Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-12 / 60. szám
1987. MÁRCIUS 12., CSÜTÖRTÖK Főiskolai napok Beszéd helyett Tegnap minden ceremónia nélkül, szinte . észrevétlenül kezdődtek ! Zsambékon a főiskolai ifjúsági napok., Mint áz elnevezésből kitűnik, Pest mq- gye egyetlen tanítóképző' "főiskolája a házigazdája ennek az évről évre színesebb programokat kínáló rendezvénysorozatnak. Hosszú beszédek helyett az általános iskolás gyerekek és a főiskolás ifjak azonmód birtokukba. vették a . művelődési ház pódiumát. A hagyományok ápolásától a modern produkciókig,. a kőrusénekiés- től, szavalattól, néptánctól a mai dalig, dzsesszhalettig terjedt a bemutatók skálája, jelezve a szervezők szándékát. Ma délelőtt . diákigazgatp- választást tartanak,, s később spor.tdélutánon, futballmecs- esen is összemérhetik erejüket a hallgatók az oktatókkal. Kulturális eseményekre is sor kerüL Rajongóik élvezhetik Deák „Bili” Qyula,. a P. Box, az KDK-beli" Metrppol együttes, a Laár András—Galla Miklós duó koncert jét, Cseh Tamás és Jancsó Adrienne előadóestjeit, s írórolvasó találkozót szerveztek Nemere Istvánnal, a népszerű íróval. A politikai jellegű . programok. közül kiemelkedik a híres romtemplomnál, tartandó békenagygyűlés. Sort kerítenek több sportrendezvényre, valamint kiállítás nyílik a hallgatók pályamunkáiból, csatlakozva á Magyar Televízió és az Országos Béketanács gyér- mekrajztárlatához, mely a főr: iskola gyönyörű, kápolnához hasonló aulájában látható. . A rendezvény újabb bizonyíték: Zsámbék a megye egyik .. legélénkebb kulturális életét élő települése. A főiskolai ifjúsági napok remélhetően olyan si^fctxafjatnak .időivel, akár a már országos hírű Zsámbéki szombatok. Országos Grafikai Műhely Vácott Olyan, mint a gőzmozdony A képzőművészeti világhéten Vácott, az elmúlt év szeptemberében felavatták a sokszorosított művészi grafika régen megálmodott fellegvárát, az Országos Grafikai Műhelyt. Rá egy hónapra a Szép- művészeti Múzeumban megnyílt Az európai grafika hatszáz éve című májusig megtekinthető kiállítás. A tavaly őszi időszak a képzőművészetek iránt érdeklődők figyelmét erre a rendkívüli technikai felkészültséget igénylő, mégis kicsit mostoha műfajra, a grafikára terelte. Azóta többszőr jártam Vácott, bepillanthattam a nyomtatott grafikakészítés boszorkánykonyhájába, megcsodálhattam a csaknem tízmillió forintot érő létesítményt berendezéseivel együtt. A szakma, így a több száz grafikus és több ezer képzőművész érdeklődése azonban a vártnál kisebb. A megnyitás óta közel fél év telt el, amely alatt összesen öt mű vész használta a berendezéseket, holott egy időben, egymástól függetlenül nyolcán is dolgozhatnának. Az őszi megnyitón egy külső szemlélő úgy láthatta, hogy az Országos Grafikai Műhely foga dóképes, akar azonnal használatba vehetik az érdeklődők. Decemberi látogatásom alkalmával kiderült. hogy a látszat csal. Boszorkányos mesterség — Á berendezések és az épület maga valóban alkalmas volt,a. felavatásra — mondotta Nagy Géza, a Vác Városi Tanács művelődési osztályának volt és a műhely jelenlegi vezetője. — A szervezeti működési szabályzatunk azonban, amely már két hónapja bent van a Magyar Képzőművészeti Alapnál, még mindig nincs aláírva, és a művészeknek sem postázták a jelentkezés feltételeit tartalmazó felhívást. A. kőnyomatok készítéséhez szükséges kőcsiszoló. a kézi és a villanymotoros li- tográf prés már 1978 óta a tulajdonunkban van. A Katonai Akadémia térképkészítő nyomdájából selejtezték le, ma már ipari műemlékeknek számítanak. Ezzel, az Európában kihalófélben levő technikával, az ofszet- és a szita-eljárással könnyebben lehet színes grafikákat készíteni, mint a szintén rendelkezésre álló hagyományos rézkarc, aquatinta módszerekkel. A kiszolgáló helyiségek is készen állnak: a fotólabor, a vegyi anyagok keverésére szolgáló, elszívóberendezéssel felszerelt szoba, az aquatinta előállításához szükséges gyantaporozó szekrény. Az emeleten négy bentlakó művészt tudunk fogadná, velük párhuzamosan pedig még néV-FIGYELŐ Y*. rí H j,"v Sziüöíoldd. n«>t Pártós az én Bakónyom — írta egykor versében Ady Elláié, s az ő nyomát! szintén sok rrtagyar író, költő vallhattá volna, vallhatja, hogy Budapest -bujdosásai- nak, kalandkergetéseinek megunhatatlan, nagyon... szeretett színhelye. Ho^y .mennyire lehet szeretni ezt a hol fényes arcú, hol meg slampos, szűrte« Világvárost, abból , jó leckét . adott a televízió Szülőföldjeim című sorozatának legutóbbi adása, amelyben a fiatalabb próza- és drámaíró nemzedék jeles tagja, Szakonyi Károly idézte fel gyermekségének, ifjúságának színtereit, tekintett visz- sza emlékeire. Amint azt általános örömünkre régóta tapasztalhatjuk, Major Sándor szerkesztőnek és kollégáinak ez a nemes nosztalgiázása kerül minden protokolláris formaságot, és hagyja, hogy az éppen bemutatott szerző a maga képére és hasonlatosságára formálja az adást. Nem volt ez másként most sem, s Szakonyi lényének kedves derűje, barátságos nyíltsága ott sugárzott minden kis részleten. Azokon is, amelyek a Dumaparti fővárosban kerülte!-: kameravégre, de azokon is, amelyek a másik szülőföldet, nevezetesen Győr-Sopron megye bizonyos tájait idézték. Amit pedig végezetül és okulásul mondott, azt kőbe is lehetne vésni, mert olyan szépen szólt. Azt. hallhattuk tőle, hogy a szülök nem múlnak el halálukkal gyermekeik, utódaik életéből, hanem testetlen nül is ott maradnak velük. Vissza lehet és kell is járni hozzájuk, megmártózni a régi szeretetben. Ó ezt nem csupán vallja, hanem cselekszí is, hiszen amikor ír, sorra papírra kerül az egykor átélt élmények, kapcsolódások egész sora. NftSZ. Szintén jó emlékeket hagyhatott maga után az a kis riportfilm, amely Minden madár párat választ..: címmel került képernyőre. Noha az a bizonyos nótabéli tavaszi szél még nem árasztja a vize:, azért ez a párkeresési'' vizsgálódás most sem volt időszerűtlen, hisz’ az örök hűségre való eskúvések immár Kévéssé kötődnek egy-egy évszak- noz. S nem csupán az a rend bomlott meg, nogy a tavasz a szerelem kibontakozásának a dekadja, az ősz meg a lagzié, hanem javarészt kihaltak azok a családi, közösségi regulák. is,, amelyek egykor olyan nagyon megszabták az egybekelést. Hol van már a kihirdetés, a megszabott terjedelmű jegyben járás parancsa meg a többi — például a lakodalmi ebed menüjére, vonatkozó —,. törvénynél szigorúbb előírás! Bizony ott, ahonnan ezek a fiatal filmesek, zömükben a. Vitray-stydio tagjai eiohalászták: az öregek fejében, a hetven-nyolcvan éves nénik, bácsik halványuló emlékezetében. Pompás ötletként ugyanis ezeket, az aranylakodalomra érett kútfőket szólaltatták meg újból es újból, hogy mondókájukat a mai fiatalok esküvői rítusaival ütköztessék. Mit mondhatunk? Ebben a tükörben még szegényesebbnek mutatkozott mindaz az igyekves, ami a jelenleg gyakorolt házasságkötési ceremóniákat próbálja feltüpfroz- ni. Hiába a csöndes égi muzsika vagy az ott helyben nyomogatott elektromos orgona .zenéje, s szintén hiába a megjátszott áhítattal előadott szavalat, az újmódi esküvések rendje csak nem akar kialakulni. Váltig huták, kimódoltak, hangulattalanok ezek a hoitodiglan-holtomiglan érvényes gyűrűhúzogatások. CSilk így nagy az összevisz- szaság az ajándékozások dolgában. Bizonyos áruházak.mar külön listát is rendszeresítettek a lakodalmi meghívottak számára, de hát az errpl megrendelt — szükség eseten visz- szavásárolható — hűtőszekrény, mosógép, miegyéb mégiscsak más, mint amit, mondjuk, a keresztmama saját kezűleg nyújtott át a pártába került keresztlányának. Sok tavaszi víznek kell meg kiáradma addig, amíg a számtalan keresgélés, hivatali próbálkozás hagyománnyá forrja ki magát. Akácz László gyen, mint, bejárók tudnak dolgozni. Eddig még csak Raszter Károly használta a villanymotoros; litográf prést, amikor a megnyitóra elkészítette az emléklapokat. Ennek ellenére nem voltunk tétlenek. Tavaly február óta vagyok a műhely vezetője. Ellestem és megtanultam a sokszorosított grafikai eljárások mesterfogásait, bejárattuk a gépeket, most pedig régi receptek alapján olyan segédanyagok előállításával kísérletezem, amelyeket csak külföldről, kemény valutáért tudnánk beszerezni. # Vác városának mennyibe került a műhely létrehozása es hozájárul-e most a fenntartási költségekhez? — A Váci Tanács, a város fennállásának 900. évfordulóján, 1975-ben ajánlotta fel támogatását a műhely létrehozásához. Ezt csak 1978-ban szavazták meg a Képzőművészeti Alapnál, illetve a szövetségben. Sárosi László terveit 1981-ben fogadták el. A szerződés szerint a kivitelezés költségeit fele-fele alapon osztották meg az alap és a tanács között. Végül az alap kicsivel többel járult hozzá a mintegy hét és fél milliós beruházáshoz. Harmincéves vágy {$ Miből lehet egy, a művészi képgrafikát szolgáló intézménynek bevétele? — kérdeztem egy kicsit csodálkozva. — Ne csodálkozzon! A mai gazdasági helyzetben még az is előfordulhatott volna, h.qgy teíjeséh önellátóknak keli' lein-, niick. Ekkor, bérmunkát «kellett volna vállalni, ami biztosan feszültségeket okozott volna a kitűzött célok megvalósításában. Ez a veszély most már nem áll fenn. Az itt dolgozó művészeknek azonban fizetniük kell naponta 50 forintot a berendezések s a segéd- személyzet igénybevételéért, a felhasznált, mérhető mennyiségű anyagokért. A bentlakóknak plusz 60 forintba kerül a szállás. ... # Mi volt az oka annak, hogy az Országos Grafikai Műhely létrehozása ilyen hosszú ideig váratott magára? — kérdeztem Sáros András Miklóst, a Képző- és Iparművészeti Szövetség grafikai szakosztályának titkárát, a műhely jelenlegi művészeti vezetőjét. — Valóban három évtizedes vágyunk, hogy a grafikus szakmának legyen egy központi helye. Esti beszélgetésekben tervezgettük, és mindenképpen Budpesten akartuk létrehozni, hiszen a grafikusok nyolcvan százaléka ott él. Amikor Vác felajánlotta segítségét, a Művészeti Alapnak nem volt pénze, sem telek, sem épület nem állt a fővárosban rendelkezésünkre. Ennek ellenére sokáig ragaszkodtunk volna a fővárosi telepítéshez. Én is szekpti- Ifus voltam, amikor végre 1978- ban megszavaztuk, elfogadtak. A decentralizációs elképzelések jutottak érvényre. Az ebből származó előnyöket nem éreztük Lassan mentek a dóitok. A Művészeti Alap régi vezetésének hibáit már felesleges felhánytorgatni. Egy helyett három másik Tény azonban a következetlenség: elindult az országos műhely létrehozásának koncepciója, és mire megvalósult, három másik lett helyette. Kilenc évvel ezelőtt még nem volt meg a győri, a szentendrei, a makói művésztelep. Most már Péccsel, Miskolccaí. az új csongrádi művészteleppel együtt csaknem tiz vidéki központ áll a művészek rendelkezésére. — A váci műhely létrehozásában, tervezésében segítettem Itt laktam Vácott, tanácstag is voltam, belesodródtam a dőlgok sűrűjébe. A szövetség tagjaival részletesen kidolgoztuk, hogy milyen legyen a műhely felszereltsége, a működés feltétele. A minőségi kontroll érdekében döntöttünk úgy, hogy mindenkinek egy köteles példányt kell a műhelyben hagynia, Sokat vitatkoztunk a beutalási sorrenden, és a preferenciákon. Különböztek a vélemények a fenntartási költségek fedezésének megteremtését illetően is. Elértük, hogy nem kell önfenntartóknak lennünk. Ez mind huzavonával járt. A szeptembertől mostanáig tartó lassú beindulás várható volt. Olyan ez, mint egy gőzmozdoby, sokáig kell íelfűteni, mire elindul, de aztán meg se lehet állítani. Legalábbis remélem, hogy nyáron már teljesen kihasználtak lesznek a lehetőségek. E műhely célja nem a termelékenység, hanem az, hogy ha valaki egyszerre több technikát akar alkalmazni, akkor azt egy helyen megtalálja. Ez egy szolgáltató ház, s bízom abban, hogy beváltja a hozzáfűzött reményeket. A Művészeti Alap magára vállalta, de csak januárban fejezte be a jelentkezési feltételek postázását. Ráadásul pontatlanul. A fel hívásban nem szerepelt a köteles példány itt hagyásának szükségessége, és az sem, hogy a felhasznált anyagokért mennyit kell fizetni. Ez a késés akadályozta az alap- és a stúdiótagok között a műhely köztudatba kerülését. Ki fogja menecbssöini ? * Sáros ; és Nagy Gézát arról is faggát- íam, hogy van-e lehetőség a műhelyben készült munkák menedzselésére, kiállítására, értékesítésére. A szakma ezt is elvárja. Mindketten egyet* értettek azonban abban, hogy . ezt nem tudják vállalni, bár. jó lenne a Budapesten létrejött Kisplasztikái Gyűjtők Köréhez hasonló egyesületet létrehozni a grafikák számára is. Az ország több művésztelepére ösztöndíjakkal csábítják az alkotókat. Első hallásra nem túl vonzó, hogy Vácott fizetni kell a szolgáltatásokért. Lábai László, az MSZMP Vác Városi Bizottságának titkára 80 ezer forintos ösztöndíj terveiről szólt. — A Pest megyei elképzelések szerint Vác a zenei élet központja lenne. Ennek ellenére más művészeti ágakat sem szeretnénk elhanyagolni. Az Országos Grafikai Műhely féléves felfutású szakaszának nehézségei nem annyira aggasztók. A Vácott élő több mint tíz képzőművész számára február 11-én részletesen ismertettük a műhely lehetőségeit, és a számukra biztosított előnyöket. A tanács a 80 ezer forintos ösztöridíjkeret egynegyedéig fenntartja a döntés előjogát, a többi részben a műhely művészeti tanácsadó testületé hozhat határozatot. A hazai művészek pályázhatnak, a külföldieket mi hívjuk meg. A város .vezetése, úgy gondolom, mindenképpen támogatni kívánja az Országos Grafikai Műhelyt. Lehet, hogy tényleg nincsen okunk a türelmetlenségre, hiszen a féléves felfutású szakasz elhanyagolható a három évtizédes várakozáshoz képest. Nem használt a gördülékeny indulásnak, hogy az elmúlt, féléves időszakra esett, a Magyar. Képző- és Iparművészeti Alapban; és a váci tanácselnök személyében történő változás. A múltbeli b’á- nyosságok mulasztások felemlegetése nem szolgálja a gráfika ügyét, a minél kiválóbb művészi alkotások létrejöttét. Inkább a jövőbeni eredményekre összpontosítsuk figyelmünket! Ujj írisz Heti filmtegyzet Csók, Anyu Bánsági Ildikó a Csók, Any« egyik jelenetében Rendre ezzel a címbeli aláírassál végződnek a családi mágneses üzenótáblán a „közleményen", amelyeket Kal- márné Joli helyez el a szuper - kényeimes, automatizált, újgazdagék kivagyiságát fennen hirdető kacsalábon forgó „házikóban”. Rózsa János új filmje, mely az idei filmszemle egyik magasan díjázott alkotasa, mindenekelőtt ennek az újgazdag világnak az elidegenítő hátasát akarja bemutatni. Mintha a nagyon keményen fogalmazó, s talán kissé leegyszerűsítő, ám mindenképpen egy valós helyzetet tükröző tavalyi Visszaszámlálás fordított szituációját látnánk: a hajtásban tönkreménö, megrokkanó kisember, a feltörekvő, a menőkkel lépést tartani kívánó tucatfigura helyett itt most a már beérkezett, mindenben dúskáló Kalmár Géza a hős. Olyasvalaki, akit. a Visszaszámlálás eszelősen robotoló hőse titokzatos, már csak a pénzét fiaztátő Törtöké alakjában láthattunk. S akit A nagy generáció ügyeskedő maszekjában is rnegutatott — ép- peh az tr ■KXHtat' ítőb’éYt, aki ebben a filmben is ugyanilyen "flgörít, a pénzével 'mit kezdeni már nem tudó Kalmárt játssza. Ez a színészválasztás lehet véletlen is, de az már aligha véletlen, hogy a Csók, Anyu a sokadik magyar film ebben a: témakörben. Rózsa Jánost s a forgatókönyvet író Vámos Miklóst olyan téma izgatta ezúttal, arni egy létező, s tegyük hozzá, erősen irritáló, sokak szemében a mai magyar társadalom káros kinövését jelentő problémát ölel fel. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy vannak nálunk — s nem is kis számban — hirtelen meggazdagodott, minden jóban dúskáló, az átlagos magyar állampolgár életszínvonala és lehetőségei fölött több kategóriával lebegő emberek. Biztos, hogy tekintélyes hányaduk borzasztó kemény munkával érte el, amit elért. De az is biztos, hogy nem elhanyagolható részük éppen ellenkezőleg: az ügyeskedésekkel, a ravasz pénzszerzési manőverekkel jutott a mi körülményeik között nagyon is szembeszökő, feltűnő vagyonhoz. „Nem munkával szerzett jövedelmek" — ahogyan a hivatalos megfogalmazás nevezi ezt a jelenséget. Nos, újgazdagék persze előbb-utóbb beleesnek a gazdagok kötelező betegségeibe. Először is az elidegenedésben szenvednek; a család szétlazul, mindenki megy a maga útján, s ez elkerülhetetlenül vezet különböző konfliktusokhoz. Ez a Kalmár család szinte az állatorvosi tankönyvek sokat emlegetett lóábrájához hasonlatosan mutatja fel e betegség szinte valamennyi tünetét. A családjára rá nem érő apa (Kalmár Géza) arra ráér, hogy szeretőt tartson. Meg’ arra is, hogy különböző hazugságokkal traktálja a családot a súlyos beteg, kórházban lévő nagymama sorsa felől — akit egyébként senki meg nem látogat, de mindenki azt mondja, hogy bent volt nála, és mindenki meglepődik, amikor kiderül: az öregasz- szony már meghalt. Aztán itt van az elhanyagolt, meg nem értett feleség, aki válni akar. Meg a nagylány, akivel senki nem törődik mindaddig, míg be nem szed egy csomó altatót Meg a kisfiú, aki azon túl, hogy hetek óta nem jár iskolába (és ezt senki észre sem veszi 3 családban), szerkeszt egy per riszkópot, amivel (egyéb látnivalók mellett) azt is kilesi, hogyan bonyolít le a papája egy sietős légyottot a saját lakásukban a szeretőjével. S a többi, s a többi. Szóval ez a! Kalmár család itt a „bezzeg", a példázat, a tömény rossz, hiba, tévedés, melléfogás, hely-íi; télén életviteli meg a többi. Csakhogy ez a nagy példa-} beszéd egy kicsit sok a jóból. Hiába kap a film itt-ott egy] kis ironikus visszfényt, hiába! látunk jó színészi alakításokat (Holtai Róbert, az anyát," Jolit játszó Udvaros Dorottya,'. egy kis szerepben Bánsági ll~\ dítcó, a nagy málnát alakító,: Jászai Jolán stb.),' valahogyan ; kimódolt, művi, túlságosán dir . daktikus marad az egesz. Es ; azt sem nagyon élvezzük, hogy \ már sokadszor kap a fejére a • szocialista milliomos. Nem! azért, mert a kritikai él el-;' len lenne kifogásunk, hanem;' mert a nem kevés számú, de: azért mégsem meghatározó tői- y megű dúsgazdagok nyugati l milliomosokat utánzó lelki, ? nyavalygásai helyett inkább j az érdekelne, milyen elvuelhe« teilen konfliktusokat okoznak az elsöprő többség, az átlag- keresetből élő átlag állampolgár életében a lakaskérdés, a* eletszínvonal-pröblémák, a. családi élet s a generációs ellentétek súlyos helyzetei sió. Lehet, hogy a kalmárgézuk élete ilyen, bár a figurák itt' sem valami meggyőzőek. De az biztos, hogy nem ők jellemzik igazán a mai magyar1 társadalmat, hanem inkább azok az emberek, akik a. Csók, Anyu egyes jeleneteiben' a háttérben ténferegnek, téo- lábolnak, s korántsem az a gondjuk, hogy elromlik a lakásukban valami szuperbigyó. Ugyanis talán sem lakásuk, sem szuperbigyójuk nincsen ... Gyanús tárgyak Ez már a sokadik kínai kung-fu film, ezúttal egy szá- zadeiej.i történet kereteibe ágyazva a harcművészet eme Válfajának bravúros jeleneteit. Hogy itt a sokféle harcművészeti. stílus melyik változatáról is van szó valójában, azt talán csak az ebben a sportban járatosak tudják pontosan. Nem nagyon merek erről nyilatkozni, mert, a legutóbbi hasonló filmről írt soraim után keményen megdorgált két szakember (?), akik sajnálatos módon összetévesztették a játék filmet az okta- t ó filmmel, és készpénznek vettek minden olyan jelenetet, amilyent — s ezt nekik nálam sokkal jobban kell tudniuk — még a legendás és a halála után még több kitalá- ció és legenda alanyául szolgáló Bruce Lee sem lett volna képes megcsinálni, mivel azok túlmennek a fizikai teljesítőképesség határán. No és persze éppúgy megkoreogra- fáltak. mint a verekedésjelene- tek a Piedone-filmekben. No de sebaj, itt most m-gint tombol a f ilmi kung-fu-zsenia- litás (vagy lehet, hogy nem kung-fu, de az se baj). Takács István i
