Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-03 / 52. szám

MA: Sebek „Reagan, aki alig fél évvel ez­n m , am , előtt még messze vezetett a O restes“ raSSS^n népszerűségi listán, a bot­rány következtében olyan helyzetbe került, hogy vasár­nap több lap írt nyíltan arról: nem kellene-e önként távoznia, esetleg valamiféle betegségre hivatkoznia — elvégre 76 éves, és valóban többször betegeskedett.” % (2. OLDAL) Vagyonmegosxiás a válás után „A közös tanácsból ki­vált községek is meg­kaphatják a nagyköz­ségnek járó fejkvótát — ha a megyei tanács úgy dönt. Miért nem döntött úgy — kérdezték a tanácstagok? ,Annál kevésbé értik ezt — hangoatattáik —, mivel a megye terveiben ez a pénz még szerepéi, tehát nem ar­ról van szó, hogy mástól kellene elvenni.” (5. OLDAL) Kis kapuk a csarnokban „Az általános iskolások finá­léján, körbeverés volt, mind­három együttes egy győzelem­mel és vereséggel végzett, végül is a gólkülönbség dön­tött a Ráckeve javára. Voltak, akik vitatták ezt, arra hivatkozva, hogy a minifociban ilyen esetben az egy­más elleni eredmény dönt.” (7. OLDAL) Nappal is az Omnibusszal „A külföldi utazásra Pest megyéből érkező ügyfelek a Volánbusz járatait díj­talanul vehetik igénybe a budapesti indulóállomásig, aki pedig az Utazás ’87 kiállítás ideje alatt fizeti be a bul­gáriai családos nyaralás teljes költségét, annak a har­madik gyermekét az Omnibusz látja vendégül.” (8. OLDAL) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGTEL BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM Ára: 1.80 forint 1987. MÁRCIUS 8., KEDD Lázár György fogadta Wolfgang Rauchfusst Marjai Józsefnek, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének, a magyar—NDK gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság magyar ta­gozata elnökének a meghívá­sára Budapestre érkezett Wolfgang Rauchfass minisz­terelnök-helyettes, a bizottság NDK-beli társelnöke. Hétfő délelőtt szakértők be­vonásával megkezdték a tár­gyalásokat a két ország közöt­ti együttműködés fejlesztésé­vel összefüggő kérdéskről. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke a nap folyamán hivatalában fogadta Wolfgang Rauchfusst. Tényleg jövőnk a tét... Sok gond került a felszínre Úgynevezett dolgozói napot tartottak tegnap szerte az országban. Pest megyében is, hogy a KISZ KB ösztönzésére az üzemek, válla­latok, intézmények fiataljai is letegyék a vok- sukat, javaslataikat a gazdaság megújítására, a helyi tennivalók meghatározására. KISZ- fiatalok és a szervezeten kívüliek váltottak szót arról a felhívásról, amely a Jövőnk a tét címen ment át a köztudatba, s amelynek teg­napi akciója csupán egy olyan állomás, ami további tettekre sarkallhat. Az első tapaszta­latok arról tanúskodnak, hogy a KlSZ-szer- vezeteknek kevés volt az idő arra, hogy tag­ságukat megfelelően mozgósítsák. Ezért a leg­több helyen csak ezután, a hónap végéig fo­lyamatosan fogják megrendezni a dolgozói na­pokat. A megtartott fórumokon elhangzottak­ból az derül ki, hogy a fiatalok inkább csak a problémák felvetéséig jutottak el, « kevés volt a helyi megoldásokra irányuló ötlet, ja­vaslat. Rövid távú érdekek Megfeszített munka, gmk, túlóra, megélhetési gondok, építkezés. Nagyjából ezek azok a tényezők, amelyek a mái fiatalok hétköznapjait meg­határozzák. Bizonyosan ez is hozzájárult ahhoz, hogy a diósdi csapágygyárban, a dol­gozói napon a műszak végez­tével csupán néhány fiatal szakított időt arra, hogy el­mondja véleményét gazdasá­gi gondjainkról, hogy saját területükön mit tehetnének ezek csökkentéséért. Kevesebb kampányszerűsé­get! — vetődött fél mindjárt a dolgozói nap megrendezésé­vel kapcsolatban. Vajon, miért jobb, ha minden KlSZ-szerve- zetben ugyanazon a napon, kapkodva összehívott fiatalok vitatják meg a teendőket? A KISZ KB a Jövőnk a tét ak­ció vitáját videoanyaggal se­gíti, ezt vetítették le a diós­di csapágygyár KISZ-esei. Igen jellemző volt, hol gyor­sították fel, vagy tekerték to** vább a filmet, s hol nőtt az érdeklődés. Rövid távú érdekek vezér­lik a fiatalokat — a megélhe­tés gondja, a család napi igé­nyeinek kielégítése — ez gyakran összeütközésbe kerül a népgazdaság távlati cél­jaival. A csapágygyári tapasz­talatokra lefordítva meglepő a kép: Erika, a csinos, értel­mes fiatalasszony, aki üzemi adminisztrátorként dolgozik, nem akar a számítógép ter­minálja elé ülni, a gép mel­lé, amely néhány hónapon be­lül átveszi a munkájukat. — Megbukott a KISZ-bi- zottság szervezte számítógé­pes tanfolyam — mondja Var­ga Gyula titkár. — Eltompul­nak az emberek a napi hosz- szúra nyúlt munkában — ez a vélemény —, hiszen a fő­munkaidő becsülete régen a múlté. Pontosan azok a fia­talok dolgoznak a legtöbbet; akiknek vállalkozni kellette, akikből néhány év múlva ve­zetők lehetnek, lesznek. Vajon miért nem tudják a műhelyben, kiket küldenek ki az NDK-ba megtanulni az új gépek kezelését? De vajon vállalkoznának-e a ftlSZ-esek, hogy irányítsák az új, korsze­rű berendezések üzembe állí­tását? — tette fel a kérdést Pajor Imre, a gyári párt veze­tőség titkára. S nyomban ki­derült, milyen keveset is tud­nak a fiatalok a KlSZ-vállal- kozás lehetőségeiről, arról, hogy a látszólag bürokratikus elszámoláshoz is segítséget kaphatnak, hogy a gmk-hoz hasonlóan jelentős jövedelem­re tehetnek szert, miközben keresetük egy részét közösségi célokra fordítják. Pajor' Imre sorolja a lehetőségeket, mi­lyen vállalkozásokkal segíthet­nék a gyár fejlődését. is, hogy amit elmondanak, an­nak lesz foganatja. Egy ré­szüket fel kell rázni a közöm­bösségükből, hogy ne vonják ki magukat közös dolgaik in­tézéséből, legyen igényük ró, hogy beleszólhassanak, s te­kintsék ezt személyes ügyük­nek. Másokat rá kell Vezetni, meg kell tanítani minderre. Hozzá kell fogni a változtatá­sokhoz, ezt senki nem vitatja, de a konkrét cselekvést a többség még másoktól várja. A KISZ-titkárral együtt ér­kezett a párbeszédre a bánya­üzem laboratóriumának fiatal vezetője, Ádám Ilona, akivel szintén a rendezvény végén váltottunk szót. Érdekes volt számára, hogy mennyi problé­ma vetődött fel ezen a dél­(Folytatás a 3. oldalon.) Kezdeményeztek, mindig felelősen Váncsa Jenő felszólalt a Vörös Október küldöttgyűlésén Dr. Kusztos András elnökölt a küdöttgyűlésen. A képen (balról jobbra) Kovács Károlyné, a( gazdaság pártbizottságának titkára, Krasznai Lajos, Váncsa Jenő, Dóra Béla, dr. Bányász^ Rezső, Balogh László és Bíró Gyula. j J Egy elismert, értékelt ter- 2 melószövetkezet, az ócsai ^ Vörös Október Tsz tartotta j meg tegnap zárszámadó f küldöttgyűlését a fővárosi ^ Hazai Fésüsfonógyár So­li roksári úti művelődési há- ^ zában. Többen elismerőleg ^ jegyezték meg: legalább ^ annyi érdeklődő vendég ^ jött össze a zárszámadás- '/ ra, mint ahány küldött képviselte a gazdaságot. ^ Ha ebben sok is a túlzás, ^ az igaz, hogy ott voltak ^ azoknak a vállalatoknak, ^ szövetkezeteknek a képvi- ^ selői, amelyekkel szoros í kapcsolatot tart fenn az j ócsal szövetkezet. Azoknak í a társulásoknak, intézmé- 'j nyéknek a képviselői, akik ^ szintén élvezik az állan- ^ dóan megújuló, piacérzé- ^ kény termelőszövetkezettel * való együttműködést. Eljött, hogy tolmácsolja az elnöknek, Dóra Bélának az egyetem köszönetét tudomá­nyos munkásságáért és átadja a Keszthelyi Egyetem Georgi- con Emlékérmét dr. Vincze László, az egyetem titkára. Ott voltak régi barátok, küz­dőtársak, hogy gratuláljanak áz eredményekhez. Megjelent és felszólalt Ván­csa Jenő, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Krasznai La­jos, a KEB Titkárságának tagja az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának első titká­ra, dr. Bányász Rezső állam­titkár, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának elnö­ke, a kormány szóvivője, Bí­ró Gyula, az MSZBT főtitkár ra, Balogh László, a Pest Me­gyei Tanács elnöke, Vass Já­nos, a KPVDSZ főtitkára, dr, Dimény Imre, a Magyar Tu­dományos Akadémia tagja, ott volt a TOT es a Teszöv képviselője, Adori Károly, (Folytatás a 3. oldalon.) , Elfogadták a beszámolót és az idei tervet (Erdősi Ágnes felvételei) Személyes ügy Ugyancsak kevés fiatal tért be a munkaidő végeztével az érdi pártszékházba, ahol teg­nap délután a résztvevőknek, mintegy vitaindítóul bemutat­ták azt a videoclippet, amely ezekben a napokban körbejár a beszélgetések aláfestéséül. Borsos Lászlónak, a sóskúti homokbányaüzem KlSZ-alap- szervezeti titkárának a szo­cialista demokrácia kérdéseit feszegető két riportbetét tet­szett. Hogy miért? Erről',hoz­zászólásában is beszélt, sze­rinte nagy dolgokra kell vál­lalkoznia most a KISZ-nek, a meghirdetett akció keretében. Csakhogy az alapoknál kell elkezdeni. Mindenekelőtt rá kell bírni az embereket, hogy egyáltalán szóljanak, s higgyék Kamarai küldöttség Umbriában Találkozók, tárgyalások Olaszországba utazott teg­nap a Magyar Kereskedelmi Kamara Budapest—Pest Me­gyei Területi Bizottságának háromtagú küldöttsége, ame­lyet Édes István, a Pest Me­gyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat vezérigazgatója ve­zet. A magyar szakemberek szűkebb pátrjánk testvérme­gyéjének, Unibria tartomány­nak a gazdasági életével is­merkednek. A fő cél a már meglévő kapcsolatok erősítése és bővítése, ezárt a program­ban több találkozó és tárgya­lás is szerepel. Emellett meg­kezdik annak a kiállításnak az előkészítését is, amelyre az esztendő második felében ke­rül sor, s amelyet megyénk megismertetésére rendeznek az olasz vendéglátók. ELTŰRNI T elítve feszültséggel ' a helyzet. Az ifjú, jó képességű belső el­lenőr éppen azt a vállalati gazdásági munkaközössé­get számoltatja el, amely­nek tagjai az ő havi ke­resetének a négyszeresét viszik haza. Körülbelül ilyen a viszony, a (le)ké- zelési mód is a tárgyalás­kor, a belső ellenőr kéré­sének teljesítésekor, a pa­pírok keresésekor, átadá­sakor. Az ifjú tűri, éppen, , mert ifjú. Mert még lel- . kés. S mivel lelkes, hisz ; abban, hogy a munkája fontos. Sőt, esetleg nélkü­lözhetetlen. Azért persze : feszeng, nyel egy-egy na­gyot, amikor — egy-egy munkalap ellenőrzésekor — azt kapja válaszul, hja, mi pénzért dolgozunk, nem, borravalóért. Az ő fi­zetése ezek szerint borra­való lenne?! A mindennapok drama­turgiája remek segítőtárs. A hírlapíró ugyanennél, a cégnél néhány óra múlva ugyanis tanúja lehetett annak, két tartózkodás mellett miként utasítja el egyöntetűen a vállalati; ta­nács azt a premizálási , rendszert, amelyet a ve­zérigazgató a munka- és bérügyi főosztállyal dol­goztatott ki. A javaslat szerint — elfogadása ese­tén — a fejlesztési és kí­sérleti gyáregységben dol­gozó műszakiak, konkrét, mérhető feladatokhoz kö­tötten, akár évi keresetük negyven, ötven százalékát is összehozták volna pré­miumból. Ezt — hangzott a szinte betűre egyező in­doklás minden megszólaló­tól — nem tűri el, nem viseli el a gyári közvéle­mény. A vezérigazgató, aki alig tudta titkolni csaló­dottság teremtette mérgét, visszakérdezett: mit tűrne el, milyen arányt ez a közvélemény? A felelet: tizenöt, . maximum húsz ’ százalékot.. További kérdések nem • voltak. . Lehettek volna. Például az. ha negyven, ötven százalékot nem tűr a helyi közvélemény, hoh- nét tudni, elviseli-e a ti­zenötöt, húszat? S vajon az összeg a fontos, vagy az, miért adták, kapták?! Az ezzel arányos teljesít­mény ? Az nem fontos ? A hírlápíró magában sorplta a kérdéseket, ténylegesen meg sem mukkant, lévén némi erőszakkal bekéredz­kedő az istenek tanácsa — ahogyan a gyári szóhasz­nálat jelöli a testületet — ülésére. Á kérdések persze ettől még kérdések maradijait, ott is, általában is, A me­gye gépiparában a műsza­kiak havi átlagkeresete 40—45 százalékkal haladja meg a fizikai foglalkozá- súakét. Meghökkentő, mert furcsa módon a nagyvál­lalatoknál ez az eltérés lényegesen kisebb, mint a közepes vagy annál szeré­nyebb méretű, árbevételű cégeknél. Talán azért, mert utóbbiaknál jobban szem előtt vannak a tény­leges teljesítmények, talán azért, mert előbbieknél — a nagyvállalatoknál — dú- sabb a táptalaja az egyen- lősítö i törekvéseknek. Itt találgatásra kell hagyat­koznunk, 'abban azonban nem, hogy a tűrés és a nem tűrés ma már vesze­delmes irányzatokat, tö­rekvéseket foglal magá­ba. Például azt, hogy a műszakiak keresetének egyre nagyobb része a ha­vi fix, s egyre kisebb há­nyad az, ami mozog, ami teljesítmény tök többletfel­adattól stb. függ. Pillantsunk . vissza rég­múlt időkbe. A megyében 1934-ben egy munkás átla­gos évi keresete 1148 pen­gőt tett ki, ugyanakkor a gyárvezetőké 6482 pengőt ért el. A több mint öt és félszeres különbséghez nem fűzünk kommentárt — mert akkor a környeze­tet is fel kellene vázol­nunk —, csupán a írni tényt kapcsoljuk hozzá. Ma a fizikai foglalkozá­súak és az ún. vezető A kategóriájú főnökök havi átlagkereseténél ritka, rriinf a fehér holló a háromszo­rosnál nagyobb eltérés. Annál gyakoribb a kétsze­res, a két és félszeres kü­lönbség, s még inkább gyakori az a tény. hogy a fejlesztésben, kísérleti gyártásban dolgozó, igaz, magasan képzett szakmun­kások havi átlagkeresete semmivel sem marad el az ott tevékenykedő műsza­kiak pénzétől. Érdekes, el­gondolkoztató módon ezt tűri, viseli az üzemi köz­vél eraény. Miért? Hiszen saját holnapja mellé tesz kérdőjelet azzal, ha nem fizeti meg a fejlesztőket, ha nem követel tőlük és ennek fejében ad egy sze­rény fix összeget. Ahe­lyett, hogy sokat követelne és ennek megfelel,ően fi­zetne. S okféle vita, vihar dúl ma akörül, mit tűr el, mit visel ,el „egy- egy kisebb közösség ' vágy éppen társadalmi rétég. A gond ott van, hogy -é,- tű­rés, nem tűrés kizárólag a bérek és az árak kusza szövevényét vizslatja, s rezzenéstelenül fel)tűri a kisebb meg a nagyobb kö­zösség is az értékzavarok­kal és karnis értékrendek­kel társuló demagógiát, a teljesítményvesztést az élet szinte valamennyi terüle­tén. Eltűri, hogy a ki­emelkedőket, a jókat azért fizetik meg rosszul, mert a resteket, az átabotában doigqzőkat jól javadalmaz­zák. S meglehet; itt már nem is pénzről, forintokról van szó, sokkal inkább ar­ról. hogy erkölcseink tom- pulását, igazságérzetünk sarokba állítását tűrjük ei mindezzel. Már-már min­denben. már-már min­denütt. ; ' jl Mészáros Ottó a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents