Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-13 / 61. szám
Heti kérdésünk Mennyire babonás ön? — Nem vagyok. Nem hiszek benne, soha nem is voltam, nem gondolok rá. — Tu- rányi Jánosné, a Volánbusz aszódi kirendeltségének takarítónője kicsit tétovázik. — A múltkor Pestre mentem, visz- sza kellett fordulnom, és csak iáiig sikerült elintézni az ügyemet. Nem tudom, ez babona-e. Történt már velem olyan is, hogy valami rosszul végződött, és bejött a harmadik is aznap. De ez szerintem csak olyan szólásmondás. — Én eléggé. Például az álomban nagyon hiszek. Mindig beteljesül, akár jót, akár rosszat álmodom, mindent megérzek. Az érzéseim és az álmaim mindig valóra válnak. — Beke Jenöné, a Vöröskereszt gödöllői szervezetének nyugdíjas adminisztrátora a szokványostól eltérő babonákkal is megismertet. — Eső előtt halottal álmondtam. A fekete macska nálam jót jelent, ellenben, ha szürke macska szalad át előttem, nem megyek sehová. A disznó meg az akasztott ember szerencsét hoz, ha a könyökömet beütöm és nagyon fáj, kedves vendégem jön. Ha észre sem veszem, akkor csak olyan semmilyen. Kéményseprőt látni is szerencse, addig kell fogni a gombot, amíg látjuk. — Nem nagyon. Nem hiszek benne — vélekedik Balogh Jó- zsefné, a kerepestarcsai Flór Ferenc kórház takarítónője. — Hiába álmodok akármit, ha fölkelek és valósággá válna, az öröm az jó, de bánatosnak lenni, búsulni már nem. Egy dolgot tartok be már a gyerekek kicsi korától ez azonban nem babona, inkább népi gyógymód. Amikor betegek voltak, mindig kamillateát tétA nap programja Március 14-én: Gödöllő, művelődési ház: Játszóház, 15 órakor. 1848/49 közemberei, kiállítás, megnyitó 17 órakor. Film: Szegénylegények, készült 1965-ben, 18 órakor. A hónap műtárgya: Wigand: öreg csillagok, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői művésztelepen, kiállítem a kályhára gőzölögni. Ez a szokásom azóta is megmaradt. Tisztítja az üregeket, mellette jó levegőt csinál a szobában, nyugodtan lehet aludni: — — Nem vagyok babonás, de csak név nélkül vagyok hajlandó nyilatkozni — mondja az egyik vasútállomáson leszólított interjúalany. — Félek a következményektől. Nehéz megfogalmazni a babonát. Ha valaki nekem azt mondja, rosszat beszélek róla, megbosszul. Hiszek a pártban, az istenben nem, a szívemet sem láttam, abban sem hiszek. Mindenkinek jót akarok tenni, nekem mindenki kedves, aki nem árt. Mondjuk maga a szomszédom, a feleségem szülés után ugyanúgy főz magának, mint egy rokonnak. Később elterjednek különböző hírek, és jogtalan leveleket írnak ellenem. Amikor segítek, jó vagyok, utána már nem? Ezért nem is tudok mit felelni a kérdésére. — Nézze, az a helyzet, nem vagyok vallásos, és éppen ezért babonás sem. — Tatár István, a Pest Megyei Temetkezési Vállalat gödöllői ki- rendeltségnek vezetője már megedződött munkája során. — Én nem ébredek fel éjjel, ha halottat látok, engem nem kísértenek, ölni még nem öltem, akasztott emberről sem vágtam le kötéldarabot. Ha viszket a bal tenyerem, akkor nem kapok, hanem adok ki pénzt. Hiszek a szépasszonyokban, bízom embertársaimban. Néha ér csalódás, de ez nem babona. Hiszem azt, hogy minden embert lehet nevelni. csak meg kell találni a módját. B. E. tás, megtekinthető 10—18 óráigAszód, múzeum: A Gaiga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Március 15-én: Gödöllő, művelődési ház: Üttörők és kisdobosok megyei vers- és prózamondó versenye, 10 órakor. 1848/49 közemberei, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráigA hónap műtárgya: Wigand: öreg csillagok, megtekinthető az előtérben. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM 1987. MÁRCIUS 14., SZOMBAT Jubileumi közgyűlés Megszokták a japán gépsort VIHAR. Megfigyeltem, hogy vidéki, kisvárosi, még inkább falusi értelmiségi emberekben kisebbségi érzés tanyázik. Az érzést igyekeznek palástolni, élesebb szemű megfigyelő azonban még a legerősebb egyéniségekben is észreveszi. Mocorog valami hasonló a vidéki újságíróban is. Kisvárosi, falusi vezetőkkel találkozik, a fővárosiak meg miniszteriális emberekkel. Ezért is olvassa a budapesti kolléga cikkét fokozott érdeklődéssel, főleg ha az olyan helyre téved, ahol a vidéki hírlapíró tevékenykedik. Efféle cikkek olvasása után rendszerint fölsóhajt, ó, hát ezek is csak két lábon járó lények. (Ne legyen félreértés. Nem ácsingózom miniszteriális személyek után. Nagyon megvagyok az enyéimmel. A hozzám hasonló egyszerű falusi-, akkal, kisvárosiakkal. Sőt. Igazából csak köztük érzem jól magam.) Mint a minap. A nagytar- csai falugyűlésre szerveztek egy fővárosi embert. Nagyorv gondosan megszervezték, amit egyebek -között jelez, hogy valamennyi illetékes megjelent a falu színe előtt. Hogyne. Ott volt a pesti újságíró, az országgyűlési képviselő, onnan nem szabad hiányozni. Galga- mácsán, mint munkatársunk észlelte, már nem jelentek meg teljes létszámban. Ott volt tehát a pesti ember, s megírta cikkét, ezen címmel: Viharos falugyűlés Nagytarcsán. Mi lehetett ott, kérdezheti a tájékozatlan. Nosza elolvassa a művet. A nagy, hosszú írásból lényegében egyetlen dologról értesül: a Volán nemrég se szó, se beszéd, jó pár esti buszjáratot megszüntetett. Ekörül kerekedett a vihar. A falugyűlésnek persze nem csak ez az egy témája volt, értesülünk a tudósításból, azokra Mindennapi azonban már nem maradt toll és tér. Egyébként az ilyesféle vihart keltő témának nagyon örülnek a települések vezetői. A más portája előtt kell söpörni, s az mindig kellemesebb foglalatosság, mintha otthon kellene tenni ugyanezt. Vihar. Mit írt volna ez az úr, ha betéved valamelyik gödöllői lakossági fórumra. Mondjuk arra, amelyen a Roges utca körüli terület rendezési tervprogramját tárgyalták. Talán levegőt se kapott volna, s lélekszakadva rohant vona pesti szerkesztőségébe, jelenteni, Gödöllőn beköszöntött a világvége. Mi pedig kishitű vidéki újságírók, szokványosnak tartjuk az ilyen viharos összejöveteleket. Vihar tombol köröttünk, amiből csak annyit észlelünk, hogy az egyik ember halkabban, a másik emeltebb hangon beszél. ZSELLÉREK. S ha már szóba ejtettük a városi lakossági fórumot, mondjunk valamit a zsellérekről. A Szilhát utcaiak ugyanis zokon vették, hogy lapunkban az jelent meg, egy-két zsellérházat hagyjanak meg az utókornak. A protestáló szerint abban az utcában nem zsellérek, hanem jómódú gazdák laktak. A zsellér szó bántja az önérzetüket. Készséggel javítunk. A zsellér szó azért kerülhetett a cikkbe, mert előzőleg számtalanszor hallottunk különböző fórumokon arról beszélni, hogy nemcsak a kastély hanem a szegénység egy-egy házát, igen, úgy mondták, néhány zsellérházat is hagyjanak meg az utókornak. Ez a mai kor szelleme, kérem. Volt itt olyan idő, amiRitkán adatik meg számunkra az a szerencse, hogy olyan eseményről tudósíthatunk, melyről csak szépet lehet írni, legekben lehet beszélni. Különösen, ha az ismeretet adatok, feladatok, a csupán kiemelkedő * teljesítményekről szóló beszámolók előtt, alatt és után könnyező szemű embereket látunk. A gödöllői Diana Ruhaipari Szövetkezet közgyűlésén mindezt együtt volt meg. Modellező csapat Hosszú lenne felsorolni a megjelent termelőszövetkezetek, szakcsoportok, szakmunkásképző intézetek képviselőinek névsorát. Több széksort foglaltak el a különleges alkalomból meghívottak. Az elnökségi asztal szélességét meghaladó sorban ott ült többek között Herczenik Gyula, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Vass István, a tanács elnökhelyettese, dr. Bernáth Tibor, a Pest Megyei Kiszöv elnöke, valamint Lami Mária, a Pénzügyminisztérium ellenőrzési főigazgatóságának osztályvezetője. Az esemény pedig, amiről beszámolunk, a szövetkezet tagságának harmincötödik közgyűlési találkozóját, a nyugdíjba vonuló elnökasszonytól való búcsúzást jelenti. Köteles imréné elnök beszédében visz- sza-visszátért az 1952-ben történt" álapíías óta eltelt időszak problémáira, a jelentősebb fejlesztésekre. Dolgozóik éves átlagkeresete valamikor a legalacsonyabb volt a városban, mindössze huszonötezer forint, a mostani, 58 ezer forintot megközelítő. apróságok kor mindenkinek az őse munkás vagy nincstelen paraszt volt. Ma azok közül is .sokán tagadják ezt, akiknek elődei tényleg azok voltak. Manapság, ha büszkélkedni akar valaki, legalább jómódú paraszt ősökre hivatkozik. S mennyi a nemesi ős! A hercegi, a grófi. Az dicsőül meg, aki a fiók mélyéről valami pergament vehet elő, amely ilyesféle származást igazol. MI A KISZ? Hetek óta erősen gondolkozom azon, mi lehet a KISZ? Mit kell ott csinálni? Az egyik politikai szerv ülésén hallottam a következő mondatot: Nem lehet kívánni a fiataloktól, hogy a napi nyolcórai, no meg a másodállásban végzett túlmunka után még elmenjen a KISZ-be, amikor ott vannak a diszkók, mozik, színházak, a házi vetítések, színes televíziók... a szórakozás ezernyi fajtája, s hát mért tagadnánk, a lányok vágynak fiúkra, a fiúk lányokra ... Valóban, az ember, különösen ha fiatal, dúskálhat, a sok földi jóban, minek menjen a KISZ-be? De hát mit keil csinálni a KISZ-ben, ami ezek szerint az említett sokféle jónak az ellenkezője? Én eddig úgy tudtam, a KISZ a fiatalok szervezete, ahol politizálnak, szórakoznak, találkozhatnak fiúk és lányok, ismerkedhetnek, jóféle programokat eszelnek ki, mindenki megmutathatja, milyen okos és ügyes. Tévedtem volna? Előbb-utóbb ennek is utána kell nézni, nehogy úgy járjak, mint a zsellérekkel. Én még a zsellér őseimre vagyok büszke miközben mások már a nemesi oklevelek után kutatnak. Kör Pál Az 1986-ban legyártott száz- ötvenezer darab termék 51 százalékát bérmunkában dolgozó asszonyok készítették. A telephelyen rekonstrukciót hajtottak végre, festettek, mázoltak, beszereztek egy modern japán gépsort, melyet a kezdeti idegenkedés ellenére már megszerettek az emberek. Az évekkel ezelőtti nehézségeket is önállóan próbálták meg áthidalni. Saját modellező, kereskedő csoportot alakítottak, ez a csapat az igényeknek, kéréseknek megfelelően, bármikor képes kisebb- nagyobb változtatásokra a modelleken a megrendelők kívánsága szerint. Jjj formában Kiválóak a szövetkezet kereskedelmi és szerződéses kapcsolatai, pénzügyileg egyedül a Kartalon működtetett szakcsoport költségeit nem tudták fedezni — a csökkenő létszám miatt. Megélhetésüket, a termékeik iránti mind nagyobb keresletet a kisszériás termelésben látják. Eredményeik igazolták is ezt az elképzelést. Évente pályáznak a Budapesti Nemzetközi Vásáron és rendszeresen hoznak haza valamilyen KlOSZ-díjat. Az egyre javuló továbbképzésnek köszönhetően ma már a dolgozók nyolcvan százaléka szakképzett. A lányok, asz- szonyok nappali és esti tagozaton a hatvani szakmunkás- képző intézetben három szakmában is tanulhatnak. A szövetkezet dolgozói 10,5 százalékos béremelésben részesültek az elmúlt évben. Herczenik Gyula mondandóját három témában foglalta össze. Gratulált a 35 év alatt elért eredményekhez és emlékeztette a tagságot a kezdeti időszak nehézségeire. Mert bizony voltak olyan évek, amikor segítségre szorultak. Működésüket fémjelzi az a tény, hogy már régen megállnak a saját lábukon, sőt mások támogatására is van erejük. Terveik között szerepel a kisszövetkezetté való átalakulás. Az első titkár szerint az új forma jobban szolgálja majd a kisközösség és a népgazdaság érdekeit is. Végezetül az elnök- asszonynak a szövetkezettel tizenkét éve összeforrott életéről beszélt Herczenik Gyula, majd átadta a városi tanács és a pártbizottság ajándékát és elismerő oklevelét a nyugdíjba vonuló Köteles Imrénének. Kitüntetés, elismerés Dr. Bernáth Tibor gratulált az elnökasszonynak, akinek nagy része volt abban, hogy a régi háziipari szövetkezet ruhaipari szövetkezetté nőtte ki magát. A legutóbbi években márkanév lett a Diana. A közgyűlés végén Köteles Imréné Kiváló dolgozó kitüntetést adott át Bartha Róbert- nénak, a szövetkezeti bizottság elnökének. Skerlecz Zoltán műszerésznek és Zümpf Anikó ifjú szakmunkásnak. Bárdos István megyei úttörőelnök a Dobó Katica és a Clara Zetkin szocialista brigádnak az úttörőszövetség oklevelét, Sebő Györgynének és Patócs Lászlóhénak, a két brigád vezetőjének, valamint az elnöknek az úttörőszövetség dicsérő oklevelét nyújtotta át. A szavazatszedő bizottság munkájának végeztével bejelentette, a következő időszakra elnöknek Grünvoald Pálnét választotta meg a tagság. Báskai Erzsébet Kisdobosok, úttörők A döntőben Körzetünkben befejeződtek a kisdobosok és úttörők vers- és prózamondóversenyei, ahonnan a legjobbak kerültek a vasárnapi, Gödöllőn tartandó megyei döntőbe. A községek és a város iskoláiban osztályonként vetélkedtek a gyerekek, míg végül kialakult a körzeti döntő mezőnye. Az itt mutatott teljesítményük alapján négyen képviselik színeinket a megye legjobbjai között: Pálinkás Ildikó, Túra, Bakonyi Katalin, Iklad. mindketten nyolcadikosok, Kolozsvári Flóra, Gödöllő, Erkel iskola, másodikos, Vezsenyi Helga, Pécel, Szemere iskola, harmadikos. hbbh MoTTBB Március 14-én és 15-én: Huckleberry Finn és a csirkefogók. Színes, magyarul beszélő szovjet ifjúsági film. Csak 4 órakor! Leopárd kommandó. Színes olasz—NSZK kalandfilm. 6 és 8 órakor! I Szombati jegyzet* Fények Bizonyos jelek azt mutatják, hogy társadalmunk a fény korát éli. Mintha minden a fény és a világosság körül forogna! Falvak és városok lakossága képzeli tanácselnökét a legfőbb lámpagyújtogcító- nak. A vezetők és vezetettek közötti találkozások egyik fő témája az, hogy hát hogyan is alakul a közvilágítás. A beszámolók minden egyes felszerelt korszerű lámpát érvként említenek munkájuk kedvező elbírálására, a hozzászólók pedig honfiúi kötelességüknek tartják hangoztatni, ez még mindig nem elég. Magam is áhítattal néztem, amint a gyertyaként világító ha- gyományos világítótestet fényszóró masinával cserélték fel házunk előtt. Világosságot kívánunk a terekre, az utcákra, hogy gyermekeink és mi felnőttek biztonságosan közlekedhessünk. A fényt állítjuk csatasorba a vasúti kereszteződésekben, hogy jelezze, mikor haladhatunk át, mikor nem, mert valami más közlekedik. Egyikünk mégis a sor elé vág és halálát okozza egy föl- dinknek. szétrombolja évek munkáját, összezúzza a mozdonyt. A fény figyelmeztet, vezet, eligazít, óv, amennyiben általános jelentéséi tiszteljük. A fény korában mégis megesik, hogy valaki a jól kivilágított utcán — miért ne! — kikapcsolja gépkocsija lámpáit. Ha pedig az ablakokon át betekintünk a szobákba, bizony erőltetnünk kell a szemünket. A nagy teljesítményű csillárokban egykét gyenge izzó pislákol. Mintha világosabb lenne az utcákon. Lehet így olvasni? Belefájdul a szemünk, vagy nem is próbálkozunk meg vele. A fény a múlt tanúja. Hihetetlen távolságokat száguld át az elképzelhető legnagyobb sebességgel. Amit a földön kívüli világból észlelünk, az mind a múlt jelensége. A napban a pár perces múltat látjuk, hiszen a fény másodpercenként csak mintegy háromszázezer kilométert fut be. Amikor a csillagászok csillagrobbanást, szupernóvát fedeznek fel, mint történt napjainkban is, évmilliókkal ezelőtti esemény üzenetével találkoznak. Ez az egyetlen utazási lehetőségünk a múltban. A fényt nem csak eredeti értelmében használjuk. A történelem eseményeinek részleteit nemegyszer napjainkban dolgozzuk csak fel. Ezek a részletek gyakran módosítják általános ismereteinket, olyan látszólag teljesen felkutatott dátumokról is, mint 1X48. március 15-e. A hely- történeti kutatások eredményeitől ugyancsak sokat várhatunk. A témánál maradva, az első bagi villanytelep fogyasztói nem a tényleges felhasználás, hanem a lámpatestek s-áma után fizettek ... A fény a láthatóság feltétele. Minél nagyobb nagyítást készítünk a mikroszkóppal, annál több fény szükséges az észleléshez. Máskor nem fizikai törvények döntenek a felismerések reflektorfénybe kerüléséről. Az egyik hétköznapon pusztába kiáltott szó marad a javaslat, a cikk, az ötlet. A másikon, ami általában ugyancsak hétköznap, nem marad az. Erre mondtuk azt, hogy íme itt a történelmi pillanat! Lehet, hogy közben évek telnek el. Másvalaki lép elő az elképzeléssel, esetleg nem is tudva a korábbiról és neki sikerül. Megtalálja a kellő pillanatot. Ekképp valósul meg Aszód határában egy környezetvédelmi kntatóház. Mindeddig úgy tűnt, vidékünkön erre nincs sem lehetőség, sem szükség. Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) A Pest Megyei Versdéglátőipari Vállalat versenypályázat útján szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit 1987. május 1-jétől: 479. sz. Modul 7 büfékocsi, Vác 301. sz. Fehér Galamb étterem, Vác, Lenin út 37. 1987. július 1-jétől: 146. sz. Park büfé, Gödöllő, Állomás út 3. Tájékoztató adatokat ad a vállalat váci igazgatósága, március 23-ától. A versenytárgyalás április 14-én, 14 órakor lesz az igazgatóságon, Vác, Széchenyi út 19.
