Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

Fantázladiís tévedések sorozata Hol állt Attila fapalotája? ' Éppen HATVAN ÉVE an­nak, hogy a Magyar városok monográfiája sorozat második köteteként megjelent Galántai Fekete Béla Nagykőrös című könyve. Megemlékezésünk nem e mű nagysága előtti tisztelgés, hanem éppen ellen­kezőleg: elhibázott, ám igen cólzatos koncepciója, tévedé­sei, olykor fantasztikus felté­telezései adtak okot a megké­sett bírálat megírásához. Azért foglalkozunk a könyvvel — pontosabban annak csak ős­történeti fejezetével — ér­demtelenül sokat, mert oly­kor — jobb híján — még ma is ezt használják évfordulós megemlékezések, helytörténe­ti vetélkedők, kronológiai ösz- szegzések forrásaként. Galántai Fekete Béla 1925- ben került Nagykőrösre, 1926- tól ő a Nagykörös, Kőcser, Kécske című helyi lap szer­kesztője. Tizenöt éves korától rendszeresen írt verseket, el­beszéléseket, s kitűnő heral­dikai (címertani) festőnek in­dult. Művészeti tanulmányo­kat végzett Bécsben és Ber­linben is, ahol a műépítészet­tel és a kerámiaművészettel ismerkedett meg. Hazajövete­le után Poprádon tanárkodon, majd 1919-től a kecskeméti művésztelep megmentésén munkálkodott. Ebből a rövid életrajzból is kitűnik, hogy szerzőnk semmiféle történészi képzettséggel nem rendelke­zett. Ez már rögtön könyvének elején is kiderül: A „Nagykő­rös őstörténete 1526-ig" feje­zetcím csattanós ugyan, ám minden ízében helytelen. A magyarság és a magyar föld őstörténete a magyarok 896-os honfoglalásáig tartott, ezért e történeti korszakhatárnak a mohácsi vészig való kitágítá­sa abszolút tudománytalan volt már 1927-ben is. , (Az 1911-ben megjelent vármegyei monográfiában Márton Lajos is a 9. század végén fejezte be megyéje őstörténetét.) Másrészt a mohácsi csatavesz­tés nem korszakhatár Nagy­kőrös történetében: az a kö­zépkori magyar állam buká­sának éve, míg Nagykőrös számára Buda eleste volt vég­zetes. Galántai történetírói dilet­tantizmusa a szöveg boncolga­tásakor is lépten-nyomon megnyilvánul. Csak úgy álta­lánosságban közölte, hogy „a neolith-kor emlékei itt is fel­találhatok”, ám léleteket nem említett. „A kőkorszakot kö­vető bronzkorszak az előke­rült ásatási leletekben szin­tén fölismerhető (urnák, réz-, arany- és bronztárgyak), azonban e tárgyak mind más vidékről idekerült készítmé­nyek.” Ennyit tudott az idő­számításunk előtti korokról. A szarmatákkal (i. sz. 1—5. századi kapcsolatban Nagy Géza egy régebbi tanulmá­nyára hivatkozott, aki a nagy­kőrösi földvárat ehhez az irá­ni eredetű népcsoporthoz kapcsolta. A sánc építési mód­jának a római limeshez (ki­épített határvonalhoz) és a kí­nai nagy falhoz való hasonlí­tása viszont már saját fantá­ziadús leleménye. Ilyen nagyotmondás után már nem meglepő, hogy egyet­len rómainak hitt bélyeges tégla alapián Nagykörös- Hangácsra lokalizálta a Du­na—Tisza-köze egyetlen római települését, vagy hogy a „cso­dálatos építkező” szarmaták­kal Pótharaszton verette föl Attila hun király fapalotáját. Felvinczi Takács Zoltánnak, a Kelet-Azsia Múzeum igaz­gatójának egy nagykőrösi elő­adására hivatkozva megemlí­tett Galántai egy hun kori (kb. 420—454) kengyelt is. A lovas nomádoknak ez a jelleg­zetes fölszerelése azonban csak 568-ban, az avarokkal je­lent meg a Kárpát-medencé­ben. Galántai ezt kivételesen Moiinaes A nagyteremben: Rock Rió­ban. Színes brazil film. Elő­adás 5 és 7 órakor. A stűdióteremben: Vakvi- lágban. Színes magyar film, fél 6-kor. Elveszett a „Városi Tanács V. B. Családi Iroda” feliratú, számo­zás és MNB számlaszám nélküli körbélyegző. Érvénytelen: 1987. március 3-ától kezdődően. nem tudhatta, mivel a kor tu­dósainak java — így Felvin­czi Takács Zoltán is — a 8. századi avar emlékanyagot származtatta a hunoktól. Az „őstörténeti” fejezetnek ez az egyetlen olyan régészeti lele­te, amely ma is megvan és az Arany János Múzeum ál­landó kiállításán látható. (Ez a kengyel egyébként az 1920- as években látott napvilágot a Zsíroshegy-dűlőben.) Szerzőnk azt is tudni véli, hogy néhány germán emlék is megtalálható Nagykőrösön, de mivel „a két folyó közére a germán bevándorlók alig me­részkedtek be”, ezek inkább zsákmányként vagy kereske­delem útján jutottak ide. Ez­zel szemben mind a mai napig ismeretlen környékün­kön a népvándorlás kori ger­mánok emlékanyaga. NAGYKÖRÖS AVAR korá­val kapcsolatban Galántai sa­ját újságcikkere hivatkozva tényként közölte, hogy Gó- gány és a ma Törteihez tarto­zó Besnyő avar telepek vol­tak. Noha a nagy kiterjedé­sű gógányi rét közeléből, Bok­rosról valóban ismerünk avar telepnyomokat, arra azonban semmiféle adatunk nincs, hogy az itteni település lakói lettek volna a szomszédos ha­tárrész névadói. Maga a „Gó- gány” szó is ismeretlen ere­detű a magyarban, helynév­ként feltehetően személynév! eredetű. A Besnyő, Besenyő típusú helynevek az ugyan­ilyen nevű kései (középkori) nomád nép nevéből származ­nak, ezért létrejöttük az avar kornál feltétlenül későbbi. A monográfia szerzője vég­ső soron semmi konkrétumot nem közölt az avar korról (568—829). Nem volt tudomá­sa arról az arany fülbevaló­párról sem, amelynek elvitat­hatatlan „avarságát” a Nem­zeti Múzeum szakemberei ál­lapították meg, és amelyről a gimnázium 1906—1907. évi ér­tesítőjének gyarapodási jegy­zéke is említést tett. Galántai szerint az avarok politikai uralmának megszű­nése után a bolgárok is meg* telepedtek Nagykőrös határá­ban; falvaik Kőrös, Ents és Váncsod voltak. Gógánnyal és Besnyővel együtt ezeket a te­lepüléseket találták itt a hon­foglaláskor Árpád magyarjai. A valóságban azonban az egyet­len Kőrös kivételével egyik hely neve sem fordul elő a környék középkori helynév­anyagában és a bolgárokhoz kapcsolható régészeti leletek is hiányukkal tüntetnek tágas e vidéken. Mindezeket megfellebbezhe­tetlen tényékként közölte, ál­lításainak igazolását nem itt, hanem egy korábbi újságcik­kében fejtette ki. Ebből kide­rül, hogy kritikátlanul elfo­gadta Anonymusnak azt az adatát, amely szerint Alpár- nál Árpád vezér helyben la­kó bolgárok felett diadalmas­kodott. S mivel a fenti hely­nevek a Kárpát-medencében olyan területeken fordulnak elő, ahol az avarok és bolgá­rok is megtelepedtek, s mert Hóman Bálintnak, a kor egyik vezető történészének föltevése szerint is egykor az avar birodalomhoz tartozó né­pek voltak a székelyek ősei. e példa és Anonymus nyomán Galántai följogosítva érezte magát az avarokra és a bol­gárokra ugyanezt vonatkoztat­ni. Árpád honfoglalói csekély számban valóban találhattak a Kárpát-medencében különbö­ző népeket, ám ezek települé­seit ők maguk nevezték el, legtöbbször az itt talált etni­kum népnevéről. Galántai Fekete Béla köny­vének őstörténeti része meg­alapozatlan föltételezések rendszertelenül összehordott halmaza, történelemszemléle­tében minduntalan fölsejlik a szélsőségesen soviniszta turá­ni fajelmélet. Ennek legfőbb jellegzetessége a keletről ér­kezett népek, különösen a tö­rök eredetű etnikumok törié- nelemformáló szerepének in­dokolatlan túlhangsúlyozása. Galántainál „Nagykőrös törté­nelmi kora a jazyg-szarma- tákkal kezdődik”. Mindez nem véletlen, hi­szen szerzőnk egyik létreho­zója, majd főtitkára volt a Turáni Társaság 1926. márci­us 7-én megalakult nagykőrö­si csoportjának. E bíráló so­rok azonban kizárólag esik történész mivoltát vonják kétségbe, s más vonatkozás­ban nem minősítik a szerzőt. GALÁNTAI FEKETE BÉLA egyik jeles személyisége volt a két világháború közötti nagykőrösi kulturális közélet­nek; alapító tagja volt az Arany János Társaságnak, személyes kapcsolatai révén közreműködött a városi múze­um létrehozásának előkészíté­sében, amelynek később kü­lönféle régiségeket ajándéko­zott. A „Nagykőrös” monog­ráfia csak egy — igaz. balsi­kerű — terméke volt itteni munkálkodásának. Dr. Simon László A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM 1987. MÁRCIUS 23.. HÉTFŐ A gazdasági gyarapodás előfeltétel Így már jobb a tagok közérzete Meglehetősen hosszúra nyúl­nának a munkahelyek szám­adásairól szóló írásaink, ha töviről hegyére minden moz­zanatról szót akarnánk ejté- ni. Emiatt sajnos sokszor még a lényegesebb eredményeket is szelektálni szükséges, de ez nem jelenti azt, hogy a me<- lózött témákról végképp meg­feledkeznénk. Ezt az adóssá­got törlesztjük most, amikor a Mészáros János Termelőszö­vetkezetben a szociális ellá­tást és a brigádmozgalom né­hány jellemző vonását vesz- szük szemügyre. Fürdőhelyen, hegyekben A közös gazdaságról szóló cikkeinkben többször említést tettünk a munkakörül meny ik javítása érdekében tett intéz­kedésekről. E fogalomkörbe természetesen nemcsak a szű- kebb munkahelyeken történt változásokat értjük, hanem Ünnepi megemlékezés Lapunk más helyén is beszá­molunk az ünnepi eseményekről. A múltat tiszteld, s a jelent vele kösd a jövőhöz — írta egy helyütt Vörösmarty Mi­hály. Vajon segített-e a köl­tő, hogy a történelem kény­szerít bennünket,- hogy meg­értsük, ragyogó gondolata nem szerény költői intelem, hanem egyetemes útravalója az em­beriségnek. Beláttuk azóta, hogy múltunkat, mégha oly kellemetlen is, mindenestől vállalni kell. csak így tud­juk egyetemes tanulságokká formálni a történelemmé szé­pült pillanatokat. A KISZ zászlóbontásának évfordulóját ünneplő ifjú kommunisták is ara keresik most a választ, mi az, ami 30 éve, egyenes vonalú pályán tovább vezeti őket. mik azok az átmenthető értékek, ame­lyek rhillióknak tették életük élményévé a mozgalmat. E roppant komoly kérdésekre, úgy hisszük, méltó választ kaptak és kapnak Nagykőrös fiataljai is. A pártbizottság székházában szombaton rendezett emlék­ülés is lényegében a mozga­lom tanulságait volt hivatott csokorba szedni, s mi sem volt természetesebb, mint eh­hez segítségül hívni az egyko­ri aktivistákat, akik ott bá­báskodtak a KISZ újjászületé­sénél. Az eseményen rajtuk kí­vül részt vett Gótzián László- né dr., a pártbizottság titkára, Kocsis Jánosné tanácselnök, Jakab Tibor, a KISZ Pest Me­gyei Bizottságának titkára. Szaporodott a primőráru A hajnali esőzést felváltó, félig-meddig napos, enyhe dél­előtt kezdvezett a pénteki he­tipiacnak. Igaz, úgy tűnt, még mindig az árusok voltak töb­ben, mint a vevők. A gyü­mölcs- és zöldségpiacon nem sokat változtak egy hét lefor­gása alatt az árak. Több volt a primőráru, a salátát 8—16, a zöldpaprikát 6—12 forintért adták darabonként, az újhagy­ma és az újpetrezselyem cso­mója 10—10, a sóska 140, a paradicsom 150—180, az ubor­ka 100—120 forint volt kilón­ként, a fehér paprikát pedig 12—15 forintért kínálták dara­bonként. A zeller 30, darabra 5—3. a krumpli 10—12, az al­ma 10—18, a karalábé 15—20, darabra 4—5, a kelkáposzta 20—22, a téli retek 15, a ta­valyi petrezselyem 40, a sár­garépa 23—25, a fehér ká­poszta 18, a spenót rakása 10, a vöröshagyma 14—18 forin­tért kínálta magát a hosszú asztalsorokon. A baromfipiac is élénk volt, itt a japán tyúkokat és kaka­sokat párban 120 forintért, a rántani való csirkét kilónként 60, darabonként 55, párban 150 forintért adták. Egy pár ka­csát 240 forintra tartott gaz­dája, a tyúkok párban 250— 320 forintot értek. Egy te­nyésztő előnevelt csirkét is hozott, ezeket 14 forintra tar­totta darabonként. A tojás ára 1,60 forinttól 2 forintig váltakozott, a kereskedő az előbbi áron kérte. A vágottbaromfi-standon az egész csirke 55, a csirkecomb 80, a csirkemell 66, a liba­comb 86, az egész kacsa 55, a pulykahús 65 forintért volt kapható. A marxizmus—leninizmus eszméjén immár korosztályok tömege nevelkedett fel, s a ma fiatalsága érthető módon kapja meg tőlük a múlt ta­nulságait. Ám semmiféle tu­dást nem lehet csak , úgy kéz­ből átvenni; az eszmék csak úgy vertiek. gyökeret, ha megküzd azokért az ember. A szocializmusba nem elég csak beleszületni, a készen kapott ítéletekhez új és új készsége­ket kell kialakítani, hiszen a ma problémái nem azonosak a múltéval; nincsenek sémák, önállóan a mozgalommal egvütt született demokratiz­musnak élő. felkészült, cse­lekvő ifjúság képes új társa­dalmat tovább építeni. A marxista eszmékhez ma szélesebb út vezet, a szocia­lista értékteremtés mégis ne­hezebb feladat, mint régen, talán, mert társadalmi, gazda­sági gondjaink megoldásának keresése közben olykor szem elől tévesztjük, ami összefor­raszt bennünket, másrészt mi, felnőttek még most is hallga­tagabbak vagyunk a kelleté­nél, foghíjasán tarkállanak emlékeink, márpedig a törté­nelmi empátia óvna meg ben­nünket attól, hogy igazságain­kat félreértse, tévedéseinket szemünkre hányja az ifjú nemzedék — mondotta ünne­pi beszédében a pártbizottság titkára. Az esemény további részé­ben Verbó Zoltán, Hegedűs László és Káló József, egyko- KlSZ-vezetők személyes élmé­nyeikkel, tapasztalataikkal fű­szerezve tekintették át a vá­ros ifjúsági mozgalmának há­rom évtizedét. Ezt követően Jakab Tibor a szövetség ki­tüntetéseit adta át a kiemel­kedő tevékenységet végző if­júkommunistáknak; elsőként a KISZ KB vörös vándorzász­laját a konzervgyár és a Démász fiataljainak. Rajtuk kívül még két alapszervezet és 19 fiatal részesült az elisme­rések különböző fokozataiban, köztük Szűcs Balázs, a kon­zervgyár osztályvezetője a Nagykörös Város Ifjúságáért kitüntetést kanta. Kapcsolódva az országos felhíváshoz, tevé­keny munkával töltötték a délelőttöt a város úttörői. Mi­ként elődeik, ők is megfogal­mazták üzeneteiket a XXI. század gyermekeinek. A ma ifjúságának gondjait, örömeit elmesélő díszes iratokat dél­után az ifjúsági ház udvarán acélurnában helyezték el, hogy átmentsék a jövőnek. My. J. mindazon előnyöket, amik közvetlenül, vagy közvetve va­lamilyen formában befolyá­solják a dolgozók közérzetét, javítják munkájuk hatékony­ságát. Nagy lépést jelentett e 'é- ren az üzemorvosi szolgálta­tás megterem'ése, valamint az üzemi étkezde megépítése. s‘ ma már megoldódott az em­berek munkába szállítása. Be­vezették a szabad szombato­kat, hogy csak néhányat em­lítsünk az utóbbi időkben tör­tént fontosabb változások kö­zül, melyeknek kiharcolása nem minden esetben volt egy­szerű feladat. Anélkül, hogy lebecsülnénk a szövetkezet társadalmi bizottságainak eb­béli szerepét, meg kell jegyez­nünk, hogy végső soron a szo­ciális ellátás fokozatos javulá­sának itt is a gazdasági gya­rapodás volt az előfeltétele. A szövetkezetben az elmúlt évek alatt végbement kézzel­fogható fejlődés befolyásolja az emberek szemléletét. Té­mánkhoz ülő példa erre az is, hogy a szövetkezet tagjai közül mind többen mennek üdülni. Tavaly 133 személy nyaralt a Balatonnál, a he­gyekben. vagy valamelyik gyógyfürdőhelyen, ámbár meg kell hagyni, a nyugodt, kul­turált pihenésnek e lehetősé­gei meg most sincsenek ki­használva igazán. NyugdíjsstaláSkozók A szövetkezetiek figyelem­mel kísérik a nagycsaládosok, az idős. kis jövedelmű nyugdí­jasaik életét, s tehetségükhöz mérten segítenek a rászoruló­kon. Bevált a ruhagyűjtési akció, e szerény ajándékozás­nak is nagy jelentősége van ott, ahol minden. fillért meg; kell fognia a családnak. A nyugdíjasok számára juttatott1 gyorssegélyek együttesen meg­haladták a 14 ezer forintot.- ami sajnos nem annyira az összegek nagyságát, mini in­kább a rászorulók nagy szá­mát sejteti. A tanyavilág „szememen:”, a mezőőröknek köszönhető, hogy a szociális bizottságnak elég­gé pontos információi vannak a tanyavilágban élők életkö­rülményeiről. Ahol problémát látnak, azonnal jelzik. Az 500 szövetkezeti nyugdíjas közül havonta 44 idős ember kap nyugdíjkiegészítő segélyt. A nyugdíjas-találkozók is szép színfoltjai a munkában meg­fáradt emberekkel való törő­désnek. Brigádmozgalom Végül a szocialista brigád­mozgalomról is ülendő szól­nunk. A 106 brigádtagot je­lenleg 13 kis kollektíva tömö­ríti .A gazdasági élet általá­nos problémáit az itteni bri­gádmozgalom is megszenvedi. Nem is szemrehányásként, inkább csak a tények rögzí­tése kedvéért említjük meg, hogy a brigádélet egészét te­kintve némi hanyatlás volt tapasztalható a ’86-os évben. Neift. az; összetartás szálai .la­zulták meg, ellenkezőleg, a brigádtagok erejének nagy. fé- sze a gazdasági, s az ottho­ni munkára koncentrálódott jobban. A kollektív és egyéni boldogulásnak manapság ke­ményebbek a feltételei, s . en­nek érdekében némelykor még a hagyományokkal is szakíta­ni kell... Miklay Jenő —Sporthírek Torisaverseny a Toldiban Városunkban, a Toldi torna- csarnokban rendezték az 1986 87-es tanévi középiskolás leány C kategóriás tornász­csapatbajnokság megyei dön­tőjét, tíz iskola képviselőivel. A mezőny igen szoros volt. A monoriak jobb ugrásaiknak köszönhetik győzelmüket. A körösiek külön küzdelmet vív­tak egymással. Az élelmiszer- ipariaknak betegség miatt tar­talék híján szinte nem lehe­tett hibázási lehetőségük. Holtverseny után a két test­nevelő úgy döntött, hogy a gimnazisták jutnak tovább a területi viadalra. Végered­ményben: 2—3. Nk. Gimná­zium (Szabari Ágota, Bodro­gi Ágnes, Kecskés Ildikó, Szi- ládi Hedvig, Dér Gabriella, Tóth Anita) és Nk. Toldi Élel­miszer-ipari Szákközépiskola (Flórián Ildikó, Borkics Már­ta, Sallai Mariann, Dávid Anita, Szigetvári Ágnes) egy­aránt 176,2 ponttal (a győztes­nek 178,1 volt). ★ Az úttörő-olimpia városkör­zeti fiú tornadöntőjében a Petőfi- tornacsarnokban csak körösiek indultak, környékbe­liek nem. Az úttörők 3, a kis­dobosok 2 szeren előírt gya­korlatokkal szerepeltek, az út­törők egyéniben még szabadon választottakkal is. A Kossuth iskolások bizonyultak a leg­jobbnak: az útörőknél bizto­san. a kisdobosoknál szoros küzdelem után. Úttörő fiú csapatverseny­ben: 1. Kossuth isk. (Tóth Norbert. Balázs Zoltán. Fehér Zsolt, Pap András, Kurgyis Ottó. Józsa Sándor) 136,2; 2. Petőfi isk. 133,3; 3. Arany isk. 130.1; 4, Rákóczi isk. 125,3 ponttal. Úttörő fiú egyéni összetett­ben: (6 induló közül): 1. Kur­gyis Ottó 53,1; 2. Józsa Sán­dor 53; 3. Pap András 52,6 ponttal (kossuthosok). Kisdobos csapatban: 1. Kos­suth isk. (Czövek Szabolcs, ifj. Rétsági Oszkár, Fehér Gá­bor. Bodzsár Sándor, Tarna- völgyi Zénó, Árki Tamás) 91,8; 2. Petőfi isk. 91,6; 3. Arany isk. 82 ponttal. Kisdobos fiú egyéni össze­tettben (18-an voltak): 1. Ny. Tóth Gábor (Petőfi) 19,3; 2. Tarnavölgyi Zénó (Kossuth) 19; 3. Fleischmann Attila (Pe­tőfi) 18,9 ponttal. A győztes csapatok jutottak a megyei viadalra. HELYESBÍTÉS Sajnálatos hiba csúszott március 17-i lapszámunk ko­sárlabda-tudósításába, amit most korrigálunk. Az NB I-es férfibajnokság rájátszásában a Somogy Megyei ÁÉV (Kapos­vár)—Nk. Kgy. Kinizsi és az Alföldi Olajbányász (Szolnok) —Honvéd Táncsics SE (Ka­posvár) 2—2 győzelemig folyó párharc győztesei a végső, 15—16. helyért, a vesztesek pedig újabb 2 győzelemig, a 17—18. helyért, illetve a kiesés elkerüléséért küzdenek. A már kiesett Alba Regia Építő (Székesfehérvár) és a Hódme­zővásárhelyi Spartacus VSE mellett a végső 18. helyezett lesz a harmadik kieső. Remél­jük, nem a körösiek. S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírt»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents