Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-19 / 66. szám

Felhívás! Testnevelés tagozat ügyes; jó mozgású gyereke­ket várnak az 1987—88-as tanév kezdetére a város köz­ponti iskolájának tanárai. Ugyanis testnevelés tagozatú osztályt indítanak. Ebben a képzési formában kétszer any- nyi időt töltenek a felvettek tornaórán, mint normál eset­ben. Egyebek mellett az első két évben megtanulnak úszni, majd a felső tagozatban ké­zilabda-, úszás-, kajak-kenu, atlétika- és lövészeted zéseken vehetnek részt. Ha valaki az említett tago­zatra kívánja íratni a gyer­mekét, a lakóhely szerinti is­kolában történő beiratkozás­kor ezt a szándékát közölje! Innen a tanuló lapja a köz­ponti iskolába érkezik, s ez utóbbi levélben értesíti a szü­lőket a felvételi helyéről és idejéről. A megméretésre nem kell külön készülni, a gyer­mek természetes mozgásának, labda érzékének láttán dönte­nek a szakemberek a felvétel­ről. — Forródrót. A politikai forródrótra érkező kérdéseket I9-én, 20-án és 21-én délután négy óráig gyűjtik a 10-083-as és a 12-992-es telefonokon. A válaszokat a város vezetői adják 21-én délután négy órá­tól a tömegszervezeti székház nagytermében. — Tinipanasz. A forradal­mi ifjúsági napok érdekes ese­ményének ígérkezik március 21-én délután négy órától hat óráig a Tinipanasz. A tömeg­szervezeti székházban a váro­si KISZ-bizottság titkárának irodájában orvos és pszicholó­gus várja a tinédzserek kér­déseit. Nem feltétlenül kell személyesen megjelenni. A 10-083-as és 12-992-es telefo­non is lehet érdeklődni. — Második kiadás. Megje­lenít a Szentendre című könyv második, bővített, átdolgozott kiadása. Szól a település törté­netéről, bemutatja a történel­mi emlékeket, múzeumokat, jól használható térképet közöl. A 32 fotó csodaszéppé is te­szi az ötvenoldalas könyvet. SZENTENDREI *z/tíiian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A szervezőket a legjobb szándék vezérli Miért maradnak távol? Készen és olcsón kaphatnák Nemrégiben a Művészetpártolók Első Nosztalgiaegyle­tének megbeszélésén vettem részt. S azóta is töröm a fe­jem mindazokon, amit ott hallottam. Már azt sem értettem, hogy miért csak öten ültünk az asz­tal körül. Legalább kéttucat­nyi, a közművelődésben, köz­oktatásban dolgozónak ott kel­lett volna lennie. A kérdés ugyanis az volt, hogy mikép­pen segíthetne a nosztalgia­egylet a város általános és középiskolásainak műsorszer- vezésében. Nézzük a dolgot közelebbről! Azzal nem mondunk újat, hogy a társaság vezetője, Éliás Tibor sokat tett Szent­endre kulturális, művészi éle­téért. Már tavaly gondoltak arra, hogy előadásaikra hasz­nos volna beinvitálni a tele­pülés iskolás korú diákjait. Olyan műsorokat kínáltak ne­kik, amelyekért jelenleg a fő­városba járnak a fiatalok, nem kevés pénzt költve. Éliásék azt akarták, pontosab­ban akarják most is, hogy jót, olcsón kapjanak a gyerekek, szülővárosukban. Húsz-har­minc forintos belépődíjra gon­dolnak. Hely lenne bőven, pél­dául a Galéria Színpadon, a tanács dísztermében, a zene­iskola hangversenytermében, a PMKK-ban. Tehát adott a vál­lalkozó, a megfelelő műsor, az érdeklődés mégis elszomorító. Szabó Ferenc, a városi ta­nács művelődési, ifjúsági és sportosztályának a vezetője mondja: — Hát igen ... Éliás Tibor tavaly készített egy listát, ki- küldtük az iskoláknak, én is beszéltem az igazgatókkal, hogy vegyék észre, megéri az egylettel kapcsolatba kerülni. Ök, mint hivatásosak megszer­zik azt a műsort az intézmé­nyeknek, amit kérnek, nem kell a tanároknak futkosniuk, készen és olcsón kapnak min­dent. Különösen a középisko­lákat nehéz megmozgatni; in­kább a falakon belül dolgoz­nak. Csak néhány előadást si­került összehozni. Pedig valóban igen jó szán­dékkal közelednek a nemes célhoz az egylet tagjai. S ne higgye senki, hogy buzgó di­lettánsokról van szó. Soraik­ban hivatásos előadóművészek dolgoznak, a legismertebb kol­légáikat tudják mozgósítani, saját repertoárjukkal lépnek fel. S a nyereségük egy részét hajlandók arra fordítani, hogy a szentendrei fiatalok olcsón, helyben jussanak színvonalas műsorokhoz. Bevételeikből jut­tattak már a Fóti Gyermek- városnak, Berhida lakóinak, legutóbb o Vigadóban a nyug­díjasok előtt léptek fel. Szent­endréről is ült a sorokban 36 idős ember. A siker olyan nagy volt, hogy április 22-ón ugyanott ugyanazt a közönsé­get várják, de új számokkal. Miért van hát érdektelenség a szentendrei iskolákban ? Erre a választ sem az egy­let, sem a tanács vezetői nem tudják. Az viszont világos hogy a közöny tartotta távol a legutóbbi megbeszélésről is az iskolák és az intézmények vezetőit. Felmondások — sorozatban Veszélyben az üzlethelyiségek Kétségtelen, hogy a Szentendrén üzlettel rendelkező ke­reskedelmi vállalatok egy érdekes törekvés miatt fokozato­san nehéz helyzetbe kerültek. Például a Pest Megyei Ipar­cikk-kereskedelmi Vállalat öt boltját érinti: a tulajdonos bejelentette, hogy felmondja a helyiségbérletet. Miről van szó? Arról, hogy a felszabadulás után az üzlethelyiségeknek megfelelő ingatlannal rendel­kező állampolgárokat nem so­kat kérdezték, csak bejelen­tették, hogy itt pedig — cse­rébe csekélyke bérért — ital­bolt vagy egyéb lesz, ma már fölösleges beszélni. Az viszont említésre méltó, hogy ezeket az üzletnek szánt helyiségeket az említett cégek teljesen in­gyen kapták az államtól. Ahogy teltek-múltak az év­tizedek, a régi, esetleg az új tulajdonosok kísérleteket tet­tek a házrészek visszaszerzé­sére. Néha megalapozatlan, többségében azonban nagyon is érthető indoklással. Például ki vitatná, hogy a felnövő má­sodik generáció tagjai joggal vettették fel: úi lakásra nem futja, az idősebbekkel együtt szoronganak, a tulajdonukat képező helyiségekben pedig el­enyésző ellenszolgáltatásért, mondjuk rövidárubolt műkö­dik. A házegyesítési törekvések­nek azonban a közelmúltig áthatolhatatlan akadálya volt az 1972 januárjában napvilá­got látott ÉVM-rendelet, amely a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről intézke­dett, kimondva, hogy a tulaj­donos csak akkor mondhat fel a bérlőnek, ha ugyanabban a helységben megfelelő cserehe­lyiséget biztosít. A kényszerű házasság felbontása elvben te­hát adva volt, de ,.a megfele­lő” kitétel gyakorlatban kivi- hetetlenné tette a válás ki­mondását. Mert ha a vállalat nem akart távozni, talált olyan kifogást, amely alkal­mas volt a minősítésre: „nem megfelelő”. Emiatt aztán a kö­zelmúltig alig hallottunk ered­ményt hozó felmondásokról. Azonban 1984-ben megjelent az új helviséggazdálkodási jogszabály. Olyan csendben, hogy még a közigazgatásban dolgozó szakemberek, a ruti­nos ügyvédek is csak nemré­giben fedezték fel. A záróren­delkezések között húzódik meg az a rész, amely kimond­ja, hogy ha a tulajdonos mél­tányosan meghatározott időre, legalább egy évre mondja fel a bérleményt, nem kell cse­rehelyiséget felajánlani. Az eredeti rendelkezéssel egyező­en ez esetben is csak akkor jogos a felmondás, ha a tu­lajdonos magának, vagy köze­li hozzátartozójának tart igényt a helységre, amit az­tán lakás vagy iparjogosít ványhoz kötött tevékenység céljára használ fel. Nyilván nem ezen utóbbi megkötés a lényeg, hanem az, hogy ha egy évnél „öregebb” felmon­dás van a birtokában, a bér­lőnek mennie kell. Mi következik az új rendel kezés nyújtotta lehetőségből? Szentendrén például az, hogy csak a Pest Megyei Iparcikk- kereskedelmi Vállalat gyors egymásutánban öt felmondást kapott. A tulajdonosok ezzel nemcsak a kereskedő cégnek, hanem a lakosságnak is fel­adták a leckét. Mi lesz az el­látással? Körzetünkben és a városban is a különböző fol­tok döntő többsége hajdan más céllal épült házakban működik. És sajnos, az alap­vető ellátásban uralkodó sze­repet játszó vállalatok évtize­dekig képtelenek voltak az ingyen kapott, épületek helyett új, korszerű üzleteket emelni. Most pedig még annyi pénzük se jut erre, mint ezelőtt Hogyan foglaljon , állást. a hírlapíró? Bizony rtehéz ügy. Egyik oldalon a tulajdonosok érdeke, a másikon a lakosság ellátása. S az biztos, hogy a felmondások lavinája csak ez­után indul meg. Nem csoda, mert ezek az ingatlanok a te­lepülések központjában fek­szenek, s igen értékesek ... Az ügyészség tevékenységére! 2. A közrend védelmében A büntetésekről szólva elő­ször arra utalok, hogy körze­tünk ismert üdülőterület lé­vén kedvelt célpontja az el­követőknek. A hétvégi házak sokszor válnak áldozatául a lakással nem rendelkező, a fő­városból kiszoruló csavargók­nak. Üj formák nem jelentek meg a „munkában”, a régi módszerek ismétlődnek. A bűnesetek száma azonban emelkedik! Két éve, 1985-ben 372, tavaly 983 esetben került sor nyomozásra. A betörések száma csaknem kétszázra rú­gott. Bíróság elé kétszázegyen kerültek, akik összesen 443 vétségben voltak „érdekel­tek”. Többször fogtak el olya­nokat, akik „sportot űztek” a vagyon elleni bűncselekmé­nyekből, 112 esetben büntetett Másutt eredmény, itt csepp a tengerben Versenyfutás az igényekkel Pomáz, az agglomeráció 14 ezer lelkes nagyközsége jö­vőre ünnepli fennállásának 850. évfordulóját. A település ve­zetői és a lakossága szeretnének valamilyen emlékezetes ren­dezvénysorozattal kirukkolni e nem mindennapi ünnepen. A régmúltról csak néhány mondatot! A településre vo­natkozó első adat a domösi apátság birtoklevele. A hely­ség neve Pomac. Érdekes, hogy az azóta mindig nagy forgalmú település, históriája töretlen, még a török időkben sem pusztult el. Hires volt szőlőiről, mára szinte teljesen kipusztultak. Magyarok, szlo­vákok, németek, szerbek lak­ják, ez utóbbiak a Szentend­rére települőkkel együtt ér­keztek. Fordulópont a nagyközség életében? — tűnődik a kér­désen Polgár Tibor tanácsel­nök és dr. Czink József vb- titkár. — Talán a 70-es évek elejével kezdődő másfél évti­zed ... Egyebek mellett azért, mert a századfordulótól egy emberöltőig óvoda. iskola, orvosi rendelő nem épült, a közművesítés — a villany ki­vételével — szinte ismeretlen volt. A lakosság közben las­san, majd a hetvenes évek elejétől soha nem tapasztalt mértékben növekedett. Évente négyszázzal A Pomázon tapasztalható változások összefüggtek az or­szágban végbemenő esemé­nyekkel, gazdasági folyama­tokkal. Az első nagy csopor­tok az 1970-es Felső-Tisza- vidéki árvíz után érkeztek Szabolcs-Szatmár megyéből. Budapest ipara messze tájak­ról vonzotta a felesleges munkaerőt. Akkor még bőven álltak rendelkezésre szabad telkek a nagyközségben. Voltak olyan esztendők, amikor négyszázzal növeke­dett a lélekszám. Szemlélte­tésként: négytagú családokkal számolva ez 100 új házat je­lent. A számítás igazát tá­masztja alá, hogy hosszú ideig ennyi otthont emeltek 12 hó­naponként. Összesen negyven U) utcát nyitottak. Természetes, hogy az intéz­mények es az infrastruktúra fejlődésének is meg kellett indulnia. Sajnos mindig elma­radva a jogos igényektől. S az ebből születő feszültség mindmáig a nagyközség veze­tőinek legégetőbb gondja. Áll már a IS tantermes új iskola, a hétcsoportos óvoda, a három munkahelyes gyer­mekorvosi rendelő, a műve­lődési központ a 330 nézőt befogadni képes színházterem­mel. Kialakult az ipartelep országosan ismert nagyválla­latokkal. Felépültek a lakóte­lepek, megindultak a Volán­busz helyi járatai. A lakosság 75 százaléka vezetékes vizet fogyaszt, a Szentendréről induló csatorna- gerincvezeték az ipartelep mellett elhaladva a lakótele­pig nyúlik. 1980-ban 120 ház­ban csörgött a telefonkészü­lék, ma már a települést crossbaron lehet hívni, s fél­ezernél több az állomások száma. A buszok mindenütt jól karbantartott aszfaltúton futnak, kézben az Ipari Mi­nisztérium engedélye arra, hogy a vezeték kiépítése után a nagyközség lakossága ráköt­hessen a gázhálózatra. Az eddigiekből azt gondol­hatja az olvasó, hogy Pomá­zon minden rendben van, a községben élők es a vezetők nyugodtan morznolgathatják napjaikat. Sajnos erről szó sincs. Az eredmények, ame­lyek egy kis faluban igen je­lentősnek számítanának, itt csak versenyfutást jelentenek az igényekkel. Mi több, a cél­szalag átszakítása egyre re­ménytelenebbnek tűnik. Sze­rencse, hogy a népesség nö­vekedése lelassult. Évente 50—60 otthont adnak át. Gond az van Mik a gondok? Polgár Ti­bor és Czink József kérdés nélkül is sorolják. Zsúfoltak az iskolák. Sok a rossz út, javításukra, szilárd burkolat készítésére nincsen pénz. A közművek közül talán a leg­fontosabb a csatornaépítés lenne. Persze még a sorrend meghatározásával is vigyázni kell. Mert ki tagadná, hogy a telefonra, a villanyhálózat­ra vagy éppen a vezetékes ivóvízre legalább annyira szükség lenne? A tanács tüs­ténkedik. A postával meg­egyeztek, hogy a község pén­zéből 200 állomással bővítik a központ kapacitását. Mint­egy négymillió forintba kerül. 1990-ig szeretnék megépíttetni a gázgerincvezetéket a közsé­gig. Már megrendelték a Tigáztól a kiviteli terveket. Tizenhárommillió forintot terveztek a költségekre. Gon­dot okoz. hogy az ipari üze­mek egy része nem tudott várni a gázra, egyéb módon oldotta meg csarnokai, irodái fűtését. A jogszabályok sze­rint viszont, ha valamely községrészben nem mindenki lép be a társulásba, a töb­bieknek jóval nagyobbak lesz­nek a költségei. Víznél és csatornánál más a helyzet, mert 31 százalék elérése után a fennmaradó résznek köte­lessége a ráeső költségeket állni. Gáznál teljesen önkén­tes a dolog. Nagyon kevés a bolt is. Csak a Vörösmarty lakótelep mellett épült új ABC. A többi üzlet régi épületekben nyomo­rog. a Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat birtokában, s képte­lenek tovább bővíteni, kor­szerűsíteni hálózatukat. A község megpróbál valamennyi pénzt adni a cégnek, hátha sikerül közösen kilábalni a bajból. Jó hír, hogy a Szent­endre és Vidéke Áfész bővíti a HÉV-állomás melletti üzle­tét. Ezzel aztán a kereskedel­mi ellátás javítására tehető erőfeszítéseknek a végére is értünk. Talán a Selistye Annak idején meglepetést okozott, hogy az igen hetero­gén összetételű nagyközség­ben „simán” megszavazták a tehát. Évi kétmillió forint jön össze belőle. Az öregek nap­közi otthonának kialakítására szánják. Szóltunk már róla, hogy a népességnövekedes üteme le­lassult. Azonban ez nem je­lenti azt, hogy csökken a ház­helyre vagy tanácsi lakásra várók száma. Régi álom a Se­listye beépítése. A leendő te­lepüléscentrumról van szó. Az új művelődési központ már ezen elképzelés jegyében ke­rült a helyére. Több száz tár­sas-, illetve családi ház fér el a környékén. Az általános rendezési terv májusban ke­rül a tanácsülés elé. A Pest Megyei Tanácsi Tervezővál­lalattól kérik a részletes ren­dezési tervet. Aztán követ­kezhet Selistye „felosztása”. S ezzel lassan elfogynak a ház­építésre alkalmas parcellák. Az egyik oldalon összeépül­tek Budakalásszal, körben ott állnak a dombok. — Mit tud tenni a tanács ilyen helyzetben? — Segítjük a telekalakítást, közművesítést, szervezzük a társulásokat. Megpróbálunk minden bevételi forrást kiak­názni. A testület legfontosabb teendője, hogy a lehető leg­okosabban használjuk fel a rendelkezésünkre álló összege­ket. Nehéz a dolgunk, mert egy ilyen hirtelen nagyra nőtt településen sok a jogos igény. — Az egyedi ügyeket igyek­szünk gyorsan és jogszerűen lezárni, arra törekedve, hogy a fölösleges időhúzással ne ingereljük a lakosságot. Öröm, hogy a falugyűlések egyre ak­tívabbak. Pedig a jó értelem­ben vett lokálpatriotizmus ki­alakításához idő kell. Az utóbbi tíz évben mindössze 20 állami lakást tudtunk építe­ni, összesen 150 tanácsi bér­lakással rendelkezünk. Tavaly egymillió forintot adtunk a rászorulóknak otthonteremté­sük segítésére. Sajnos a jogos igények kielégítésére sem jut elegendő pénz, s nem éppen népszerű feladat magyaráz­kodni. Pomázon az utóbbi 15 év­ben komoly sikereket értek el Ezek azonban csak követni tudták az újratermelődő igé­nyeket. Ebből adódik a tele­pülés Janus-arcúsága. Van új iskola, óvoda, de zsúfolt. Mennek a helyi jártok, de sok a földút is. Klubház áll a sportpálya mellett, mégsem lehetünk elégedettek a PSE eredményeivel. Áll a művelő­dési központ, de körötte csak mezőt látni. Eszembe jut, hogy évekkel ezelőtt hallottam egy hasonla­tot a nagyközség vb-titkárá- tól, amikor a munkájáról fag­gattam: lövészárok ez, uram A hasonlat erős, de az igaz: nem könnyű ilyen helyeken tanácsi vezetőnek lenni! előéletű került horogra. Isme­retlen tettes ellen 610 esetben indult eljárás. Sajnos Szent­endrén és konyákén is jellem­ző, hogy a betörése^jopftsok után hosszú idő telik,01 a' fel­jelentésig. Az ügyészség a bűnüldöző munka segítése érdekében fo­kozott ügyészi feíügyáetéjt lát el a nyomozó hahteágpái. E tevékenység., a nyomás’ -tör­vényessége feletti felügyeleten túlmenően annak eredmé­nyességét is szolgálja. Ebbén jut gyakorlati rfiégváTősítáVa az a jogpolitikai . .irányelv, amely egyrészt megköveteli, hogy törvényes alap hiányá­ban senki ellen ne indulhas­son büntetőeljárás, másrészt a bűnösségi körülményék felde­rítését, a tényállás tisztázását is szolgálja oly módón, hogy a tettesekéit személyükre való tekintet nélkül felelősségre von ják. , ; . Utalni kell az ittas járműve­zetés miatt indult ügyekre. Az elmúlt évben 70 személy el­len indult büntetőeljárás.: A visszatartást a kiszabott bün­tetés és a járművezetéstől va­ló eltiltás együttesen szolgál­ja. Ez utóbbi alkalmazására a jövőben Is sor kerül. Munkánkkal ezután Is a közrend tiszteletben tartását, az állami fegyelem erősítését kívánjuk szolgálni. Ehhez kér­jük a társszervek és a lakos­ság támogatását. ,l Dr. Németh István városi vezető ügyész Gép tölti A Pest Megyei Pincegazdaság szentendrei Márka-üzemében emberi kéz érintése nélkül,pa­lackozzák a népszerű mangó-, maraguja- és szölőiidítőket Az oldalt írta;' Vicsotka Mihály Fotó: Erdösi Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents