Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

re március 7-én és 8-án került sor. Tudjuk, hogy az ásványgyűj­tés egyre népszerűbb lesz, a gyűjtők tábora évről évre nő, de a találkozó sikere felülmúl­ta a legmerészebb elképzelé­seket is. A résztvevők a világ minden részéből hoztak ásvá­nyokat, ősmaradványokat, sőt, drágaköveket is cserére, bemu­tatásra, vagy éppen eladásra. A több mint kétszáz kiállító fele külföldről érkezett a rendezvényre. A rudabányai ércbányászat múltjáról rendezett kiállítást, valamint a hagyományos ás­ványbörzét több ezer érdeklődő tekintette meg. A rendezők azokra is gondoltak, akik csak most ismerkednek az ásvány­gyűjtéssel, Segítettek nekik az ásványok, ősmaradványok és drágakövek meghatározásában, szakmai tanácsokat adtak, sőt, ajándék ’ásványokkal segítették az érdeklődő iskolai tanulókat. A rendezvény első napján elismert szakemberek tartottak előadásokat a rudabányai érc­bányászat múltjáról és jelené­ről. az ott talált világhírű ős­maradványról. Sokan vásárol­tak ismeretterjesztő és szak- kiadványokat. A Magyar Posta emlékbé­lyegzéssel örökítette meg az V. nemzetközi ásványgyűjtő- találkozót. Balogh Gyula Pomáz portéka ellenértéke. 8. Zala me­gyei község. 13. Nyugatnémet és magyar autók betűjelzése. 14. A radír bele! 15. A cink kémiai je­le. 16. Üres óra! 17. Félig bom­lik! 19. Fordítottjával együtt leánynév. 20. Kreutzer... című kisregénye az álszent polgári er­kölcsök leleplezése. 21. Lombos növény. 22. Cibál. 24. Te és én. 26. Önéletrajzi trilógiájának 1857-ben megjelent harmadik kötetének cí­me. 27. Kínai leánynév. 28. Mátka. FÜGGŐLEGES: 1. Az Újpesti Dózsa válogatott labdarúgója, 2. Arrafelé! 3. A mondás szerint minden út ide ve­zet. 4. Kutya. 5. Becézett Ignác. 6. Gyógyító balzsam. 10. Hazáját szerető, érte lelkesen tevékenyke­dő személy jelzője, névelővel. 11. Antik, nagyon régi. 12. Sza­bolcs- ... ; egyik megyénk. 17. Fiatal szarvasmarha. 18. Száz ki­ló. 21. Fél fillér! 23. Pádua egy­nemű betűi. 25. Járom. Gyerekek! A megfejtett Tolsz- toi-művek megfejtését, a többi márciusi megfejtéssel együtt — egv levelezőlapon — április 10-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. Már egyetlen heti helyes megfej­téssel is lehet nyerni! Pajtások! Mai rejtvényünkben folytatjuk Lev Tolsztoj műveinek bemutatását. VÍZSZINTES: 1. 1877-ben megjelent fö müve ez a regény, melyben élesen bí­rálja kora társadalmát. 7. Köny- nyű román teherautómárka. 8. A — £<S fsslélkozé Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen minden év márciusában megrendezik az ásványgyűjtők nemzetközi ta­lálkozóját. Ebben az évben er­rő templomjárók szeme láttára zajlott az avatás. Az egyívású legények összesereglettek, s maguk ' közé hívták azokat, akik még nem estek át az ava­táson, majd egyenként legény- nyé emelték őket. A magasba emelt legénynek talpra kellett esnie, mert ha ez nem sikerült neki, nem me­hetett el a bálba, s nem hall­hatta társaitól a mondókát, amely csak az ügyeseknek du­kált: „Ez a legény nem fecske, / ezt szereti a menyecske!" Csak a talpra esés pillanatá­tól számított legénynek a le­gény, csak ez után mehetett udvarolni, mert a lányok csak annak az udvarlását fogadták, aki már legény volt. Ez a mondóka mint mondás is él a Buda-környék községei­ben , nemcsak Perbálon hallot­tam, hanem Nagykovácsiban és Tökön is. Padányi Lajos Budakeszi tások megtekintették Pozsony belvárosának nevezetességeit. ★ Dunakeszin, a Körösi Csorna Sándor Általános Iskolában 1978 óta működik iskolagalé­ria. Az idén első ízben Lapis András szobrászművész ér­meit és kisplasztikáit tekint­hették meg az érdeklődők. A kiállítást dr. Lő/cos Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője nyitotta meg. Solymosi László Dunakeszi Tiszf&íiífó után Kérem, tegyék közzé levele­met, hogy mások is okulja­nak az én káromon. Román Sándorné Nagymaros * Megkerestük a Pest Megyei Ke­reskedelmi Felügyelőséget, s meg­kérdeztük, ilyen esetben mit te­het a vásárló? Azt a választ kap­tuk, hogy nagyon nehéz lenne kideríteni, volt-e abban az időben a boltban ilyen áru. Karácsony után az üzletekben méltányosság­ból blokk nélkül is szoktak cse­rélni árucikkeket, de ehhez az szükséges, hogy legyen az üz­letben ugyanolyan árucikk. > A tanulság ebből az, hogy bár- . mit veszünk, meg kell nézni ala­posan az üzletben, hogy nem hiányzik-e valamelyik alkatré­sze, mert utólagos reklamáció, különösen, ha a vásárlást számlá­val sem tudjuk igazolni, már vi­tákra adhat okot. Háluk nem is weheffem? A múlt év decemberének közepén egyik kolléganőm vá­sárolt egy automata italtároló- adagolót az én megbízásom­ból. Az üzletben hosszas ke­resgélés után találták meg ezt az egyet. Karácsonyra ezt ajándékoztam az édesanyám­nak, s akkor derült ki, hogy hiányzik belőle a cső és a ki­folyó. Sajnos, a blokkot nem őriz­tem meg, így az ünnepek után telefonon felhívtam az üzlet­vezetőt, elmondtam, mi a gon­dom, s ő azt felelte, vigyem be az italadagolót, és majd meglátja, mit lehet tenni. Néhány nappal később el is mentem az üzletbe, de a ve­zető nem volt bent, az el­adók pedig azt mondták, cse­rére nincs lehetőség, ugyanis ezt az italadagolót nem vásá­rolhattuk náluk, ilyen árujuk egyáltalán nem volt karácsony előtt. Később a vezető is úgy foglalt állást, hogy nem ve­hettük az árut az ő üzletük­ben. Miután a kereskedelemben nem reménykedhetem; meg­keresem a gyártót, hátha ők segítenek nekem, s hozzájut­hatok a hiányzó alkatrészek­hez. Az italadagoló ára kö­zei négyszáz forint, ahhoz túl drága, hogy egyszerűen csak kidobjuk. Saklcverseny és kiállítás Pozsonyban, a nemzetközi úttörő sakkcsapatversenyen harmincnyolc csapat indult. A házigazdákon kívül Becs csa­pata, a magyarok képvisele­tében pedig Dunakeszi és Etyek indult. Az öttagú csa­patok hét fordulón át küzdöt­tek egymással. A győztes a Tátrán Presov csapata lett. a dunakesziek (Dudás, Kuli, Vö­rös, Fazekas, Horváth, ifj Solymosi, Thuróczy O.) kilen­cedikek lettek, az etyekiek pe­dig a tizennegyedik helyen vé­geztek. A verseny után a paj­A tapioszecsoi Helyőrségi Művelődési Központ mellett nűködő Nógrádi Sándor nyug- iíjasklub január 31-én tar- ;otta meg éves beszámoló és isztújító közgyűlését. Hárs Hijula nyugállományú ezredes, \ klub elnöke tartotta meg a beszámolót. A múlt évben is gazdag brogramunk volt. Kiemelkedő jsemény volt a hazánkban ál- omásozó szovjet déli hadse- -egcsoport hadi múzeumának negtekintése, valamint a Ma­gyar—Szovjet Barátság Házá­ban tett látogatásunk, ahol nemcsak a házat nézhettük meg, hanem egy kiállítás megnyitásán is részt vehet­tünk. A hazai kirándulásainkat általában a gyógyfürdőkhöz tettük. A BM Pest megyei rendőrkapitányának köszönhe­tően kétnapos nyírségi és to­kaji kiránduláson vehettünk részt. Megismerkedtünk a nyíregyházi helyőrségi nyug­díjasokkal, akik megmutatták városuk nevezetességeit, a má­sodik napon pedig Sárospatak­kal ismerkedhettünk meg. A izerifrnártonkátai nyugdíjasok meghívására részt vettünk égj salgótarjáni kiránduláson, ot' meglátogattuk a Nógrádi Sán­dor Munkásmozgalmi Múzeu­mot, s a Salgó-várból gyö­nyörködtünk a panorámában Külföldi útjaink is voltak A jugoszláv tengerparton töl tött öt nap, Opatija és Fiumi szépségei, s nem utolsósorbal az Isztriái körutazás sokáij megmaradnak minden részt vevő emlékei között. Augusz tusban közkívánatra megismé teltük brnói sörtúránkat, ezút tál újabb ismereteket szerez tünk erről a vidékről, s i Pozsonyban tett körutazá megismertette velünk törté nelmünk egy darabkáját. A klubtagok legtöbbje kü lönböző társadalmi szerveze tekben továbbra is aktival tevékenykedik. Jó munkájú kért többen is jutalmat, ki tüntetést kaptak. A tisztúj í tás után a vezetőség is fel frissült. így minden rémé nyünk megvan rá, hogy ebbe az évben is gazdag programo kát szervezzünk. Erdős Pál Tápiószecső Íz & legény Rczp fecske A Pest Megyei Hírlap Pos­tabontásában nemrég megje­lent egy írás azzal kapcsolat­ban. hogy hagyományaink nem egyformák, vannak közöttük olyanok, amelyeket érdemes megőrizni, de olyan is akad, amely erre nem méltó. A far­sang, a tél búcsúztatása, a ta­vasz csalogatása számtalan kedves szokást is kínál, s eb­ben az időszakban az öregek szívesen mesélnek is ezekről a hagyományokról. Megőrzésre érdemes hagyo­mány — szerintem — a per­báli legényemelés szokása. Csak az a legény mehetett el a farsangi bálba, akit az azt megelőző vasárnapon vagy a bál előtt nyilvánosan legény- nyé avattak. A nyilvánosságot az jelentette, hogy az úgyne­vezett szagos miséről hazaté­A FEBRUAR 28-1 REJTVENV HLLYiiá íViiücsÁ’LJjl'&SE: A hízel­gés olyan hamis pénz, melynek a lríúsát? ad értéket. Kt)N Y VUTALV ANYT NYERTEK: Juhász Sándor, Erdőkertes, Po­zsonyi u. 2.; Mack Andrea, Aszód, Hatvani út 7.; Ungvári Sándorné, Cegléd, Kölcsey-t. A ép. II. lh.; Gerengay Vilma, Penc, Kispenci u. 13.; Szőcs Sándorné, Százha­lombatta, Kossuth u. 10.; Orbán Oyőrgyné, Nagymaros, Somogyi B. u. 16.; Szlucska Pál, Bag, Sport u. 32.; Kiss Gyula, Kőcser, Pí. 7.; Kiss Dénes, Nagykőrös, M^ntovich u. 8.; Ivomszki László, Cegléd, XI., Külső Budai út 16. ★ A MÁRCIUS 7-1 REJTVÉNY HE­LYES MEGFEJTÉSE: Könnyebb hallgatni, mint a beszédben mér­téket tartani. KÖNYVUTALVÁNYT NYERTEK; Sodró Istvánné, Pilisvörösvár, Hold u. 2.; özv. Fitos Lászlóné, Nagykörös, V., Petőfi u. 14.; Ra- fai istvánné, Vác, Sebes I. u. 5.; Bartók Jánosné, Aszód, Bethlen Gábor u. 26.; Zsigó Zoltánná, Ve­resegyház, Szabadság u. 9.; Pálfi Károly, Verőcemaros, Garay u. 5., Krizsán Jánosné, Mogyoród, Fó­ti u. 19., Vilmos Lászlóné, Isaszeg, Pf. 30.; Raffai Tünde, Cegléd, Su­gár u. 22.; Rakita Lászlóné, Dán- szentmiklós, Széchenyi u. 81. Cscsk mi Icpáíoifuisk Még magiakért sem házban, a többi lakó hiheti azt is, hogy ők ezt nem ön­szorgalomból teszik, hanem ez., a dolguk, esetleg meg is fize­tik őket érte valakik. Javasoljuk Kobziéknak és mindenkinek, aki szereti rend­ben tartani környezetét, hogy mielőtt ferdén néznének a tétlen lakókra, s elítélnék őket lustaságuk miatt, tegyenek egy próbát. Szólítsák meg la­kótársaikat, közöljék velük, milyen munkát terveznek, s hívják segíteni őket. Biztosak vagyunk benne, hogy kevesen lesznek, akik vonakodnak, a többség szívesen dolgozik majd. különösen, ha irányít­ják is. Ahhoz, hogy az ember ha­vat lapátoljon, nemcsak hó és tevékeny természet szükséges, hanem hólapát is. Egy alag­sort rendbe tenni is csak lát­szólag egyszerű, mert lehetnek ott olyan tárgyak, amelyeket az egyik ember kidobna, míg a másik fontosnak tartja, ar­ról nem is szólva, hogy a ki­hordott lomokat nem lehet a háztartási szemét tárolóiba tenni. Az eltelt évek alatt sikerült leszoktatni az embereket arról, hogy közterületet illető dolgo­kat kezdeményezzenek. Ha va­laki úgy véli, hogy kopár az utca, s neki szerszámai, mun­kakedve és növényei is van­nak ahhoz, hogy zöldebbé te­gye. valószínű, hogy mégsem kezd hozzá, mert ha kész a mű, előkerülhet egy illetékes, aki nemcsak hogy nem vere­geti meg a vállát a faültető­nek, hanem esetleg meg is dorgálja, amiért feldúlta a közterületet, ahová a hivatal is tervezett fákat ültetni, de természetesen nem ilyeneket, , és nem ilyen távolságra egy­mástól ... A legtöbb ember szereti a rendet és a tisztaságot riaga körül, s igyekszik is, hogy a kapuján, ajtaján belül min­den az igényeinek megfelelő legyen. Ott azonban, ahol már nem ő a tulajdonos vagy a bérlő, elbizonytalanodik, fél bármit is tenni, nehogy baj le­gyen belőle. De ha valaki tud­ja, mit lehet csinálni és mit nem, s ha munkába hívja azo­kat, akik ezt még nem tud­lak, biztosan talál segítőtársa­kat. P. M. Kobzi Sándorné gödöllői ol­vasónk arról számol be leve­lében, miként szabadították ki lépcsőházukat az ítéletidő alatt a hóból. A lépcsőházban ti­zenöt család lakik, de Kob- ziékon kívül senkinek sem ju­tott eszébe, hogy tegyen vala­mit a többiekért és saját ma­gáért. A legtöbben tanácstala­nul néztek ki a hóba, mi lesz most, hogyan jutnak el a munkahelyükre. Azon a havas reggelen a Kobzi család hólapátot fogott, s eldobálta a kijárat elől a havat, majd utat törtek, hogy továbbjuthasson, akinek el kell mennie. Jókedvűen dol­goztak, addig sem fáztak, s ráadásul munkájuk eredmé­nyeképp ki lehetett lépni az ajtón. A lépcsőház többi lakó­ja nem érezte, hogy bármit tennie kellene ebben a szük­ségállapotban. Vártak: talán arra, hogy majd a tanács küld hómunkásokat, vagy ar­ra, hogy Kobziék majd eldo­bálják a havat. Persze az sem lehetetlen, hogy a tavaszt várták, hiszen az eset január­ban történt, akkor csak né­hány hónap türelemre volt szükség. Talán nem akartak beleavatkozni a természet tör­vényeibe, hiszen az a dolgok rendje, hogy télen lehull a hó, tavasszal pedig elolvad magá­tól .,. Az emberek nem mozdulnak a saját jókedvükért és egész­ségükért sem — írja Kobzi Sándorné. — Szomorú, hogy idáig jutottunk, s hogy az egy lépcsőházban lakó tizenöt csa­lád közül csak egynek jut eszébe rendet tenni a szemét­dombbá vált alagsorban, utat törni a hóban. Ez valóban szomorú, de szeretnénk védelmünkbe ven-, ni azt a tizennégy családot. Egyre kevesebb az öntevékeny ember, az, aki utasítás és ké­rés nélkül is fel tudja mérni, mit kell tenni, s ebben neki magának milyen szerepe le­het. Valószínűleg nem azért várnak másokra, mert lusták vagy közömbösek, hanem mert nincs gyakorlatuk az önálló cselekvésben. Talán attól is tartanak, hogy ha nekiáll.nak rendet tenni az alagsorban, ezért felelősségre vonják őket. mondván, beleavatkoztak va­lamibe. amihez semmi közük S mert minden közmunkát Kobziék végeznek a lépcső-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents