Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
1987. FEBRUÁR 2., HÉTFŐ 5 Már a virágboltban is beszélik Náncsi néni hűsége is számít Nyitott ajtóra találnak ■Tv-figyelőh A fáma szerint a taksonyi plébános a mai napig őrzi azt az elmarasztaló hangvételű riportot, amely lapunkban jelent meg a község művelődési életéről egy évvel ezelőtt. Azóta — ahogy mondani szokás — sok víz lefolyt a Dunába és nemhiába. Az egyik kollégám szó szerint ezzel a hírrel állított meg a napokban: alaposan gatyába rázták a taksonyi művelődési házat. Ha nem hiszed, járj utána! — Jöjjön csak bátran! — invitál az irodába egy hócsizmás, farmeröltönyös, mokány férfi, majd fotelba ültet és türelmet kér, mert még nem fejezte be a tárgyalást egy fiatalasszonnyal. — Tudom, mire kényes maga! — így a hölgy. — Már a virágboltban is beszélik, hogy mire kell vigyáznunk, de ne féljen, úgy fogom átadni a termeket, ahogy átvettem. Mennyibe kerül? — Nyolcezer forint. Tessék kérni egy csekket a tanácsházán, amelyen be kell fizetni ezt az összeget. A vérfrissítés nem árt A szolid tapétát, az ízlésesen berendezett, tágas irodát veszem szemügyre, míg az asszony tétovázik. Akkor telepedig mellém Nádasdy Lajos, az intézmény vezetője. — Azt mondják, hogy a közművelődés leszálló ágban van. Ami Taksonyt illeti, ép- penhogy élő bizonyítéka volt az állításnak egy évvel korábban. A Pest Megyei Hírlap meg is írta ... . — Ne folytassa! — dől előre a fotelban. — Ugyanis én annak az írásnak köszönhetem ezt az állást. Amikor elolvastam, azonnal átjöttem a tanácselnökhöz a szomszéd faluból, hogy megkérdezzem, adna-e lehetőséget változtatásra . — Tehát ön nem idevalósi? — Még csak szakmabeli sem vagyok! Igaz, az egész életem művelődési házakban telt, mert a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesében táncoltam huszonöt évig. Amikor pedig az idő elszállt fölöttem, zörejszínész lettem a filmgyárban. Azonban ez a munka nem elégített ki. Egyébként is kíváncsi voltam arra, mire vagyok még képes negyvenöt évesen. — A kíváncsiság önmagában nagyon kevés a sikerek eléréséhez. Különösen elégtelen abban a kiindulási helyzetben. ami itt várt önre — provokálok. Az igazgató előbb a szoba sarkait, majd a meny- nyezetet nézegeti, mintha keresne valamit, de kiderül, hogy csak emlékezik: — Való igaz, hogy ez az épület egy harmadosztályú váróteremhez hasonlított: a tető megroggyant, a salátrom kiverte a falakat, a mellék- helyiség csupa vér volt. ez s néhány ajtó maradványa egy karatebrigád alapos munkáját bizonyították. Egyébként pedia lakat lakat hátán lónntt a .lénkülönbözőbb helyeken. Nem volt szívderítő látvány belépni ide ... Ön egy őrült? — Ennek ellenére úgy gondolta, hogy érdemes Felkereste a tanácselnököt, akivel nem is látták egymást azelőtt... Es akkor kiderült, hogy van státus, amelyre felvehetik önt, és van nyolc- százezer forint a roskatag intézmény felújítására? Nádasdy Lajos megmarkolja a fotel karfáját és gyanakvóan néz rám. Igaza van. A kérdés kukacoskodást jelez, és rosszindulatúnak, mindenáron hibát keresőnek tűnhet — jogossága ellenére is. — Nézze — rakja egymás mögé a szavakat —, státus korábban is volt, csak az az örült hiányzott hozzá, aki elvállalja a feladatot. — Tehát ön egy örült? — bukik ki belőlem a kérdés és végre újból nevetünk mind a ketten. — Nem hiszem, mert én akkor is pontosan tudtam, hogy mit akarok, amikor először beléptem ide! Említettem, hogy művelődési házakban léptem föl az előző évtizedekben. Ha úgy tetszik, dolgoztam azokban az intézményekben. Ebből adódik, hogy ha ránézek egy színpadra, bekukkantok egy klubszobába, azonnal tudom, mi az előnye és mi hiányzik onnan... De ne beszéljünk ezekről, jöjjön, nézzen körül! A tágas udvaron kezdjük. Az igazgató a térdig éró hóra ügyet sem vetve lépked előttem és magyarázza lelkesen, hogy hol lesznek a padok, az élősövény, a sörössátor, és hol fog játszani a zenekar, ha jön a nyár. — Mert a mi falunk nemzetiségi település ám! Német ajkúak lakják, akik igencsak jókedvű népek! így mondta: a mi falunk. Holott csak kilenc hónapja irányítja a község művelődési életét. Ennyi időbe telt, hogy a kőművesek, az ácsok, a festők elvégezzék a munkát. Kilenc hónapja van szappan és törülköző a mellékhelyiségben és meleg a nagyteremben. Persze tudom, nem az első pillanattól van így. De igenis az első perctől van rend, amely nem csupán a művelődési házat, hanem az elképzelést és annak kiötlőjét ugyancsak jellemzi. Azt az embert, aki rájött, hogy ha összecsukható asztalokat szerez be, akkor ugyanazt a helyiséget többféle módon tudja kihasználni! Az igazgató félmondataiból is kiderül, hogy rendelkezik a szakma leglényegesebb ismérveivel: tudja, hogy mikor, mire és kire van szüksége, és azt is, hogyan nyerheti meg őket... Nem csupán energiával rendelkezik tehát. Nem akar többet és mást, mint amire szüksége van a falunak. Az igényeknek megfelelően van asszony- és férfikórus, nyugdíjasklub és játszóház, balettkor és karatetanfolyam. Péntekenként diszkót rendeznek, alkalmasint bálokat. Már éppen valami dicséretfélét fogalmazok, hogy ne csupán kérdés-felelétet játsz- szunk, amikor az igazgatóhoz hasonló korú, mozgékony férfi érkezik. Nyeste István tanácselnök láthatóan nem elöljáróként állított be. Perceken belül az is kiderül, hogy ők ketten jó barátok. Lépésről lépésre! — Hagyja, hogy beleszóljon a munkájába? — kérdezem a népművelőt. — Nézze, én mindent elmondok az elnöknek, mert ö tudja, hogy mit és meddig lehet. Cserébe sok jó tanácsot kapok, de én csinálom, amit csinálok, és nem hagyom, hogy beleszóljanak. Egyébként pedig nagyon vigyázok. Lépésről lépésre, biztonságban akarok haladni! Lesem az elnököt a szemem sarkából, de nem kérdezek semmit. Nem is kell: — Amikor Lajos elvállalta a feladatot, bizalmat és pénzt kért az induláshoz. Mindkettőt megkapta. Természetesen részletesen egyeztettük az elképzeléseinket. Egyébként pedig olyan ember, akinek nincs szüksége ukázokra. Milyen utasításokat adhatnánk neki? — teszi fel a kérdést az elnök, mintegy önmagának, de rögtön legyint is, jelezve, hogy mi a véleménye erről a megoldásról, majd így folytatja: — Megjegyzem, hogy mi nagyon sokat vagyunk együtt, így van módunk arra, hogy valóban mindent megbeszéljünk. Ez talán több, mint az egyébként jó hivatali kapcsolatunk. Természetesen tudjuk, hogy a művelődéspolitikát nem baráti szempontok irányítják, mégis hangsúlyozni akarom az utóbbi fontosságát. Az erők összeadódnak — Tudom, nagy eredmény, hogy az érdeklődők nyitott ajtókat találnak — fordulok az elnökhöz. — De ez kevés lesz egy idő múlva. Alapvető technikai eszközök hiányoznak, amelyeket nem lehel baráti összeköttetésekkel megszerezni. — Így igaz, de vannak nekünk segítőtársaink másféle minőségben is. Az áfész-töl például szilveszterkor a mulatság idejére kaptunk egy televíziót, de alighanem meglepnek eggyel hosszabb időre is. Ez a szövetkezet egyébként évi tízezer forinttal támogatja a művelődési házat. Azután itt van a dunavarsányi termelőszövetkezet, amelytől százhúszezret kapunk évenként. A tanács négyszázötvenezerrel segíti az intézményt. Ha pedig úgy hozza a szerencse, hogy el tudjuk adni tavasszal azt a hatvan viz- parti telekünket, hát nem lesz okunk panaszra! Még elmondják, hogy milyen sokat segít Halászná Bálint Gyöngyi, aki művészeti vezető a házban, és milyen fontos személyiség Náncsi néni, a mindenes, aki még puszit is ad Lajosnak, ha olyan kedve van, különben pedig olyan takarítónő, aki igazgatóhelyettes is lehetne a lelkiismeretessége okán. Azután búcsúzunk, de nem akárhogyan! A taksonyi kis szigetre megyünk kezet fogni, hogy én is lássam az eladandó telkeket, hogy elhiggyem: nem csak lelkesedéssel, de némi anyagi alappal is rendelkeznek. Mert ők már szintén tudják, hogy az előbbi menynyire fontos. A társadalmat vizsgáló, tényeket feltáró tanulmányokra, írásokra nagy szükség van, hogy tisztán lássunk a mai helyzetben. Olyan mélyreható változások mentek végbe hazánkban az elmúlt négy évtizedben, hogy azok megismerése nagyon fontos dolog. Jelentősen módosult a magyar értelmiség helyzete, megváltozott összetétele, funkciója. Ennek a témának szentel egy tartalmas kötetet a Kossuth Kiadó. A magyar értelmiség a 80-as években című kiadvány szerkesztője Huszár Tibor akadémikus, aki egyben az egyik tanulmány írója is. A kötetből megtudjuk, hogy a felszabadulás előtt'' Magyar- országon alig százezer diplomás élt. Az értelmiségi középosztályhoz sorolták azonban a tisztviselő-tanítói munkakörben tevékenykedőket is. Mára számuk megközelíti a háromszázezret. S nemcsak a számuk, hanem a szerepük is megváltozott, jelentősebb lett. meghatározó szerepet töltenek be az ország életében. Huszár Tibor az MSZMP értelmiségpolitikájának néhány időszerű kérdését veti fel írásában. Végigkíséri a párt politikáját 1945-től napjainkig. Hangoztatja, hogy korábban a párt álláspontját meghatározta a tervutasítási rendszer. Ehhez igazította a beiskolázást is. Révai 1951-ben javasolta, hogy — a tervmódosíMentok. Blazej doktorék után — sokan emlékeznek bizonyára: ez a fehér köpenyes szép fiú és társnői, társai népesítették be a Kórház a város szélén című csehszlovák filmsorozat tucatnyi epizódját — most ismét új neveket kell megtanulnunk. Dr. Vojta Janderáét, Kotek docensét, Éváét, Eliskáét, akik mostanában igénylik a nézők figyelmét a frissen rajtolt Mentők című, szintén csehszlovák történetben. Ez a mai mese — igazolhatja, aki a bevezető jeleneteit látta — megint csak biztos kézzel irányítva került rá előbb a dramaturgiai, majd a rögzítési munkák vágányára. Hangütése azzal a nagybetegen is biciklire kényszerülő ifjú hölggyel mutatósán drámai volt, folytatása pedig mind a szereplők tablójának bemutatásával, mind a köztük szövődött rokon- és ellenszenvek hatásos érzékeltetésével olyan telekommunikációs csaléteknek fogható fel, ami további figyelmet érdemel. Szó, ami szó: a prágai tévések nagyon megtanulták, hogyan kell egy ilyen egészen hétköznapi környezetet úgy megörökíteni, abba több ki- sebb-nagyobb drámát belegyömöszölni, hogy valameny- nyi vetítésre kíváncsi legyen az előfizető. S nem csupán mesteri módon jelenítenek meg, hanem a szakmai hitelre is folyvást ügyelnek. Lám, ezt a Mentők című — kedd és csütörtök estéinket igénybe vevő — látományt is kellőképpen megkonzultálták a hivatásos doktorokkal, s így abban még a naponta szirénázva közlekedő tisztek és főtisztek sem találhatnak kivetnivalót. (Dicséretére a Magyar Televíziónak, a sorozat szinkronizálói szintén segítségül hívtak egy mentőfőorvost dr. Andics László személyében. ö, mint hírlik, négyszer rágta át magát az egész riasztási és betegszállítási regényen, s így aligha kell félni a szakmabeliek felszisszenései- től.) Egy SZÓra! Jól indult tehát ez a Jandera doktor személye köré font mentőzés, s ugyancsak jól indult számos más mutatványa a Szabadság téri szerkesztőségeknek. Itt van például az a kicsi műsor, amely Álljunk meg tással egyetemben — a főiskolai és egyetemi hallgatók számát nyolcezerről harmincezerre emeljék, sőt 1954-ben 56 ezer fölé, ami túlzás volt, mert igazából a társadalom ennyi értelmiségit nem tudott befogadni, s az oktatás színvonala sem ütötte meg a korábbi mértéket. A továbbiakban arról ír, hogy a párt később, az 1960- as években korrigálta korábbi hibáit, s helyes beiskolázási politikát folytatott. Egyben igyekezett kellő szerephez juttatni az értelmiségieket is. Igaz, hogy még nem minden területen becsülik meg eléggé őket, nem tudásuknak, beosztásuknak megfelelő bért kapnak, de mindinkább kiegyenlítődik a helyzet és helyére kerül ez a dolog is. Ugyanakkor nem hallgatja el, hogy az értelmiség egyes csoportjaiban éppen a létező szocializmus reformkészsége kapcsán erősödött fel a szkepszis, a borúlátás. Ezek azonban elosztanak, ahogyan erőteljesebben bontakoznak ki a reform meggyorsításának távlatai, a szocialista demokrácia. Ugyanis az értelmiség helyzetének javítása e két tényezőnek a függvénye. Csepeli György írásában az értelmiségiek nemzeti identitását vizsgálja, vagyis azt, hogy a nemzeti érzés- és tudatvilág hogyan mutatkozik meg az értelmiségben. írókat, egy szóra! címmel vívogatja ki a nyelvészkedésre hajlamos nézők figyelmét. Hogy hol és miért biztatja megállásra Vágó István műsorvezető a grammatika tudóit, a szépen szólás híveit? Nos, tegyük fel, egy buszmegállóban, ahol pontatlanul olvasható egy utcanév, avagy a Kis- és Nagykörúton, ahol a sokat szidott butiknevek mondanak ellent minden helyesírási szabálynak. Agyvállalkozók. Vadonatúj riportműsora Karácsondi Miklósnak az Agy vállalkozók című ' — havonta jelentkező — összeállítás. Afféle tematikus oknyomozásoknak ígérkeznek ezek a negyven percek, amelyek nyitó darabja kozmetikai iparunk új és még újabb sikereit vette számba. Nyilván azért esett erre a szépészeti ágazatra a szerkesztő választása, mert ennek kapcsán lehet igazán jelezni: micsoda tőketermő, deviza- gyártó helyekké tudnak lenni a jól megmozgatott emberi agyak. Szombaton tartotta alakuló taggyűlését a szabad foglalkozású írók, költők és műfordítók szakszervezeti alapszer- vezete. Simó Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára köszöntötte a megjelenteket, és tájékoztatást adott a szakszervezeti szövetség munkájáról, az alapszervezet legfontosabb céljairól, feladatairól. Hangsúlyozta, hogy az írói alap- szervezetnek is az a feladata, hogy részt vegyen a művelődéspolitikai célkitűzések megvalósításában, az írói alkotómunkát segítő, az írók élet- és munkakörülményeit javító intézkedések, javaslatok kidolgozásában. Ezt követően a résztvevő írók, költők és műfordítók megalakították szakszervezeti alapszerveze- tüket, mely az alábbi határozatot hozta. A jelenlevők egyhangúlag kimondják, hogy a Művészeti Szakszervezetek Szövetségén belül 1987. január 31-én megalakult a szabad foglalkozású írók, költők és műfordíújságírókat, színészeket kérdezett meg, s a kérdezés arra irányult, hogy ennek a rétegnek milyen a szókészlete és ideológiája, hogy milyenek a történelmi ismeretei, miként látja a társadalmi pioritást? A gazdaság, a szocialista értékek, a nemzeti összetartás, a demográfia, a demokrácia és a magánélet, az emberi kapcsolatok problémáit hogyan látják. A vizsgálódásból érdekes kép alakul ki a nemzettudat mai állapotáról. Somlai Péter az értelmiségi családokban végbemenő szocializációt és értékrendet elemzi. Megállapítja, hogy bizonyos torzulások tapasztalhatók. A szülők nagyon elfoglalt emberek, életük állandó rohanás, sok családban a házasság sem ideális, nem tudnak gyerekükkel mit kezdeni, „nincs rá időnk” jelszóval elhanyagolják őket. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a szaktudás és a műveltség nem azonos mértékben van meg az értelmiségieknél. Hiába van meg a legmagasabb végzettsége, de ha nem olvas, nem tartja karban tudását, nem érdeklődik a napi társadalmi és művelődési kérdések iránt, menthetetlenül lemarad, beszűkül a látásmódja. Nagyon érdekes Bánlaky Pál vizsgálódása, amelyet a kisvárosok értelmisége körében végzett. Azt nézte meg, Holland származású Diszkókirálynő Ausztriában és Svájcban már a rendszeres toplistások közé tartozik és a hazai fiatalok körében is mind népszerűbb Európa új diszkókirálynője, C. C. Catch. Az 1964-ben született, holland származású énekesnő a nyugat-berlini Koola News zenekar kíséretével március 9-én ad majd koncertet a Budapest Sportcsarnokban, este hét órakor. Előtte Marc Adams és együttese lép föl. tők szakszervezeti alapszerve- zete, amely a magyar szak- szervezetek alapszabálya és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége működési szabályzata szerint kíván tevékenykedni. Az alapszervezetnek tagja lehet minden szabad foglalkozású és munkaviszonyban álló író, költő és műfordító, aki elfogadja a magyar szakszervezeti mozgalom célkitűzéseit. A taggyűlés megbízta a megválasztott szakszervezeti bizottságot, hogy dolgozza ki és terjessze a taggyűlés elé gz alapszervezet munkaprogramját, alakítsa ki munkarendjét, dolgozza ki a tagfelvétel módját, jelölje meg a szakszervezeti érdekképviselet és érdekvédelem aktuális feladatait. A résztvevők megválasztották a tisztségviselőket. A szakszervezeti bizottság elnökévé Galgóczi Erzsébetet, titkárává Mezey Katalint, tagjaivá: Domokos Mátyást, Göncz Árpádot, Ágh Istvánt, Vasi Gézát és Földes Pétert választotta. hogy a helyi társadalom közéletében milyen helyet foglalnak el, milyen a szerepük. A közéleti-politikai tevékenységgel kapcsolatosan a valóságos szükségletek és igények, valamint a hivatalosan megfogalmazott elvárások keverednek, ellentmondásosak. Vannak, akik mindenütt ott akarnak lenni, míg mások telefonon tartják a kapcsolatot, megint mások csak maguknak élnek. Vagyis az elkötelezettségtől egészen a közönyig elég széles a skála a kisvárosi értelmiség szerepét illetően. A könyv második részében Tamás Pál a mérnökségi titulus problémáját és a technológiapolitika-stílusokat vizsgálja, Székelyt Mária és Solymosi Zsuzsa a mérnökökkel kapcsolatos közhelyekről ír. Csá- szi Lajos az orvosszerep ellentmondásait elemzi, Kuczi Tibor pedig a pedagógusszerep néhány szociológiai jellemzőjére mutat rá. Nagy Endre a kötisztviselői értelmiséggel foglalkozik. A harmadik részben Angelusz Róbert a közgazdászok kereseti viszonyait vizsgálja, Békés Ferenc pedig a színészek és újságírók között készített felmérést, e két értelmiségi réteg életkörülményeit hasonlítja össze. Igen tanulságos a kötet. Megpróbálja felmérni a magyarországi értelmiség viszonyait. Igaz, nem teljes igénynyel, de megmutatja, hogy miképpen alakul a szocialista társadalom körülményei között az értelmiség helyzete. Ezért időszerű a könyv, amelyet érdemes elolvasni. Gáli Sándor lassan Szilas Zoltán Felmérések, tanulmányok A magyar értelmiség helyzete Akácz László Szakszervezeti alapszervezet Szabad foglalkozásúaknak
