Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-25 / 71. szám
1987. MÁRCIUS 25., SZERDA Zenés tavaszi napok Szentendrén Tüzes kóló, dixi és lelkesedés A szentendrei tavaszi napok rangos zenei eseménye volt a Vujicsics együttes hangversenye. A jövőre már 15. születésnapját ünneplő csoport pályája a hetvenes években megújuló táncházmozgalom keretein belül indult, s azóta sok barátot szereztek a délszláv folklórnak. Néhány hónapon belül a boltokba kerül a második nagylemezük, gazdagítva ezzel az egyetemes hangkultúrát. Nemrégiben az Egyesült Államokba is eljutott egy korong, amelyet az Ökrös együttessel közösen rögzítettek. Kedvező fogadtatásra talált a tengerentúlon, ami azért nem meglepő, mert ott ez a fajta muzsika kuriózumnak számít. Ezzel szemben itthon mindenkihez szól. Az idősebb nemzedéknek öröm, ha hallják vissZa-visz- szacsendülni a régi dallamokat, ritmusokat, a fiatalok pedig ráérezhetnek az értékes, ősi hagyományok ápolásának fontosságára. A síptól a dudáig A zenészek már a rendezvénysorozat megnyitóján is közreműködtek: madrigálkórussá (!) alakulva adtak elő néhány dalt, természetesen szerb nyelven. A városi tanács dísztermében már csak az övék volt a pódium. Bemelegítésként a tamburák lágy melódiái, fel-felgyorsuló versenye mozgatta meg a lábakat. majd sorra váltották egymást a horvát, sokác, bos- nyák és makedón dalfüzérek — érdekes hangszerelésben. A szilaj kólók felforrósító hangulatát olykor a mennyegzői zene csendes áhítata szelídítette, hogy aztán a török kor végvári vitézeinek duhaj mulatozásai idéződjenek fel. Hallhattunk még jókedvű legénykórust, a vendégművészek jóvoltából pedig dudaimprovi- zációKatSanéSzeTéaféhfteté teketíl melyeket mintegy kiteljesített a koncert végére megérkező Sebestyén Márta szólama. Mindezt a zenekarvezető, E redics Gábor szellemesen könnyed „idegenvezetéssel” toldotta meg. így tudhattuk meg például, hogy a makedónok annyira szeretik a dudaszót, hogy a hangszer hiányában sem esnek kétségbe; harmonika és klarinét együttes megszólaltatásával kísértetiesen hasonló hangzást tudnak elérni. De azt is virágos kedvvel élveztük, ahogy Borbély Mihály dallamot csiholt egy pár ujjnyi, aprócska sípból. Ez akarva-akaratlanul is a zenekar névadója, Vujicsics Tihamér varázslatos egyéniségét elevenítette fel mindazokban, akik láthatták őt. Dörgő vastaps A változatos és színvonalas program nem kívánt méregdrága elektronikus berendezéseket, „csupán” hagyományos, népi akusztikus hangszerekre, lelkesedésre és az örömmel játszás készségére támaszkodott. Akiknek mindezt köszönhettük: Eredics Gábor (gitár, harmonika), Borbély Mihály (furulya, kaval, klarinét, töröksíp, cserépsíp, gitár), Szendrődi Ferenc (tamburák), Győri Károly (tambura, hegedű), Eredics Kálmán (bőgő. ütőhangszerek). Brcan Miroslav (gitár. bőgő). Közreműködők: Greges Marica, Gyenis Katalin és Sebestyén Márta (ének), Juhász Zoltán (duda) A koncert végén a népdalénekes lányok hatalmas rózsacsokrot. a Vujicsics együttes pedig diplomát vehetett át a rendezőktől. A dörgő vastaps néhány ráadás erejéig még visszacsalta a muzsikusokat a színpadra, egyszer azonban ez is véget ért. Mosolyogva, egy kellemes este élményével indult haza a publikum. Debrecen neve a dzsessz kedvelők részére elsősorban a minden évben megrendezett rangos nemzetközi találkozó révén ismerős, de sokaknak egy régi kvartettet is az eszébe juttat: a külföldön több zajos sikert elért Debreceni dzsesszegynttest. Néoszerű vezetőiük. a zongorista Kiss Ernő halála azonban pon,tot tett működésükre — azóta nem hallottunk felőlük. Többek között ezért is voltunk kíváncsiak a Debrecen Dixieland Jazz Band műsorára, amelyre Szentendrén, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében került sor. Az első meglepetés a zenészek öltözőjében ért, amikor a várt lelkes kezdők helyett a bevezetőben említett formáció három tagjára ismertem. Mint kiderült, az akkori zenekar bővült új tagokkal, s az olykor rockkos hangzású modern dzsesszt felcserélték a közérhető new orleans-i és chicagói tradicionális muzsikával. Vezetőjük, Gyarmati Zoltán elmondása szerint 1985-ben alakultak újjá. Első komolyabb fellépésüknek a tavalyi debreceni dzsessznapo- kat tartják. Legfőbb céljuk, hogy példaképeik — a Benkó- és Molnár-dixieland — nyomdokain haladva érjék el a hajdanvolt sikereket. Ez persze nem jelent utánzást; erről a koncerten meggyőződhettünk. Már maguk a hangszerek is erről tanúskodtak, hiszen Gyarmati Zoltán szoprán és tenor szaxofonja ebben a műfajban nem túl gyakori. Játéka, olykor hosszabb lélegzetű szólói, kifejezetten tágítják a műfaj határait. Ugyanez mondható el Fazekas Csaba öthúros elektromos bőgőjéről, amelynek érdekes, hasábszerű alakja a világhírű nyugatnémet basszusjátékost, Eberhard Webert juttatta eszünkbe. A klarinétos Gyar- mathy István elmerengő, gyors futamainak szinte ellenpólust adott Fejes Márton telt hangú harsonajátéka — ő egyéb ként a komoly zenétől pártolt át a dixielandhez. Az első nagyobb tetszés- nyilvánítást a világhírű standarddarab, a Sweet Giorgia Brown aratta, de a legszebb perceket talán egy balladisz- tikus jellegű, lassú dal, a Rock Me Baby feldolgozása jelentette. A hatást az egykor rockgitárosként szereplő bendzsós, Tikász Sándor érzelmekkel felfűtött éneke is színesítette. A program közepe táján, váratlan fordulat ként az együttes régi énjét idézték. Előbb trió, majd kvartett felállásban — Kiss Ernőről is megemlékezve — modern hangvétellel szólaltatták meg Oscar Peterson és Dexter Gordon egy-egy szerzeményét. Ekkor Erdei Kálmán invenciózus zongorajátéka és Gyarmati Zoltán öntépő tenor szaxofonja emelkedett ki. Örökzöld kedvencek Majd visszatértek az örökzöld kedvencek. Sokoldalúságuk az érzékenyen előadott blues-okban is feltűnt. Végül az est csattanójaként egy igazi házi feladat is felcsendült: When The Saints Go Marcuing In, amelyet a felejthetetlen Louis Armstrong vitt sikerre. A közönség lelkesen tapsolt. Szomorú, hogy csupán 50—60 érdeklődőt vonzott ez az esemény. Jobb propagandára lenne szükség, ha a rendezvény- sorozat szervezői igazán méltóak akarnak lenni a budapesti tavaszi fesztiválhoz. Prukner Zoltán Magyar—olasz koprodukció Világhírű főszereplők Balról jobbra: Hanna Schygulla. Marcello Mastroianni, Sándor Pál A magyar—olasz koprodukcióban készülő Miss Arizona című. filmről tartottak sajtó- tájékoztatót az alkotók a Béke Szállóban. A két világháború közötti időszakban játszódó történetet Sándor Pál rendező irányításával forgatják hazai és itáliai helyszíneken. A sajtótájékoztatón megjelent a film két világhírű főszereplője, Marcello Mastroianni és — a Fassbinder-fil- mekből ismert — Hanna Schygulla is. A további szereplők Básti Juli, Garas Dezső, Udvaros Dorottya és Eperjes Károly. A produkció vezetői elmondták, hogy jelenleg a kétrészesre tervezett film hazai külső felvételei készülnek, ezt követően a stáb Olaszországba utazik, majd áprilistól ismét többhetes magyarországi munka következik, akkor a műtermi felvételeket rögzítik. Marcello Mastroianni az újságírók kérdésére elmondta, hogy nem érzi tipikusan pestinek a film történetét, hiszen az olyan általános problémákról szól, mint az emberi kapcsolatok, a helytállás a kiélezett történelmi szituációkban — s mindez egyetemes mondanivalót közvetít, amely a világ bármely pontján ugyanúgy érdekli az embereket. A sajtótájékoztató végén a film zeneszerzője, Armando Trovaioli kifejtette, hogy az olasz partnerek igen sokat várnak ettől a közös produkciótól. Főként azt remélik, hogy e koprodukciós vállalkozás hozzájárul az olasz és a magyar kultúra közeledéséhez, a kapcsolat elmélyítéséhez. IALLITOTERMEKBOL A színválasztás már a gondolat Külföldi tárlatok után ceglédi bemutatkozás 5 Ambrus Imre festmé- ^ nyei a szegedi Guiácsy $ Teremben voltak láthatók, ^ Domanovszky Endre em- ^ lékkiállítása a Magyar ^ Képzőművészeti Főiskolán ^ várta vendégeit. Ember és idő Ambrus Imre nemcsak benne él a jelen időben, hanem színes ábrázolataival tisztítja, alakítja is azt. 1936-ban született Erdélyben, Gyergyóal- jaluban. Festői tanulmányait Marosvásárhelyen és Kolozsvárott végezte Barabás István és Miklósy Gábor irányításával. Budapesten él; a festészet mellett színházi díszlettervező, s az Állami Bábszínházban is dolgozik. Műveit önálló kiállításon 1960- ban Gyergyószentmiklóson mutatta be, azóta egyéni tárlatai voltak. Hazánkban először Vácott 1978-ban, továbbá Budapesten a Csók István Galériában, Nyíregyházán, Győrött, Debrecenben és Nádudvaron. Egyes alkotásait láthatta Moszkva és Bukarest közönsége is. Képei megtalálhatók magyar, amerikai, angol, cseh, német és svájci magán- és közgyűjteményekben. Gyermekkori élményanyagából nők és anyák támadnak fel súlyos barna színekkel, meghatározva a forma mellett a méltóságteljesen viselt népsorsot és az eszmét. Henry Matisse ajánlása nyomán, miszerint a választott szín maga a gondolat. Másik sorozata minden évszakok virágaira lobbantja - tekintetünk* Erős virágok az ő dáliái, rózsái, vadon nőtt, illatozó növényei, nemcsak szépek, ezért növényi létükön túl emberi helytállást is tartalmaznak. Különösek a tanyákról festett képei. Nem elégszik meg a természeti látvánnyal, mellőzi a nosztalgiát is. Ambrus Imre azt az összetettséget ragadja meg, amely a fákban, felhőkben, házakban, emberekben megidézett egyetemes élet eltérő osztású. Megragadta Velence varázsa; a tér tündérszigete, amely örömteli festői ideje lett, mintegy feloldotta belső emberi drámáját. Ám nem teljesen. így .lettek, maradtak karakteresek Velence-lá- tomásai. Velence teljesen önfeledt a maga évezredes valójában. Ambrus Imre képei döllői agráregyetemen. Méreteivel és minőségével szinte előfeltétele lett Amerigo Tot páratlan hatású bronzfalának. Kiss István Búzakalászával egyetemben — mely az épület előtt áll — e három monumentális mű az élet megfellebbezhetetlen folyamatát jelképezi, az élet emberekben is veszteglő erejét és méltóságát még akkor is, ha a látvány évszak, búzakalász és a mag apoteózisa. Domanovszky mester mértéke lett a ’60-as évek magyar festészetének, nemzedékeket nevelt bátorrá és komollyá a művészet szolgálatában. Losonci Miklós Kórházi látványosság Ambrus Imre: öregség kincsosztóak, mert kincset őriznek, gyűjtenek, alakítanak; egyre inkább hozzátartozva szellemi vagyonúnkhoz. Gödöllői mozaik Januárban lett volna nyolcvanesztendős Domanoszky Endre. Erre az évfordulóra emlékezik a Magyar Képző- művészeti Főiskola, amelynek rektora is volt. Meghatározó volt dunaújvárosi freskója, nemkülönben mozaikja a göA ceglédi kórház kultúrtermében Bencs Gábor festőművész tárlata látható április 6-tól egy héten át. Bencs Gábor 1936-ban született Pécsett. Papp Gyula, Ridovics László, Kádár György és Poór Bertalan tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán 1958- ban. Képeit láthatta már a párizsi és a bordeoux-i közönség is. Az 1960-as évek második felében addigi munkásságát Derkovits-ösztöndíj- jal ismerték el. Bencs Gábor festményeinek színharmóniáival a látványon túl az az által keltett érzelmi benyomásokat is föltárja előttünk. Hangsúlyos hittel szól dinamikus, mozgalmas formákkal dolgozó képeiben az emberi kapcsolatokról, az ember és a világ viszonyáról. R. M. Előzetes tájékoztató A jövő év tanítási rendje Az általános és középfokú iskolákban A Művelődési Minisztérium tájékoztatást adott a következő, az 1987/88-as tanév munkarendjére vonatkozó tudnivalókról. Az általános iskolákban és a középfokú oktatási intézmények nappali tagozatán a tanév szeptember 1-jén, az első tanítási nappal kezdődik. A dolgozók általános és középiskoláiban az első és utolsó tanítási napot az igazgató ADIOFIGYEL CSALÁDI KÖR. A szombat reggeli műsor szerkesztő-műsorvezetője, Juhász Judit megkapó szerénységgel és kedvességgel ajánlotta a hallgatók figyelmébe azt a négy riportot, amelyek közül kettő a gyermekvállalás nehézségeivel fbglalkozott. Aggasztó, hogy egyre több fiatalkorú válik úgy anyává, hogy hiányzik a tudatos megfontolás — és sokszor az apa is ... Hasonlóképp nagyon sok harminc éven túli nő egyedül vállalja gyermekét. Ök tudatosan döntenek így, de a csonka családot ez sem tudja maradéktalanul ellensúlyozni. Mindannyian belátjuk, hogy az apa jelenlétét végtelen nagy szeretettel sem tudja az anya pótolni. Az is tény azonban, hogy erőszakkal senkit sem lehet a gyermek vállalására kötelezni. Csak megnehezíti a kicsi és édesanyja helyzetét, ha bírósági úton, jogi eljárással próbálnak valakit erre rávenni. Az utóbbi években csökken a népszaporulat. A társadalomnak segíteni kellene az egyedül gyermeket vállalóknak. Ügy tűnik, hogy sok esetben nemcsak ők nem kapják meg a környezet támogatását, hanem azok sem, akik örök- befogadással szeretnének utódot nevelni. A szociális juttatásokra az elkövetkezendő években sajnos nem lesz nagyobb anyagi fedezet. A szemléleten, a környezet hozzáállásán azonban lehet változtatni. A jelenlegi lehetőségek kihasználását is hivatalnoki, bürokrata eljárásokkal nehezítik meg az arra rászorulók számára. NAPÉJEGYENLŐSÉG. Mit várhatunk az idei tavasztól? Javul-e gazdasági helyzetünk, emelkedik-e az életszínvonalunk, lesz-e munkanélküliség, milyen lesz az időjárás, és hogyan hat majd a mezőgazdaságunkra? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a szombat délelőtti adás. A meglepetés erejével ható előrejelzésekről nem tudok beszámolni. A már januártól sokat emlegetett, elemzett helyzetkép tárult elénk. Ami megdöbbentő volt számomra: egy igazgató, akit tapintatból nem nevezek meg, félreérthető módon számolt be a dolgozók béremeléséről: „nyolcvanhat évi munkával érik el a nyolcvanhét évi béremelést.” Ügy látszik, ilyen magas beosztásban a sorszámnevek — dik — végződését már nagyvonalúan el lehet hagyni. Nem is lenne ez probléma, ha nem vezetne félreértéshez a pontatlan nyelvhasználat. ALKOHOL. A hétfő esti első rész a Mámor—delirium címet viseli. Színészek és kevésbé reflektorfényben álló foglalkozású emberek beszéltek arról, hogyan váltak alkohol- betegekké. A mi kultúránkban, itt Európában, az alkohol a hagyományos bódftó- szer. Más földrészeken, más kémiai hatóanyagokkal keresik a mámort. Megtudtuk, hogy lehet jól s rosszul is inni. Az vezet biztosan tragédiához, ha a kilátástalan helyzet miatt, á megoldás keresése, a reális beavatkozás helyett választja valaki az alkoholt. Sokan veszélyeztetettek társadalmunkban, és lehet, hogy nem is tudják, hogy közel állnak az alkoholtól való fiziológiai, biológiai, pszichológiai függés kialakulásához, a szenvedély- betegség személyiségromboló végkifejletéhez. Reméljük, hogy a műsor csütörtöki és további adásaiból — ha receptet nem is, de legalább egy-két pontos megfigyelést, ismeretet nyerhetünk. Úgy is, mint veszélyeztetettek, és úgy is, mint azok környezetében élő' munkatársaik, családtagok. Üjj írisz állapítja meg. A zeneiskolákban szeptember első hetében kezdődik és június második hetében végződik a tanév. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban s a gimnáziumok I—III. évfolyamán 1988 június 10. Az érettségizők május 13-án mennek utoljára iskolába. Az első félév 1988. január 31-ig tart. Az iskolák február 5-ig értesítik a tanulókat, illetve szüleiket a diákok első félévi munkájának eredményéről. A téli szünet 1987 december 19-től 1988. január 3-ig tart. A szünet előtti utolsó tanítási nap tehát december 18., a szünet utáni első tanítási nap január 4. A tavaszi szünet április 2-től április 10-ig tart, így a szünet előtti utolsó tanítási nap április 1., a szünet utáni első tanítási nap április 11. Az érettségi írásbeli vizsgák a középiskolák nappali tagozatán 1988. május 16-án, a nemzetiségi gimnáziumokban május 13-án, az esti és levelező tagozatokon pedig május 30-án kezdődnek. A közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgát 1988. május 23-tól kell tartani. A tanév során — a téli és tavaszi szüneten kívül — az iskolák legfeljebb 14 tanítás nélküli napot tarthatnak: nevelési célú munkára, honvédelmi napra és versenyre, kirándulásra, üzemlátogatásokra, ifjúsági napokra, pedagógus-továbbképzésre, nevelési értekezletre, valamint a nevelőtestület által választott egyéb célra. Ha különleges indokok alapján a téli, illetőlég a tavaszi szünet kezdő vagy befejező napját a fentiektől eltérően állapítja meg a nevelőtestület, ezzel nem növelheti a tanítás nélküli munkanapok számát.
