Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
, #»* vr är\ IV ' ' t1* LAGA.Z 1 IN. 2 1987. MÁRCIUS 14., SZOMBAT Vaktában elrepített nyílvessző A demokrácia tisztító sodra He csak érzelmi, értelmi azonulást is! Koncertet szervező postások őszinte, nyílt szavak hallatán mondjuk azt, ez egyenes beszéd volt. Ha valahol, akkor a munkahelyen nagy szükség van (lenne) rá. Mert tápláló emlője a demokráciának, bölcsője a jó munkahelyi légkörnek. Mégis keveset ér ha nem tudni, ki a címzett. A demokráciának erős, tisztító a sodra, de éppen azért, mert a folyam partjai szilárdak. Ha omladoznak a partfalak, avagy ki sem alakították azokat, akkor gyengül a sodrás, Örvények keletkeznek, gázlók bukkannak fel, a folyam követhetetlenül szétterül. Sokszor kinyilatkoztatott politikai akarat: azt, aki szólni akar, fogadják nyitott kapuk. Kínálják fel erre a szólásra a lehetőséget a párt-, a szakszervezeti, a KISZ-taggyűlések, a termelési tanácskozások, a brigádgyűlések, a brigádvezetői, osztályvezetői stb. értekezletek, a vállalati tanács ülései. Mód nyílik a vélemények elmondására — főként ott, ahol nem csapják agyon ezt a lehetőséget a külvilágnak szóló formalitásokkal — munkásgyűléseken, vállalati — szövetkezeti — közgyűléseken, a szakszervezet bizalmitanácskozásán. S még mindig vannak további fórumok, képletes szószékek, már-már zavarba ejtő bőségben. A gond leginkább az, kinek, mikor, miről mondja el véleményét a beosztott?! Jog, de mire ? Gond ez? Az üzemi gyakorlat ismeretében határozott igennel felelünk a kérdésre. A sokféle, de olykor tartalmát vesztett vagy éppen azt soha meg sem szerzett fórum, a formalitások veszedelmes eluralkodása, a gyakorolni próbált demokrácia félresöprése — olykor éppen a demokrácia fontosságát hangsúlyozó felsőbb szervek részéről — hatalmi szóval csupán egy-egy elem a veszedelmessé válható folyamatból. S ez a folyamat — ismétlődően tapasztalhatjuk — abban ölt testet, hogy a foglalkoztatottak tekintélyes része nem ismeri, vagy nem eléggé ismeri a munkahelyi demokrácia intézményeinek jogállását, működését, s ami az igazán elgondolkoztató, nem is érdeklődik mindez iránt! Jog tehát, de akkor mire, minek? Sokan, sok helyen föl- tehetik ezt a kérdést. S ahol kérdőjelek sorakoznak elénk, ott erős hajtásai nőnek a tétovázásnak. örömmel hallgatják, megtapsolják társuk okos fejtegetését az alkatrész-továbbítás kiküszöbölhető akadályairól, de feszengnek, amikor a gyár távlati fejlesztési stratégiáját tárgyaló szakszervezeti bizalmitanácskozáson azzal áll elő valaki, hogy miért nem kapják meg időben a kéztisztító szert?! Bosszúság ez az utóbbi? Persze csak éppen nem ehhez a témához, nem ehhez a fórumhoz kapcsolható eset. Az ésszerűség, az átgondoltság húzza (húzná) meg a választóvonalat fórum és fórum, téma és téma között. S azért a zárójelbe tett feltételes mód, mert munkahelyek nagy csoportja igazolja, nem létezik ez a választóvonal. Mindenütt mindenről beszélnek, ha szólnak. Vagy hallgatnak. Ugyanolyan erőpocsékolás ez, mint ugyanarról a dologról valamennyi fórumon szólni. Holott ez is gyakori jellemzője a munkahelyeknek. Ugyanaz a — legtöbbször — termelési téma hat-nvolc fórumon végig vándorol, mire valami kevés történik is megoldása érdekében. Ha történik. S akkor is baj van a munkahelyi demokráciával, amikor az összes vélemény, probléma egyetlen fórumra sűrűsödik össze. Az ilyen esetek ugyanis arra figyelmeztetnek, a többi fórum nem működik megbízhatóan, s már csak ebben az egyben van bizalom, remény. Nem véletlenül válnak termelési tanácskozássá — sokszor szinte a tárgyalt témától függetlenül — j a párttaggyűlések. Mindaz ide sodródik ugyanis, amit a j rosszul működő fórumok tisz- j tázatlanul,( megoldatlanul hagynak. Létezik tehát — jobb kifejezés híján — a fórumok között is munkamegosztás. Léteznie kellene, éppen a munkahelyi demokrácia intézményeinek hatásos kamatoztatása érdekében. Talán ennek a munkamegosztásnak az ismeretlensége, kétséges volta az oka annak, hogy egy-egy tanácskozáson — és ez bizony általános gyakorlat ismere- j teink szerint — összevegyül a j lényeges a lényegtelennel, elfogy a türelem és éppen a fontos kérdésekre nem jut elég idő... A látszat igazolása A vaktában elröpített nyílvessző aligha fúródik a. célba. A szavak ereje is a célratörésben rejlik. Abban, hogy megtalálják a címzettet. Azt, aki intézkedni, cselekedni képes, hajlandó. A brigádon belüli gondokat, bérfeszültségeket, esetleges személyes konfliktu- j sokat tisztázhatja a brigádér- ! lekezlet, elsimíthatja ennek a kis közösségnek a vezetője. A szerszámellátás, a gépek állapota, az anyagbiztosítás elsősorban a művezető és a műszakvezető dolga, kötelessége. Ha újra meg újra baj van ezekkel a tényezőkkel, akkor ! érdemes lépni egyet, megke- j resni a művezető, a műszakvezető főnökét, s megkérdezni, hogyan gondolja...?! Kimondatlanul, de valamiféle szolgálati utat sugallnánk? Távol áll szándékainktól. A munkahelyi demokrácia nem terelhető a hivatalosság szigorúan megszabott lépcsőfokaira. Mérlegelni < azonban kell(ene). Vajon ki intézkedhet gyorsabban, eredményesebben a szerszámok ügyében, a vezér- igazgató vagy a szerszámkiadó raktárak vezetője? A rossz rajz miatt a főmérnök vagy inkább a gyártmányszerkesztési osztály vezetője? Érdemes, szükséges — indokolt-e — a párttaggyűlésen előhozakodni azzal, hogy a fürdőben töröttek a lábrácsok, holott a gondnokságnak, a szociális osztálynak senki sem jelentette?! Szabad-e a vállalat több száz, több ezer dolgozóját képviselő bizalmiak előtt azt ecsetelni, hogy náluk a műhelyben rossz a világítás? Szándékosan köznapi, sajnálatosan és ismétlődően újratermelődő példákat említettünk. Apró eseteket, mert a munkahelyi demokrácia ilyen apróságokon is zátonyra futhat. Igazolhatja például azokat a vezetőket, akik kapva-kapnak az eseteken, s így kiáltanak fel, na, erre kell az a nagy demokrácia?! Az igazság fényét mérsékli, ha túl alacsonyan megáll, vagy túl magasra lendül a lámpást tartó kéz. Van, amikor a méreg beszél az emberekből — s gyakran nem indokolatlanul —, s akkor még mérlegeljenek is? Indulatokra szükség van, ha a jobbítás szándéka fűti azokat. A vak düh, a tényeket elhalványító indulat azonban rossz tanácsadó. A szónak nem a sebzés, hanem a gyógyítás, a segítés a célja. Ezért nem lehet, nem szabad — nem lehetne, nem szabadna — „összevissza” beszélni. Mert az ösz- szevissza beszédnek semmi köze a demokráciához. Ráadásul azokat látszik igazolni, akik vezetőként nehezen tűrik a demokráciának még a formális jegyeit is. Az ilyen vezetők — érdekes módon, ahogy magunk tapasztaltuk, elsősorban a munkahelyi középirányítók köréből kerül ki ez a típus — szívesen érvelnek azzal, náluk mindenki mindenről bcszélhét, mit tehetnek ők arról, ha sok beszédnek sok az alja?! Tehetnek ők arról, ha beosztottaik ennyire értet- lenek, éretlenek, s nekik kell eldönteni végül is, mi az igazság? Bárhonnét nézzék is, nézzük *. ■. ....................- . i ■ — Égszínkék háttér előtt törött szárú, bimbózó vörös rózsaszál, amelyet gondos kezek „sínbe tettek”. Kevésbé kecses így, zsineggel kötözve, de szép és illatozik, még nem szemétre való. Sokféleképpen próbálták meg ábrázolni, elvont, művészi formában, allegorikusán a sérült, fogyatékos embereket. A március 14-én, a Budapest Sportcsarnokban rendezendő segélykoncert plakátja hosszú idők óta a legszebb, legmegindítúbb ebben a műfajban. Minden benne van; a közel egymillió (!), valamilyen formában, mértékben fogyatékos ember joga, vágya a teljes, emberi életre. is, nincsen kétféle igazság. A tények tények. A közösség akkor bizonyítja érettségét, ha nem mendemondákra, folyosói, öltözői szóbeszédekre ad, hagyatkozik, hanem a tényekre támaszkodik, ha veszi a fáradságot a tények megismerésére. S mindenkor ezt teszi. Abban az esetben is, amikor nem a vezetést, hanerrl a közösség némely más, beosztott tagját kell(ene) bírálni. Ligásért, silány munkáért, gdndát- lanságból származó szerszám- és géptörésért például vagy éppen hirdetett, de nem gyakorolt fegyelemért. Ez ugyanis — s aligha hisszük, csupán velünk játszott ezen a módon a véletlen — nagyon-nagyon ritka eset a munkahelyi demokrácia fórumain. Olyannyira ritka, hogy természetellenesnek hat; sértődés, személyeskedés a vége. Megtörténik ez még ott is, ahol igazán felnőttként kellene viselkedni, párttaggyűléseken... Napjainkban a nehéz gazdálkodási, működési környezet a korábbiaknál szilárdabb utat épít az egyenes beszédűek talpa alá. Hamarabb kiderül, ki mire alkalmas, képes, mi telik ki tőle. Az egyenes beszédhez azonban jól szervezett mechanizmusnak kell társulnia. Amely mindenki előtt világossá teszi, kinek a kötelessége az egy-egy fórumon elhangzottakra felelni időben, érdemben. Egyre következetesebben érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a törvényi felhatalmazás alapján döntést hozó fórumok valóban döntsenek, s határozataikat senki — semmilyen beosztású személy — ne változtathassa meg. A mai helyzetnél előbbre kell lépni abban is, hogy a személyesen eljáró, panaszt- tevő dolgozó ne semmitmondó ígérgetést, hanem záros határidőn belül kézzelfogható választ kapjon. Ez utóbbinak a rendszere szinte teljesen hiányzik mind a termelőegységeknél, mind az intézményeknél. Adjanak példát Kinek, mikor, miről mondja el véleményét a beosztott, 'írtuk le a kérdést a cikk elején. A lényeget megmarkoló a kérdés, de teljes pontossággal csak a munkahely körülményeinek ismeretében adható meg a válasz; a sémák veszélyesek. Egy-egy közösségnek kell kimunkálnia, kipróbálnia az utakat, a módszereket. Nem könnyű ez! A legfőbb, mert nélkülözhetetlen segítséget hozzá a politikai testületek, elsősorban is a pártszervezetek adhatják meg. Ezek a testületek adhatnak — adjanak! — példát rá. amiről beszélnek, azt gyakorolják. ' M. O. Legyőzhetetlen lépcsők A MárcziUs című koncert teljes bevételét a mozgássérültek sport- és szabadidőközpontjának építésére szeretnék fordítani a szervezők, közöttük a Budapest Vidéki Posta- igazgatóság KISZ-bizottsága. Hogyan lesz egy olyan intézmény őszinte pártfogója a mozgássérültek ügyének, amikor a cég nem kimondottan az a munkahely, ahol a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására sok lehetőség volna? Az erre a kérdésre adott válasz nagyon jól jellemzi a manapság hazánkban kialakult szemleletét. — Három évvel ezelőtt kötöttünk együttműködési megállapodást a Mozgássérültek Budapesti Egyesületével — magyarázza Rezes Olga, a Buvi KISZ-bizottsági tagja —, s ebben nagy szerepe volt annak a ténynek, hogy az egyesület aktív tagja, most már titkára, dr. Szemőíc Ágnes, maga is mozgássérült, nálunk dolgozik, és éveken át KISZ- bizottsági tagunk volt. Amióta többet foglalkozom a sérült emberek gondjaival, azt tapasztaltam, hogy aki nekünk bármilyen formában . segített, annak vagy családjában,- vagy közeli: baráti körében akadt mozgássérült ember. De elég néha a kellő empátiához egy lábtörés emléke, néhány heteshónapos küszködés gipsszel, bottal, mankóval. Annak átér- zése. milyen leküzdhetetlen akadály lehet két-három kis lépcsőfok, a villamos, autóbusz ajtaja. Tehát, aki nekünk segített, az szinte kivétel nélkül érzelmi okokból tette. A cél, amiért már harmadik éve a postaigazgatóság fiataljai is dolgoznak, az a sport- ős szabadidőközpont, amelynek ma még csak a helye és a terve van meg. A fővárosi tanács Zuglóban, a Csömöri úton adott át szabad területet erre a célra az egyesületnek, ám ezzel a támogatás véget is ért. A közel húszmillió forintos beruházáshoz szükséges pénzt, a kivitelezőt már á mozgás- sérülteknek kell előteremteni Az elképzelések szárnyalóak. Olyan intézmény épülne a Csömöri úton, ahol a tizenkét ágyas motelben kapnának helyet azok például, akik speciális gyógyászati segédeszközeikért az ország minden részéből alkalmanként Budapestre jönnek. Lesz itt könyvtár, tantermi egység, ahol szervezhető lenne például a megváltozott munkaképességű emberek átképzése. S természetesen a centrum lelke lesz a tornaterem és az uszoda. Felajánlás hegyek — Még ma is kevesen tudják, hogy a mozgássérültek számára a sport, a mozgás nem úri passzió, hanem maga az élet, lehetőség a megszerzett egészségi, mobilitási szint megtartására — beszél sorstársai gondjairól, törekvéseiről dr. Szemök Ágnes. — A rokkantak nemzetközi éve, 1978 óta gyűlik a pénz erre a nagy célra. Eddig hatmillió forint van a számlánkon, és szinte hegyekben állnak azok a levelek, amelyekben vállalatok, intézmények, szövetkezetek dolgozói, szocialista brigádjai, de magánszemélyek, kisiparosok is társadalmi munkát ajánlanak föl, a földmunkavégzéstől egészen a függönyvarrásig. Csakhogy ezekkel a nemes felajánlásokkal csak gyorsítani, .ütemesebbé tenni lehet a munkát,, megkezdeni azonban nem. Ehhez egy olyan támogatóra lenne szükség, vállalatra, intézményre, amely -képes lenne fölvállalni a kivitelezés szervezését. — Nemcsak szemléletbeli, de szervezeti akadályok is nehezítik a munkánkat — folytatja dr. Szeműk Ágnes. — A mozgássérülteknek nincs országos gazdájuk, olyan intézmény, afnely képviselné őket. Adódik ez abból is, hogy más elbírálás alá esik egy születése óta, megint más a fiatalon, balesetben megrokkant, vagy a később munkahelyi ártalomként szerzett munkaképesség-csökkenés esete. A Csömöri úti létesítmény — ha egyáltalán elkészül — egyedüli lesz az országban. Csehszlovákiában négy ilyen központ van, akárcsak Lengyelországban A többi ) szocialista országban szinte ismeretlen a külön mozgássérültek számára alakult sportklub, mert minden nagyobb egyesületnek van ilyen tagozata. Távlati cél. hogy az egészséges sportolók világversenyeivel együtt rendezzék a sérültekét. Nálunk miniszterelnök-helyettesi közbenjárás kellett ahhoz, hogy egyáltalán képernyőre valónak találtassék a mozgássérültek ülőröpda-mérkőzése. Jótékonykodás helyett Két éve országos felhívást intéztek a fiatalokhoz a Budapest Vidéki Postaigazgatóság KISZ-esei, a sportközpont támogatására, tavaly komoly zenei hangversenyt szerveztek a Budapest Kongresszusi Központban. Idén — a koncert sikerén és a közreműködők lelkesedésén, ügyszeretetén felbátorodva már a többi, más célra szervezett popzenei segélykoncert méreteihez hasonló rendezvényre gondoltak. — Tény, hogy Holtai Gábor, a budapesti szabadtéri színpadok igazgatója és Deák Bili Gyula buzdított minisét egy ilyen méretű rendezvény szer. vezésére — magyarázza Rezes Olga. — Megértésre, meghallgatásra találtunk a sportcsarnok vezetésénél is. Olyan műsor kerekedett, kapcsolódva március 15-hez is, amely idősnek. fiatalnak egyaránt -szép élmény lehet. Az első rész Kol- tai Gábor rendezésében monumentális. mozgalmas ünnepi megemlékezés lesz, a második rész pedig a hazai pep- élet legnépszerűbb képviselőinek seregszemléje. Féltünk attól, hogy az emberek már arra a szóra, hogy jótékony célú, visszahúzódnak, hiszen az utóbbi időben mintha lejáratták volna az egyébként nemes ügyet. A jótékonyságból néha jótékonykodás lett. Ezért mi magunk is mindenkit, itt a központban, illetve a négy megyében dolgozó^ mintegy hatszáz KISZ-tagunkat is azzal buzdítjuk, hogy ez egy jó, értékes program lesz, s egyúttal egy nemes ügyet is támogatnak vele. Sokan segítettek nekünk a Révai Nyomda fiataljaitól a Magyar Hirdetőig. A kis szórólapokat több száz távirat-kézbesítő fiú vitte szét. Jó látni, hogy ez alatt a három év alatt iá, amióta mi Is próbálunk tenni a mozgássérültekért, több és több a segítőnk. A Budapest Vidéki Posta- igazgatóság fiataljainak kezdeményezése nem akció, nem kampány, nem adomány és nem jótékonykodás, hanem igazi segítség. Ezért is könyvelhetnek el szép eredményeket. Csakhogy a szemléletet, a sajnálkozás légkörét megváltoztatni ők sem tudják. Ehhez mindannyiunk összefogása kell. Nem csak azoké, akik balesetük folytán, rövid időre átélték azt, ami másoknak a tegnap, a ma és a holnap. Móza Katalin FALUS GYÖRGY—DOHÁNY ZOLTÁN A MEGBÍZOTT Pataki hat óra előtt a Hotel Wien előtt volt és a másik oldalról figyelte a terepet. Tíz percet várakozhatott, amikor megjelent Vakarov. A fiú kezében ott volt egy „8 Órai Újság”, ami megbeszélésük szerint azt jelentette, hogy minden rendben, nem követték. Pataki átsétált a Nyugati pályaudvar elé, Vakarov követte. A postai levelesládába bedobta a nála levő leveleket, majd továbbsétált és befordult a Fod- maniczky utcába. A fiú követte. A sarok után Pataki megvárta. Melegen üdvözölték egymást. Ezen a helyen nyugodtan beszélgethettek a sötétben, mert a vasúthoz tartozó raktárépületek tövében nem volt nagy forgalom. Vakarov pontosan beszámolt mindenről, ami utolsó találkozásuk óta történt. Átadott egy kis cédulát,a amire felírta mindazokat az adatokat, amelyeket társai utazásaik és budapesti sétáik során gyűjtöttek. Pataki levette! a kalapját és annak bélésébe helyezte. — Történt valami különös? — kérdette Pataki. — Igen! Találtak egy újságot az egyetemen. „Béke és Szabadság” volt a címe. Óriási ribillió támadt. — A Békepárt akciója volt? — Igen. Ezért indult meg a nagy hajsza. — Közületek is kihallgattak valakit? — Nem! Pedig felkészültünk rá. De nem került sor senkire. — Megtudtak valamit? — Nem hiszem! Elcsitult a dolog, bár azóta a Turul részéről megszaporodtak a fasiszta provokációk. Fenyegetőznek, főleg velünk, ^ nem magyarokkal pofátlankodnak. — Nem szeretném, ha félreértenél — nézett rá Pataki őszinte megbecsüléssel —, de arra kérlek, hogy ti ne bonyolódjatok bele semmibe. — Értem — válaszolta Vakarov. — Egy röplappal vagy más hasonlóval legfeljebb csak felhívjuk magunkra a figyelmet. — Köszönöm, hogy megértettél. Mit terveztek a karácsonyi szünetben? — érdeklődött tovább Pataki. — Bár nagyon hiányzik az otthon melege — kezdte nehézkesen Vakarov —, mi valamennyien Budapesten maradunk és végezzük a dolgunkat. — Ezt én nem kérhetem tőletek! — így döntöttünk! — válaszolt Vakarov, és Pataki láthatta a szeméből, hogy vitának nincs helye. — Köszönöm! Akkor, kérlek, figyelj a feladatokra. — Olyan tervet ismertetett, amely az ország valamennyi vasútvonalát feltérképezte. Amikor Pataki elhallgatott, Vakarov lelkesedése nem ismert határt. — Az elgondolás ragyogó! Ezzel a tervvel pontosan fel lehet mérni, milyen vasútvonalakon és utakon, hogyan és miből mennyit szállítanak a frontra. — Erre gondoltam — helyeselte Pataki, és átnyújtott a fiúnak két darab százpengőst. — Útiköltségre — látva a másik arcán a tiltakozást, határozottan folytatta. — Ragaszkodom hozzá. (Folytatjuk)
