Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-23 / 69. szám

1987. MÁRCIUS 23., HÉTFŐ **r vr « .»«ftií:/ 3 ELHUNYT CSALA ISTVÁN Életének 88. évében szomba­ton Cegléden elhunyt Csala István. Feles bérlők gyermeke­ként született és csak hat elemit végezhetett, de önerejé­ből képezte magát: könyvtárnyi könyvet gyűjtött és nagy olva­sottságra tett szert. A két vi­lágháború között tevékeny sze­repet játszott a haladó szelle­mű mozgalmakban. Nyílt eszű, népben, nemzetben gondolko­dó, mindig a becsületes utat választó politikussá fejlődött, akinek cikkeit az országos és a helyi lapok rendszeresen kö­zölték. Megszervezte a kisgaz­dák tejszövetkezetét, 1931-ben belépett a kisgazdapártba és kapcsolatba került Bajcsy-Zsi- linszky Endrével. Pályafutása a felszabadulás után bontako­zott ki. 1944 decemberében ott volt Debrecenben az Ideigle­nes Nemzetgyűlésen. 1948-tól földművelésügyi miniszter volt, majd a szövetkezeti moz­galom szervezője- és irányító­jaként tevékenykedett. Az öt­venes évek elején fokozatosan visszavonult a politikai élettől, és a ceglédi Petőfi Tsz elnöke­ként ment nyugdíjba. Számos kitüntetéssel ismerték el mun­káját. Elismeréseinek sorában megkapta a Magyar Népköz- társaság Zászlórendje II. foko­zatát. Mindvégig megmaradt puritán embernek, s ahogy a Ceglédi Hírlapban megjelent írásait jegyezte: egy tanyai öreg paraszt-nak. Utazás '87 kiállítás Nagy érdeklődés Vasárnap már a nyitás előtt hosszú sorok kígyóztak a kő­bányai vásárváros kapui előtt, ezrek és ezrek voltak kíván­csiak az Utazás ’87 kiállítás programjaira. A délelőtti események kö­zül a legtöbben a veterán­autók ügyességi versenyére voltak kíváncsiak. A számitógépes pavilonok egész nap népesek voltak. Rendkívül sok érdeklődőt von­zott az a több mint három­órás szimultán sakkparti, amelyet Bilek István, nemzet­közi nagymester vívott 19 szá­mítógéppel. A színpadokon szinte meg­állás nélkül zenés-mesés mű­sorokkal, vidám vetélkedőkkel szórakoztatták a felnőtt és a gyermek látogatókat. A kéz­művesek utcjában is sokan megfordultak; itt fazekasok, szövők, fafaragók, rézműve­sek, hímzők és más népi ipar­művészek mutatták be a régi mesterségek fogásait. Kassák Lajos sírjánál Megemlékezés Kassák Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget ren­deztek a Farkasréti temető­ben. A sírnál Major Ottó, a Kassák Lajos Emlékbizottság elnöke méltatta a magyar kul­turális élet kiemelkedő sze­mélyiségének tevékenységét. Ezt követően megkoszorúzták a sírt a Szakszervézetek Or­szágos Tanácsának, a Művelő­dési Minisztériumnak, a Ma­gyar írók Szövetségének, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, a Kassák Lajos Emlékbizottság­nak, a Magyar Irodalomtör­téneti Társaságnak, az ELTE XX. századi irodalomtörténe­ti tanszékének, ’'yaí^imint a nevét viselő általános iskolá­nak a képviselői. A megem­lékezés virágait helyezték el Kassák családjának tagjai, ba­rátai, tisztelői. A béke és barátság szolgálatában Eszperantisták közgyűlése Szombaton és vasárnap a Magyar Eszperantó Szövetség küldöttgyűlésének Budapesten az angyalföldi Láng Művelő­dési Központ adott otthont. A közgyűlés küldöttei meg­vitatták és elfogadták a szö­vetség középtávú, 1991-ig szó­ló munkatervét, amelyben — egyebek között — feladatul jelölik meg, hogy a hazai esz­perantisták rendszeres önmű­veléssel is törekedjenek a nemzetközi nyelv elsajátítá­sára, tökéletesítésére, s az eszperantót is használják jel a baráti kapcsolatoknak, il­letve a hasonló érdeklődésű és foglalkozású emberek szak­mai együttműködésének erő­sítésére. A magyar eszperan­tómozgalom továbbra is a béke, a népek közötti barát­ság és a társadalmi haladás ügyét kívánja szolgálni. A több ezer főnyi tagsággal mű­ködő Magyar Eszperantó Szö­vetség az eddigieknél fokozot­tabb mértékben ellátja a moz­galom társadalmi képvisele­tét. Hagyományainak meg­felelően, lehetőségeihez ké­pest kezdeményező szerepet is vállalva, törekszik a nemzet­közi eszperantómozgalom erősítésére, A tanácskozás záró ülésén az is elhangzott, hogy a Gye- nes Tamás szobrászművész ál­tal az eszperantó nyelv alap­jait kidolgozó Ludwig Za- menhofról 1959-ben készített — s a Magyar Eszperantó Szö­vetségnek ajándékozott — bronzportré talapzatának és felállításának körülbelül 30 ezer forintos költségét dr. Sar- kady Mária régi eszperantista magára vállalta. A mellszobor felállításával kapcsolatos teen­dők előkészítésére Csiszár Ada, az Eszperantista Írók Nemzetközi Szövetségének tit­kára kapott megbízást; s most közölte: az illetékes szervek­kel megállapodva a mellszo­bor helyét a budai Rác fürdő melletti eszperantó parkban, az 1966-os, budapesti eszpe­rantó világkongresszus alkal­mával felállított eszperantó emlékkő közvetlen szomszéd­ságában jelölték ki. A Zamen- hof-szobor felavatására — a küldöttközgyűlés állásfoglalása szerint — az eszperantó idei centenáriumi éve eseményso­rozatában kerülhetne sor. A 28. magyar eszperantó kongresszus napjaiban nem­zetközi eszperantó színházi ta­lálkozót is rendeztek, a Rad­nóti Színpadon bemutatott előadásokkal. vezető főorvos és beosztottai mit rg. Azt hiszem, a fegye- figyelmét arra, hogy működje- lem és a jó légkör nem zárja nek együtt. Még ott megkér- ki, sőt inkább erősíti egymást, deztem Sóbei főorvost, tud-e Kondér doktor felmondásáról együtt dolgozni dr. Kondér szinte azonnal tudomást sze- Gyulával. A válasza az volt: reztem. Sajnálom, hogy így igen, várja az osztályra, szá- alakultak a dolgok... Összecsengő vélemények ban a „váci helyzet” hátteré­nek. Tudják azt is, hogy ki mi­ben hibázott, azt is, hogy ki- nek-kinek cselekedeteit mi­lyen érdekek és érzelmek mo­tiválták. Ám van egy mindezek felett álló igazság. Nevezetesen, hogy a betegei — ha hálás, ha nem — jó szakmai színvonalon, emberségesen, megnyugtatóan kell ellátni. S ennek az immár kész ténynek tekinthető „hely­zet” a lehető legkevésbé ked­vez ... Csupán néhány véleményt arra bizonyságul, hogy az il­letékesek eddig is megpróbál­tak zöld ágra vergődni ebben a témában. Dr. Kollár Lajos, a kórház igazgató főorvosa: — Csupán tavaly 3—4 alkalommal be­széltem az érintettekkel, s mindkettőjükkel közöltem: az intézet vezetése és jómagam is azt várjuk, hogy hagyják ab­ba a személyeskedést. A beteg érdeke a legfontosabb. Egysé­ges gondolkodású, összehan­golt munkacsoport tevékeny­kedjen az osztályon. — S ez megtörtént? — Csak részben. Nagyobb ma a nyugalom az osztályon, a hangnemben is pozitív vál­tozást vélek észrevenni, de ez kevés. Nézze, a kórház — mindegyik, nem csak ez! — különös hely. Elég egyetlen dolgozótól egy bántó szó, egy el nem talált hangsúly, s a vá­rosban már nem az terjed el, hogy X. Y. doktor hangvétele nem megfelelő, hanem az: a kórházban durván beszélnek. Dr. Szőnyi Mihály, a kórház pártvezetőségének titkára: — A beteg érdeke több, mint egyszerűen meggyógyulni: az, hogy mindenkit emberségesen, megnyugtatóan lássanak el. Tavaly ősszel számoltattuk be az osztályt, s a pártvezetőség ülésen szóvá tettem: egy orvo­si közösség életében a szemé­lyi ellentéteknek nincs helye, hiszen a gyógyítók közérzete kihat a hetedekére is. A párt­vezetőség felhívta az osztály­Lábai László, a Vác városi pártbizottság titkára: Beszél­tem az érintettekkel magam is. Hiába. A városi pártbizott­ság az egészségügyi ellátásra vonatkozóan határozatot is ho­zott. Ebből idézek: „Az egész­ségügy politikai és szakmai vezetése a korszerű szemlélet megkövetelésével, folyamatos ellenőrzéssel, és tervszerű ká­dermunkával biztosítsa, hogy az intézményekben magas szintű szakmai munka foly­jék. Javítsák az emberi viszo­nyokat, az egészségügyi dolgo­zók egymás közötti és a bete­gekkel való kapcsolatában is. Ez mutatkozzon meg a min­dennapi munkában és változ­tassa kedvező irányba a han­gulatot.” Történt erre kísér­let a határozat után. amikor Kondér doktor visszakerült a kórházba. A kísérlet azonban kudarcot vallott... Nagy kár. Hogy mekkora, azt dr. Tóth Olgától, a kórház etikai tanácsának elnökétől halljuk. (Azért tőle, mert az etikai tanács a kórházigazgató utasítására vizsgálatot tartott. Javaslatok sorát tette, s ugyancsak javasolta a beszél­getést a két orvos közötti munkakapcsolat harmonikussá tétele érdekében.) Dr. Tóth Olga is ezt mondja: — Sajnos az együttműködés nem jött létre. Pedig ezt az osztályt, s a váci betegek ellátását is Kondér doktor gyakorlata, he­lyi ismeretsége és Sóbei dok­tor tudása együtt vinné előre. Végül megkérdeztük dr. Kricsfalvi Pétert, a Pest Me­gyei Tanács egészségügyi osz­tályának vezetőjét is: mi a véleménye, hogyan tovább? Ezt válaszolta: — Ismert a „váci ügy" a tanácson. A hoz­zánk eljuttatott bejelentéseket, panaszokat kivizsgáltuk, ki­vizsgáltattuk. Eddig úgy ta­pasztaltuk, hogy olyan jellegű szakmai tévedés vagy mu­lasztás, mely megkérdőjelezné a kórház szülészeti osztályá­nak és az osztályvezetőnek hozzáértését — nem történt. Ám nem nélkülözhetik a va­lóságalapot a bejelentések. Ilyen volt a méhrepedés vagy a gyermekágyas anya fertőzé- ses szövődménye. Ügy gondo­lom, a kórházi osztály iránti bizalmatlanság miatt ezek az esetek a város közvéleményé­ben sokkal nagyobb port ver­tek fel, mint amennyire szak­mailag indokolt. Az, hogy így történhetett, betudható az együttműködni nem képes or­vosok emberi hibáinak is, sőt elsősorban azoknak. Az egész­ségügyi osztály a megyei szü­lész-nőgyógyász szakfőorvos és az Országos Szülészeti és Nő- gyógyászati Intézet bevonásá­val minden részletre kiterjedő szakmai értékelést készít, s ezt még tavasszal leteszi a kór­ház asztalára. Hiszen az ügy elsősorban a váci kórházat, az ellátásába tartozó betegeket érinti. ★ Készül tehát szakmai minő­sítés. Ám — legyen az bármi­lyen — nem nélkülözheti az emberi tényezők értékelését sem. A betegek, a kórház és a Hit és akarat a tettekben Krasznai Lajos szólt a fiatalok előtt álló feladatokról. Mel­lette Szemethy Lászlóné (Folytatás az 1. oldalról) A Tanácsköztársaság ese­ményeit, a KISZ megalakulá­sát a Pilisvörösvári Gimná­zium és Szakközépiskola ta­nulói elevenítették föl műso­rukban. Ezt követően Kiss Jenő, a KISZ Pest Megyei Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Méltatta az 1919-es forrada­lom, a Tanácsköztársaság tör­ténelmi jelentőségét. Szólt ar­ról a másik tavaszról, az 1957-esről is, amikor zászlót bontott a magyar ifjúság szervezete, a Kommunista If­júsági Szövetség. Olyan mozgalom indult út­jára — mondotta Kiss Jenő -, amely az elmúlt harminc év alatt részt vett a Hanság lecsapolásában, bányászbrigá­dokat szervezett a szénterme­lés megindításáért, védnöksé­geket vállalt olyan beruházá­sok fölött, mint a Dunai Ce­mentmű, a DHV vagy a DKV. Mindezekből természetesen következik a kérdés: mit jelent ma a forradalmiság? Először, másodszor és har­madszor is a következetes, felelősségteljes cselekvést az irányításban’ a munkapad mellett, a katedrán vagy a tervezőasztalnál. Ebben a helyzetben konkrét feladatunk körülményeink, erőnk felmérése, közösségi vé­leményünk kialakítása, cselek­vési lehetőségeink meghatáro­zása. Forradalmiak igazán ak­kor leszünk, ha a múlt ta­pasztalataira építve határoz­zuk meg feladatainkat.. Ezt követően Kiss Jenő. ki­tüntetéseket adott át. Ifjú­ságért Érdemrendet vehetett át Hóka Zoltán, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tan­gazdaságának pártbizottsági titkára, Peterdy Vince, a For­te gazdasági igazgatóhelyette­se, dr. Várnai Tibor, a Csepel Autógyár műszaki igazgatója. Gyermekekért Érdemérmet kapott dr. Krenkó József, a dabasi gimnázium igazgatója. KISZ Érdemérem kitüntetés­ben részesült dr. Farkas Ist­ván, a GATE adjunktusa, dr. Fenyvesi László, a MÉM Mű­szaki Intézet tudományos munkatársa. Gosztonyi Péter, az Igazságügyi Minisztérium oktatási központjának vezető­helyettese, Kulcsár István, a dabasi pártbizottság munka­társa. Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetést érdemelt ki Rudas László, az Ipari Műszérgyár vállalkozásszervezője, Kiváló Sportszervező kitüntetést ve­hetett át Tóth József, a gö­döllői szakmunkásképző incé- zet tanára. Sándor Judit, a pilisvörösvári gimnázium ta­nulója aranykoszorús KISZ- jelvényt kapott. Központi ün­nepségen vehette át a Munka Érdemrend bronz fokozatát Józsa Sándor, a váci Köny- nyűipari Gépgyártó Vállalat szerszámkészítője, a KISZ Érdemérmet Valentyik Ferenc, a dabasi Fehérakác Tsz üzem­mérnöke, a KISZ-bizottság tit­kára. Délután került sor a KISZ megalakulásának évfordulójá­ra szervezett találkozóra, ami­re a megye egykori KISZ-ve- zetőit hívták meg. A baráti ta­pasztalatcserén részt vett Krasznai Lajos és Balogh László. Ott volt Pest megye több, egykori KISZ első titká­ra, Kovács Lajos, Bállá Ba­lázs. Somodi Gyula, dr. Arató András, Árpási Zoltán, dr. Husti István és Halasi Már­ton. A vendégeket a házigaz­dák nevében Szemethy László­né. a budaörsi városi pártbi­zottság első titkára köszöntöt­te. s szólt arról, hogy az új városban és a körzetben ör­vendetesen sok fiatal él. Kiss Jenő arról szólt, mi­ként dolgozik, tanul, él Pest megye több mint negyvenezer KISZ-tagja. A felszólalások sorát az első Pest megyei KISZ első titkár, Kovács Lajos nyitotta meg. Visszaemlékezett azokra az időkre, amikor a KISZ szerve­ződött. formálódott. Soha nem volt könnyű az ifjúságot vezet­ni — mondta —, de nekik ta­lán mégsem volt ilyen nehéz a dolguk, mint a mai ifjúsági ve­zetőknek. Akkor kevés tudás­sal, de nagy hittel fogtak a dolognak és a fiatalok tátott szájjal hallgatták, akkor még új lévén mindaz, amiről be­széltek. Utat találni a fiatalokhoz város nyugalma érdekében meg kell állapítaniuk az ille­tékeseknek: adódhat olyan eset, amikor két — egyébként szakmailag értékes és elköte­lezett — ember képtelen meg­találni a közös hangot. Amíg ez a viszálymag házon belül marad, talán nem okoz kárt. Talán. Ám, amikor nem fojt­ják el csírájában és feleslege­sen az utca témájává terebé­lyesedik, már közügyet sért. Egy egész várost. Nem először fordul elő, hogy egy kiváló beosztott képte­len sértődés nélkül elfogadni szakmai fölöttese fölöttesi utasításait. (Ez alatt nem ér­tendő a mások előtti meg­alázás! Szerk.) Ilyenkor idő­ben kell levonni a következ­tetést. Műtő, kórházterem, or­vosi szoba nem lehet még a finom, szinte észrevehetetlen oldalvágásoktól sem csatatér. A szakmai viták pedig a szak­mai fórumokra tartoznak. Jó, hogy a kórház igazgató­ja és pártvezetősége a városi pártbizottság határozata után képviseli ezt az álláspontot, így várhatóan sikerül majd megnyugtatóan bizonyítani szakmai tudásukat, s visszaál­lítani a mostaninál jobb hír­nevet. Még akkor is, ha min­denki joggal, okkal sajnálja a régi, neves és ismerős doktor távozását, hiszen vele jobb lett volna, mint nélküle. És a másik: az osztályvezető főorvosnak is kellett volna annyi erővel rendelkeznie, hogy a huzavona kezdetén levonja már a konzekvenciát, hiszen a hosszúra nyúlt folya­mat bőséggel kínálta mind a szakmai, mind az emberi ta­nulságot. Ártalmas ügy volt. Ezt ma már nem elég meg­állapítani, el is kell kezdeni az ehhez mért viselkedést. Ez ugyan már visszamenőleg nem hat, de a jövőre — mi úgy re­méljük — hasznos lehet. Vasvári G. Pál (Vége) Szót kért a találkozón Krasz­nai Lajos is. A zászlóbontásra visszaemlékezve hangsúlyozta, hogy a KISZ megalakulása, névválasztása akkor politikai hitvallás volt, s azt mutatta, hogy a magyar ifjúságnak vannak olyan képviselői, akik vállalták az akkori politikát, s készek voltak azt az ifjúsági mozgalom sajátos eszközeivel támogatni. A KISZ részesévé vált társadalmunk építésének — mondotta Krasznai Lajos számba véve a három évtized legsikeresebb KISZ-es akcióit. Minden korszak rpást kíván módszerben és munkastílusban a mozgalomtól — folytatta a megyei pártbizottság első tit­kára —, az eltelt három évti­zed történelmileg rövid idő, de azért érdemes számba venni a tapasztalatokat, amelyek fel- használhatók következő idő­szak feladatainak kialakításá­hoz. Ehhez figyelembe kell venni azt a demokratizálódási folyamatot is, ami közéletünk­ben megkezdődött. Nekünk pártvezetőknek is meg kell ta­lálnunk az utat a fiatalokhoz, hiszen mi ott voltunk a zászló­bontáskor és mi akartuk, hogy elérkezzen az az idő, amikor az ifjúsági mozgalomban fel­nőtt generáció áll majd a ve­zető posztokon. Kérdés: érzi-e a KISZ, hogy már eljött ez az idő? A következő időszak felada­tait körvonalazza a Jövőnk a tét akció, ezt mindannyiunk­nak komolyan kell vennünk, hogy értelmes dolog váljék be­lőle. A fiatalok legyenek nyíl­tak, igényeljék a segítségün­ket, s nyissunk mi is ajtót az ő kezdeményezéseiknek — fe­jezte be Krasznai Lajos. M. N. P. Szombaton késő délután érkeztek Érdre azok a szekszárdi fiatalok, akik kerékpáron hozták azt a fáklyát, amelyet a Lenini Koinszomol ajándékozott a KISZ-nek. Az érdi fiata­lok a városi pártbizottság épülete előtt várták a menetet, Bo­gó László, a városi KISZ-bizottság titkára emlékszalagot kö­tött a fáklyavivők zászlójára (képünkön). A menet még az­nap este a budai várba érkezett a lánggal (Erdősi Ágnes, Hancsovszki János és Vimola Károly felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents