Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-23 / 69. szám

Mindent a maga helyén Kegyelet meg ebzárlat XIV. ÉVFOLYAM, SZÁM 1987. MÁRCIUS 24.. KEDD Kommunista műszak az árammérőgyárban Törzsvendégek a szabadnapon Hogy kerül a csizma az asztalra? Egymás mellé az ebzárlat meg a kegyelet? El­mondom. Veresegyházon január má­sodikétól április • másodikéig, tehát három hónapra a ható­ság — bizonyára jó okkal — ebzárlatot rendelt el. Azóta a kutyák az utcákon megsokszorozódtak. Ők nem respektálják a rendelkezéseket. Da ne gondolják, hogy kóbor kutyák vagy csak azok. A fe­le személyes jó ismerősöm. Egyike-másika eltépett köte­let, elszakított nyakörvet von­szol maga után, a sikeres szö­kési kísérlet nyilvánvaló nyo­maival. Egyiket-másikat hal­kan — hogy habókbsnak ne tartsanak — megkérdem: — Nem olvastad, hogy ebzárlat van? Ők azután vagy ugatóver­senyt tartanak megkötött és kerítés mögé zárt, kevésbé szerencsés társaikkal, vagy — •érezvén a tavasz közeledtét — utcai barátságokat kötnek, nem is titkolt szándékkal. (Gyengülnek a kutyaerkölcsök is.) Az ebzárlatra fittyet hánynak. Gazdáik nemkülön­ben. Veresegyház több pontján szépen kidolgozott táblácská­kat helyeztek ki, a gyászjelen­tések számára. Egy ilyen van a vasútállomáson is. Ha kihelyeznek rá egy-egy fekete keretes gyászjelentést, mindenki megáll előtte, ahogy leszáll a vonatról. Mindenkit érdekel, olvassa, ki halt meg. Odaviszi a kegyelet — vagy a kíváncsiság, hogy azután ki­sebb csoportokban megbeszél­jék a megboldogult személyét, mondván róla egy pár kegye­lete», jó szót. (Bár községünk legidősebb asszonya, a 100 éves, igen okos Irén néni — Mi a helyszínbiztosítás első mozzanata? A megállás, fia van a kocsinkon veszvü- logó, bekapcsoljuk, ha nincs, akkor a bal oldali jelzőlámpát. Ezután körülnézünk, milyen sérülteket találunk a színhe­lyen. Az életveszély elhárítá­sában, ami tulajdonképpen öt percen múlik, önöknek kell segíteni. A KIOSZ aszódi székházá­nak megtelt tanácskozótermé­ben nagy figyelemmel kíséri a hallgatóság Juhász János mentőápoló szavait. Az új ren­deletek értelmében minden autótulajdonosnak kötelező vizsgát tennie az elsősegély­nyújtó alapismeretek meg­szerzéséből is. Aszódon a nagyközség lako­sainak segítségére siettek a kisiparösok, a vöröskereszte­sek' és a művelődési ház szak­emberei. Együttesen hirdették meg az elsősegélynyújtó-tan- folyamot, melyre a vártnál többen is jelentkeztek, leg­alább ötven embert nem tud­tak most fogadni. A nagy ér­deklődés okáról érdeklődtünk a jelenlévőktől. Fábis Béláné kisiparos: — Nekem létkérdés a jogosít­vány, ugyanakkor a lakatos- műhelyb’en én oktatom azal- kalmiazottaimat munka- és balesetvédelemre. Kollár László gyermekfel­ügyelő: — Állítólag jövőre kö­telező lesz a tanfolyam elvég­zése, akkor miért ne tegyem meg önként? Elsősorban azon­ban azért jöttem el, hogy adott szituációban segíteni tud­jak társaimon. Halmi István tudta nélkül csöppent bele ebbe a társa­ságba: — Kisiparosnál dolgo­zom, sorkatona voltam, ami­kor meghirdették ezt a tanfo­lyamot. Engem is felírattak a kollégáim, de egyébként is kell a jogosítványhoz. Felvetődött bennünk a gon­dolat, miért éppen a kisiparo­sok adtak helyet ennek a to­vábbképzésnek. A kérdésre Kiss Mihály titkártól kaptunk választ. — Alapszervezetünknek öt­száz a létszáma. Mindenkinek van jogosítványa, százszázalé­kos a gépkocsi-tulajdonosok száma is. Mivel valamennyien gépkocsihoz vannak kötve, anélkül képtelenek üzletet kötni, szervezni, dolgozni. Szükséges volt, hogy a még elsősegélynyújtó-bizonyítvány­mondta egyszer nekem: — Attól, hogy valaki meghalt, még nem tétté halálával jóvá, ami rosszat életében tett. De ez tárgyilagosság és nem ke­gyelet !) Bennem a fekete humor mocorog, amikor mondom, hogy minden alkalommal ijedten nézem, nem vagyok-e már rajta. De ez már nem a kegyelet... Az se volt kegyeletes csele­kedet, ami a közeli napokban történt. És itt találkozik a két történet. Megyek a hirde­tőtáblához, mert rajta ismét egy gyászjelentés. A gyászje­lentésből megtudom, hogy egykori kedves szomszédom 74 éves korában elhunyt, ek­kor és itt temetik. Az aláerősített tábláról pe­dig megtudom, hogy mikor és hol lesz eboltás! Hm! Kétségtelen, a legbiztosabb módja, hogy a felhívást min­denki elolvassa. Aki kifüg­gesztette, ebből a szempont­ból jól spekulált. Hogy ez vi­szont milyen mértékű kegye­letsértés, azt a hirdetményt olvasó, hümmögető és néhány nem kegyeletes megjegyzést mormoló veresi polgár arcáról le lehet olvasni. Várom, mi­kor, ki .tépi. le. Nem ez történt. Egy kis idő után lekerült az eboltást nép­szerűsítő hirdetmény (aminek szövegével tökéletesen egyet­értek, csak helyével nem) a gyászjelentési tábláról. Nem messze tőle. a kijárat másik oldalán helyezték el. Mikor, ki. minek a hatására, hogyan, nem tudom, csak azt, hogy helyesen. Közérdeket szolgál ott is, ahol most van. A női vécé ajtaján. Így van jól! —kas nyal nem rendelkezőket is be­iskolázzuk. Ezért indítottunk itt, a Vöröskereszttel karöltve tanfolyamot. Ez kiegészítése azon kötelező munkavédelmi oktatásoknak és vizsgáztatá­soknak is, melyeket szintén szervezünk már két éve. — Mint érdekképviseleti szervnek ez egyébként is kö­telességünk a kisiparosokkal szemben. Tervezzük együtt­működési megállapodás köté­sét a Vöröskereszttel, így nyáron és ősszel még égy-egy tanfolyam indításával elérhet­jük, hogy minden tagúk meg­szerzi a kötelező igazolást. Március 21-ét a Ganz Áram­mérőgyár kollektívája munká­val köszöntötte. Egy kicsit el­felejtve népgazdaságunk és ezen belül a vállalat nehéz helyzetét, ha nem is egy em­berként, de nagyon szép szám­mal álltak a munkaszalagok és a gépek mellé. A vezetés egy kicsit' tartott attól, hogy ez a szombati kommunista műszak nem fog .úgy sikerül­ni, mint az eddigiek. A gyár­ról a mérlegzárás után kide­rült, hogy nem lett alaphiá­nyos és lehetősége van a hul­lámvölgyből való kilábalásra. Ezt bizonyítja az is, hogy ez a lelkes kollektíva bízva a ve­zetésben és önmagában, meg­jelent és dolgozott szombaton. Bevallom őszintén, büszke­séggel ragadtam tollat, no meg azért is: fogadják el a kétel­kedők azt, hogy akarja is ez a kettőezer-egynéhány ember saját munkahelyének fejlődé­sét, jövőjének ekképpeni meg­alapozását. Ilyenkor mindenki termelő- munkát végez. A különböző munkahelyeken járva beszél­gettem dolgozókkal, vezetők­kel. Arra voltam kíváncsi, ki miért választotta a szombati munkát az otthoni pihenés vagy szorgoskodás helyett. — Én soha nem nézem azt, hogy a, műszakból befolyt pénzzel mit kezd a vállalat, nagyon szívesen bejövök bár­mikor. Azok, a .dolgozók, akik most itt vannak, már törzs­vendégek a kommunista szom­batokon — vélekedett Gádor Ágnes, a készre szerelés szalag­vezetője. — Most tudjuk, hogy a mai összeg a vállalat jóléti és kulturális alapját fogja nö­velni, de nem egy olyan dol­gozónk van, aki soha nem volt és nem is akar menni vállalatunk üdülőjébe, mégis bejött dolgozni. — Lehet, hogy nagy sza­vaknak tűnik, de én minden alkalommal kötelességemnek érzem azt, hogy itt legyek. Hat őrá nem vág a földhöz, de ami 'sokkal lényegesebb, segí­tem a vállalatot — mondta Mészáros József, a sajtolómű­hely beállítója. Saját János, a tmk üzem­mérnöke természetesnek tart­ja, hogy egy évben kétszer be­jöjjön. Otthon sincs még mun­ka és hazafelé olyan jólesik meginni egy sört. Pásztor László ugyancsak beállító a sajtolóműhelyben. Csak pár hónapja van a vállalatnál, most lépett be a KISZ-be is. Jól érzi itt magát, ezért jött be' ma is dolgozni. Horváth Mária a termelési főmérnökségen kisegítő. Kezdő KISZ-titkár és úgy véli, nem nézne ki jól, ha az alapszer­vezetből pont ő nem jö'nne be. Két éve dolgozik az árammé­rőgyárban és minden eddigi kommunista műszakon megje­lent. Guba Sándorné a .másik oldal képviselője. Tavaly szep­temberben ment nyugdíjba, 28 évet dolgozott a forgácsolók­nál és nem akar elszakadni a munkatársaitól, ö ezért lépett be a hét végén a gyárkapun. Na,gy Lajosné Dányból jár be. a mágnesterem dolgozója. Szocialista brigádjuk minden kommunista műszakon teljes létszámmal megjelenik, pedig valamennyien vidékiek. Szíve­sen segítik a gyárat. A próbateremben ezúttal' is két műszakot kéllett "szervez­ni. annyi a sürgősen szerelni való mérő, tájékoztatott Hor­váth István, a meó végátvéte­li csoportvezetője. Náluk is sokan eljöttek. A festőműhely­be hatvansn jelentkeztek más területekről. A kétharmaduk megjelent, a többi majd le­dolgozza, tudtuk meg Földi Lászlótól, a műhely vezetőjé­től. Mindig mindenkinek tud valami tennivalót adni. 1968- ban került a vállalathoz és 1971 óta valamennyi kommu­nista műszakon részt vett. Ezt mint vezető természetesnek is tartja. A munkát megpróbálta úgy szervezni, hogy . jó. han­gulat legyen a vendég dolgo­zók körében is. Imre Lászlóné óvónő együtt dolgozott Bokor Dezsőnével, .Csombor Istvánnéval és Surá- nyi Lászlónéval. Az óvodából kilencen serénykedtek a fes­tőműhelyben. Ók minden eset­ben ide jönnek, megszokták már a helyet. Amíg értelmét látják, így is cselekednek. Sára Mihály, a tmk műve­zetője elmondta, hogy sok munkájuk van, de azok el­végzéséhez elegen be is ér­keztek a gyárba. Főleg a fia­talok jelentkeztek. A gépkar­bantartók részéről fennakadás nem volt a termelésben ezen a szombaton. Hasonlóan vélekedtek a töb­biek is. Gróf Sándor, Vészeli Péter, Kozma Kálmán, Eperje­si Anikó, s még sorolhatnánk. Ezt láttam és tapasztaltam március 21-én a Ganz Áram- mérőgyárban. Meglátásom sze­rint a vállalat párt- és szak- szervezeti vezetői újra kitet­tek magukért a szervezésben, de az igazi elismerés a dol­gozókat illeti, akik újra eleget tettek a hívó szónak. Csatári Lajos A gödöllői Kossuth Lajos utcában lakó olvasónk az iránt érdeklődött, vajon jo­gos-e, hogy ha a Ganz Áram- mérőgyár óvodájába adja gyermekét, harmincezer forin­tot kell ezért fizetnie vállala­tának. A válaszért a tanács művelődési osztályához for­dultunk. Bander Katalin he­lyettes osztályvezető közölte, teljesen jogszerű. Az óvodát a vállalat tartja fenn, s évente minden idejáró gyerekért har­mincezer forintot költenek el. Saját dolgozóiknak állják az összeget, más cégektől elké­rik. Amennyiben a szülő vál­lalata befizeti az összeget, ak­kor nincs semmi gond. De ak­kor sincs, ha nem. Bander Katalin elmondta. minden gyereket fel tudnak venni a város valamelyik óvodájába. A Kossuth Lajos -utcában la­kóknak például megfelel a Mosolygó körúti. Ez esetben természetesen a szokásos térí­tést kell fizetni. Több olvasónk telefonált a A megyei bajnokság másod- osztályában szereplő GSC lab­darúgócsapata remekül mu­tatkozott be a tavaszi idény első hazai mérkőzésén. GSC—Pécel 4-0 (2-0). Vezette: Tóth K. Csapatunk háromszáz néző előtt sáros, mély talajú pályán nagy lendülettel kezdte a já­tékot. Az első 45 percben Sza­badi A. két góljával biztos ve­zetésre tett szert. Szünet után Berták László is kétszer volt eredményes, így alakult ki a nagy gólkülönbségű győzelem. A vendégek sokat szabályta-' lankodtak, így kívánták meg­fékezni a hazaiak rohamát. A játékvezető először szóban fi­gyelmeztette a magáról meg- . Méhészeknek Készül a műlép A méhek tavaszi kirajzásá­ra készülve ■ megkezdték a műlép gyártását, a Nagybaj >mi Afész viaszfeidolgoz;ó kisüze­mében. A méhészektől felvá­sárolt sonkolyt — a nyers méhviaszt — olvasztás és tisztítás után a kaptárak mé­retének megfelelő lemezekké sajtolják. A műlép felületén milliméternyi vastagságban ki­alakítják a jellegzetes hatszög­letű rácsmintát, amit a méhek majd a mézgyűjtéshez, hasí­táshoz szükséges kamrácskák­ká építenek továb.b. A nagyba jomi üzemben az idén mintegy 35—36 ezer méh­család számára elegendő mű- lépet készítenek, s termékeik az ország távoli vidékeire is eljutnak. A hasznos rovarok gazdái már szemrevételezték a jobbára szabadon teleltetett kaptárakat, s megnyugvással , tapasztalták, hogy átlagosan nyolc-tíz százalék a méhcsa­ládok létszámvesztesége. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Házimuzsika, 19 órakor. 1848 49 közemberei, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 órá­ig- s A hónap műtárgya: Wigand: öreg csillagok, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, Iparművészet a gö­döllői művésztelepen, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 órá­ig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. ÜST MoMül Vitorlás a láthatáron. Szí­nes, magyarul beszélő NDK kalandfilm. Csak 4 órakor! Keserű igazság. Magyar film. 6 és 8 órakor! napokban, hogy március 16-án kapták meg a tanácstól a telío befizetésére a csekket. A be­fizetési határidő március 15-e. A késedéi meskedő kamatot fizet. Mit szólunk hozzá? Is­mét a tanácshoz fordultunk. Farkas Attila pénzügyi osz­tályvezető arról tájékoztatóit, kétszáz-háromszáz csekk való­ban késve ment ki. Igazából azonban nem is kellett volna kiküldeni, hiszen mindenki tudja, mennyit kel! fizetnie, tisztában van a többi adóne­mével is, ház-, ebadó. A tör­vény szerint az első .félévi részt március 15-ig kell befi­zetni. A második félévre szó­lót szeptember 15-ig. Elmond­ta még azt is, hogy a tanács ügyfélszolgálati irodáján min­denki kaphat befizetési csek­ket. Az adózást számítógép tart­ja nyilván. A március 15-e után érkező befizetésre auto­matikusan rávezeti a kama­tot. Néhány napos késedelem­re ez nem sok, pár forint. feledkezett játékosokat, majd előkerült a sárga lap is. Az ifjúságiak találkozóján 2-2-es döntetlen született. Ar Aszód Nagyközség Közös Tanács Családi Intézete férfi munkatársakat KERES szervező-technikusi munkakör betöltésére. Bérezés: az Á8MH 21/1983 (XII. 17.) szerint. Jelentkezni lehet a Családi Intézet , igazgatójánál, Aszód, Szabadság tér 9. ISSN 0183—1957 (Gödöllői Hírlap) Álljatok ki a szélbe! FIol a helyetek? Mit akartok? Mit akartok csi­nálni? Mit akartok, ha csi­náltok valamit? Valamit csináltok? Tudatosak a dolgaitok? Dolgozik a tu­datotok? Tényleg tét a jö­vőtök? Kérdések. De kikhez szólnak a kérdések? Kinek mi a szándéka a kérdéssel? Őszintén kérdezünk-e, vagy csak azért, mert mai el­lentmondásokkal teli vilá­gunk kérdésekre inspirál? Kérdezni divat volt min­dig és divat ma is. Fiata­lok vagyunk mindannyian. Fiatal vagy te is, bátyám, a magad negyvenkét évé­vel. Fiatal vagy, mert az újjászületésünkkel együtt születtél. Fiatal vagy te is, barátom, még akkor is, ha huszonöt éves öregember­nek érzed magad. Jó az neked, hogy apád bácsinak nevez? En válaszolok helyetted. Ez nem jó neked. Te ezt most. nem tudod, de hidd el nekem, mert én nem szoktam hazudni! Előfor­dul, hogy magainnak igen, de másoknak soha. Itt nagy és nemes dolgokra gondolj! Ne sértődj meg, nemcsak te vagy egyedül, sokan vagytok huszonöt éves öregemberek. Hogy ne kérdezgessenek benneteket, mert egy egész világ baját hordjátok a váltatokon? Higgyétek el, több a váll, mint a baj. Megnéztétek már, hogy rajtatok kívül másoknak mennyi baj jutott? Pedig nem harácsolok és nem bugyuták. Csak felvállal­ják. Ti azt hiszitek — ők meg tudják. A fiatalság egy állapot. Nem tehettek róla, hogy fiatalok vagytok, de majd kinövitek. Ebben az egy­ben biztosak lehettek. Igen ám, de mit fogtok átadni huszonéves utódai­toknak? A bajt? És ha nem kell nekik? Azt fog­játok mondani: — Igaz, hogy játszottunk a jö­vőnkkel, csak nem tét­re ... ! ? Áttérek egyes szám má­sodik személyre, mert a KISZ-ről írok. Tudod, hogy titulált téged valame­lyik nap egy 19 éves ta­god? ... Gyáva vagyok, s nem, merem leírni. Pedig nem vagy rossz. Van ben­ned akarat, erő, olykor­olykor tenniakarás is, de az elmúlt időben már többször megbüntetett a rendőr mert á, Várakozni tilos táblánál parkoltál. Nem bánnám, ha gyorshaj­tásért írnának föl! Hozzád szólok, barátom, mint KISZ-tag a KISZ- taghoz. Ne hallgass senki­re, csak a józan észre! — Apropó, engedd meg, hogy bemutatkozzam: Jó­zan Ész vagyok. Vedd ki a zsebedből a kezed! A másikat is, hi­szen két kezed van. Most pedig fogd meg a mellet­ted lévő kezét, mert lehet, hogy ketten már nem csak többen lesztek. Ha hideg a keze, melegítsd meg, mert a vér csak akkor pe­zseg, ha meleg. És mindig több és több ember kezét fogjátok meg. S ha már körbeértétek a földgolyót, énekeljetek, mert azt már majdnem elfelejtettünk. Ezután fogsz rájönni ar­ra, hogy mit kell tenned. De ez korántsem minden. Harminc éve bontottunk zászlót. Emelt fővel kell a negyedik ikszbe lépnünk. Mindannyiunknak együtt, bal lábbal kilépve, úgy, hogy dongjon a föld. Nem baj, ha sár van, majd he­vünk felszárítja, s az sem baj, ha por van. majd ve­rejtékünk fellocsolja. Nem a kínlódás, hanem a mun­ka verejtéke. Kommunista Ifjúsági Szövetség. Ez három szó, melyből jelenleg a középső biztos. Csak rajtunk mú­lik, hogy a másik kettő is stabillá váljon. Március 21. A tavasszal együtt születtünk. Álljatok ki a szélbe, s ha jó fületek és szívetek van, meghalljá­tok majd, hogy mit mesél nektek. A 21 -i szél. Komó­csinról, Marosánról mesél, ők pedig Ságváriról és Ki­liánról. Én pedig ezt meséltem, de ez is egy igaz mese. • Csatári Lajos Közösen szervezett tanfolyam Mások is hasznát látják Megkérdeztük llarmiiícezer ówadáárt? Az adózóik ne várjanak a csekkre Labdarúgás Romok hazai kezdés \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents