Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-03 / 52. szám
MA: Sebek „Reagan, aki alig fél évvel ezn m , am , előtt még messze vezetett a O restes“ raSSS^n népszerűségi listán, a botrány következtében olyan helyzetbe került, hogy vasárnap több lap írt nyíltan arról: nem kellene-e önként távoznia, esetleg valamiféle betegségre hivatkoznia — elvégre 76 éves, és valóban többször betegeskedett.” % (2. OLDAL) Vagyonmegosxiás a válás után „A közös tanácsból kivált községek is megkaphatják a nagyközségnek járó fejkvótát — ha a megyei tanács úgy dönt. Miért nem döntött úgy — kérdezték a tanácstagok? ,Annál kevésbé értik ezt — hangoatattáik —, mivel a megye terveiben ez a pénz még szerepéi, tehát nem arról van szó, hogy mástól kellene elvenni.” (5. OLDAL) Kis kapuk a csarnokban „Az általános iskolások fináléján, körbeverés volt, mindhárom együttes egy győzelemmel és vereséggel végzett, végül is a gólkülönbség döntött a Ráckeve javára. Voltak, akik vitatták ezt, arra hivatkozva, hogy a minifociban ilyen esetben az egymás elleni eredmény dönt.” (7. OLDAL) Nappal is az Omnibusszal „A külföldi utazásra Pest megyéből érkező ügyfelek a Volánbusz járatait díjtalanul vehetik igénybe a budapesti indulóállomásig, aki pedig az Utazás ’87 kiállítás ideje alatt fizeti be a bulgáriai családos nyaralás teljes költségét, annak a harmadik gyermekét az Omnibusz látja vendégül.” (8. OLDAL) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGTEL BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM Ára: 1.80 forint 1987. MÁRCIUS 8., KEDD Lázár György fogadta Wolfgang Rauchfusst Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének, a magyar—NDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozata elnökének a meghívására Budapestre érkezett Wolfgang Rauchfass miniszterelnök-helyettes, a bizottság NDK-beli társelnöke. Hétfő délelőtt szakértők bevonásával megkezdték a tárgyalásokat a két ország közötti együttműködés fejlesztésével összefüggő kérdéskről. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke a nap folyamán hivatalában fogadta Wolfgang Rauchfusst. Tényleg jövőnk a tét... Sok gond került a felszínre Úgynevezett dolgozói napot tartottak tegnap szerte az országban. Pest megyében is, hogy a KISZ KB ösztönzésére az üzemek, vállalatok, intézmények fiataljai is letegyék a vok- sukat, javaslataikat a gazdaság megújítására, a helyi tennivalók meghatározására. KISZ- fiatalok és a szervezeten kívüliek váltottak szót arról a felhívásról, amely a Jövőnk a tét címen ment át a köztudatba, s amelynek tegnapi akciója csupán egy olyan állomás, ami további tettekre sarkallhat. Az első tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a KlSZ-szer- vezeteknek kevés volt az idő arra, hogy tagságukat megfelelően mozgósítsák. Ezért a legtöbb helyen csak ezután, a hónap végéig folyamatosan fogják megrendezni a dolgozói napokat. A megtartott fórumokon elhangzottakból az derül ki, hogy a fiatalok inkább csak a problémák felvetéséig jutottak el, « kevés volt a helyi megoldásokra irányuló ötlet, javaslat. Rövid távú érdekek Megfeszített munka, gmk, túlóra, megélhetési gondok, építkezés. Nagyjából ezek azok a tényezők, amelyek a mái fiatalok hétköznapjait meghatározzák. Bizonyosan ez is hozzájárult ahhoz, hogy a diósdi csapágygyárban, a dolgozói napon a műszak végeztével csupán néhány fiatal szakított időt arra, hogy elmondja véleményét gazdasági gondjainkról, hogy saját területükön mit tehetnének ezek csökkentéséért. Kevesebb kampányszerűséget! — vetődött fél mindjárt a dolgozói nap megrendezésével kapcsolatban. Vajon, miért jobb, ha minden KlSZ-szerve- zetben ugyanazon a napon, kapkodva összehívott fiatalok vitatják meg a teendőket? A KISZ KB a Jövőnk a tét akció vitáját videoanyaggal segíti, ezt vetítették le a diósdi csapágygyár KISZ-esei. Igen jellemző volt, hol gyorsították fel, vagy tekerték to** vább a filmet, s hol nőtt az érdeklődés. Rövid távú érdekek vezérlik a fiatalokat — a megélhetés gondja, a család napi igényeinek kielégítése — ez gyakran összeütközésbe kerül a népgazdaság távlati céljaival. A csapágygyári tapasztalatokra lefordítva meglepő a kép: Erika, a csinos, értelmes fiatalasszony, aki üzemi adminisztrátorként dolgozik, nem akar a számítógép terminálja elé ülni, a gép mellé, amely néhány hónapon belül átveszi a munkájukat. — Megbukott a KISZ-bi- zottság szervezte számítógépes tanfolyam — mondja Varga Gyula titkár. — Eltompulnak az emberek a napi hosz- szúra nyúlt munkában — ez a vélemény —, hiszen a főmunkaidő becsülete régen a múlté. Pontosan azok a fiatalok dolgoznak a legtöbbet; akiknek vállalkozni kellette, akikből néhány év múlva vezetők lehetnek, lesznek. Vajon miért nem tudják a műhelyben, kiket küldenek ki az NDK-ba megtanulni az új gépek kezelését? De vajon vállalkoznának-e a ftlSZ-esek, hogy irányítsák az új, korszerű berendezések üzembe állítását? — tette fel a kérdést Pajor Imre, a gyári párt vezetőség titkára. S nyomban kiderült, milyen keveset is tudnak a fiatalok a KlSZ-vállal- kozás lehetőségeiről, arról, hogy a látszólag bürokratikus elszámoláshoz is segítséget kaphatnak, hogy a gmk-hoz hasonlóan jelentős jövedelemre tehetnek szert, miközben keresetük egy részét közösségi célokra fordítják. Pajor' Imre sorolja a lehetőségeket, milyen vállalkozásokkal segíthetnék a gyár fejlődését. is, hogy amit elmondanak, annak lesz foganatja. Egy részüket fel kell rázni a közömbösségükből, hogy ne vonják ki magukat közös dolgaik intézéséből, legyen igényük ró, hogy beleszólhassanak, s tekintsék ezt személyes ügyüknek. Másokat rá kell Vezetni, meg kell tanítani minderre. Hozzá kell fogni a változtatásokhoz, ezt senki nem vitatja, de a konkrét cselekvést a többség még másoktól várja. A KISZ-titkárral együtt érkezett a párbeszédre a bányaüzem laboratóriumának fiatal vezetője, Ádám Ilona, akivel szintén a rendezvény végén váltottunk szót. Érdekes volt számára, hogy mennyi probléma vetődött fel ezen a dél(Folytatás a 3. oldalon.) Kezdeményeztek, mindig felelősen Váncsa Jenő felszólalt a Vörös Október küldöttgyűlésén Dr. Kusztos András elnökölt a küdöttgyűlésen. A képen (balról jobbra) Kovács Károlyné, a( gazdaság pártbizottságának titkára, Krasznai Lajos, Váncsa Jenő, Dóra Béla, dr. Bányász^ Rezső, Balogh László és Bíró Gyula. j J Egy elismert, értékelt ter- 2 melószövetkezet, az ócsai ^ Vörös Október Tsz tartotta j meg tegnap zárszámadó f küldöttgyűlését a fővárosi ^ Hazai Fésüsfonógyár Soli roksári úti művelődési há- ^ zában. Többen elismerőleg ^ jegyezték meg: legalább ^ annyi érdeklődő vendég ^ jött össze a zárszámadás- '/ ra, mint ahány küldött képviselte a gazdaságot. ^ Ha ebben sok is a túlzás, ^ az igaz, hogy ott voltak ^ azoknak a vállalatoknak, ^ szövetkezeteknek a képvi- ^ selői, amelyekkel szoros í kapcsolatot tart fenn az j ócsal szövetkezet. Azoknak í a társulásoknak, intézmé- 'j nyéknek a képviselői, akik ^ szintén élvezik az állan- ^ dóan megújuló, piacérzé- ^ kény termelőszövetkezettel * való együttműködést. Eljött, hogy tolmácsolja az elnöknek, Dóra Bélának az egyetem köszönetét tudományos munkásságáért és átadja a Keszthelyi Egyetem Georgi- con Emlékérmét dr. Vincze László, az egyetem titkára. Ott voltak régi barátok, küzdőtársak, hogy gratuláljanak áz eredményekhez. Megjelent és felszólalt Váncsa Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Krasznai Lajos, a KEB Titkárságának tagja az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, dr. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, a kormány szóvivője, Bíró Gyula, az MSZBT főtitkár ra, Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, Vass János, a KPVDSZ főtitkára, dr, Dimény Imre, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, ott volt a TOT es a Teszöv képviselője, Adori Károly, (Folytatás a 3. oldalon.) , Elfogadták a beszámolót és az idei tervet (Erdősi Ágnes felvételei) Személyes ügy Ugyancsak kevés fiatal tért be a munkaidő végeztével az érdi pártszékházba, ahol tegnap délután a résztvevőknek, mintegy vitaindítóul bemutatták azt a videoclippet, amely ezekben a napokban körbejár a beszélgetések aláfestéséül. Borsos Lászlónak, a sóskúti homokbányaüzem KlSZ-alap- szervezeti titkárának a szocialista demokrácia kérdéseit feszegető két riportbetét tetszett. Hogy miért? Erről',hozzászólásában is beszélt, szerinte nagy dolgokra kell vállalkoznia most a KISZ-nek, a meghirdetett akció keretében. Csakhogy az alapoknál kell elkezdeni. Mindenekelőtt rá kell bírni az embereket, hogy egyáltalán szóljanak, s higgyék Kamarai küldöttség Umbriában Találkozók, tárgyalások Olaszországba utazott tegnap a Magyar Kereskedelmi Kamara Budapest—Pest Megyei Területi Bizottságának háromtagú küldöttsége, amelyet Édes István, a Pest Megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat vezérigazgatója vezet. A magyar szakemberek szűkebb pátrjánk testvérmegyéjének, Unibria tartománynak a gazdasági életével ismerkednek. A fő cél a már meglévő kapcsolatok erősítése és bővítése, ezárt a programban több találkozó és tárgyalás is szerepel. Emellett megkezdik annak a kiállításnak az előkészítését is, amelyre az esztendő második felében kerül sor, s amelyet megyénk megismertetésére rendeznek az olasz vendéglátók. ELTŰRNI T elítve feszültséggel ' a helyzet. Az ifjú, jó képességű belső ellenőr éppen azt a vállalati gazdásági munkaközösséget számoltatja el, amelynek tagjai az ő havi keresetének a négyszeresét viszik haza. Körülbelül ilyen a viszony, a (le)ké- zelési mód is a tárgyaláskor, a belső ellenőr kérésének teljesítésekor, a papírok keresésekor, átadásakor. Az ifjú tűri, éppen, , mert ifjú. Mert még lel- . kés. S mivel lelkes, hisz ; abban, hogy a munkája fontos. Sőt, esetleg nélkülözhetetlen. Azért persze : feszeng, nyel egy-egy nagyot, amikor — egy-egy munkalap ellenőrzésekor — azt kapja válaszul, hja, mi pénzért dolgozunk, nem, borravalóért. Az ő fizetése ezek szerint borravaló lenne?! A mindennapok dramaturgiája remek segítőtárs. A hírlapíró ugyanennél, a cégnél néhány óra múlva ugyanis tanúja lehetett annak, két tartózkodás mellett miként utasítja el egyöntetűen a vállalati; tanács azt a premizálási , rendszert, amelyet a vezérigazgató a munka- és bérügyi főosztállyal dolgoztatott ki. A javaslat szerint — elfogadása esetén — a fejlesztési és kísérleti gyáregységben dolgozó műszakiak, konkrét, mérhető feladatokhoz kötötten, akár évi keresetük negyven, ötven százalékát is összehozták volna prémiumból. Ezt — hangzott a szinte betűre egyező indoklás minden megszólalótól — nem tűri el, nem viseli el a gyári közvélemény. A vezérigazgató, aki alig tudta titkolni csalódottság teremtette mérgét, visszakérdezett: mit tűrne el, milyen arányt ez a közvélemény? A felelet: tizenöt, . maximum húsz ’ százalékot.. További kérdések nem • voltak. . Lehettek volna. Például az. ha negyven, ötven százalékot nem tűr a helyi közvélemény, hoh- nét tudni, elviseli-e a tizenötöt, húszat? S vajon az összeg a fontos, vagy az, miért adták, kapták?! Az ezzel arányos teljesítmény ? Az nem fontos ? A hírlápíró magában sorplta a kérdéseket, ténylegesen meg sem mukkant, lévén némi erőszakkal bekéredzkedő az istenek tanácsa — ahogyan a gyári szóhasználat jelöli a testületet — ülésére. Á kérdések persze ettől még kérdések maradijait, ott is, általában is, A megye gépiparában a műszakiak havi átlagkeresete 40—45 százalékkal haladja meg a fizikai foglalkozá- súakét. Meghökkentő, mert furcsa módon a nagyvállalatoknál ez az eltérés lényegesen kisebb, mint a közepes vagy annál szerényebb méretű, árbevételű cégeknél. Talán azért, mert utóbbiaknál jobban szem előtt vannak a tényleges teljesítmények, talán azért, mert előbbieknél — a nagyvállalatoknál — dú- sabb a táptalaja az egyen- lősítö i törekvéseknek. Itt találgatásra kell hagyatkoznunk, 'abban azonban nem, hogy a tűrés és a nem tűrés ma már veszedelmes irányzatokat, törekvéseket foglal magába. Például azt, hogy a műszakiak keresetének egyre nagyobb része a havi fix, s egyre kisebb hányad az, ami mozog, ami teljesítmény tök többletfeladattól stb. függ. Pillantsunk . vissza régmúlt időkbe. A megyében 1934-ben egy munkás átlagos évi keresete 1148 pengőt tett ki, ugyanakkor a gyárvezetőké 6482 pengőt ért el. A több mint öt és félszeres különbséghez nem fűzünk kommentárt — mert akkor a környezetet is fel kellene vázolnunk —, csupán a írni tényt kapcsoljuk hozzá. Ma a fizikai foglalkozásúak és az ún. vezető A kategóriájú főnökök havi átlagkereseténél ritka, rriinf a fehér holló a háromszorosnál nagyobb eltérés. Annál gyakoribb a kétszeres, a két és félszeres különbség, s még inkább gyakori az a tény. hogy a fejlesztésben, kísérleti gyártásban dolgozó, igaz, magasan képzett szakmunkások havi átlagkeresete semmivel sem marad el az ott tevékenykedő műszakiak pénzétől. Érdekes, elgondolkoztató módon ezt tűri, viseli az üzemi közvél eraény. Miért? Hiszen saját holnapja mellé tesz kérdőjelet azzal, ha nem fizeti meg a fejlesztőket, ha nem követel tőlük és ennek fejében ad egy szerény fix összeget. Ahelyett, hogy sokat követelne és ennek megfelel,ően fizetne. S okféle vita, vihar dúl ma akörül, mit tűr el, mit visel ,el „egy- egy kisebb közösség ' vágy éppen társadalmi rétég. A gond ott van, hogy -é,- tűrés, nem tűrés kizárólag a bérek és az árak kusza szövevényét vizslatja, s rezzenéstelenül fel)tűri a kisebb meg a nagyobb közösség is az értékzavarokkal és karnis értékrendekkel társuló demagógiát, a teljesítményvesztést az élet szinte valamennyi területén. Eltűri, hogy a kiemelkedőket, a jókat azért fizetik meg rosszul, mert a resteket, az átabotában doigqzőkat jól javadalmazzák. S meglehet; itt már nem is pénzről, forintokról van szó, sokkal inkább arról. hogy erkölcseink tom- pulását, igazságérzetünk sarokba állítását tűrjük ei mindezzel. Már-már mindenben. már-már mindenütt. ; ' jl Mészáros Ottó a