szakosztály tagjai csütörtökön­ként edzenek, a labdarúgó és tömegsporté szerdánként. A sakkozók hétfőnként tartanak foglalkozásokat. Tehát ingyen megkapnak mindent, csak élni kell a lehetőségekkel. i Szombati jegyzet■ Családiasán Beszélgetünk. Azt is le­het mondani, vitatkozunk. Ismét a régi témánál, vesz- szóparipánknál vagyunk. Hol jobb lakni, hol ol­csóbb, biztonságosabb a megélhetés? Városon vagy , falun? Ott van a társaság­ban a Budapest-ellenes most is, és újra kijelenti, ö akkor sem költözne a fő­városba. ha ingyen adná- ,na.k neki lakást. Mi a fe­nét csinálna ott? Igaz, hogy a boltokban, a piaco­kon reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig mindent meg­kap, de az árak! Egy va­cak csomag zöldség többe kerül, mint egyórai mun­kabére. A tojás, ha kapha­tó is, lehet, hogy rossz. És mi van falun? Csak ki­megy a kertbe, és húzza ki a répát, a petrezselymet, a friss hagymát. A tojás is szinte ingyen van, tojnak a tyúkok. Ha húsra fáj a fo­ga, levág valamit. Ismerősömnek nem is ez a legnagyobb baja a váro­si élettel, inkább az embe­rek felfokozott viselkedése, az állandó rohanás zavar­ja. Hogy létezik az, hogy a nagy betontömbökben még a szomszédok sem ismerik egymást? Az ö lakhelye pici utcájában mindenki tud mindent mindenkiről. Nem probléma, ha kifogy a só, a mosópor, ha a gye­rekre kell vigyázni. Ott még szeretik egymást az emberek, képesek törődni a másikkal is. Igaz még az a szólás, miszerint jobb egy jó szomszéd, mint egy rossz rokon. Szóval olyan családias a légkör. A nagyvárosban utazók tülekednek, szoronganak a metrón, villamoson. Morco­sak, idegesek, nagyon könnyen hajba kapnak. Vi­déken a vonatoknak meg­szabott közönségük van, a távolsági és helyi buszokon a gépkocsivezetők is tud­ják, ki melyik járattal megy dolgozni, hová szo­kott ülni. Útközben is megállnak, várják a későn jövőket. Egy-két perc nem számít, kérésre külön meg­állókat létesítenek, helyben teszik le a postára, boltba orvosi rendelőbe igyekvő­ket. Városon a járművezetők el vannak rekeszeve az utasoktól, nem is tehet lát­ni, férfi vagy nő vezeti-e azt a közlekedési eszközt, amellyel valahová sietnek. Ezzel szemben a vidéki so­főrök beszélgetnek az em­berrel, vállalják a szom­széd falu kiváló pékségé­ből a kenyér beszerzését. kiváltják a gyógyszereket Az idegennek sem problé­ma a tájékozódás falun, tudják és szívesen magya­rázzák el a különféle ren* dezvények helyét, idejét. Akadnak aztán olyanok is, akik félreértelmezik ezt a családiasságot. A legna­gyobb nyugalommal veszik elő buszon, vonaton ele- mózsiáscsomagjukat. Csöp­pet sem zavarja őket, hogy a többség számára az illa­tok nem éppen ingerlőéi:. A zsíros papírok, kiürült üvegek pedig mehetnek az ülések alá. Nem vagyunk mi szégyenlősek, megtanul­tunk viselkedni. Tartjuk magunkat a régi elvhez csak úgy, mint otthon. Mert mi mással, mint az otthonérzettel magyaráz­hatnánk meg különben bi­zonyos dolgokat? Csak en­nek a felfogásnak tulajdo­nítható az is, hogy min­dent saját tulajdonunkként kezelünk. Szükség van ott­hon egy kilincsre? Nosza leszedjük a nemrég felújí­tott vasútállomás vécéaj­tajáról. Nem kapható vagy drága a csaptelev? Ugyan­ott azt is találunk. Ne flancoljanak egyesek, nem előírás a kézmosás. Ahhoz mi sem vagyunk hozzá­szokva — még otthon sem Másképp mossuk kezein­ket. Fekete Zsuzsa ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) apróságok Amatcrcsiílagászok találkozója Pécsiről PIszkéstetőre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents