Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

1987. FEBRUAR 9., HÉTFŐ Lilian 3 Ez a napfény még csupán előleg (Folytatás az I. oldalról.) párosítani, ami legalább ak­kora jelentőségű egy dúc éle­tében, mint a versenyszezon. Találkozásunk Burszán La­jos csodálatos galambjaival — különösen egyikük, egy kovácsolt színű, a 2104-es szá­mú tetszett meg nekünk — sajnos hamarosan véget ért, hiszen a gazda indult a bi- kaistállókhoz. Néhány társával elvállalta ugyanis, hogy gon­dozza, itatja a hizómarha-ál- lományt, ezzel jutva némi pluszjövedelemhez. Görények, nyércek Állatszerető ember Nagyko­rácsiban Honvári József is, őt viszont csak a négylábúak érdeklik. A tető alatt elhelye­zett ketrecsorban több tucat nemes görényt és nyércet tart. Nemrég fejeződött be a pré­meséit szezon, s így mindent összesítve jó évet zárt a te­nyészet. — Ezekben a napokban még a szobában folyik jobbára az év előkészítése, hiszen a szár­mazások és a teljesítmé­nyek alapján most állítom ösz- sze a párosítást terveimet — mondja Honvári József. Mi­nél több ugyanis a fény — ezt jól segíti a fehér hótaka­ró is —, annál előbb lehet vemhesíteni az anyákat. Ügy számolom, hogy legkésőbb március végéig az egész ál­lomány túl lesz ezen. A kis ketreckifutós fülkék­ben jelenleg mintegy félszáz görény és vagy harminc nyérc fogyasztja naponta a húshulladékot, Ez az állomány java, köztük olyan nagy te- nyészértékű állatokkal, ame­lyek legfeljebb több ezer fo­rintért cserélnek gazdát — ha eladnák őket. Itt sem munka nélkül telik el a hét vége. A gazda maga készítette ponthegesztett rá­csokból újabb ketreceket sze­rel össze. Sürget az' idő, mondja, mert még az idén egy Nagykovácsihoz közeli ta­nyán új állattelepet szeretne létesíteni. Komp a jég között A hét végére ledobta sú­lyos ~jégterhét a Duna a me­gyei szakaszon. A széttörede­zett, elvékonyult kásás táblá­kat könnyedén sodorta lefelé a folyam. — Ez a gond, mert alatto­mosabbak, mint az acélos jég­táblák. Sose tudni, mekkorák a felszín alatt — magyarázta Pongrácz Ferenc kompkapi­tány, akivel átkelni készül-' tünk az Árpádon Vácról a szi­getre. — Tegnap délben indítottuk újra az Árpádot, néhány na­pig a Nellivel, a kishajóval bonyolítottuk le a személy- forgalmat. Ávval könnyebben manőverezünk a jégtáblák kö­zött, és felépítésénél fogva ke­vésbé sérülékeny, mint ez a modern komp. Ha a csavar elkapja a jeget, szinte rob­banva spriccel szét, mint az üvegszilánk, az ezernyi jég­darab, és persze nyűvi a ha­jót, tönkre is teheti. Már meg­történt, hogy emiatt nagyjaví­tásra kellett vinni, s három hónapig állt itt a gépjármű- forgalom. Szinte észrevétlenül jutot­tunk át, s indultunk is vissza Török Dénes meteorológus a műholdkép előtt időjárási össze­foglalót készít a kirándulókkal és gépkocsi­jaikkal telten. Régen hajózó, tapasztalt kapitányunkkal a váci oldalon folytattuk a be­szélgetést. — Sokan járnak át a túl­partról Vácra, iskolások meg dolgozók. Ezért nekünk men­ni kell, akármekkora is a zaj- lás. S az idén bizony kemény a tél. Azonban mindössze egy­szer álltunk le teljesen, azon a bizonyos január közepi hé­ten. Kemény a tél... Nem cso­da hát, hogy a révhajósok, s közöttük Pongrácz Ferenc már nagyon várja a tavaszt. Nem csupán a szolgálat miatt, ősz óta kerttulajdonos. Amint elmesélte, szentendrei szövet­kezeti lakását cserélte el a tótfalusi családi házra. — Falun születtem, aztán hosszú évekig nem volt ker­tem. Nagyon készülök a ta­vaszi munkákra, sok a ter­vem, nem bánnám, ha ez a megenyhült, napsütéses idő tartósnak bizonyulna. Csalhatatlan gazdák — Ami azt illeti, már ne­kem is elegem van a télből, amit nem mondanék rendkí­vülinek. De nagyon várom én is a tavaszt. Viszont a lá­nyom személyes sértésnek Vet­te a tegnap érkezett enyhü­lést, mert a jégpályájuk cl- vadozni kezdett — mondta Tö­rök Dénes meteorológus, az Országos Meteorológiai Szol­gálat Központi Előrejelző In­tézetének főelőadója. Az időjárási térképekkel agyonzsúfolt teremben zuho­gott ránk a napfény a nagy ablakokon át. — Nem ritkaság ez télen, a hidegfronttól átöblített tiszta levegőben fokozott a sugárzás — szolgált magyarázattal a szakember. — Tehet nyakunkon a ta­vasz? — faggattuk kitartóan. , Nevetve szabadkozott, hogy aíz még korai, és ő tulajdon­képpen rövid távú előrejelző szakember. A meteorológusok számára pontosan érkezik március 1-jén. Három hét múlva követi a csillagászati. De egyébként? A laikus elmé­lázva sóhajt; van valami meg­magyarázhatatlan a levegő­ben ... Török Dénes humorérzékére vall, hogy szakember létére vette a lapot. — És a szőlősgazdák csalha­tatlanok ennek a valaminek az érzékelésében. Amíg ezt nem érzik, ki se mennek a kertbe. A Sony-monitorhoz léptünk. Előttünk kavargott Európa időjárásának műholdról érke­ző vasárnap délelőtti képe. — A következő időszakban már némi melegedés érvénye­sül. Ez egyenletes, de nagyon lassú hőmérséklet-emelkedést jelent — adta meg végül a választ kérdésünkre. — Ezen belül azonban lesznek olyan rövidebb időszakok, amikor azt hisszük, visszajött a tél. Ezt elsősorban az erős éjsza­kai lehűlésen érezzük, hiszen még elég hosszúak az éjsza­kák. Hétfőn enyhébb lesz az idő a mainál. A következő na­pokban a hétvégihez hasonló változékony, szeles, felhős, na­pos, párás, ködös- idő várható. Csúszósak az utak Amit viszont feltételezhető­en közlekedésünk őrei, a rendőrök is várnak, mert ak­kor talán a kedvezőbb útvi­szonyok között- kevésbé szo­morú hírekkel szolgálhatnak. Ugyanis ezen a hétvégen — vasárnap délutánig — me­gyénk országútjain 5 súlyos és 2 könnyű sérüléssel járó köz­lekedési baleset történt. Ezek közül négy azért, mert^ a vo­lánnál ülők nem az útviszo­nyoknak megfelelő sebesség­gel vezették járművüket. Kádár Edit Furucz Zoltán Fantázia és vállalkozókedv Kígyófarm lesz a Börzsönyben Minden érdekelt támogatja Pólus Pétert, a Park étterem vezetőjét Dunakeszin úgy ismerik, mint aki kifogyhatatlan az ötletekből. A lakó telepen élők a megmondhatói, mi mindennel szinesí tette már estéiket Az étteremvezető nézete szerint ná­luk csak úgy lehet egy bablevest eladni, ha valami programot is adnak hozzá, amely becsábitja az embc reket. így aztán a Park étterem színhelye volt már női szépségversenytől kezdve óriáskígyóshow-n keresztül sok mindennek, rendszeresek a bábelőadások, népszerű a délutáni tanulószobájuk és sorolhatnánk még mind­azokat a programokat, amelyek általában egy vendéglá­tó-ipari egység profiljához ritkán tartoznak hozzá. Pólus Péter azonban még mindig nem ért kifogyhatat­lan ötlettára végére. Üj vál­lalkozáson töri a fejét, ám ezt már nem tudja az étterem keretei közt megvalósítani. Lehet, hogy az első pillanat­ban hajmeresztőnek tűnik, de mérgeskígyó-farm létrehozásán töri a fejét. Az egzotikus el­képzeléseknek azonban úgy tűnik, igen racionális alapja van, a kígyótartás remélhe­tőleg több mint hobbi, ki­váló üzlet. Méregdrága — öt éve tervezgetem már, hogy egy kígyófarmot kéne létrehozni. Néhányan kísérle­teztek már itthon ilyesmivel, de — ahogy utánanéztem — vagy üzleti érzék vagy kellő szakértelem híján sosem sike­rült a terv. A kígyóméreg grammjának világpiaci ára 1500 dollár körül mozog, ez hatalmas összeg, számunkra szinte megfizethetetlen. A kí­gyóméreg pedig fontos gyógy­szeralapanyag lehet, s ha még nem készült volna fel haszno­sítására a gyógyszeripar, kül­földön is értékesíthető. Ezen túl szérumot is szeretnénk előállítani. India például — ha a világpiaci ár alatt tud­juk kínálni speciális vagy komplex kígyómarás elleni szérumokat — szinte korlát­lan felvevőpiac lenne. Indiá­ban a leggyakoribb a kobra­marás, hosszú távon is üzle­tet köthetnénk velük. A szérumgyártáshoz kígyó­kon kívül lovakat is kell tar­tanunk. Ezeknek adagolnánk kezdetben kisebb, majd egy­re nagyobb mennyiségben a kígyómérget, amíg immuni­sak nem lesznek ellene. Az el­lenanyagot a lóvak véréből csapatnánk ki, a SOTE labo­ratóriuma vállalkozna kez­detben a szérum tisztítására, tökéletesítésére. — Mérges kígyók közelében élni nem túl szívderítő. Hol találnak vállalkozásukhoz te­lephelyet? — Sikerült nemcsak meg­felelő helyet, hanem lelkes, se­gítőkész környezetet, embe­reket találnunk. Letkés és Nagybörzsöny között egy ré­gi istállót szeretnénk átala­kítani. A helyi tsz kifejezet­ten támogatja az ötletet. Gon­dolkodtunk is azon, hogy mi­vel hálálhatnánk meg ezt a fogadókészséget. Szerencsére bőven van lehetőség az együttműködésre, szívességü­kért mi is tudnánk a kör­nyékbeliek néhány gondján segíteni. Az Ipolyvidék labo­ratóriumi vizsgálatait például a váci kórház végzi, s a vizs­gálati anyagok szállítása ko­moly költségterhet jelent. Az sem mindegy, mikorra ér az az orvos kezébe a vizsgálati eredmény. A váci kórházzal együttműködve mi vállalkoz­nánk arra, hogy laboratóriu­munkban bizonyos rutinvizs­gálatokra is berendezkedjünk. Ök laboratóriumi felszerelés­sel és egy fél státussal segí­tenének minket, mi pedig — természetesen ingyen — elvé­geznénk a környék betegeinek laboratóriumi vizsgálatait. A termelőszövetkezetnek is tudnánk segíteni. Olyan mag­Arokba borult, összetört személygépkocsik az országutak men­tén. A jeges eső megtette hatását. Képünk a 6-os főúton ké­szült, Érd határában, ahol egy Volga személygépkocsi járt pórul. (Hancsovszki János felvételei) Erről olvastam Figyeljünk oda a Gazemberre T avaly rendszertelenül vásároltam a Mozgó Világot. Az augusztusi számot a könyvtárban lapoztam át. Pár nap­ja kilépek a lakás ajtaján, s a papírgyűjtő gyerekeknek odakészített újsághalom tete­jén egy augusztusi Mozgó. Címlapján a kínálat: Gazember, a rocksámán. Waszla- vik Gazember Lászlóval mintha Vitray Tamás műsorában találkoztám volna. Annyi maradt meg belőle, hogy fura egy figura. Magas, vékony test, hosszúkás fej, hatalmas, arcát uraló orr. öltözete feltű­nő, noha csupa olyasmit visel, amit kö­zönséges emberek is hordtak. Csakhogy akkor százezrek jártak hasonló kabátban, nadrágban, cipőben. Elüt a szokásostól másban is. Gondolko­dásmódjában. Voltaképpen már abban, hogy gondolkozik. Napjainkban nincs kü­lönösebb becse a gondolkodásnak. Divat az utánzás. Tele vagyunk lekövetésekkel, mondja a rocksámán: van olcsó Abbénk, a Neoton, van magyar Rolling Stones, a Hobó, a diszkótól az avántgárdig minden­ki honosít. Így van ez az élet más terüle­tein is. Branikovits lesz az új Albert, jó­solták annak idején. Nem lett. Nem lett új Veres Péterünk. Déry Tiborunk, Lu­kacs Györgyünk. Űj Major Tamásunk se lesz, I'erencsik Jánosunk se, Nagy Lász­lónk se. Gazember László gondolkozik. Bölcsc’- kedö alkat. Hajlamos az iróniára. Az iró­niát tartja a legfontosabbnak. Az iró­niával valaminek a lényegét nem komoly­kodva, egyoldalúan láttatjuk, mondja, ha­nem úgy, hogy az ember belehelyezkedik egy másik' pozícióba is. A .végtelenül ko­moly pofák, akikkel mindenütt találkozha­tunk, biztos összevonnák szemöldöküket, értesülve Gazember sámánt hivataláról. Azért is, ahogyan a népi hagyományok­ról, a gyökerekről beszél. Komoly embe­rek ezekről elrévedezve, messzire nézve szoktak akadozva szólni. Sejtelmük sincs talár; arról, hogy a nép folyton izeg-mo­zog, formálgatja, megújítja életét, szoká­sait, dalait, korántsem ragaszkodik azok­hoz oly mereven, mint a komoly emberek a nyakkendőhöz meg a pecsétgyűrűhöz. A gyökereket kiindulásnak tekinti. Belőlük táplálkozva lehet kortárs módon újítani. Mint tette például Bartók. Az újságíró megkérdezi, kiket szeret a szakmában. Gazember válasza: rossz a kérdés. Én köztudottan elnéző vagyok. To­leranciámba belefér Korda György vagy Katona Klári is, mert rájuk is szükség van. Mit mondhatnánk erre a megejtő ki­jelentésre. Annyi mindent, hogy sokáig semmi sem jut eszünkbe. Szomorúan le­hajtjuk fejünket, fölidézzük magunkban a Szentendrén meglehetősen spártai mó­don élő modern sámánnak az alakját, s ennyit mondunk: hát igen. Majd eszünkbe jutnak más figurák. A Világért sem öltöznének olyan hacukába, mint Gazember, halálos sértésnek vennék a megszólítást, amit a rocksámán nagy­bátyja használt, ugyanolyan kedvesen, jnint én, amikor unokaöcsémet megkér­deztem, mit csinálsz már megint, te gaz­ember. A komoly ruhába öltözött, komoly arcúak zordonan szólnak le hozzánk: ne menjetek ide, ne menjetek oda, ne nézzé­tek ezt, ne nézzétek azt, ne növesszetek loboncos hajat, ne nyiratkozzatok kopasz­ra, ne gondoljátok így. ne gondoljátok agy, ne építsetek hosszú házat, ne építse­tek kockaházat, ne táncoljatok összebújva, ne táncoljatok rángatózva ... S ámánunk is rokonszenvezik valakik­kel. Emberi-etikai alapon. Hogy ez pontosan mit jelent, nem tudhatni. Hogy miért vonzódik Jiozzájuk,, azt sejt­hetjük. Alkatához, ízléséhez, fölfogásához, gondolatvilágához azok állanak közel. Nem pedig azért, mert övék az egyetlen lehet­séges megközelítési mód. Amit komoly emberek előszeretettel hangoztatnak. Ön­magukról. Kör Pál vizsgálatokat, növényi és álla­ti termékvizsgálatokat végez­hetnénk, amelyeket eddig csak a fővárosban tudtak megrendelni. Egymásrautaltak lennénk, tehát mindenki meg­találná odatelepülésünk elő­nyeit. Tény észállomány — Lehet, hogy mint ötlet­gazda magáénak mondhatja a kezdeményezést, de nem va­lószínű, hogy egyedül akar munkához látni. — Természetesen jól felké­szült teamre van szükség. A Varánusz gmk tagjai között nem csak üzletemberek, köz­gazdászok, hanem vegyészek, biológusok, tudományos mun­katársak is lennének. Mint már említettem, a SOTE tá­mogatásával biztosított min­ket, de együttműködünk az áilatorvostudományi egye­tem néhány munkatársával is. Szeretnénk, ha a kígyó­farm nem csak kígyómérget, ellenanyagot, kisszériás gyógy­szeralapanyagokat termelő hely lenne, hanem otthont és kutatási lehetőséget tudna biztosítani olyan fiatal szak­emberek számára is, akiknek nincs módjuk tudományos elképzeléseik gyakorlati ki­próbálására. -S ha már Nagy- börzsönybe telepítjük ezeket a ritka állatokat, szeretnénk egy terráriumot is létrehozni, hogy a környékbeliek — ter­mészetesen szervezetten, meg­felelő felügyelet mellett — megismerkedhessenek ezekkel az élőlényekkel. Sőt, szívesen vállalkoznánk terrarista klu­bok támogatására, összejöve­teleinek szervezésére is. — Mennyiért tudják ez Ipoly-parti istállót minderre alkalmassá tenni? — E hónap végére készül­nek el a pontos tervek, de a beruházás költsége körülbe­lül 8—10 millió forint. Az első lépcsőben magunk próbá­lunk eljutni odáig, hogy már eladható terméket, tehát kí­gyómérget, szérumot produ­káljunk. Ezek minősége alap­ján mérhetjük ugyanis fel a keresletet, számíthatjuk ki, mekkora lesz a nyereségünk. Csak ha tisztában vagyunk a bevételekkel, akkor a máso­dik ütemben fordulhatunk a Magyar Hitelbank Rt.-hez né­hány milliós kölcsönért. — Honnan fogják a mér­ges kígyókat beszerezni? — Különböző elképzelé­seink voltak, köztük olyan is, hogy Vietnamba expedíciót szervezünk. s magunk fog- dossuk össze a tenyészállo- mányt. Szakértők szerint azon­ban ezeket a vad kígyókat nehéz a zárt terráriumi élet­hez szoktatni, lassan válnak csak méregtermelővé, fejhető* ve. Ügy tűnik, a célszerűbb, a kevésbé romantikus és drá­gább megoldást kell választa­ni. Már terráriumbán szüle­tett, zárt élethez szokott kí­gyókat fogunk vásárolni. Az állatok magas ára miatt azon­ban csupán egy harmincda­rabos tenyészállományt szer­zünk be és magunk fogjuk azokat szaporítani. Engedélyre várva — A kígyófarm terve meny­nyire reális? A hazai kísér­letek kudarca után meny­nyire biztos, hogy most si­kerül mindezt megvalósíta­ni? — Az elképzelést eddig min­den érintett fórumon támo­gatták. A koncepcióval sze­rencsénkre nagyon sokan egyetértenek. Remélem, hogy a napokban kézhez kapom az írásos engedélyeket — töb­bek között ezt várom a Pest Megyei Tanácstól is —; s ha sehol nem emelnek kifogást az ötlet ellen, hamarosan munkához látunk. Márvány! Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents