Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

mniziN .■> V. 1987. MÁRCIUS 21.. SZOMBAT \ ........... -1 HPACHU*5«Hi A'ítUltHV fH't'HE'.IAUMCtíb íjunctcb TKWEMb KOAbl >AHb OlAHCKV \ f < N HUJHfTb 1 XAUPHMBbPrtilil HOSUJAHrtNAi KAMHCKh ŰMCNV, ■ HPCKl 5\ P3C£iis3 ClfPAKTÁPIAIVh R égi szép szokás a Szovjetunióban, hogy a nap­tári évben egymást sorra követő ünnepek alkalmával, melyek közé besorolták a nem­zetközi munkásmozgalom ünnepeit is, jókí­vánságokkal teli, színes, képes üdvözlőlapokon kö­szöntik egymást az emberek. Hivatalból és barát­ságból is. Szibéria egyik magyarországnyi nagyságú megyéje, Omszk, Pest megyével tart testvéri kapcso­latot, melyet a történelem eseményei pecsételtek meg. A szovjethatalomért Omszkban harcolt és halt hősi halált sok magyar internacionalista, Omszkban nyugszanak Ligeti Károly hamvai — ő szerkesztette 1918-ban az ott kiadott Forradalom című, a magyar hadifoglyoknak szóló újságot. A kommunista párt hadifogoly-szekciói között a legaktívabb a magyaro­ké volt. Neveket említve, felidézhetjük Gorszki Vilmo­sét. aki fontos szerepet betöltő, vezető személyiség volt az omszki területen, és haláláig lelkes tagja volt az ottani Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak. A Kalinyin kolhoz egykori irányítója, a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett Schwimmer József volt. Most március 21-én a Tanácsköztársaság kikiál­tásának ünnepét üljük. Fordulópont volt ez népünk életében és sokat tudva róla, számon tartják omszki barátaink, újságíró kollégáink is. Az alkalmat meg­ragadva üdvözletük mellé tudósításokat küldtek az Irtis menti város lapja, az Omszkaja Pravda tavasz- köszöntőjeként. Tbilisziben őrzik a topográfiai lapot Évszázados távírda a városban >! Már 126 esztendeje, 1861-ben lépett működésbe az első ^ távíróállomás Omszkhan. Fontos esemény volt a város § gazdasági és szociális életében, hiszen annak idején $ több mint egy hétig tartott ide az út az orsfcág európai ^ részéből. Egyetlen távíróvonalon kezdtek az áramimpu!- ^ zusok Omszkból Oroszország sok városa leié iramodni, ;! működésbe lépett a Moszkva—Omszki távíró-dialógus. Egykori lapidézet Érdemes megemlíteni, hogy az esemény külföldön is érdek­lődést váltott ki, annál is in­Sportpalota húszezer négyzetméteren Messzi vidéken a legszebb Az ‘ utóbbi1 évek egyik ki­emelkedő beruházása volt Omszkban a sportpalota, amely kiválóan alkalmas kul­turális rendezvények megtar­tására is. A vállalkozás nagy­ságára jellemző, hogy tíz hek­táron terül el. s 58 ingatlant kellett kisajátítania a városi tanácsnak. Maga az épület húszezer négyzetméteren terül el. A beruházás 1 millió 200 ezer rubelbe került. Amit még lényeges tudni városunk büszkeségével ,kap- csoiatban: húszezer tpnna asz­faltot — betont — építettek bej három és fél hektáron füvesítettek és ezer fát és cserjét ültettek el, s a világí­táshoz hetven na£y teljesítmé­nyű villanyoszlopot állítottak fel. Természetesen a stadion­hoz vezető utcákat is felújí­tották, aluljárókat létesítettek az építők a forgalom zavar­talansága érdekében. Magyar eredményjelző A sportpalota előkészületé­hez jelentősen hozzájárult a nagyszabású társadalmi mun­ka: oktatási intézmények, vállalatok, gyárak dolgozói jelentek meg a .hétvégeken az építkezés területén, ott serény­kedtek természetesen a közép- iskolások és az egyetemisták is. A berendezések — a sok­sok műszer, gép, szerkezet, a tűsből összeállt a Hatalmas épület lelke — Moszkvából és Szamarkandból, Kijevböl '.és Leningrádból, Kalinyinból és Orehovo-Zuevóból érkez­tek. És — ezt örömmel írom le — a Magyar Népköztársa­ságból. A világhírű magyar vállalat, az Elektroimpex Omszkban kifogástalanul vizs­gázott. Az eredményjelző be­rendezéseket a Duna partjá­ról érkezett szakemberek sze­relték fel. — Nem sok idő állt rendel­kezésünkre — magyarázta né­hány nappal az áiadás előtt Pozsár György elektromérnök, a magyar szakemberek veze­tője. Elmondta: — itt Ornszik- ,ban olyan berendezést állí­tunk fel. aimely a világ dók pontján már kiválóan vizsgá­zott. Münchenben, Madridban, Rómában, Milánóban, Mexikó­ban, hogy csak néhány na­gyobb várost említsek. A nemrég megkötött szerződés alapján mi szállítjuk az ered- , mányjelző berendezést az .1988. évi nyári olimpiai játé­kok színhelyére, Szöulba is. Nagy nevek a jégen-- Az omszki sportpalota az egyik legszebb létesítmény, amit az utóbbi időben láthat­tunk itt. A sportpalotában pompás jég­pálya készült, bemutatók, ver­senyek otthona Az omszki kollégák, ismerő­sök közül sokan gratuláltak a magyar vállalat szakemberei­nek, így Herczeg Ferencnek, Vidovics Györgynek, Sab:ián Tibornak és másoknak. Meg is érdemelitek jó munkájukért! Nagy érdeklődés előzte meg a műjégpálya felavatását. El­sőként a neves szibériai sport- egyasület kiválóságai, az Ír­tig műkorcsolyázói kaptak le­hetőséget arra, hogy megkós­tolják a jeget. Az esemény fénypontja a szovjet váloga­tott bemutatója volt. Mihail Drej vezető edző el­mondta, hogy nagy volt az ér­deklődés a rendezvény iránt. — Annál is inkább, mivel az omszkiak számos nagy név­vel találkozhattak. Meg is említett néhányat: Szerepelt a világbajnok páros Valova és Vasziljev, ők érdemes siport- mesterek. A férfi műkorcso­lyázás világbajnoka, Aleíc- szandr Fegyejev és az 1986. évi Európa-bajno&ok, Annen- ko—Sztretenszkij kettős, az olimpiai játékok helyezettjei, a Szeleznyeva—Makarov és a Gorgyejeva—Grinykov világ­bajnok páros is itt volt. Varjas tanítványa Külföldön talán kevesen tudják, hogy az egyik csillag, Natalja Annenko, aki Henrik Sztretenszkijjel Európa-bajnok lett — földiák,' azaz omszki. Hét esztendővel ezelőtt uta­zott a remények városába, Moszkvába, és a sokszoros vi­lágbajnok edző, L. Pahomenko tanítványa lett. Ügy gondo­lom azonban, hogy meg kell említeni Natalja első omszki edzőjének a nevét is, a fiata­lokhoz kiválóan értő N, Var­ját. J. Berezsnoj kább, mivel Szibériával ez volt az első ilyen összeköttetés. A Kávkáz nevű grúz újság, a grúz főváros akkori legfonto­sabb lapja így írt erről: „A neves távirati iroda, a Reuter vezetője, élve az alka­lommal, hogy megnyílt ez az orosz távirati vonal, annak a reményének adott hangot; ter­veik között szerepel saját ál­landó tudósítójuk kiküldetése Omszkba. Feladata lesz min­den kedden Krasznojarszk, lr. kutszk,. Kjahtu és Urgiun ke­resztül jelentéseket továbbí­tani Pekingbe, ahol a Reuter­nek főügynöksége lesz.” A költő hadvezér Ma már ritkaságnak számít az a távíróhálózati térkép (a cím felett), ' amelyet a Grúz Központi Történeti Levéltár­ban találtak a kutatók. Kide­rül belőle, hogy 1862-ben sze­relték az Ornszk—Toniszk— Krasznojarszk—Irkutszk táv- fróvonialát;Ez az akícoí gran- diózusnák t számító - rhunka le­hetővé tette a Bajkál tó eléré­sét. Omszktól Irkutszkig az építők két távíróvonalát feszí­tettek ki. A munka befejezé­sével az omszki távíróállomá­son három készülék működött, egy az ország európai része, Kazány felé, a másik kettő Ir­kutszk irányába. Érdekes története van, hogy miként került ez a térkép Grúziába. Ebben elsősorban a kiváló grúz költó, Grigol Or­beliani keze van. Orbeliani 1862-ben igen udvarias hang­vételű levelet kapott Péter- várról, az Ország fővárosából. A levél feladója V. Csevkin. a hírközlési főigazgatóság ak­kori vezetője volt. és a, Grú­ziában kiépült távíróvonalak részleges térképének megkül­dését kérte. Grigol Orbeliani a költő, ak­kor, 1862—1863-ban a kauká­zusi hadsereg főparancsnoka volt, neves hadvezér. Miután tanácskozott a fiatal orosz mérnök-főhadnaggyal, N. Posz- telnyikovval, aki aktív részt vállalt Grúzia első telegráf- kábelének lefektetésében a fő­város, Tiflisz és a fekete- ter.ger-parti üdülőhely Poti kö­zött, megkötötték a szerződést a Tiflisz—Vlagyikavkáz—Sztav- ropol vonal megépítéséről En­nek a munkának nem titkolt célja volt kapcsolatot terem­teni az ország fővárosa, Pé- tervár és Tiflisz között. Becses dekumentum A főparancsnok kézben tar­totta a dolgokat, nem késle­kedett, elküldte a térképet. Ugyanakkor arra kérte a hír­közlési főigazgatóság vezetőjét, juttassa el részére Oroszor­szág távíróvonalainak kimu­tatását és térképét, hogy ta­nulmányozhassa, miként épül­jenek tovább a vonalak Sztav- ropoltol. Célja az volt, hogy összeköttetést teremtsen a Kaukázus és az orosz városok között. Pétervárról 1863-ban meg is érkezett a válasz és a térkép, amelyet jelenleg Tbilisziben őriznek. A Szibéria távíróhá­lózatát ábrázoló térkép is ta­núsítja, hogy Omszk igen fon­tos szerepet tölt be a távköz­lésben. A Grúz Központi Ál­lami Történeti Levéltár egyik becses darabja a topográfiai lap. A. Karbelasvili Kincs a föld gyomrából Az ipar lelke a petrolkémia Hazánkfiának szokatlan, zord, hideg telek, rövid, forró nya­rak jellemzik az omszki vidék éghajlatát. Mezőgazdaságában a gabonatermesztés mégis igen figyelemre méltó. Az állatte­nyésztést tekintve, helyük — az oroszországi föderáció het­vennél több : területe, megyéje és autonóm köztársasága közt — ott van az első tíz között. Az ipar lelke a petrolkémia. Erdősáv választja el a lakott területtől az ipari centrumo­kat, a kőolajfinomítót, a mű­anyaggyárat. a gumiabroncs-, üzemet. Omszkban a gépipart sok nagy- és kisebb üzem, gyár képviseli. A művelődést és a sportot újabban az omszkiak büszke­sége — mint lentebb ismer­tetjük —, a sportpalota képvi­seli, amely az utóbbi eszten­dők kiemelkedő beruházása volt. Szibériában első Orgonaszó Azt mondják, csodálatos a hangja. Azt mondják, hét esz­tendeje, amikor felvetődött, hegy a kultúra és közművelő­dés céljait szolgálandó, épííse- nek-e ilyet az omszki pravo­szláv székesegyházban, nem gondolták, hogy ekkora sike­re lesz. Az orgonamuzsika érthetően nem a szibériai vi­dék muzsikája. Ez a hangszer érzékeny és bonyolult szerke­zetű, megviselik a hőhatások, légnyomáskülönbségek. Am az orgona áll. s tény, hogy a hangversenyekre be­lépőjegyet nem könnyű szerez­ni. A város lakóinak zenei éle­tét teljesíti ki az itteni számos zenei rendezvény, az omszki orgona zengő hangja. Megújult az öreg gyár Nemezcsizmában a tajgán A város és környéke büszkesége, az Irtis sportcentrum Amilyen az éghajlat, az időjárás, olyan a lábbeli vise­let és természetesem a -gyár­tás is. Az olaszok híreseit könnyed kiscsizmáikról, szí­nes gumicsizmáikról, Magyar- országon műbőrből, bőrből készülnek a téli zimankóval dacoló lábbelik. Omszkban egy olyan csizmagyár van, anonnan a hidegebb északi övezetbe szállítják a lábrava- lót. az irkutszki és tomszki vidékre. A címzettek kőolaj - és gázipari munkások, - tund­ras vidéken lakók, munkálko­dók. Az omszki Nemezcsizmagyár termákéi iránit nagy az ér­deklődés egész Szibériában, hiszen a falvak lakóinak ez éppolyan természetes viselet, mint nekünk a bőrcipő. Ne­mezcsizma nélkül ott, ahol nincs járda, szinte elképzel­hetetlen boldogulni. Nem vé­letlen, hogy a nemezcsizma- készítőfc Szibériában mindig is nagy tiszteletnek és meg­becsülésnek örvendtek, nemze­dékről nemzedékre adták át apák fiaiknak a szakma tit­kait Az omszki gyár főmérnöke, Sz. Kurulenko elmondta: evente 122 ezer párat adnak át a kereskedelemnek ebből a keresett lábbeliből, mégpedig 12-féle méretben. Jó messzi­re: Abakánba, Tyumenybe, Krasznojarszkba. Tomszkba, Irkutszkba kerül a termékek zöme, ám jut belőle Omszk városéinak is. Igaz, nem min­dig elegendő mennyiségben. A háromszorosa is elkelne, de a gyár jelenlegi felszerelt­sége erre nem ad lehetőséget. Kísérőt adott mellém a fő­mérnök, így Szvetlána Konsz- tantyinovával végigsétáltam a műhelyeken. Majdnem min­denütt korszerűsítettek, új be­rendezéseket állítottak mun­kába. Különösen az előkészítő részlegben nagy a változás, itt szinte minden régi beren­dezésit, gépet kicseréltek. Nyü- vik, tilolják itt a gyapjúszö­vetet a keverék anyagokkal, amely aztán az első feldolgo­zás után a kártolóműhelybe kerül. A modernizálás, korszerűsí- .tés természetesen a kártoló­műhelyt sem , kerülte el. Itt négy berendezést cseréltek félautomatákra. Ma már egé­szen más itt a mikroklíma, a korábbinál sokkal jobb han­gulatban teszi dolgát, aki itt keresi kenyerét. Ott is új gépekkel találkoz­tam, ahol a nemezcsizma-ké- szítés utolsó fázisa zajlik, ahol megkapja végleges for­máját a cég gyártmánya. Itt savaikban fürdetik a csizmát, színezik és hatalmas kamrák­ban szárítják. Ezután kerül az osztályozórészlegbe. A korszerűsítés hovatovább már halaszthatatlan volt. Most rekonstrukció után azt is mondhatnám, minden rend­ben van, mert az omszki gyárban őszinte a dolgozók öröme. Csakhoigy ez nem fe­lelne meg a valóságnak, ha isimerjük a termék iránt meg­mutatkozó keresletet. A gyár kapacitásáinak a maximumát nyújtja, többre nem képes, a szibériai embereik pedig kere­sik a nemezcsizmát és nehe­zen jutnak hozzá. Ezért dön­tött úgy a minisztérium, hogy újabb hasonló profilú gyárat épít Omszkban. Az első kapavágás már megtörtént. Az építkezés üte­méinek gyorsításává! reális az elképzelés, hogy 1988 utolsó negyedében már termelni fog az új létesítmény. Éves szin­ten félmillió pár lábbelit ké­szítenek majd itt. Sz. Vakurov

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents